Dunántúli Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-253. szám)
1955-10-02 / 232. szám
6 NAPLÓ 1955 OKTÓBER 2 cAz ehű út előtt , — Azt hittük, hogy már ma jönnek ... Tehát szombaton? ... Akkor várjuk az elv- társa kát! Énekes Tiborné letette & telefonkagylót, miután válaszolt a türelmetlen diosvisz- ióiaknak: — Igen, igen ... Bizonyosan jövünk.. Holnap, azaz szombaton pontosan egy órakor i ndulunk! Csak ezután jutott- ideje arra, hogy feleljen az újságíró kérdésére, hova és miért mennék. — LHosviszlóra megyünk — agitálni. Segítünk a békeköi- c vonj egyezte töknek. Itt az üzemben nagyon jól sikerült az agitáció, tehát a jegyzés is- Most megpróbáljuk, talán falun sem lesz munkánk eredménytelen. .. Igen, a Kesztyűgyár kultú- rosai, — táncosai, színjátszói, szavaiéi, — útra készülnek. Élőszór mennek most falura, hogy bemutassák tudásukat. í>e nemcsak a kultúrosok mennek, hanem az üzem vezetői — a párttitkár, a DISZ- útkár, az igazgató és az ü. b. elnök — is. összesen tizennyolcán. — Mennénk ugyan többen is — mondja Énekes Tiborné, a Kesztyűgyár kulturotthoná- ngk igazgatója — ha már legénytáncosunk is lenne ■ ■. ■ Ez a rövid mondat érdekes jelenséget takar. A Kesztyűgyárban ugyanis az a szokás, hogy csalt a lányok táncolnak egész éven át. a fiúk csak tóitól tavaszig. Tavasszal ugyanis megkezdődik a labdarúgóidény és akkor inkább futbaíi- cipőt húznak a legények, mint tánccsizmát. Ősszel aztán bűnbánó gyermekekként visszatérnek a ktütűicsoport hoz — egészen tavaszig. így hát a fiúk raoí! gyakorlatlanok, hoppon maradnak. Node sebaj! Szép lesz azért a lányok tánca is. Két táncot járataik, az egyik természetesen az elmaradhatatlan „Üveges- tánc". Ahogyan Énekesnő meséli, szeretik a lányok ezt a táncot, amit az is bizonyít, hogy a próbák közben csupán egyetlen üveg esett le és törött össze. Bizonyára tetszik majd a diószviszlóiaknak is. És ha ez tetszik, legalább ennyire sikeres lesz a többi műsorszám. — Két szavalatot adunk elő — sorolja Énekesnő — és két vidám jelenetet. Az egyék a békekölcsönjegyzéssel kapcsolatos. Arról szól, hogyan járja meg az a hitetlen tamás, aki nem bízik abban, hogy nyer. A jelenet címében benne is van a büntetése: „Megeszem a kalapon, ha nyerek". A másik jelenetünk a bürokráciát gúnyolja ló. „Tüzetes felvilágosítás'’ címmel. Természetesen a műsorra csak az agitáció befejezése után kerül sor. Ez eddig mind szép és jó, de most következik a leglényegesebb kérdés: Miért vállalkoznak a fárasztó utazásira, a küz delmes próbákra, az előadásra a fiatalok? Mi fűti, mi lelkesíti őket? A kérdésre Szalay elvtárs, a DlSZ-titkár válaszol, aki eddig szorgalmasan rakosgatta a hanglemezeket: — Mert két hét múlva Pestre megyünk. A Bőrdíszműgyár hívott meg bennünket vendég szerepelni és a pesti bemutatkozás előtt jó „tréning" less ez a vidéki szereplés. Énekes Tiborné azonban tiltakozik:-— Hogy mondhat ilyet Szalay elvtárs'! Hiszen nemcsak azok jönnek velünk Víszlóra. akik Pestre mennek. Azért megyünk, mert jó dolog szerepelni és kiváltképpen jó dolog segíteni a falunak. Ezzel tulajdonképpen elmondta a kul túrház igazgató a kesztyűgyára fialtatok célját: erősíteni kell a munkás-paraszt szövetséget. É6 még hozzáteszi: — Szeretnénk ezeket a vidéki vendégszereplésedet rend szeresíteni. Eddig úgysem voltunk sehol. Ezután annál inkább járunk majd. Bizonyára falun szívesen fogadják, a kulturális szervek pedig támogatják a kesztyűgyári fiatalok lelkes munkáját. ■■ —— ■ ——————— --------------ra Ne kétféleképpen ! . . . et kislány megy a Doktor Sándor utcában. Hátukon vadonatúj iskolatáska, szemükben büszkeség és öröm csillog. Bizonyára büszkék arra. hogy már iskolába járnak. örülnek, hogy jólvégzett munka után most egy kis játék következik otthon. Az orruk hegyéről látom, hogy szeretnek iskolába járni és hogy a tanítónéni minden szavát szent írásnak veszik. Talán azért is fogják erősen egymás kezét — amint azt a tanítónéni lelkűkre kötötte, mikor kikísérte őket- az iskola kapuján. Egyirányban laknak, hát együtt men vek és közben fontoskodva beszélgetnek semmiségekről és nevetnek mindenféle csacsisá- gon. Semmi különös nincs rajtuk, mégis felderül láttukra a szembejövök arca. Az a fiatal anya, aki még kocsiban tologatja kislányát, ellágyulva néz utánuk és arra gondol, hogy nemsokára már az öt'é is így megy az utcán kipirulton, komolykodón, hátiláskával. —• Éppen olyan kedvesek — szólít meg egy ismerősöm, — mint az enyém volt! Az is ilyen vidáman, lelkesen kezdte az iskolát és most... Nagyszájú, tiszteletlen, mindenre csak legyint. Valahol hiba csúszott a nevelésébe. Dehál hol és mikor? En csak jóra és szépre neveltem... Azt hiszem, hogy itt. az utcán észrevettem, hol csúszhat hiba gyermekeink nevelésébe. A két kislány már a Megyeri ut sarkán all. Fürkésznek jobbra, balra és csak akkor lépnek le egyszerre a járda széléről, mikor távolról sem látszik jármű. A túloldalról ismerős néniké közeledik. Vidáman, kórusban köszöntik: — Előre! A néniké felkapja fejét, mintha megfricskázták volna és megállítja őket. Bájukripakodik: — Hát így kell köszönni? Szebben nem tudtok? A két kislány lesüti szemét. — No. halljam, hogyan köszönnek a rendes gyerekek?! — Kezitcsókolom! — rebepi a két. hálóba esett madárka. — No, látjátok. — enyhül meg a néni. — Ez a rendes, szép köszönés. A két kislány megy tovább, de jókedvüket mintha elfújta volna valami. Elbocsátják egymás kezét és sima fehér homlokuk mögött különös gondolatok Izavarognak: át nem minden szép, jó és rendes, amit az iskolában tanulunk?!... A néni viszont meqy-megy tovább' elégedetten és boldogan En édes istenem! Hogyne lenne elégedett és boldog, amikor két eltévedt báránykát sikerült neki „jó útra téríteni.’“ HAHN EL EDITH Ifjúságunk kulturális neveléséért, szórakoztatásáért Szeptember 14-én vitatta meg a DISZ Baranya Megyei Végrehajtó Bizottsága kulturális, sport és katonai seregszemle tervezetét, a megye népművelési, kulturális és társadalmi szerveinek vezetőivel együtt, összesen több mint ötven -résztvevővel. A tervezet megvalósítása ez- év októberétől 1056 júniusáig tart, amikor is a DISZ megalakulásának évfordulóját ünneplő nagyszabású ifjúsági találkozóval ér véget. A közbenső időszak ailatt rendezik meg az üzemi és területi alapszervezetelabea, valamint a középiskolák osztályaiban a Bartók Bé'a emlékének szentelt énekversenyeket a legjobb férfi és női énekes címért. Még uagyobbszabásu lesz ennél a városi tanács mép művelési osztályával és a SZOT-tal közösen megszór Ve5' zésre kerülő Bartók Béla ének és zenei emlékverseny, amelyen résastvesznek a megye iskolai, .üzieimi és területi DISZ kultúrcsoportfai kórus és ze neszámo-ldeal, zenekarokkal és szólóhangjszerekke!. A kulturális program egyik érdekes színfoltja a nemzetiségi kul- túrcsoportok fesztiválja, amelyen a nemzetiségi művészeti együttesek seijót anyanyeivükön. sajátos népi hagyományaik felelevenítésével szerepeinek. A legjobb nemzetiségi kultűrcsopo-rtok az 19ö6 évi júniusi pécsi megyei ifjúsági találkozón külön bemutató előadást is tartanak Jelentős részt vállal a fiatalok kulturális életének fejlesztéséiben a Pécsi Nemzeti Színház. Kamataszfniházálbain matiné előadásokat rendez a szán- háziban bemutatott összes darabokból és ezenkívül a színház művészei irodalmi és művészeti délutánokat tartanak bécsi és vidéki iskolákban egyaránt. Emellett diólkfiatalok részvételével ifjúsági színház. ' is aráikul Pécsett, .amely he- teníkónit két-háirom előadási rendez és vidékre is ellátogat. Az egyetemeken., a főiskoláikban és középiskolákban egyaránt nagy az érdeklődés a szovjet népek kultúrája iránt. Ennek kielégítésére a kétszáz éves moszkvai egyetemről. majd a Kornszomoi megalakulásának évforduló1 ja alkalmából a szovjet HÚBÓg életéről. várak) rkiá 11 kásákat, szerveznek. Ezenkívül számos- előadásit tartanak az orosz és szovjet tudósokról, feltalálókról. művészekről. Az eddiginél nagyobb mértékben kiveszik részüket az ifjúság kulturális nevelésében a múzeumok. A pécsi Janus Pannonius múzeum és a megye vidéki múzeumai novemberben ünnepi hetet rendeznek a fiatalok számára, amely * aráit előadásokon ismertét tik Baranya néprajzi, régészeti,- építészeti történetét. Mindezek mellett még sza- 'inos, az ifjúság érdeklődén körét kielégítő rendezvény — ifjúsági akadémiák, ,.Ismerd meg megyédet” mozgalom, közép Iskolai és egyetemi ifjúsági napok, szakköri csoportok legjobb munkáinak kiállítása, díjazása, közös ankét a fiatal írókkal — kelti fel az érdeklődést a DISZ kulturális munkája írámjt. Nagy gondot fordít a DISZ Baranya Megyei Végrehajtó Bizottságának kulturális tervezete a bányá.szJe,gényszá. 1 ásókra, ahol előadásokat, filmvetítéseket kultúrműsorokat szervez az SZMT-ve! közösen. A kulturális program mellem — amelyből a felsoroltak csak ízelítőt adnak — hasonló gaz dag tervezet kerül megvalósításra a sport területéin is. Igaz Sándor-s Bródy Sándor fényképét nézegetem. GavaLlérosan. fejtetőre tóit panama kalapban, élénk színű, kockás kabátban, kissé potrohúban áll, gomblyukában fehér virág, nyakkendője bogán gyémántgyík szikrázik. — Első pillantásra őszülő világfinak, könnyelmű nemesúrnak hinném, aki most vesztett vagy fél-megyénvi birtokot a mille- rieumi lóversenyen. Do aztán! hogy jobban szemügyre veszem a képiét, rájövök: a gavallérom külső csak póz és látszat, ennek a panama kai após úriembernek tán egy fröccsrevaló sincs a zsebében. Fekete, cigányon arcán, lenn a száj körül a keserűség vonásai, és a szeme, igen. az még többről árulkodik: lázas és követelő a tekintete. Azt hiszem, az utókor is a felületes szemlélő hibájába esett; csak a panamakala- pig, meg a gyémántbrossig jutott el. A szemét, a nagy kérdező és felelösségrevonó szemét, meg a szájízé! k.-sevse- gét csak most k* zdjülc észrevenni. Ilródyt meggyőződése a polgári rebellió hívévé tette, indulatai pedig nyíltan ellenzéki áliásba hajtották a féll'eu- dális magyar renddel szemben. Ellenzékiségét azonban azural- kodóosztály korántsem vette olyan komolyan, mint Adyét, vagy Móriczét. Ady mögött ott 'tudták, a rajongók, fiatal „félként táborát”, Móricz igazságaiban a kaszáját fenő paraszt bosszúvágyát érezték, míg a „polgár” Bródy mögött nem volt társadalmi bázis. — Mint újságíró sem egy osztályt képviselt, hanem jóformán baráti magánvéleményét mondta el. S hogy miképpen? Intve-e vagy pörölve, méltatlankodva-e vagy kiabálva? — az már szinte csak „formai” kérdés volt. Mindamellett elvi következetA TANÍTÓNŐ Bródy Sándor színmüvének bemutatója Pécsett lenségv^; nemet mondó, de az igen lehetőségét is fenntartó magatartása tovább rontotta hitelét. Ezek az eszmei tévelygések nem hagyták nyom nélkül írásainak művészi színvonalát sem. Munkássága mégis — nem egészében, de iészletei- ben — értékes örökség. A dráma indulati műfaj, — mondják, és akik Bródy darabját végignézték, meggyőződhettek róla, hogy mennyire így van. „A tanítónő" egyetlen nagy indulat levezetése, hatása erős és sajgó, mint egy jól- iránvzott pofoné. darab főhőse Tóth' Flóra kisasszony merész tervekkel és szép álmokkal érkezik első állomáshelyére. Nem hétköznapi jelenség ez a lány; álmodozó és tüzesvérű, érzékeny és szókimondó. Végérvényesen kialakult világnézete még nincs ugyan, .érzelmi alapon" vallja magát szocialistának, de a ’.földön áll", — mint maga mondja, — 'különbséget; tud tenni jó és rossz között, és bárki előtt szívesen feltárja a lelkét. Főként nyíltsága miatt alkalmas arra, hogy „szócső” legyen. Flóra az iskolai dobogon állva nemcsak ábécére tanítja a gyerekeket, hanem — olykor valóban feltűnő módon, — az író ítéletét is közvetíti a nagyvilág felé. Ez az ítélet pedig drámai konfliktusok során át erősödik egyre kiáltóbbá. — Bródy kitűnő színpadi érzékére vall, hogy az elején még megfékezi a szenvedélyeit; tudja, a pofon csak akkor hatásos, ha látjuk, hogy kinek az arcára mérik. A bőséges és kényelmes expozíció nemcsak a főhősről ad teljes képet, hanem a mellékszereplőkről is, akikkel a lánynak később Ü6Zsze kell ütköznie. Sorra felvonulnak a falusi arisztokrácia hatalmasai: a kéjsóvár káplán, az üresfejű szolgabíró, meg a zsarnoki hajlamú föld- birtokosfi. Mindannyiain a fiatal tanítónő testére pályáznak, be akarják keríteni. Ebből a szorítóból csak kétfajta menekülés lehetséges: a teljespros- tituálódás, vagy a nyílt harc. Flóra kisasszony az utóbbit választja. Egy, csak egy kísértő akad, akivé] szemben nem tudja megőrizni józanságát; a helybeli parasztim lliomos fia. a ..fekete lovon nyurgaló“ ifjabb Nagy István. Igaz, ez az ellenfél nem olyan .szimpla gonosztevő", miinit a többiek; nagy rah ive itoílt, .merész dolgokat" művelni akaró férfi, akinek kezét saját osztályhely- zete köti meg. Elképzelhető — bár drúmailag kevésbé Indokolt — tehát, hogy a tanítónő beleszeret. De hiába: vele is le kell számolnia egyszer. Az író ezt a leszámolást — a legnehezebbet — a darab végére tartogatja. Dolgát megnehezíti, hogy ifjú Nagy István íróijag nem egyenrangú fél Flórával. Két igaziin „nagy jelenése" van csupán, az első és a második felvonás végén. Az elsőben mint fennhéjázó nőcsábász jelenik meg a sziljén, a másodikban pedig már az igazságért is harcolni kész hoss/ere!ölesként tér vissza. A két jelenet között nincs kellő drámai átmenet. Tudjuk ugyan, hogy ifjú Nagyot a szerelem „térítette észhez”, ennek a változásnak az ábrázolásával azonban kissé szükmarkúan bánt az író. A szerelmes fóldesúr egy magános kastélyban tépe- lődik, onnan küldözgeti bokrétáit, miközben a lányt körülveszik a kor sötét hatalmai: rágalomhadjáratot indítanak ellene, perbefogják, „kiközösítik a társadalomból." Amikor ifjú Nagy értesül a történtekről, fellázad ugyan a környezete ellen, és „vérbe meg borba akar fullasztani mindent", ez a lázadás azonban nem érik tetté. A hősszerelmes férfi a lány elutasító szavára magába- roskad és szinte cselekvésképtelenné válik. De lélektanilag nem megnyugtató a dráma megoldása sem. A fiatal tanítónő, akinek vonzalmáról oly biztos jelzéseket kaptunk, a fiú szüleinek elriasztó maga tartására egyszerre „távlataiban” is átlátja a helyzetet és „egy szál ruhában" sem hajlandó férjül fogadni szerelmesét. Ennyi önuralmat és „társadalmi tisztánlátást" bizony még róla sem tételezhetünk fel. Bródy Sándor darabja azonban következetlenségei ellenére is komoly művészi élményt jelent Bátor mondanivalójával, pompásan kibontakozó főhősével, remek epizód figuráival, izzóan szenvedélyes konfliktusaival és párbeszédeivel — drámai örök ségünk ápolásra méltó órteke. A Pécsi Nemzett Színház előadásán látszik, hogy a rendező új megoldásokat keresett. S ez igen tiszteletreméltó kezdetne- n ve zés. Tatár Eszter ugyanazt az indulatot akar*a és tudta — a szélsőséges megoldásoktól sem óvakodva — színpadra vinni, amely a szerzőt fűtötte „A tanítónő" megírása közbe.i. Elképzelése főleg az ellenlétek merész kiélezésében különbözik a budapesti rendezőétől. Egy-egy jelenet „poentírozása" néha már a komikum határát súrolja, az előadás mégsem válik nevetségessé, sőt éppen á „legkényesebb” helyzetekben igazán hatásos. A legnehezebb szerep kétségkívül a tanítónőt alakító Fodor Terézé. Szánté mindvégig a színen van, s közben ez érzelmek micsoda Skáláján keli végigfutnia a naiv elérzéke- nyüléstöl a pátoszig, a lírai ábrándozástól a férfias haragig! Fodor Teréz bebizonyította, hogy' sokoldalú színésznő, akitől jó rendező kezében nagy teljesítményeket várhatunk. — Alakításának legfőbb hibája az egyenetlenség. Felejthetetlen pillanatai, percei, sót tízpereed vannak, olykor azonban —különösen az első jelenetekben — mintha az átélés hiányát színészi intelligenciájával akar ná pótolni. Kőszegi Gyula hasonlóképpen kulturált művész, de ifjú Nagy István szerepét nem a „testére szabták”. Kitűnően megértette a fiatal földbirtokos ellentétekből szőtt jellemét, „nyersen" ábrázolta ifi. motiválni azonban már nem tudta mindenütt. Kőszegi j«1*" ka azonban sokat fejlődött a bemutató óta. Érettebb, “rJ nyaltabb lett. A főszereplők után három epizódalákitásro kell szólnunk: Tündér Lajoséról, Tánczos Tiboréról es ao- day Páléról. Tándor az molt kis tanár, Tuza or ábrázolásával gazdagította emlékezetes szerepléseinek sorát. Különösein a harmadik felvonás első jelenetében volt megra róan emberi. I£ár, hogy a rendező az első két felvonásban túlságosan „ártatlanná“ tette a tanító figuráját, — nem ismerte fel e nagyon rdkonszen vés hős ellenőrző szerepét, szemmel vádoló némaságát. .,lelkiismereti jelenlétét" akkor is, amikor egy szót sem szól. Az egyre biztosabban fejlődő Tánczos Tibor játékát hibátlannak mondhatjuk: minden pillanatában őszinte és hiteles. Náday Pál egy árnyalattal talán merevebbre formálta a káplán alakját, de kenetes szavakba burkolt aljassága így is leleplező erejű. A megnyerő Főurat Somló Ferenc keltette életté, sok szívvel és kevés eszközzel.. A harmadik felvonásban azonban könyörtelen leleplező szavai nem szárnyaltak eléggé magasra. Sármálsy Miklós színészi képességeinek új oldalárót mutatkozott be: az öreg parasztnábobbt dlákította, a tőle megszokott művészi rutinnal. Külön ki kell emelnünk Bálint Györgyöt, néhány szavas szerepében. Ha érdélre úgy kívánja, a római pápái is. „imádó” zsidó bérlő alakja Igen mulatságot volt. A tehetséges Bódis Irénnek viszont, kissé meg kellene fékezme ka- nikírozó hajlamait. Széplaki Endre kissé „lefokozta” a prímás rangját. A jól összefogott együttes sikeréhez Jancsó Jolán, Szalma Lajos és Avar 1st. ván járultak hozzá egy-egy eredeti színfolttal. A stílusos díszleteket Kovács la jós tervezte. Bródy Sándor színmüvének Sajátos játékstílusra törekvő előadása azt bizonyítja, hogy a pécsi színház jó úton jár és megérdemli a közönség támogató bizalmát. GALSA1 PONGUAC
