Dunántúli Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-21 / 170. szám

A <_/ o' t_> iv —1 J N APE <5 i ^1« F. magyar bányásznap méltó megünnepléséért A legjobbak élén Nebel József elvtárs, t> pócsv aradi gépállomás kom- bá.jnvezeitőjlf eddig 60 hold gabonát aratott le gépével. Most a szellői Egyetértés ter­melőszövetkezet búzáját vág­ja. Trései Miklós DISZ-tag, a pécsváradi gépállomás sztaha­novista traktorvezetője eddig 67 hold gabonát vágott le a kévekötő aratógépévei. Ifjú Vértessy Mihály párt­tag, a pécsváradi gépállomás sztahanovista traktorosa egy nap alatt 17 hold búzát vá­gott le gépével a marázai Bé­ke termelőszövetkezet táblájá­ban. A Pécsi Szénbányászati Tröszt csatlakozik a komlóiak felh'vásáhot örömmel csatlakozunk a Komlói Szénbányászati Tröszt országos felhívásához, annál is inkább, mivel mi, a Pécsi Szénbányászati Tröszt dolgo­zói állandó versenyben állunk a komlói bányászokkal. Az aliVbbi szocialista versenyvál­lalást tesszük. 1. Évi tervünkből augusztus 20 tiszteletére július 146! 2860 tonna, a bányásznap mél­tó megünneplésére az előbbin túl 1000 tonna szenet adunk terven felül. 1955. évi tervün­ket 103 százalékra teljesítjük. 2. Kitermelt szeneink minő­ségén is javítani kívánunk. A pala- és hamutartalmat az I. negyedévihez viszonyítva 5 százalékkal csökkentjük, ígérjük, hogy a kalóriatervet 0.5 százalékkal túlteljesítjük. 3. Feltárási tervünket az or­szágos vándorzászlóért folyó versenyben meghatározott 102 százalék felett teljesítjük. 4. A „Nevelj új bányászt-'- mozgailom terén felvilágosító munkával és a DISZ segítsé­gével 240 új dolgozót tanítunk meg a bányász-szakmára. 5. A fenti célok megvalósí­tása végett 60 frontbrigád pá­rosversenyben áll a komlói tröszt 60 frontbrigádjával. A termelőüzemek fizikai és műszaki dolgozói felajánlásá­nak megvalósításához a tröszt vezető műszaki dolgozói vál­lalják a műszaki feltételek biztosítását, ezen túlmenően az ütemenkénti közvetlen tröszti patronáíást. TÓTH JÓZSEF a városi pártbizottság h. másod titkára FEUER JANOS a poszt sasaikszervezett bizottságának elnöke. VERECKEI LAJOS igazgató. FUTACS KALMAN DISZ városi biz. h. titkára Teljesítettük 1000 mázsás gyorsbeadási kötelezettségünket A görasgalii állami gazda­ságban 294 hold ősziárpa ara­tását teljes egészében befejez­ték. Az árpát géppel aratták, aratás után azonnal megkezd­ték a csépttéstj Holdanként 19.35 mázsás átlagtermést ér­tek ek Az állami gazdaság 950 'hol­don vetett búzát. Ebből 491 holdat géppel és kombájnná', arattak le, 101 holdon a hon­védség tagjai kézierövel arat­tak. A búza csáplése is folyik már, 20-án éjféliig teljesítet­tük 1000 mázsás gyorsfoeadási kötelezettségünket Pál Géza 'beosztott agronómus. Befejeztük az aratást A győngyösmelléki Szabad Nép termelőszövetkezet tagsá­ga július 18-án befejezte 40 kataszbrális hold őszi búza, hét hold tavaszi búza, 12 hold rozs, 20 hold őszi árpa és 10 hold tavaszi árpa aratását. 19-én megkezdtük a gabona hordást is és a cséplést. BAT1KA SÁNDOR agronómus. /tíük a, Uajtik a frázakatá&z-.. yolc lelkes pécsi színésznek: Galambos Györgynek, Széplaki Endrének, Tómű­nek Nándornak, Bázsa Évának, Gyapay Yvet­tetlek, Rabb Józsefnek, Tánczos Tibornak és Kada Rezsőnek tapsolnak most estéről-estére a napi munkából hazatérő fáradt aratók, csép­lőmunkások. Az iskola termében, vagy szabad téren, kultúrházban, vagy ott, ahol éppen le­het, százak hallgatják meg az „Beik a, hajiik a búzakalász” című eredetileg másfélórára ter­vezett, de a gyakorlatban a megújrázásokkal két és negyedórára elhúzódó ének-, tánc- és jelonetrnűs&it. — Amikor a Begyűjtési Minisztérium fel­kért bennünket, hogy húsz községben tartsunk jutalomműsort, első szóra, örömmel jelentkez­tünk valamennyien. Eddig Magyarbólyon, Vil­lányban, Kémesen, Felsőszentmártonban, Vajszlón és Diósviszlón voltunk, szerdán este Dencsházára megyünJc, utána Szentlőrinc, Sza­badszentkirály, Szigetvár, Hosszúhetény, Ki­rályegyháza, Egerág, Mecseknádasd, Zaláta, Mágocs, Mozsgó, Dunaszekcső és Somberek kerül sorra. — Siker? — Boldogan mondhatom, óriási! — nyilat­kozik Galambos György elvtárs, az együttes vezetője. — Felsőszentmártonban 750-en jöttek össze. A kultúrház kicsi volt, mi kivezettük a szabadtérre a villanyt és ott tartottuk meg az előadást. Már csak jellemzőként is megem­lítem: mielőtt elkezdtüik volna, vacsorát ren­deltünk a vendéglőben. Ki is alkudtuk a 70 forintot, hanem amikor a műsor után fizetés­re került volna a sor, kijelentették: márpedig ezért egy fillért sem fogadnak el. — Jó alkalom arra, hogy kikérjék a közön­ség véleményét. Milyen számok tetszenek leg­inkább a dolgozó parasztóknak? — Általában mindegyik tetszik, de különös sikere van a begyűjtést serkentő jeleneteknek. Bázsa Éva és Tomanek Nándo r rendkívüli si­kereket aratnak. „Hej, de jól adja”, Haggya már abba, haggya már abba, mert kilükad az oldalam a nevetéstől6’ — hallatszik sokszor. Rabb Józsefet, a Rádió magyarnóta énekesét és a Pécsi Rádió „Gong” együttesét is rendsze­resen kiújrázzák. — Milyen nevelő hatást vált ki műsoruk? — Beszéljen helyettünk Simon János v. b. elnök és ifj. Horváth Ferenc kémesi párttit­kár levele: „Nagy szeretettel fogadtuk a pécsi szírnnű- vészék műsorát és ezúttal mondunk köszöne­tét a kedves színészgárdának, amiért ilyen kel­lemes meglepetésben részesítettek bennünket. A jutalomműsorra mi azzal -válaszolunk, úgy dolgozunk, hogy minden magyar dolgozó asz­talára mielőbb odakerüljön az új kenyér.” r­--------------­_ ]WT em megyek reggel siche­re. Mi történhet...?! Társa vállatvont: —... Legfeljebb bumlizol. — No és...? ... Ez nem most történt, hanem más­fél hete, a hősökte- rei autóbuszán. Késő vasárnap este haza­felé utazd fiatal tár­saságtól hallottam. És tegnap jutott eszembe, amikor Fu- ezur Lászlóval beszél gettem. Ott ült a konyhában, borostá­san papucsban. Fe­kete haja a homloké ra hullott, ahogy időn ként a lába alatt ját­szadozó kislányára pillantott. Közben beszólt. — Hogy melyik bá­nyásznapra emlék­szem legjobban? ... Két éve is szép volt. Nagyszerű műsort adtak a pécsi színé­szek. A díszebéd sem volt rossz. Utána jól mulattunk. Tavaly meg... Pesten vólt a csa­láddal a bányászna­pon. Tízéves fia ked­véért Ha', mennyit tudott mesélni a gye­rek, miikor megjöttek — a nagy városról, az Állatkertről, a Vidám Parkról. Fuczuréknak a bá­nyásznap valóban ün­nep. Várják is, — és nem hiába. 'TőiÍLÍq, Tavaly is kevés István-aknai bányász kapott annyi hűség­jutalmat, mint ó. 4117 forinttal lepte meg a családot. És idén? Még többre számít. Jut tehát pénz sok- mindenre. Arra is, hogy meglátogassa egy Kárpát-ukrajnai faluiban szüleit, test­véreit. Onnan, Alsó- aösáról űzte ide Ba­ranyába a megélhe­tés gondja Fuczui elvtársat a harmin­cas évek végén. Jó ideig cseléd, napszá­mos volt Babarcon. A bányászmultja ki­lenc éves, — az a korszak, amelyre any nyian emlékeznek örömmel. Kétszeres sztahanovista, ünnep napokon néha kivá­ló bányász-jelvény is ékesíti mellét. Ez dióhéjban az élete. De a részletek kimeri thetetlenek. A Bozsér-csapatban dolgozik. A legjobb vájár köztük. Azért a legjobb, mert a többiek is megteszik kötelességüket. Kő­vári Jóska bácsi, aki már 29 éve járja a bányát, sem adja 100-on alul. Amire világéletében vágyott az is valóság lett. öt éve építtetett magá­nak szép lakást öreg­meszes alatt. Csapat- vezető barátjával nem egyszer idézik a múl­tat. — Azt hiszem, ha nincs felszabadulás, a fiad sem tanulna most a Szovjetunió­ban mint vegyész­mérnök, — ugratta tréfásan Jóska bácsi a frontmestert múlt­koriban, amire az csak ennyit szólt: .— No-no, te sem panaszkodhatsz. Amíg a csapatve­zető pár napig sza­badságon volt, Fu- ezur László helyet­tesítette. És jóL Hét­főn is túlteljesítették a tervüket, kedden még annál is jobban. 63 helyett 85 csillét szállítottak. — Úgy, hogy most már bent vagyunk megint a százban. Pedig hát a munka- körülményeinlk nem a legrózsásabbak. Igaza van a fiatal vájárnak. A rossz alapvágat miatt na­gyon nehéz a csillé­sek dolga. Szerencse, hogy kemény legé­nyek, mert különben hiába szeneimének Bozsárék. A hűségjutalom Fuczur Lászlónál még korántsem min­den. Nemcsak becsü­letesen jár műszak­ra. Munkaverseny­ben is legtöbbször az elsők közt találni. Nyert már karórát, viManyvasalót, leg­utóbb meg fényképe­zőgépet vitt haza. Tudja, nem hiába dolgozik sokat, neki van belőle legtöbb haszna. Cselédkorá­ban hiába törte ma­gát, legfeljebb egy „köszömönt’-öt ka>- pott érte. Ebből azon ban sohasem tellett volna bőrkabátra, — több öltönyre, az asz- szonynak és gyere­keknek több ruhára, cipőre, — mindenre. Tíz évvel ezelőtt sen­ki sem kínált volna nek. új kétszobás, összkomfortos lakást Uj meszesen, mint most. De ő már meg szokta, és jól érzi magát lent Szabolcs­iakban, ahonnan rö- videbb az út az ak­náig, és disznótartás is van. Mert ehhez az asszony ragaszko­dik. Vasárnap a Mecse­ken volt a család, a Bolygó fényképész­nél. Hadd lássák majd az unokák, milyen ember volt fiatal korában a La­ci nagypapájuk... (Weidingef) _ Kinn hagy fák a kom----------- ■—bá jnt ? — Nem helyes, valaki kárt te­het benne, s akikor mivel ara­tunk? Jobban kell vigyázni! — Legjobb, ha kimennek és be­zúzatják Zalátára a termelő­szövetkezetbe • ■ • — Bertus Im­re elvtárs, „ selyei járási párt­bizottság másodtitkána, a sely. lyei gépállomás párttiitkára mindezt olyan meggyőző erő­vel mondja a kcmíbájnosmiak, hogy nem maradt más hátra, a kombájnos behuzatta a gé­pet. „A viszont!átagra!1 bú­csúztak egymástól, hiszen dél­után újra találkoznak. Nem a gépállomás udvarán, hanem kinn a mezőn. Bertus elvtárs Ugyanis „ nap legnagyobb ré­szét a traktoroknál, aratógé- Petanél, kombájncknál és csép­lőgépeknél tölti. Mindennapos látvány a sellyei Fő utcán az fi kis Csepel motorkerékpár, amely a gépá!Iomáshexz vezető utcából, kifordul a műútra. A kormánynál Fog! Ferenc elv- társ, a gépállomás igazgatója, vagy Gulyás elv társ, főrnranó- mus ül, a póMilésem pedig a masodtiíkár, Bertus Imre elv­társ. Kettőkor a kétújíalusii ha­tárban tatáik óznak velük, négy órakor már Csényoszróbán jár nak. Az ilyen körutakon kevés időt tölthetnek egy helyen, de ennyj is elég: mindenütt a leg­fontosabb tennivalókat veszik szemügyre, tanácsokat, segít­séget adnak. A púkéi Első Ormánsági Vö­rös Csillag Tsz árpatarló járnál Pártmunkások A MÁSO egyik nap leszállt 0 motorról, megnézegette a földet. Miért nem végzik el a tarlóhántást? Meg is kérdezte Kósza Klára Bigironómus'lól. — Méghogy disznókat akar­nak rajta legeltetni, legalább tíz napig? Micsoda maradi öt­let?! Kósza elvtársnő — agro­nómus. Jól tudja, miért fontos a tóclóhántás gyers elvégzése. Mi árt nem magyarázza mag a tsz vezető gégének? Az agrotnó. musláirty ^ meglepődött, milyen szakszerű magyarázatokat hall a másodti'tkártól. Megesett ez mással ís, de egyik traktoros, kombájnvezető vagy agronó-» mus S9*m vetítő rossznéven. — Érezték, hogy a tenmelőszövet­kezetnek és nekik akar min­den szavával segíteni. — A minőségi munkára és az anyagtekarékoaságra külö­nösen ügyelünk — mondja Bertus e.lvtárs, — mert egy évvel ezelőtt több termelőszö­vetkezet vezetősége szinte félt a gépállomástól. A drávafokáak például egyetlen barázdát sem akartak megszánitatni velünk — mint mondták, — rossz munkát végzünk ... Elmoso­lyodik. _ Tavaly múndiig az utolsók kö zött volt a gépállomás a megye gépállomásai közötti versenyben. Idén elsők lettünk a téli gépjavításban, a tavaszi terv teljesítésében s most is az élüzem cím tulajdonosai va­gyunk. De hány naont. estét és------------------------ éjszakát do lgozott át Bertus elvtárs, míg ide nem jutottak. Lópten-nyo- mon nevelte a traktorosokat az önköltség csökkentésére, a gé­pek megbecsülésére, minőségi munka végzésére. Bognár elvtérs, 0 gépállomás egyik legjobb traktorosa szán­tott. Egyszer csak célt termett mellette a traktoron Bertus elvtárs. Sokéig nézte, hogyan dolgozik a gép, aztán megszó­lalt: „Bognár elvtárs, én nem tudok még traktort vezetni, rö­videsen ezt is megtanulom, de gz égy elmém, ha így szántanék". — Bognár elvtárs nem tudta mire vélni, mit akarhat a má- sedtitkár, hiszen eddig min­denki dicsérte, azt mondták, a legjobb traktorosok közé tarto­zik, most meg ... Bertus elv­társ megnyugtatta, most is el­ismerik, hogy jó traktoros, de lehetne jobb is. Megmutatta neki a vakbarázdáikat, meg a föld végéé, amit nem szegett be. A traktoros csűr te-csavarta a dolgot, hogy nehézségek van­nak, de Bertus elvtárs nem­D T I T R Á R hagyta magát: „A gépállomás becsületéről, a gépi munka megjkedveltetéséről van szó, Bognár elvtárs — mondta. — Bármennyivel nehezebb is, job­ban kell dolgozná.“ Ebben ma­radtak, s Bognár elvtárs még jobban dolgozott. .. S hogy a gépállomáson most minden dolgozó kérd a párt- szervezet útmutatásait, — nem egyedül érte el Bertus elvtárs: az egész vezetőség segített ne­ki. Igenéin, csakhogy a vezető­ség tagjait néki kellett mun­kára bánnia. Egy évvel ez­előtt ugyanis csak Klopfer elv­társ dolgozott, de egyedül nem győzte. Most a vezetőség hét tagja közül mindegyik tudja, ml a kötelessége. Az aratás idejére is úgy felkészültek, ha kell, kinn a traktorok mellett tartamaik a vezetőségi tagok tag gyűlést. S hogy el ne feledjük: bizony, nem is nagyon tudtak volna kinek tartami a trakto­rok mel’lett, mert alig volt párt tag a traktorosok és kombájno. sek között. Jól dolgoztak töb­ben, de senki nem nevelte őket tagjelöltekké. így volt ta­valy, de ma már tíz olyan tag és tagjelölt van a traktorosok között, akiket nemrég vettek fel. Cigány PáL, a gépállomás kiváló dolgozója és Perjés Vi- tusz sztahanovista traktorosok évek óta szerettek voln0 a párt teigje’.öltjei lenni, s csak most lehettek azok.- A párftaggyűlésekről sem hiányoznak most már o'van sokan, mint régen — vé­lekedik Bertus elvtárs, — és igen jó taggyűléseink vannak. Az idén a cséplőgépeknél is si­került megszervezni az agitá- ciós csoportokat. A napokban például a Sellyén dolgozó 1230- as cséplőgépnél örömmel hall­gattam, hogyan győzött meg a cséplőcsapat vezetője egy gaz­dát, hogy a cséplőgéptől szál­lítsa a begyűjtőhelyre 0 be­adási kötelezettség teljesítésé­hez szükséges gabonamennyi­séget. A pártmunka minden területéről sorolhatnánk még a példákat, minden példa azt igazolná, mennyivel jobb a pártszervezet mumkáj0 a tava­lyinál. Megváltozott a pártszer­vezet élete, s ez elsősorban Bér tus elvtárs munkájának köszön hető. Nem véletlen, hogy job­ban dolgozik a gépállomás. — Mióta Bertus elvtárs ná­lunk van — mondja Fogl Fe­renc elvtárs, a gépállomás igaz gatója, — minden munkában igen sokat segít a pártszerve­zet. — Mióta van Sellyén? Ti- aenegy hónapja. Tizenöt évig Komlón dolgozott, tíz évig bányász volt. Mint mondja, na­gyon szerette az új szocialista várost, mégis megvált tőle. öt­vennégy augusztusában — ami kor a komlói III-as üzem párt- titkára volt, — a megyei párt­bizottság első titkára megkér­dezte tőle: nem menne-e el fa­lura? Nem sokáig gondolko­dott — Szívesen elmegyek — mondta, — csak megbeszélem a feleségemmel. Otthon sem volt különösebb akadály. Felesége csak attól tartott, hogy nem kapnak jó lakást. Augusztus huszonnegye díkén már Bertus Imréné elv­társnő is teljesen megnyugo­dott, mert szép lakást kaptak. Olyan, mint a komlói volt, az új... Érdemes megnézni, de talán mindennél érdemesebb megtekinteni azt a három ki­tüntetést, amelyet Bertus elvtárs féltett kincsként őriz a vitrinben: a munka-érdem­érmet, a munka-érdem rendet és az élmunkás jelvényt. Meg­érdemelte, kommunista módon dolgozott, s minden biztosíték megvan arra, hogy továbbra is így cselekszik. mondja — szeretem „ munká­mat, egy pillanatra sem kíván­kozom el innen... — Elmoso­lyodik, feleségére pillant és tréfásan megjegyzi: — Innen akarok nyugdíjba menni, de addig még sok minden hátra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents