Dunántúli Napló, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-18 / 271. szám

Az 1956. évi népgazdasági terv az országgyűlés előtt

(Folytatás az 1. oldalról)

rurJk, hanem az, hogy viszonylag elmaradt nehéziparaink, ennek következtében elmaradt alapanyagtermelésünk. Ezt egyetlen példával jött meg lehet világítani:

Ismeretes, hogy jelenleg az iparilag fejlett országokban

igen nagy mennyiségben használnak különféle műszálat és műrostot, periont, neylont, kapront, orlont és más mű- és szintetikus fonalakat

és szálakat, ruházati és egyéb szükségleti cikkek előállítására.

Mi ezen a téren elmaradtunk, s a legközelebbi években igen nagy erőfeszítéseket fogunk tenni, hogy elmaradásunkat behozzuk.. Azért maradtunk el, mert elmaradt az a vegyipar, amely az alapanya got állítja elő. Ennek az alapanyagiparnak a megteremtése óriási befektetéseket követel.

1958. évi tervünk figyelembe veszi nemcsak a nehézipar, elsősorban való fejlesztésének szükségességét a szocializmus építése, a dolgozók életszínvonalának emelése szempontjából, hanem

külön is előírja a gépipar, a viliamosenergiateirmelés és különösen a vegyipar fokozott ütemű fejlesztését,

A termelékenység s egyben az életszínvonal emelése szempontjából rendkívüli jelentőségű az a határozat, amelyet a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége a napokban hozott iparunk munkájának megjavításáról, s műszaki .szánvonalának emeléséről. Vannak, akik, amikor az ipar műszaki színvonalának emeléséről beszélünk, kizárólag új, modern üzemekre, gépekre, fel szerelésre gondolnak s hajlandók lenézni, lebecsülni azt, amivel ma rendelkezünk. Azon ban

iparunk műszaki színvonala emelésének nagy kérdéséhez hozzátartozik a technológiai- és a munkafegyelem további megjavítása, a magasfoku szervezettség a termelésben, az anyaggal való fokozott takarékosság, a szigorú gyári rend, stb.

Ezekben az egyszerű dolgokban hatalmas tartalék rejlik. A Központi Vezetőség novemberi — az ipar munkájának megjavításáról, az ipari termelés műszaki színvonalának emeléséről — hozott határozatának megvalósítása mindenek előtt a gazdasági vezetés feladata. De a gazdasági vezetés csak akkor tudja ezt a feladatot megoldani, ha a dolgozók legszélesebb tömegeire, kezdeményezésükre, javaslataikra, az ú ítómozgalómra, az egész munkásosztályra, a tömegszervezetekre, széles szocia iista mu nk a versen y re, a népre támaszkodik, s ha mindezt a -n firkát a párt irányítja.

A párt irányítása, a párt helyes irányításának érvényesülése összes terveink sikerének legfőbb záloga!

(Lelkes taps.) Ebben az esetben kétségtelen, hogy olyan gyors ütemben fogunk előrehaladni, amelyről ma még nem beszélhetünk.

Bővítjük új jellegíí nemzetközi gazdasági kapcsolatainkat

Tisztelt Országgyűlés! A termelés növelésének, a munka termelékenysége emelésének, 9 termékék önköltsége csökkentésének rendkívül fontos eszköze a nemzetközi munkamegosztás a baráti országokkal és az ez országok közötti szakosítás megvalósítása. Spontán rnédon kialakulhat bizonyos mértékű kezdetleges munka- megosztás és ki is alakul 3 lökés országok között is, de ez tervszerűtlen anarchikus, bizonytalan, s állandóan vitatott munkamegosztás. A mi táborunkban, a szocialista táborban — hangsúlyozta, — más a helyzet. Itt

a munkamegosztás, a termelés szakosítása, a szocialista tábor országainak társadalmi, gazdasági berendezéséből folyik. Ez a munkamegosztás önkéntes, szabad megegyezésen alapszik.

A munkamegosztásnak és a nemzetközi szakosításnak ez az új típusa csak akkor jöhetett létre, amikor az első szocialista ország, a nagy Szovjetunió mellett megjelent a szocializmust építő országok egész sora, amelyek valamennyien közös alapon működnek, amelyek nek állami, társadalmi, gazdasági berendezése lényegében azonos.

Ez a lényeg a termelő eszközök társadalmi tulajdona, s a munkásosztály, a dolgozó nép hatalma. (Taps.) Ezek az országok valamennyien a béke, a szocialista hazafiság, ? szocializmus és a proletár nemzetköziség magasztos jelszavait írták zászlajukra. A magyar nép büszke rá, hogy a béke, a szabadság, a szocializmus -hatalmas, több mint ki- 'enoszázmillnós táborának egyenrangú tagja (Elénk taps)

Az említett nemzetközi- gazdasági kapcsolatok és az országok közötti munkamegosztás teszi lehetővé, hogy a mi országunk igen magas műszak' színvonalon olyan gépeket, jár műveket, műszereket, ipari berendezéseket nagy sorozatban állítson elő, amelyeket egyébSz'gorá takarékosságot!

Az 1956. évi népgazdasági terv csak olymódon valósítható meg, ha a termelésben, az állami gazdálkodásban s általában minden téren a legmesz- szetíbmenő takarékosságot valósítjuk meg, ha — mint mondani szokás — fogunkhoz verjük a garast, mielőtt kiadnánk. Lnnék érdekében a minisztertanács már hozott egy sor intézkedést, s ezek általában eredményesnek bizonyultak Meg kell azonban mondanunk, hogy

sok még nálunk a pazarlás.

sok a felesleges kiadás.

Hogy mit jelent a takarékoskodás, azt egy adattal lehetne illusztrálni. A miniszter- tanács megállapította, hogy a központi és középirányító szervek munkatársai fölöslegesen sokat utazgatnak ki a területre, ami egyrészt igen nagy kiadással jár, másrészt erősen zavarja az alsóbb szervek munkáját. A minisztertanács határozata alapján lényegesen csökkentették az elmúlt évben a kiszállásokat. Ez egymagában 75 millió forint megtakarítást hozott, ugyanakkor pedig hozzájárult a munka megjavításához is. De egyes területeken még mindig túl- sokan utazgatnak s az utazások nem annyira gazdasági és segítési, mint inkább turisztikai jellegűek. (Szalai Béla: Különösen szombaton délután h Különösen szombaton délután

és nyáron a Balaton mellé. Másrészt még sok fölösleges szervünk van s számos területen még indokolatlanul túlzott a központosítás.

Bizonyos megtakarítást sikerűit elérni a központi szervei; 'étszámánál, amelyek az utóbbi évek folyamán erősen felduzzadtak. Általában ezek a központi szervek még mindig túlságosan nagyok, ezen.kív i' olyan szervek, amelveknek lent a terepen, a megyékben, a járásokban volna a helyük, felni. ámultak Budapestre, vagy a vidéki nagyvárosokba. A mi- rísztertr.nács tett már egyet- mást. hogy ezt a helyzetet meg változtassa, de tovább kei! mennünk s az irányító szerveket, ahol csak lehetséges, közelebb kell vinnünk az irányítottakhoz.

Sok még nálunk a pazarlás s ezért nagy a megtakarítási '.ehetőség az építkezések terén.

Gyakori az indokolatlan, túlzott tervezés, követelmény az építkezéseknél, s az építkezésekhez felhasznált anyagok igénylésénél.

Itt van például az általános iskolák esete. Az általános iskolák tantermeit 3,20 méter belmagasságban tervezik. Ez teljesen elegendő, hisz a lakóépületeket is 2,85—3 méterrel tervezzük. Az egészségügyi minisztérium azonban ezzel nincs megelégedve, Nem érti meg,

ként csak az egész nagy népességű országok képesek előállítani.

A nemzetközi gazdasági kapcsolatoknak előbb vázolt új rendje teszi egyedül lehetővé számunkra, hogy perspektívában úgyszólván minden számunkra szükséges fontos nyers anyagot a szocialista világpiacon, baráti országokból szerezzünk be.

Mi persze kereskedni akarunk a tőkés országokkal is De függeni tőlük nem akarunk, s nyersanyagellátásban elsősorban és döntően saját magunkra és a baráti országokra, a szocialista világpiacra kell építenünk.

(Taps.)

Másszóval ezek az új jellegű gazdasági kapcsolatok azt is jelentik, hogy nemzeti függetlenségünket az eddiginél sokkal szilárdabb alapokra helyezzük. (Taps.) Meg kell mondanunk, ho'gy külkereskedelmünk az elmúlt években, különösen ami az exportot illeti, nem mindig teljesítette megfelelően hivatását, de ebben persze nem egyedül a külkeres kedelem hibás, hiszen a külkereskedelem sikerét az ipari és a mezőgazdasági termelésben, a begyűjtésnél kell megalapozni, s az elmúlt években sem az ipar, sem a mezőgazdaság, sem a 'begyűjtés szervei nem voltak eléggé tekintette! a külkereskedelem érdekeire. Ez évben azonban bizonyos javulás van ezen a téren, de ez a javulás távolról sem elegendő. Itt még igen jelentős változásra van szükség. Arról beszéltünk, — s ezt joggal mond hatjuk, — hogy 1954-hez kénest 1955. számos tekintetben fordu’atot hozott. Ezt talán les kevésbé a külkereskedelemirő' 'ehet elmondani, bár itt is van 'ényeges előrehaladás.

Az év hátralévő részében és 1956-ban különösen nagy erő feszítést kell tennünk a külkereskedelem, s mindenekelőtt exporttervünk teljesítése érdekében.

Főként az ipari és a mezőgazdasági termelésben, valamint a begyűjtésnél kell előtérbe helyezni az exporttervek teljesítését. mennyiségileg és kiváló minőségiben.

Magyarország, tisztelt ország gyűlés, viszonylag kis ország s a mi népgazdaságunkban a külkereskedelem sokkal nagyobb szerepet játszik, mint számos más ország népgazdaságában, De ez nemcsak onnan van, hogy az ország viszonylag kicsi, hanem onnan is, hogy a termelésünk és lakosságunk ellátásához szükséges nyersanyagok jelentős részé* külországokból kell beszereznünk. Ezért nem lehet a külkereskedelem kérdését nálunk elhanyagolni, hanem elsőrendű fontosságú kérdésként kell kezelni.

hogy a rendelkezésre álló ősz- szegből nekünk minél több iskolai tantermet kell építenünk hogy a túlzsúfoltságot mielőbT' meg szüntess ük, különösen az általános iskolákban és ragaszkodnak ahhoz, hogy a tantermeket 3.60—3.80 belmagassággal építsék. Megjegyzem, köz- bevetőleg, hogy az országos

építésügyi hivatal elnöke Svájcban járt, Zürichben me«- nézte, hogyan építik az iskolákat. Három méter belmagassággal építik. Ez a 3.60—3.80 belmagasság azt jelenti, hogy egy négytantermes iskolánál háromszázhetven köbméter többletet, nyolc tantermes iskolánál pedig kétezer köbméter többletet kellene felépíteni, illetve az első esetben 40 000. a második esetben

200 000 forint felesleges építési költséget jelent.

Helyettesítsük a nehezen beszerezhető anyagokat

Az utóbbi években nálunk komoly erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy rezet, ólmot s egyéb színesfémeket helyettesítsünk részben alumíniummal, amely bővebben,' ha nem is bőven áll rendelkezésünkre, minthogy ezt magunk termeljük, részben különféle plasztikus, illetve úgynevezett műanyagokkal Meg kell azonban mondani, hogy ezen a téren is még nagy lehetőségeink vannak, amelyeket eddig nem használtunk teüje- sen ki.

Gazdasági vezetőinknek tud- niok kell, hogy az egész világon igen nagymértékben helyettesítik a rezet és az ólmot s különösen élen kell járni nekünk a helyettesítésben, minthogy nálunk ezek az anyagok hiányanyagok.

Szükségletünk fedezése fáiból mind nagyobb nehézségekbe ütközik, egyrészt azért, mert általában erősen nő szükségletünk, másrészt mert a fa nálunk túlnyomórészt behozatali anyag. Végül pedig, mert általában a fa a legtöbb országban hiánycikk. Emellett a hely telenül megállapított faáraik is a pocsékolás irányában hatnak. Ez utóbbi helyzeten sürgősen változtatnunk keil és változtatni fogunk.

Tisztelt Országgyű!5és! Iparunk műszaki színvonalának emeléséről itt, az országgyűlésben már részletesen volt szó A magam részéről csupán egy kérdést akarok kiemelni e területiről: a rádióetekitronika és q vacuumtechnika kérdését, sőt ezen belül is csak egy kérdést, a televízió- kérdését.

Magyarország a híradás- és vaouumtechnikiai iparban je- 'entős helyet foglalt efl a múltban, számos kiváló tudósunk volt és működik jelenleg ezen a területen, olyanok, akiket ismernek és megbecsülnek nemzetközileg is. Ennek ellenére elmaradtunk a televízió megvalósítása terén. Most nzt a feladatot tűzzük magunk elé hogy ezt az elmaradást mielőbb telszámoljuk és

1957 közepétől kezdve „ jelenlegi kísérleti adások helyett korszerű, rendszeres, tömeges televíziós adást valósítsunk meg.

A televízió valósággal forradalmasítja kulturális szempont ból nemcsak a várost, hanem különösen a falut, hiszen oda- viszd a paraszt házaiba, mindenüvé, ahdl villany, vagy telep van, az operai, a színházi előadásokat, a filmet, az ének- és tánckültúrát, a sportot, a meA lakosság életszínvonala emelkedésének egyik legfontosabb tényezője a lakáskérdés. Ami a lakáshelyzetet illeti, ismeretes, hogy a régi nagytőkés —nagybirtokos rendszertől súlyos örökséget vettünk át. A munkásosztály, a nép állama természetesen nem békülihet meg olyan lakásviszony okik at amelyek között a kapitalista, nagybirtokos Magyarországon „ dolgozók éltek. A lakáshelyzet megítérésénél azonban nem art mV étkezni a Horthy-rendszer lakáskörülményeire, az ínség- 'akásokra, a kilakoltatásokra, íz éjszakai tömegszállásokra.

A háború a régi tok ás állományt is megtizedelte. Különösen súlyos ebben a tekintetben a helyzet Budapesten és nagyobb vidéki városainkban, ipari központjainkban, ahol a háború utolsó szakaszában a német és a magyar fasiszták bűne következtéiben sokt ízezer 'akás ment tönkre. Budapesten a háborús károk következtében a lakóépületek 74 százaléka megsérült. A felszabadu.ás előtti mintegy 300 ezer lakásból 13.600 teljesen megsemmisült. 18.800 lakhatatlanná vált, 17.300 résziben használhatatlanná vált, s többtízezer szenvedett kisebb károsodást.

A lakáskérdés egyike né- oünik legégetőbb kérdéseinek Végleges, teljesen __ kielégítő megoldása nem egy ötéves terv műve lesz.

A Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Népköztársaság kormánya világosan látja e kérdés nagy jelentőségét^ cs fontosságát dolgozó népünk számára. Ezért évről-évre növekvő összeget irányzott és irányoz elő lakásépítésre, valamint a lakások tatarozására.

A ía helyettesítésében értünk ed jelentős eredményeiket az elmúlt években, de ezekkel az eredményekkel sem lehetünk még megelégedve. Rendkívül komoly intézkedéseket kelt (bennünk annak éraelkében, hogy a rosszabb minőségű iát farostlemezzé, a bulladükfát, forgácsot ugyancsak lemezzé, stb. dolgozzák fel. Ezen a téren igen nagy együttműködési lehetőségünk van a testvéri Román Népköztársasággal. A farost- és fafongáicslemez számos területen nemcsak alkalmazható, hanem sokkal jobb és szebb, mint a fa. Az európai államokban például 1930 óta a farostlemez és fatorgácslemez gyantása százötvenszeresére emelkedett.

ML, fában szegény ország, amely túlnyomórészt behozatalra szorul, ezen a téren, ebben a tekintetben is nagymértékben elmaradtunk, önbírá- 1 at tál meg kell mondanunk a

aőgazdasági és egyéb tudományos ismereteket.

Rendkívül nagy jelentősége van a televíziónak egész híradástechnikai iparunk, sőt mondhatnám egész iparunk fej 'ődiése és fejlesztése szempontjából. Elősegíti „ mikrohullámú távközlést, ami a távközlésnek és a rádióadásoknak a 'eglkorszerűfcfo formája. Fontos eszköze a honvédelemnek is. A televízió megvalósítása és a televíziós berendezések gyártása és forgalomba bocsátása egyben az életszínvonal emeléséinek is fontos eszköze.

1956. évi tervünk a lakosság életszínvonalának viszonylag szerény, de szilárdan megalapozott emelkedését irányozza ’tlő. Mint ismeretes,

emelkedni fog 1956-ban a lakosság rendelkezésére álló iparcikkek mennyisége, a lakosság rendelkezésére bocsátott húsmennyiség, « általában nőni fog az élelmiszerek mennyisége.

Mindez persze nem jelenti azt, hegy minden kívánságot és min den igényt korlátlanul kii tudunk majd elégíteni. Ettől még *ávol állunk. De lépésröi-lópés- re megalapozottan, bizton haladunk etőre.

1956-ban tatarozások nélkül sz összes beruházások 14.8 százaléka megy állami lakásépítésre.

1952-től az állami eszközökből lakásépítésre fordított ösz- szag aránya a beruházásokon belül közel megháromszorozódott. Hasonlóképpen igen ;,e- tentősen emelkedett az állami lakásépítésre foron'tott abszolút összeg is, amennyiben az ez 1952. évi 682 millió forintról 1956-ban mintegy 1440 millió forintra növekszik. Ha ehhez az 1440 millióhoz hozzászámítjuk azt a négyszázmillió forint ‘hitelt, amelyet 1956-ban az á"lanri a dolgozóknak saját házépítésre, kedvező feltételek melleit rendelkezésre bocsát, úgy _ azí látjuk, hogy 1956-ban az állami eszközökből lakásépítésre felhasznált összeg megközelíti a kétmilliárd forintot. ^Ez. azt jelenti, hogy négy év aj!.att az állami eszközökből házepi.ésre fordított évi összeg mintegy háromszorosára nő.

Tekintettel arra, hogy a párt és a kormány határozata értelmében 10 56-ban átmenetileg mintegy hetven százalékban olyan típusú lakásokat alkarunk építeni, amely lakások egy tizennyolc négyzetméteres szobából, továbbá konyhá ból, élkülönített mosdóheíyi- ségből, valamint WC-ből állanak,

a* 1956-ban megépülő, s átadásra kerülő, vagy 1957 elején beköltözhető lakások szá ma igen jelentősen emelkedni fog,

sókkal jelentősebben, mint ez építkezésekre fordított összeg. Ugyanis azonos költségráfordí- dítássaJ minden száz darab összkomfortos kétszobás lakás helyett 170 darab lakást lehet építeni az említett típusból. — Persze lehet, hogy valaki kifogásolni lógja: miért akarunk

kormány felé is, az Országos Tervhivatal felé is, hogy kevés beruházást adtunk mi eddig erre a célra, s ezt meg kell változtatnunk. Nekünk a fafcér- kést perspektivikusan kell meg oldanunk, hogy ne legyenek áldandó bajaink és nehézségeink. Meg kell oldanunk részben szállításokkal baráti országokból, résziben helyettesítéssel más anyagokkal, résziben pedig fsihullaaékból, s gyengébb minőségű fiából való lemez- és csőgyártással. Az Országos Tervhivatalnak, a köny- nyűipari miln.isztértumnek, az országos erdészeti főiigazgatóságnak és egyéb gazdasági szer veinknek rendkívül energikusan ke'Hl ezzel a kérdéssel foglalkozni iok, olymódon., hogy néhány éven belül megoldjuk az ország fiaélléitásánek nehéz, rendkívül fontos és a lakosságot rendkívül közelről érintő problémáját.

mi átmenetileg —- hangsúlyozom: csak átmenetileg —arány* lag nagy számban ilyen típusú lakásokat építeni? Azért, mert azok, akik most albérletben laknak, úgy gondolkoznak, hegy az ilyen típusú (lakás sokkal jobb, mint „ semmilyen lakás! (Taps.)

Meg kell azonban mondani, hegy az építkezésele költsége még mindig rendkívül magas, nincs meg még az építkezések terén az a szervezettség és előrehaladás, az a gyors ütem, amelyre szükség volna, s amelyet a legfejlettebb országokban már megvalósítanak.

Építőiparunk komoly eredményeket ért el az üzemi építkezéseknél, de a lakóházak tömeges építésénél még elmaradott módszereket alkalmaz.

Az új, korszerű, maga« terme- 'ékienységű, gyors üzemi jellegű, szerelés-jeUiegű építkezés nálunk még csak szórványos ás számos esetiben >z. újfajta építkezést is lénjr» jíi.leg kézműves módiszerr#- valósítják meg. Csak kevéssé ailkal,mázzák nálunk a típusterveket.

Ideje a lakásépítés terén: is előre'lennünk egy naigyot. A jobboldali opportunisták szétaprózták, s résziben szétherdálták a nagy munkával és nehézségek árán megteremtett köz- oontosított, korszerű állami épí tőipart. A párt határozata alap ián. Központi Vezetőségünk határozata alapján az építőd 'part újból ésszerűen, a reali- ' ásókkal számoló mértéit bén összpontosítjuk s ugyanakkor területidéig decentralizáljuk, azaz budapesti és megyei vállalatokat hozunk létre annak tettekében, hogy egy-egy terü- 'eten ne építsen harminchét féle különböző vállalat. (Helyeslés).

Az állami építkezések költségeinek csökkentésére komoly 'ehetőség van. Jelenleg X 'éfckölit ségek a laikásópítkezé- sek költségráfordításának mintegy 15—20 százalékát jelentik. Ez az arány megengefhetet- 'onül magas. A mellékköltség- nek 25 százalékos csökkentése, ami te’jesen reális feladat, meg valósítható: körülbelül 50 m.T- ’ió forint megtakarítást e:vd- ményez egymagában s ebből 1956-ban közel ezer darab kislakás építését lehetne biztosítani. Az építésügyi miraX'lé- nium vezetőinek és dol««$t8Wí toliadata. hogy ezt a lehetőséget valósággá tegyék.

Állami építőiparunk megfelelő műszaki felkészültséggel rendelkezik ahhoz, hogy nagy tömegben, kifogástalan minőségben, gyorsan tudjon tömegméretekben lakásoka* építeni.

Ehhez azonban nagyobb szervezettségre, nemcsak az építőipar, hanem az építőanyagipar jobb megszervezésére, korszerűsítésére van szükség. Szükség van az előregyártóit elemek, szerkezetek fokozott fölhasználására, a munkaerővel való fokozott törődésre s mindezek eredményeként arra, hogy az építkezések önköltségét je- lentős mértékben csökkentsük.

(Folytatás a 3, oldalon)

Szerényen, de biztosan emelkedik életszínvo nálunk

Növekvő összegek lakásépítésre