Dunántúli Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-30 / 178. szám
ISAPLÖ 1955 JÜLTUS 30 Tito elnök beszéde a kar lováéi gyűlésen Belcréd (TASZSZ): Július 27-én Kariovácbam, mintegy kétszázezer ember részvételével nagygyűlést tartottak a horvátországi felkelés napja és Horvátország népei felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából. A nagygyűlésen Jo szíp Broz-Tito, a Jugcezláv Szövetségi Népköztársaság elnöke nagy beszédet mondott. Tito beszéde elején emlékeztetett arra a harcra, amelyet Jugoszlávia népei a hitleri hadsereg ellen vívtak és kiemelte az azóta elért nagy sikereket. Tito elmondotta ezután, hogy Jugoszlávia az ország iparosítása és a gépbehozatal végett kénytelen volt külföldi kölcsönökhöz folyamodni és adóssága ma meghaladja a négyszáz millió dollárt. Ez áz adósság lényegesen kisebb lenne, ha a békeszerződés aláírásakor figyelembe vették volna azt a kárt, amelyet Jugoszlávia a háború alatt szenvedett és ha Nvtigat-Németország a londoni szerződésnek megfelelően kifizette volna a háború előtti években és a háború alatt keletkezett nagvösszegú adóssá- saít. — Ezután Nyugat- Nérretország adósságáról szó'- v- Tito kijelentette: Követei nünk kell és követeljük is nem mondunk le arról, am'hez jogunk van, mert nézetünk szerint mi elég engedményt tettünk. Nem a maximumot, hanem a minimumot követeljük. — Követeljük ennek az adósságnak a megfizetését mert szüko-Seünk van rá . K; jelentem itt. hogy kénytelenek leszünk valamilyen más lehetséges módon ropgvéaeni érdekeinket. F'v#rj'jk. hoffv ők no. zitíven oldják meg ezt a kérdést.“ Tito elnök ennek kapcsán beszélt a Szovjetunióról. amely példát mutatott az adésság-kérdcs megoldására A b"'erádi tárgya’ások során ..a rzovjet vezetők nemcsak visszavonták a régi vádat, hanem e’őrelátást is tanúsította!: a nekünk okozott anvagi kárt illetően. Megértették gazdasági nehézségeinv-t. tettnek vették több, mint ki- lencvenmil’ió dollár adósságunkat .. Ez hatalmas össze* kis országunk, eazdasági életünk száméra.*' Tito ir’ielentot- te, reméli, hogy a többi keleti ország is ugyanezen az úton ha'ad,1 mivel a Szovjetunió né’ aát mutatott, hogvan kell kezelni azt az országot, amelyet mint adóst, rehabilitáltak. Az ország további gazdasági fetíesztéséről szólva Tito elnök megjegvezte. hogv ezen a téren nagyok a nehézségek: hiány van nyersanyagban, valutában, villamosenergiában st.b. Ez arra kényszerít hogv csökkentsék a nagyipar fejlesz, lécének ütemét, hamarabb be. felezzék a iriilosfontosságú objektumok én'tését úiiáalakí*- sák a működő vállalatokat és esősorban az exportra dolgozó ipart fejlesszék. Mindez — mondotta — lehetővé teszi a dolgozók életszínvonalának emelését és a fizetési mérleg egyensúlyának megteremtését. A nemzetközi helvzet jellemzésére áttérve. Tito mindenekelőtt a genfi értekezlet. rnl szólott: ..Meg kell mondanom, — hangoztatta. — hogy elégedett vagyok ennek az értekezletnek az eredményeivel. Megértük azt a pillanatot; amelyre mindig törekedtünk, aimelvről min dig beszéltünk, — zöldaszta! mellett a legmagasabb szinten tárgyalni arról, hogy Jobb a zöldaszta’nál harcolni és veszekedni, ha szükség van eme mint puskával, ágyúval és egyéb fegyverekkel harcolni. Szerencsére mi láttuk. Hogv a genfi értekezleten nem volt civódás és aránvlaa könnyen megtalálták a közös nyelvet, hogy ezeken a tárgyalásokon új szel'em uralkodott. Nem mondom, hoav egvszer s mindenkorra felszámolták azt. ami volt, és hogv soha többet nem lesznek véleményei térések. lesznek, de a kezdet jó.“ Tito ezután kiemelte, ez a szellem azért a'akuihatott ki, mert a néoek nem akarnak háborút. Megismételte, hogv véleménye szerint ,.a eeníi eredmények jók. Én többet nem is vártam. Sőt kissé meg is leptek az elért eredmények — és ez jó. Most csak az a feladat, hogy a genfi értekezlet javaslatait módosítsák, végérvényesen ősz szehangoljálk a Nyugat és a Kelet között. Májusban olvas, tűnik a Szovjetunió leszerelési javaslatairól. Az értekezleten is erről volt szó." Tito eilnök érintette ezzé! kapcsolatban Eisenhowemek azt a javaslatát, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok cserélje ki a katonai információkat. „Szeretném megmondani ezzel kapcsolatban, — hangoztatta, — hogy külföldön egyes elemek megpróbálják propaganda célokra felhasználni eze. két a javaslatokat a Szovjetunió ellen. Ezek a zavarosban akarnak halászni és alá akarják ásni a Genf ben létrejött megegyezést. Kijelentik, hogy Eisenhovsgr beterjesztette légi- fényképe^ki javaslatát, de az oroszok rrfjgcsEik válaszolná sem akarnak rá, ez pedig szerintük azt jelenti, hogy az oroszom akarnak békét. Ez ostobaság. ez rosszindulatú propaganda. Mély meggyőződésem. hegy ennek semmi kö- ze^ahhoz. amit az oroszok valóban akarnak. Meggyőződésem. hogy az oroszok nem kevésbé óhajtják a békét, mint az amerikaiak, nem kevésbé, mint az angol nép, nem kevésbé, mint a francia nép és Európa mmden népié, valamint 3 világ minden népe.“ Tito elnök beszédében behatóan foglalkozott a szoviet-jugoszláv viszony rendezé sével. „A Szovjetunió és Jugoszlé via viszonyának rendezése és javulása sikeresen fejlődik — mondotta. — Amikor a szovjet vezetők Belgrádiban voltak. i helyszínen ismerkedtek meg a dolgok tényleges állásával. Látták, hegy nem vagyunk holmi eladott ország, hogy országunkban nincs alapia a ka- oitalizmusnak. nincs alapja az imperializmusnak, hogy nem árultuk el Marx Engels, Lenin eszméit, hogv országunkban a magunk módián építjük 3 szocializmust, hegy bókeszerető ország vagyunk és megvannak caját nézeteink a nemzetközi problémákról. Ezek a nézetek reálisak, békeszeretők és elő. mozdítják a különböző háború apostolok megbékítését. Meggyőződtek arról, hogy Jugo- szlávip független ország és. hogy független akar maradni mind a Nyugattól, mind a Ke 'ettől, hogy Jugoszláviának megvár, a maga fejlődési útja. és hogy senkinek sem engedhet meg beavatkozást belügyeí be. Mindezt látták, egyetértet- tek ezzel és ezért megtaláltuk h közbe nyelvet, könnyebben láttunk hozzá további gazdasági együttműködésünk és má.-, területen való együttműködésünk kérdéseinek megoldásához. Nyugaton egyes emberek különböző módon értelmezik ezt a látogatást. Különbözői egyházi és más reakciós elemek ürügyként használták fel, hogy támadást intézzenek ellenünk, ürügyként arra az. állításra, hogy mi átálltunk a szovjet vagyis a kommunista táborba. Mi kommunisták vagyunk, de nem óhajtunk egyik táborban sem lenni, független ország akarunk lenni, amely a szocializmust építi és amely példáéval megmutatja, a szocializmus építésének melyik útja jobb — a mienk, vagy az övék. Ha a Szovjetunióban, vagy más keleti országokban valami jobb van, mi szívesen felhasznájuk. ők pedig ha akarják, tanulhatnak egyel mást tőlünk. Sajátmaguk is elmondták ezt. és ezzel maradéktalanul egyetértünk. M természetesen nem vehetjük figyelembe a nvugati reakció1 körök különböző fecsegéseit Senkinek az óhajából nem harcolhatunk még a propagan dában sem olvan óriási erő ellen, m'nt a Szovjetunió és a többi keleti ország... Miért harcolnánk a tovább'pkban e'- lenük, ha ők maguk norr akarnak harcolni. Ezek új em berek, akik reálisan nézik v világ fejlődését és akik azt óhajtják, hogv a kü ömböző e>- tévelygések és különböző hibás lépéseik és cselekedetek ne ismért ődl enek meg, olyan emberek, akik más úton akarnak haladni, mivel mind saját országuk érdekében, mind az egész világ érdekében, a világ dolgozóinak érdekében meg akarják mutatni, hogy ők nem azok, amivel a Nyugat vádolja őket, meg akarják mutatni, hogy országuk szocialista ország. Nincs semmi okunk arra, hogy ne haladjunk együtt mindezekben a kérdésekben, amelyek hasznosak az emberiségre, a világ békéjére és saját magukra nézve. E tekintetben velük megyünk, és csak beszéljenek, amit akarnak. Megjegyezve továbbá, hogy egyes keleti országokban még mindig vannak olyanok, akiknek nem tetszik a Jugoszláviával való viszony rendezése, Tito kijelentette: „Ez nem vonhatja maga után országunk és az illető országok közötti viszony megromlását .. . Nagy gazdasági lehetőségeink és jó együttműködési kilátásaink vannak ezekkel az országokkal, s ezek a lehetőségek és kilátások hasznosak lesznek mind az egyikre, mind a másikra nézve. Mi exportálhatunk hozzájuk, ők pedig hozzánk. Kicserélhetjük kulturális és egyéb eredményeinket. Egyszóval bármiit mondjanak is Nyugaton., bátran lépésröl-lópésre haladunk a viszony rendezése és a baráti kapcsolatok megteremtése irányában Kelet minden országával és ugyanakkor egyetlen lépésnyire sem távolodunk el a nyugati országokkal fenntartott baráti kapcso- ’atainktól. Jó viszonyt óhajtunk a nyugati országokkal és semilye.n ok sincs arra. hogy ott valaki attól tartson, hogy mi keresztet vethetünk mindarra, megsemmisíthetjük mindazt, ami volt, hogy megváltoztathatjuk szavunkat és megfeledkezhetünk arról a segítségről, amelyet nekünk nyújtottak és hátat fordíthatunk nekik. Ez nem állna összhangban külpolitikai felfogásunkkal, amelyet zászlónkig írtunk és mindenekelőtt azokkal az elvekkel, amelyek az egymás mellett élést és az egyenjogú együttműködést hirdetik mind azokkal a népekkel, amelyek ezt óhajtják. Mi javítani, nem pedig megrontani akarjuk jóviszonyunkat az Egyesült Államokká:!. Angliával és az összes többi országgal. Magától értetődő módon nem engedhetjük meg, hogy valaki is beavatkozzék belügyeinkbe”. Tito ezután azzal foglalkozott, hogy Nyugaton egyesek Jugoszláviát nemcsak abból a szemszögből értékelik, hogyan rendezi viszonyát a Szovjetunióval, hanem abbé1 is. hogy elutasítja a Nyugat különböző követeléseit, mint például a csatlakozást a? Atlanti Tömbbel összefüggő valamilyen katonai egyezményhez, vagv a balkán' egyeziménv erősítését katona' vonatkozásban. Hangoztatta hogy a balkáni egyezményt nemcsak katonai célokra alakították, hanem azzal a céllal is, hogy biztosítsa a békés együttműködést a korábbar feszült viszonyban é’t balil'-'n' országokkal. A Balkáni Tanácskozó Testület megalakuló sát azért határozták el. hogv katonai jellege ideiglenes lewen és kidomborítsák a asz dasági. kulturális és más kan cso'.atok továbbfejlesztéséné' szükségességét. Ha Juaoszlá via erősíteni kezdte volna f balkáni Daktum katonai olda- 'át. ezzel elfért volna e’v’ külpolitikáié tó’. ..Kijelentjük — mondotta. — hogv a háború' veszély e'hárult. kije- 'entiük, hogv nem tonyegp' háború bennünket a Szovjetunió részérő1. Ez őszmte r?” gvőződás°m. M'r*°k h*‘ fegv vert csörtetni? N’künk erre n:ncs s7,iikségü”k r>0'rr csak. hogy nem b''7t<'«<*f'.ná,n, a helyzet stabilizálódását, f világnak ehh<»n a r-sz^ben bvnem ?z ásandó n'ruí,t°*Pr' »ág elemét kelten’rk éle,r° Ez azonban nem to'pmH az* hogy azért nem akarjuk ezt mert új táborba megyünk ót. M; ^hajtjuk, hogy a balkáni törrtt fennáll jóm, katonai oldala Megkezdte munkáját a Szakszervezetek Országos Tanácsának VII. teljes ülése Pénteken délelőtt a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének dísztermében megkezdődött a Szakszervezetek Országos Tanácsának VII. teljes ülése. Az ülésen megvizsgálják azokat a feladatokat, amelyek a szakszervezetre hárulnak az ipar technikai fejlesztésében. Cseterki Lajos SZOT-titkár megnyitója után Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke „A szakszervezetek feladatai az ipar technikai színvonalának fejleszt*■ seben, az új technika bevezetésében és alkalmazásában” címmel tartott beszámolót. A szakszervezetek feladatai az ipar technikai színvonalának fejlesztésében, az új technika bevezetésében és alkalmazásában Bevezetőiben foglalkozóit a Köziponti Vezetőség márciusi határozatának végrehajtása során a termelés, a szocialista munkaverseny és a munkafegyelem terén elért eredmények kef. Rámutatott, hogy a márciusi határozat végrehajtásában döntő jelentősége van a termelékenység állandó fokozásának. Ennek legfőbb, legfontosabb módja a technika állandó fejlesztése, tökéletesítése, az új technika széleskörű alkalmazása. Ezután iparunk technikai színvonalának fejlődéséről számolt be. Számos példával bizonyította sikereinket az új technika alkalmazásában és továbbfejlesztésében. Megállapította, hogy a jelentős sikerekben nagy szerepe volt a szakszervezetek mozgósító erejének és nevelő munkájának i-s. Az eredmények megmutatkoznak a munkához való új viszony, a szocialista fegyelem kia! altatásában, a műnk a verseny, as újító és sztahanovista mozgalom fejlesztésében, a dolgozóik kulturális és szakmai színvonalának emelésében. — Mindez mégsem jogosít fel bennünket arra, — hangsúlyozta, — hogy önelégültek, elbizakodottak legyünk. A sikerek mellett világosan kell látnunk az ipar fogyatékosságait és a reánk váró nagy feladatokat is. A továbbiakban a szakszervezeti munkában tapasztalható hiányosságokról és a feladatokról beszélt Gáspár Sándor. — Iparunk színvonalának emelése nem egyszerűen technikai, vagy szervezési kérdés, hanem elsősorban politikai feladat. A munka termelékenységének fokozásától függ végső soron, hogv sikerrel oldjuk meg pártunk III. kongresszusa által és a KV márciusi határozatában megszabott feladatokat lerakhassuk második ötéves tervünk alapjait, végrehajt^ hassuk a mezőgazdaság szocialista átalakítását. A szak- szervezetek igen sokat tehetnek ebben a tekintetben és kell is tenniük. — Az új technikához és a technika fejlesztéséhez nem elegendő néhányszáz vagy néhány ezer nagyteljesítményű gép, korszerű eljárás, hanem olyan emberek Js szükségesek hozzá, akik megtanulták ezeknek a gépeknek kezelését, akik megismerték és hasznosítják munkájukban az új eljárásokat. Az úi technikát alkalmazó munkás több cs jobb terméket ad a társadalomnak, a társadalom pedig többet juttat neki érte. így fonódik szorosan össze az egyén és a közösség érdeke. A szakszervezetek egyik legfontosabb feladata, hogy gondoskadjanak a dolgozók szakmai képzettségének állandó emeléséről. Támogassák minden erejükkel az állami szervek szakoktatási tevékenységét. El kell érni, hogy a dolgozó megbecsülésnek tekintse, hogy résztvehet a szakmai tanfolyamokon. Különösen nagy súlyt kell helyezniük a szakszervezeteknek a Ratal szakmunkások és ipari tanulók képzésére. A szakszervezeteknek sok- o’dalu, színes vonzó propagandamunkát is kell kifejteniük. A műszaki propaganda fő formája a bemutató, a tapasztalatcsere, a patronázsmozgalom legyen: ezeknek már népszerű hagyományai vannak iparunkban és üzemeinkben. A SZOT elnöksége javasolja, hogy a szakszervezetek elevenítsék fel a Népszava-szerdákat, a szakszervezetek és a minisztériumok segítsék a Népszava- szerdákon ismertetett kiváló módszerek, újítások terjesztését, széleskörű bevezetését. Feltétlenül szükséges, hogy e szakszervezetek kezelésében lévő kultúrotthonok. klubok, kultúrszobák a műszaki propagandából az eddiginél fokozottabban vegyék ki részüket. Váljanak ezek a műszaki propaganda helyi központjaivá. A következőkben bt. új technika széleskörű alkalmazása szempontjából nagyjelentőségű újítómozgalommal foglalkozott Gáspár Sándor. Újító mozgalmunk az elmúlt évek alatt lényegesen hozzájárult technikánk színvonalának kialakulásához, adottságaink jobb kihasználásához, a termelés növelésében és a termelékenység fokozásában, az önköltség csökkentésében elért eredményeinkhez. Részletesen elemezte ezután az úiítómozgalomiban fellelhető hibákat. Rendkívül káros jelenség, hogy a kisebb jelentőségű, kisebb megtakarítással járó újításokat elhanyagolják. lebecsülik, noha megvalósításukhoz nem szükséges nagyobb befektető; és tömeges elter- iesztésüí.ore is megvan minden lehetőség. Harmadik főkérdésként a technológiai fegyelemmel fog lalkozott Gáspár Sándor. A szilárd technológiai fegyelem különösen élesen kidomb.) rítja a tömegeik szerepét az új technika alkalmazásában és továbbfejlesztésében M egállá, pítóttá, hogy ezen „ téren még igen sok a tennivaló, mert a műveleti utasítások figyelmen kívül hagyása, a munkásafogá- sok, eljárások önkényes megváltoztatása túlságosan gyakran fordul még elő üzemeinkben. Ebben természetesen része van a munkafegyelem lazaságainak is. Ezután azzal foglalkozott, hogy az új eljárások bevezetése sohasem volt könnyű feladat, nehézségekbe, akadályokba ütközik. Ez vonatkozik az új technikára, az új. magasabb termelékenységű, nagy ha'ástok ú eljárások bevezetésére is bár ezirányú munkánkat nagymértékben megkönnyítik a Szovjetunió és a baráti országok tapasztalatai. Nagy fetaaa taik vannak a technológusoknak, a művelettervezőknek, akiknek sokkal pontosabb alaposabb munkát kell végezniük. Az előadó ezután a műszaki értelmiség — különösen a termelés parancsnoki karának, — a művezetőik és a mesterek jelentős szerepéről beszélt. Szakszervezeteinknek sokkal jobban, alaposabban kell foglalkozniok a műszaki értelmiségiekkel. el kell érniük. hogy a műszaki vezetők és beosztottak egyaránt lelkes hívei legyenek a technika fejlesztésének. . Aláhúzta a fiatalokkal történő foglalkozás szükségességét, majd feladatul tűzte ki; a szakszervezetek az iparvezetéssel együtt vizsgálják meg, h'gy a műszaki dolgozóiénak mennyi adminisztrációs munkát kell végezniük. Áttekintettük azokat a területeket, amelyeken a szakszervezetek a maguk speciális lehetőségeivel és módszereivel különösen sokat tehetnek az előttünk álló legfontosabb feladat, az új technika alkalmazása, széleskörű elterjesztése és fejlesztése érdekében. De csak akkor tudunk eredményesen dolgozni, ha mindezeket egyDe kapcsoljuk a legszélesebb oo.- pí/ZÓ tömegekre kiterjedő, egyre jobban meggyökeresedó nagyszerű tömég.mozgalopimaI, a szocialista munkaversennyel. Ehhez a szervezeti keretet a minisztertanács és a SZOT elnökségének 1954 februári határozata adja meg. Gáspár Sándor végezetül a feladatok végrehajtásának meg szervezésével foglalkozott; A Szakszervezetek Országos Tanácsának VII. teljes ülése szombaton délelőtt folytatja munkáját. azonban elesik, mihelyt megszűnik a ma meglévő többi katonai szervezet, vagyis az atlanti és a varsói paktum.1’ Beszéde végén Tito a Jugoszláviának nyújtott segélyek kel foglalkozott. , Az idén — jelentette ki Tito — csak Amerika ígért Jugoszláviának segélyt. KaDtunk és még kapunk Ameriikátó’ katonai segélyt. Ezen a téren azonban az utóbbi időben nézeteltérések támadtak, ami.rő' ’gén sokat ír az pmerikai sai- *ó. Azt róják fel nekünk, hogv nem akartuk meghosz- szabb'tani a rendelkezésre bocsátott fegyverzet fe'használá- ;a fe’eít korábban alkalmazott ellenőrzést. Igen, kaptunk fegy vert és elfogadtuk a feltéte’e- k*t, amelyek értelmében nekik joguk vsn ellenőrizni, ho- wan tartjuk ezt n fegwerz“ ‘et, nem adiuk-e el. nem ad ük-e át valaki másnak, stib. Mindezeket a föltételeket jdd;g teljesítettük, de ők m!n- dent ellenőrizni akarnak. M* azonban nem engedjük meg, hogy azokat a katonai egységeket is ellenőrizzék, amelyek nem az ö fegyvereikkel, hanem a mieinkkel vannak ellátva. Ezt semmiesetre nem engedjük meg és az ő dolguk, adnak-e továbbra is fegyvert, vagy sem, ha akarják, beszüntethetik a fegyverszállítást. Ez nem tőlünk függ. De fegyvert továbbra is csak a korábbi feltételek mellett fogadhatunk el, semmiképpen §em új feltételek mellett, alapuljon ez akár valamelyik új törvényükön. Nem mehetünk bele ezekbe az új feltételekbe, mivel reánk a mi törvényeink érvényesek, nem pedig az övék. Egyszersmind hangsúlyozni akarom, hogy akár kapunk segélyt, akár rém (a gazdasági segélyre szükségünk van és hálásak lennénk érte. ha kapnánk), nem óhajtjuk, hogy Vvan feltétéleik mellett nyújtsák. amelyek számunkra elfogadhatatlanok. Akár kanunk gazdasági vagy katona’ segélyt, akár nem. az utóbb' ^vekben az amerikai néppel, általában a nyugati országokkal fenntartott kapcsolataink nem változnak. Nem fordíthatunk nekik most hátat csak azért, mert nem nyújtanak többé segítséget. Ez az ő dolguk. Ha ők azt gondolják, hogy nem kell fegyvert ad* nlok nekünk, mert mi azt mondjuk, hogy nem lesz háború és nekünk akkor nttvzs szűk ség iink fegyverre, — tegyenek, ahogy akarnak. Ebben van némi logika. Annak a körülménynek azonban van jelentősége, hogy erős lesz-e egy olyan ország, mint Jugoszlávia amelynek jelentős súlya van nemzetközi téren. Ám a dön- tés őket illeti meg. Hangsúlyon zom, hegy polrtikámik a nyugati országokkal kapcsolatban semmi esetire sem fog megváltozni és hogy j óv iszonyt óhajtunk mind a Nyugattal, minid a Kelettel. Ez a viszony természetesen függ mind azoktól/ mind ezektől. Ez a viszony lehet egyesekkel jó, másolokal kü'önösen szoros. De egy dolog világos; az, hogy nem lép-’ hetjüik á.t azt a határt, amely ellenséges viszonyba hozhatná országunkat bárkivel.’1
