Dunántúli Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 181-203. szám)

1955-08-07 / 185. szám

N Ä P L ő 1955 AUGUSZTUS­....... "1. I. , Té glagyári fiatalok között Uj tanterem épül Egerágon IV i,Éti a téglagyárban lakom, Téglaporos a kalapom . ■, Onnan tudják, hogy ott lakom, Mert téglaporos a kalapom .. Aki e bárgyú slágerszöveg után akarná felismerni a tégla­gyári dolgozókat, bizony rosz- szul járna. Itt, az egyes számú pécsi téglagyár kultúrotthoná- ban senkinek sem téglaporos a kalapja, sőt, egyetlen kalapot sem látok ... Hajadonfővel ül­nek a fiatalok — vagy harmin­cán — a kultúrterem hosszú asztala mellett és Konok Béla ép£en gúnyolja egyik társát: —■ Kinek kell a te v^cak vé­red?! Még azt hihetném, hogy ko­moly szóváltás készül, ha He­tes' elvtárs, az MSZT munka­társa — aki ugyancsak az asz­tal mellett szorgoskodik,— köz­be nem vágna: — Csúfondárosabban! Hát te kineyeted ezt a véradót! Sze­rinted ez az egész csak feles­leges időtöltés, fájdalom!... •Így már egészen más! Nem veszekedésre toppantam be a kultúrházba, hanem a színját­szógárda próbájára. Mert két­szer egy héten próbálnak a tég­lagyáriak így estefele, munka után ... £!.' zör a színjátszók hangját hallani ki a nagyud­varra, azután felharsan a har­monika és a táncosok fogóz- kódnak össze... Három jele­net, két táncszám és néhány vers lesz majd a műsor augusz tus 20-án. a nagy családi es­ten, amire jóelőre készülnek már a fiatalok. Szívesen készülneh-e ? Elég végigpillantani a sugárzó arcokon, elég belenézni a csil­logó szemekbe, hogy habozás nélkül'készen álljon a válasz: igen. És ha beszédbe elegye­dem velük, még többet megtu­dok' 85*1, hogy három tégla­gyárból, az egyesből, kettesből és a hármasból is eljönnek ide a diszi?ték, pedig a hármas igen messze esik a Mohácsi >r- szágúttój.. .■ Majd egy óra já­rás-, mire a Szigeti úttól ide­érnek a fiúk és lányók. De el­jönnek. Mi húzza, mi leUe siti őket? A kultúra szeretete, a művelődés vágya. A kultúra fény -- és a fény köré szívesen gyűlnek össze az emberek, kü­lönösen a minden után érdek­lődő fiatalok. És még valami: az-alkotmány sokat adott min­denkinek, de legtöbbet az ifjú­ságnak. Illő és méltányos hát, hogy születése napját megün­nepeljék .;. Illő és méltányos lenne az is, hogy ezeket a törekvé­seket a téglagyárak pártszer­vezete, szakszervezete és igaz­gatósága is támogassa. Itt azon ban hibák vannak. Csak kér­dezni kell a fiatalokat, már el­borulnak a tekintetek, leher­vad a mosoly az arcokról és csak úgy röpködnek a keserű megjegyzések: — Nem törődnek velünk! Nem támogatnak bennünket! — Azt sem tudjuk, mennyi pénz fölött rendelkezünk! — A kultúrház: ebédlő is, legényszállás is, öltöző is!... — Az irodabeliek nem jár­nak közénk, nem húznak hoz­zánk! — öt hete próbálunk, de az üb.-elnök, az üzemvezető és az igazgató elvtárs még nem volt itt! A napokban a kisirodából kihoztunk a próbához egy szé­ket... Nikolausz elvtárs már ránkförmedt: ,,Ez nem kultúr- szék! Ne cipeljetek el min­dent!“ —, Énekszóra kell táncol­nunk, mert nincs hangszerünk. Pedig tölne rá a kultúralapból! De azt sem engedik meg, hogy a kölcsönkapott dobot az üzem ben megjavítsuk! Pedig a fiatalokat, ezeket a lelkes fiatalokat támogatni kel­lene. Megérdemelnék. És nem is kívánnak sokat, csak éppen azt, ami jár nékik: hogy nézze meg, dicsérje meg munkájukat az igazgató, a telepvezető, az üb.-elnök ... Hogy hozzák vég­re rendbe a kultúrtermet, mint ahogyan sokszor már megígér­ték. Vagy rendbe hozzák ők maguk, csak tegyék máshová az étkezőt, falazzák el a legény szállást... Hogy ne könyörado- mánykénl vessenek oda félév­ben egyszer néhányszáz forin­tot. hanem a kultúrfelelőssel. Schmidt Bélával, a DISZ-tit- kárral megbeszélve úgy és arra használják fel a pénzt, ahogyan azt a rendelet és a szükség elő­írja ... Hogy az ígéreteket vég­re váltsák át tettekre js ... Dolgozó parasslifjak A Mohácsi Mezőgazdasági Technikumban nyíló általános mezőgazdasági szakiskola két­éves tanulmányi idő alatt el­méleti és gyakorlati kiképzést ad a növénytermelési, állatte­nyésztési és kertészeti ismere­tekből. növeli az általános mű­veltséget. A tanítás díjtalan. A tanulók ingyenes elhelyezést, Lenne értelme és haszna a segítségnek. Akik jól pihennek, jól szórakoznak munka után, jól is dolgoznak ... Sőt, az ösz- azeszohott fiatalság másra i* i gondéi: — DISZ munfcabrigádot sze­retnének alakítani — mondja Konok Béla. Többet termelné­nek, többet is keresnének. De Mátyás elvtárs, a telepvezető és Nikolausz János elvtárs halla­ni se akar róla ... Pedig lenne követendő példa, hogyan kell és hogyan lehet segíteni a fiatalokat: Hetesi elvtárs példája: Ö a téglagyár­ban dolgozott, mielőtt munka­társként a Magyar-Szovjet Társasághoz került,.. Mégis, nem rest, hogy hetenként két­szer, sőt többször is kijöjjön a próbákra, hogy tanítsa a .diszis tákat, hogy meghallgassa örö- müket-gondjukat... Vagy itt van Golácz Béla, agyagbányász. Ahogy leszerelt, letette a kato­naruhát, máris hozzákezdett Schmidt Bélával együtt a kul- túrcsoport szervezéséhez. Most együtt Tóth Annával ő tanítja a táncosokat. Szívesen teszi? — De mennyire! Nincs na­gyobb öröm, mint továbbadni, amit a néphadseregben tanul­tam! Csak harmonikánk lenne már!... Az bizony jó lenne! Mert szépen szól, jól szel a kölcsönhangszer is. de leges­legszebben, legeslegjobban mégis csak a saját hangszer kedves muzsikájára táncolná­nak ... Türelmetlenek ezek a fiata­lok — mondják erre az „öre­gek“. Sebaj; jó, hogy türelmet­lenek. Egészséges türelmetlen­ség ez. Az aikotnivágyás tüzeli, a lelkesedés fűti... A fiatalság fűti. .. Ez pedig ..ragályos betegség“. Ha meglátogatnák őket a ve­zetők, az idősebbek, minden bi­zonnyal ők is „elkapnák“. Es ettől a „betegségtől“ nem kell I félni! A* egerúgi nevelők naprót-naprn járják a fiatat, az e»U órák­ban. Be-betérnek egyik-másik házba, A házbeliek már tud fák jövetelük célját. Előre mondják: .Jö­vünk segíteni, mikor menjünk?’* Ki gyalo­gosan, ki fogattal ve­szi ki vészét az új tanterem építéséből. Az utcán is meg­állítják a tanítókat: „Nekem midét nem szóltak? Lesz-e még munka? Segítünk szívesein, csak szól­janak!” Vannak olyan dolgozó parasztok, mint Erős János. Pé­ter Kálmán, Nyúl Imre és mások, akik már több napot dol­goztak fogattal és gyalogosan is. Mun­ka végeztével azzal búcsúznak: „Ha kell még segítség, csak szóljanak, szívesen jövünk". A kőművesek is in­gyen dolgoznak egy- egy napot. Szieh bá­csi mór 68 éves. Két unokája jár iskolába, hogyne segítene szíve sen! Schweitzer bácsi unokája még csak 4 éves, mégis oly sze­retettel rakja az alapba a nagy köve­ket, mintha az uno­kája már holnap itt tanulna. Haál bácsi is kőműves. 10 éven felni van már. — Se gyermekem, se unokám, — mond­ja. — Mégis eljöttem segíteni. Kell az új iskola, kicsi már a régi! Most van falun a legnagyobb dologidő, mégis münden inap- ra volt munkás a tanterem építésnél. Mindenki érzi, tudja, hogy olyan szükséges a tanterem, mint a falat kenyér. A köz­ség dolgozói által nyújtott társadalmi segítség értéke ed­dig 17 000 forint. Az úttörők a „Nyolca­dik osztály” című színdarabbal 2 100 fo­rintot gyűjtöttek. A honvédség helyi ala­kulata a kultúrműso­rok bevételeiből 566 forintot juttatott az iskolának. Ezenkívül a munkában is segí­tett. A helyi eedőbie- tokosság gerenda­anyagot, a helyi ta­nács cserepeit, lécet, gerendáikat biztosított az új tanteremhez. Az építkezés befeje­zéséhez azonban a már megígért állami támogatás is szüksé­ges. Egerág dolgozói ar­ra kérik az flletékes szerveket, hogy olyan lelkesedéssel támogas sák munkájúkat, mini amilyen lelke­sedéssel hordta a köveket és dolgozott az első osztályos paj­tástól a 70 éves Haál bácsiig Egerág min­den dolgozója. METZttJG JÓZSEF nevelő Kulturális életünk hírei Néhány szó a Hullám-fürdőben tartott Anna-bálról AZ AU. A MI NÉPI EGYÜT­TES sikeres külföldi szereplé­se után Pécsre is ellátogat. — Augusztus 20-én lép a tánc-, ének- és zenekar a Péesi Sza­badtéri Színpadon a közönség elé. * A ..SZOCIALISTA KULTÚ­RÁÉRT’ kitüntető jelvénnyel és oklevéllel jutalmazták Ni- kelszky Géza ismert pécsi fes­tőművészt. A kitüntetést a mű­vész 78. születésnapján nyúj­totta át dr. Bombay János elv­társ. a Janus Pannonius Mú­zeumi igazgatója. * RIGMUSSAL KÖSZÖNTŐT TÉK a termelőszövetkezetet Öcsárdon. abból az alkalom­ból, hogy befejezték az aratást. A rigmusban — melyet Szilvá- si István írt, — köszönetét mondtak azoknak is. akik a gyors aratáshoz gépi munkával segítették a tsz-t. A November 7 Kuöt úr otthon vezetősége július 3®~ám Airma- hálí rendezett a Húlflám-fürdőben. A bál városszerte igen nagy éraekiődést keitett és a dolgozóik várták, hogy a szombat estét kellemes szórakozással, a meghívóin hirdetett műsorban gyö­nyörködve töltsék el. Az Amna-báilon közel ezeröt százan — Hia­tal ok és idősebbek — szórakoztak, sikere voít a t'üzájátékmk, a táncnui’efrtnefc, a tombol árnak é® a többi érdekes műsor szám­nak. AmeCtett azonban, hogy ezt megállapítjuk, meg keil mon. dasnunlk azt is, hogy az Anno-bál sikere nagyobb is lehetett volna, meg kell állapítanunk, hogy a bálon résztvevő dolgozók még zavartal®n«bbwl szópaikozbattak volna. — he nines néhány olyan körütmnény, meiy megzavarja vemdégeán* kultúráik saó­rakozását. * A November 7 Kultúrotthon vezetősége a lehető legszebbet és legjobbat kívánta nyújtani: a dolgozóknak, ennek ©Ménére történteik szervezés» és rendezés» hibák. így például ikél zenekart ígértünk és terveztünk. A vezető­ség hibájából mégis csak egy zenekar játszott és ezért a p®rk_ ban lévő vendégeik az est elejéin nem szórakozhattak megfele­lően. nem tudtak fanról na. Hiba volt — bár ehhez az időjárás is hozzájárult, — hegy nem voít elegendő asztal és ülőhely. jelentkezzetek mezőgazdasági szakiskolára ! munkaruhát, étkeztetést, úti* költségmegtérítést kapnak és előmenetelüknek megfelelő ösztöndíjban részesülnek. A végzett tanulók aranyka­lászos mezőgazdák lesznek. Felverteire jelentkezhetnek 17-28 éves dolgozó parasztit jak. Jelentkezés» határidő: 1955 augusztus 15. A felvételi kér­vényt a Mohácsi Mezőgazda - sági Szakiskola igazgatójához kell beküldeni. Bővebb felvilá­gosítást az általános iskola igazgató ja, a községi tanács v. b. titkára és a Mohácsi Me­zőgazdasági Szakiskola igazga­tója ad. Dolgozó parasztit jak! Vár benneteket a Mezőgazdaság! Szakiskola! A vezetőség és rendezőség hibájából adódott, hogy nem iudtuk megfelelően biztosítás és irányfterti a vendégek szóra­kozását. így reggeli felé akadtak rendbontók is, akik zavarták a szórakozókat. A felsorolt hiányosságokból tanuttumk. A tapeszrteáatokat leszűrve, ígérjük, hogy legközelebbi rendezvényeinkctasofcka! gondosabban készítjük dó és köcüheksnrtobben hwrieeffouk n dolgozók keHeme*, kuf.túréót szórakozáséit. Htrth MugtMm. ar, SZMT pr0*tik'a<! munkatársa Rócz Fere neue, a kultúrotthon gmd. teíeíőfee V’átrak feszülnék a harkányi park árnyas ^ fái alatt. A kicsiny sátortábort kerítés övezi, a kerítést kapu szakítja meg. Előtte ko­molytekintetű őr silbakol, keményen szorí'ja vállához puskáját és elég egy pillantás, már tudjuk: itt lélek az ajtón se ki, se be — leg­alábbis az őr engedélye nélkül, nem. Pedig az őrszem bizony fiatal. Kém hábo­rút járt' katona, mégcsaik újonc sem, hanem kis úttörő. A tábor pedig: úttörőtábor. Perics SCffc^'QrlC Ct' LELEK AZ AJTÓN SE KI, SE BE! (A Dunántúli Napló fényképpályázatára érke­zett kcp. Készítette: a siklósi technikai állomás) Péter vajszlói úttörővezétő-tanár és Almási István kémesi pedagógus felügyelete mellett nyaral üt 40—40 gyerek — lány és fiú, — két­heti váltásokban. A kicsiny közösség gazdája: a siklósi járás DISZ-bizottsága és a járási ta­nács oktatási csoportja. Ez utóbbit azonban csak mi fogalmaztuk meg. Perics Péter elutórs szavaiból mégis más derült ki. Az, hogy a tábor gazdája az.,. Be ezt inkább mondja el ő maga: — A tábor gazdája az egész járás! így van... A határőrség bevezette hozzánk a villanyt, megjavította a vizhordó-lajtunkat és mikor ránkszakadt az a nagy eső, éjjel szaladtak át hozzánk a tiszt elvtársak, hogy tudnak-e se­gíteni ... A tábor társtulajdonosa tehát a határőrség... — Nemcsak a határőrség. A pokrócokat, ta­karókat a Beremendi Cementgyártól és a har­kányi gépállomástól kaptuk... A szalma­zsákokat a siklósi állami gazdaságtól... A tár­sasjátékokat. labdákat, könyveket, dián lmo­két a tábor iket „Mikulása". Imre. József járá­si uttörőtitkár és Kapitány Sándor, az oktatá­si csoport vezetője hozza... A táborhelyet Bányai fürdőigazgató maga kereste ki. .. A szúnyogokat és hangyákat a járási egészség­ügyi szolgálat emberei pusztították el... A mentoládánkat Szinetar patikus töltötte meg ingyen... Sok gazdája van hat a harkányi úttörőtá­bornak, sók jó gazdája. Nem csoda, hogy jól érzik magukat a gyerekek benne, jól szórakoz­nak és kacagásuk, boldog nevetésük hangja megtölti az egész parkot. Az sem csoda, hogy nem egy olyan kisfiú vagy kislány akadt, aki a kétheti nyaralás után felszedte a sátorfáját, hazautazott, otthon kikönyörögte a kétheti természet- és pénzbeni hozzájárulást, azután visszabaktatott a tábor konyhájához, leadta az elemózsiát és a pénzt, végül — rmnrt ki dolgait a lehető legjobban végezte —, jelentkezett újabb kétheti nyaralásra. Es kinek lenne szíve az ilyen Martin öcsi­ket, Tóth Lalikat visszautasítani? Lám, a LaU milyen szorgalmasan kopácsol, a sátrak tövé­ben ... Az eső meglazította a földet, a sátor­PIIIEN A TABOR ' (A Dunántúli Napló fényképpályázatára érke­zett kép. Készítette: a siklósi technikai állomás) c&vekek könnyem Hjármác. amoieat erősíti sor­bs, ynmden felszólítás nélkül Pedig a többiek fürdeni mentek, egynéhány lén« babaruhát varr egy kiterített nagy pokrócon, de Lati egyéniség: 6 ma dolgozik és ettől senki es semmi el nem tántoríthatja. Persze, nem kell félteni, se át, se a töb­bieket. Akad itt szórakozás bőven. Ha az idő engedi, kirándulnak. Összekötik a kellemeset a hasznossal: túróikat felhasználják arra, hogy megtanulják a térképjeleket, út jele két, hogy felismerjék földre írt. vagy fákon elhelyezett titokzatos parancsokat Azután megrohamoz­zák a siklósi várat, számháborút vívnak, mű­sort adnak a gépállomásnak, a kórháznak . -, i Játszva is tanulnak. Es mennyi mákara, tréfára van lehetőség két hét alatt! Különösen akkor; ha éjszaka a lányok állnak őrséget, például Babszi — kö­zönségesen Rajos Mária — és Putz Irén Az erdőből két titokzatos fény közelit a tábor felé ... Vészes macskanyávogás riasztja a fé­lénk lányszíveiket... Es pillanat alatt ott a két „hős" őr a parancsnoki sátornál... Igen ám, de Perics Péter úgy alszik, högy nem lehet életet rázni beléje... A 'két fenyporit pedig jön, csak egyre jön... Már itt is vannak... Azután hirtelen felébred a mélyenalvó tábor­parancsnok és együtt nevetnek öten: a két őr. Perics Péter es a két titokzatos vendég: két tréiáskedvü pedagógiai főiskolás .. . A kalandról ballada íródott. A verset tábor­tűznél olvasták fel és aki legjobban kacagott ■az eseten — utólag, az a szőke hajú, csert éS- nyelvű Babszi volt.., Kacagó tábor ... Ez az igazi neve a harká­nyi Kossuth Lajos úttörőtábornak. Vagy még- inkább: boldog tábor... Hogy gyakran eső zavarja a mulatságot? Ugyan, dehogy zavar­ja! Csak romantikussá, kalandosabbá teszi az életet, azt a szép tkét hetei, amire a tábor fia­tal lakói meg felnőtt korúikban is boldogan emlékeznek majd vissza. GARAMI LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents