Dunántúli Napló, 1955. december (12. évfolyam, 282-303. szám)

1955-12-09 / 289. szám

4 NAPLÓ 1055 DECEMBER 9 3? Szovjet-burmai gazdasági megállapodás Adenauer összeköttetésben állt a francia kémszoigálat ügynökével Rangun (TASZSZ) A Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Burmái Unió képviselői a két kormány gaz­dasági, kulturális, tudományos és műszaki együttműködésé­nek elvéivel összhangban — amint erre N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov és U Nu közös nyilatkozata rámutatott — megtárgyalták a burmai me­zőgazdasági fejlesztési prog­ram és néhány burmai ipari vállalat felállításának kérdé­seit. A Szovjetunió kormánya hozzájárult ahhoz, hogy segít­séget nyújt a Burmái Unió kormányának és együttmíikö- dik vele a mezőgazdasági fej­lesztési program előkészítésé­ben, a legfőbb talajjavítási munkák elvégzésében és né­hány'ipari vállalat létesítésé­ben. Peking (ADNI: A Német Demokratikus Köztársaság kor­mányküldöttsége Otto Grote- vvohl miniszterelnök vezetésé vei megérkezett Pekingbe. A Német Demokratikus Köztár­saság államférfiéit a város repülőterén Csou En-laj mi­niszterelnök és a kormány már képviselői, valamint a diplo­máciai testület tagjai fogad­ták. Otto Grotewohl miniszterel- rök. a Német Demokratiku Köztársaság kormányküldött­ségének megérkezésekor a pe kingi repülőtéren rövid üd­vözlőbeszédet mondott: Hat esztendeje annak, hogy mind a német, mind pedig r nagy kínai nép létrehozta sajá' államát, a munkások és pa­rasztok államát — hangzott f beszédben. — Így közös érde­kek fűznek össze bennünkel és ezért természetes az, hogy államaink megalakulásuk el­ső napjától fogva szoros barát kapcsolatokat tartanak fenn. Az egész német nép és Német Demokratikus Köztársaság kormánya tiszta szívből kíván­ja, hogy ezek a kapcsolatok tovább mélyüljenek és megszi­lárduljanak. Az önök országában való tartózkodásunk első perceiben sem mulaszthatom el, hogy a nagy kínai testvér-népnek, a nemét nép nevében köszönetét ne mondjak azért a nagy se­gítségért, amelyben bennünke- részesített. Ezen a helyen biz­tosíthatom önöket arról, hogy A Szovjetunió kormánya hozzájárult továbbá ahhoz, hogy az összehangolt tervek megvalósításához. szükséges anyagokért és szolgáltatások­ért járó elleneitek fejében rendelkezésre bocsátható rizs- mennyiségeket vesz át és ha e mennyiségek nem lesznek elégségesek, többéves halasz­tást ad a természetbeni ellen­szolgáltatásra. A Burmai Unió kormánya nagyra értékeli a Szovjetunió kormánya jóakaratának e meg nyilvánulását. A Burmai Unió népe iránti jóakarat és nagyrabecsülés további megnyilvánulásakép­pen N. A. Bulganyin, a* Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja a szovjet kormány nevében aiándék­i Német Demokratikus Kcjz- ársaság lakosai és Nyugatné­metország hazafiai a baráti izolidaritás ezen bizonyítékát ohasem felejtik el és készek arra, hogy minden erejükkel íámogpssák közös ügyünket, f világ békéjének fenntartását HZ egész emberiség boldog jö- /őjének megteremtését. Párizs (MTI) A francia po­litikai pártok lázasan készítik ele a választási kampányt. A jobboldali pártokban jelenleg kemény listakapcsolási alku­dozások folynak. Megfigyelők szerint máris bizonyos, hogy az 1956 január másodiki választásokon sokkal több jelölt lép majd fel, mint 1951-ben. E jelenség oka nagy­részt az, hogy a két párt, a gaulleista párt és az úgy­nevezett köztársasági baloldal kettészakadt s mindkét fél Kiilön-külön jelölteket állíj a választásokon. A francia minisztertanács szerdai ülésén elhatározta, hogy mind a rádiót, mind a televíziót, a pártok rendelke­zésére bocsátja. Az országos pártok két alkalommal szólal­hatnak fel a rádióban össze­sen 15—zO percig, ezenkívül körülbelül ötperces televíziós adás is rendelkezésükre áll. Az Expressnek, Mendes- France lapjának csütörtöki képpen felajánlotta a Bumnaá Unió népének, hogy Rangun- ban, a Szovjetunió erejéből és anyagi eszközeivel felépit- tetinek és felszerelnek egy technológiai főiskolát. A Burmád Unió kormánya nagyrabecsüli azokat a motí­vumokat, amelyek a szovjet kormányt e felajánlás megté­telére kész tettéit és mély há­lával fogadja ezt az ajándé­kot. U Nu miniszterelnök a Burmai Unió népe nevében megfelelő rizsmennyiséget és néhány egyéb burmai terme­lésű árut ajánlott fel aján­dékképpen a Szovjetunió né­pének. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov a Szovjetunió népe nevében köszönettel fo­gadta ezt az ajándékot. London (MTI): II. Erzsébet, angol királynő’grófi (Earl-i) cí­met adományozott a Munkás­párt vezetésétől visszavonult Clement AtUeenek, aki . ezzel egyúttal ahhoz is jogot nyert, hogy a Lordok Házában helyet foglaljon. A Munkáspárt parlamenti csoportjának új vezetőjét a száma közli az úgynevezett republikánus front választási felhívását. A felhívás hangoztatja, a Faure-kormány azért akarta előrehozni a választások idő­pontját, hogy a listakapcsólá- sok rendszerét fenntarthassa és hogy az eredményt meg­hamisíthassa. Ezzel bebizonyí­totta, fél attól, hogy számon kérik tevékenységét. A felhí­vás semmiféle magyarázatot sem ad arra, hogy a Szocia­lista Párt miért nem fogadta el a Kommunista Párt által felajánlott listakapcsolást. Étinne Fajon, az Humanité vezércikkében rámutat:’ 1951- ben a francia szocialista veze­tők azzal igyekeztek megma­gyarázni a Pinay-vel, Bidault- val és társaikkal kötött lista­kapcsolásokat, hogy mind a kommunistákat, mind a gaul- leistákat ki akarják szorítani» A szocialista vezetők azonban 1955-ben már hajlandók vol­tak arra, hogy a munkásosz­tály pártja, ötmillió francia képviselői ellen Tito elnök ettópiai útjáról Beftgrád (MTI): A belgrádi rádió jelentése saerwnt Joezip Broz Tito, jugoszláv köztársa­sági elnök hajóraja, úton Etiópia felé, szerdán reggel el­hagyta a Szuezi-csatornát és megkezdte átkelését a Vörös- tengeren. Etiópiái körök véleménye szerint Tito elnök látogatása sarán a jugoszláv és etiópiaá államférfiak között eszmecsere folyik majd a két országot érintő' fontosabb kérdésekről, elsősorban az etiópjai—jugo­szláv együttműködés kibővíté­sének lehetőségeiről. Argentínában a Kommunista Párt betiltására készülnek Buenos Aires (TASZSZ): Sajtójelentések szerint Argen­tínában törvénytervezetet ké­szítenek elő az Argentin Kotm- mpndsita Párt betiltására. párt alsóházi képviselőinek keli megválasztania. Általános vélemény szerint a Munkáspárt új vezérének megválasztása során éles ’küz­delemre lehet, számítani. — Nagy-Brit a nnia — írja a Reu­ter munkatársa — szemtanúja lesz a legnagyobb arányú ha­talmi küzdelemnek a brit mun­káspárt történetében. a gaulleistákkal. Az egyetlen választási szövetség, amelyet a szocialista dolgozóknak meg akarnak tiltani, a kommunista testvéreikkel kötendő szövet­ség. Fajon a továbbiakban utal arra, hogy a kommunistákkal kötendő szövetség, amelyet már egész szocialista pártszervezetek követelnek, egyre több szcciaiistapárti dolgozó vágya. Guy Mollet-ra hárul a súlyos felelősség a szocialista vezetők mesterke­déseiért. Hangsúlyozza, hogy mindennek ellenére lehetséges a demokratikus erők győzelme a közeli választásokon. Arra van szükség, hogy a kommu­nisták és a velük választási szövetséget akaró szocialisták minden megyében megkeres­sék azokat az eszközöket, amelyekkel át lehet jutni a szocialista párt országos ta­nácsának döntése következté­ben előállt akadályon s íly- módon diadalra vigyék a kommunista—szocialista vá- szővetség ügyét. Berlin (MTI) Adenauer nyugatnémet kancellár a bonni parlament szerda dél­utáni ülésén válaszolt a szociáldemokrata képviselői csoport hetekkel ezelőtt be­nyújtott interpellációjára. Az interpellációban azt kérdez­ték tőle. hogy annak idején, miért vonta vissza a Schmeis- ser — a francia kémssolgá- lat volt főügynöke — és a Der Spiegel című hamburgi hetilap ellen rágalmazás cí­mén tett vádindítványt, jól­lehet sem Schmeissertől, sem a Der Spiegel szerkesztő sápé­tól nem kapott megfelelő elégtételt a vád tárgyává tett becsületbevágó kijelentések­ért.. Schmeisser és a Der Spie­gel azt állította és állításait kész volt bizonyítani, hogy Adenauer kancellár, B Lan­ke n.horn. a NATO-nál akkre­ditált nyugatnémet nagykö­vet és Reiffcrschmidt főkon­zul az 1949—51. években. Schmeisser és más ügynökök útján kapcsolatban állott a franciák nyugat németországi kémszervezetével és anyagi, ellenszolgáltatás fejében bi­zalmas politiliai és katonai értesüléseket juttatott a francia titkos szolgálatnak. Parlamenti nyilatkozata elején Adenauer kijelentette, hogy nem volt a francia kémszolgálat ügynöke. A to­vábbiakban azonban kényte­len Volt elismerni, hogy azok az adatok, amelyeket a Der Spiegel erre az ügyre vonat­kozóan 1955 júliusában Schmeisser információi alap­ján közölt, „nagyjában — egészében” megfelelnek a valóságnak. Adenauer beis­merte, hogy a második világ háborút követő években mint a Keresztény Demokrata Unió kölni övezeti vezetősé­gének elnöke, szoros kapcso­latot tartott fenn a francia megszálló hatóságokkal és „az akkori szokásoknak és előírásoknak megfelelően” felvilágosításokat adott á megszálló hatóságok képvise­lőinek. A kancellár azt állí­totta. hogy ezt abban az idő­ben a legtöbb nyugatnémet- országi párt, köztük a Szo­ciáldemokrata Párt is, meg­tette. Adenauer elmondta. hogy Schmeisser állandó összeköt­tetésben állott Blankenhorn nagykövettel, aki akkoriban a Keresztény Demokrata Unió főtitkára volt. Bankenhorn többízben nagymennyiségű csokoládét, dohányneműt, ko­nyakot és egy allcalommal 1600 márka készpénzt kapott Schmeissertől, a f randa kém- szolgálat nyugatnémetországi főügynökétől. Beismerte, hogy egy ízben — Blankenhorn ké­résére — ő is fogadta Schmeissert és megbeszélést folytatott vele. A kancellár azt állította, hogy a francia titkos szolgálat egy kommu- nistaellcnes akció megindítá­sára szánta a Blankenhorn- nak küldött pénzt és hogy az összeget valóban erre hasz­nálták fel. Adenauer kijelen­tette: ö személy szerint soha sem Icapott pénzt a francia titkos szolgálattól. Kém ta­gadta azonban, hogy Blan­kenborn 1949-ben nyolcszáz­ezer márkát kért a franciák­tól az Adenauer választási hadjáratával kapcsolatos költ ségek egy részének fedezésé­re, de a francia hatóságok állítólag nem voltak hajlan­dók ezt a jelentékeny össze­get rendelkezésére bocsátani. Ami a Schmeisser és K Der Spiegel szerkesztői elle­ni bűnvádi feljelentés várat­lan visszavonását illeti, Adenauer ezt kevéssé meg­győző érveléssel próbálta meg okolni. Azt mondta, hogy a ..tulajdonképpeni rágalmazó” 'Aiebell. a hesseni tartomány alkotmányvédelmi hivatala egykori főosztály vezető je, akinek ügyét a bíróság külön­választotta, s ő, Adenauer — úgy vélte, hogy a Zíebell el­leni rágalmazást bűnper tár­gyalása során amúgyts lesz alkalom a ,.részletkérdések megvilágítására cs felderíté­sére.” A bonni kancellár liényte­lén volt megerősíteni Schmcis sernek azt az állítását is, hogy Blankenhorn nagykövet Adenauer utasítására átadta a francia titkos szolgálatnak a Kelet elleni agresszív had­műveleti tervet, amelyet Speidel, volt náci tábornok, n Keresztény Demokrata Unió kérésére dolgozott ki. A bonni parlament tagjai néma csendben hallgatták meg Adenauer nyilatkozatát. A Icoalíciós pártok képvise­lőinek előzőleg kötelező ige­retet kellett tenniök, hogy ..a Icancellár tekintélyének meg­óvása érdekében" nem tesz­nek fel kérdéseket a Schmois ser-ügyre vonatkozólag. A szociáldemokrata képviselői csoport, amely az interpellá­ciót annak idején benyújtot­ta, most — tekintettel Adc- nauernek a Szociáldemokrata Párt és a nyugati megszálló hatóságok bizalmas kapcsola­tairól tett kijelentésére, — szintén nagyon ,.tapintatos” magatartást tanusilott. Kühn szociáldemokrata képviselő rövid felszólalásában csak­nem bocsánatot kért azért, hogy az interpelláció benyúj­tására egyáltalán sor került. Megérkezett Pekingbe az NDK kormányküldöttsége Az angol királynő grófi cimet adományozott Áttlee-nek Lázas tevékenység a francia pártokban lepaktá lianak j ’osztási Szán ló Tibor: AZ E LSÖ FEJIZCT — Elbeszélés — (4) A mi üzemünkben volt sztrájk,, volt lassí­tott munka, majdhogy nem szabotázs is, de... jd, ma már más a helyzet... Dehát én nem dolgoztam eleget a büntetőszázadban?! Most cipekedjenek egy kicsit a nyilasod, a keret­legények! Nemrég még annyian voltak, hogy Dunát lehetett volna velük rekeszteni... Az­tán én éhes ‘is vagyait, és el kell jutnom Kiskunhalasra. Mellettem már rakodtak, de az a két láda még ott állt a vagon szélén. Az ajtó pántjára biggyesztettem a zsákom és a felsőt a mellem­hez szorítottam. Istentelenül nehéz volt. Nem hiába vitték a többit ketten-ketten. Néhánnyal egyedül kapaszkodtam felfelé a síkos oldalon, ujjaimon már kirajzolódott a fa rostja, aztán nékem is akadt társam. Fia­tal parasztgyerek leventesapkában, zsíros és piros arccal, mint akit most akasztottak le az éléskamrából a szalonna mellől. Nem volt sok­kal fiatalabb nálamnál, de hol csinálta végig mindazt, amit én?! És most mégis együtt hord­tuk a ládát. Füstölögtem magamban kegyetlenül. Szid­tam a tisztet, mint a bokrot: a kommunistá­kat fogja be ahelyett, hogy összeszedné a lé­zengő fasisztákat. De jót röhögne az a detektív, az a Kéky, aki tavaly dagadtra vert, ha látná, hogy is­mét rámjár a rúd. Valamelyik távolabbi vágányra vonat ér­kezett. Se szó, se beszéd, felkaptam a zsákom, átbújtam a vagon alatt és odairamodtam. Nem jött utánam más, csak az árnyékom. — Felszánhattam volna, de nevetési hallottam. Alighanem rajtam nevetnek. Kommunista és elszalad. Szépen visszafelé baktattam, ráérősen rug­daltam á köveket és a bakancsomra tapadt sá­ros szalmát a sín szélére riszáltam. Ismét hordtam a ládát, de a szemem csak Megjelent az iró „Triciklin” című cl ‘cszéléstkötetcbcn. nem engedte el azt a vonatot. Ötször is mond­tam, kiáltottam magamban, hogy ez az utolsó torduló, — aztán szépen, nyugodtan,' hanya­gul, mint. akinek Timosenkotól van erre en­gedélye, odasétálok és felszállók. De a társam­ra néztem, lihegve, mukká,nás nélkül talpalt velem szemben és maradtam. Délben meleg ételt osztottak. Valamilyen levest, de volt benne minden. Színültig töltöt­tem magam. Egy egész kenyeret is kaptunk, abba csak belernarkoltam, a többit ellettem. A szürke novemberi égből novemberi eső permetezett ránk. Lopva át nedvesített min­dent, ruhát, fát, földet. A ládák hasadékain még a lábtól-fejtől , fekvő kicsiny repülőbom- bára is becsorgott. Estére már a csontjaimban folyt a nedves­ség. de addigra szerencsére feketén tátongtak a vagonok. Ahogy esteledett, az emberek magukra bo­rították a sötétséget, és hazaszáiiingóztak. — Nem világító lámpákat láttak, volt hova men­niük. Én ott botorkáltam az állomás előtt: Kályhát és vízszintes heij'et kerestem. Az első vágánvon sötét vonat vesztegelt. — Néha-néha gyufa vagv öngyújtó lángja lob­bant a tövében és a fény végigtáncolt a ma­gas vagonfalakon. Ahogy a váróterem ajtaja) feiscva tárult, petróleumlámpa sárgás fénye hullott a peron kőlapjára. I Civilt sehol se láttam, de azért benyitottam. Nékem lehet, — nem mindenki lesz olyan, mint ez a reggeli nyavalyás tisgt. Szinte beleharaptam az orvosságszugba, ,az édeskés illatból az étert és n jódot ismertem fel. A váróterem felében már hordagyuk szo­rongtak, de mindig újabbakat raktak a földre. Hangtalanul, cikázó fürgeséggel egy kis tö­rékeny ápolónő járta a sorokat. Nem tudom miért, — a szívembe kapaszkodott fáradt, fonnyadt, elfelejtett m<5ko!ya. A hordágy oldalának támasztva térdealját, felfejtette a vérrel átitatott kötést és megtán- coltatto az ölébe tett tekercset, ahogy lebon­tott belőle. Sokan feküdtek csukott szemmel. Talán az égből omló földkrátert, vagy a lecsapó repülőt látták utoljára, még mielőtt lezárult a szem­pillájuk. Most ideges árnyékok imbolyogtak a váró­terem mennyezetén. Egy katona felkönyökölve, valamilyen tá­voli, bánatos dalt énekelt. A szomszédja száj- harmonikán kísérte, de mindúntalan elmara­dozott. Az ezüstös szerszám egyre-másra a ta­karóra hullt, tétova kezéből. Én már sokszor hallottam a csendet kiálta­ni. Amikor gyanús némaság fogadott odahaza, akkor öraganyám feküdt az ágyán kiterítve, de máskor is. mit tudom már én, mikor... Odafigyelek a csendre és ezért vettem észne.. hogy a kályhakörüli sarokban nagy a hallga­tás. A sebesültek egy feketehajú, negyven-kö­rüli őrnagyra nézték, aki csillogó homlokkal félrebeszélt, dobálta magát, az ingét marcan­golta. Melege lehetett. Mellette fiatal fiú feküdt, vastagra dagadt pólyáit nyakkal. Fejét nem fordíthatta, de halk szavakkal szüntelenül csitítgatta az őrna­gyot. Az ápolónő még soká ért oda. Én men­tem hozzá, hogy felhajtsam róla a takarót. Felém fordultak a katonák, lázas, fátyolos sze­mek és mintha tiltották volna á mozdulatom. Két átvérzelt csonkkötós bukkant elő. Az őr­nagynak nem volt lába. Gyorsan visszaborítottam a takarót és mint a gyerek, aki véletlenül nagyobbat ütött az pajtására, simogatni kezdtem nedves haját, gyöngyöző homlokát. Sokáig üthettem így. Éreztem, mikor érnek könnyeim az ■ arc- csontomhoz, hogy onnét alábukva a szájam széléig fussanak. A szomszéd legény kék, éles szemével für­készett. Találgatta, ki lehetek, majd tagoltan beszélni kezdett. Szavai távolról koppá ntak. Nem figyeltem és mégis jól értettem; amit mondott. Ez az őrnagy az ő- parancsnoka, va­lami híres mérnök. Angliában, Japánban is járt. . . És most itt hever félbevágva. Gvermekkorojnhan egy kéoesújságban. kü­lönös képet láttam. Valaki (érniapu asztalon feküdt, a lába egy fűrészfogas, nagy kerékhez ért. Olvasni még nem tudtam, hát elmondták, hogy az a gép fűrészeli 1c a beteg lábakat. Azt a képeslapot többé nem nyitottam ki. Féltem tőle. Amikor böngésztem az úisások között és fiimszínésznös címlapjával elémke- rült. gyorsan félretettem. Lám. ebbe a füzetbe, ha akartam, ha-ngm, bele kellett lapoznom. Még engem is beleténv- kepezhettek volna.' ahogy hasalok az árokban, amíg odafönn a tábori csendőrök razziáznak. vagy ahogy most itt ülök. Bár ez a kép sem­mit’ se mutatna, nem látszana rajta a legfon­tosabb, hogy mire gondolok. De mire is gondolok? A katonasirokra9 Hej, de sokat láttam! Fnpen csak bekapartat. meg- p'.'bozottat, mindent.’ Arra is gondolok, hogy a Dunánál ebben a pillanatban emberek . balnak meg. Felülnek, meghalnak és visszpíekszenek. De valójában szüntelenül egy furcsa kérdés gnotoszkál ben­nem: hol van ennek az őrnagynak a két a talpától a combjáig? Azt is eltemették valahol? (Folytatjuk?

Next

/
Thumbnails
Contents