Dunántúli Napló, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-06 / 262. szám

Marx-—Engels—Lénia—Szfátfit *1 itt, a komnina?*ta párt ve*et%^re1 ftőff a kommunizmus győzelméért! A „tanítvány" levelet ír... 1951. Már befejeződött az ....... aratás. A palotabo­zsok i gépállomás traktorosai és vezetői mitsem sejtve dol­goztak, amikor váratlanul meg érkeztek a szovjet küldöttek, Fokin, Sulja, Gorjunov és Vie- rios elvtára. Nagy volt a fel­fordulás, mert éppen a faluból ,az új helyre, a jelenlegi hely­ire költözködtek. A szovjet elv- láraak alaposan s,zem.ügyre vettek mindent és aztán kije­lentették : — Menjünk ki a határha, ott dől el igazán: hogyan dol­gozik a gépállomás! A palota bozsoki Petőfi és . a du neszek esői Petőfi Termelő­szövetkezetbe mentek, Már-az első állomáson, a palotabozso­ki Petőfiben segítettek a még gyakorlatlan traktorosnak. — így nem lehet szántani! Minden ekefejnek rendesen kelj fognia — és ők maguk állították be az ekét. A dunaszekcsői Petőfiben is akadt dolguk. Kisharesa István és Kupecz János gépét ellen­őrizték. beszerelték a légszű­rőt ... Kiderült, hogy a trak­torosok fittyet hánytak a kar­bantartásra. Csak dolgoztak s nem törődtek a géppel. Pisz­kos légszűrővel a kezében Kis­tó arcsa Istvánt le is fényképez­ték és ez a kép később bele is került egy brossurába, amely bejárta az egész orszá­got. —- Nagyon szégyeltük ma­gunkat! — emlékszik vissza Pjílkúti Keresztély elvtára. a gépállomás igazgatója. — De nagyon sokat tanultunk is be­lőle. A történethez hozzátarto­zik még az is, hogy amikor visszajöttünk Dunaszek csőről, a szovjet küldött elvtársak ke­ményen megmondták a vélemé nyűket. Jól emlékszem ezek­re a mondatokra: „A gépkar­bantartás — az állandó üze­meltetés, a tervteliesítés egyik legfőbb feltétele! Ha télen rósz szül javítjuk ki a gépeket, an­nak tavasszal, nyáron és ősz­szel isszuk meg a levét., ,1” Igazat adok nekik. Lehet, hogy rájöttünk volna magunktól, a magunk kárán tanulva, de mennyivel jobb így ... A látogatás óta a gépállomás vezetői sokkal nagyobb gondot fordítottak a karbantartásra, mint azelőtt. Ha valahol rosz- szabb volt a tervteljesítés, a hibát először a karbantartás­ban keresték — és eev-két eset kivételével beigazolódott a fel­tevésük. Persze a tervüket még jó ideig nem teljesítették, de megtették az első lépéseket e felé. A szívós ellenőrző mun­ka, a karbantartásra való moz­gósítás, a nagyjavítások lelki­ismeretes elvégzése meghozta gyümölcsét, 1953-ban megszü­letett az első örömhír, amely az egész országot bejárta. „A szívós, kitartó munka eredmé­nyeként a palotabozsoki gép­állomás traktorosai teljesítet­ték éves tervüket...” — Az ól a minden évben-------------- teljesítettük az id ény és éves tervünket — és Pálkuti elvtára a falra, a terv­teljesítés bizonyítékaira mu­tat. összeszámoljuk: egy .. i kettő ... három . . . huszonöt, összesen huszonöt vándorzász­ló és elismerő oklevelet őriz­nek itt a gépállomáson. Egy kis könyv is előkerül, amely­ben hetven olyan név szerepel, mint Miltner Ferenc brigádve­zetőé, aki Munka Vörös Zászló Érdemrendet, Nyilas Lajos traktorosé. Emmert János bri­gádvezetőé, akiknek a mellén ott csi'log a Szocialista Mun­káért Érdemérem, Szentes lá­zár somberek! gazdászé. He­gyi Árpád szerelőé, S^hrenk József vontatósé, akik Munka Érdemérmet kaptak. — Eddig 41 traktorosunk teljesítette az őszi tervét és mindezt... Jórészt annak köszönhetik, hogy a szovjet elvtáraak ellá­togattak a palotabozsoki gépál­lomásra. Pálkuti elytára azóta járt a Szovjetunióban. Amit nem tudott meg a küldöttek­től, azt megtudta ott. Beszélt eev ukrajnai sónál,lornás isoz- gatójával, megtekintett egy gép állomást és az ott szerzett ta­pasztalatokat is igyekezett fel­használni. Itt látta azt például, hogy a gépállomás egy-egy kampány — aratás, tarlóhántás — idő­szakára ellátja a brigádokat az erre a kampányra szükséges üzemanyaggal. A palotabozso­ki gépállomáson is sikerült ezt mervalóshorii. ha n*»m is ihv, mint a Szovjetunióban. Ha esik, ha fúj, — a gör- csönydobokai Szabadságharcos brigádnak van üzemanyaga, mert a gépállomás szerzett egy nagy tartályt, amelybe nem kevesebb, mint 24 hordó üzem anyag fér. — A másik, amit tapasztal­tam — emlékszik vissza Pál­kuti elvtárs, — nem más, mint az emberekről való gondosko­dás. Láttam én ott egy szana- tórjuminialk is beillő pihenőt. — Szép volt, nagyon szép. Ami­kor visszajöttem, mi is megva­lósítottuk. A traktorosoknak melegvizes f ürdőt építettele és ahogy Pálkuti elvtára mondja: s;Senki sem hagyhatja el a gépállomást munkaruhában.” Az üzemi lakásokban is meg­található a fürdőszoba. Ha most jönnének a szovjet elv- tánsafe, talán rá sem ismerné­nek a palotabozsoki gépállo­másra. Amellett, hogy lényege­sen bővült gépparkjuk, egy nagy műhely, egy hangár, két cséplőszín, egy emletes és két földszintes lakóház épült, mint­egy ötmillió forint értékben. Szép fejlődés, nagyon szép. Kát, ha még hozzá vesszük azt a táviratot, amit Pálkuti elv- tára küldött a megyei pánt vég­rehajtó bizottságnak: .,A palo­tabozsoki gépállomás október 21-én 100.3 százalékra teljesí­tette őszi idénytervét és ezzel egyidejűleg éves tervteljesíté­se 111.3 százalék”... Nagy dolog, nagyon nagy dolog. Ebben az esős időszak­ban, amikor a többi gépállo­mások csak 40—50 százalékra teljesítik a tervüket, akkor ők, a palotabozsoki gépállomás dol­gozói tovább folytatják a har­cot és november 4-én már 105 százalékra teljesítik őszi idény­tervüket. — Meóírom a szovjet elv társaknak, A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a pécsi sajtó tükrében Harmincnyolc évvel ezelőtt, futótűzként terjedt el a hír. Oroszországban győzött a for­radalom. A pécsi sajtó — fő­leg a klerikális Dunántúl — elfogultan ítélte meg az ese­ményeket. és felelőtlen já-1*- sokba bocsátkozott. Vezércik­keiben, cikkeiben azonban kénytelen volt elismerni, a forradalom vezérének, Lenin elvtárenak nagyságát, a forra­dalomnak a magyar munkás- osztályra gyakorolt óriási ha­tását, békepolitikájának világ- történelmi jelentőségét. Fellapozzuk a Dunántúl harmincnyolc év előtti, sárgu­ló példányait. 1917 november 21-i számában „Magyar bolse­vik'’ tímmei a következőket írta: „...Lenin nevét és törekvé­seit, mióta csodálatos mó­don a hatalomhoz jutott, nálunk is sűrűn emlegetik, sőt dicsőítik is sokan, nem­csak azéri, mert békét akar. ami igen dicséretes törekvés, hanem talon még inkább az­ért. mert belső programja sokak szerint rombolást és a régi rend teljes átalakítá­sát ígéri. Ezért altodnak bá- mulói magyar földön is.. ■ A gyenge cárnak bukni kel­lett, mert békét akart, ler.in is azt hirdeti. Szerencsésebb lesz-e a cárnál, azt majd meglátjuk nemsokára. Egye­lőre azonban ki kell emel­nünk, hogy míg Miklós cár meg nem siratva bukott le ősei trónjáról, azalatt Lenin és társainak feltűnését öröm zaj üdvözölte o magyar bol- seoikiek táborából is. A szo­ciáldemokrácia a stőkehal mi kudarc után Leninben igye­kezett feltalálni a meglépett hírnevének szerencsés kezű helyreállítóját s azt a férfiút, aki hadat üzenve a kizsák­mányoló és megrothadt pol­gári elemeknek, a régi ura­lom fii.iiölgő omladékáin te­remt majd új világot..." Mennél jobban távolodunk időben a Nagv Októberi Szo­cialista Forradalom győzelmé­nek napjától, a pécsi sajtó annál melegebb hangon ír Le­ninről és béke-politikájáról. A Dunántúl 1917 november 23-i számában E egy ver szünet” című vezércikkében többek között a következőket írta: ,.Amikor az első orosz for­radalom hírei hozzánk ér­tek, újból melegebben lüktettek az érzéseink. A halványan derengő remény- pírt megint eloszlatta a fel­fedezés, hogy Anglia guruló aranya buktatta meg az oro­szok atyuskáját és ültetett- helyébe egy ügyvédcárt, aki forgalmi zavarok nélkül akarta tovább liferálni a há­borút. Hogy uralmának ha­hogy milyen fejlődésen men­tünk keresztül. Megírom, hi­szen ők segítettek ehhez az eredményhez. Bátran megírhatja Pálkuti elvtáns! Biztosan olyan büsz­kék lesznek erre az eredmény­re a tanítók is, mint a tanít­ványok, mint egész megyénk. SZALAIJÁNOS 9? Meggyorsítjuk a darabáru- íorgalmal“ Az őszi forgalom idején nem csak a kocsirakományunk, ha­nem a darabáruforgalom is jelentősen felduzzadt. Ezekben a hónapokban az állami válla­latok, közületek mellett magá­nosok is sokon adnak fel da­rabáruk üldeményt. Fontos feladatunk a zöldség és ovfllmócs «vors továbbítá­sa. Ezért tettük lehetővé, hogv Pécs vagy Péeskülvárosra való megérkezés után a kalauzkocsi bői raktározás nélkül szolgál­ják ki az árut. A vasútállomás tói távollev,í kö-íségekből pe­dig a darabárut a MÁV, AKÖV posta gépkocsijáratokkal továb bitjük. A tehergépkocsi darabárus tárat beindítása annyit jelent, hogy például Pécsvárad állo­másra érkező küldeményeket Zengővárkonv, Lovászhetény, Martonfa és más távolabb eső falvak lakói részére a külde­ményeket házhozszállítjuk Úgyszintén a darabáru külde­ményt ezekben a falvakban a helyszínen felvesszük és így » feladónak rierr. kell külön lovaskocsiva! Pócsváradra uiazma. MESENYE1 NÁNDOR Ünnepségek a Nagy Októberi Szoc’a’ista Forradalom év[©:du'ója alkalmából NOVEMBER G-AN, VASÁRNAP: A Magyar Dolgozók Pártja Baranya Megyei és Pécs Vá­rosi Bizottsága, a Baranya Megyei és Pécs Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága, a Hazafias Népfront Baranya Me­gyei és Pécs Városi Elnöksége és a Magyar-Szovjet Társa­ság megyei elnöksége a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 38. évfordulója alkalmából november 6-án, vasár­nap este 6 órakor díszünnepséget rendez a Pécsi Nemzeti Színházban. A díszünnepséget a magyar és a szovjet Himnusz nyit­ja meg. Az ünnepi beszédet Katona Lajos elvtáns, a me­gyei tanács elnöke tartja, maid az Interaacionálé elének- lése után a Pécsi Nemzeti Színház művészei előadják Rachmanov: „Viharos alkonyat” című színművét. NOVEMBER 7-fN, HÉTFŐN: November 7-én, hétfőn délelőtt 9 órakor a pécsi temető­ben megkoszorúzzák a szovjet hősök emlékművét. A pécsi helyőrségi parancsnok fogadása után, felhangzik majd a magyar és a szovjet Himnusz, Joó László, a Pécsi Nemzeti Színház tagja pedig Majakovszkij: „A pártról” című ver­sét szavalja el. Az ünnepi beszédet Györkö Antal elvtára, Pécs város tanácséinak elnöke mondja. Az ünnepi beszéd után a pártbizottságok, a fegyveres alakulatok, a tanácsok, a tömegszervezetek képviselői, to­vábbá az üzemek, vállalatok, hivatalok, intézmények dol­gozói megkoszorúzzák a szovjet hősök emlékművét. Az Infemaciomáié elhangzása után a katonai díszszázad tisz­teleg a szovjet hősök emlékműve előtt. mar vége szakadt, most Le­ninben bízunk. Nem azért, mert csak z ■ kétségbeesett ember adja fel a reményt, hanem mert ők mentek leg­tovább. A hatalmuk reggelén bejelentették, hogy az első kívánságuk a béke s amíg ezt megtárgyalják, legyen fagyverszünet. Reuterek je­lentése röpítette hozzánk ezt a várva várt fogalmai, amit újongva tanulnak meg a mai gyermekek már az óvo­dában. Ez volt az első hí­rük, ami örömet szerzett ná­lunk.” Ugyancsak Lenin elvi,ára békepolitikájáva! foglalkozik a Dunántúl 1917 november 30-i számának ..Az első fecske” című vezércikke is. „Az első fecske még nem csinál nyarat, de a fecske mindenesetre nem indul út­nak addig, míg nem érzi az enyhe tavasz közelségét.... Es ha Oroszország békemoz­galma olyan komoly és ki­tartó, amilyennek az első pillanatban kell, hogy ítél­jük, a. német kancellár nyi­latkozata után, úgy világtör­ténelmi jelentőséghez és sze­rephez jut Oroszország __ A fegyverszünetre n [natkozó orosz jegyzéket Angba visz- szau tasitotta, hasonlóan a többi ellenséges államok. Mindez azonban nem változ­tat azoloon az eseményekben, amelyek útban vannak. De kétségtelen, bizonyítékot sze reztünk amellett, hogy Ang­lia a háborúért él... Ame­rika ijedt csodálkozással bá­mul bele a világba". A lap örömmel üdvözli Orosz ország békepolitikáját. „A ré­ti karácsonyfák” című cikké­ben a Dunántúl 1917 december 13-i számában így írt: „Hát mégis ott mozdult meg az akarat, ahol sejtettük. Ott gyújtottak legelőször fáklyát az emberiség ádven­ti homályában, hol csak der­medtségnek látszott a nagy­szerű élet, hol a havas, fe­hér világ voltaképpen a re­ménykedő gondolatoknak csak téli takarója volt. Hát mégis Tolsztoj, Dosztojev­szkij, Turgenyev népében kaptuk vissza elvesztett bé­kénket s a véres földek szé­gyenét először az orosz sík­ságon expiálta a frissen hul­lott decemberi hó.” Azóta harmincnyolc eszten­dő telt el s a Szovjetunió, amely 38 évvel ezelőtt a lóng- elkü Lenin irányítása mellett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tüzében született meg, ma is következetesen folytatja Lenin békepolitiká­ját. Pusztai József 1/ özépkorú embernék látszik még Szila eív- társ, a nagyárpádi tsz elnöke, pedig mar jól eljárt felette az idő. Sosem tud nyugodna, mindig jár-kel, hol a répaszedő asszonyok kö­zött, máskor meg az istállóban tűnik fel. Szeretik is, tisztelik is mindenütt. Nemcsak kora — s talán nem is annyira a ml mukodo szövetkezet elnöki tisztsége miatt, öreg es fia­tal, asszonv és férfi képzelete kel szárnyra iá az „öreg” Szili esténként a beszélgetők köze telepszik és mesél... Életét s küzdelmeit í e- zi végé-hossza nélkül, ők meg figyelik, szí isszák szavait. Ott érzik magukat a nagy oroti* föld végtelen sztyeppéin, Ázsia sivatagain, szá­guldó tüzesvérű paripán.,. — Az volt ám csak szép... Ezer lovas, egyik szép, a másik szebb lovon. Ha niageredtunx, nem volt erő, amelyik megállított volna ben­nünket. „Üsd, vágd, nem apád!” — aprítotti a fehéreket. Hol Kína határain, hol mellett, hónapok múltán pedig a krími f®ls ~ S3eten hallották hírünket... De tartsunk csas sorrendet... — 1915-ben Martincs-pusztáról, a Majláth gróf uradalmából vittek ki a frontra. Nem so­káig tellett bennem örömük, mert 16-ban fog­ságba estem. Egy ideig Murmaniszk félszigete voltam, innét a fogoly vonat Közép-A2613”” vitt bennünket. A lágerben nem voltrossz. " rank, dolgozgattunk, csak az idő múlott >&ei lassan. A forradalom kitörésekor Taskentben vol­tam. Az egyik nap munkások, katonák nyo­multak be a táborba. Vörös zászlót lobogta­lak és elmondták, hogy a cárt elűzték a u™’ ról, s a munkások kerültek uralomra, ••me­hettek. amerre láttok. Ha akartok, maradha­tok is” — mondták. Sokan a környéken vhj- laltak munkát, akinek szakmája volt, k°nn-v, elhelyezkedett. Ugv éltünk, mintha otthon le nénk, csak szabadon, urak nélkül. .. De nem sokáig tartott a békesség s ■1 kezdve az én életem is megfordult. Ügy tör­tént. hogy ellen forradalmárok megszervezte t az ottani mohamedán lakosokat a vörös hats­A forradalom magyar katonája lom ellen. Töméntelen sokan voltak. Megtá­madták a várost. A vörös katonákat a túlerő visszaszorította a várba. Nagyon rossz hely­zetbe kerültünk, mert mi is a várban voltunk. Szüntelenül lőttek bennünket, rohamozták a falakat, minden pillanatban vártuk, mikor tör nek be a kapun. Ekkor egy magyar főhad­nagy — muinkásérzelímű lehetett — a vörös katonák parancsnoka elé lépett: Ha kapunk, mi is fegyvert fogunk, és harcolunk! — mondta. Vagyunk itt pár ez­ren. ’R, A főhadnagy előléptette közü­lünk a géppuskásokat, tüzéreket, majd a lova­sokat. Négyes sorba tizenhat géppuskáit, állí­tottak a vár kapuiába, mindegyiket magyarok kezelték. Ló volt bőven és ezer huszárt ültet­tek a nyeregbe. A többiek elvegyültek a vörös katonák közé Elkapott bennünket a harc tü­ze. Hogy miért? A mumkásszabadság a mi szívünket is megdobogtatta. A vörös katonák beszéltek nekünk, hogy s mint lesz, ha kiverik az ellenforradalmárokat. Azt mondtam- ez jó ügy, én is segítem. Nem volt könnyű ... O »inaiban betörték a kaput. Most láttáim 11 csak, mennyien vannak... A géppus­kák azonban megtették a magukét, szórták a tüzet, hullottak a fehérek. Aztán nekik ron­tottunk. mi, a lovasok, utánunk meg a gya­logosok. Az volt ám harc. Vágtuk, kergettük őket, meg nem álltunk, amíg ki nem hajtottuk őket a városból, de még a környékből is. A későbbi portyázásokon az egész tartományból kivertük az ellen forradalmárokat, ez a terület most már igazán szabad lett. Altó! fogva a Vörös Hadsereg katonái között harcoltam, egészen 102l-igf. Nagyon szerettek bennünket, magyarokat. Ugv mondhatom, hogy inkább ők jöttek velünk egy-egy por­tyára, nem mi kértük, hogy osszanak be mel­léjük. Sok győzelmes csatát vívtunk, de bi­zony nem egyszer meleg napjaink voltak, de hogy milyen emberek voltak a vörös kato­nák, arra elmondom az órenburgi esetet. O renburgmál nagy csata dúlt sokszáz ki.3o- méter frontvonalon. A kozákok lázad­tak fel. Ebben persze benne volt az interven­ciósok keze is, az angolok fűt-fát ígértek ne­kik, ha hátba támadják a vörös katonákat. A rrri csapatunkat is ide vezényeltek és megér­kezésünk első napján a legnagyobb tűzbe ke­l-ültünk. Hogy rövid legyek: megfutamítottuk őket... Sok ezer foglyot ejtettünk, köztük nem is tudom már, mennyi angol katonát. — Hogy mit csináltak velük? Külön lágerba ke­rültek, s magasrangú katonatisztek foglalkoz­tak velük. Előadásokat tartottak, amelyben el­mondták, mi a célja a forradalomnak, a Vörös Hadseregnek. így ment ez két hétig, aztán so- rakozót rendeltek el nekik és elkísérték őket a frontvonalig. Az ám, méghozzá zenekarral búcsúztatták őket. Mehettek, amerre akartak. Csodálkoznak, ugye? De mondhatom: az után rém láttam én egyetlen angol katonát sem azon a frontszakaszon ... — Azt kérdik: kaptam-e kitüntetést vagy dicséretet? Kitüntetésem nincs, de dicséret..; Egyszer százötvenedmagammal az afgán ha­táron lévő — már nem emlékszem melyük — faluban ütöttünk szállást. Mit sem sejtve pi­hentünk, amikor meglepett bennünket egy nagyszámú ellen forradalmár banda. Minden házból, kertből lövöldöztek, ránkgyújtották a falut. No Szili, — gondoltam. — ha innét él­ve megszabadulsz, akikor örökké élni fogsz. A parnty^ok elhatározta, hogy kitörünk a gyű­rűből Lóra kaptunk, aztán egyszerre, vágta az egyik kifelé vezető utcán. Lövöldöztünk, ka­szaboltunk irgalmatlanul. Nem csoda, hogy eb­ben a zűrzavarban eltévedtem, s azt vettem észre, hogy az ellenség között vagyok. Fordu­lás vissza... Ott meg a másik csoport... Hát most merre? A házaik mellett nekijük vágtam s még ma sem tudom, hogy abból az istente­len golyózáporból hogyan vittem el épségben a bőrömet. Mire kijutottunk a faluból, megérke­zett a sereg zöme s velük együtt kiűztük az eile n forradalmárok a t. Akkor elénk állt a pa­rancsnok: — Jól harcoltatok, nem gondoltuk, hogy ki- verekszilek magatokat a faluból. Derék legé­nyek vagytok... Hej, de örültem az elismerő szava lerak. — Érteikül ts becsülettel, mint a magunk ügyét, szó’©áltuik a forradalmat, de a dicséret szárnya kát adott, a szeretetet, a megbecsülést éreztük belőle, amiért résztveszünk harcaikban. De hát mi is, munkások, parasztok voltunk! 1921-ig voltam a Vörös Hadsereg harcosa. A győzelem után leszereltem és több. mint ez­ren megindultunk hazafelé. „Vártak" bennün­ket. Egy nagy udvaron körbeállítottak mind­nyájunkat, középen sunyi pillantásé tisztek néztek ránk. Semmi jót nem vártam tőlük. Egy ezredes rikácsolt: — Álljon elő, az. aki vörös katona volit. Nem mozdult senki. Kétszer, hájornszor megismételte, már fuldoklott a dönt«, ae egyetlen ember sem jelentkezett. Töviro.- c- gyire kikérdezték: hol voltunk, nőit ■ n tunk s közben a spiclik szavai nyom,*- nk _ tették, amit mondtunk. Két hónappal nem tudtam „elszámolni”, valahogy a* ‘ ‘ házban töltött időhöz mégis sikerű . így menekültem meg.. • I tthon újra cseléd ^^L^ligitt^'tár- zódtam. később már bee‘ . . ómmal a szovjetről. NagJ'°fV eliöt* huszonöt év a felszabadulási •• • De eljött, a többiről már mmdcrü-[ip.don te|epedett ^ Földet kapott és N most meg az elnö­150-tol a szóvotkezet tagJ ■ tt tjsztelik . Nemcsak etertiSkoraagyar mdjávaf küzdött a mi napunk szabadságáért BOCZ •JÖZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents