Dunántúli Napló, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-27 / 279. szám

2 N A P t; <*) 1935 NOVEMBER ST I'j is* sí ©raíwsa mentén Az élelerős mag, amelyet négy éve vetettek el a csehi termelőszövetkezetet -PS2é?Vező gazdák, csak most, szeptemberben indult csírázás­nak. S éppen ma egy hete-hogy szárbaszökkent: megalakult a Drávamenti Bélié Tsz. Az éveli során sokan latol­gatták e tervet, míg végül a szeptemberi emlékezetes párt­taggyűlésen a falu 11 kommu­nistája kimondta: az igent. Létrejött az előkészítő bizott­ság. A munka neheze azonban csak ezután következett. Újból és újból meglátogatták a falu gazdáit. Elsősorban a tanácsel­nök, Weiner János, aki egy­maga hat középparasztot szer­vezett a csoportba, és Loggó Mária tanácstitkár elvtársnő. A gazdák legtöbbjének — bár megbarátkoztak a szövetkezeti gondolattal, — volt problémá­ja bőven. Sánta Józsi bácsi — nyolc holdas gazda — ugyan nem sokat tétovázott. Ügy vélte, nemcsak a fiataloknak való a közös gazdálkodás. Miért le­gyen neki rosszabb sora. mint lányának, aki dráva szerda­helyi tsz-tagnak a felesége. Elsőnek írta alá a belépési nyilatkozatot. Tölti Kálmánnál már neJie zebben ment. Eleinte azt. mond­ta, hogy ráér még egy évig a maga 12 holdjával, hisz úgyis elkéstek már a tsz-alakítás- sal, mert miből is éljenek, amíg járandóságot kapnak. De nem itt volt a bökkenő, hanem ott: miért legyen éppen 6 az elsők közt, majd, ha aláírta a Ko­vács Pál, a Dávid József, meg Felföldi Pál.. í És mi lett a sok latolgatás vége? — Kovács Kálmán megelőzte gazdatár­sait és feleségével együtt szö­vetkezeti tag lett. Társai ké­sőbb követték. Érdekes dolgokat mesél nedv az asszonyokról. Révész Dezső felesége is tiltakozott, amikor azonban valóban döntésre ke­rült a sor, azidőtájt beteg fér­je helyett megjelent az ala­kulógyűlésen és aláírta a be­lépési nyilatkozatot. Bene Kál­mán házában viszont egyelőre még az asszony szava az erő­sebb. Amikor a napokban meg­kérdezték Bene Kálmánt, med­dig vár még, fejcsóválva mond­ta: — Hja, nem olyan egyszerű ám. a dolog. Mert az asszony erősen fogadkozik, hogy ha be­lépők, azormvomban elvál. Az utóbbit valóban nem akaria senki. De annyi bizo­nyos, hogy ha az alakuló gyű­lés óta-feleségével együtt újon­nan belépett 17 holdas Varga Vilmos a közösben jobban meg­találja számításait, akkor az ugyancsak 17 holdas Bene Kál­mánnak szintén ott a helye. És természetesen feleségének is. Mert van és lesz ott mun­kája mindenkinek. Az elnököt, Ollári Kálmánt sem találom csütörtökön a faluban. Kinn van a határban vetni, öt tsz- tag már teljesen befejezte a vetést, ők most fogattal se­gítik a többieket, mert úgy határoztak a szerdai közgvű- lésen, hogy szombatig mind elvetnek. A közgyűlésen szó volt arról is, hogy hamarosan nekifognak az 50 férőhelyes sertésó] és a szarvastnanhaistálló átalakítá­sához. Hadd fejlődjön a közös . állatállománya. Amíg a határmenti kis falu gazdái a mostoha időjárással dacolva szántottak-vetettek, nemcsak jövőévi jó termésük alapjait vetettékmeg hanem közös gazdaságban egyesülve elindultak a jobb paraszti élet útján. Dolgoznak most is de­rekasan, de közben már ter­veznek, és . szép terveiket együttes erővel valóra is vált­ják. Weldinger VilraM fi Dm vize Pécseit A közelmúltban nagysza­bású tervek születtek, ame­lyek végre megoldják Pécs többévtizedes víz-problémá­ját. A Duna vizét vezetik el Pécsre, a most készülő új erőműhöz. Az erőmű kazán­jait ugyanis a jelenlegi ku­tak nem tudják kielégítően táplálni. A Duna vizével az erőmű mellett ellátják majd Pécs város üzemeinek víz- szükségletét is, sőt tisztító­berendezést is terveznek, amely az ivóvizet biztosítja, A vizet Mohácsnál a Cselc- patak torkolata mellett eme­lik ki a Dunából, s egy 70-0 mm átmérőjű aoáicsövön kö­rülbelül 20 légkör nyomás­sal egy lépcsővel juttatják el Pécsre. A cső korrózióját ka­tódrendszerg véde'emme' ***ú­ják meg. Ezt a legmoder­nebb megoldást eddig csak az újonnan épített olajtáwc- zeíékeknél használták. A vízvezeték építéséhez körülbelül 5 ezer tonna le­mezanyag szükséges, amit a budapesti nagyüzemek fog­nak gyártani. A terveket az Iparterv Vállalat készíti, Mátrai Gyula Kossuth-díjas építészmérnök elgondolásai alapján. Csúszkáié autóbuszod Péntekről szombatra vir­radó éjjel esett a hó. Szál­lingózott az már előbb is, de a szombat reggeli volt a leg­jelentősebb. Noha nem lát­tunk még sível, szánkóval felszerelt gyerekeket, a csúszkálásból mégis kijutott. Szombaton délelőtt 11 óra­kor is elindult Komlóról a pécsi autóbusz. .Mániáig nem volt semmi báj. a makaóimon jól szaladt a busz. A 11 órás autóbusz fél 12 után ért oda, de ak­kor még ott Időzött a Kom­lóról fél 9-kor induló autó-, bus* és rajta kívül még há­rom. A meredek emelkedőn megcsúsztak a kerekek. In­kább hátrafelé haladt a ko­csi. mint előre. A lapátok előkerültek, ahogy ez már ilyenkor szokás, dohát ho­mok vagy salak híjján csak havat lehetett lapátolni. Pedig milyen egyszerű lett volna a helyzet, ha (mint a megyében egy-két út mellett) itt is találtunk volna sala­kot vagy valamilyen csúszást gátló anyagot. Az a több, mint WO utas, aki Mánfán töltötte el a délelöttjét, jog­gal teszi fel a kérdést: mi­ért nem gondoskodott erről időben az Útfenntartó Vál- laiat*» VAÍádi pontyok V,u$dt 1} aledugom a kc- _ zent a vízbe, de tüstént ki is rántom, olyan hideg. A halá­szok mégis nyugod­tan állnak benne, ép­pen a hálót eresztik a fenékre. Talán nem is érzik a metsző hi­deget. Náluk így ősz fele kezdődik a nagy mun­ka: a halászat. Addig csak nevelgetik, gon­dozzák az ivadékokat, figyelik, nem lép-e fel köztük valami be­tegség s egy-egy pró­bahalászattal nézik meg, mennyit fejlőd­tek, mekkorára nőt­tek a kezük alatt. Szóval a november közepe a főidény, s hogy fagyos az idő, hál fagyos, megszok­ták, bírják, csinálják már hosszú évek óta. Ez a munkájuk a halgazdaságok dolgo­zóinak. Ez Pellérden is. A háló már a víz­ben feszül, fent a pá­rák tartják, s lent ólomgolyók húzzák a fenékig. Mindenki készen áll. Szabó Já­nos halászmester még egyszer körülnéz, az­után kiadja az utasí­tást: — Biczi Sándor fog­ja az egyik apacsfát, Reith Mátyás a mási- Itat. A többiek pedig a kötelet húzzák!... Lassan indulnak, vigyázva, óvatosan, nehogy a mors húzás miatt a háló felemel­kedjék a fenékről s utat engedjen az ijed­ten menekülő pon­tyoknak Itt a teleltetőben gyűjtik össze a tavak­ból kihalászott és ki­válogatott halakat. S szükség szerint aztán innét szállítják to­vább. Már. majdnem a túlsó végéhez érnek, amikor újra megszó­lal Szabó János: — A halsz árnya, ma­radjon le, a jobb sa­rokba húzunk. — Mindjárt meglátja a húzást, — fordul fe­lém. — Számítunk vagy huszonöt mázsá­ra. Lett is annyi. Mint­ha valami kiüríthe- tetlen csodás hálójuk lett volna. Mert a felszínen már egy hal sem ugrált, de ha Biczi Sándor a víz alá nyúlt, még min­dig önthetett a kosa­rakba. \J r Egy óra sé telt be­lé, s már be is feje­ződött a halászat. — Még meghúzzuk egyszer ezt a telelte- tőt, ne maradjon benne semmi, — mondja Szabó János, miután az emberek elszívtak egy cigaret­tát. A halászok most újra nekikészülőd­nek. En meg elballagok a mázsálóhelyre, Sá­fár Eridre főagronó- mussal beszélni. — A négy tóban mintegy ezer mázsa halat neveltünk az idén, — mondja a főagronómus. — Fő­ként pontyokat, de van harcsa és compó is közte. Hetenként húsz mázsát adunk Pécsnek, a többi meg megy máshová — belföldi fogyasztásra s külföldre. Szóval főzhetnek a háziasszonyok csípős, erős jó halpavrikíso- kat vagy elkészíthe­tik zsírban rácos hal­nak, de ha kedvük éppen úgy hozza, ki is ránthatják a la Pa­ris módra. Ónody György AHOL AZ ARAM SZÜLETIK... A sötétlő salakhegyek tövében sze­** rényen húzódik meg az Újhegyi Erőmű. Több mint 40 éve, 1913-ban kezdte meg munkáját. Akkor még egé­szen kicsi volt, mindössze 5 megawattos teljesítményű. Az osztrák tőkéseknek mégis kifizetődött Pécskörnyék villany- ellátása, úgy hogy rövidesen bővítették az üzemet: 1922-ben turbinával, 33-ban kazánokkal. De hol van már az az idő! Az elmúlt évek új korszakot hoztak, s az ultra­modern gépek ósdi masinákká váltak. Elavultak a villamosberendezések is, az egész kapcsolórendszer. Hogy mégis működik az üzem és zavartalan a vil­lanyellátás, az a munkások és mérnö­kök hozzáértésének, tudásának köszön­hető. Az igények meg évről-évre egyre ro­hamosabban nőnek. Uj lakónegyedeket, gyárak egész sorát kell ellátni áram­mal. — Elkerülhetetlenné vált tehát a bővítés. Ahogy most járjuk az erőmű terüle­tét, mindenütt a munka sodró irama Vagad magával. Sarkadi György mérnök szavai nyomán azután lassan kibonta­kozik előttem a nagyszabású átalakítás, korszerűsítés jelentősége. Egyik épületnél toronymagas faáll­vány támaszkodik a falhoz, öblös négy­szögében jókora ládák emelkednek, süllyednek a nyikorgó csigán kígyózó drótkötélen: betont szállítanak a kőmű­vesek. — Indul! —• kiáltja egy idősebb mun­kás a faalkotmóny tövében. — Jöhet! — hallatszik a válasz fent- ről, az állványok és deszkák labirintu­sából, Egy kapcsolás, felzúg a motor, emel­kedik a láda. Mert villannyal megy az anyagszállítás. Hol is gépesítenének, ha még itt sem? — Mos; építik az új villamosberende­zésekhez a cellákat — tájékoztat kísé­rőm. — Kicseréljük a régi megszakító­kat, modern, expanziós kapcsolókra. — Miért szükséges ez? — Azért, mert a régi nagyolajterü kapcsolók tűzveszélyesek. A pécsiek emlékezhetnek rá, hogy egyszer 1953 áprilisában, egy szombat este négy órás áramszünet volt. Akkor is egy kapcsoló felrobbanása okozta a zavart. S más előnye.is van az új berendezésnek: na­gyobb zárlati teljesítményt bír el. Ép­pen ez volt az akadálya annak, hogy eddig nem kapcsolódtunk be teljesen az országos hálózatba. A kooperáció során ugyanis nagyobb a terhelő áramerősség, s zárlat esetén súlyosan megsérülhetett volna az egész kapcsolóberendezésünk. — Hogyan tudják üzemeltetés közben átalakítani a villamos részt? — érdek­lődtem Sarkadi elvtárstól. — Veszélyes lehet a munka a nagyfeszültség miatt. — Ennek is meg van a módja. Az át­alakítás alatt lévő részek helyett ideig­lenes berendezések dolgoznak. Nem könnyű feladat, de megoldható. Csupán pár perces áramszüneteink vannak az átkapcsoláskor. így aztán a fogyasztók nem is sejtik, milyen átalakulások van­nak nálunk. Pedig ezek a módosítások jelentősek: biztonságosabbá teszik a villanyellátást, s egyben lehetővé teszik majd az éjjülő új erőmű zökkenőmen­tes bekapcsolódását. — A biztonság mellett milyen gazda­sági előnyei vannak, hogy korszerűsítik az erőművet? — Mindenekelőtt az, hogy az időn­ként jelentkező felesleges er/ergiameny- nyiséget átadhatjuk az országos hálózat­nak. De van egy módosításunk, amely gazdaságosabbá teszi magát az energia- termelést is. Mindjárt megmutatom. A tápházhoz indulunk. Beszélgetés közben már bejártuk az egész erőmű­vet: pincétől a padlásig. Megnéztük az új. 18 tonnás trafót, amit a jövő hónap eleién állítanak munkába. Tanulmá­nyoztuk az új magyar kábelt, amely alumíniumból készült réz és ólom he­lyett s így nem kell ezeket a fémeket importálnunk. Körüljártuk a most épülő fürdőt és étkezdét. Benéztünk a vezény- löterembe, s most végre eljutunk a táp­házba. — Hát kérem, ez az! — mutat veze­tőm két jókora hengeralaku tartályra. — Ez az a gazdaságos módosítás. Elgő- zölögtetőnek hívják. Lényeg az, hogy itt a turbinák fáradt gőzének melegével desztillált vizet állítunk elő, mert a nagynyomású kazánokban csak ez hasz­nálható. Eddig ezt a folyamatot külön kazánban kellett végeznünk. Az új módszer 5—10 százalékos szénmegtaka- rítást jelent, ami a mi szükségleteing- tiél jelentős mennyiség. Később más korszerűsítések is lesznek, amelyek nö­velik eredményeinket. Búcsúzom a mérnöktől és niégegyszer széttekintek a kormos falu épületek között. Él, fejlődik és fiatalodik ez a mi kis öreg erőművünk. Még néhány év:g virul majd, azután átadja helyét a nagyszerű új Pécsi Erőműnek, máso­dik ötéves tervünk alkotásának. Tenkcly Miklós Munka után Vita a nők egycujoguságáról A szerkesztőség Várnai elvtárs levelét vitára bo­csátja. Várjuk olvasóiivk hozzászólásait. iSokszor és sokat vitatkoznak még ma is a nők prob- lémáiról, — elsősorban az egyenjogúságról. Álla­munk törvényei egyenlő jogokat biztosítanák a férfiak­nak és nőknek. Ennek következtében a legkülönbözőbb mun­kahelyeken megtaláljuk az asszonyokat, lángoltat. Ott van­nak a vasúti forgalmi szolgálat irányításától a pályafenn­tartási mérnökig, a pályaőri szolgálattól az osztályvezetőig, orvosok, tanárok, művezetők, stb. Ez helyes is. Ennek ellenére — sajnos — még ma is sok a téves nézet az egyenjogúság értelmezése körül. Vannak, akik el­avultnak tartják a nőkkel szembeni udvariasságot, az elő­zékenységet. Ezt gyakran tapasztalhatjuk vasúton, villa­moson. Egyes férfiak még az idősebb nőknek sem adják át helyülcet. Ez helytelen és nem szocialista emberhez méltó. Vitatott kérdés még ma is: vállaljon-e munlzát a nő? Ha igen — mit, meddig? Sokan — igen helyesen — úgy gondolják, azért tanul­tak, hogy tudásuknak megfelelően résztvegyenek az or­szágépítésben. De meddig? Többen azt mondják, ameddig férjhez nem mennék és gyermekük nincs. Ha gyermeke van — hangoztatják — nevelje azt maga az édesanya, mert egy édesanya szeretetét, a családi otthon melegét nem pótolja a legszebb és legtökéletesebb bölcsőde sem. Vajon igaz-e ez, édesanyák? Ha- már nagyok a gyermekek, amikor már kevesebb irányításra szorulnak, sőt segítőtársai szüleiknek, akkor ismét dolgozzon a nő olyan munkakörben, amely mellett — és ezt igen erősen hangsúlyozzák — szabadidejében az otthon dolgait is elvégezheti. Ebből az okoskodásból azután a kérdések és égető problémák egész sora faluul. Mégpedig: helyes-e, ha a férj munkából luizatéive ledől és újságot olvas, pihen, mialatt felesége a házi m,unokával és a gyermekkel foglalkozik? Mennyiben segítsen a férj a feleségénekc a házi munkában? Hogyan oszthatók meg az otthoni munkák a leghelyeseb­ben? Mert sok férfi úgy okpskodik: ingeket ugye mégsem moshatok, ez aztán igazán vem. a férj dolga. Ezekhez a kérdésekhez kapcsolódik: mit tehetne a tár­sadalom, vagyis a kereskedelem, a szolgáltató ipar stb., hogy megkönnyítse a családanyák munkáját? Például üz­letek nyitvatartása, a vásárolt áru házhozszállítása, tele­fonon történő megrendelések, előny a kiszolgálásnál, stb. Jönnek a kérdések, megoldatlan, kellemetlen problé­mák — amelyek megoldást, várnak. Tárjuk fel. asszonyok, férfiak, ezeket a. mindennapi nehézségeket és keressünk megoldást a problémákra! VÁRNAI LÁSZLÓ. „Modern módszerekkel kutatjuk a Mecsek szénvagyonát“ A Mecsek, hazánk egyik — természeti kincsekben — leggaz­dagabb hegysége. Hatalmas szénvagyont rejt magában, amely­nek feltárását tulajdonképpen a geológusok kezdik meg. A geo­lógusok feladata a Mecsek szénvagyonának helyzeti, mennyiségi és minőségi megállapítása. Erre és különösképpen a komplex- kutatás bevezetésére hívja fel a geológusok figyelmét a Köz­ponti Vezetőség határozata is. E megbízatás végrehajtásáréi nyi­latkozik Fehér Lcontin elvtárs, a Pécsi Szénbányászati Tröszt főgeológusa. — Milyen eredményeket ért el a geológiai kutatás a mecseki medencében? — Ott kezdem, hogy ä felszabadulás előtt a Mecsek­ben csak szórványosan és rendsztertelenül folytattak szénbányászati kutatást. Ez komolyabb mértékben és tudományosan csak 1945 után és különösen az ötéves terv' során indult meg. A geofizikai vizsgálat kimon­dottan nagy apparátussal csak három five folyik. Mun­kánk egyik kiemelkedő ese­ménye volt a szeizmikus mérés hegyvidéken történő alkalmazása. Tudomásom szerint eddig valamennyi or­szágban csak síkságon végez­tek szeizmikus méréseket. — Mit jelent a szeizmikus mérés és mi az előnye? — Ez riem más, mint egy mesterséges földrengés. Le­fúrunk 20—30 méteres mély­ségbe, a nyílásba dinamitot helyezünk el és vízzel lefojt­juk. Ezután robbantjuk. A robbantás helyétől 2—4 kilo­méterre észlelő állomásokat helyezünk el. A robbanás pillanatában az _ állomáson elhelyezett ....geofón” kimu­tatja, hogy milyen sűrű és milyen mélységű rétegből jönnek a földrengést jelző hullámok. így aztán ponto­san megkapjuk — a műsze­rek segítségével — a kutató­fúrások helyét. — A komplex-kutatások be­vezetéséről szóló párthatároza­tot hogyan jogadták a geoló­gusok? —■ Nagy megelégedéssel. Ugyanis, mi eddig is éreztük a komplex-kutatás módszeré­nek hiányát, mert a különbö­ző geológiai csoportok — akik a Mecsek területén működtek — a „saját szakállukra“ dol­goztak. A csoprrtck munká­jának irányítása nem egy kézbe futott össsze, 'hanem különböző tudományos inté­zetek felügj'elete mellell mű­ködtek. Ezért nem tudtuk az észrevételeinket, tapasztala­tainkat sem kicserélni. A pártihatározat most előírja a komplex-kutatás alkalmazá­sát. Ez annyit jelent, hogy a modem geológiai módsze­reket egyidőben és egyszerre alkalmazhatjuk. Előnye töb­bek között az'Is, hogy a ku­tatómunkánál még mindig fönnálló bizonytalanságot a minimumra csökkentsük. — A tröszt geológusai mi­lyen mértékben járulhatnak hozzá, Sztálinváros jó minősé­gű, koksszal való ellátásához? — Elsősorban a pontos minőségi vizsgálatokkal. Mi állapítjuk meg a fúrások so­rán és a frissen feltárt bá­nyamezőkben is a szén kok­szolódó és moshatósági ké­pességét. De ez nemcsak raj- tűnk múlik, hanem a Kom­lói Mélyfúró Vállalaton is. Ha nem megbízhatók a fúrási szelvényeink, hamis képet adunk egyes területekről. Ennek súlyos következménye lehet, mert esetleg olyan he- lven kezdünk akna építéséire, ahol tulajdonképpen nincs is szén. — Van-e valami elgondolá­suk, e hibák megszüntetésére? — Van. Ki kell cserélni a „Rotary“ fúrógépeket szov­jet ZIF.—1200 kréliusz rend­szerű génekre, mert ez előb­biek — bár kiváló gépek — csak olajkutatásnál használ­hatók. ■— Jelenleg hol folynak na­gyobb mértékű kutatások? — Hosszúhetónynél gaz­dag szüntelenekre t«tái‘nnk. Ott mái’ az akna építését is megkezdték. Tervünk az. hogy a kutatássá) Pécsvávad irányába haladunk tovább: eddig minden jel arra mutat,, hogy azon a felületen is ta­lálunk szenet. Természetesen a feladatok végrehajtásához — amelvet a párthatározat, elénk tűzött, — a? is kei1, hogy a tudományos intézetek nagyobb támogatást biztosít­sanak számunkra. Ami pedig minket ülőt: mindent megte­szünk a Mecsek szénvagyona felkutató;*-- érdekében.

Next

/
Thumbnails
Contents