Dunántúli Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-10 / 161. szám

it A P E Ö TASÄRNAP, 1953. JÚLIUS It fpártmjujtká* 6-k I /uUUw/Us Qéxa, pácttitUác Ahogy az asztalnál ül, már így is magas-növésű em­bernek tűnik. De ha feláll, ak­kor látszik csak igazán, mi­lyen szálastermetű. Fekete ha­ja, mélyenülő barna szeme erőt sugároz. — Akkor mi megyünk ..; — Jó. A napokban utána já- ruk a dolognak. — Hangjába bosszúság, visszafojtott indulat vegyül. A három fiatalember köszön s kifordul az ajtón. — Tudja elvtárs, az történt, hogy a megjáró pótlékot elvon ták tőlük. Csak úgy minden indokolás nélkül. Szó se róla: az üzemvezető elvtársnak joga van ehhez, de akkor mondják meg nekik: ezért, meg ezért nem jár. Nemcsak ők az egye­düli panaszosok! Napjában ta­lán tizen js megkeresnek. Az egyik tanácsot kér, a másik a vájárra panaszkodik vagy va­lamelyik szervre. Telefonálni, vitatkozni, szaladgálni kell... He télien át mindenki arról beszéli az üzemben: nincs mé­ter — nincs tervteljesítés. A feltárókat ide-oda rángatták, még a körletvezet ok is paran­csoltak nekik. Az égjük mun­kahelyen például tizennyolc ta­pasztalt fel táróval — a? elfolyó iszapot takaríttatták, Vukicse- vtcs elvtárs intézkedett. Ha a pártbizottságra hívták értekez­letre, nem hagyta szó nélkül ha a trösztnél volt megbeszé­lés, vitatkozott, érvelt — és l égül elérte hogy az ügyet na­pirendre tűzték. — Ez a pártmunkás köteles­sége: a bizalomra tettekkel fe­lelni. Hét hónapja függetlení­tett párttitkár. Nem komlói, Petöfi-hányáról került ide a múlt esztendőben. Tizenhárom éves korában az egyik pesti bútorgyárban dolgozott napi tizennégy órát. Negyvennégy­ben visszaküldte a katonai be­hívót, megszökött. Szarvas- gödön látta meg az első szov­jet katonát. A párt először a borsodi szénmedencébe hívta, majd Petőfi-bányán vájár lett ötvennégy áprilisa egyik nap­ján a minisztériumból keres­ték fel. Komlóról beszélgettek, nem menne-e el az épülő szo­cialista bányavárosba? ... És azóta itt lakik Kom­lón. — Jó itt lenni, szeretek itt dolgozni. Úgy vagyck már ez­zel is, mintha itt születtem •volna. Nem is akarok elmenni. Most függetlenített párttit­kár. Sokan bizonyára azt gon­dolják, hogy éppen ezért jött ide, s a pártbizottságnak csak kapóra jött, kinevezte és ez­zel elintézte a dolgot. Nem. Vu- kicsevics elvtárs tavaly nyáron brigádvezetóként kezdte, ké- ,sőbb pártcsoportbizalmi lett. S amikor megtudták: Nógrád­I ban is propagandista volt, rája bízták egy szeminárium veze­tését. Januárban önálló üzem lett a feltáró vállalat, megala- ‘ kult a pártszervezet. Ki legyen a titkár? A kommunisták egy­hangúan Vu'kicsevics elvtársra szavaztak. • Kérdem tőle: mit tart most legfontosabb munkájá­nak? — Egy ideig gondolkodik, vaskos füzetét lapozgatja. — Válogathatok bőven. De maradjunk csak a DlSZ-szer- vezet, az ifjúság mellett! Most lesz - pártvezetŐ9égi ülés, a DISZ-szervezet munkájáról tár gyahink. A fiatalokkal meg vagyok elégedve, a tizenegy DISZ-brigád mindig az elsők között van. A másik oldalon van a baj 1 Nincs megfelelő szó­rakozás, tanulás. Érdemes néhány percre be­pillantani abba a vaskos fü­zetbe. Lapjain pontokba szed­ve ott a kommunista pártbitkár számos javaslata. írjunk ide néhányat! . . . Politizálás: A DISZ szer­vezzen Petőfi-iskolát, nevelje a fiatalokat! Rövidesen meg kell alakítani az elbeszélgető bizott­ságot! ... A szakszervezet a DISZ- s.zel együtt rendezze a műso­ros estéket, sportünnepélyeket! De a DISZ maga ig kezdemé­nyezzen. vegyen részt a kultúr ás sportmunkában! ...Vezetés: Minden hónap­ban rendszeresen tartsák meg a taggyűlést. (Alakulás óta még nem volt.) A vezetőségi ülés­nek sem szabad elmaradnia. Necsak a titkár dolgozzék! ... Ifjú kommunisták: A tag gyűlésen tizenhatan kaptáik megbízatást, hogy a DISZ-ben tevékenykedjenek. Egyebek mellet tanítsák meg a fiatalo­kat, hogyan lehet 18 centimé­tert teljesíteni. A pártvezetőség majd meg­beszéli az elgondolásokat, min­denki hozzáteszi a maga véle­ményét s ezzel új élet kezdő­dik a DISZ-szervezetben., — Az ifikre lehet számíta­ni — mondja. — csak törődni kell velük. Bodó Lad példa erre ... A gurfiót már régen lyukasz.­tamd kellett volna, „ Tóth-bri­gád azonban nagyon lassan ju­tott előrébb. E^r hónap akut* mindössze nyolc métert hajtot­tak. „Miit lehetne itt tenni? már a pántltitkár is ezen töp­rengett. Lement „ bányáiba, egyenesen Bodóékhoz. — Figyeljetek ide, fiúk! A gurítót nyolc nap alatt ki kell hajtani, tehát naponta egy métert. Ezen múlik, hogy a munkahelyen lesz-e Jó levegő. Rátok bízom, azt hiszem nem csalódunk bennetek. így még talán sosem dal goztak. Izzaszlotta őket a 30 fokos meleg, három helyett csak ketten végérték a mun­kát, de a nyolcadik napon je­lentették: lyukasztottunk! A mecsekialusrt knütúrház történetére ig szüvesen emlék srtk vissza. A falusiak kiérték, segítsék rendbehoK™, meg egy meiléfclhelynséget épftera, Erről lehet beszé’ni, sót anyagot is viszünk, van itt egy romos épü­let. De ka bontsa le, ki szállít­sa Mecsekfiiliuíra. — és Id épít­se fel?... A fiatalok. Csak egy szót kellett szólnia, s má­ris húsz-harminc jelentkező volt. Akik nem mehettek, azon keseregtek, hogy „velük nem törődik senki . . — Legközelebb ti mentiek — vigasztalta őket Vuktcsevics elvtárs. Mehetnek. Mecsékfaiiu a fel­tárók „védence'1 * * * S * * 8. Már az arató- brigád is készülődik. Vük icsevies e-lvtárs azt tart­ja: mindig a fiatalok között kell lenni, bízná bennük, mun­kával, feladattal ellátná őket. S milyen jó érzés látóra: mun­kájának van eredménye • Néhány mozaik, né­hány aprónak tűnő történet. Ez lenne a párttitkár? Nem, ko­rántsem teljes a kép. Életéről, munkájáról regényt lehet írná. Talán még ez is keveset mon­dana róla. Két szó több min­dennél: kemmunsita pártmun­kás. Tóth György fiat-gl bányamérnök elvtárs kezdeményezésére Új bányaművelésen kísérleteznek Kossuth-bányán Feketevágók és notórius hátralékosok a bíróság előtt A pécsi járásbíróság a napok ban tárgyalt,, Virágh Pál ké­szül lakos ügyét, aki 1934—.">6 telén 14 borjút és öt birkáit vá­gott le engedély nélkül és a levágott állatok húsát zúgpia- con értékesítette. A járásbíró­ság bűnösnek mondotta ki Vi­rágh Pál készíti lakost és 3 és fél évi börtön-büntetéssel súj­tott®. Ugyancsak az elmúlt napok­ban tárgyalta a péesii járásbí­j róság Pavlovics Márk és Hor­váth Jánosné kökénji lakosok ügyét, akik a megszabott határ­időre nem teljesítették sértés­éé tejbeedási kötelezettségüket. Pavlovics Márk 83ő lőtér tejjel és 289 kiló sertéssel, Horváth Jánosné pedig 190 káló sertés­sel maradt adósa az államnak. A járásbíróság mindkettőjüket másfél-másfél évi börtönbünte­tésre ítélte. A bányaftűz örök ellensége a bányásznak. Évtizedeik óta harcol ellene több-kevesebb eredménnyel. Rendszerint ott támad, ahol nem Is várják, s ha káitör, hónapokra, sőt évek­re megbénítja egyes telepe­ken a munkát, mérhetetlen szénvagy on vész kárba. Kos­suth-bányán a 10-es telep rejti magában a legtöbb tűz­fészket Az 55—60 fokos me­redekdőlésű 4—4.5 méter vas­tagságú telep rendkívül gyú­lékony. Évek óta harcol itt az emberi ész, a műszaki tudás az eleinek elten, vizsgálja, kutatja, hogyan tudná meg­zabolázni, legyőzni a termé­szetet Ennek a harcnak tgyWt lelkes irányítóját ismerjük, meg Tóth György fiatal bá­nyamérnökben. Amikor Tóth György Komlóra a III-as üzembe került mindjárt fel­tűnt néki, hogy a 10-es te­lepben csak kamrafejtésefc vannak. Bár azelőtt is több­féle módon próbálták e tele­pet fejteni, a legbeváMabb módszernek a kamrafejtést tartatták, bár ez rengeteg szén e Ipocsékolásával jár, ne­héz benne a fejtés, a szállítás A kam rafejtéseknél csapás­vágatot hajtottak a telepbe s a fekü és fedü felől kiszedték a szenet. A csapásvágaitból vé gezték az iszapolást is. Ennek azonban az volt a hátránya, hogy az isoapolás után mint­egy 30 centiméteres főteüreg keletkezett, s amikor a tete­jére mentek az új vágattal, a szén meglazult, töréseik és tü­zek keletkeztek. Ma )s van­nak ilyen tüzek a komlói bá- _ nyában s ezek elfojtása sok munkát, időt, fáradtságot, anyagot követel. Tóth György bányamér­nök sok fejtörés után a frontfejtéssel való művelés mellett döntött. Elméletben kidolgozta a fejtés, az ácso­lás, az iszapolás, a vízelveze­tés technológiáját. Elképzelé­sét először Garamvölgyi Já­nos elvtárssal, a tröszt terme­lési osztályának vezetőjével közölte, ő is jónak találta s csak annyit mondott: csinál­játok meg! így kezdődött meg a kísér­let Tóth György elképzelése alapján s az ő irányításával a 10-es telepben az V.—VI. szint között az első keleti ke­resztvágattól keletre lévő fej­tésben. Az új módszer elve a következő: Az 50—60 méter hosszú, meredek dőlésű tele­pet egy oszrtószimittel meg­osztják s így a front hossza 25—27 méterre csökken. Az ötödik szinten egy légvágaitot az osztószinten pedig egy csa­pásvágatot hajtanak ki, amin a szállítás történik. A csa­pásvágatort a VI. szinti szállí­tó vágatóbal egy dömtőgurftó köti össze. A frontfejtésben a támadógurítótói jobbra és bal ra szedik a pásztát az osztó- szint felett pedig egy 4 méte­res szénpillórt hagynak. Ez a pillér védi az iszapot énkor a csapásvágatot, mert itt ké­szítik el a gátalkat. A front­fejtést dőlésirányban műve­lik — hazafelé halad — s így a kitermelt szén elszállí­tásához még álló csúszdám sincs szükség, mert a szén, mini a vízesés, zuhog a szál­lítóvágaton álló ^kutyákba.’1 (ajtós csillékbe). Az új művelési mód lénye­ge azonban az iszapolásban van. Az iszapot felülről veze­tik a már lem ű veit s elgátolt fejtésbe. Hogy a munkahelyet és környékét ne árassza el a víz, külön vízvezetéket ké­szítették az osztásainttöl a VI. szinti víztárolóig Ahogy az iszap mérteiről méterre fel­tölti az úgynevezett öresfei- tést, úgy hosszabbítják meg a vizet elvezető facsaitomát is. Az ily módon történő iszapo­lás következtében tökéletesein fellelik a már káiművelt rész, még az esetleges törésekbe is behatol az iszap, nem kelet­kezhetnek üregek, amelyek az öngyulladást elősegítik. A beismpolrt rész felett azután újból megkezdik a fejtést Itt már a főtefák lesznek a talp­gerendák, más változás a mun te folyama tban nem is törté­nik. Mindez nagyon egvszerű- nék, természetesnek tűnik, amikor egj’szer valaki már megcsinálta. Pedig mikor Tóth György élvtárs erről még csak beszélt, egyik mű­szaki kollégája olyan ígére­teit tett, hogy ha meg is csi­nálja amott mond, merényletet követ el a kalapja eilen. Tóth György és munkatársai, de a tröszt vezetői is mindent el­követtek, hogy ezt megtehes­se. Az új fejtési mód beveze­tésének az eddigi kísérletek­nek azonban nemeseik a 'bá­nya tüzek megakiadálj’ozásia szempontjából van jelentősé­ge. Mivel a frontfejtések je­lentősen termelékenyebb munkahelyek a kamrafejté- sekmél, növekedtek a teljesít­mények is. Egy-egy kamra- fejtéiből eddig általában öt fős telepítéssel 15—16 csille szenet szállítottak műszakon­ként s a szállításhoz 2—3 csillésre is szükség volt. Je­lenleg a kísérlett frontfejtés­ből hét fŐ6 telepítéssel 35—40 csille szenet számítanak mű­szakomként., arra bizony lé- nj'eges különbség. A kísérlet tovább folyik. Előkészületek történtek már arra is, hogy hasonló módon fejtsék a 7-es és 8-as telepiek egy részét is. Tóth György bányamérnök helyes úton. indult el s ezen az úton minden műszaki, minden munkásnak követnie kell: leer esni, kutatni az újat; a fejlettebbet, mert csak új módon, fejlettebb technoló­giával és technikával leszünk képesek az éves tervben, a szocializmus építésében elénk tűzött feladatokat megoldani. MESTERFALVI GYULA Többet tesz, mint amennyi kötelessége Szigetvár dolgozóinak kedves ismerőse Farkas István postai kézbesítő. Lelkiismeretesen, pontosan végzi munkáját. Szűn telenül arra törekszik, hogy minél többen olvassák a Sza­bad Népiét, a Dunántúli Naplót, a Szabad Földet és azokat az újságokat, amelyek cikkeikkel nevelik, segítik a dolgozókat. Munkája nyomán egyre többen fizetnek elő a párt lapjaira. Az előfizetőkkel rendszere­sen beszélget, s ennek az az eredménye, hogy körzetében állandó és egyre növekvő az előfizetők száma. Ezen felül azonban arra is nagy gondot fordít, hogy az újságot naponta vásárlók száma is nőjön. Az árusítást úgy végzi, hogy fel­hívja a dolgozók figyelmét^ a lapban található fontos és őket közvetlenül is érdeklő cikkek­re. Meggyőző beszélgetéseivel, szorgalmas munkájával elérte, hogy az előfizetőkön kívül a rendszeresen vásárolók tábo­ra is gyarapszik. Többízben vállalta az előírtnál több újság eladását és vállalását teljesí­tette. Példamutató jó munkáját kézbesítő társai is elismerik és szívesen követik. B. K. Tj'zt az embert Vincze Istvánnak hívják. Harmincnégy s-t éves, de bárki 45-nek is nézhetné .A könnyelműség, léhaság, a „könnyű” pénzkereseti lehetőség Komlóra sodorta, mint megannyi sok társát... Ide, ahol egy születő új város zűrzavarában „kikaparja magának a gesztenyét.. ahol „nem kérdik, ki voltál..." és még kap 600 forintot is, amikor elő­ször száll le a bányába. Légvárakat épített... Bányában dolgozott. Nem sokat. Csak nyolc napot... S idekerült. VI, előre esett villákkal, meggörnyedt háttal. kopaszon: kezén bilincs... testén fegyencruha. A légvárak szét pukkantak... Megbánásnak nyoma sincs csontos ábrázatán. — Hányszor volt büntetve ... ? Bárgyú pillantást vet a mennyezetre. Gondolkozik, mintha azt kérdezné valaki: hányszor volt moziban az elmúlt hó­napban. — Hatszor kérem... hatszor voltam büntetve. És felsorolja: megvesztegetés, — ruha, pénz lopás, — ható­ság elleni erőszak, — verekedés, — betörés Pesten a Rákóczi úton, — ismét betörés a Rákóczi úton, — és most ruhát, pénzt, karórát lopott bányásztársa szekrényéből. Ez a hetedik bün­tette. Eredmény: 4 év, hat hónap .Most 34 éves. ebből 8 évet, 8 hónapot ült összesen börtönben. Fiatalságának legszebb éveit priccsen forgolódva töltötte el...! Négyen vagyunk a szobában. A komlói ügyészség helyettes vezetője; volt bányász, szőke, szürke szemű, zömök fiatalember. Arca: feltétlen igazságszeretet, becsület. A fogházőr: vöröshajú legény, egyszerű, nyílt pillantásé ember. Lábhoz eresztett fegyverrel egyenesen ül a fegyenc mögött, akár a tárgyaló­teremben. A nyitott ablakon át beszűrődik a város forgalmá­nak jellegzetes zaja: percenként száguldanak el az autók, autó­buszok az épület előtt. A pályaudvarról éles mozdonyfütty jelzi a szénnel megrakott szerelvény indulását... A kertben enyhe, nyári szellő oson a fák, bokrok, virágok között... — Jöjjön ide az ablakhoz!... Letöltötte a három és fél évet. Nézzen csak ki: ezt kapta cserébe: a szabadságot, munka- lehetőséget. Maga mégis mást választott... A fegyenc nem felel. Sután bámul kifelé az ablakon, aztán visszaül a székre. Gondolt is 6 a szabadságra, becsületes mun­kára, amikor bányásztársát meglopta! Hiszen 1945. óta így vál­takozik az élete: betör — ül, betör — ül, és ismét ez. ki tudja hányszor és meddig! De pontosan negyvenöt óta! Előtte nem volt büntetve, kiszolgáló volt Pesten, a Gelb Malvin-féle virág­kertészetben, Virágkertészből -r- betörő,,i löétpióhóu (jöuöizfmő Kérdem tőle: miért éppen negyvenöt után lépett a bűnözés útjára, amikor a felszabadulás napjától kezdve ebben az or­szágban minden becsületes embernek megadatott a munka- lehetőség, az emberi élethez való jog? — Megmondom én kérem. Azért, mert tudtam, hogy ez­után csak munkából lehet megélni.. . Nem szerettem dolgozni... Megdöbbentő ez a cinikus őszinteség. De ez egyszer ördöge van: ebben az országban valóban csak munkából lehet meg­élni ...! — Amikor vonattal visszahozták Komlóra, nem érezte, milyen jó lenne szabadon élni? Vállát von: — De igen. A vonaton két ittas embert is láttam és jó nőket. Akkor jutott eszembe ... fii i mást is értene ő a szabad élet fogalma alatt, mint az italt és a nőket! Amikor, mint szabad ember, ér­kezett Komlóra, akkor sem a várost annyira jellemző lüktető, forgalmas életet látta, hanem a kocsmákat, az idesereglett or­szágos szélhámosokat, csalólcat, utcalányokat... Mikor nézett fel Kökönyös gyönyörű bérházaira, az iskolákra, az aknákból fölszálló bányászok seregére?! — Izlelíe-e a hegyek tövében sarjadó élet zamafáí, látta-e a hegytetőről a város egyre szé­lesedő panorámáját? Soha! A kocsmák bűzös, lihegő zugából csak a söntéspultig ért el képzelete, érdeklődése. De hát miféle családba született bele ez az ember? — Kilencen vagyunk testvérek ... Ok dolgoznak ... Sután, tompán verődik rekedt hangja a szoba falán. A család? Két húga sztahanovista, egyik testvére közértvezető, majd zöldségüzlet-vezető, műbútorasztalos, főellenőr stb. .. .Ceruzám megakad a papíron. Nem írom tovább. Ezt nem értem, s falán nincs is ember, aki megértené: hogy szülhet becsületes család egy ilyen naplopót?! Hiszen egy vér, egy hús, egyugyanazon környezet, nevelés! — Hja kérem...! Van egy közmondás: „Minden csa­ládban van egy rossz .../*’ Én voltam nálunk a rossz, és Pesten a hetkerületben, a „csikágóban” minden családban így volt... Hát ilyen magagyártott „közmondással" igazolja saját el­tévelyedését bűnös életét és ő ezt el is hiszi! De Komlóból ..i nem lesz „Csikágó”!! Még egy kérdés, szemtől-szemben egy hétpróbás gonosz­tevőtől: Miért lopott? Kész a válasszal: — ízlés dolga, kérem. Van, aki mániából, ki másért .Én nagyon szerettem szórakozni ■. ■ De, a könnyen szerzett pénz, könnyen vész el... Igen. S vele együtt elvész ifjúsága is, a börtöncellák ho­mályában ... — Mi a szándéka, ha letölti büntetését? — Villanymotort veszek, szivattyút és virágkertészetet léte­sítek ... Soha többé nem élek törvényen kívül... — Mi biztosíték van erre ... ? Hallgat. Nem válaszol... Komlón, három, három és fél esztendeje még igen rossz erkölcsi állapotok uralkodtak. A város becsületes építői közé el­vegyült a tolvajok, lecsúszott elemek, osztályidegenek, élősdiek sáskahada. Három esztendő óta kemény harc folyt nemcsak lent a föld alatt a szénért, hanem a föld felszínén is: Komló dolgozói, kommunistái, rendőrei, bírói kíméletlenül irtották, gyomlálták a bűnözők hadát. Megjavultak az állapotok, de ... .. .Es ennél a „de" szócskánál meg kell állnunk egy pilla­natra. A férgese — a vádlottak padjára került előbb, vagy utóbb. De a bűnözés gyökere — ha megtépve is — még táp­lálkozik, még táperőhöz jut! Mert vannak, akik — az építőanyagot eladják és a pénzt elzsebelik... Mert vannak, akik — rosszul tervezik az épületeket, sza­botálnak, késleltetik a termelés gyorsuló ütemét... Mert vannak, akik — homokot dobnak a rázócsuzda mo­torjába, vagy eltömik az iszapolócsöveket... Soroljuk tovább? Nem kell. Ezek az emberek, egy tőről szakadtak a vinczeistvánokkal: ők is bűnözők, ök azok, akik saját, szennyes életformájukat akarják itt meghonosítani. Jl/T ég itt élnek közöttünk. De hogy meddig, az senki má- son, a világon senki máson nem múlik, mint Komló dolgozó lakosságán! Akár bányász, akár tanító, vagy főköny­velő, vagy gépírónő — van egy közös kötelességük: leleplezni a csalókat, bűnözőket! Tisztítsák meg szép városukat, e gyö­nyörű völgyben virágzó kis hazájukat a — bűntől, és győzzön a becsület! RAB FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents