Dunántúli Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 181-203. szám)

1955-08-14 / 191. szám

IN A P t O 1955 AUGUSZTUS 14 PÁRT ÉS PÁRT ÉPÍTÉS Égj' határozat sorsa Üzemeink pártvezetősé- ---------------- gei, taggyűlé­sei kéthetenként, havonként h i>.íiak határozatokat, gyűlnek az 1, 2, 3. pontokba megfogal­mazott programok, tennivalók. De mi történik azután, mi lesz a sorsuk, hogyan valósulnak meg? — hisz közismert, hogy annyit érnek, amennyit meg valósítunk belőlük. Erre kerestünk választ Pécsi Erőműben, kiválasztva egy fontos határozatot a sok közül: az áprilisi taggyűlés ha­tározatát az újításokról. Parázs vita volt. Jozipovics elvtárs ü. b. tag csak a maga újításai­val törődik: a vállalatvezető­ség évekig elfekteti a javasla­tokat; a dolgozóknak maguk­nak kell újításaik után jár­mok. Végül is Ormai elvtárs javaslatára eldöntötték, mi a teendő. S most. következik dolog érdekessége: mi történt ezután? Jozipovics elvtárs, ü. b. tag csak a maga újításaival törő­dik ... Mondjuk meg őszintén — igaz volt. Nyugtalan ember ő, mindig keres, kutat, töp­reng, hol lehetne valamit ész- síerűsíteni, jobbá tenni a mun­kát. Sok újítást adott be — és sokat válaszra sem méltat­tak. Harcolt, hadakozott min­denütt, elment a miniszterig is, közben tanult az egyetemen s bizony megfeledkezett má­sokról. Az emlékezetes taggyűlés után azonban felkereste az újítási megbízottat. Elővették a naplót, hónapokra visszame­nőleg átböngészték, neveket írt fel magának, vagy húszat. S munkaközben, szabadidejében odment a dolgozóhoz: „Nézze, így határozott a bizottság, tud maga erről?“ S töviről-hegyire megbeszélték a beadott újítást Nagy Lajossal, Vilk Istvánnal és a többiekkel. Volt, aki egyet­értett a bizottság véleményé­vel, egyesek nem, ezeket felül­vizsgálatra javasolta. Az őszin­te beszéd sokak véleményét megváltoztatta. Ezzel még nem lehetett--------------— az ügyet meg­oldani, a hanyagságot nem a dolgozók követtek el, hanem a vezetők, akik megfeledkeztek az újítások jelentősegéről. Jo­zipovics elvtárs sok műszaki vezetővel beszélt s még több gyakorlati példává] állt elő. Az egyszerű ötletekből meg­valósítható, kilométer hosszú­ságú vonatszerelvényt kitevő szénmegtakarítás, a hatásfok növelése, s az egyéb példa gon­dolkozásra késztette őket. A népnevelő-értekezleten is egyre több érv hangzott el arról, milyen nagy szükség van az újításokra, amelyek olcsóbbá teszik a munkát. A béralapból biztosított százalékokból is mind többet használtak fel az újítások kikísérletezésére ... S a legközelebbi taggyűlésen Jozipovics elvtárs beszámolta határozat ráeső részének vég­rehajtásáról. Később egyszer beszélt vele Farkas elvtárs, a pártszervezet titkára: — Kezd rend lenni, de még kevés újítást vizsgáltunk fe­lül. Tötiber is" tehettél volna. — Elismerte, hogy igaza van a párttitkárnak. S itt jutunk el a vállalat- vezetés portálára. A napló lap­jai, a bejegvzések igazolják, hogy május óta nincs elkallódó újítás. Beadtak tizenkilencet, ebből tizenkettőt elfogadtak és tizet már be is vezettek, a töb­bit kísérletezik. Kétségtelen, hogy a vezetőkre jó hatással volt a bírálat és határozat. De . Igen. de a régieknél nincs semmi változás, pedig is­meretes, hogv a panaszok leg­többje régebbi keletű újítások sorsáról szól. Tehát a restan­ciát nem dolgozták fel. Hogy hova vezet ez? Vasárnap, augusztus 14-én az ötödik vasutasnap alkalma, bői Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter köszönti az ország vasutasait a Kossuth adón IX órakor. Utána 11.10 — AZ ÖTÖDIK BÉKEKÖL­CSÖN készpénzjegyzése után befizetett összeg fele kor­mányunk rendelkezése értel­mében a községi tanácsokat illeti meg. A békekölcsön ré­szesedést a tanácsok közcélok­ra, gazdasági, szociális és kulturális beruházásokra hasz­nálják fel. Véménden pé'dáu1 sportpályát építenek, Pécsvá- radon kijavítják a sportpályát. Eilenden rend behozzák a kultúrotthont, Villányban pe­dig betonjárdát építenek a részesedésből. — Az aratógép zsinegért. amelyet a cséplésnél elhasz- náltak, a MÉH nem 10.—, * hanem csak 2.— forintot fizet f a gyűjtőknek — jelenti a J könnyűipari min; sz léri um. ' — kitüntető öklévé-^ Rideg bírósági papír LET ad alkotmányunk iinne- ^ Szűkszavú közlemény, amely pén a pénzügyminiszter több ^ tudtul adja, hogy I. T. vájár kisiparosnak, aki adó- j benyújtja válókeresetét, fele- fizetesi kötelességének példa- fsége I. T. -né ellen. A bíróság sau tett eleget. 4 elnöke vaskos dossziéba helyo­Aluminium kirakatver- az jratokát, miután több. scnyt rendezett a megyében f mint egy óra hosszat beszéli Baranya Megyei Vas- és Mű-^erra] a kezdetben szépen, meg- sza«*i Nagvxereskedeimi Vara értően induló, de évek múltán at a MESZÖV-vel karöltve. semmiségbe vesző házasság- A-verseny győztese a villányiig földművesszövetkezet 2-es szá- 4 Boltvezetője’ — így történt kérem. Kilenc 300. —farin' i esztendeig éltek együtt... A napokban műszaki érte­kezleten a minisztertanács le vele alapján készítettek egy tervezetet az önköltség csök­kentésére. Felsorolhatnánk e tervből sok mindent, állapod­junk meg azonban néhány pontnál, amelyek megoldásával gozdaságosabbá akarják tenni a termelést. Az egyik, a tü­zelőanyag mérlegelése; hosszú évek óta ismeretes Nagy és Bárdos elvtárs érről szóló ja­vaslata: A másik: a szél okoz­ta veszteség csökkentése. Kraj­cár és Bódis elvtársak már készítettek erre újítást. Esze­rint a tervezetre „máris érkez­tek“ javaslatok — csak erről az illetékesek akkoriban nem vettek tudomást, néhány eset­ben pedig most kezdik belátni a korábban meggondolatlanul elvetett javaslatok szükséges­ségét, fontosságát. A művezetők is idegenked­nek az újításoktól. Jellemző példa erre Török és Magyar elvtársak esete. Az elfogadott újítás kivitelezésekor többen odavetették: „Csinálja meg az újító.“ A TMK terve mégis megszabta, hogy az újítást el kell készíteni, de Alsószegi elvtárs csak ígérgeti, hogy majd a „jövő hónapban elké­szül“ ... Nem csoda, hogy múlt évihez viszonyítva felére csök­kent az újítások száma. A taggyűlés áprilisi ha­tározata óta változott a helyzet. Egyes he­lyeken jobban, másutt kevésbé. Ez a pártvezetőség hibája, az ellenőrzés gyengesége. A má­jusi taggyűlésen kívül egyszer sem tűzték vezetőségi vagy más értekezlet napirendjére a határozat sorsát, a párttitkár nem beszélt erről az újítási megbízottal. Érdemes lett vol­na összehívni a műszaki veze­tőket s megmagyarázni nekik, miért van szükség újításokra. Vizsgálják meg a szakszerve­zet ilyen irányú munkáját is. Nagyobb lendülettel, gondo­sabb ellenőrzéssel végezzék munkájukat s akkor nagyobb sikereket is érnek el. Változás a rádió vasárnapi műsorában Üzemi lapjainkról Az „Uj Komló” és „Pécsi Bányász"’ észrevehetően fejlő­dik, egyre jobban megtalálja a hangját, eredményesen se­gíti a bányászokat a több és jobb szénért folytatott harc­ban. Mindkét lap bírál, dícsér, s ezzel neveli a bányászokat. Sokat lehetne azonban javíta­ni mind a két bányász újsá­gon. Jobb szerkesztéssel elér­hetnék, hogy sokoldalúbban foglalkozzanak a bányászélet kérdéseivel, ötletesebben moz­gósíthatnának a munkaver­senyre. Bajok vannak még mindkét lapnál a fogalmazás és címadás körül, s ez nem el­hanyagolható probléma, mert az írások érthetőbb, világo­sabb nyelvezete, a gondosab­ban megválasztott címek so­kat javítanának üzemi lap­jaink színvonalán. Az „Új Komló“ órától ajándékműsort közvetít a rádió a vasutas dolgozóknak. Délután 16.15 órakor a Kos- suth-rádió Thomas Mann el- lékműsort sugároz. augusztus 9-i száma első he­lyen foglalkozik a komlói és pécsi frontbrigádok párosver­senyével, s a versenytársak augusztus 7-i találkozójával. Helyes, hogy az ezzel foglal­kozó írások lelkesíteni igye­keznek a komlói bányászokat. Súlyos hiba azonban, hogy a lap eközben megfeledkezik a verseny szocialista szellemé­ről. Elemi követelmény, hogy a lap megírja: ezen a találko­zón a Baranya Megyei Párt- Végrehajtó Bizottság vándor­zászlaját Gáli János István- aknai frontbrigádja kapta meg. A találkozónak ezt a fontos mozzanatát, amely ün­nepélyessé tette az eredmény­hirdetést és gazdagította a párosverseny tartalmát — az „Új Komló” egyszerűen elhall­gatja, sőt még azt sem tartja fontosnak, hogy legalább a leg jobb brigád eredményét meg­írja. Ezt még tetézi azzal a felelütességgel, hogy Gáli Já­nost — Gáli Istvánnak, Glook Imrét pedig Gloch Imrének „kereszteli". A versenytárs eredményeinek elhallgatása, a versenytárs lekicsinylése ide­gen a szocialista munkaver­senyben résztvevő becsületes bányászok egészséges szemlé­letétől. A frontbrigádok talál­kozójáról szóló tudósítás után következő „Mesterek lettek” című kisriportból is ez a ha­mis hang csendül ki: „Hanem tudják, — beszélteti a riporter Ács Jánost, — a Lajos öcsé­met azt jól „megszekálom” ha hazajön. Az is pécsi. Verseny­ben van a mi 4-es csapatunk­kal. Eddig mindig dicsekedett. Igy-úgy a pécsiek. — Azok igen .;; — Azok bányászok.... De a szászváriak... Azok ina­sok! Hát most a négyes csa­pat is megmutatta. Jöhetnek tanulni a pécsiek...“ Úgy tű­nik ebből: nem is a saját üze­mük előretörésének örülnek, inkább a pécsiek lemaradásá­nak. Ez helytelen, ezen a han­gon sürgősen változtatnia kell a szerkesztőségnek. Az „Uj Komló” sokat és bát­ran bírál. Az augusztus 9-i szátma azonban — úgy tűnik — ezt a túlzásig fokozza. Egy teljes oldalnyi terjedelemben találhatunk benne bíráló írá­sokat, is nem hisszük, hogy ez az arány helyesen tükrözné Komlón az eredmények és hi­bák közötti arányt. A bírálat ilyen eltúlzása a kelleténél sötétebb, pesszimista képet fest Komlóról. Kevés a bányásznap előké­szítésére az az egy tudósítás, amelyet a lap közöl. Ebben is egyoldalúan csak a vállalások ról var szó. Egysíkú, jegyző- könyvszerű beszámoló ez egy termelési értekezletről. Ennél jobban készíti elő a vasutas­napot Görbe Zoltán első olda­lon közölt írása. A vasutasnap is fontos, de az „Uj Komló” mégis elsősorban a bányászok lapja. Az „Uj Komló" szerkesztő­ségének elég ereje van ahhoz, hogy ezeket a lap színvonalá­nak ártó hibákat kijavítsa, s ha a szűklátókörű, az esemé­nyeket csak komlói szemszög­ből elbíráló provincializmust is sikerül megszüntetni, a lap még nagyobb szolgálatokat tehet Komló bányászainak neveléséért, a szocializmus építéséért. A „Pécsi Bányász“ augusztus 12-i száma korábbi számaival szemben jelentős fejlődést mutat. A szerkesz­tést azonban ebben a számban is bizonyos ötletszerűség jel­lemzi. Ennek szembetűnő pél­dája az a következetlenség, hogy az első oldalon beszámol a pécsbányatelepi és komlói bányász-zenekar sikondai láto­gatásáról, a második oldalon jedl'ig ugyancsak a sikondAi éjjeli szanatóriummal foglal­kozva kifogásolja, hogy a pécs bányatelepi és a többi üzemi bizottság nem látogatja elég sűrűn a beutaltakat. Ezt a következetlenséget még fel­tűnőbbé teszi, hogy az első oldal cikke külön is hangsú­lyozza: a zenekart az ü. b. elnök is elkísérte. EGY ASSZONY ELMENT, 9 S mű bolttá 'ett. DreHcska Rezső pénzjutalmat kapott. Második lett a mohácsi földművesszö- vetkezet vasüzlete. Uzletveze tője: Bande Tibor 250.— fo­rint pénzjutalomban részesült — NEGYHONAPOS TAN­FOLYAMOT rendez a földmű vclésügyi miniszter 200 ter­melőszövetkezeti elnök szá­mára. A tanfolyam előadói a Mosonmagyaróvári Mezőgazda sági Akadémia tanárai lesz­nek; Hatszáznyolcvankilenc­Az elnök homlokát ráncolva fel-alá sétál a szobában. Ért­hetetlennek és fájónak tűnik uég előtte is a két szerencséi­én ember sorsa, pedig . .. Eb ­ben a szobában szinte napon- 'a szakadnak meg végérvénye­sen elveszett házasságok, vagy i békítő szóra újra eggyéforr ■iák megtévedt szívek. De rej- , 'ik-e oly meggyőző erő ebben \ a becsületes arcú elnökben, hogy a majd szakítási szán­dékkal eléje kerülő I. T. házas­lenti lat, a Pécsi TÜZÉP Válla- ' ezer forint értékű kedvezmé-Joár is talán... kézenfogva nyes tüzelőt osztottak ki 9 22f Viagyják el a bíróság épületét? Igénylőnek Baranvában — je | Toll kell ide. hogy tanulság­képpen feljegyezze I. T. vájár 4 házasságának történetét..; — ANKETOKAT, elöadáso- J kát rendez az MNDSZ az al- f • kotmányról. A Baranya Mc-1 gyei MNDSZ-szervezet mint- ^ A his városka megszo- egy 40 ilyen anJiétot tart. 4 kott lüktető forgalma kissé fur­— Négy-öt mázsa csemege- 4 “sának tűnik most a bírósági paradicsomra kötött szállítási 4 ‘pület sívár szobája után. A szerződést a Csemegebolt a du- f 'árdákon ember-embe1' hátán . raszekcsői Uj Élet Termelőszö- 4 • piacon nyelves asszonysere,-. vetkezettel. A tsz vállalta, hogy az üzlet részére rendszeresen és foflyamatosan szállít jóminősé- gű csemegeparadicsomot, úgy­hogy az üzletben naponta friss paradicsom kapható, ilkudozik ... az úttesten autó'. záguldanak .. .♦ szoknyát libcv- '.ető motorkerékpárok húznak ’1... zeneszó szűrődik át a ■>trand felől, Ö66zesífnuló pá- P.rok, tipegő „napközis” gyerek­sereg, mosolygó forgalmi rend­őr ... Mind-mind megannyi mozaik egy városka hétköz­napjából. S ehhez még az a Gok ismeretség, szövődő szerel­mek. amelyek egy-egy életre- izóló „frigyet'1 szülnek. ... S a főutca egyik csendes, hűvös cukrászdájában I. T.-né mégis száraz szemekkel mered maga elé: — A mj házasságunk mel­lékvágányra futott... Feláll, két gyerek fagylaltot kér, kiszolgálja őket. Az asz­talon — nyitott könyv fek­szik. Megnézem a címlapot: „Egy asszony három élete”.:. Ezt olvassa délelőttönként, amikor aránylag gyér a forga- >om. — Nekem is lepergett már két életem ..; Most ,indulok a harmadiknak. A regény és a valóság vé­letlen találkozása — később, hogy az asszonyt végighallgat­tam — elgondolkoztatott. „Első élete" (mondjam így?', a háború utolsó esztendejében kezdődött. — Tizennyolc éves korom­ban eljegyeztek ... Bányász volt a vőlegényem. Kitűztük a házasságkötés időpontját is és aznap... megint berepülés volt... Mondtam szegénynek, ne menjen fel a lépcsőházba, maradjon csak az óvóhelyen..., ■> .íerri hallgatott rám, és... Értek a ki nem mondott szóból. Mennyi esti ábrándo­zás, tervezgető« hullott a sem miségbe...?! Ki tudná sza­vakba foglalni azt a gyászos fájdalmat, amelyet a fiatal lány érzett?!, De az elrepülő évek lassan- la-ssan befedik a sebeket. Jött egy másik bányász,, szegényen, ágrólszakadtan — lehetett-e másként 1946-ban? — és Má­ria I. T.-né lett. Az égvilágon semmink nem volt. De reménykedtünk, hogy két kezünkkel azért va­lami otthont teremtünk ma­iunknak .;: ... És elmeséli, mennyit haj­ladozott a palahányón, ahol tíz körmével kaparta ki a szenet napi húsz forintért. Aztán volt mozipénztáros, kapálni járt a kertészetbe, később csillésnek ment a bányába... s ki tud­ja, mit el nem vállalt még, csakhogy összeszedjék magu­kat, otthonuk legyen, boldog­ságuk legyen. Közben vendegek érkeznek, zajos társaság, fiúk-lányok. Kihordja nekik a feketét, majd visszaül az asztalhoz. — Ez volt tehát a „második élete"... Halványan elmosolyog, s a könyvre esik a pillantása: — Ez. Pedig jól indult. Ki­lenc évig együtt éltünk, egé­szen a tavaszig. Két szobát be­rendeztünk, felöltöztünk na­gyon szépen, két kislányunkat is szépen, tisztán járattam... — Hát akkor mégis .. s Mi volt a baj? Legyint: — Mi volt? Az, hogy a nagy robotban, nem vettem észre, nogy a férjem más utakon koborol... Nők, miegymás ... Hisz tudja, hogy megy ez, ha -gyszer rákap egy férfi? Élhihető éppenséggel, de ... hátha másutt kereste azt, amit otthon nem kapott meg: a meg értést, egy kis kedvességet... hiszen az asszony túlzott pénz­sóvárgása, örökös mehetnék je nem egyik okozója volt-e az elhidegülésnek? I.-né megráz­za a fejét: — Hát nem volt meg itthon mindene? Kellett neki nők után mászkálni? Tudja miket megcsinált? ... Elmondja úrja azt, amit a bíróságon is papírra fektettek. A férjét beutalták fürdőre. — Megismerkedett egy ápolónő­vel ... aztán egy más valaki­vel, aki még szerelmes levelet is írt. „És ezt meg is mutatta nekem!” Nem hiszem él. Ilyen férj nincs. — Nincs?! — vágja rá az asszony. — Hát idefigyeljen: Amikor éjszakai műszakra ment, előtte két-háro-m órával eljött hazulról és beült ide a cukrászdába. Rendben vart Le gyen mellettem. Egyszercsak bejön egy olyan... nő, tudja, mire gondolok — az uram fel­áll, odamegy, bemutatkozik és leül melléje. Rumot rendel, én kiviszem nekik, mert végered­ményben vendég, a torkomat meg a sírás fojtogatja. A sze­mem láttára! Érti? A szemem láttára ismerkedik! Látja, hogy még mindig két- kedek, újabb példákat hoz: — Amikor később ezt szóvá tettem neki, megvert. Utána „csakazértis” ilyen rongy nők­nél járt be az üzletbe. Megtör­tént az is, hogy letagadta, hogy a felesége vagyok és azt mond­ta: „Ugyan, hova gondol, csak egy presszósnő..." Ezt mond­ta annak a nőnek. Azt hittem, ott esek össze az asztaluknál, amikor az üres poharakat el­vettem előlük. De ez sem volt A lap — az „Uj Komió”- hoz hasonlóan — nesm hívja fel eléggé a figyelmet á. köze­ledő bányásznapra. Mindössze arról ír, hogy a bényászottho- nok hogyan készülnek a bá­nyászok ünnepére. A szer­kesztőségnek gondolnia kellett volna arra, hogy a bányász­napot sokoldalúan készítse elő, írásokat közöljön arról, hogy kik várhatnak idén1 hű­ségjutalmat, kik kaptak ta­valy és mennyit, stb. Meg kellett volna mutatni azt is, hogy a bányászok ünnepe ho­gyan’lendíti fel a versenymoz­galmat. Az „Uj KomIó”-lhoz viszonyítva keveset foglalko­zik az újság a termelés prob­lémáival, megelégszik néhány erről szóló rövid írással. He­lyes azonban, hogy törődik a pártszervezetek munkájával, s az is, hogy foglalkozik a népi demokráciák bányászaival, eb­ben a számban például áz al­bán bányászokkal. Igen jó, hogy a szerkesztőség sok hírt igyekszik közölni és ötletesek az „Apróhirdetés” rovatban közölt néhánysoros csattanóé bírálatok. A címek megválasztásával kevéssé törődik a szerkesztő­ség. Egy megtévesztő cím is van a lapban. Az egyik: „Je­lentkeznek a fiatalok a Pe- tőfi-iskolába”. A cím alatt közölt cikkből az derül ki, hogy nehezen megy a Petőfi- iskolák szervezése, későn lá­tott munkához az elbeszélge- tő-bizottság, ennek következ­tében még nincs meg a várt hallgatói létszám. Helyes címadással el le­hetne kerülni ilyen félreértést Az „Uj Komló” és a „Pécsi Bányász" szerkesztőségének egyaránt sokat kell még fára­doznia a lap sokoldalúbbá, színvonalasabbá tételén. Arra kell törekedniük, hogy lápjuk együtt fejlődjön bányavidé­künkkel, legyen alkalmas ar­ra, hogy a pécsi és komlói bányák fejlődő öntudatu, nö­vekvő műveltségű dolgozóit szocialista szellemben nevel­je és a szocializmus építésé­nek soronkövetkező legfonto­sabb feladataira mozgósítsa. — NEGYEDSZER IS EL­NYERTE AZ ÉLÜZEJVÍ CI­MET a Pécsi Dohánygyár. Az élüzemavatást és zászlóátadást augusztus 13-án, szombaton délután 6 órakor tartották a Dohánygyár kultúrtermében. elég, hanem amikor ott mind­járt lepirongattam, utánam jött a pult mögé és belerúgott a lá­bamba ... Alig tudtam kitámb- lyogni az ajtón. És ezt a ven­dégek végignézték..: Sírvafakad, pedig jónéhány hónappal ezelőtt történt már. De ezt nem lehet elfelejteni. Nem 1 ellet már csak azért sem, mert ez a férj, házassá­guk első éveiben olyan volt, hogy még a szavát sem lehe­tett hallani. Ki hitte volna? Amíg rá volt szorulva élettár­sinak két dolgos kezére, amíg fel nem öltözött drága ruhák­ba, amíg be nem rendezték a két szobát... addig meghu­nyászkodott, „mintaférj11 volt. És utána? Verte, ütötte felesé­gét, porig megalázta, a nyílt utcán arculvágta, amikor az is­kolai vizsga után a nagyobbik kislány az anyjához futott. Nem csoda, hogy ezek­utón az asszony otthagyta fér­jét. Nem bírta tovább ezt az életet. Aznap este — amikor az asszony elment..; és vitte magával szíve minden keserű­ségét, megbántottságát — a F ... utcában minden ment to­vább a rendes kerékvágásban. Egy ilyen nagy bérházban, el­ső napokban nem veszik ész­re, hogy valaki, az emelet L.- ből hiányzik .;; Csak utána keveredik az intrika, a pletyka, szájra kapják, megvitatják I.- ék ügyét... Amikor a lépcsőházban I.-ék után érdeklődtem, már szét­futott a hír, amelyből egy-két foszlány eljutott hozzám is, már az emeleti fordulóban: — Itt jön I.-né „ismerőse”, jön a „cuccért”, í s Talán még

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents