Dunántúli Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-253. szám)

1955-10-08 / 237. szám

2 NAPLÓ VASÁRNAP, 1955. OKTOBER 9. PÁR1 ÉS PÁRT ÉPÍTÉS Kommunisták tanítója MPi!. Sí I bi .. * sz Pécs, Engels utca 5. Hégi épület, de azért kívül-belüi tiszta. Az udvar keskeny, kö­zepén hosszú virágágy húzódik egészen a kapuig. — Kiss Istvánnét keressük — kopogunk be az első lakás ajtaján. — Ott, a másodikban lak­nak ... Kedves, mosolygós, háziasán öltözött asszony nyit ajtót. Ba­rátságosan tessékel befelé. Az ebédlő asztalán könyvek, tű­zetek tornyosulnak. — Ö, ez csak egy része ... — s máris hozza a többit. — Ez csak a kötelező irodalom. Éppen most jegyzetelem, ké­szülök az első szemináriumra. Kiss Istvánná elvtársnő tíz éve propagandista. Tíz éve minden hétfőn este hóna alá veszi jegyzeteit s megy tanítani a budai kerület kommunista, pártonkívüli asszonyait; a tíz év alatt mindenkor ugyanilyen lelki- ismeretesen készült fel. Csak egyszer nem ... Valahogy nem jutott idő a felkészülésre. Olyan bizonytalanul állít a hallgatók előtt, a hangja re­megett, máskén csengett. Ügy érezte, hogy ők is látják ezt. Bírálatunk nyomában Szeptember 13-án a Dunán­túli Naplóban cikk jelent meg, amely az Orvostudományi Egyetem élelmezését bírálta. A megtartott vizsgálat során megállapítottuk, hogy a cikk­ben említett hibák előfordul­tak, és részben a szállítási za­varokból adódtak. Élelmezési osztályunk, a cikk megjelenése óta eltelt idő alatt, a hibákat igyekezett megszüntetni. A jövőben még jobban ügyelünk arra, hogy betegeinknek és dolgozóinknak megfelelő és változatos élel­mezést biztosítsunk. Kováts Károly egyetemi gazdasági igazgató. * Molnár János. Pécs, Felső- balokány utca 37. szám alatti lakos oanasszal fordult szer­kesztőségünkhöz, hogy a PIK nem akarta kijavítani, illetve rendbehozni lakásában a kály­ha életveszélyesen rossz ce­mentpadlóját. Közbenjárásunkra a PIK igazgatója, Kamper elvtárs megígérte, hogy a cementlapo­zást december 10-ig elvégzik. Köszönjük Az SZTK gyerrrtekgyógyá- *zatán dolgozik már hosszú idők óta minden szülő megelé­gedésére dr. Márkus Judit. — Nemcsak a szülők szeretik, be­szélnek róla, hanem a gyere­kek is, mert mindegyikkel tü­relmesen bánik. Mindenkihez kedves, látszik, hogy szeretet­tel végzi a munkáját. Legutóbb amikor ott jártam négyéves kislányommal, még azt is meg telte asszisztensnőjével, hogy az öltöztetésnél és a vetköz- tetésnél is segédkezett. Ezt nem minden orvosnőtől látja az ember. Azért is írtam le ezt a pár sort, hogy ezúton mond­jak köszönetét neki és asszisz­tensnőjének a gyerekekről va­ló gondoskodásért, a megérté­sért. Arra kérjük, mi szülök dr. Márkus Judit orvost és Honti Irén asszisztensnőt, hogy továbbra is végezzék ilyen lelkesedéssel, odaadással gyóqyító munkájukat, mint eddig VILLANYI LAJOS a Pécsi Porcelángyár dolgozója. Sőt meg is győződött, ők bizonytalanok voltak. Az szeminárium nem sikerült úgy, mint a többi száz és száz... A példával csak azt akarja igazolni, hogy a gondos felké­szülés a jó pártoktatás alapja. Most a kötelező irodalom jegy zetelésének végén tart. A „Marxizmus—leninizmus alap­jai“ tanfolyamot vezeti s már ismeri a „Kommunista Párt kiáltványát“, a leninizmus tör­ténelmi gyökerét. És igen meg­szívlelendő dolgokat mond a javasolt irodalomról: — Naponta három-négy órát tanulok. A felkészülésre szánt időt úgy osztom be, hogy a ja­vasolt irodalom feldolgozására is maradjon belőle. Ugyanis — ez a tapasztalatom — egy-egy elméleti tételt sokkal érthetőb­ben és több oldalról tudok megmagyarázni, sőt a javasolt irodalomból rengeteg példát, történetet veszek ki. Ezt ugyan nem jegyzetelem, csak a leg­szükségesebbeket. Jegyzeteit mutatja. Áttekint­hetők, a fontosabb mondatok aláhúzva. Most ugyan a vá­rosi propagandista tanácsko­zásra készül, de — s ez benne a fontos — úgy, mintha már az előadás következne. Sorra veszi az Útmutatóban megje­lölt irodalmat, először mind­egyiket kijegyzeteli. Utána át­tanulmányozza a javasolt iro­dalmat s a kettőből össze­állítja az előadás vázlatát. A propagandisták tanácskozásán azután majd kiegészíti a hal­lottakkal. Hisz ez könnyű, nincs eb­ben semmi különös — mond­hatnák sokan. Elmosolyodik: — Tíz éve tanítok, tíz éve így készülök. De minden elő­adás, szeminárium előtt az jut eszembe: megértik-e a hallga­tók? Ez az én munkám mér­céje. S ilyen előadást készíteni — nehéz. Csak egyet említek. Mindig sok példát, számot gyűjtök s ezek segítségével magyarázom a hallgatóknak az elméleti kérdéseket. Köny- nyebben megértik s megragad­ja figyelmüket. Kissné elvtársnő, háziasz- szony. Honnét szerzi ezeket az apró történeteket? A forrás: az élet és a szépirodalom, ö irányította a békekölcsönjegy zés munkáját, esténként beül a pártszervezet helyiségébe inspekciózni, üzemekbe, fal­vakba jár a városi MNDSZ megbízásából, ha otthon van, az asszonyok egymásnak adják az ajtó kilincsét. Egyszóval, Kissné elvtársnő pártmun­kás .. . Évszázadok távlatából nem könnyű megérteni a rab­szolgatársadalom helyzetét, a rabszolgák harcát. A Spartakus felkelésről szóló szépirodalmi könyv egy-két részletének fel­olvasása, elmondása közelebb hozza majd... S a folyóira­tok, újságok olvasása is ilyen célt szolgál nála. Huszonöt hallgató nevelését bízták rá. Mindannyi más és más jellemű, őket kell egy kis közösséggé, családdá ková­csolnia, hisz ha szabadabb a légkör, jobban megy a tanulás is. Emlékszik, tavaiy egy fia­talasszony azzal kezdte: ón nem szólok egy szót sem, nem tudok beszélni. Hogy miért ’ett mégis egyike a legaktivab- baJknak? A szemináriumon nincs feleltetés. Felteszi a kér­dést s kéri, hogy válaszoljon rá, aki tud. Egyik is, másik is mond valamit, a harmadik, negyedik kiegészíti s észre sem veszik, valamennyin vi­tatkoznak, beszélgetnek. — A szemináriumi hallgatók — mondja Kissné -- részt vettek a békekölcsön-jegyzés­ben. Jó alkalom volt arra, hogy megismerkedjenek, köze­lebb kerüljenek egym íshoz. Mire elkezdődik az oktatás, tudják, kikkel lesznek egy kö­zösségben. A „családfőt“ már nagyon régóta ismerik. Lelkes, szorgal­mas munkása egy nagyszerű és felelősségteljes hivatásnak. A kommunisták tanítója. DISZ-fiatalok! Segítsétek betakarítani a kukoricaszárat! Szeptember közepén nagy. szerű kezdeményezés született Hajdu-Bihar megyében. Pa­rasztfiatalok vállalták, hogy azokról a földekről, ahová ka­lászosokat vetnek, a kukorica törésétől számítóit öt napon be­lül letakarítják a kukoricaszá rat. A Baranya Megyei DISZ Végrehajtó Bizottság megyénk parasztifjúsága nevében csat­lakozik a Hajdu-Bihar megyei kezdeményezéshez és felhívja az állami gazdasági, gépállo­mási, termelőszövetkezeti és fa­lusi területi DISZ-szervezetck figyelmét, hogy szervezzenek brigádokat a kukoricaszár gyors letakarj,tás., érdekében. Biztosítsák ezzel azt, hogy me­gyénkben is októberben a föld­be kerüljön a kenyérgabona vetőmagja. Állami gazdasági, gépállomá­st. termelőszövetkezeti és egyé­nileg dolgozó parasztfiatalok, disz isták! Alakítsatok kukori- caszár-letakarító ifjúsági bri­gádokat, önkéntes munkacsa­patokat! Érjétek el, hogy ku­koricatörés után öt nappal ne legyen szár a földeken csinálj jatok helyet a traktoroknak és a vetőgépeknek! A DISZ Baranya Megyei Végrehajtó Bizottsága felkéri az üzemek, hivatalok, az egye­tem és főiskola, valamint a kö­zépiskolák DISZ-szervezeteit. adjanak segítséget a falusi DISZ-szervezetek e hazafias feladatának sikeres végrehajiá_ sához. DISZ BARANYA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁG. Termelési hizullsáplt ai őszi vetéséri SZENTLÖRINC: Velőgépet és fogatot kölcsönösnek egymásnak, csak a cserevetőmag késik ! A szentlőrinci gazdák még minden esztendőben szeptem­ber végén, október elején a földbe tették az őszi árpát. Van olyan gazda a községben, — Kishalas Gyula a terme­lési bizottság elnöke, Kistót Vince 12 holdas gazda —akik tavaly október 20-ra már az őszi búzájukat is elvetették. Az árpa vetésével most sincs baj, hiszen már a végefelé járnak s búzavetésre is sok he­lyen előkészítették a földet. A termelési bizottság a vetést is jól megszervezte, mert a köz­ségben lévő 20 vetőgépet úgy osztották el, hogy azok min­den gazdához eljussanak. Ezen kívül az olyan gazdák, mint Kalmár János, Kiss János, Pintér István és Szőke István, akiknek csak egy lovuk van, összefognak és úgy vetnek. Ed­dig azonban csak egy gazda vetett őszi búzát, holott rövi­desen itt lesz október 20-a. A búza vetését az akadá­lyozza Szentlőrincen, hogy az egyéni gazdák cserevetőmagot igényelték, s az még a mai napig sem érkezett meg. — A földemet már előkészítettem a búzavetésre — mondja Kis­halas elvtárs, a termelési bi­zottság elnöke — de a saját­termésű búzámat nem merem bele vetni, mert csak 65 száza­lékos a csíraképessége. — Így van ezzel Szentlőrincen sok gazda. Éppen ezért jó lenne megsürgetni a cserevetőmagot, BAKSA: Az egyéni gazdák közül a termelési bizottság tagjai vetnek elsőnek Gyönyörű zöldelő árpatábla szegélyezi a kövesutat Baksa alatt. Az Előre termelőszövet­kezeté. már szeptember dere­kán elvetették. Most a búzát vetik a tsz-ben, s ha az idő engedi, jövő hétéin ezzel is vé­geznek. A szövetkezetiek pél­dáját követték az egyéni gaz­dáik is, így már a hét elején jelenthették a járásnak, hogy az összes ősziárpát a földbe tették. A termelőszövetkezetiek pél­damutatása a búzavetésnél is követőkre talált. Kisvarga Jenő 10 holdas gazda, Bakán János 12 holdas gazda és Hor­váth Kázmér 17 holdas gazda már 3—3 hold őszi búzát ve­tett. Mindhárom élenjáró gaz­da a termelési bizottság tagja, A baksai tenmelési bizottsági tagoknak nemcsak a sajátjuk­ra van gondjuk, törődnek az­zal is, hogy a szomszédaik, hogyan és mikor vetik el az őszi kalászosokat. Czeglédi Béla kilenc holdas gazda is Kisvarga szomszédjának a pél­dáját követve egy holdon már elvetette a búzát. Szabadszentkirályon is mutasson példát a termelési bizottság A szabad kukorica szerződés­kötési verseny állása A Megyei Begyűjtési Hivatal jelenti: A szabad kukorica-szerző­déskötési versenyben a járások sorrendje október 6-án a kö­vetkező: 1. a villányi iárás 92.7, 2. a sziget/ári 86.6, 3. a sik­lósi 65, 4. a sellyei 56.5, 5. a mohácsi 56.3, 6. a sásdi 47, 7. a pécsváradi 28, 8. a pécsi já­rás 23.2 százalékkal, Mohács városa 21.2 és Pécs városa 15.1 százalék. A siklósi járásban már 11 község teljesített 100 száza­lékon felül, a legjobb ered­ményt Turany község mu­tatja fel 180 százalékos telje­sítéssel. Szabadszentkirály mind­össze 12 kilométerre fekszik Bakidtól, a kapások betaka­rítása és az ősziek vetése mégsem halad úgy, mint Bak- sán. Több egyéni gazdának még szedetlen a napraforgója — köztük még a két termelő- szövetkezeté is. Az- ősziek vetése is vontatottan megy a község határában. Eddig egyedül Vész János nyolc holdas gazda jelentette be a tanácsnak, hogy fél hold bú­zát vetett. Az igaz, hogy a búza veté­sét az is hátráltatja Szabad­szentkirályon is, hogy még nem érkezett meg a csere- vetőmag, de az őszi árpát le­hetne vetni akadálytalanul. A baj azonban ott van. hogy a termelési bizottság tagjai nem sokat törődnek az őszi mezőgazdasági munkákkal, sajátmaguk sem mutatnak példát a betakarításban, a vetésben. Cseresnyés József egyéni gazdának, a termelési bizottság elnökének is vetet­ten az őszi árpa vetésre elő­készített földje. c l hátaitól cAi'íiiiijiizöu . Kátolyban tizenötödike tá ján — ha minden jól megy — törik a kukoricát! Az ország mezőgazdasági szakemberei­nek zöme csak vállát rándítja a hír hallatán, mert hisz mi ebben a különös? Törik mar különben is mindenfelé! Né­melyikük fülét azonban mégis­csak megüti Kátoly neve és kapisgálni kezd az Országos Kaszapovics András elvtárs, országgyűlési képviselő, az MDP Központi Vezetőségének póttagja — a kukoricatermelés mestere Mezőgazdasági Kiállítás emlé­kei között. Véletlenül nem az ottani termelőszövetkezet nyer­te el a kukorica termesz lés nagydíját? Ahá, persze, ott el- nökösködiik a Kossuth-díjas Kaszapovics András is. Ireg- szerrvcsón, Marton vásáron és a magyar mezőgazdasági kutató­munka többi fellegvárában va­lószínűleg felfedezik, hogy Ká­toly Baranyában fekszik és, hogy sajnos — nincs vasúti megállója. De mivel a köteles­ség megkívánja, a mindennapi termelőmunkával tartandó szo­ros kapcsolatot, alighanem előbb-utóbb rászánják magu­kat egy baráti látogatásra. — Bármennyire igyekezzenek is, — az elmúlt héten megelőzték őket: magának, a Szovjetunió szovhozügyi miniszterének he­lyettese utazott le Kátolyba ta­pasztalatokat szerezni és éppen egy esztendeje bolgár küldöt­tek is megtekintették a De­cember 21 Termelőszövetkezet már külföldön is híres kukori­cásait. Csak éppen a magyar kutatók, a magyar tudósok nem jutottak el még ide: tér­kép ide, térkép oda, — ügylét- szik — Moszkva és Szófia kö­zelebb esik Kátolyhoz Buda­pestnél is. — öreg hiba ez — nyilat­koztak a szovjet elvtársak, — de egy biztos: a Szovjetunió­ban fél év múlva már minden szovhoz és minden kolhoz is­meri majd a kátolyj kukorica- termesztők nevét és gazdálko­dását A' ikátolyiak dimbes-dombo6, kötött-agyagos, kukoricaiter- mesztésre nem a legalkalma­sabb földjeiken valóban olyan kukoricatermést takarítanak be az idén. amely nemcsak ha­zánkban. és Európában ritkít­ja párját, hanem felkeltheti más világrészek érdeklődését is. A dombtető 80 holdja a hatszor ellenőrzött hivatalos becslés szeririt 60 mázsás cső­terméssel fizet a gondos mű­velésért. A nemzetközileg hasz­nálatos hektár területmérték­re átszámítva pedig 104 mázsa 22 kiló csövestengeri lesz idén a kátolyi December 21 Terme­lőszövetkezet átlagtermése. A vak tyúk is találhat szemet. — de a kátolyi termelőszövetke­zeti tagok dicsősége nem en­nek az egy, kivételesen jó esz­tendőnek egyetlen sikeres ter­mésén alapul. 1950- ben 53 mázsa 1951- ben 57 mázsa 1952- ben 38 mázsa 1953- ban 45 mázsa 1954- ben 48 mázsa volt holdanként! csöves átlag- termésűik. Mit jelent ez? Nem kevesebbet, mint azt, hogy a December 21 Termelőszövetke­zet fennállásának hat eszten­deje alatt, amelyben egymást váltották az aszályos és a job­ban sikerült esztendők — ke­reken 50 mázsás átlagtermést értek el, hektárra számítva pe­dig 86 mázsa 85 kilót. Nagy területeken, hat esztendőn ke­resztül ilyen termést még nem jegyzett fel a magyar me­zőgazdaság története. Az állandósult rekord- termések Kaszapovics András elvtársinak, a December 21 Ter­melőszövetkezet Kossuth-díjas elnökének elévülhetetlen érde­meit dicsérik, ö szaporította el ennek a rendkívül bő termő fajtának magját úgy, hogy 100 holdakon termelik egész Ba­ranya területén. Regényt le­hetne írni arról a szívós küz­delemről. melyet a fajta fenn­tartása érdekében folytatott Kaszapovics elvtárs. — Még egyéni gazda korában, 1948- ban a megyei pártbizottság ré­vén hetedmagával egy negyed- kilónyi eredeti Aranyözön ve­tőmaghoz jutott. Két szemet átadott belőle apósának. Szel­lőre, a többit négy sorba ott; vetette el, ahol most r terme­lőszövetkezet 15-ös táblája nyújtózik. Paittogatnivaló ku­korica — mondta az érdeklődő kátolyiaikinak, — mert az új fajták mindig nagy becs. ben állnak. Ha elszólta volna magát, aligha maradt volna neki törés idejére egy cső is. A 74 négyszögölnyi terület ak­kora termést hozott, amennyi katasztrális holdban 64 má­zsának felelt volna meg. Sok cső elfajzott, hisz a magában álló négy sorra jobbról-balról hordta a szél az idegen fajták tömérdek virágporát. Kaszapo­vics elvtárs sorra vizsgált minden tövet. Csak azokat tar­totta meg magnak, melyek a leginkább hasonlítottak az el­vetett Aramyözönhöz. Később is, évről-évre ő végezte el sze­mélyesen a nagyjelentőségű' válogatásit. Míg a másik hat magminta a 'kevés ügyszeretet folytán elkallódott, a hetedik, amely hozzákerült — jelentő­sen elszaporodott. Az 1949- ben alakult termelőszövetke­zetbe a négy sor terméséből másfél holdra elegendő vető­magot vitt be. 1951-ben már annyi volt belőle, hogy nem­csak az iregszemcsei kutatók vihettek belőle mintát, de Pe­rekedtől Alsószentmártonig és Mágocsig a baranyai termelő-, szövetkezetek tucatjai is. A fa] kátolyi termelőszövetkezetet országos vetőmagszaporításra jelölték volna Iá, — az illeté­kesek aludtak és sokezer má­zsa értékes vetőmagból a hí­zók és szarvasmarhák takar­mánya lett. íme — a kukoricásban egy fajta jeli egét megőrzött tő: Szá­ra magas, erős, még zöld. de a lefelé hajló tömött csövek már érettek. (Zölden érő fajta.) Egy-egy cső átlagsúlya megha­ladja a negyven dekát. A szem és a csuta aránya rendkívül kedvező: márciusban mérve minden 100 káló csövesről 87 kiló szemet morzsoltok le. — Tiszita Aranyözön maradt-e, vagy hat év alatt kisebb-na- gyobb mértékben elkeveredett már a helyi fajtákkal, — dönt­sék el a kutatók. Egy bizonyos: ez a fajta jól érzi magát ná­lunk. szereti a Kátoly-köim.véki vidék talajét, éghajlatát, mert másképp nem hozna ilyen re­mek termést. Vajon nem kel­ta más talajviszonyok között is megállta helyét: Munkaérdem- rendet hozott a sásdi járás fő- agronómusának és a mágocsi Rákosi Termelőszövetkezet el­nökének is. Az új fajta kairri- . erjének ezek csak a napfényes oldalai, de nem nélkülözi a napvilágra kívánkozó sötét ré­szeket sem. Ahelyett, hogy a lene-e a hazai kukoricafajták termőképességének feljavításá­ra az egész országban ilyen tiszta, esetleg külföldi eredetű Aranyözön-t felhasználni? De miért csak Kátolyba* termett 80 mázsa? Hiszen mag járói százholdakat termelnek Baranya-szerte? Azért, mert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents