Dunántúli Napló, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-06 / 262. szám
Testvéri üdvözletei békéért, a demokráciáért, a szocializmusértharco’á összes népeknek? Viharban nőttek fel Tudósaink műhelyéből Beszélgetés egy új tudományág kutatójával Vajon hány diszista és hány DISZ-titkár látta ezt a filmet? — ez volt az első gondolatom, amikor kijöttem a moziból. Mert bizony nagyon-nagyon jó lenne, ha minél több fiatalunk és ifjúsági vezetőnk megnézné.:; Sokat tanulhatnának belőle. Hogy mit, azt szeretném itt elmondani. Talán elsősorban azt, hogy nem minden vihar pusztít, rombol. Van olyan vihar is — és ilyen a népek forradalma — amely tisztít, kitépi a kor- hndtát. messzire veti a rotha- dót, Hogy helyében új, egészséges élet fakadjon. A fiatalok — Vaszilij, Gálja. Pjotr — ebben a, viharban nőnek fel, szemük előtt folyik le, helyesebben robban ki a nagy változás. 'Sok-sök hőst látnak, akik a legromantikusabb értelemben véve is hősök:. fegyverrel a kezükben küzdenek a népért. E hősök példája ihlető, nagy példa. Rájuk gondolva nem csoda, ha Gálja nem akar hallani sem a szerelemről, mert e hősi,, építéstől lázas korszakban ezt á nagy érzést is kispolgári csökevénynek tartja. Majdhogynem arra a megállapításra jutottam: könnyű a szovjet anyák, pedagógusok dolga. Könnyű, a szovjet fiatalokat hősiességre, hazaszeretetre. áldozatvállalásra nevelni, hiszen apáik hősök voltak a forradalom idején, vagy ha nem akkor, hát a Nagy Honvédő Háború során. De nálunk .;. Nálunk a felszabadulást megelőző hosszú évtizedek alatt és a háború közben is arra nevelték az apákat és gyermekeket, hogy á hős az, aki más népeket gyűlöl, a hős az, aki békés nemzetekre támad, a hős az, aki több pénzt harácsol, a hős az. aki több embert éget el elevenen a krematóriumban j: ; Azután ráébredtem, hogy ez nem igaz. A feJszabadulas előtti évek. maga_ a háború és az újjáépítés, hároméves és ötéves terv nálunk is hősöket szüli. Kommunisták, ellenállók, partizánok, a munka hőseinek ezrei, tízezrei élnek közöttünk vagy élnek olyanok, akik híven megőrizték emléküket. Csak többet kellene róluk beszélnünk, többet kellene róluk írnunk, több színdarab, film eleveníthetné fel nagyszerű életüket, mert ezek a példák, ezek az emberi életek nevelhetik és kell is hogy neveljék fiataljainkat. És nagyon helyes, hogy a Nagy Lajos gimnázium DISZ-szervezete meghív baráti beszélgetésre másfajta hősöket: a munka hőseit. Ismerjék csak meg a fiatalok őket, szeressék meg őket, tekintsenek fel rájuk, mint eszményképre, példaképre! Az első tehát, amire a film megtanított: hősök életével, cselekedeteivel neveljük hősivé ifjúságunkat! A második tanulság az, hogy szürkén, talán szellemtelenül, vagy legalább is unalmasan agitálunk. Itt vannak például a jampecok. írogatunk róluk, egy-két karikatúrát is készítünk, ha ez sem elég, hát rendőri rendszabályokat követelünk — és utána széttárjuk karunkat: nem tehetünk semmit... Kapitalista környezetben élünk, innen a kozmopolita befolyás. Pedig lehetne másmódon is..: A film szerint a harmincas évek táján Ukrajna városaiban is elharapódzott a fiatalok között a jampeckodás akkori formája, sok volt a gigerlí. Mit tettek hát a vasgyár fiataljai? Egy gyári ünnepélyen vagy, műsoron gigerlinek öltözött férfiak, dámáknak öltözött vidám lányok kigúnyolták a shimmit, charlestont táncoló, a burzsoázia szekerét toló. malmát hajtó fiatalokat. „Eleven karikatúrát” csináltak a szinpádon. És a nézők közül megfutnak azok, akiknek öltözete hasonlít színpadon kavargók ruháiéhoz ... Hát miért nem lehet nálunk is a munkahelyen, az üzemben vagy iskolában apró villámtréfákkal, helyben kigondolt élőképekkel kifigurázni, kikacagtatni a hibákat, a káros szokásokat?’ Csak egy kis összeműködés kellene az igazgató és a DISZ-szervezet, valamint a kultúrcsoport között! A harmadik (és emiatt az öregek is megnézhetnék ezt a kiváló filmet): hogyan kell beszélni a fiatalokkal..: Az egyik fiatal munkás gi- gerlis sapkáját félrevágva csak nézi, csak nézi, hogyan dolgoznak a többiek (alighanem egy kommunista szombatot tartottak, önkéntes munkát vállalva), míg egyszer cdatelepszik mellé egy idősebb munkás, tüzet kér, azután érdeklődni kezd: — Aztán burzsujesemete vagy, édes fiam? A gyerek természetesen tiltakozik, vasutas volt az apja, elesett a forradalomért. . . A.z öreg erre udvariasan elköszön, mégegyszer megismételve, hogy 6 bizony burzsujesemeté- nek nézte ... Nem esik hangos szó, az öreg nem küldi dolgozni a fiút se a pokolba, nem kéri tőle számon lustaságát, de a szúrás így is telibe találta a gyereket. Restelkedve zsebre- vágja sapkáját és lapátot kér. Igen, valahogyan így kell! Nem szidni, nem állandóan csepülni a fiatalokat, hanem proletárönérzetükre vagy becsületes bazafiűi érzéseikre kell apellálni! Ha kell komolyan, ha kell, tréfás szóval... Tudni kell velük bánni! Ne&\eds?etre jegyezzék meg a fiatalok a film legfontosabb tanulságaként, hogy mennyi mindentől kímélte meg őket a forradalom, menynyi mindent szenvedtek el helyettük, valamennyiünk helyett azok a komszomolcok, akik. ezelőtt harmincegynéhány évvel megmérkőztek a fehérgárdisták, az intervenció, a blokád minden szörnyűségével, elviseltek a szabadságért, a jövőből már-már kibontakozó szocializmusért minden nehézséget, nélkülözést. A mi fiaink már akkor is fanyalognak, ha „csupán” ipari tanulók lehetnek. Nézzék csak meg. hogy a szovjet ifjaknak a 30-as években még a központi vezetőséghez is el kellett menniök, csakhogy, letehessék a szakmunkás-vizsgát! Nemegyszer elmondjuk, hogy a film nevel és szórakoztat. Mikor kijöttem a moziból, úgy éreztem, hogy ez a film mindkét feladatának nagyszerűen megfelel. , G. L. Mikor azt kérdeztük Ernst Jenő professzortól, a . Pécsi Orvostudómányi Egyetem biofizikai intézetének vezetőjétől, hogy milyen volt ennek a tudománynak a helyzete a■ fel- szabadulás előtt, rövid választ adott: — Sarrúlyen. A háború előtt nem volt biofizikai intézet hazánkban. Látva, hogy csodálkozunk a válaszon, bővebben is elmegy a. rázta: — Az intézet neve ugyan Orvosi Fizikai Intézet volt — ebbe beleegyezett Rohrer, az akkori professzor, de ez csak az ő személyi engedménye volt, nem a kormányzaté. A felszabadulás után, mikor meg hívtak a katedrára, én már nem a régi módon tanítottam a fizikát, az orvostanhallgatóknak, hanem mindjárt biofizikára kezdtem oktatni. ' Első. eredményem az volt. hogy Ti- gyi József úgy megszerette a biofizikát, hogy 1945 nyarától az intézetben dolgozik. Ezek után természetes a kérdés: miért nem szerették a felszabadulás előtt a fizikát az egyetemi hallgatók és miért szeretik ma a biofizikát? Mi a különbség a kettő között? — Ahogy én negyven évre vissza tudok emlékezni, a medikusok mindig csak felesleges tehernek tartották az iskolában tanult "fizikai anyag elis- métlésát. Nem értették, hogy mi köze van ennek az orvosképzéshez. Viszont mi nem annyira a középiskolákban már ismertetett fizikai anyagot tanítjuk, hanem sokkal inkább azt, miként érvényesül' a fizikai szemlélet, illetve módszer az; életműködésekben és azok kutatásában. Példákat kérünk az elmondottak igazolására. — A tehetetlenség fizikai elvét, — amelyet röviden és nem egészen pontosan így fejezhetnék ki: a testek külső erő behatása nélkül megtartják eredeti mozgási állapotukat — a középiskolában olyan példákkal magyarázzák, hogy a hirtelen megálló villamosban előre dőlnek az emberek, a hirtelen meginduló járműben pedig hátrafelé. Mi ennek a fizikai törvénynek élettani érvényesülését az ember fülében lévő egyensúlyozó szerv működésén magyarázzuk meg. Vagy mondjuk azon a példán, hogy a futballista előrelendülő lábszárát a levegőben is képes eltörni a rávetődő kapus, mint' 1924-ben Kalmár lábát törté el Amsei, a Fradi kapusa. Mert ezekben az esetekben a térd- izületben kitérhetett volna ugyan a lábszár, de a hirtéieri ütés hatására a tehetetlenség miatt inkább érvényesült. Vagy Vegyünk egy olyan példát, amely ma különösen érdekes Elméleti kérdésnek látszik, hogy a működő izomban hogyan és milyen sebességgel cserélődnek ki a különböző elemek, mint a foszfor, kálium vagy nátrium. De az már nagyon fontos gyakorlati kérdés, hogy az emberi agyban lévő foszfor milyen gyorsan cserélődik ki agyműködés, gondolkodás közben. Ezt radioaktív izotópokkal kutatja igen eredményesen -Palagyin kievi akadémikus. Ez a kérdés ugyanis felvilágosítást nyújt a működő agy és az izom foszíorszük- sógletéről és az izom fáradékonyságának és a foszforcserének a szoros kapcsolatára utal, miként ezt a hitleri gyilkosok által halálba kergetett Emb- den, híres kutató' még az első világháború előtt megsejtette. .Ezek szerint felmérhetetlenül nagy ennek az új tvdo— A villányi járás népművelési csoportja magyar, néniét, délszláv’ anyagokból nép- művészeti kiállítást tervez a helyi kultúrotthonban. A különféle népviseleti anyag, hímzések, faragások, kézimunkák felderítése és gyűjtése folyik. — A MOHÁCSI BÉLYEG GYCJTÖ SZAKKÖR nagysikerű helyi kiállítása után a siklósi bélyeggyűjtő körrel cserekiállítást szervez. November 7-cn kerül sor az újjászervezett 18 tagú siklósi szirrjfonikus zenekar bemutatkozó hangversenyére. — A SIKLÓSI KULTE R- HAZ SZÍNJÁTSZÓI hetek óta szorgalmas munkával készülődnek Kacsóh—Pongráez „János Vitéz” c. daljátékának november 19-i bemutatójára. Az előadást a kultúrotthon újjászervezett nagy zenekara kíséri. mányágnak orvosi és tudományos jelentősége. De vajon mi az új tudomány közelebbről meghatározható célja és jövője? — Maga a biofizika, mint önáljó tudományág csak most van kifejlődőben. Jövője, távlata véleményem szerint .abban van, hogy az életműködések megfejtését az élő anyag szerkezeti és energetikai problémái révén igyekszik megtalálni. A traktor és a repülőgép — hogy egy egyszerű példát mondjak — egymástól semmiben sem különböző kémiai elv alapján működik. Az üzemanyagra és annak felhasználására gondolok itt. De különböze működésük elvét lehetetlen m.ndaddig megértenünk, amíg nem ismerjük meg különböző szerkezetüket. Tehát ismétlem: s.7 élő anyag szerkezetében le- fciyó változások révén igyekszik a biofizika megoldani az eddig megoldhatatlannak látszó élettani problémákat. Természetesen, minf minden újnak. ennek is nagy harcába kerül, hogy a régivel, a megszokottal szemben átkiizdje magát a kívánatos elismertetés hez és támogatáshoz. Ehhez — meg kell mondanom — sokat kell még tennünk. a TTIT-vel közösen több járási székhelyen. így Siklóson, Mohácson. Szigetváron. Sásdon és Komión mikrobarázdás zenei előadás-sorozatot indít. A műsorban Verdi-operák, Beethoven, Liszt. Csajkovszkij müvei szerepelnek. — Villányban a tanács a népművelési szervekkel karöltve helyi történelmi múzeum létesítését tervezi. Máris igen értékes, a környéken talált ó- és középkorból származó mintegy 1 500 lelet — fegyver, edény, sisak, stb. — áll rendelkezésre. — NOVEMBER 7-ÉN Liget községben 150 személyes, beépített színpadéi kultúrotthont avatnak. A megyei tanács 9 OOO forinttal, a község dolgozói pedig társadalmi munkával járultak hozzá az új kulturális létesítményhez. Kulturális életünk hírei — A MEGYEI TANÁCS NÉPMŰVELÉSI OSZTÁLYA A utóbuszon utaztam a mi- Aí nap. Úgynevezett távolsági autóbuszon: Bizonyára ész revették már, hogy az ilyen utazások unalmas órái megkönnyítik az ismerkedést? Az emberek bizalmasabban teregetik ki gondolataikat, köny- nyebben ismerkednek, közlékenyebbekké válnak. A megérkezéstől elválasztó hosszú perceket és még sokkalta, hosz szgbb órákat így akarják meg rövidíteni. Buszunk már a Kossuth téren megtelt. Azok a „boldo- golc", akik előre megváltották jegyüket, kényelmesen elhelyezkedtek. a többieket csak utánuk engedte be a kalauz-nő a kocsiba, köztük jónehány idősebb nénikét is. Álltunk: Én egy svájcisapkás fiatal, nyurga legény mellé szorultam, aki kényelmesen kinyújtva hosszú lábát, elégedetten terpeszkedett el és mintegy páholyból szemlélget- te a kényelmetlenül egymás- hozpréselt dülöngélő utasokat. Mellette idősebb, jólöltözött férfi ült, aki kifele nézett. — Nemigen érdekelte az autóbusz közönsége, inkább a szomorú őszi tájban gyönyörködött. — Csak akkor fordult meg, amikor a fiatal, nyurga már nem bírva a hallgatást, az unalmat, ■megszólította: —■ Okos dolog volt. hogy még délelőtt megszereztük a jegyet! — Uhum. — Negyven kilométerhosszat ücsörögni... Na. mondhatom, nem jó mulatság! lapjaink problémairól Az a Uz&ny. — Uhum. Én minden szombaton hazamegyek, de mondhatom, hogy még egyszer se taposták le a tyúkszememet, lúdtalp sl se szereztem, mert a jegy — és ezzel zsebére ütött, — mindig itt van, jöelöre! Az egyoldalú társalgásba ekkor egy harmadik is beleszólt. Egy fiatalasszonyka, aki bizony már másfél emberre való helyet foglalt el az álldogálók között: — Nem mindenki tudja ám előre megváltani a jegyét! — és összehúzott szemmel nézte a nyurga fiút. — Pedig, ha valakinek, akkor nekem igazán nehéz az állás! A nyurga zavarbajött, elfordult és már emelkedett volna, de eddig hallgató társa hirtelen közbe reccsent: l\/t indenkinek nehezére '* esik az állás! Elég disznóság, hogy ilyen. kevés busz jár e forgalmas vonalon! Panaszkodjék a MÁV AUT- nak! Meg különben is — egyen jogúság van! Megszűnt a kézit- csókolom, a helyátadás! Las- san-lassan odajutunk, hogy a férfiakat kell majd cgyenjogú- sítani!.,. A meszest építkezésen sok 1 fiatal dolgozik. Lányok- fiúk vegyesen. A műkövesek között pedig sok a viháncoló, jókedvű lány. Itt voltam szemes fültanuja a következőknek. Egy hirtelen, vigyázatlan moz dulat eredményeként híg betonkeverék freccsent az egyik fiú arcába-szemébe. A „tettes'’ — egy kezeslábasba bújt, kendős kislány — meghökkenve nézte „áldozatát”, majd önkéntelenül elnevette magát. — olyan komikusán, kétségbeesve tisztogatta a fiú az arcát. — Mi. még röhögsz?! Az anyád... És azután következett a lány családfájának felsorolása, durva, trágár szavak kíséretében. . HóOV szabad így beszél,‘honosén lánnyal lányok elolt? — kérdeztem valamivel később, négyszemközt a fiút. Égy remegy! — rántott cQVet a vállán. — Lány vagy l™'.. de megérdemelte .. Kiröhögött... — é., azt hiszi hogy a mesterek, különben beszélnek velünk? Egy fenét! _ Me gaztán egyenjogúság van! A lányok sem különbek, mint mi! * Talán nem is kell több példát említenem. Elég ez a leettő is, hogy megmutassam: sokan ■mit értenek a „nők egyenjogúsága“ címszó alatt. Nem azt, hogy a nők is egyenjogú, egyenrangú társainkká váltak az élet minden területén, hogy a nőknek is joguk van a tanuláshoz, a munkához, a politikai és gazdasági életben való részvételhez, hogy megszabadultak a konyha börtönétől, hogy a szocializmus építőivé lettek. IVem. ők valahogyan úgy L ’ gondolják, hogy a. nők felszabadítása, egy sereg társadalmi .,előítélettől" való megszabadulást jelent: hogy lehet már a nőkkel gorombáskodni, — hiszen egyenjogúak vagyunk — Hogy nők előtt nyugodtan használhatnak trágár szavakat, — hiszen egyenjogúak va gyünk. Hogy a nőkre nem kell felsegíteni a kabátot. — hiszen az alkotmány is előírja az egyenjogúságot. Hogy az állapotos asszonyoknak nem kell átadniok ülőhelyeiket — hiszen, ugye, így végtére odajutnánk, hogy a férfiakat kellene egyenjogúsítani... A nők iránti előzékenységnek. udvariasságnak csak. a múltban volt helye ... Dehát valóban helye volt-e a múltban? Nem. Nem, hiszen a munkásosztályon kívül, — amelyben mindig megbecsülték adói gozó nőket, az anyákat, akik hű bajtársaik voltak férjüknek — árucikk volt csak a nő, semmi egyéb. * A „magasabb” társadalmi ** osztályok és rétegek egyáltalában nem voltak udvariasak az „alacsonyabb" osztályokhoz tartozó nőkkel — a gyárigazgató néni segítetté fel a munkásasszony kabátját, az intéző nem „kezeit csókolom"- mal köszöntötte a summáslá- nyokat, a bankár nem emelt kalapot a kereskedőfeleségnek, —: sőt, a maguk osztályában is csak a pénzt tisztelték az asz- szonyban, az ezreseket vagy földbirtokát vagy bérházát csókolták meg mély bók közepette — a kezén. És ma éppen ennek a világnak a köztünkragadt képviselői beszélnek nagyhangon „a nők egyenjogúságáról''. Azért, hogy mentesüljenek éppen a mi társadalmi rendünk irattan vagy írott törvényeitől. Egyik oldalon lebecsülik a női munkát. másik oldalon már az egyenjogúságra hivatkoznak. — Nem kell hozzá más, csak nyitott szem. hogy felfedezzük mesterkedéseiket és ezek oltót. És nem kell hozzá más, csak józan ész, hogy belássuk: éppen az egyenjogúság kötelezi a férfiakat a nők, az idős asz- szonyak. az állapotos vagy gyermekes anyák tiszteletére. Senki nem lesz kisebb ember attól, ha átadja a helyét az autóbuszban egy idősebb asz- szonynak vagy attól, ha tisztességes szavakat használ nők jelenlétében. Mi már nem nagysásasszo- nyoknak. vagy méltóságúknak adjuk meg a tiszteletet, hanem dolgozó társainknak. — Azoknak, akiit gyermekeinket nevelik, akik esetleg a napi munka után még a fárasztó házimunkát is elvégzik. — Ás 'egyenjogúságra hivatkozva váj mi kevés férfi veszi le felesége, édesanyja válláról a mosogatás. mosás vagy takarítás terhét. Nem lehet hát akkor hivatkozni erre. ha pillanatnyi kényelmünket kell feláldoznunk. És különösen ne hivatkozzanak erre az idősebbek. Ha a fiatalok a meglett emberektől ilyet látnak, macink se csinálják másként. És könnyen elfelejtik, hogy éppen úgy saját édesanyjuk, saját feleségük is hasonló helyzetbe kerülhet. A felnőtteknek éppen az a kötelességük, hogy már gyermek és ifjúkorban az anyák és általába n a. nőit tiszteletére véljék családjuk tagjait és Te nagy család, az egész nép gyermekeit. jV-fért tiszteletei, megbecsü- 1 lést. udvariasságot az nem arathat, aki udvariatlan- ságot, gorombaságot, tiszteletlenséget vet! CAP AMI LÁSZLÓ
