Dunántúli Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-24 / 225. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ vaJemataáaarEBmöaETEK! A MAI SZAMBÁN; A bonni parlament egyhangúlag hozzájárni! a diplomáciai kapcsolatok felvételéhez aSzov jetunióval. (2 o.) — Szociális, kulturális beru­házások a bőrgyárban. (1 «.) — Műszaki bri­gád segíti a dolgozók Javaslatoinak megváló- irtását István-aknán. (3. o) — Házról-háar* járnak a kőlkedi népnevelők. (3. o.) — Egy Is­kolában, ahol «semmi sem változott“. (4. o) MDP BARANYA MECYEI BIZOTT/A'CA'N AK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, *25. SZÁM ARA; 5# FILLER SZOMBAT, 1955 SZEPTEMBER U A korszerűbb mezőgazdaságért Ma, «tűkor Baranya terü­letén tizenöt gépállomás több- száz traktora dolgozik és min­den községben az állaim által fizetett agromómusok gondos­kodnak a mezei munkák szak­szerű irányításáról — szinte felmérhetetlen mezőgazdasági kultúránknak az első ötéves terv sarán elért fellendülése. Mind az egy holdon felhasz­nált műtrágya, mind a rendel­kezésre álló gépi lóerő óriá­si mennyisége a dolgozó pa­rasztsággal szövetséges mun­kásosztály áldozatkészségéről tanúskodnak. Ez, a második öt­éves tervben meghatványozó­dó iiányításbeli és anyagi se­gítség a tökéletesen gépesített nagyüzemek rendszerévé vál­toztatja azt a magyar mező­gazdaságot, amelyre még évek­kel ezelőtt az ökörfogat és a tüzelőnek elhasznált trágya , volt a jellemző. A mezőgazda­ság gépesítése szorosan illesz­kedik be abba a rendszerbe, amely az onszág termelését az olcsóbb és nagyobb termelést biztosító rrtagasaibbfokú techni­ka és az ezzel járó magasabb termelési kultúra alapján kí­vánja megszervezni. A bá­nyákban és az ipari üzemek­ben rendkívül komoly mozga­lom indult a technikai színvo­nal emelésére, a meglévő gé­pek és gyártási eljárások tö­kéletesítésére. Mezőgazdasá­gunkban most a nagy őszi me­zőgazdasági munkák idején ugyancsak ki kell bontakoznia ennek nemcsak a rendkívül magas termelési költségek le­szorítása érdekében, hanem árért is, mert meglévő gépi berendezéseink kihasználtsága rendkívül alacsony. Csak a vetést nézzük! A kö­zei kétszázezer holdas őszi ve­téstervből igen nagy területen még tavaly is kézzel szórták el a szigetvári, pécsi és sásdi já­rásokban a magot és készülnek rá így a mostani vetések so­rán. A gépállomások és a föld­művesszövetkezetek, de a kö- záppanasztok és kulákok bir­tokálban is elegendő vetőgép áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy a legmeredekebb részek kivételével mindenütt géppel, egyenletes magmennyiséggel, egyenletes mélységre vetve megteremtsük a nagy termés előfeltételét. Nyilvánvaló, hogy a gépkölcsönzés jobb megszer­vezésével, a kulákok gépei­nek törvényes díjért történő igénybevételével fordulatot teremthetünk ezen a téren minden nagyobb beruházás, vagy más megerőltetés nél­kül. A vetőgépek kihasználása csak ©gy kiragadott kérdés, amelyet azonban a többivel együtt csak akkor oldhatunk meg, ha a falvakban a mező­gazdasági üzem mérnökei, az agronőmusok szívügyüknek te­kintik megoldásukat és a kom­munisták segítségével körze­tükben irányítói lesznek a me­zőgazdasági kultúra emelésé­nek. Sajnos, sok agronóniusunk közömbössége vagy gyakorlati járatlansága komoly kerék­kötője lehet ennek az előreha­ladásnak. „Mi azt vártuk, hogy agronómusalnk tiltakoznak leg­inkább azért, mert a gépállo­más előhéntó nélkül küldte ki a mélyszáató ekéket" — szó­lalt fel Marenics János első titkár elvtárs, a villányi járás agronómusainak értekezletén, — de egy-kót kivételtől elte­kintve nem is reagáltok rá. — Legyeinek az agronótnus elv- tánsak szenvedélyes haircasad az agronómia minden helyes el­járása bevezetésének.” Nem valami világot rengető dolgok­ról van szó, csak olyanokról, hogy mindenütt szelekitoreztas- sák például a vetőmagot és vé­gezzék el a legeredményesebb nedves csávázást. Azonban bár mily egyszerűek is, szívós műn ka kell, míg a manadiság min­dennél erősebb sáncán keresz­tülhatolunk. Nyilván — azag- ronómusokra vár ennek el­végzése is, akik ebben a mun­kájukban bátran támaszkod­hatnak a falvak legjobb gaz­dádból összetevődött termelési bizottságokra is. A mezőgazdasági munkák dandárjában a felszabadulás óta majd minden évben fel­bukkant egy-egy híres mező­gazdasági újító, Fábián Vil­mos, Lakatos Vince, Albrecht Antal neve, akik a meglévő gépek tökéletesítésével ered­ményesebbé, gyorsabbá, olcsób­bá, tökéletesebbé tették mun­kájukat. Most ősszel további lendületet kell adnunk az utób bi másfél esztendőben alább­hagyott újítói tevékenységnek. A pécsváradi gépállomás trak­torosai már jó úton járnak; hogy a partosabb földek gépi szántását is előmozdítsák, régi Oliver ekékből Zetorra szerelt két vasú lengőekéket készítet­tek. A mezőgazdaság újítóira vár az őszi vetések előtti mű- trágyaszórás gépesítésének má­ig is megoldatlan ügye. Ezt a sok kézierőt igénylő munkát nem végezhetjük él a régi, ke­vésszámú, gyárilag készült, láncasrendszerű géppel, hanem a paűotaboasokiaik példája nyo­mán házilag kell mánál több ventilátoros szórva műtrágyá­zó gépet egy-két héten belül előállítani és üzembehelyezni. A MEDOSZ-nak és a gépállo­mások igazgatóságának el kell terjesztenie Palotabozsokról az erre vonatkozó műszaki rajzo­kat, mint ahogy a kukoricás zár betakarításának nagyjelentő­ségű újításait is. Ösztönözni kell az átvevők jutalmazásé­val is az újítások széleskörű elterjesztését Időszerű lenne, ha a mezőgazdaság baranyai újítói széleskörű megbeszélé­sen cserélhetnék ki tapaszta­lataikat A mezőgazdasági termelés technikájának, kultúrájának emelése egyet jelent az ol­csóbban elért magasabb ter­mésekkel, a gazdasági munka megkönny késével, ezért a párt megköveteli, hogy minden tag­ja s minden gazdasági vezető mindent megtegyen állandó fokozásáért. Ma még előfordul, hogy a megye több állami gaz­daságában egy nevetségesen olcsó alkatrész hiánya miatt esztendők óta használatlanul porosodnak a fejőgépek — de holnap, holnapután a párt el­számoltatja a mezőgazdaság Illetékeseit is a nagy áldoza­tokkal rendelkezésére adott technika felhasználásáról. Használjuk ki a nagy őszi mezőgazdasági munkákat a megye mindig híres mezőgaz­dasági kultúrájának további öregbítésére! Tonnánként öt forinttal csökkentjük a szén önköltségét A Pécsi Szénbányászati Tröszt versenyfelhívása Ml, a Munka Vörös Záratórenddel, valamint a Felszaba­dulási Serleggel kitünteti Pécsi Szénbányászati Tröszt dol­gozói átérezve azt, hogy a népjólét emelésének döntő forrása a gazdaságosabb termelés, elhatároztuk, hogy egy tonna sze­net éves átlagban a tervezettnél öt forinttal olcsóbban ter­melünk. E célkitűzés megvalósítását az alábbi intézkedésekkel biz­tosítjuk : 1. összüzem) teljesítményünket ac I. félév ténymámához képest öt százalékkal felemeljük. Ennek érdekében: a) a produktív műszakarányt az év hátralévő részében 39.9 százalékra teljesítjük, b) ahhoz, hogy ez a produktív műszak arány az összüzem! teljesítményben szükséges eredményt meghozza, az improduk tív müszakszámot az elmúlt félév átlagához képest három százalékkal csökkentjük, e) a produktív múszakszámot két százalékkal emeljük. 2. A tervezett anyagköltségeinkből két százalékot takarí­tunk meg, ezen belül a széntermeléshez közvetlen felhasznált fajlagos bányafafogyasztást, — a biztonság mindenkori szem­el ott tartása mellett — öt százalékkal csökkentjük. 3. A* egyéb igazgatási és gazdasági költségeknél évi vf* szonylatban a tervvel szemben öt százalékot takarítunk meg. Felhívjuk a szénbányászati trösztök dolgozóit, csatlakoz­zanak önköltségcsökkentési mozgalmunkhoz. Száz éves múlttal rendelkező pécsi szénbányászatunk év­tizedes tapasztalatai alapján a kiadásaihoz teljesen igazodó önköltségi tervszáxnot kapott. Ehhez képest az öt forintos évi átlagos megtakarítás elérése valamennyi dolgozónktól komoly erőfeszítést követel meg. Tesszük ezt abban a tudatban, hogy a szénbányászat valamennyi dolgozója hasonló erőfeszítési fog tenni és ezzel hozzájárulunk népgazdaságunk fejlesztésé­hez, dolgozó népünk életszínvonalának emeléséhez. MOOR JÓZSEF a városi párt-v. h. másod titkára PUSZTAI JÓZSEF a városi DISZ bizottság titkára ÍUSS NAGY JÓZSEF a tröszt főmérnöke FEHÉR JÁNOS a szakszervezeti tröszt biz. elnöke Egy nap két termelősxövetkexet alakult a megyében Termelőszövetkezet alakult Cserkúton Utón-ötfélén mondogatták: „Nem le« itt tsz, úgysem lép be senki." A® a négy-öt dol­gozó paraszt mUsem törődött az ilyen hangokkal, ők már el­határozták. hogy a szövetke­zeti útat választják s fáradha­tatlanul beszélgettek erről a többiekkel is. S csütörtökön este kilenc család, tizenegy tagja gyűlt össze, hogy megvessék a cser­kút! szövetkezet alapját: Vili- sics Vilmos, Vátyl József, Hor­váth Géza középparasztok, Csömyel Rudolf né. Vakaró Antalné, Kiss‘János, Horváth Gyuláné, ifj. Józsa Sándomé, Török Vendelné, Horváth Gyu­la. Az alapító tagok között van Nádasdi István elvtárs, a köz­ségi pártszervezet tagja is. Nem volt sok vita arról, hogy ki legyen az elnök; Vi- lisics Vilmos tekintélyes, jó gazda, el tudja vezetni a gaz­daságot. Segítenek neki majd az intézőbizottság tagjai is, Vátyi József és Csörnyeí Ru- dolfné. Inkább akörül folyt a beszélgetés, hogy mit tegyenek most elsőnek. Megállapodtak abban, hogy elkészítik a vetés­tervet, a tanács biztosít nekik néhány hold tartaléktőidet. A járás ott lévő vezetői meg­ígérték: másnap megy a trak­tor, előkészíti vetésre a kije­lölt földeket, s a tagok nyomá­ban megkezdik a vetést. Köz­ben — ezt egyöntetűen vállal­ták — minden tsz-tag beszer­vez egy-egy kívülálló doldtri parasztot. Mert azt akarják, hogy néhány héten belül leg­alább mégegyszer ennyien le­gyenek .,. Önkéntes munkatárs Olyan a tésenyi tanácshá­za, mint egy főhadiszállás pa­rancsnoksága. Emberek jön- nek-mennek a hírekkel, pla­kátot. röplapot visznek, nép­nevelők, tsz-tagok számolnak be beszélgetésük eredményé­ről. — Csepregl Ferenc belé­pett — újságolja az egyik örömmel s leteszi a belépé­si nyilatkozatot Balogh elv­társ elé. Az ám, lei is ez a Balogh elvtárs... A múlt héten még Cser­kúton volt, onnan jött ide. Önkéntes munkatársa a ter­melőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének. Már korán reggel itt látni s csak az éj­jel veti haza. Hogy mit csi­nál? A nagyteremben vagy har­minc népnevelőnek mondja el, miért hivatták őket. Ke­zében gépelt cédulák, rajta néhány dolgozó paraszt ne­ve. „Beszéljenek velük, győz­zék meg őket“ — s minden párnak kioszt egyet-egyet. Nemsokára már a faluban látni, amint elmaradhatatlan siltes sapkájában az egyik házból jön ki s megy be a másikba. A „nehezebb em bereket" vállalta magára, akik makacsul ragaszkodnak a megszokotthoz: Mehet Já­nos, Csepregi Károly, Gállá- ék, Pintérék. Ha ezeket a kintlévök a csoportban látnák, egycsapásra megváltozna so­kak véleménye... ... Mindössze néhány váz­latos kép egy lelkes, fáradt­ságot nem ismerő pártmun­kás dolgos hétköznapjairól sok sikert, eredményes mun­kát továbbra is! Újra van tsz Szilágyon: az Új Mező Négy Komba ni alakítanak át szárvágásra a mágocsi gépállomáson 'Ami tavaly csak merész kí­sérletnek számított — ma már szervesen illeszkedik a mágo- csi gépállomás betakarítási munkatervébe: a tavalyi ket­tő helyett négy kombájn gyor­sítja meg a körzet termelőszö­vetkezeteiben a kukoricaszár le takarítását. Jó munkát vé­geznek ezek a gépek? Vannak esetek, amikor a számok ma­guktól beszélnek: tavaly csak a mágocsi Rákosi és a két bi­káit termelőszövetkezet merte használni őket, akkor is mind­össze 248 holdon. Idén csak maga a Rákosi Tsz 210. a szá­rászt U) Remény 40. a tófűi Vörös Fény 27, a hegyhátmaró- ci Petőfi 36, az egyházaskozá- ri tsz pedig 40 holdra kötött szerződést, de ezt így folytat­hatnánk sokáig. Egy kombájn átalakítása már megtörtént, a másik hármat ezután szerelik össze. A szakemberek remélik, hogy a kombájn szárvágásra történő felhasználásával nem­csak jobb takarmányt nyer­nek, hanem a búza talajelőké- szitési munkáit is könnyebbé teszik. L'gy traktor dübörgő " hangja töri meg az est csendjét — néhány percig — azután az is elhallgat. Név­telenek az utcák, csak a ta- náesháza előtt álldogálnak néhányon, égő cigaret­táik világítanak az est sötét­jében. Messzire hangzik egy asszony köszöntése — Somo­gyi Józsefnéé, aki most ér­kezett, — mintha az egész falunak köszönt volna: Jó estét!" — S ki tudja, talán éppen Somogyinénak lesz igaza: „jó este” lesz Szilá­gyon, — este, amelyből új hajnalra ébrednek a szilágyi emberek... — Menjünk beljebb — szól házigazda módján Balogh László tanácselnök — már bent is vannak néhányon .... Me gkezdhetjük.. t Molnasi Jánosé, a járási ta­nács tsz szervezőjéé az első szó: — Másfél hónapja műkö­dik Itt az előkészítő bizott­ság — kezdi Molnosi elvtárs, — ez idő alatt néhánnyal gyarapodtunk is ... most az­után tovább mehetünk... legjobb lenne ma megalakí­tani az új csoportot... — Csakhát mindent meg kell alaposan fontolni — vé­lekedik Somogyiné — azt is számba kell vennünk, ho­gyan állunk: hány hold föld van és mennyi ehhez a mun­kaerő, mert bizony a tsz-ben is akad majd munka bőven. — Aztán arról is beszél — senkitől sem zavartatva, mintha otthon a férjével be­szélgetne — hogy a régi cso­portban, amely 1953-ban fel­oszlott, az volt a legnagyobb baj, hogy egyesek nem sze­rettek dolgozni. Pedig munka nélkül nincs jövedelem... De most az új tsz születé­sének estéjén Kaszás Lajos, Tar János, Somogyi Józsefné és a többiek szavaiból bárki meggyőződhet arról: ezek az emberek jobban akarnak dol­gozni Szilágy minden gazdá­jánál. Csak úgy árad a szó mindegyikükből, terveket sző nek, javasolnak, utat ková­csolnak maguknak, s mind­azoknak, akik velük akarnak tartani. Most ugyanis tizen­öten vannak, ők az első be­lépők— de lesznek többen is. — Jónéhány emberrel szót váltottam már — szól a vi­tába Nyers Ferenc, a falusi pártalapszervezet titkára — tetszik nekik a tsz, csak azt várják, hogy mi elhelyezked­jünk, aztán jönnek ők is. — Jönnek hát — véleke­dik Kaszás Lajos, s aztán kihangsúlyozza, — jönnek, csak el kell mennünk hozzá­juk, meg aztán megmutatni, hogy nem úgy akarunk dol­gozni, ahogyan a régi csoport ban tették. A döntésnél már nem tizen öten, hanem tizenhatan sza­vaznak a tsz megalakítása mellett. Vita közben ugyanis a 19 éves Komáromi István is belépett, s most már ő is igennel szavaz. Tar Józsefék és özvegy Füredi Nándorné még nem döntöttek, kezük­ben a belépési nyilatkozat, otthon megbeszélik a család­dal, aztán ők is belépnek az új tsz-be. A vezetőség- meg az elnökválasztást azonban már figyelemmel kísérik, s amikor végérvényesen kihir detik a tsz-tagok döntését, hogy a tsz elnöke Kaszás La­jos, vezetőségi tagjai pedig Nyers Ferenc és Somogyi Jó­zsefné — Tarék és Füredivé is együtt örül a csoporttagok kai, hiszen jól választottak. — Most már vezetőség is van, meg tsz is, de mi legyen a neve? — hangzik innen is, onnan is. Javasoljon az el­nök/” — szól közbe Somogyi né. A végén mégsem az el ­nök, hanem Nyers Ferenc ja­vasol, s él is fogadják: az ú) tsz neve Uj Mező lett. Még­egyszer azt is összeszámolom iák, hogy mennyi földjük van, hányon tannak ét szó esik arról, hogy az Uj Mező Termelőszövetkezet jelenlegi 16 tagja vasárnap egy-ecr,* szellői tsz taggal járja majd a falut, meglátogatják az egyénieket, beszélnek velük a belépésről. Későre jár az idő, de mielőtt szétoszlanak, meg­állapodnak: a jövő hé­ten a vezetőség javaslatá­ra megbeszélik a tovább* munkákat. S amikor elbú­csúznak, mosolygó arccal szorítanak egymással kezet Somogyiné, alti érkezésekor „jó estét“ köszönt, most azt mondja, amit a többiek: — „Viszontlátdsraf’ Így var rendjén — egy családba tar­toznak. Ónodi János

Next

/
Thumbnails
Contents