Dunántúli Napló, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-17 / 270. szám
N A P L ü 1955 NOVEMBER 17 IT| (Folytatás ez 1. oldalról) Losonczi Pál képviselő, a Szocialista Munka Hőse szólalt fel a vitában, a minisziterta- nács elnöke beszédének a termelőszövetkezetekkel foglalkozó részéhez. Mihályfí Ernő képviselő, népművelési miniszterhelyettes, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára arról beszélt, hogyan igyekezett segíteni a Hazafias Népfront a párt és a kormány legfőbb célkitűzéseinek megvalósítását. Kókai Jánosné Pest megyei országgyűlési képviselő a termelőszövetkezeti mozgalom és a begyűjtés, valamint a tanácsok munkájának kérdéseiről szóit. Ezután Nagy Kálmán Komárom megye országgyűlési képviselője, majd Bognár Rezső képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára szólalt fel. Beresztóczy Miklós képviselő, protonotárius, kanonok, a Katolikus Papok Országos Békebizottságának elnöke volt a következő felszólaló. Ezután Gállá Ernő, a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezetének elnöke szólalt feL Nagy Mária képviselő, a budapesti pártbizottság titkára, Piókeír Ignác képviselő, a Szocialista Munka Hőse szólaltak még fel. Pióker Ignác felszólalásával befejeződött a vita a minisztertanács beszámolójáról. Ezután az országgyűlés egyhangúlag jóváhagyta a minisztertanácsnak az országgyűlés legutóbbi időszaka óta eltelt idő alatt kifejtett tevékenységét és a minisztertanács elnökének beszámolóját, valamint azt, hogy a minisztertanács további munkáját a beszámolóban ismertetett elgondolások és elvek szerint végezze. Az országgyűlés délutáni rilé sén Béréi Andor, az Országos Tervhivatal elnöke ismertette az 1956 évi népgazdasága tervjavaslatot. Az 1956. évi népgazdasági tervjavaslat Béréi Andor elvtárs beszéde 1953 utáni visszaesés behozását Az Í956. évi terv-a második ötéves terv első évére terjed ki, az első lépést jelenti új ötéves tervünk megvalósításáh >? A második ötéves terv szilárd megalapozása, arányainak elem zése, összefüggéseinek kidolgozása széleskörű, elmélyült mun hálátokat igényel. Ezeket a munkálatokat teljes erőből foly tatjuk, de még nem zárultak le. Ezért jelenleg még nincs módiunkban a második ötéves wet az országgyűlés elé terterv irányelveit a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusán, valamint Központi Vezetősége márciusi és azt követő ülésem hozott határozatok szab jók meg. Ezek a történelmi jelentőségű határozatok leleplezték és elítélték azokat az anti- marxista. jobboldali, opportunista felfogásokat, amelyek a nehézipar fejlesztéséről és a kollektivizálásról való lemondást hirdették. A párt határozatai világosan leszögezik, hogy hazánkra vonatkozóan Is teljes mérték ben érvényes a marxizmus- leninizmusnak a?, a tanítása, amely szerint a szocializmus eredményes építése csal; a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság szocialista átalakítása útján lehetséges. Pártunk határozatán szétzúzták azt a jobboldali álláspontot is amely az életszínvonal emelését elválasztotta ennek szükség szerű előfeltételeitől. Megállapították, hogy a dolgozók szükségleteinek maximális kielégítése. az életszínvonal fokozatos emelése, amely a szocializmus alaptörvényéből kötelezően következik, csak akkor valósítható meg, ha a termelés szakadatlanul eme’kedik, ha a korszerű technika alkalmazásának eredményeképpen állandóan növekszik a munka termelékenysége és csökken a termelés önköltsége. 1956. évi népgazdasági tervünk kidolgozásánál ezekből a határozatokból indultunk ki. A második ötéves terv első évében mindenekelőtt a szocializmus építésének ügyét kell előrevinnünk és ezt csak úgy érhetjük el, ha tovább növeljük a szocialista ipar súlyát a népgazdaságban, ha megerősítjük és kiszélesítjük az állami és a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodást a mezőgazdaságban. Ez a legfontosabb feltétele mező- gazdasági termelésünk fejlesztésének is. 1956-ban további előrehaladást keli elérnünk a dolgozók életszínvonalának emelésében de ezt csak úgy tudjuk megalapozná, ha jelentősen nő az előállított termékek mennyisége, emelkedik az egymunkás- ra eső termelés értéke és csökkennek a különböző termékek előállítására fordított költséged. 1956, évi népgazdasági tervünk tehát az új technika elterjesztésének, a munka termelékenysége emelésének, az önköltség további csökkentésének Jegyében áll. A Magyar Dolgozók Pártjának határozatai élesen elítélték azokat, akik liberális módon eltűrték a lazaság, . MberaJtz- mus_ £ fegyeflroeoeitLenség, a i esz tervi. Ugyanakkor a népgazdaság, az egész ország érdekei azt követelik, hogy az 1956 évi népgazdasági terv minden késedelem nélkül elkészüljön. Eisőízban sikerült elérnünk, hogy már novemberben a minisztertanács által jóváhagyott tervvel rendelkezzünk. December elejéin minden vállalat és intézmény már összes részleteiben ismerni fogja jövő évi terpazarlás jelenségeit, vagy egyenesen bátorították ezeket és leszögezik, hogy a szocialista ipí töm unkáit csak a magas fokú fegyelem és a minden téren való takarékosság teheti eredményessé. 1956. évi népgazdasági tervünk ezékre a követelményekre épül fel. Előirányzatai arra rányutoak, hogy kiküszöböljék a gazdasági és állami élet kü- öniböző területein még megmutatkozó pazarlást, hogy biz- 'osítsák a munkaerővel és az anyaggal való fokozott takarékosságot, hogy az eddiginél nagyobb összhangba hozzuk a nemzeti jövedelem termelését is elosztását és így minél következetesebben váltsuk valóra ■íz ..addig nyújtózkodjunk, ameddig a takaró ér“ elvét. 195S. évi népgazdasági tervünk a Magyar Dolgozók Pártiénak a marxIzmus-leniniiznrvus tanításaiból fakadó irányelveire épül fel. Munkáink akkor 'esz tr.’édményes, ha a terv végrehajtása során Is tántoríthatat tanul kitartunk ezek mellett az irányelvek mellett, ezektől nem tértink el sem jobbra, sem balra. 1956. évi tervünk ’cidoigozásánál gnnciosan flsye- émbevetitük azokat az eredményeket és fogyatékosságokat amelyek az 1953. évi terv megvalósítása során mutatkoznak Az 1955. évi népgazdasági terv azt tűzte ki célul, hogy a jobboldali hibák károg népgazdasági következményeit kiküszöbö' ve, új lendületet adieu „ termelésinek és az egész szocia- Msta építőm unkának, ezzel szilárd alapra helyezze a lakosság megnövekedett életszínvonalát és ugyanakkor kedvező előfeltételeiket teremtsen a második ötéves terv megindítás,, számára. A párt 'márciusi, áprilisi és júniusi határozataira és a kormány megfelelő intézkedéseire támaszkodva az 1955. évi tervnek ezeket a fe.adatait egészében sikeresen oldjuk meg. Az eredményeket azért érhettük el, mert a Magyar Dolgozók Pártja teljes erővel, következetesen fellépett a jobb oldali opportunizmussal szemben, mert eredményesen mozgósította a város és a falu dolgozóit a népgazdasági terv teljesítésére és túlteljesítésére, mert munkásosztályunk és az egész dolgozó nép odaadó műn kával, kitartó erőfeszítéssel helytállt a termelés frontján. Az 1955. évi terv végrehajtása során elért eredményekhez igen nagymértékben hozzájárult az. az önzetlen baráti segítség, amelyet elsősorban a Szovjetunió kormánya, valamint a népi demokratikus országost nyújtottak nekünk. A tervteljesítésben elért eredményeket, bármily jelentősek is legyenek, nem szabad túlbecsülnünk. Világosan kell látnunk, hogy ezek az eredmények nagyrészt még csak az jelentik. Nem szabad szemet, hunynunk afelett sem. hogy a terv általános teljesítése mögött nagy hiányosságok és fogyatékosságok is meghúzódnak. 1955 évi tervteljesítésünk fogyatékosságait csak úgy tudjuk kiküszöbölni 1956-bain, ha nem szépítjük, nem kicsinyeljük le ezeket. Nyíltan kell beszélnünk az 1955. évi terv végrehajtása során mutatkozó legsúlyosabb hiányosságról: külkeres kedelmi tervünk nem kielégítő teljesítéséről is. Az 1956. évi tervnek központi jelentőségű kérdése, hogy a felesleges importot kiküszöböl- ük, ugyanakkor lényegesen megjavítsuk exporttevékenységünket és így olyan tartalékokat gyűjtsünik devizában és 1956. évi tenvünkben előirányozzuk a népgazdaság szocialista szektorának, további megerősödését és kiszélesítését. A mezőgazdaságban számolunk a termelőszövetkezeti szektor szántóterületének további növekedésével; ezt a párt és a kormány júniusi határozatára, a szövetkezeti gazdaságok eredményességének további fokozására, a parasz- fok önkéntes belépésére alapoz zuk. A szocializmus alapjainak kiszélesedése kifejezést nyer abban, hogy mennyi a szocialista szektor részesedése a nemzeti jövedelem termelésében. Ez a részesedés 1956-ban 74,5 százalékot, fog kitenni szemben az 1955-bem elérendő 73 százalékkal. Az 1956. évi terv fontos feladata a nehézipar jelentős fejlesztése, népgazdasági súlyának növelése. Ez nélkülözhetetlen fettétele s szocialista iparosítás e’őrevitelének és a második ötéves terv szilárd megalapozásának. Míg az utolsó két év folyamán a nehézipar aránya az ipar össztermelésében csökkent, 1956- ban a nehéz'par súlya növekszik és az eeész szocialista inai' termelésének 46,5 százalékát teszi majd ki. 1956. évi tervünkben fe’adatul tűzzük ki a mezőgazdaság' termelés további növelését. Elsősorban a mezőgazdaságok erősödő szocialista szektorára támaszkodva és ugyanakkor támogatva az egvéoi gazdálkodást folytató dolgozó parasz tok termelési lehetőségeit is, 1956-ban előirányozzuk a mezőgazdasági termelés értékének három százalékos növelését az 1955. évihez képest, ami — tekintette! az ezévj viszonylag jó terméseredmények re — komoly feladatot jelent. A mezőgazdasági termelés ilyen előirányzata lehetővé teszi — a szabad felvásárlás és a szerződéses termeltetés növekedésének eredményeként — a begyűjtés 7,5 száza’ékos nöNépgazdaságunk döntő jelentőségű ágában, a szocialista iparban a teljes termelés hat százalékos növelését irányozzuk elő. Figyelembe kell venni, hogy a termelés hat százalékos importanyagokban, «melyek külkereskedelmi fongalmumka t a tőkés országok viszonylatában is a lehető legbiztonságosabbá teszik. Úgy kell folytatnunk 1958-ban a szocializmus alapjainak lerakását, a szocialista iparosítást és a mezőgazdaság szocialista átalakítását, úgy kell fejlesztenünk a mezőgazdasági termelést és fokozatosan növelnünk a dolgozók életszánivonalát, hogy ezzel egyidejűleg -megjavítsuk külkereskedő’műink összetételét ős arányait, hogy gazdaságosabbá tegyük kereskedői**)» kapcsolatainkat a kapitalista országokkal. Ezekből az alapvető célkitűzésekből következnek azok a legfontosabb feladatok és előirányzatok, amelyeket 1556. évi tervünk tartalmaz. Melyek ezek a legfontosabb feladatok és előirányzatok? velősét, az élelmiszeripari -termelés 10,1 százalékos emelését ás mindezek alapján a lakosság élelmiszerellátásának további javítását. Az 1956. évi terv — központi jelentőségű feladatként — aktív külkereskedelmi egyenleget irányoz elő mind a baráti, mind a kapitalista országok viszonylatában, mégpedig az év első negyedétől kezdve. 1956. évi tervünkben igen n-agy jelentőséget tulajdonítunk a műszaki színvonal eddiginél sokkal gyorsabb emelésének, az új technika fokozott alkalmazásának. 1958. évi tervünk előirányozza a takarékosság fokozását minden téren és mindenekelőtt az a-nyagok felhasználásában Elsősorban az anyaghányad lényeges leszállítása alapján a minisztériumi -Iparban az önköltséget három százalékkal kell csökkenteni. 1956-ban a nemzeti jövede- ’em jóval nagyobb részét fordítjuk az állóalapok bővítésére, mint 1955-ben. A nemzeti jövedelem 1955- höz kénest 6,2 százalékkal növekszik, a beruházásokra viszont harminc százalékkal többet fordítunk, mint 1955- ben. A beruházások növelése előfeltétele an-nak, hogy az újratermelés a második ötéves terv folyamán megfelelő ütemben bővüljön. Ugyanakkor előirányozzuk a nemzeti jövedelem személyi fogyasztásra fordított részének olymértékű növelését, hogy egyrészt az Ipari és építőiipa-ri munkások reálbérének emelkedése az év folyamán elérje a termelékenység emelkedésének ütemét és hogv másrészt a parasztság jövede'me a mező- gazdasági termelés emelkedés-ének megfelelő arányban növekedjék. Végül az 1956. évi terv fontos feladata a baráti országokkal való gazdasági és műszaki együttműködés továbbfejlesztése és kibővítése. Vizsgáljuk meg. hogyan irányozza elő az 1956. évi terv a népgazdaság osfontosabb területeinek fejlődését! emelkedése mellett az -iparban jelentős szerkezeti átalakításokat irányozunk elő. Amíg az. utolsó két övben az iparon belül egyrészt a könnyűipar gyorsabban fejlődött, mint a nehézipar és másrészt a helyi- és szövetkezeti ipar fejlődése vét. 1956. évi népsazílagáufi tervünk az VlDP-nek a marxizm'i4-!eniniz*nus tan tusaiból takatló irányé.veire ép il ícl Az 1958. évi népgazdasági A legfontosabb feladatok és célkitűzések Az iparban hat százaikkal növekedik a termelés felülmúlta a minisztérium’ nagyipar fejlődését — 1956 évi tervünk fordulatot irányoz elő a nagyiipar és a nehézipar javára. A minisztériumi nagyipar termelése 6,3 százalékká! fog növekedni', míg a helyi és szövetkezeti iparé csak 1,6 százalékkal. A nehézipar termelése 10,1 százalékkal fog növekedni, míg a .könnyűipar termelése 3,3 százalékkal csökken. A nehézipari termelés jelentős emelésére szükség van. hogy megfelelő mértékben tud juk termelőeszközökkel és berendezésekkel ellátni a termelés többi ágát és -nem utolsó sorban a külkereskedelmeit, nem is szólva -lakosságunk növekvő keresletéről a vas- és fémipari cikkek iránt. Egyes könnyűipari cikkek exportja ne-m bizonyult gazdaságosnak. Ugyanakkor ruházati és más könnyűipari cikkeikben igen jelentős készletekkel rendelkezünk és így a könnyűipar csökkentett termelése mellett is nagymértékben tudjuk javíta-m a lakosság ellátását könnyűipari termékekkel. 1956-ban különös gondot fordítunk azon iparágak termelésének fokozására, amelyek az ipar többi ágát nyersanyagokkal, illetve félkósztermékekkel látjá-k el. A szénbányászati termelést 7—8 százalékkal kell emelnünk, ugyanakkor a széntermelésen belül növeljük egyrészt a feketeszén arányát, másrészt a szén átlagos kalória értékét. A kokszolható szén termelését 1955-höz képest 18 százalékkal emeljük. Különös súlyt helyezünk a szénbányászatiban a rendelkezésre álló -gépi berendezések jobb kihasználására. A mill- szekunduimos robbantások alkalmazását 21 százalékkal növeljük. Másik nagyfonfosságu alapanyagunknak, a kőolajnak termelését 1956-ban 6,6 százalékkal emeljük. Ugyanakkor köze1 negwen százalékkal növeljük a kőolaj-feltárásira irányuló kutatófúrásokat. Harmadik dönitő jelentőségű nyersanyagforrásunk, a bauxit feldolgozása piapián tervünk a timfölditerme’és 15 6 százalékos és az alumín'umtömbterrnelés 10.8 százalékos növelését irányozza elő. A színestfém-behozatal csökkentése szempontjából számottevő je’eníősége van a gyön- gyÖ9C»roszi ércbánya és ércdúsító üzembehelyezésénefc is amelynek ere,nmén veként 1956- ban megkezdi ük a kin vert ólom színpor nagyüzemi kohóstftását. Az építkezések növelése, valamint a lakosság ép'iösnyae- szükségle térek emelkedése sz.ük ségessé teszi az építőBmyaeíer- melés jelentős fokozását. Különösen nagy arányokban emel 'ük a betonanya.gnk előállítását, amelyekkel nehezen beszerezhető faanyagokat is tudunk helyettesíteni. I>gv az előfeszített vasbetonoszlopokból 89 izázoiYktoal, a vasúti vasbeton- 'úípkfhó1 24 százialóMltiail termelünk többet, mint 1955-ben. Jelentősen kibővült kohászatunk hazai nyersanyagbázisa A baim„ vasérc tenme’ését közel 12 százalékkal növeljük és a sztálinvárosi éncelőkészítő üzembelépése további importanyag megtakarítását vonja maga után. Kohőkoksz gyártásunk a sztálinvárosi kokszoló üzembelépése eredményeként háromszorosára fog emelkedni. Uzembelép a második sztálin- városii nogykohó is. Mindez lehetővé teszi a hengerelt acél termelésének 5.7 ázázalélkkal való növelését. Villamosienergia termelésünk s szélesedik 8.7 százalékkal, — vagyis nagyobb arányban, minit az ipari termelés átlagos növekedése. 1956. évi tervünk nagy mértékben, 11.9 százalékkal növeli a gépipar termelését. Minthogy kohászati termelésünk átlagosain csak sokkal kisebb mértékben eme'kiedik, — gépiparunk anyagellátását úgy tudjuk csak biztosítaná, ha a gépiparban jeleinitösen fokozzuk az anyagtafcarékotóágűt és csökkentjük a gépek súlyát A gépipari fejtlődés irányát 1956-ban az szabja meg, hogy nagymértékben növeljük az új- tfpusú, magasabb műszaki szín' vonalat megkövetelő, export cé Lcfcra is alkalmas korszerű gépeik, híradástechnika! termékek ás műszerek gyártását. így például a Diesel-motorok előállítását több. mint 42 százalékkal emeljük, a vi’llamo6 és elektronikus mérőműszerek gyártásait több, mint 21 százalékkal, ugyaniakkor az 1956. ■íví terv előirányozza a mezőgazdasági gépgyártás nagymértékű fejlesztését is: az 54 lóerős lánctalpas traktort már sorozatban fogjuk előáliítaim és le fogjuk gyártani a 26 lóerős Uniiverzál traktor és a kukoricakombájn O-szériáját. Az 1956. évi tervünk különös súlyt helyez a gépipar egyik éveik óta beteg kérdésének, az alkatrészgyártásnak megoldásé ra. A terv szerint a legfontosabb pótalkatrészeikből 34 szá~. Zalákkal többet fogunk gyártani, mint 1955-ben és kétszer annyit, mint 1954-ben. Minthogy a gépipar fejlődése döntően meghatározz^, valamennyi iparág műszaki fejlődését. 1066. évi tervünkben a gépiparban a technika kii1 őrösén nagyarányú fejlesztésére törekszünk. As összes iparágak között a vegyipar termelése emelkedik a legnagyobb mértékben, 13 8 százalékkal 1955-höz képest. Különösen nagy jelentősége van a nitrogén műtrágyatermelés több, mint háromszorosára való emelkedésének, valamint annak, hogy „ vegyipar 1956-ban hazai és export célokra sokkal több gyógyszert — és köztük számos rendkívül értékes új gyógyszert — is fog előállítani. Könnyűiparunknak csökkentett termelése mellett teljes erővel törekednie kell ipinél több jóminőségű, korszerű cikk előállítására. Az élelmiszeriparban a termelés 11.1 százalékos növelése érdekében előirányozzuk a ren- delkeziésre bocsátott mezőgazdasági termékek és egyéb anya gok jobb felhasználását, a még mindig jelentős anyagveszteség csökkentését, a kihozatal frányának javítását, elsősorban a cukor és a növényolajgyártás területén. Tervünk a2 ipari termelés egész területén előirányozza a műszaki színvonal jelentős növelését, a fejlett technológiai átjárások széleskörű bevezetését és az új technika fokozott alkalmazásait. Elsősorban ez alapozza meg a munka termelékenységének 4.8 százalékos emelését. A műszaki fejlesztés terén a gépiparban tesszük a legnagyobb erőfeszítéseket, ezért a terme:;,ékeraység emelése is a gépiparban éri el a legmagasabb fokot: nyolc egész 7 tized ■,zúzalékot. Az Ipari termalés növelésének több, mint háromnegyedét a munka termelékenységének emelésével érjük el. A műszaki színvonal emelésének együtt kell járnia a fokozott anyagtaikarékossággal, a fajlagos anyagfelhasználás javításával, a selejt csökkentésével. Minden iparágban az önköltség anyaghányadának jelentős csökkentését Irányozzuk alő, ami megalapozza az ipari termékek önköltségének átlagos há.rom százalékkal való leszállítását. Az ipari termelés terén kitűzött feladatok nem könnyűek, teljesítésük '.és túlteljesítésük egyik legfontosabb feltétele abban áll, hogy fokozzuk a termelés szervezettségét, ütemességét és programszerűségét, gondoskodjunk a kooperációs tervek pontos kidolgozásáról és betartásáról. (Folytatás a 3. oldalon)
