Dunántúli Napló, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-27 / 279. szám

X NAPLÓ 1965 NOVEMBER i'í Mesedélután az a/ándéhpalotabun A Pécsi Állami Áruház és a Pécsi Kiskereskedelmi Válla­lat „ajándékpalotájában’’, il­letve játékkiáliításán, a Janus Pannonius utca 9—11 sz. alatt előadást, mesedélutánt és báb­előadás: rendeznek. Héttőn délután 4-tő: 5 Aráiig „Cicus- ka és kutyuska" címmel tar­tanaik bábelőadást, kedden dél­után pedig ugyanebben az idő­ben „Kisgyermekek nagy me­sekönyve“ címmel mesedél­utánt rendeznek. Szerdán dél­után dr. Komlóéi Sándor tart előadást. „Mivel játsszon a gyermek" címmel. Élmény beszámolókat tartanak a volt baranyai partizánok Szombaton délután 3 órakor, a Magyar önkéntes Honvédel­mi Szövetség helyiségéiben a volt baranyai partizánok ba­ráti beszélgetésre jöttek össze A baranyai partizánok Szov» jet-Ukrajna Hete alkalmából a megye területén több helyen élménybeszámolókat tartanak majd. Tsz-elnfik tovább­képző tanfolyam A Szentiőrlnei Mezőgazda­sági Technikum épületében pénteken oélután ünnepélyes keretek között nyitották meg a négyhónapcs termelőszövetke­zeti továbbképző tanfolyamat, A tanfolyamvezető és az isko­la ígajganija, valamint Czé- gény Józsci elvtárs, a megyei tanács 'emielőszövelkezeti osz­tásának vezetője köszöntötte a tanfolyamon részvevő negy­ven termelőszövetkezeti elnö­köt. Űjtipusú tűzbiztosítás A kötelező biztosítás kere­tében nincsenek biztosítva a termelőszövetkezeti tagok ház­táji gazdaságához tartozó ter­ményeik, áligicfck és házi ingó­ságok. E hiányosság megszün­tetése érdekében az Állami Biztosító új típusú tűzbiztosí­tást vezetett be. Ennek révén évi 50 forint díj ellenében tel­jes értékben biztosítják a ter­melőszövetkezeti tagok termé­nyeit, állatait, lakberendezési tárgyait, ruhaneműit és házi ingóságait. „Tovább javítjuk a kom éi szén minőségét14 A komlói bányászok terme­lik hazánkban a legjobb sze­net. Az itt termelt szén nagy- része kokszolásra is kiválóan alkalmas. Jövőre Sztálinváros- ban megkezdik a komlói szén kokszosítását. Ez még na­gyobb felelősséget ró a kom­lói bányászokra. A tisztánter- melésre, a minőségi munkára még nagyobb gondot kell for­dítani. A Komlói Szénbányá­szati Tröszt minőségellenőrző osztályának főelőadóját, Gá­dor Dénes elvtársat kérdeztük meg, mit tesz a tröszt azért, hogy tovább javuljon a szón minősége, hogy a komlói szén még jobban megfeleljen a kö­vetelményeknek. — Az év első kilenc hónap­jában kiváló eredményeket ér­tünk el a mennyiségi tervtel­jesítés mellett a minőség te­rén. Meg kell azonban monda­ni, hogy az utóbbi hat hétben nem teljesítjük a tervet, mert főleg Anna-aknán rossz geo­lógiai körülmények gátolják a munkát. Természetesen, mikor csökken a termelés, gyengül a minőség is. — A jelenlegi állapotokba azonban nem nyugszunk bele. Először is jobb kapcsolatokat teremtünk a termelő üzemek­kel. Mindenütt van már egy úgynevezett összekötőnk, aki rendszeresen tájékoztat ben­nünket az üzem problémáiról, elmondja észrevételeit a minő­séggel kapcsolatban. Ezek se­gítségét a jövőben jobban hasznosítjuk. — Nagy jelentőségű lesz a minőség alakulásának szem­pontjából az is, hogy nemso­kára üzembehelyezzük a szén­osztályozó harmadik széregy- ségét. Ezzel együtt már há­rom széregység biztosítja a szén osztályozását és így meg­szűnik a szűk kapacitás. Trösztünk általában jól el van látva minőségellenőrző mwsza- rekkel, készülékekkel és egyéb felszerelésekkel. Jövőre új ka- loriméterekkel, analitikai mér­legekkel s a kokszolhatóság megállapításához szükséges eszközökkel gyarapszik a la­boratórium. — A szénosztályozóban idáig az volt a helyzet: ahány mű­szak, anyiféle minőség. Ezután szigorúan számonkérjük a technológiai fegyelem betartá­sát és végetvetünk a minőség hullámzásának, hogy kevesebb meddő kerüljön a vagonokba, az ipari üzemekbe. Még jobban ellenőrizzük a csapatok által termelt szén minőségét. Ezek­kel az intézkedésekkel kíván­juk elérni azt, hogy a jelenleg termelt szén 25—26 százaléka kokszosítható legyen. A kapások tannlsítga Megyeszerte gazdag cukor­répatermést takarítanak be a földekről. A vasútállomásokon répahegyek várják az elszál­lítást. Van dolga bőven a cu­korgyáraknak, szinültig meg­telnek a raktárak vakítóan fe­hér cukorral. Több répánk, több cukrunk is lehetne, ha az egyéniek apró, nadrágszíj par­cellái helyett összefüggő táb­lákon, a korszerű agrotechnika felhasználásával termelnék a cukorrépát. — Bizony­ságul álljon itt a mágocsi Rá­kosi termelőszövetkezet és az egyéni gazdák példája! Molnár Imre — 15 holdas középparaszt — 1200 négy­szögölön termelt cukorrépát. Elvetette, gondosan és három­szor megkapálta, kiszedte és a mérésnél 128 mázsát jegyzett fel a papírra. Nem rossz ter­més, még prémiumot is kaipoít érte. A mágocsi Rákosi Termelő- szövetkezetben — az előzetes mérések alapján — 240 mázsá­ra számítanak holdanként. Rekord termés — mondaná va­laki. Átlag termés — vélik a szövetkezetben. Hiszen a sik­lósi Táncsics is 247 mázsát sze­dett fel, a többi szövetkezet nem sokkal kevesebbet. Ezért búr ^ érdemes cukor­répát termelni — nagyüzemi termeléssel. Számoljunk csak! A szövet­kezet körülbelül 80 mázsával termelt többet holdanként, mint az egyéniek. A 45 holdon ez 3800 mázsa és 39,600 kg cukor az államnak. Ennyivel többet adhattak volna az egyé­ni gazdák az országnak, ha a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépnek. A kukorica sem marad el a cukorrépa mögött. Molnár Imre — aki a legjobb gazda hírében áll — 25 mázaát tört le holdanként. Ekkor jött a szövetkezet. Négyzetesen ve­tett, fejtrágyázott, géppel ka­pált, nem is akárhogyan. Ke­resztben, hosszában többször is, a kézi kapálást sem sajnál­ták a kukoricától és 40 mázsás termést takarítanak be holdan­ként. Azért ember az ember, hogy számoljon, keresse a jobbat. Ha a mágocsi egyéni gazdák közösen művelik a földet, 11 850 mázsával több kukori­cát termelhettek volna. Ezen pedig meghízik csaknem 2000 sertés. Nemcsak mi számolunk. Szá­molnak a mágocsibí1< is. össze­hasonlították a maguk ered­ményét a termelőszövetkezeté­vel és rájöttek; jobb a gépi munka, a közös földiművelés, a szakemberek vezetése. Ennek aztán az lett a következménye, hogy az ősszel 140 taggal sza­porodott a szövetkezet. Belépett Molnár Imre is. Pedig burgonyából ugyanany- nyit termelt, mint a szövetke­zet. Igen ám, csakhogy ő ezt 350 négyszögölön érte el, most alkalma nyílik bebizonyítani, hogy a terjedelmes táblákon is képes hasonló termes elérésé­re. Segítségére lesznek a gé­pek és a Rákosi Termelőszö­vetkezet egér.z tagsága. Jjíjálipet Arany János annakidején versben figurázta ki a perle­kedő szomszédokat, akik haj- bakaptak azon, hogy kinek szól a fülemüle dala. A ne­vető harmadik persze a falu bírája, alki zsebrevágja a tal­lérokat, s vígan állapítja meg, hogy az a bizonyos fülemüle csakis neki fütyül. Rózsafán is valahogy így áll a dolog, csakhogy ott az a kérdés: kinek kárál Bit a Boldizsár tyúkja? A kérdést bölcs bírák próbálták megvá­laszolni, de a jelek szerint eredménytelenül. Hogyan kezdődött a tyúk­per, hogyan nőtt belőle já­rásbírósági ügy, és ki nevet a markába? Nehéz lenne pontosan nyo­mon kísérni az eseményeket, elégedjünk meg a történet vázlatával. 1955. március 11- én megjelent a Dunántúli Naplóban egy riport. A ró­zsafai „Közös Üt“ Termelő- szövetkezet gyarapodásával foglalkozott. Szerepel benne Kiss Géza tsz párttitkár. Varga Dezső, a falu egyik kulákia, Pintérné dolgozó pa­rasztasszony, aki rendszere­sen dolgozik a kuláknál s ennélfogva szívesen hajlik a szavára. Szerepelnek még mások is, de a tyúkper sze­replői az előbbiek, kiegészít­ve még Bita Boldizsárral, an­nak is inkább csak a felesé­gével A szóbanfornó cikkben Kiss Géza párttitkár lelep­lezte Varga Dezső kvlákot, aki Pintérnét ígéretekkel és fenyegetésekkel lebeszélte a tsz-be való belépésről. A cik­ket elolvasta Varga és felhor­kant. Megmutatta Pintérné- nek. — hátin, látia. hogy rágal­maznak bennünket! Erre Pintérné felháboro­dott. Méghogy 6 a kvlák sza­vára vonta vissza a kijelen­tését a belépést Illetően? Hi­szen igaz, de minek azt az újságba kiírni. Ezért bosszút kell állnil — Így határoztak ők kettesben. Lesték is az alkalmat. So­káig lesték. Egészen aratásig. Annak, hogy a párttitkárnak valahogy a becsületébe gá­zoljanak, jól meg kell terem­teni az alapját. Aratáskor, amikor minden épkézláb em­bert elfoglalt a munka, Bita Boldizsárné elveszett tyúk­ját kereste. Meglátta ezt Pin­térné és majd szétvetette az öröm. Itt az alkalom! Bitáné Kissék haragosa és amúgyis „kissé ideges“. — Hátiam, — mondta — hogy Kiss Géza veszkődik va­lami tyúkkal, tán csak nem az vott az? Több se kellett Bitávénak. A falu ismeri hangját, most teljes erővel Kissék ellen eresztette ki. — Hát ketl nekem az a hit- vánv tyúk? — nevetett Kiss Géza — hiszen kétszázötven tinik kar-irnál az udvaromon, hetvenezret megkeresek env évhr—i a tsr-hen, men aztán eevöb gombom is van. mint fernes délhen tyúkot fonni. VHtáné hangin betöltötte a fahrt Zs err° már a xtoloá- lattévő rendőr is előkerült. Jeat/rőkönvverte a témiálla- déknt De ki bimviiltin?-v- fin — torment elő Pin­térné — láttam ■— Honnan? — Az udvarunkból. Erre már a rendőr is ne­vetett nanvot. mert. az ud­var (>• a. tett srfnhehie között kát ióknra. ház. kerítés fa, rriegvéh áll. pintirnének ve­dig vines a padláson perisz­kóp ia. De — akár nevetséges, akár vem — ha eovsrer van feineres. van alveres. van tanv és van ténváVadék — az már fígrt Kiss Géza már ve.m nevetett, hosszcvkndoft, mert az vnv a iáráshiróság elé került. A bíróság ítélt, és Kis* Héra tize tett ánn lórin. tot De nem az a pénz fái- dclmas. hanem a becsületen psaft tolt Pintérné. Bitáné, özv. Tlnranniné tnki, ygvnn- finri TZárná Dezső híve. mint Pintérnél most Úton Útfélen hír-c-t-li honn tyúkot lopott a pérttUSfár 4 háttérben pe­dig Karon De-ső, a kvlák ne­vet a mazkáhe amiért ilven szévaa sikerült a bosszú, anév-üT. hogy a neve szóba- k évült volna, sőt a bosszú vSnrehajtöja éppen a bíró­ság. Máig is nevetne, ha Kiss Géza olyan ember lenne, hogy nevén hagyná száradni a tyúklolvaiságot. De nem hagyja. Malacon szerzett ta­núkkal persze sokmindent le­het bizonyítani, de még Ró­zsafán is tudják, hogy a ha­zug embert könnyebb utol­érni, mint a sánta kutyát. Az igazságnak ki kell derül­nie, mert ereseiben nem fü- lemüleszóról, nem is csak tyúkkárálásról van szó, ha­nem a tsz párttitkárának be­csületéről. Várnai Endre boltvezető fényképezőgépet árusít Marosvölgyi József étteremvezetőnek ]Vóhány évvel ezélőtt Szi- getvár és Vidéke Kör­zeti Földmű vess zövetkezetét bi­zony nem emlegették az or­szág legjobbjai között. Sót még tavaly ia elég gyengén áUt. És íme, ma az é’üzem cím elnye­réséit ünnepük és átveszik munkájuk jutalmát, a — SZÖ- VOSZ és a KPDSZ vándor- zászlaját a velejáró 5000 forin­tos pénzjutalommal. A III. ne­gyedév eredményei alapján a Szigetvári FMSZ — az ország legjobb földmű vessző veik ezete. Nem nagy szavak­kal, hanem csen­des, tervszerű mun kával mutatták meg a szigetvári­ak, hogy mire ké­pesek. Gondoskod­tak arról, hogy Basáitól Dencshá- záig — összesen 10 községiben — pa­rasztemberek ez­rei „ pipadohány és cigaretta mel­lett ekevasat, ka­panyelet, kályha­csövet, kukonica- morzsolót is vehes­senek, a férjhez- menő lányoknak szemet, szívet gyö­nyörködtető hozo­mányt, — a vászon féleségektől a met­szett iäkörös kész­letekig, — meg az­tán bútort, élel­met. rádiót és más kultúrcikket. Mint ahogy gazdára is talált. Példáiul csak rádióból 15 de rab­bal többet adtak el, mint múlt év III. negyedévéiben. De a földművesszövetkezet nemcsak árusított, hanem vá­sárolt Is — ellátta a városok lakosságát. Másfélszer annyi árut vásároltak fel a falvakból, mint amennyit terveztek. Va­gonszám az almát, szilvát, ba­bot, káposztát, uborkát, papri­káit és burgonyát, amiért több, mint 1,.'100.000 forintot fizettek körzetük parasztságának. Óriásit nőtt a szövetkezet forgalma: az első negyedévi 5.5 mittióré! kereken 7,405.624 fo­rintra. A számok mögött azon­ban több, mint százötven föíld- művesszövetkezeti dolgozó se­rény, áldozatkész, mindenna­pos munkája rejlik. Kiket illet elsősorban dicsé­ret? Vadas Géza ügyvezető szerint; — Szövetkezetünk minden dolgozóját, mert nem volt egy sem közülük, aki ne kísérte volna figyelemmel a tervtelje­sítést, köílteágeiruk alakulását. És nemesek az egyéni érdek volt ennek oka, hanem a kitű­zött nagyobb cél — az élüzem cím elnyerése. Úgy érzem, en­nek érdekében mindannyian megtettük a magunkét, ami természetesen kötelezettséget is jelent a jövőben. Valóban nehéz itt neveket mondani. Meirt az ügyvezetőn kívül nemcsak Renkő Ferenc, az FJK igazgatósági elnöke, Csordás István főkönyvelő. De­vonnal Béla, a felügyelő bizott­ság elnöke vagy Török József, a felvásárlási, Hoboli János, a kiskereskedelmi üzemág cso­portvezetője végezte példamu­tatóan munkáját, hanem Ko­vács Sándor, Várnai Endre, Fa­ragó Károly üzletvezető, Loch Ferenc né a dencsházad, Litár Imre a basaM bolt vezetője, Maros völgyi József étteremve­zető, Boronkai György árudisz­pécser ia... és az eladók, pénztárosok hosszú sora« alkuk mind-mind részesei a siker­nek. O enne van az élüzem cím- bein a járási pártbizott­ság segítsége is. A íöldmüves- szövetkezet kommunistái még tavasszal önálló pártszervezetet alakítottak. így még inkább kötelességükké vált a falu és város közti árucsere zökkenő- mentes ellátása, A pártszerve­zet — titkára Orosai István — és a szakszervezet — amely­nek Taubent János az elnöke, — állandó felvilágosító mun­kája eredményezte a dolgozók egészséges munkaversenyét. — Nincs is olyan nap, hogy a párt- titkár és ü. b.-elnök ne beszél­getne az ügyvezetővel és fő­könyvelővel, s így a felmerülő Vadas Géz^ ügyvezető akadályokat azonnyomban el tudják hárítani. Ügyvezető könyvelők, felvá­sárlók és népnevelők rendsze­resen tanulnak, képezik magu­kat szakmailag és politikailag egyaránt. Jelerfleg is politikai gazdaságtan tanfolyamot hall­gatnak jónéhányan. így nem csoda, hogy saját szövetkezé­sük erősítése mellett sokat tesznek a parasztok jólétéinek legbiztosabb zálogia, — a tsz- moegalom fejlesztése érdieké­ben, A körzetükhöz tartozó négy termelőszövetkezetbe jú­liustól októberig 133 tag tépett be több, mint 1000 holddal, és a belépettek zöme földmű ves­sző vetkezeti tag. A földműves- szövetkezőt értékesíti a tsz-ek szabad terményeit, ellátja azo­kat kisgéppel, műtrágyával. — Számviteli dolgozói a tsz-ek könyvelésének rendbehozásá­nál nyújtottak segítséget. — Augusztusban a népnevelők a hoboli egyéni dolgozó parasz­toknak bizonyították, hogy az igazi, jómódú paraszti élet a közösben vár rájuk. Már jó­ideje a tsz-elnökök résztvesz- mefc az igazgatósági Üléseken, a szövetkezet vezetői pedig a tsz-ek közgyűlésein megszokott vendégek. A földművesszövetheBBt az idén külsőségiéiben is fejlő­dött: korszerű étteremmel, több új bolttal, és most készül az új bútorüzlet. A nyereséget a sertéshizlal­da is fokozta, ahonnan a in- negyedévben 182 hízó került az Orosz! István párttitkár üzletekbe. A mozsgól .savanyí- tóüzemben — ahol 6ő ezer fo­rint volt a jövedelem — 10 vagon zöldárut tartósítottak, és most 10 vagon káposztát sava/- nyítemak. Az üzem látja el a pécsi, kctm/lói és kazincbarcikai üzeméíe! mezősi vállalatokat savanyúsággal. A szövetkezete savanyító­üzem egyéni gazdáik, szövetke­zeti módon termelt káposztáját tartósítja. Mert például azt a 10 vagon merenyei káposztát is földművesszövetkezeti Kertész- szakcsoportban, egymást segít­ve és a földművesszövetkezet támogatásával termelték a me­rénylők I lyen sokágú tevé- • • • *■ kenység jellemzi a szigetvári földművcsszövetke- zetet, és ezt a nem könnyű munkát jól végzik dolgozói.

Next

/
Thumbnails
Contents