Dunántúli Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-253. szám)

1955-10-09 / 238. szám

YA5ÄRNAP. 1955. OKTOBER 9. NÄPt 6 TERJESSZÜK AZ ÚJ MÓDSZEREKET! Rufli Lajos, Kossuth díjas vájár: Adjunk még’ éöfofc és jol^b szenet ax országunk — Még elevenen él emléke­zetemben 1952 május 24-e. Ekkor látogatott el hozzánk a pécsi bányákba Valigura elv­társ, a híres szovjet bányász. Akikoriban általában a fejté­sekben öt-hat méter volt egy műszakon az előrehaladás, ami abban az időben nagyon jó eredménynek számított. Vali­gura elvtárs megdöntötte ezt a normát, 20 métert haladt a fejtésben. Ezután a pécsi bányáknál sorozatosan kezdték alkalmat- ni a fejtési csapatok az úi módszert, melyet először ón vettem át. Nem is véletlen ez. Négyszeresére-ötszörösére emel kedtek a teljesítmények, s ugyanakkor sokat javult a ke- riset is. Több év telt el a kezdet óta. Ezidő alatt számtalanszor meg­győződhettem arról, hogy a párt és a kormány megbecsüli, elismeri a bányászokat. Szá­mos konmánykitiintetésben ré­szesültem s legutóbb Kossutn- díjat kaptam. Tudom, hogy a pártnak ez a megbecsülése igen sokra kötelez. S azt is tu­dom, hogy a legfőbb köteles­ségem a mozgalom, illetve az új módszer megismertetése. fiatal bányászok nevelése. Őszintén megvallva néha egy kis 'elkiiemeretfurdalást érzek. Az utóbbi időben kevés helyen alkalmazzák, a gyakorlatban már kipróbált módszert. Be­szélnek arról, hogy itt is, ott is Rufli-módszerrel dolgoznak, de ezek pusztán szavaknak tűn­nek, mert a hatása nem je­lentkezik a termelésben. Rit­kán előfordul az is, hogy egyik-másik napon nem telje­síti a tröszt a tervét, s akmi viszonylatban ez még gyako­ribb. Hol van a hiba? A legnagyobb az, hogy a mo;galom nem kap megfelelő támogatást. Nálunk István- aknán a műszaki vezetők is­merik a mozgalom előnyét, erényeit. Engem támogatnak is, de ahogy a közmondás tartja: egy fecske nem csinál tavaszt. Bizony, meg kell mondani, ezzel nálunk István-akmán is hibák vannak. Az új munka- szervezés szerint mindjárt a műszak elején meg kellene kezdeni a szenelést. Most azon­ban másfélóra telik el azza., hogy pótoljuk a fakészletet, átépítjük a csúzdát, a fej­padozatot. Kis dolgok ezek, de mégis elrabolják tőlünk az időt, s másfélóra egy nyolc-“ órás műszakban on ár tekinté­lyes idő. Ez főleg abból kö­vetkezik, hoav az é jszakai el ő­készítőik nem teljesítménybér­ben dolgoznak, fizetésüket a szenelőcsapatok teljesítménye alapján kapják. Az ilyen bé­rezés nem is ösztönző, innen erednek a hibák. Nem régen egy javaslatra megvalósítot­tuk Bozsér János fejtésében, hogy az éjszakai előkészítőket nem a csapat eredménye, h i- nem az előkészítők teljesít­ménye alapján bérezik. Mióta így dolgozik a Bozsér-csapat, I jelentősen jobb eredményeket ér el. Ezt más csapatoknál is meg kellene valósítani. A mű­szaki vezetőknek gondoskod­nánk kellene arról is, hogy jó munkaerőkből tevődjenek ösz- sze az előkészítőcsapatok. Melyek lennének a legfontosabb tennivalók ? A műszaki vezetéssel össze kellene fogni a párt és a szak’ szervezetnek is. A szakszerve­zetre különösen nagy feladat hárul. Annakidején, mikor kezdődött a mozgalom, rend­szeresen kiírták az úi mód­szert alkalmazók teljesítmé­nyét, s ugyanakkor a kerese­tét is. Egy másik táblán a ré­gi módszerrel dolgozó csapatok teljesítményét láthattuk. Az eredmények alapján könnyen látni lehetett az új előnyét, magasab.brendűségét. Nagyolb-. bak voltak a teljesítmények, s a fizetés is. A mozgalomnak most nem biztosítanak nyilvá­nosságot. Nagyon hasznos lenne az is, ha megbeszélnénk egy közös értekezleten — ahol résztven- nének a frontaesterek, mű­szaki vezetők, párt- és szakszer­vezeti Hoaimiak — a mozga­lom eddigi eredményeit s azt, hogy milyen nagy szükség len­ne a szélesetbkörű alkalmazá­sára, milyen segítségre van szükség. Egy ilyen vitán sok mindent tisztázni tudnánk és bizónyos vagyok afelől, hogy akik eddig félrehúzódtak, azok is felismernék az új mozgalom jelentőségét. Az idő sürget, előttünk a tél, az utolsó ne­gyedév, s ez nekünk, bányá­szoknak, komoly feladatot je­lent. Ne késlekedjünk, tart­sunk ki amellett, amit már egyszer jónak mondtunk és el­ismertünk — adjunk még 10.1* és jobb szenet az országnak! Gyorsan, tökéletesen és olcsón A 14-es Autójavító Vállalathoz ebben az esztendőben 88 újítási javaslat érkezett. Közel ötvenet már fel is használtak közülük. Az egyik esak egy kis alkatrészt módosít, a másik vi szotR új. módszert dolgoz ki valamilyen munkafolyamat elvég­zésére. De akár kicsiny, akár nagyobb ez az újítás, valamennyi egyet igazol: a vállalat dolgozói gyorsan, tökéletesen — s olcsón akarnak dolgozni. * J akab György esztergályos. Tizenhét éve dolgozik a szakmában. Kisujjában van az esztergályos munka minden csfnja-blnja. Ezért tud újítani is. Meg azért, mert szorgalma­sam böngészi a szakkönyveket. — Mindig találni bennük va lami újat — mondja. Úgy is van. Csak sajnos, nem mindenütt használják fel — éppen úgy, mint mikor va­lakinek eszébe jut egy jó öt­let egy használható gondolat, azt maga megcsinálja, talán páran követik is az üzemben, de széles körökben ritkán ter­jed el. Jakab György újításait vi­szont mások is felhasználják. Hiszen melyük esztergályos munkáját ne könnyítené meg például a hosszmérő sablon? Nem kell leállítaniok az eszter­gapadot, ha ellenőrizni akarják a megmunkálás alatt lévő da­rab méreteit. Csak melléáliít- ják a hosszmérőt, amin a meg­felelő bevágások megmutatják, hogy készen vanmak-e már, vagy még dolgozniuk kell rajta. Igaz, hogy ezzel a kis szer­számmal csak nagy,olást lehet végezni, de már dolgozik egy új ötletén, ami alkalmazható lesz a precíziós munkáiénál is. II efogópatronja is figyel- ■*-' met érdemlő újítás. Egy jó ötlet, amely meggyorsítja a ki- és befogások idejét. A lé­nyege az, hogy az eszterga fő­tengelyre kónuszra illesztett, külső menettel ellátott befogó patront tesz, amely négy he­lyen be van vágva és ezért egy kúpos recézett anyával menetközben nyitani és szorí­tani lehet. Három ötlet — három kis t.a láimány s nern kellett hozzá se különösebb műszaki tudás, se hosszú kísérletezés, se nagy befektetés, csak egy gondol­kodó és szívvel dolgozó em­ber. *• Minden ember örül, ha ne­vét szárnyára kapja a hír, meg ismerik és tisztelik szőkébb pátriáján kívül is. Van, aki azért lesz ismert, mert írt egy jó könyvet. A másik öt hónap­pal korábban fejezte be éves tervét, s cikkeznek róla «írban az újságok. S a harmadik ... mondjuk éppen Priskin István hűtőjavító — meg azért, mert olyan újítást eszelt ki, amit szerte az egész országban min­denütt “bevezettek. Aki csak hűtő javításnál dolgozik, mind tudja, hogy az a villás egyen­gető, amivel a régii 22 perc he­lyett 3 és fél perc alatt lehet elvégezni a hűtőbordák javítá­sát, az ő konstrukciója. A lemezele egyengetésót ed­dig lapos és hegyes fogóval vé­gezték. De ez a munka na­gyon hosszadalmas volt. s gyek ran összenyomtak közben más lemezeket ds. Az új szerszám- mail viszont sokkal gyorsabb és minőségileg is jobb a javí­tás. A ki nagyon bogarászná a dolgot, az azt is mond­hatná: a gépkocsik hűtőjének a javításánál majd negyvenféle munka adódhat. Mit számíthat akkor ez az egy? Sókat számít; ezek az apró s néha jelentéktelennek látszó ötletek összességükben sok- sok millió forintot tesznek ki. Pnskim István új szerszáma révén is a régi és új norma közt 100 négy zetcenti méteren - ként durva sérülést számítva 1840 perc, azaz 30 és fél óra a különbség. Forintban, a mun­kabér csökkenésre értve közel évi 8000 forintos a megtaka­rítás. * Egyre több Csepel autót lát­ni manapság az utcákon. S a nagy autópark nagy szerelő- gárdát igényel, mert egy idő múltán hol ez az alkatrész romlik el, hol amazzal van hiba. S bizony gyakran adó­dik hiba a szelephimba tenge­lyekkel is. Gyakran kell kicse­rélni őket. — Cserélni? — tűnődött el Hegedűs József lakatos, — mi­ért cseréljük ki mindig őket? Talán ha ... — s kezdett ki­alakulni benne egy megoldás, — mivel a csapok ferdék, ha szerkesztünk a szelephimba ten gelyek két végének csiszolásá­hoz egy minden irányban el­tolható felfogó készüléket, s ezt ráerősítjük a csapra, a tár­csa lapjára pedig egy másik tárcsáit erősítünk két csavarral, s ezen a tárcsán 4 milliméter­rel nagyobb lyukat fúrunk, mint a felerősítő csavar, ak­kor ... Először nem sikerült megva­lósítani az ötletet. Nem volt egészen pontos, hibák voltak vele. Aztán, akkor jött minden rendbe, amikor társult Bálint Józseffel, a Motor- és Kisgép­javító Vállaltat főművezetőjé­vel, aki az ötletből újítást csi­nált. ly! o toronként 50 forintot je lent már ez is. azaz 200 motornál 10 ezer forintot, an­nál pedig jóval többet javít a vállalat egy esztendőben. * Ez esek három ember az Autójavító Vállalat dolgozói közül. Ha az Autójavítónál és a többi üzemekben, gyárakban és vállalatoknál minden dolgo­zó hasonlóképpen gondolkod­na, a.ikor nem lennének telje­sítetlen tervek, alacsony kere­setek. elegedetlenkedők, mert az újítások és új módszerek egyszerre hoznak pénzt az ál­lamnak és a dolgozóknak. tHesíu és taú Az idősebbik, — Bencsik János — fekete- keretes szemüveget, tanítványa, Szopka Mi­hály töredezettszélű siltes sapkát visel. Ben­csik idestova húsz éves szakmunkás, — Szop­ka alig nyolc esztendeje, hogy segédlevelét kézhez kapta. Evek óta együtt dolgoznak a Sopiana Gépgyár lakatosüzemében. Ki ez a két ember? Perlaki Erzsébet újítási felelős így véleke­dett róluk: — Ezermesterek ... Ebben az esztendőben mintegy tíz újítást nyújtottak be. El is fogad­tuk. De hány olyan elgondolásuk van, amit nem is közölnek velünk, hanem egyszerűen bevezetik! így tehát megkerestük a lakatosüzem „ezer- mestereit’‘. Jelenleg egy budapesti húsüzem részére állítják össze az úgynevezett pneu­matikus húsológépet". Négy ilyen gépet ren­delt a vállalat, kettő már elkészült. Bencsik fölsorolja még azokat a gyártmányokat, ame­lyek év elejétől idáig kezük alól kimentek. De nem is ez a lényeg itt, hanem az a sok újí­tás, újabb munkafogás, egy-egy nagyszerű el­gondolás, amelyek allcalmazásával meggyor­sult a gépek összeszerelése. Hogy csak néhá­nyat említsünk: újításuk eredményeként a bőriparban használatos Simpson taszítógép üzembiztosabb lett és gyorsabban állítható munka közben a késhenger is, ami komoly időmegtakarítást jelent. Vagy pedig: a talpcsákózógép tervezői még annakidején konstrukciós hibát követtek el, mert a tengely kiszerelése nagyon körülmé­nyes volt. Bencsik és Szopka hosszas töpren­gés után rájöttek, hogy néhány alkatrész tel­jesen felesleges a gépen, illetve elhagyásuk könnyíti a tengely ki- és beszerelését. Mindig munkaközben jöttek az ötletek... — fűzi hozzá magyarázat­képpen Bencsik János. De hát valóban csak úgy „jönnek’1 az ötle­tek? Az igazság az, hogy mindketten szere­tik a szakmájukat, szinte '„életet lehelnek" a gépekbe, amikor hozzájuk nyúlnak. Az újítási felelősnek van egy vaskos nap­lója, amelyből megtudtuk, hogy ez év január­jától kezdve valamennyi elfogadott újítás be­vezetése az üzem részére mintegy 100 ezer forintos megtakarítást eredményezett. És eh­hez sok köze volt Bencsik Jánosnak és Szopka Mihálynak is. Bencsik maga is megmondja: Öt esztendeje már, hogy dolgozom az üzemben, At idő alatt beadott újításaimért eddig összesen háromezer forint jutalmat kaptam. Pedig nem nagy dolgok ... Csak egy kicsit gondolkozni kell!... De szolgálhatunk más adatokkal is. A szá­mok látszólag ridegek, szürkék, de azért sok mindent ki lehet olvasni belőlük. Nézzük csak, hogyan alakult Bencsik János havi teljesítmé­nye százalékban az elmúlt kilenc hónapban: 268, 166,199,244,157,166,166, 218,190. Szcrpkáé hasonlóképpen. Szopka Mihály eddigi átlag­teljesítménye 192, Bencsik Jánosé 197 százalék. Kiszámítjuk, hogy ha kilenc havi átlaguk csak száz százalék, a keresetük nem lett volna több, havonta 1000—1100 forintnál. De kerese­tük mégis meghaladta az 1700 forintot év ele­jétől a mai napig! — Semmi más oka a magas átlagteljesít­ménynek, — mondja Bencsik János és erre helyeslőén bólint Szopka Mihály is, — miM az, hogy ésszerűen dolgozunk. Hozzákezdünk egy gép összeszereléséhez, amelynek tapasz­talatait a másodiknál már felhasználjuk. Ésszerű munlca — 5—600 forint többletkere­set. Talán így foglalható össze röviden az üzem két kiváló lakatosa munkájának lényege. Az üzem megbecsüli őket: megkapták a sztaha­novista címet., rövidesen most már másodszor, kapják kézhez a szakma kiváló dolgozója cí­met is. Megérdemlik. De kettőjük példája követésre vár. Az üzem­ben a többi dolgozók előtt is nyitva áll a lehe­tőség: új munkamódszerek bevezetésével já­ruljanak hozzá a termelékenység növeléséhez, amelynek gyümölcsét végsőfokon — ők élve­zik ... „Módszerünket továbbfejlesztve havi 160 méteres előrehaladást is elérhetünk" — mondja Molnár István, a 100 méteres mozgalom elindítója Az utóbbi évek alatt hatal­masat nőtt megyénk szénbá­nyáinak termelése. E nagysze­rű fejlődés során sokat válto­zott a bányászok munkastílu*- sa is, számos új módszer, kez­deményezés látott napvilágot. Egyik, s a jövő szempontjából talán a legjelentősebb Molnár Istvánnak, a Komlói Aknamé­lyítő Vállalat sztahanovista brigádvezetőjének kezdeménye zése a gyors feltárási, vagy másnéven a 100 méteres moz­galom. E mozgalom jelentősé­gét húzza alá az a tény, hogy a széntermelés fokozása csak új, nagykapacitású fejtések lé­tesítésével biztosítható, az új fejtések, sőt új bányarészek előkészítéséhez pedig több­száz, sőt többezer méter vá­gatot kell késziteni. S nem mindegy, hogy ezek a vágatok mennyi idő alatt, milyen mód­szerekkel készülnek. MOLNÁR ISTVÁN ÉS BRI­GÁDJA három évvel ezelőtt kezdeményezte a 100 méteres mozgalmat. Azóta számtalan­szor bebizonyították, hogy e munkamódszerük fejlettebb, eredményesebb a régi módsze­reknél, hogy nemcsak 100, de ennél még hosszabb vágat is elkészíthető egy hónap alatt. A gyors feltárási mozgalom nagyszerű eredményei ellenére sem terjedt azonban eléggé S ha ma nem is egyedülálló an­nak alkalmazása, még mind: a nagyon sok régi, alacsony ter­melékenységű módszerrel dol­gozó csapatot találunk. Molnár Istvánt a gyors fel­tárási mozgalom kezdeménye­zőjét kérdeztük meg, mi a vé­leménye, miért nem terjed megfelelően e mozgalom? — A gyors feltárási mozga­lomnak a lényege az, hogy no­csak egy-két csapat érjen el kiemelkedő eredményeket, ha­nem, hogy Komlón, de a többi bányaüzemekben is az átlagos 8—9 cm-es feltárási sebessége* 18—20 cm-re, sőt ennél is ma­gasabbra növeljük. Az utóbbi hónapban az én brigádom nem érte el a 100 métert ..csak” 90 métert tej eshettünk. Mégis nagyobb eredményt értünk el mivel fejteljesítményünk 39 om-ről 36 cm fölé emelkedett. Ez így jobb s a továbbiakban a fejteljesítmény növelésére fordítunk nagy gondot. Az utóbbi időben is figye­lemmel kísértem a feltárócsa­patok munkáját, érdeklődtem eredményük után. örülök az An.na-akr.a Máihler brigád ered menyének, a mélyszinten ki­hajtott 100 méternek. Ök is több, mint 10 cm-rel növelték az egy főre eső előrehaladási sebességet s bizonyára fognak még ennél jobb eredményeket is elérni. Uj módon dolgoznak — hogy csak néhányat sorol­jak — Sallósék, a Kismándor brigád, Tataiék, és hozzákezd­tek Kossuth-bányán a 200 mé teres feltáráshoz is, melynek előkészítésében, szintén részt vettem, bár a jelenlegi hely­zetet nem ismerem. A FELTÁRÁS MEGGYOR­SÍTÁSÁNAK eddigi eredmé­nyei azonban még nem kielé- gítőek. Szerintem a legfonto­sabb, hogy segítsük az új mód­szerek bevezetését. A napok-“ ban beszélgettem egy öreg vá­járral s kérdeztem, hogyan dolgoznak. Elmondta,, hogy az évtizedek alatt kialakult úgy­nevezett „komlói“ módszerrel, a legyezőszerű betöréssel. Las­sú, keserves munka ez, a fel­tárási munkák elhanyagolásá­nak a következménye. Á fel­táró csapatok egy része még ma sem tudja elszállítani idő­ben a lerobbantott készletét « hogy tovább tud I on dolgozni, kénytelen mégegyszer rárp’,*- ban-tani az e’őző készletre. így aztán nem csoda, ha nem ha­ladnak előre. A segítség itt e’sősorfcan a szállítási feltéte­lek. biztosítását jelenti, de ez mellett nagyon sokat jelentene az új feltárási munkamódsze­rek elterjesztése terén, ha a műszaki vezetők a technoló­giai utasításaikban, a „pasz- portoktoan9 előírnak, hogyan kell fejlettebb módszerekkel dolgozni és segítenének is eb­ben. Hogy a régi megszokott rossz ellen felvegyük a harcot, hogy az új módszereknek, a ciklu­sos munkaszervezésnek teret hódítsunk, a DISZ bizottság határozata alapján még e hó­nap közepén megkezdjük azt a szakmai előadássorozatot, ahol a „köves vájároknak”, az ifjúsági brigádok 1ag.jain.ak részletesen ismertetjük, hogyan kell telepíteni a munkahelye­ket, hogyan kell megszervezni a szállítást, hogyan kell vé­gezni a repesztést, stfo. En mEgam a vájáriskolások- nak a patxonálását vállaltam el. Nagyon szép munkahelyük van és már a jövő héttől kezd­ve műszak után látogatok el oda, hogy tapasztalataimmal megismertessem ezeket a fiata­lokat, segítsem őket a helyes munkamódszerek elsajátításá­ban. HA MÄR A SEGÍTSÉGRŐL VAN SZŐ, a mi brigádunk­nak is szüksége lenne erre. Számos tervünk van, amit sze­retnénk megvalósítani. A meg­lévő gépi berendezéseink, le­hetőséget nyújtanak arra, hogy 150—460 métert haladjunk elő­re egy hónap alatt, crt ehhez a fejlettebb módszereket is ki kellene kísérletezni. Így első­sorban a hengeres betörést. Ez lehetővé tenné, hogy 4—5 cik­lus helyett 3 ciklus alatt 5 5—6 méteres előrehaladást érjünk el. Kísérletezni kellene a mill- szekundumos robbantás kom­lói alkalmazásával is, mert ez is jelentősen növelné a terme­lékenységünket. A brigádom minden tagja szívesen v?nne részt ebben a munkában, hogv saiát példamutatásunkkal még jobban segítsük a gyors feltá­rási mozgalom szélesefcbkörű elterjesztését. Ehhez azonban segítségre van szükségünk, mint ahogy sokkal jobban kell segíteni a komlói, de a több* bányaüzemek dolgozóit is az új technika, a magasabb ter­melékenységű módszerek elsa­játításában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents