Dunántúli Napló, 1955. december (12. évfolyam, 282-303. szám)
1955-12-09 / 289. szám
4 NAPLÓ 1055 DECEMBER 9 3? Szovjet-burmai gazdasági megállapodás Adenauer összeköttetésben állt a francia kémszoigálat ügynökével Rangun (TASZSZ) A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Burmái Unió képviselői a két kormány gazdasági, kulturális, tudományos és műszaki együttműködésének elvéivel összhangban — amint erre N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov és U Nu közös nyilatkozata rámutatott — megtárgyalták a burmai mezőgazdasági fejlesztési program és néhány burmai ipari vállalat felállításának kérdéseit. A Szovjetunió kormánya hozzájárult ahhoz, hogy segítséget nyújt a Burmái Unió kormányának és együttmíikö- dik vele a mezőgazdasági fejlesztési program előkészítésében, a legfőbb talajjavítási munkák elvégzésében és néhány'ipari vállalat létesítésében. Peking (ADNI: A Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége Otto Grote- vvohl miniszterelnök vezetésé vei megérkezett Pekingbe. A Német Demokratikus Köztársaság államférfiéit a város repülőterén Csou En-laj miniszterelnök és a kormány már képviselői, valamint a diplomáciai testület tagjai fogadták. Otto Grotewohl miniszterel- rök. a Német Demokratiku Köztársaság kormányküldöttségének megérkezésekor a pe kingi repülőtéren rövid üdvözlőbeszédet mondott: Hat esztendeje annak, hogy mind a német, mind pedig r nagy kínai nép létrehozta sajá' államát, a munkások és parasztok államát — hangzott f beszédben. — Így közös érdekek fűznek össze bennünkel és ezért természetes az, hogy államaink megalakulásuk első napjától fogva szoros barát kapcsolatokat tartanak fenn. Az egész német nép és Német Demokratikus Köztársaság kormánya tiszta szívből kívánja, hogy ezek a kapcsolatok tovább mélyüljenek és megszilárduljanak. Az önök országában való tartózkodásunk első perceiben sem mulaszthatom el, hogy a nagy kínai testvér-népnek, a nemét nép nevében köszönetét ne mondjak azért a nagy segítségért, amelyben bennünke- részesített. Ezen a helyen biztosíthatom önöket arról, hogy A Szovjetunió kormánya hozzájárult továbbá ahhoz, hogy az összehangolt tervek megvalósításához. szükséges anyagokért és szolgáltatásokért járó elleneitek fejében rendelkezésre bocsátható rizs- mennyiségeket vesz át és ha e mennyiségek nem lesznek elégségesek, többéves halasztást ad a természetbeni ellenszolgáltatásra. A Burmai Unió kormánya nagyra értékeli a Szovjetunió kormánya jóakaratának e meg nyilvánulását. A Burmai Unió népe iránti jóakarat és nagyrabecsülés további megnyilvánulásaképpen N. A. Bulganyin, a* Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja a szovjet kormány nevében aiándéki Német Demokratikus Kcjz- ársaság lakosai és Nyugatnémetország hazafiai a baráti izolidaritás ezen bizonyítékát ohasem felejtik el és készek arra, hogy minden erejükkel íámogpssák közös ügyünket, f világ békéjének fenntartását HZ egész emberiség boldog jö- /őjének megteremtését. Párizs (MTI) A francia politikai pártok lázasan készítik ele a választási kampányt. A jobboldali pártokban jelenleg kemény listakapcsolási alkudozások folynak. Megfigyelők szerint máris bizonyos, hogy az 1956 január másodiki választásokon sokkal több jelölt lép majd fel, mint 1951-ben. E jelenség oka nagyrészt az, hogy a két párt, a gaulleista párt és az úgynevezett köztársasági baloldal kettészakadt s mindkét fél Kiilön-külön jelölteket állíj a választásokon. A francia minisztertanács szerdai ülésén elhatározta, hogy mind a rádiót, mind a televíziót, a pártok rendelkezésére bocsátja. Az országos pártok két alkalommal szólalhatnak fel a rádióban összesen 15—zO percig, ezenkívül körülbelül ötperces televíziós adás is rendelkezésükre áll. Az Expressnek, Mendes- France lapjának csütörtöki képpen felajánlotta a Bumnaá Unió népének, hogy Rangun- ban, a Szovjetunió erejéből és anyagi eszközeivel felépit- tetinek és felszerelnek egy technológiai főiskolát. A Burmád Unió kormánya nagyrabecsüli azokat a motívumokat, amelyek a szovjet kormányt e felajánlás megtételére kész tettéit és mély hálával fogadja ezt az ajándékot. U Nu miniszterelnök a Burmai Unió népe nevében megfelelő rizsmennyiséget és néhány egyéb burmai termelésű árut ajánlott fel ajándékképpen a Szovjetunió népének. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov a Szovjetunió népe nevében köszönettel fogadta ezt az ajándékot. London (MTI): II. Erzsébet, angol királynő’grófi (Earl-i) címet adományozott a Munkáspárt vezetésétől visszavonult Clement AtUeenek, aki . ezzel egyúttal ahhoz is jogot nyert, hogy a Lordok Házában helyet foglaljon. A Munkáspárt parlamenti csoportjának új vezetőjét a száma közli az úgynevezett republikánus front választási felhívását. A felhívás hangoztatja, a Faure-kormány azért akarta előrehozni a választások időpontját, hogy a listakapcsólá- sok rendszerét fenntarthassa és hogy az eredményt meghamisíthassa. Ezzel bebizonyította, fél attól, hogy számon kérik tevékenységét. A felhívás semmiféle magyarázatot sem ad arra, hogy a Szocialista Párt miért nem fogadta el a Kommunista Párt által felajánlott listakapcsolást. Étinne Fajon, az Humanité vezércikkében rámutat:’ 1951- ben a francia szocialista vezetők azzal igyekeztek megmagyarázni a Pinay-vel, Bidault- val és társaikkal kötött listakapcsolásokat, hogy mind a kommunistákat, mind a gaul- leistákat ki akarják szorítani» A szocialista vezetők azonban 1955-ben már hajlandók voltak arra, hogy a munkásosztály pártja, ötmillió francia képviselői ellen Tito elnök ettópiai útjáról Beftgrád (MTI): A belgrádi rádió jelentése saerwnt Joezip Broz Tito, jugoszláv köztársasági elnök hajóraja, úton Etiópia felé, szerdán reggel elhagyta a Szuezi-csatornát és megkezdte átkelését a Vörös- tengeren. Etiópiái körök véleménye szerint Tito elnök látogatása sarán a jugoszláv és etiópiaá államférfiak között eszmecsere folyik majd a két országot érintő' fontosabb kérdésekről, elsősorban az etiópjai—jugoszláv együttműködés kibővítésének lehetőségeiről. Argentínában a Kommunista Párt betiltására készülnek Buenos Aires (TASZSZ): Sajtójelentések szerint Argentínában törvénytervezetet készítenek elő az Argentin Kotm- mpndsita Párt betiltására. párt alsóházi képviselőinek keli megválasztania. Általános vélemény szerint a Munkáspárt új vezérének megválasztása során éles ’küzdelemre lehet, számítani. — Nagy-Brit a nnia — írja a Reuter munkatársa — szemtanúja lesz a legnagyobb arányú hatalmi küzdelemnek a brit munkáspárt történetében. a gaulleistákkal. Az egyetlen választási szövetség, amelyet a szocialista dolgozóknak meg akarnak tiltani, a kommunista testvéreikkel kötendő szövetség. Fajon a továbbiakban utal arra, hogy a kommunistákkal kötendő szövetség, amelyet már egész szocialista pártszervezetek követelnek, egyre több szcciaiistapárti dolgozó vágya. Guy Mollet-ra hárul a súlyos felelősség a szocialista vezetők mesterkedéseiért. Hangsúlyozza, hogy mindennek ellenére lehetséges a demokratikus erők győzelme a közeli választásokon. Arra van szükség, hogy a kommunisták és a velük választási szövetséget akaró szocialisták minden megyében megkeressék azokat az eszközöket, amelyekkel át lehet jutni a szocialista párt országos tanácsának döntése következtében előállt akadályon s íly- módon diadalra vigyék a kommunista—szocialista vá- szővetség ügyét. Berlin (MTI) Adenauer nyugatnémet kancellár a bonni parlament szerda délutáni ülésén válaszolt a szociáldemokrata képviselői csoport hetekkel ezelőtt benyújtott interpellációjára. Az interpellációban azt kérdezték tőle. hogy annak idején, miért vonta vissza a Schmeis- ser — a francia kémssolgá- lat volt főügynöke — és a Der Spiegel című hamburgi hetilap ellen rágalmazás címén tett vádindítványt, jóllehet sem Schmeissertől, sem a Der Spiegel szerkesztő sápétól nem kapott megfelelő elégtételt a vád tárgyává tett becsületbevágó kijelentésekért.. Schmeisser és a Der Spiegel azt állította és állításait kész volt bizonyítani, hogy Adenauer kancellár, B Lanke n.horn. a NATO-nál akkreditált nyugatnémet nagykövet és Reiffcrschmidt főkonzul az 1949—51. években. Schmeisser és más ügynökök útján kapcsolatban állott a franciák nyugat németországi kémszervezetével és anyagi, ellenszolgáltatás fejében bizalmas politiliai és katonai értesüléseket juttatott a francia titkos szolgálatnak. Parlamenti nyilatkozata elején Adenauer kijelentette, hogy nem volt a francia kémszolgálat ügynöke. A továbbiakban azonban kénytelen Volt elismerni, hogy azok az adatok, amelyeket a Der Spiegel erre az ügyre vonatkozóan 1955 júliusában Schmeisser információi alapján közölt, „nagyjában — egészében” megfelelnek a valóságnak. Adenauer beismerte, hogy a második világ háborút követő években mint a Keresztény Demokrata Unió kölni övezeti vezetőségének elnöke, szoros kapcsolatot tartott fenn a francia megszálló hatóságokkal és „az akkori szokásoknak és előírásoknak megfelelően” felvilágosításokat adott á megszálló hatóságok képviselőinek. A kancellár azt állította. hogy ezt abban az időben a legtöbb nyugatnémet- országi párt, köztük a Szociáldemokrata Párt is, megtette. Adenauer elmondta. hogy Schmeisser állandó összeköttetésben állott Blankenhorn nagykövettel, aki akkoriban a Keresztény Demokrata Unió főtitkára volt. Bankenhorn többízben nagymennyiségű csokoládét, dohányneműt, konyakot és egy allcalommal 1600 márka készpénzt kapott Schmeissertől, a f randa kém- szolgálat nyugatnémetországi főügynökétől. Beismerte, hogy egy ízben — Blankenhorn kérésére — ő is fogadta Schmeissert és megbeszélést folytatott vele. A kancellár azt állította, hogy a francia titkos szolgálat egy kommu- nistaellcnes akció megindítására szánta a Blankenhorn- nak küldött pénzt és hogy az összeget valóban erre használták fel. Adenauer kijelentette: ö személy szerint soha sem Icapott pénzt a francia titkos szolgálattól. Kém tagadta azonban, hogy Blankenborn 1949-ben nyolcszázezer márkát kért a franciáktól az Adenauer választási hadjáratával kapcsolatos költ ségek egy részének fedezésére, de a francia hatóságok állítólag nem voltak hajlandók ezt a jelentékeny összeget rendelkezésére bocsátani. Ami a Schmeisser és K Der Spiegel szerkesztői elleni bűnvádi feljelentés váratlan visszavonását illeti, Adenauer ezt kevéssé meggyőző érveléssel próbálta meg okolni. Azt mondta, hogy a ..tulajdonképpeni rágalmazó” 'Aiebell. a hesseni tartomány alkotmányvédelmi hivatala egykori főosztály vezető je, akinek ügyét a bíróság különválasztotta, s ő, Adenauer — úgy vélte, hogy a Zíebell elleni rágalmazást bűnper tárgyalása során amúgyts lesz alkalom a ,.részletkérdések megvilágítására cs felderítésére.” A bonni kancellár liénytelén volt megerősíteni Schmcis sernek azt az állítását is, hogy Blankenhorn nagykövet Adenauer utasítására átadta a francia titkos szolgálatnak a Kelet elleni agresszív hadműveleti tervet, amelyet Speidel, volt náci tábornok, n Keresztény Demokrata Unió kérésére dolgozott ki. A bonni parlament tagjai néma csendben hallgatták meg Adenauer nyilatkozatát. A Icoalíciós pártok képviselőinek előzőleg kötelező igeretet kellett tenniök, hogy ..a Icancellár tekintélyének megóvása érdekében" nem tesznek fel kérdéseket a Schmois ser-ügyre vonatkozólag. A szociáldemokrata képviselői csoport, amely az interpellációt annak idején benyújtotta, most — tekintettel Adc- nauernek a Szociáldemokrata Párt és a nyugati megszálló hatóságok bizalmas kapcsolatairól tett kijelentésére, — szintén nagyon ,.tapintatos” magatartást tanusilott. Kühn szociáldemokrata képviselő rövid felszólalásában csaknem bocsánatot kért azért, hogy az interpelláció benyújtására egyáltalán sor került. Megérkezett Pekingbe az NDK kormányküldöttsége Az angol királynő grófi cimet adományozott Áttlee-nek Lázas tevékenység a francia pártokban lepaktá lianak j ’osztási Szán ló Tibor: AZ E LSÖ FEJIZCT — Elbeszélés — (4) A mi üzemünkben volt sztrájk,, volt lassított munka, majdhogy nem szabotázs is, de... jd, ma már más a helyzet... Dehát én nem dolgoztam eleget a büntetőszázadban?! Most cipekedjenek egy kicsit a nyilasod, a keretlegények! Nemrég még annyian voltak, hogy Dunát lehetett volna velük rekeszteni... Aztán én éhes ‘is vagyait, és el kell jutnom Kiskunhalasra. Mellettem már rakodtak, de az a két láda még ott állt a vagon szélén. Az ajtó pántjára biggyesztettem a zsákom és a felsőt a mellemhez szorítottam. Istentelenül nehéz volt. Nem hiába vitték a többit ketten-ketten. Néhánnyal egyedül kapaszkodtam felfelé a síkos oldalon, ujjaimon már kirajzolódott a fa rostja, aztán nékem is akadt társam. Fiatal parasztgyerek leventesapkában, zsíros és piros arccal, mint akit most akasztottak le az éléskamrából a szalonna mellől. Nem volt sokkal fiatalabb nálamnál, de hol csinálta végig mindazt, amit én?! És most mégis együtt hordtuk a ládát. Füstölögtem magamban kegyetlenül. Szidtam a tisztet, mint a bokrot: a kommunistákat fogja be ahelyett, hogy összeszedné a lézengő fasisztákat. De jót röhögne az a detektív, az a Kéky, aki tavaly dagadtra vert, ha látná, hogy ismét rámjár a rúd. Valamelyik távolabbi vágányra vonat érkezett. Se szó, se beszéd, felkaptam a zsákom, átbújtam a vagon alatt és odairamodtam. Nem jött utánam más, csak az árnyékom. — Felszánhattam volna, de nevetési hallottam. Alighanem rajtam nevetnek. Kommunista és elszalad. Szépen visszafelé baktattam, ráérősen rugdaltam á köveket és a bakancsomra tapadt sáros szalmát a sín szélére riszáltam. Ismét hordtam a ládát, de a szemem csak Megjelent az iró „Triciklin” című cl ‘cszéléstkötetcbcn. nem engedte el azt a vonatot. Ötször is mondtam, kiáltottam magamban, hogy ez az utolsó torduló, — aztán szépen, nyugodtan,' hanyagul, mint. akinek Timosenkotól van erre engedélye, odasétálok és felszállók. De a társamra néztem, lihegve, mukká,nás nélkül talpalt velem szemben és maradtam. Délben meleg ételt osztottak. Valamilyen levest, de volt benne minden. Színültig töltöttem magam. Egy egész kenyeret is kaptunk, abba csak belernarkoltam, a többit ellettem. A szürke novemberi égből novemberi eső permetezett ránk. Lopva át nedvesített mindent, ruhát, fát, földet. A ládák hasadékain még a lábtól-fejtől , fekvő kicsiny repülőbom- bára is becsorgott. Estére már a csontjaimban folyt a nedvesség. de addigra szerencsére feketén tátongtak a vagonok. Ahogy esteledett, az emberek magukra borították a sötétséget, és hazaszáiiingóztak. — Nem világító lámpákat láttak, volt hova menniük. Én ott botorkáltam az állomás előtt: Kályhát és vízszintes heij'et kerestem. Az első vágánvon sötét vonat vesztegelt. — Néha-néha gyufa vagv öngyújtó lángja lobbant a tövében és a fény végigtáncolt a magas vagonfalakon. Ahogy a váróterem ajtaja) feiscva tárult, petróleumlámpa sárgás fénye hullott a peron kőlapjára. I Civilt sehol se láttam, de azért benyitottam. Nékem lehet, — nem mindenki lesz olyan, mint ez a reggeli nyavalyás tisgt. Szinte beleharaptam az orvosságszugba, ,az édeskés illatból az étert és n jódot ismertem fel. A váróterem felében már hordagyuk szorongtak, de mindig újabbakat raktak a földre. Hangtalanul, cikázó fürgeséggel egy kis törékeny ápolónő járta a sorokat. Nem tudom miért, — a szívembe kapaszkodott fáradt, fonnyadt, elfelejtett m<5ko!ya. A hordágy oldalának támasztva térdealját, felfejtette a vérrel átitatott kötést és megtán- coltatto az ölébe tett tekercset, ahogy lebontott belőle. Sokan feküdtek csukott szemmel. Talán az égből omló földkrátert, vagy a lecsapó repülőt látták utoljára, még mielőtt lezárult a szempillájuk. Most ideges árnyékok imbolyogtak a váróterem mennyezetén. Egy katona felkönyökölve, valamilyen távoli, bánatos dalt énekelt. A szomszédja száj- harmonikán kísérte, de mindúntalan elmaradozott. Az ezüstös szerszám egyre-másra a takaróra hullt, tétova kezéből. Én már sokszor hallottam a csendet kiáltani. Amikor gyanús némaság fogadott odahaza, akkor öraganyám feküdt az ágyán kiterítve, de máskor is. mit tudom már én, mikor... Odafigyelek a csendre és ezért vettem észne.. hogy a kályhakörüli sarokban nagy a hallgatás. A sebesültek egy feketehajú, negyven-körüli őrnagyra nézték, aki csillogó homlokkal félrebeszélt, dobálta magát, az ingét marcangolta. Melege lehetett. Mellette fiatal fiú feküdt, vastagra dagadt pólyáit nyakkal. Fejét nem fordíthatta, de halk szavakkal szüntelenül csitítgatta az őrnagyot. Az ápolónő még soká ért oda. Én mentem hozzá, hogy felhajtsam róla a takarót. Felém fordultak a katonák, lázas, fátyolos szemek és mintha tiltották volna á mozdulatom. Két átvérzelt csonkkötós bukkant elő. Az őrnagynak nem volt lába. Gyorsan visszaborítottam a takarót és mint a gyerek, aki véletlenül nagyobbat ütött az pajtására, simogatni kezdtem nedves haját, gyöngyöző homlokát. Sokáig üthettem így. Éreztem, mikor érnek könnyeim az ■ arc- csontomhoz, hogy onnét alábukva a szájam széléig fussanak. A szomszéd legény kék, éles szemével fürkészett. Találgatta, ki lehetek, majd tagoltan beszélni kezdett. Szavai távolról koppá ntak. Nem figyeltem és mégis jól értettem; amit mondott. Ez az őrnagy az ő- parancsnoka, valami híres mérnök. Angliában, Japánban is járt. . . És most itt hever félbevágva. Gvermekkorojnhan egy kéoesújságban. különös képet láttam. Valaki (érniapu asztalon feküdt, a lába egy fűrészfogas, nagy kerékhez ért. Olvasni még nem tudtam, hát elmondták, hogy az a gép fűrészeli 1c a beteg lábakat. Azt a képeslapot többé nem nyitottam ki. Féltem tőle. Amikor böngésztem az úisások között és fiimszínésznös címlapjával elémke- rült. gyorsan félretettem. Lám. ebbe a füzetbe, ha akartam, ha-ngm, bele kellett lapoznom. Még engem is beleténv- kepezhettek volna.' ahogy hasalok az árokban, amíg odafönn a tábori csendőrök razziáznak. vagy ahogy most itt ülök. Bár ez a kép semmit’ se mutatna, nem látszana rajta a legfontosabb, hogy mire gondolok. De mire is gondolok? A katonasirokra9 Hej, de sokat láttam! Fnpen csak bekapartat. meg- p'.'bozottat, mindent.’ Arra is gondolok, hogy a Dunánál ebben a pillanatban emberek . balnak meg. Felülnek, meghalnak és visszpíekszenek. De valójában szüntelenül egy furcsa kérdés gnotoszkál bennem: hol van ennek az őrnagynak a két a talpától a combjáig? Azt is eltemették valahol? (Folytatjuk?
