Dunántúli Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-04 / 208. szám

NA Pl i1) MSB »gHlBB» 9 ’ FA Mezei Mihály Zsinkó József L U R A MENTEK C* tatai, barna asszonyka nyitott ajtót. Két érés forma ^ fiúcskája félősen, szégyenlősen kapaszkodott szok­nyájába. Mondom, mi járatba vagyok, fényképet sze­retnék kérni férjéről, aki önként jelentkezett falura — pártmunkára. — Fényképet?... — s máris hozza a képekkel teM albumot. A válogatás közben hirtelen rámnéz s min­den átmenet nélkül mondja: — Tudja, én olyan izgatott vagyok... Szívesen megyek, a két nagyobbik fiút beadtuk a diákotthonba. De hát én még sosem voltam falun... Hogy lesz, mint lesz ott? Nagyon kíváncsian várom már azt a napot .... Zsi nkó József lakatoson kívül még nagyon sok kommunista válaszolt igennel a párt hívó szavára. Falura mennek.... Nagyon kell most a segítség: a hozzáértő, müveit kommunista vezető. A párt határo- rozata értelmében jelentősen növelni kell a mező- gazdasági termelést s ezzel egyidejűleg győzelemre kell segíteni a szocialista szektort. Ezek az elv társak ma- » gukkal viszik a munkásosztály szervezettségét, fegyel­mét, határozottságát és lelkesedését, országunk vezető ere,jenek politikai érettségét. Csakis a két hatalmas osztáty dolgozóinak összefogásával, közös erőfeszítésé­vel vihetjük győzelemre a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének ügyét. Megtisztelő megbízatás ez! „Én Pesten nevelkedtem, ott nőttem fel Kőbánya gyára mellett — írja levelében Istvánovits György elv­társ, a bólyi községi pártbizottság titkára. — A párt hívó szavára mentem a néphadsereg kötelékébe és most ismét a párt felszólítására kértem magamat falura. — ügy látom, itt jól hasznosíthatom a pártmunká­ban szerzett tapasztalataimat. Nagyon komoly terveim vannak: a meglévő országoshírű termelőszövetkezetre támaszkodva, a bólyi kommunisták segítségével szocia­lista községet teremtünk. Ez a főcél, de vannak más terveink is. A pártbizottság azt akarja, hogy Boly a mezőgazdasági munkában, állam iránti kötelesség tel­jesítésében példamutató legyen. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de bennünket, kommunistákat arról ismernek, hogy vállaljuk a nehézségeket, kitartó munkával le­küzd jük azokat." Dicséret és elismerés azoknak az elvtársaknak, akik a párt hívó szavára önként mentek falura: di­cséret és elismerés illeti azokat az elvtársakat, akik éit nappallá téve újabb és újabb érvekkel vezetik a dolgozó parasztokat a felemelkedés útiára. lelkesítse őket az a tudat, hogy pártunk nagyrabccsüli és tiszteli őket, bízik bennük és minden ereiével támogatja őket. Erőt, egészséget, és sok sikert, elvtársak! Molnár István Zsirman István Horváth Ferenc Mii SS illették a legjobb bánytisz páHmnnhásokat Szombaton délután hét órakor a megyei párt végre- rehajtó bizottság épületében adták át a legjobb bányász pártmunkásoknak a Magyar Népköztársaság kormánya ál­tal az V. Bányásznap alkal­mával adott kitüntetéseket. A kitüntetett elvtársaikat a párt- vénrehajtó-bizottsáa ne­vében Gádor Ferenc elvtárs, a pártbizottság másodtitkára üdvözölte. A bensőséges ün­nepélyen megjelent Sziklai József elvtárs, a pártbizottság harmadtitkára és Orsai Já­nos elvtárs, a párt végrehaj­tó-bizottság ágit. prop. osz­tályának vezetője. Üdvözlő szavaiban Gódor elvtárs többek között beszélt arról, hogy a megyénk bá­nyászai által elért eredmé­nyekre büszke az egész or­szág s büszkék vagyunk mt baranyaiak is. A két tröszt között nagyon nemes verseny folyt és ebben a versenyben a komlóiak nyerték el a Mi­nisztertanács es a SZOT ván­dorzászlaját. — A széntermelés fokoza­ta, bányaüzemeink munká­jának megjavítása érdeké­ben komoly munkát fejtettek ki párt-, DISZ- és szakszerve­zeteink is. Párt-, DISZ- és szakszervezeti vezetőink küzd jenek továbbra is ilyen szív- vel-lélekkel, harcos öntudat­tal az előttünk álló felada­tok megvalósításáért! Ezután Gódor elvtárs át­nyújtotta a kormánykitünle- téseket az alábbi elvtársak­ndk: SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEMÉREM: GungJ Ferenc Komló, ▼. b. másodtitkár líránk* János Petőfi-akna függ. párt titkára Stecsovies István Komló, pártvezetőségi tag Reke Dezső Komló, II. üzem ti. b. elnöke Kostyák Mihály Komló. Béke-akna függ. pírtti fkára. Novotnyi Károly Komló, Aknamélyítő Váll. függ. titkára. MŰNK A ÉRDEMÉREM: Nagy Károly István-akna ti. b. elnöke Szantner József S zéohen yi -akna ü. b. elnöke Illés József II. sz. expedíció B. b. elnöke S7/écsl Zoltán Széehenyi-akna, pártvezetóségi tag. Papp István, Petőfi-akna függ. DISZ-tifkára. Kollár Dénes Komló, Kossuth-akna I. üzem függ. titkára. Komiáti .íánosné Komló, v. b. politikai munkatársa Teleki István Nagymányok. bányaüzem függ. párttitkára Vukicsevics Géza Komló, Feltáró üzem függ. párttitkára. Dömyei Imre Komló, II. üzem függ. DTSZ-titkára. Sab.ián János Komié, Kossuth-akna II. üzem pártvezetőségi tagja. Cseneka Ferenc Komló. DISZ Bizottság ágit. nrop. titkára. Németh János Nagymányok üzemi DISZ titkára. Követjük példátokat­Levelek hányátzainkhoa Az V. bányásznapon vasúta- saink is szeretettel köszöntik bányászainkat. Tudjuk, hogy a pécsi bányá­szok sok ezer tonna terven fe­lüli szénnel segítik a vasút dol­gozóit tervük teljesítésében. Mi, vasutasok vállaljuk, Ihogy az ünnepi műszak alatt felszín­re kerülő'többlet szenet gyor­san, maradék nélkül elszállít­juk üzemeinkhez, gyárainkhoz. GERECS ISTVÁN. Pécs állonnásfőnöke. A szentdénesi Szabad Élet termelőszövetkezet tagsága szít bői jövő üdvözletét küldi 4 széncsata hőseinek, megyén! bányászainak. Munkátokat mi is segítjük: elismerő oklevelet kaptunk, mert katasztrális holdanként 19 mázsa búzát termeltünk. E sazda-g termésünkből 510 má­zsát adtunk — beadáson felül szabad áron — államunknak, HAVASI GYÖRGY, tsz elnök. DCúniq előtárs, a szocialista munka hose rTe vagy az, König elvtárs? Igen? Csütörtökön reggel fél hatkor legyél a Mohácsi út és a Fürst Sándor út találkozásánál! Hozd ma­gaddal a kitüntetései­det is! Rendben van? A megyei párt-végre­hajtó bizottságtól telefo­nált Szilágyi József elv­társ. König elvtárs se- hogysem tudott rájönni, miért hivatják és hova? Ha az országúton ad­nak neki találkozót, valószínűleg Pestre vi­szik. De miért? — No, mondd már meg!... — kérlelte más­nap reggel a robogó autóban Szilágyi elvtársat. — Vagy titok? De a kérdezett csak mosolygott. Pesten elváltak. König elvtársnak a párt­központ egyik osztályvezetőjét kellett megke­resnie. *— Felmehetnék már? — kérdezte türelmet­lenül a tudakozótól. — Nem szeretnék elkés­ni. A tudakozó azonnal telefonált: — Kérem, itt van Kánig János elvtárs, a mohácsi járási pártbizottság első titkára. Fel­mehet? , , — Söjtör János elvtárs is itt an már Nagykanizsáról? Ha ő is megérkezett, mondják meg WíSSaiv nekik, hogy tizenkettőkor Rá­kosi Mátyás elvtárs fogadja őket... Hirtelen nem is értette, hogy mi történik. Végtelenül örült, hogy néhány perc múlva sze­mélyesen beszélhet Rákosi elv­társsal, s a gondolatok csakúgy kergették egymást a fejében. Vajon miről fog velünk beszélni Rákosi elvtárs? Mi is érdekli most a legjobban? Talán a tiz-ek? — Mondd csak, Söjtör elvtárs — fordult a nagykanizsai titkárhoz — te sem hoztál jegy­zetfüzetet? — Nem. Talán be kell számolnunk a járás­ról? — Nekem aligha sikerülne — válaszolta Kánig elvtárs — hiszen csak két hete jöttem meg az egyéves pártiskoláról. Vagy talán át­helyeznek bennünket... ? Feszült várakozással teltek a percek. Mi is most a legfontosabb feladat? — Megvan. Mondd csak, Söjtör elvtárs, hogy álltok ti a téesz fejlesztéssel? Söjtör János rendre elmondta, milyen ered­ményeket értek el, milyen terveik vannak. — Nálunk is éppúgy van minden. — Csak Hímesházán van egy kis hiba. Nagyon gyor­san akartak ott csoportot alakítani... Az ügyeletes figyelmeztette őket, hogy Kö­nig és Söjtör elvtársakat hivatják. Egy központi elvtárs köszönt rájuk az utcán és megkérdezte: — Tudják, miért mennek Rákosi elvtárs­hoz? Nem? — Kitüntetést kapnak. Kitüntetést? Elismerést? Erre egyikük sem gondolt. Tizenkét órakor — percnyi pontossággal — kitárult egy dolgozószoba ajtaja, Rákosi Má­tyás és Acs Lajos elvtársak barátságosan, mosolyogva fogadták vendégeiket. König János elvtárs régi vágya teljesült... • Most kitüntetései nélkül ül a pártbizottsági íróasz­tal mellett König elvtárs. .4 Munka Érdemérem, a Szocialista Munkáért Ér­demérem, az 1954-es árvíz- védelemért kapott érem és a két új kitüntetés otthon 0 szekrényben pihen. Csenget a telefonközpon­tos. „Kánig elvtárs hívásá­ra a begyűjtés jelentke­zett." Néhány perc múlva ko­pogtatnak az ajtón. A tér ményforgalmi telepvezető­je lép be, kimutatást tesz az asztalra. — Most 72 százalék? Akkor péntekre befe­jezhetjük. Az időjárás? Csak sikerül vala­hogy. héber elvtársat jótanáccsal engedi el: be­szélje rá a gazdákat, hogy mázsánként szá­rítsák meg otthon a gabonát és ahogy szárad — vigyék a begyűjtőhelyre. Több tételben is lehet, csak meglegyen péntekre. Újabb telefon. König elvtárs a behordás iránt érdeklődik, buzdít: — Igyekezzenek az elvtársak, hogy pén­tekig meglegyünk a begyűjtéssel. Azután a pártbizottság tervei kerülnek szó­ba. — Két községet akarunk szocialista községgé fejlesz­teni. Az egyik Görcsöny- doboka lesz, itt egyetlen este több középparaszt csa­ládostul lépett be a cso­portba. őszig 600 új tagot, 260 új családot szeretnénk látni a járás szövetkezetei­ben. Most szervezzük új­já a patronázsmozgalmat is. Minden üzemünk vállalt egy csoportot. Tekintete megélénkül, amikor a termelőszövetke­zetekről beszél. Sokminden felidéződik emlékezetében. Nem felejtheti el sohasem, milyen nehéz dolga volt a siklósi járásban, amikor az első termelőszövetkezete­ket kellett megalakítani. Mennyit kellett har­colnia Gordisán, Mattyon, Drávaszabolcson, míg végre sikerült eredményt elérnie. A dol­gozó parasztok azt mondták neki: „Mit akar, bányász volt, nem ért a mi dolgunkhoz”, A kulákok: „Szolga volt, kódis volt, most is an­nak való". Égyházaskozáron és Gordisán mégis elsők közt alakult termelőszövetkezet. A „szol­gagyerek" értett hozzá, hogy kell meggyőzni a dolgozó parasztokat. — Az volt a jő, hogy türelmesen mentünk. Azért sikerült a pécsváradi járásban is sok termelőszövetkezetet megalakítani. Szeder­kényben, Máriakéménden, Kátolyban, Vémén- den, Fazekasbodán virágzanak az akkor ala» kult csoportok. A tsz-szervezésért Munka Érdeméremmel tüntették ki 1952-ben. Az eredmények után azonban új küzdelmek jöttek. 1954-ben megáradt a Duna. Menteni kellett a mohácsi járás gabonáját. Ezt a munkát Kö­nig János, a járási pártbizottság titkára irá* nyitotta. A Dunával megküzdött az ország, a megye, a járás: a megáradt folyó egy szem bú­zát, egy kazal szénát sem vihetett el. Ekkor kapta König János a Szocialista Munkáért Érdemérmet és az 1954-es dunai árvízvédelemért emlékérmet. És 1955. augusztus 31-én ismét Pestre hi- xmtták. — Csak nem leszel másodszor is a szocialista munka hőse? Mert énnél magasabb kitüntetést már igazán nem kaphatsz. — De — mosolyog boldogan, — talán mégis! Ha kivinnének egy kicsit Moszkvába... ' Lehet, hogy a közeli hetekben a szovjet mezőgazdaság eredmé­nyeit tanulmányozza König János elvtárs. De lehet, hogy az marad a feladata: erősítse min­denképpen a termelőszövetkezeteket, tehet egyik, lehet a másik, de fogadalmához min­denképpen hű marad: — ígérem, hogy a jövőben is megállóm a helyem a legnehezebb feladatok végrehajtá­sában is. Ígérem, hogy mint a Szocialista Mun­ka Hőse továbbra is a párt hűséges fia ma­radok/ ___ fHARSANTJ) Pó m István Lstvánovita György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents