Dunántúli Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-253. szám)
1955-10-12 / 240. szám
2 NÄPEö 1955 QiiTÖBEK 1! A szovjet, az amerikai, az angol, a francia és a kanadai megbízott nyilatkozata az ENSZ leszerelési albizottságának október 7-i ülésén Newyork (TASZSZ) Mint már jelentettük, az ENSZ leszerelési albizottság» Október 7-én megszakította munkáját. Az október 7-i ülésen az albizottság tagjai — a Szovjetunió, az Amerikád Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Kanada képviselője — nyilatkozatot tettek és nyilatkozataik szövegét eljuttatták a sajtó képviselőihez. A. A. Szoboljev nyilatkozata Az ENSZ leszerelést albizottságának október 7-i ülé sén A. A. Szdbolfev szovjet megbízott többi között a követ- Kezőket jelentette ki: Annak ellenére, hogy a közgyűlés 1954 november 4-én olyan határozatot hozott, amely azt javasolta, dolgozzák ki a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésére, az atomfegyver eltiltására és egy hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremtésére vonatkozó alapvető intézkedéseket, az albizottságban javaslat hangzott el, hogy az egész figyelmet az ellenőrzés, a felügyelet és a felderítés kérdésére kell összpontosítani. Ennek során azt állították, hogy e kérdések megoldása és végrehajtása — anélkül, hogy valamilyen meg egyezés jönne létre a fegyverzet csökkentését és az atomfegyver eltiltását célzó programra vonatkozólag — megnyitja az utat a leszerelés felé. sőt a fegyverzet megegyezésen alapuló csökkentésére vezet. Ámde milyen biztosítékok vannak arra, hogy a felügyelet végrehajtása és a fegyveres erők feltárása után valóban sor kerül a fegyverzet csökkentésére és az atomfegyver eltiltására? Nem foroghat fenn semmi- nemCí kétség afelől, hogy egyedül az ellenőrzésre és feltárásra vonatkozó intézkedések, anélkül, hogy megegyezés jönne létre a fegyverzet csökkentéséről és az atomfegyver eltiltásáról, nem mozdítják elő a fegyverkezési verseny beszüntetését és így nem küszöbölik ki az új háború veszélyét, nem könnyítőnek a népek ezzel kapcsolatos terhein. A sawvjet küldöttség véleménye szerint a leszerelés kér désének fontos vonatkozásait illetően megvan a lehetőség a megegyezésre. E kérdés leglényegesebb oldalai tekintetében az albizottság tagjainak álláspontja any- nyira közeledett egymáshoz, hogy megvan a lehetőség bizonyos megállapodás lerögzíté- sére és megegyezésen alapuló határozat meghozatalára. Ha az albizottság együttesen olyan határozatot hozna, amely lerögzíti az általános egyetértést olyan fontos kérdésekben, mint a nagyhatalmak fegyveres erői színvonalának megállapítása, az atomfegyver használatára vonatkozó tilalom hatálybalépésének időpontja, ellenőrző őrszemek felállítása a stratégiai pontokon, továbbá, hogy az államok kötelezettséget vállalnának. hogy a fegyverzet csők kentésére és az atomfegyver eltiltására vonatkozó nemzetközi egyezmény megkötéséig a jövőben nem használnak elsőnek atom- és hidrogénfegyvert valamely ország ellen, ez óriási jelentőséggel bírna, mert az emtoermálliók szívébe azt a meggyőződést csepegtetné, hogy a leszerelés teljesen meg valósítható és az albizottságban képviselt hatalmak reális épéseket tesznek ebben az irémybö». Ezen kívül, ha megegyezés jörme létre ezekben a kérdésekben, ez megnyitná az utat a leszerelés kérdésével összefüggő egyéb kérdések ren élezéséhez is és ily módon kedvező feltételeket teremtene egy szélesebb leszerelési és leszerelést ellenőrző program megvalósításához. Stassen nyilatkozata Stassen, az Egyesült Államuk képviselője, az ülés elnöke többek között az alábbiakat mondotta: „Mint Önök előtt ismeretes, Eisenhower elnök azt az utasítást adta, hogy újra erőteljesen tanulmányozni kell az Egyesült Államoknak a leszerelés kérdésében folytatott politikáját. Előzetes tanulmányozásunk eredményeképpen az elnök és az Egyesült Államok kormányának számára hamarosan világossá vált: a helyzet azt követeli, hogy a legilletékesebb amerikai személyiségek újra, alapvető módon széleskörűen és hozzáértően tanulmányozzák a nemzet közi felügyelet és ellenőrzés módszereit. Ennek megfelelően neves embereket választottunk ki abból a célból, hogy a megfelelő tanulmányozási területeken a különleges csoportok vezetői legyenek". Stassen nyíltan értésre adta, hogy e csoportok feladata az Egyesült Államoknak a leszerelés tekintetében követett „alapvető politikájának felülvizsgálása’*. Nyilatkozatának kővetkező része azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok képviselője megtagadja a leszerelés kérdésében teendő már összeegyeztetett intézkedéseket, nevezetesen elveti a fegyverzet báimiféle csökkentését, amíg el nem fogadják Eisenhower felügyeleti javaslatát Stassen kijelentette: az Egy >ült Államoknak az az álláspontja, hogy az általános leszerelésre vonatkozó megegyezés „a fegyverzet széleskörű elemeit, köztük a katonai támaszpontokat is" érintse. Ezzel egyidejűleg az Egyesült Államok határain kívül lévő amerikai támaszpontok fenntartását azzal igyekezett igazolni, az Egyesült Államok arra törekszik, hogy „megvédje magát és biztosítsa a béke ügyét” Stassen befejezésül kijelentette: az albizottság munkája „további sikereinek” a* a feltétele, hogy a Szovjetunió beleegyezzék az amerikai felügyeleti tervekbe. A. Nulling nyilatkozata Anglia képviselője a többi között rámutatott arra, hogy változatlanul ragaszkodik a korábbi állásponthoz „a fegyveres erők színvonalára és az atomlefegyverzés határidejére vonatkozó előbbi javaslatainak kérdésében”, továbbra is kizárólag az ellenőrzés problémájára összpontosította a figyelmet, azt a benyomást akarva kelteni, mintha a szovjet képviselőnek az erre a kérdésre vonatkozó álláspontja akadályozná az albizottság munkáját. Ami az atomfegyver betiltásának és megsemmisítésének kérdését illeti, az angol küldött javaslatai arra a tervezetre korlátozódnak, amely szerint létre kell hozni az öt ország kiváló tudósaiból álló csoportot, amely „eredményesen megvitathatná és előterjeszthetné a jelenlegi helyzetről szóló irányadó jelentést.” Nutting befejezésül kijelentette: Mindaddig, amíg az ellenőrzés kérdése megoldatlan marad, „túlzás lenne azt állítani, hogy kilátásunk van a megegyezésre a leszerelés kérdésében". Jules Moch nyilatkozata Ju'.es Moch Franciaország képviselője az általa helyesnek tartott lételeket a következőképpen fogalmazta meg: „1. Egyidejűleg kidolgozott és aláirt leszerelési terv nélkül egyetlen ellenőrzési tervnek sincs esélye arra, bogy jelenleg az itt képviselt öt kormány elfogadja. 2. Másrészt az atomfegyver ellenőrzésének műszaki lehetetlensége miatt nem fognak elfogadni egyhangúlag egyetlen általános tervet sem, mely előírja a kezdettől fogva szükséges összes műveleteket és megállapítja ezek szilárd időrendjét 3. Szükséges azonban, hogy egyhangú megegyezésre jussunk, mert a legnagyobb veszély volna elhalasztani a döntést és lehetővé tenni az atom fegyverkészletek felhalmozását." „A fő kérdésekben való meg egyezés céljából az elveket néhány szóban össze lehet foglalni — mondotta végezetül J. Moch. — Semmiféle ellenőrzés leszerelés nélkül, semmiféle leszerelés ellenőrzés nélkül; hanem megállapodás a hatékonyan ellenőrzött leszerelésről.” P. Martin nyilatkozata Martin, az ENSZ leszerelési főbizottságának kanadai küldötte „a leszereló;.* problémák Lényegéről* szólva rámutatott, hogy ,,az érdekelt felek álláspontja közötti különbség csökkent, de jelentős maradt. Úgy tűnik azonban nekem, hogy az átfogó leszerelési terv fő mozzanatairól nincsenek már ösz- szeegyeztethetetlen javaslataink. Eltérő álláspontjaink már nem állnak olyan messze egymástól, hogy n* tángya Szitánk." Marián azt követette, hogy a Szovjetunió egyoldalú engedményeket tegyen. ,,A szovjet fél — jelentette ki —, nem tért el jelentősen má jus 10-4 javaslataiban kifejtett alapvető álláspontjától. Mint - más esetekben rámutattam, ezek a javaslatok az előző nyugati te:vek több vonását tartalmazzák és igen örvendetes az egyetértésnek az a bizonyos foka, amelyet kifejeznek. De mint olyanok, nem mennek olyan messzire, hogy lehetővé tegyék a megegyezést...” Martin befejezésül általános formában beszélt arról, hogy feltétlenül meg kell egyezni a leszerelésről és „be kell váltani a genfi értekezlet által ébresztett reményeket.” Az él Nyolc év, nyolc általános iskola után kerülnek fiataljaink a középiskolákba, összesen tizenkét éven át tanulnak hát, míg megszerzik az érettségi bizonyítványt Tizenkét éven át sok tantárggyal foglalkozott, sok ismeretet gyűjtött az a fiú vagy lány, aki 18 éves korában kezében érettségét, felnőttségét, tanult- ságát' bizonyító oklevéllel kilép az iskola kapuján. Sokmindent tudnak ezek a fiatalok. Ismerik a számok titkait, beszélnek Darwinról, és tanításairól, nem jönnek zavarba, ha az atomelmélethez kell hozzászólnak, tudják mi a kritikai realizmus, milyen úttörő szerepe volt Micsurinnak a biológiában — de kérdés, hogy tudják-e mindezeket hasznosítani az életben, kérdés, hogy mindezeket az élet számára tanulták-e vagy csak azért, hogy belépőjegyet kapjanak — az érettségi bizonyítvány formájában — az egyetemre vagy a főiskolára? Kérdés, hogy iskoláink életre nevelték-e ezeket az ifjakat és leányokat 12 éven keresztül? Most, miután nem is hosszasabban, csak amúgy, kutyafuttában beszélgettem öt érettségire készülő fiatalemberrel, a Nagy Lajos Gimnázium öt tanulójával, nem mernék határozottan igennel válaszolni a két kérdésre. Az öt fiatalembert az öt negyedikosztályból hivatta le az igazgató, Fekete Miklós elvtárs. Nem gondos válogatással, aprólékos fontolgatással döntöttük «I. hogy k*»al Tí JL Hofotov Ki ultgi flftm Pearson külügyminiszterrel Moexfcv« (TASZSZ): Y, M. Motofccv, a «RonrJtóanM fcülflgy- mánlszAme október 10-én mé- aoóaata. bseaséJgetett L & Peer- son, kanadai kdíigymlnáBajter- réL A bűt fcfflOKymfalgater foly tails a grorjet-teraáal kapcsolatok: kérdésének: és a hát felet érdeklő nemzetköz} kérdéseknek magtárgyatá&át. Irán bejelentette, hogy csatlakozik a török- iraki paktumhoz (MTI) Hírügynökségi és rádió jelentések szemúrut Irán kedden közölte Irakkal, hogy csatlakozik a tőrük-iraki paktumhoz, Adenauer, nyugatnémet kancellárnak tüdőgyulladása van Bonn (MTI) Kírügynöteséel és TÜdiójéLemtések szerint hi- vn italos közleményt adtak M Adenauer nyugatnémet tencel- iáx megbetegedéséről. Az első orvosi jelentés közli, hogy a lraneelliár lázas légrjsöhunrtja enyhe lefolyású tüdőgyuBadás- sá alakult ált A DPA jelentése szerint Bonnban Adenauer kancellár hosszabb betegszabadságával számolnak, aminek böveitkez- tébem egy ideig távolmared a lcormányügyek intézésétől. — Mint illetékes kormánykörökben kedden kijelentették, ilyen formáin Franz Blücher alkatncel lár veszi áit a kancellári teendők ellátását A bonni kormányt váratlanul rendkívüli minisztertanácsra hívták össze Beriun (MTI) A boron! kor- mányit kedd estére meglepetée- szerűen rendid vü’i rrnrrlszter- tanácsna hívták össze. A kormány ülésén nísztvesz Brentano külügymknisater, aki csak kedden déliben érkezett vissza amerikai tárgyalásairól, valamint Blank had ügy mi ntezter, akiit e célból visszarendelitek a NATO-hoz tartozó államok hadügyminisztereinek Párizsban folyó értekezletéről. — A rendkívüli minifeztertánács napirendjén szereplő kérdésekről a kora esti órákig nem adtak ki közlést. neve-tiiwk! beszélgessünk, hanem egy-efy osztályból a névsor legelején szereplő fiút ültettük le az igazgatói irodában egy kis beszélgetésre. Általános képet kivárnunk kapni — és érzésem szerim azt is kaptunk. Az általános kép pedig az volt, hogy minden érettségire készülő gimnazista tovább akar tanulni. Arnold István és Alföldi Ferenc orvosnak készül, Bán Károly bányamérnöknek, Biankó László gépésznek ... Különös, de az öt fiatal közül egyet len egy sem tűzte ki célul, elsőrendű célul, hogy az iskolából, a gimnáziumból az életbe, a termelő munka frontjára lépjen. át első cél rrrindannyiuknál — és bizonyára osztálytársaiknál is — a továbbtanulás. A termelőmunkát az öt közül csak három említi meg, de csak mint második, végső lehetőséget: „Ha nem lesz jó a bizonyítványom ...” „Ha nem vesznek fel az egyetemre....*’ Vajon ez a kísérlet, ez a rövid beszélgetés, nem azt mutatja-e, hogy a mi gimnáziumaink bizonyos mértékig elszakadtak az élettől, hogy nem nevelik eléggé a munka szeretetére, a termelő munka, a fizikai munka iránti érdeklődésre a fiatalokat, hanem csakis a továbbtanulásra, az egyetemre irányítják a fiatal emberek szemét?! jPedig nálunk a munka becsület és dicsőség dolga, nálunk nem szégyen, nem megvetendő foglalkozás a fizikai munka — még érettségizett ifij»iolrür «zárnáia ««ml Bartók Bélával Pécsett Az elmúlt napokban szinte valamennyi lap megemlékezett « XX század zeneirodalmának egyik legnagyobb képviselője, Bartók Béla háláidnak 10. évfordulójáról Bz alkalom késztet arra, hogy néhány sorban elmondjam, milyennek ismertem meg én, Bartók Bélát. Bartók Béla Í*á3 október Jüdin járt utoljára Pécsett, araikor Önálló zongoraestét adott a Pannónia szálló nagytermében, Hangversenyét az alckorv- ban tekintélyes dr. Vámos Arthur féle hangversenyvállalat rendezte. Egész estét betöltő gazdag és változatos műsora elején Scarlatti-szonátákat játszott, azzal a pompás forma- érzékkel és kifejezésbeli gazdagsággal, amilyennel hazai művészeink közül csak Doh- nányi, külföldiek közül különösen d"Albert és Lamond zongorajátékát hallgatva találkoztunk. nagyszerű élményt nyújtott Beethoven F-dur (op. 10.) szonátájának világosam tagolt, pompás ritmikájú és mindvégig költői ihletű előadása. Ennek a szonátának utolsó tétele virtuóz szempontból is nagy feladat elé állítja a játszót, ebben a tételben a vidám Beethoven beszél hozzánk. — Bartók itt felülmúl hatatlan ul és izgalmas gyönyört keltőén szólaltatta meg a kényes stac- catók mögött rejtőző ritka beethoveni humort. Számomra ez évek múltán is felejthetetlen zenei élmény volt. Bartóknak az ujjtő staccató-technika egész életében erős oldala volt; amilcor a Rubinstein-díjért folyó világversenyen résztvett, kévésén múlott, hogy nem ő lett az első, de akkor a döbbenetes energiájú Backhaus Vümos vitte el a pálmát, aki az egész világon feltűnést keltett Brahmsnák a közismert Paganini-témára írt változatainak szinte utolérhetetlenül brilliáns előadásával. Bartók Béla pécsi műsorában néhány saját müvét is előadta. Emlékszem rá, a legnagyobb sikert a „Medvetánc'', cal aratta, amit meg is kelleti ismételnie. Nagy sikere volt még az ,^Ulepro brnrbarom-val is. Ax akkori pécsi közönség meglehetősen értetlenül állott még e müvekkel szemben, a kitörő tapsvihar inkább a pompás előadónak szólt. A hangverseny egészében véve az éved legkiemelkedőbb eseményei közé tartozott. Vacsorára együtt voltam vele a Nádor étteremben. Hárman voltunk az asztalnál, ár. Vámos Arthur hangversenyrendező volt a harmadik. Bartók Béla a vacsora alatt nagyon loeveset beszélt, ilyen szűkszavú volt mindig. Az volt az érzésem, hogy nem könnyű dolog zárkózott egyéniségéhez férkőzni. Kezemben volt akkor éppen egyik legtöbbet játszott darabja: a IS magyar paraszt daí Minthogy esti hangversenyén azt is elő- aata, megjegyeztem: „azt hittem, hogy ennek kicsit gyorsabb a tempója'4, — mire így felelt: „Igaza is van, mert lehet gyorsabb tempót is venni, én magam sem veszek mindig egyforma tempót annak ellenére, hogy metronem-jelcket is előírtam.'4 Puritán, zárkózott lény volt, nem bohém. Nem volt az úgynevezett „hőmmé du monda" (világfi) sem. Megvetette a kül sőséges, hiú dolgokat. Tisztában volt azzal, hogy művészetét még nem érzik és nem értékelik eléggé. „Majd az idő" — szokta mondani. Vele való utolsó találkozásom 1937 nyarán volt a Magyar Tudományos Akadémián, ahol akkoriban a gyűjtéseit rendezte. Ott segítségére voltam a törők népdalok feldolgozásában. Azóta megjelent Írásain keresztül: „önéletrajzi4, — „Írások a zenéről”, „Osz- szes levelei”, stb. — mindenki betekintést nyerhet értékes és rendkívül érdekes egyéniségébe. BAN JANOS Új röntgengépei falaitok fel Tokióban Tokio (MTI): Az Associated Press a Nippon Times című amgolnyelvű lap hétfői hírét közli, amely szerint Tatszusi Nojori, a tokiói orvosi főiskola szernkórtani osztályának húszéves asszisztense olyan röntgengépet szerkesztett, amely le tudja fényképezni a széngolyó összes belső részelt. A Nippon Times szerint a röntgengép segítségével felvételeket lehet készíteni a szem- fenékről, amelynek vizsgálata a móMban igen bonyolult volt Igen ám, de ezt nemcsak dogmatikus formában, nemcsak jelszavakon kereszt* kell a fiatalok tudomására hősnőnk, hanem tervszerűen, gondosan munkára, a munka Méretétére kell nevelnünk őket Hol kezdődjék ez a nevelés? Talán otthon, a szül» házban. Bán Károly — a beszélgetés ben részvevő egyik negyedikes — édesapja szállítási felvigyázó Komlóig Fia bányamérnöknek készül, de ahogyan mondja, nem keseredik el akkor sem, ha nem veszik fel a műegyetemre és bányamunkás lesz. Arnold István, a koksz- műbeli művezető fia már nem törődne bele ilyen könnyűszerrel abba, ha nem vennék fel az egyetemre. Elképzelése sincs arról, hogy mihez kezdene ezután. Miért a nagy különbség a két fiatalember gondolkodásmódja között? Azért, mert Bán Károlyt már fiatalon munkára neveltek szülei. Dolgozott a nyári szünidőkben vasútépítkezésnél, banyában, egyéb helyeken is. Egyébként a fiatalember édesapja is érettségizett — dolgozók iskolájában. Mégsem tartja szégyennek a fizikai munkát, sőt, nemegyszer büszkén beszél fiának arról, hogy az iskola hogyan segíti, hogyan könnyíti meg e kétkezi munkát. Kitűnő brigádtervet készí tett, könnyűszerrel számítja a bonyolult normákat, elboldogul olyan számításokkal, olyan kérdésekkel, melyekkel egy tanulatlan munkás bizony segítségre szorul, vagy képtelen boldogulni. íme, a példa ereje! De ez nem minden, ez nem elég. A gimnáziumokban tacailó gyermekek születnek olyan példát kell mutatni ok, hogy fiúk ne- c*ak a szellemi pályák, hanem a fizikai munka iránt is kedvet érezzen. Márpedig soksok szülő úgy beszél, ahogyan Fekete Miklós elvtárs igazgatói szobájában egy apa nyilatkozott: „Én munkás vagyak, tudom, milyen nehéz sor ez, A fiam már más életet éljen!" Valóban, valamikor, nem is olyan régen, és hellyel-közze! ma is még nehéz a fizikai munka. De a mi társadalmunk éppen arra törekszik, hogy eltüntesse a fizikai és a szellemi munka között tátongó lényeges különbségeket. Egy-két esztendő, és elképzelhetetlen lesz, hogy egy vájárnak, elek- -trotechnikusnak, esztergályosnak ne legyen magasabb iskolai végzettsége. Nyolc elemivel egyre kevésbé lehet a bonyolult technikai és gépi felszerelést kihasználni, vagy a technikát tovább fejleszteni. Tanult, kiművelt emberfők kellenek a munkapad okihoz, a mezőgazdasági gépek mellé egyaránt. Nem véletlen tehát, hogy éppen napjainkban vetődött (el a polytechnika-j képzés elodázhatatlan szüksége valamennyi iskolánkban. De a Nagy Lajos Gimnázium ban és n többi iskolában nem tudják még pontosan a nevelők sem — hát még a diákok, — hogy mi is az a polytechpikai képzés és ha tudják is, rwrrt* kidolgozott álláspontjuk, hogyan lehet az erre vonatkozó terveket valóra váltani. Márpedig a fiatalok életre való nevelésében elsősorban az iskolának vannak hatalmas és ugyanakkor gyönyörű feladatai. Ismurateket k*M nyújtani4
