Dunántúli Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-15 / 165. szám

1955 JULIUS 15 fTAPCŐ Jegyzetek a Beremendi Állami Gazdaság pártmunkájából III. A partalapszerrezetek önállósága Pártunk Szervezeti Szabály­zatában olvashatjuk: „Azalap- v/ervezet a párt legkisebb ön­álló szervezeti egysége." Ez azt jelenti, hogy minden pártt- aiapszervezet feladata saját te­rületén gondoskodni a felsőbb pártszervek határozatainak \ ógreha j'tásáról, felvilágosító munkával elősegíteni a terme­lés, a termelékenység emelke­dését az önköltség csökkenését, az alulról jövő bírálat fejlesz­tésével nevelni a dolgozókat a Sábák ellen: engesztelhetetlen harcra, következetesen harcol­ni a szocialista tulajdon védel­méért és megszUáncKitágáért, állandóan erősíteni a párt so­rait a dolgozók legjobbjaival és szervezni, irányítaná a pártta­gok és tagjelöltek politikai to­vábbképzését. E néhány sor­ban foglalhatók össze a párt- alapszervezertek legfőbb felada­tai. A Beremendi Vörös Csil­lag Állami Gazdaság pártmun­kájáról többször említettük — előző két cikkünkben, —hogy a gazdaság területén három pártaiapszervezet működik. — Vajon ténykedésük megfelel-e a Szervezeti Szabályzat — em­lített — követelményeinek? Mindent elvégeznek helyettük A válasz az jöhetne: nem teljesen. A három atapszerve- zet közül ugyanis csak a ké­rő ívmajori mondható önálló­nak, a másik két alapszerve­zet, az idamajori és püspökbó- lyi már kevésbé. A gazdaság pár-tveze tősége — ahogyan a beremendi elvtársak nevezik „egységes vezetőség-’ — Püs- pökbólyban székel, itt van a párthelyisége. Ebből — a hely­zeti okból — következik, hogy a püspökbólyi pártalapszerve­zet helyett mindent a gazdaság pártvezetősége — az „egysé­ges vezetőség” — végez el. A legtöbb párttiaggyűlésit az alap- szervezet titkára, Kondor Ist­ván elvtárs vagy az alapszer­vezeti vezetőség valamelyik tagja nyitja meg és átadja a szót Petykó Gyula elvtársnak, hogy tartsa meg a beszámolót. Nyilvánvaló, hogy Petykó elv­társ nem a püspökbólyi alap­szervezet vezetőségének beszá­molóját mondja el, hanem sa­ját beszámolóját, amelyet egye dűl készített A gazdaság párt- vezetőségének meg kell taní­tani az alapszervezetek vezető­ségeit ama, hogyan készítsék elő a taggyűlést kollektív mun­kával az alapßzervezeti vezető­ség beszámolóját. A károly- majori alapszervezet vezető­sége eddig is így dolgozott, kénytelenek önállóan elkészíte­ni a beszámolót, — s így van rendjén, — mert helyettük nem készíti el Petykó ©Ívtárs. Károlymajor ugyanis jónéhány kilométer távolságra van Püs- pokbólytóíL, a gazdaság párt- vezetőségének székhelyétől. A károlymajari pártalapszer- vezet vezetősége többször be­számoltatja az üzemegység ve­zetőit. lvanics József elvtárs, üzemegységvezető résztvett azon a pártvezetőségi ülésen is, ahol az aratás előkészítésé­ről tárgyaltak. Kovácsevác* Jó­zsef elvtárs, alnpsaervezeti párttá tkér, a pártvezetőség tag­ja, ■ a pártszervezet kommu­nistái figyelemmel kísérik az üzemegység munkáját. Répa­kapálásnál például észrevet­ték, hogy egyik brigád nem végez jó minőségű munkát. — Kovácsevncs elvtárs kiment a répatáblána, beszélt a brigád tagjaival. Javítottak a hibán. A termelés pártellenőrzése ilyen formában érvényesül az idamajori alapszervezetnél is, bár itt az alapszervezet kom­munistái korántsem érdeklőd­nék úgy az üzemegység veze­tése, gazdálkodása iránit, minit Káról yma jóéban. Várnak, várnak... A püspökbólyi alapszervezet­nél a termelés pártellenőrzését is a gazdaság vezetősége — „egységes vezetőség” — látja el. Kondor István elvtárs, alap­szervezeti párttitkár számos hi­bát említett beszélgetés köz­ben, amelyek növelik az üzem­egység önköltségét. Az alap- szervezet vezetősége azonban — mert nem önálló — mond­hatni semmit nem tett ezék kiküszöbölésére. Arra várinak, hogy ha a többi tennivalót el­végzi helyettük a gazdaság pártvezetősége, akikor ezt te „csinálják ők.” A termelés pártellenőrzése pedig csak ak­kor lesz jó, ha nemcsak a „csúcsvezetőség”, hanem az alapszervezetek vezetőségei és tagjai te élnek a pántieülenőrzés jogával, e fontos ténykedést te feladatuknak tekintik. A gazdaság pántvezetóségé- nek tagjai néhány héttel ez­előtt panaszkodtak: „sajnos, ebben a félévben a gazdaság­ban csak egy tagjelöltet vet­tünk fel.’* Ez is összefügg az alapszervezetek önállóságával, mert ezt az egyet te június ele­jén a kárölymajori alapszerve- zetnél vették fel. Toldi elvtárs, a villányi járási pártbizottság instruktora, megtanította az alapszervezet vezetőségét ar­ra, hogyan foglalkozzanak a tagjelölbneveléssel, a tag jelölt- fölvétellel. Püspökibólyban vi­szont sem tagjelöltet, sem párt­tagot nem vettek fel. Oka: Petykó elvtárs, a gazdaság párt tátikára, — aki ezelőtt foglal­kozott itt a tagjelölrtfelvételek­kel, — nem ért rá és az alap- szervezeti vezetőség öoállótlan- sága miatt „szünetelt a tagje- löltfélvétel.” Helyes, ha Petykó elvtárs, vagy a gazdaság párt- vezetőségének más tagja fel­hívja az alapszervezet vezető­ségének figyelmét, hogy kiket lelhetne felvenni tagjelöltnek, de ezekkel a pártonJtivüliekkel az alapszervezet vezetőségé­nek kell foglalkozni, az alap­szervezet vezetőségének kell őket nevelni és javasolni a taggyűlésen tagjelölttel vételre. Több segítséget! Hosszan soroJhatnártfc még a példákat. Petykó Gyula elv­társ — a gazdaság párttitká­ra — arról beszél, hogy az alapszervezetek vezetőségi tag jai nem elég aktívak, túlságo­san kényelmesek. Nem vélet­len. Nem lehet aktív az a pártvezetőségi tag, akinek meg van kötve a keze, aki he­lyett — úgy-ahogy — más vég zi el a tennivalókat, s nem tanítják meg, hogyan kell dol­gozná. Ebből következik az is, hogy az alapszervezet vezető­sége nem követeli meg az alapszervezet tagjaitól, hogy tevékenyen résstvegyenek a pártmunkáiban. A siklósi járási pártbizottságot is felelősség terheli azért, hogy a püspök­bólyi és idamajori alapszerve­zet vezetősége nem végez ön­álló munkát. A járási pártbi­zottság munkatársai ugyanis egyetlen esetben sem beszél­tek az alapszervezetek vezető­ségi tagjaival. Bármiről te van szó, mindig a gazdaság párt- titkárával, Petykó elvtárssa.!, — s csak vele, — tárgyalnak. Igaz, így kényelmesebb, de eredménytelenebb! Az alap­szervezetek vezetőségei így nem éreznek felelősségét, nem törekszenek arra, hogy a ma­guk munkájának megkönnyíté­se, a tennivalók eredménye­sebb elvégzése érdekében az alapszervezet miniden tagját bevonják a pártszervezet mun­kájába. Rövid időn belül nagymér­tékben megjavítható a párt- munka a Beremendi Állami Gazdaságban te. A gazdaság pártvezetősége és a járási párt- bizottság — elsősorban a sik­lósi járási pártbizottságról van szó, — tanítsák meg a párt- alapszervezetek vezetőit ön­állóan, felelősségteljesen dol­gozni, a vezetés kommunista stílusára. Ónodi János Képek a Magyar Vöröskereszt pécsi kiállításáról Orvosok, üzemi dolgozók, vö röskeresztes aktívák, diákok gyülekeznek a Magyar Vörös- kereszt Baranya megyei és Pécs városi szervezetének ki­állításán. Az MSZT-székház emeleti nagytermében dr. Abá- di Gyula megyei főorvos ép­pen megnyitóbeszédét mondja: „A Vöröskereszt 1951-ben tö­megszervezetté alakult és a dolgozók széles rétegeire tá­maszkodva, hatalmas aktíva- hálózatot épített ki. Az aktí­vákat ott találjuk az üzemek­ben, az anya- és csecsemővé­delmi tanácsadáson, Ufkolák- ban, a járványok időbeni le­küzdésénél, a véradó-mozga­lom, az első segélynyújtási és az „egészségvédelemre kész"- tanf oly amok megszervezésé­nél • A meenyléóbesraédet alátá­masztják a kiállításon bemu­tatott fényképek, grafikonok. 1954-ben « Magyar Vöröske­reszt 10.373 egészségügyi elő­adást tartott az emberi szer­vezetről, a láihaltaltilan Ida lé­nyek életéről, a fertőző beteg­ségek terjedéséről, a vér sze­repéről és jelentőségéről. A Vöröskereszt és a TTIT szóróé együttműködésének eredménye ként pedig a városokban emel­kedett az egészségügyi előadá­sok száma. 1954-ben az egész­ségügyi előadásokon 115 087- en vettek részt. Az elmúlt év­ben a Vöröskereszt az ország­ban 1 000 termelőszövetkezetet látott el elsősegélynyújtó fel­szereléssel, a tisztasági moz­galom szervezésében pedig 25 ezer vörörfkeresztes aktíva vesz részt jelenleg is. • Az országos eredmények mel lett azonban a kiállítás látoga­tóit elsősorban a pécsi és a Baranya megyei eredményeik érdeklik. Figyelmesen nézik a jólsikerült fényképeket, ame­lyek a pécsi Szigeti terület vö­röskeresztes brigádjának az öregekről való gondoskodásét örökítette meg. A brigád 1953- ban kezdte meg a városi ellá­tottak látogatását, ápolását, élelmüket felváltva hordta a városi konyháról. Később az elhagyott öregeket beszállította a szociális otthonba. Azóta rendszeresen látogatja az ott­hont, ellenőrzi az ebédlők, la­kószobák, betegszobák tiszta­ságát és gondoskodik az öre­gek ruhaneműinek tisztántar­tásáról is. Orvosi előadásokat rendeznek részükre az étke­zésről, a tisztaságról, a beteg­ségék megelőzéséről. A patro- nálásba bekapcsolták a do­hánygyári vörös keresztes cso­port kuUúrgárdáját és havon­ta mindkét pécsi szociális ott­honban műsoros kultúresteket rendeztek a szociális gondo­zottak részér«. Munkájuk eredményeként a Tüzér utcai szociális otthonban rádióit és hangszórót szereltek fel, a konyha pedig új berendezést kapott. • A terem egyik sarkában ha­talmas tabló arra hívja fel a figyelmet, hogy dr. Mtekolczy karmánykitünfteté^ben részesí­tett orvos vezetése a/habt álló v ö röskeresztes brigád, éves munkája eredményeként mi­ként. fejlődött az üzemegész­ségügy. A brigád 1954 elején kezdett dolgozni és egy-egy vöröSkeresztes csoport munká­ját több oldalról vizsgálta meg. Megnézte, hogy a csoport milyen mértékben vesz részt az üzem egészségügyi felada­tainak megoldásában, felül­vizsgálta, van-e kellő számú egészségügyi állomás, fel van- mak-e szerelve, működnek-e, ,van-e elegendő elsősegélynyúj­tójuk, vezetnek-e egészség- ügyi naplót. Tanulmányozta a munkakörülményeiket, a mun­kavédelmi megoldásokat, meg­nézte, hogy a dolgozók el van­nak-e látva az előírt ruházat­tal, védőétellel, biztosítva Az idén jobb eredménnyel zárjuk az évet A meescknádasdJ Kossuth termelőszövetkezet az idén is példát mutat a munkában. A tavaszi munkák idején a járás második legjobb termelőszö­vetkezete voltunk és ezt a helyezést most te tartjuk. Ter­méskilátásaink jók. Cukorré­pánk, burgonyánk, dohányunk, borsónk nagyon szépen fejlő­dik. Előreláthatóan tervünket mindenből erősen túlteljesít­jük. Szarvasmarha-, sertés- és to­jás beadásunkat június 28-án egész évre teljesítettük, Illet­ve túlteljesítettük. Kenyér- és takarmánygabona beadási kö­telezettségünket a géptől telje­sítjük. Lóheréből, lucernából és réti szénából mondén szálat betakarítottunk, mintegy 1200 mázsa súlyban. Ezzel állatál­lományunk szálastakanmány szükségletét egész évre bizto­sítottuk. Az idén a tavalyinál is jobb eredménnyel akar­juk és zárjuk is a gazdasági évet. EBEL JÓZSEF könyvelő. van-e az étkezés, a tisztálko­dás, a gyermekek napközi el­helyezése. A brigád kiváló munkát végzett a dolgozók kezdeményezésének felszí rme- hozatala, javaslataik megváló«* tása területén. Minden látogató megható* d ottan áll meg a kormány ki­tüntetésben részesült dr. Dö­mötör Gyula, százszoros vér­adó és tajtabán Béla hetven­hétszeres véradó fényképe előtt. És tisztelettel tekint a Pécsi Húsipari Vállalat 29 véradójának fényképére: Dö­mötör László, Hollóst Antal, Báli János, dr. Világhy Gyu- láné kitüntetett véradókra, Szabó László igazgató, Gás­pár József párttvtkár elvtárs többszörös véradókra. Az egyik üvegvitrin alatt, az Állami Levéltár sárgulófélben, lévő papírlapjai: az 1848— 1849-es magyar szabadságharc baranyai egészségügyi feljegy­zései láthatók. Ezekből meg­tudjuk, hogy 1849-ben Baranyá ban 9 orvosdoktor, 18 sebész, ? gyógyszerész, 15 okleveles bába és egyetlen állatorvos — Csemy János — működött. Itt van a Honvédelmi Bizottmány utasítása a gyógyszerek árá­nak készpénzben váló kifizeté­sére és TJray János megyei tisztifőorvos 1849-es évi jelen­tése kolera esetén tett intéz­kedésekről, valamint a tábor­ba szállt baranyai őrseregek­ről adott 1848-as egészségügyi helyzetjelentés. A kiállítást gazdagítják a Szovjetunió és a népi demokr ratikus országok vöröskeresz­tes mozgalmának munkáját be mutató tablók, a vöröskeresz­tes jelvények, kitüntetések és azok az értékes albumok, ké­zimunkák, értéktárgyak, ame­lyek a vöröskeresztes levele­zési mozgalom eredményeiként kerültek Magyarországra. Hasznos ez a kiállítás, mert nemcsak a Vöröskereszt és ak­tíváinak sokoldalú munkájába nyújt bepillantást, hanem ne­velő hatása te van: a látogatót, felnőttet és gyermeket egy­aránt megtanítja egészségé­nek fokozottabb védelmére. PUSZTAI JÓZSEF Védekezzünk a lisztharmat ellen! (ÁfCfa O' pl'úheW&úrfoCjAj&thfaúfo 111 árom fiatalember, Kovács Antal, Füle József és Béri Sándor idő­kön a munkaügy kis-irodájában. Mind a hárman masszatolók. A nehéz munka, e közös erőfeszítés baráti szálként fűz­te össze őket s most úgy látszik a rossz­ban is osztozni akarnak, egyszerre akar­nak odább állni. Okos szó, lebeszélés, — semmi sem hatott, megmakacsolták magukat. így érkeztek el porcelángyári szereplésük utolsó felvonásához, a mun­kakönyv kiállításához. Csak egy józan szó, meggondolt válasz, s a munkaköny­vét nem csúfította volna a következő egyáltalán nem bizalomgerjesztő bejegy zés: „önkényesen távozott!” Még Tegzes elvtársnő, az előadó is segíteni akart. — Nem gondolják meg? — Nem! — mondták elszántan, da­cosan. Nem érdekelte őket olyan „ki­csinység”, hogy az önkényesen távozók két évig csak 6—6 nap szabadságot kap­nak, hogy betegség esetén az SZTK csak 50 százalékos táppénzt szolgáltat s ime itt van egy üzem, melynek már megszokták a levegőjét, a munkatársa­kat, ahol egy Igazolatlan távolmaradás esetén nem nyúltak rögtön adminisztra­tív eszközökhöz, s mint segédmunkások is megkeresték az 1300—1400, néha még 1600 forintot is, — nem, erre nem gon­doltak. Az ő fülükben már régen ott dongott a darázs. — Épületanyagfuvarozó Vállalatnál jobb lesz, ott 1800—2000 forintot is le­het keresni. Ezt ők a „jóismerősöktől” tudták, így váltak meg a porcelángyártói május 5- én. IV o de az Épületanyagfuvarozó Vál- falatnál sem 100 forintosok esnek eső helyett. A dolog végét itt is meg kell fogni. Kovács Antalt, Füle Józse­fet és Béri Sándort rakodómunkások­nak vették fel. Tizenegy—tizenkettő órát kocsiztak naponta a megyében, sóderrel, kővel, homokkal, téglával. A meglepetés akkor érte mindhármukat, amikor a borítékosztásra került a sor. Könnyű volt áttekinteni a tartalmát, nem volt abban 2000 — de 1800 forint sem, hanem mindössze 1400—1500 forint. S ráadásul ezt a pénzt nem 210 óra, hanem 300-on felüli órateljesítményért kapták. így hallgatott el a darázs az ő fülükben. Ha még nyíltan neun te be­széltek egymás közt, de már érezték, hogy nem jól áll a szénájuk és meny­nyire igazuk volt a porcelángyári elv­társaknak, mikor intették őket. A követ kező fizetés aztán már végleg betette a kaput is egyöntetűen mondták ki a végszót: el innen. J únius 30-a van, délután 3 óra. A délelőttös műszak régen befejezte a munkát, csak néhányan tartanak még kifelé a kapun. Ádám elvtárs, a főmű­vezető is éppen hazafelé indult volna, mikor egy fiatalemberbe, Bari Sándorba ütközött „véletlenül". — De jó, hogy találkozunk Jani bácsi, — ujjongott amaz. — Node Ad ám elv­társ, már tudta, honnan fúj a széL — No mi újság? — Meggondoltuk a dolgot, Jani bácsi, visszajönnénk mind a masszatoláshoz, ha visszavesznek. — A mondat végét már alig lehetett hallani. — Na tessék, a gézen-guzok. Most szinte könyörögnek, de mikor az idő­sebb valami okosat mond, eleresztik a fülük mellett, még az a szerencsétek, hogy tudtok dolgozni, mert különben... így gondolkozott Ádám elvtárs mi­előtt nyugtatóan megszólalt. — Jó, rendben van, majd megbeszé­lem a dolgot. Igaz, a megbeszélés majd­nem hol.tvágányra futott. Alics elvtárs, az igazgató váltig ellenezte, hogy vissza vegyék az „önkényeseket". Nem átjáró ház a porcelángyár. Végül is azért en­gedett, mert a masszatolókra éppen nagy szükség volt. így került vissza a válla­lathoz július 6-án a három vándor- legény. Kovács Antal most már kissé restelkedve beszél a dologról. — Tudja, egy kis baj volt a szerszá­mokkal, hallottunk az ÉPFU-ról, az­után elkapott bennünket a gépszij. Elő­fordul ez az emberrel. De kérdezze meg most akármelyik korongostól, mióta v:ns».niö‘tiüir'k, van-» ppvnghiánv? Szerencsére a szóváltás éppen egy korongos mellett folyik, de őt már nem kell megkérdezni, mosolya te elárulja, hogy Kovács Antal, ez a keménykötésü, vállas fiatalember igazat mond. — Többet nem csapjuk be magunkat! Gulyás Ernő A kedvezőtlen tavaszi idő­járás ellenére is jónak ígér­kezik szőlőtermésünk. A gon dós és fáradhatatlan védeke­ző munka azonban még ko­rántsem ért véget. A hosz- szas csapadékos időjárás kü­lönösen, ha azt majd nagy meleg követi — könnyen „le­szüretelhet” helyettünk. Bár még a peronoszpóra veszélye som múlott el, máris jelent­kezik egy másik veszedelmes szőlőkártevő: a lisztharmat. Nevét onnan kapta, hogy az általa megtámadott növény­részeken, a levélen, fürtökön és fiatal hajtásokon, poros, fénytelen, szürkésfehér, pe­nészes, dohos szagra emlé­keztető bevonat képződik, a megtámadott levélzet saját­ságosán felpöndörödik. — A szürkésfehér szinű bevonat nem más. mint a lisztharmat gombafonalzata, amely ellen­kezően a peronoszpórával, nem hatol be a növényi sej­tek, illetve szövetek közé, hanem a felsőbőrön élőskö­dők és annak sejtjeit pusztít­ja. A növényi párolgást meg­akadályozó sejtek pusztulása következtében jelentős víz- veszteség áll elő, miáltal a belső szövetek elpusztulnak. Az így megtámadott bogyó felrepedezik, meleg időjárás­ban össze*~d*«d. majd esős. fedve* idő beálltával elrot­had. Különösen a mélyfekvé­sű szőlők vannak kitéve a lisztharmat veszélyének. A védekezés aránylag egy­szerű. Legjobb védekező sze­re a tiszta kénpor és a külön féle kénkészítmények. A kén­porozással nemcsak megvéd­jek, hanem gyógyítjuk is a beteg megtámadott részeket. Miután a kénpor jobban ta­pad és jobban belepi a bo­gyókat, ha azok nedvesek s így a hatása is tovább tart, — célszerű a porozást reggel, a harmat felszáradása előtt végezni. A kénport egyenle­tesen, vékonyan juttatjuk a szőlő felületére. A porozást géppel végezzük. Vigyázzunk, hogy a por apró, finom liszt alakban jusson a porozógép­be, mert ha összecsomósodott és darabos, akkor jó munkát nem végezhetünk és a gépet is tönkre tehetjük. A poro­zást az időjárástól függően kéthetenként megismételjük, de augusztus közepétől a po­rozást be kell szüntetni, mert a bogyóval a borbajutó kén kellemetlen kénhidrogén sza­got okoz. Holdanként 20—25 kilogramm kénport számí­tunk. Ha nem áll rendelkezé­sünkre porozógép, megfelel a célnak egy félméteres pálca végére kötött puha rongyda­rab is, amelyet a vederbe öntött kénporba mártogatunk és a rongyra tapadó kénport a beteg szőlőrészekre ütöget- jiik. Minden szőlőre! foglalko­zó termelőszövetkezet és egyénileg dolgozó paraszt minél előbb nézzen körül a szőlőjében és ha azt tapasz­talja, hogy fertőzött, azonnal kezdje meg a védekezési. • SZABÓ MARTON szőlészeti vezető.

Next

/
Thumbnails
Contents