Dunántúli Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-01 / 153. szám

DUNÁNTÚLI >1.0 yßfr.DnmcTÄBmi t tJi! A MAI SZÁMBAN: A helsinki béke-világtalálkozó felhívása a világ népeihez (2. a) — Felhívás az ifjúsági cséplő- munhacsapatok második országos versenyére Cí <x) — Párt és pártépítés (3. oj — Növelik a munka biztonságát Pécsbányán (3. oj — Köszöntjük kitüntetett orvosainkat! (4, oj MDP BARANYA MEGYEI TT/A' CA'NAK LAPJA Xn. ÉVFOLYAM, 153. SZÁM ARA: 50 FILLÉÍt PÉNTEK, 1955 JÚLIUS 1 Lehetséges a megegyezés — harcoljunk érte! Nagy munka folyik nálunk. Megkezdtük a kenyérgabona aratását A jólétért, a na­gyobb darab kenyérért indult harc a földeken. Kombájnok, aratógépek, aratóbrigádok in­dulnak a gabonatáblákra min­den reggel. A nagy munka hevében kevésbé figyelünk a nagyvilágban zajló esemé­nyekre. Pedig éppen ezekben a nyári hónapokban nagyje­lentőségű események, a béké­ért vívott harc egymást köve­tő csatái folynak, s ezek ered­ményétől is függ, hogy béké­ben élvezhetjük-e a következő években növekvő jólétünket A nemrég lezajlott esemé­nyek azt bizonyítják, hogy nagyok és folytonosan növek­szenek a béke erői. Elég, ha a Két legutóbbi eseményre gon­dolunk: a Helsinkiben megtar­tott Béke-Világtalálkozóra és az ENSZ jubileumi ülésszaká­ra, amelyen Molotov elvtárs beszámolóját azért fogadták nagy tetszéssel, mert a béke érdekében teendő lépéseket jelölte meg. Mindkét esemény azt bizonyította, hogy a béke híveinek hatalmas tábora és a háborúra spekuláló imperia­listák által befolyásolt csopor­tok erőviszonyai egyre jobban eltolódnak — a béke ügyéire kedvező irányban. Helsinkiben 68 ország majd­nem kétezer küldötte fejezte ki a r\é"">pik békevágyát. Ezen a Béke-Világtalálkozón az ed- digi akinél is erőteljesebben bi­zonyosodott be, hogy a békét illető legfontosabb kérdések­ben azok is egyetértenek, akik egyébként a legkülönbö­zőbb pártokhoz, válási feleke­zetekhez, társadalmi osztá­lyokhoz tartoznak. A Béke- Világtalálkozó kiküldöttei ál­tal egyöntetűen elfogadott fel­hívás megállapítja: „::: be­bizonyosodott, hogy mély vé­leménykülönbségek és eltérő világnézetek ellenére meg lehet egyezni fontos kérdések­ben és hogy tárgyalások útján ma már számos problémát meg lehet oldani.’* Ez a megállapítás különösen fontos most, a négy nagyha­talom kormányfőinek tervbe­vett találkozása előtt. Az im­perialista, háborúpárti csopor­tosulások ugyanis most is — mint minden hasonló jelentő­ségű tanácskozás előtt, — azt igyekszenek elhitetni, hogy a nagyhatalmak közötti tanács­kozás kilátástalan, nem jö­hetnek ott létre mélyreható megállapodások a nemzetközi kérdésekben. Azért teszik ezt, hogy előre elhárítsák maguk­ról a felelősséget és elterel­jék a figyelmet azokról ' a mesterkedésekről, amelyek az eredményes tárgyalás meghiú­sítását szolgálják. A helsinki Béke-Világtal ál­kozó küldöttednek szavazása bebizonyította, hogy igenis lehetséges a megegyezés. Le­hetséges tárgyalások és köl­csönös egyetértésben tett in­tézkedések útján csökkenteni a nemzetek közötti feszültsé­get, meg lehet teremteni a tartós békét. Molotov elvtárs az ENSZ jubileumi ülésszakán fel is sorolta, hogy milyen intézkedések lennének szük­ségesek ehhez. Hét pontban foglalta össze azokat a teendő­ket, amelyek a kölcsönös bi­zalom légkörét teremthetnék meg a nemzetek között, a bi­zalmatlanság és háborús fe­szültség légköre helyett. A be­szédében foglaltak szerint a háborús propaganda beszün­tetése, az idegein területen lé­vő katonai támaszpontok fel­számolása, az atomerő békés felhasználása, a megszálló csa­patok kivonása Németország­ból, a megoldatlan távol-ke­leti kérdések rendezése, a megkülönböztető gazdasági rendszabályok megszüntetése, a nemzetközi kulturális kap­csolatok kifejlesztése lenne a kölcsönös bizalom megterem­tésének útja. Mindezeket végire lehet haj­tani. Csupán arra van szük­ség, hogy a nagyhatalmakban meg is legyen az őszinte szán­dék a béke megszilárdítására, a háborús készülődés, fegyver­kezés megállítására. A Szov­jetunió számtalanszor bebizo­nyította, hogy benne megvan a szándék a megegyezésre, az egymás kölcsönös tiszteletben tartása és a kölcsönös biza­lom alapján folytatott tárgya­lásra. Könnyen kiderül az is, hogy viszont melyik állam az, amelyikből h'ányzlk a szándék. Csak fel kell ten­nünk a kérdést: melyik állam­nak vannak idegen területen támaszpontjai? Az Amerikai Egyesült Államoknak. Melyik állam használja fel pusztán háborús célokra az aitomener- it? Az Amerikai Egyesült llamok. És hasonló a válasz a többi kérdésre is. Az Ame­rikai Egyesült Államok mono­polistádnak érdekei nem a bé­kéhez, hanem a háborúhoz fű­ződnek, mert az imperializ­mus természetéből fakad, hogy a háború hozza a tőkés mono­póliumok számára a legna­gyobb hasznot. Az imperialista nagyhatal­makból hiányzik a szándék a békés megegyezésre. Ez azon­ban nem cáfolja a Béke-Világ találkozónak azt a megállapí­tását, hogy van lehetőség a nemzetközi kérdések békés rendezésére. A népnek, a dol­gozó millióknak sehol, a világ egyetlen országában, még az Amerikai Egyesült Államok­ban sem érdekük a háború, viszont életelemük a béke. Ezt egyre többen látják tisz­tán és egyre többen fejezik ki hangosan, érthetően, és követelőén. Ez az alapja an­nak, hogy bízunk a béke meg szilárdításában, bízunk abban, hogy tárgyalásokkal, megegye­zéssel létrejön a nemzetek kö­zötti kölcsönös bizalom, meg­szilárdul az országok bizton­sága. A helsinki Béke-Világtalál­kozó újabb biztatást sugároz felénk: mutassuk meg együt­tes erőnket, küzdjiink tovább, egyesítsük erőfeszítéseinket, mert ezzel legyőzhetjük a há­ború veszélyét. IFJÚSÁG, fíÍPMM.'K A bólyi fiatahik a gyors aratásért Z1 supán néhány napja hangzott el a DISZ II. kongresszusán a felhívás a magyar parasztfiatalokhoz, hogy minden erejükkel harcoljanak a szocializmus építéséért falun. Különösen, most az aratás idején vár rájuk nagy és jelentőségteljes feladat. A bólyi gépállomás DISZ-fiataljai emelik a DISZ jó hírnevét azzal, hogy alaposan kiveszik részüket az idei aratásból. Lelkesedésüket mutatja az is, hogy már csatlakoztak a bála- tonkiliti gépállomás fiataljainak versenyfelhívásához: az ezer holdas aratási versenymoz­galomhoz. Máger Ferenc fiatal dlszlsta csütörtökön délelőtt mégegy- szer s egyben az utolsó simí­tásokat végezte el kombájn­ján, hogy a hét utóján vagy a jövő hét elején meginduló nagy aratási munkákban za­vartalanul dolgozhassák. Az öttagú kombájnbrigád tagjai: Kész Ottó, Katona Mária, Bal- lamgó Sándor, Vajta Pál, és ő, elhatározták, hogy egy-egy kombájnnal 200 hold gabonát takarítanak be. Kész Ottó dlszlsta Is csatla­kozott a brigád többi tagjával egyetemben az ezer holdas aratási versenymozgalomhoz, melynek célja, hogy az öt kom­bájn mindegyike elérje a 200 holdas teljesítményt. Kom. bájnja már aratásra készen áll. A munka megkezdésétől az aratás végéig öt százalék üzemanyagot és egy százalék szem megtakarítását vállalta a megengedett két százalékkal szemben. Ballangó Sándor kombájn­vezető elhatározta, hogy mint az elmúlt években, úgy idén is kifogástaiau munka, végez kombájnjával a termelőszö­vetkezeteknek. A minőségi munka érdekében vállalta, hogy csak 15—20 centiméteres tarlót hagy és a megengedett két százalékos szenveszteséget fél százalékkal csökkenti. Ezért a rostákat állandóan tisz­tán tartja, mert ez az előfel­tétele annak, hogy ígéretét va- lóraváltsa. Ha szép as idősorainak — ha szemerkél, kapálnak A gyöngyösmelTéSd Szabad Nép termelőszövetkezet min­den percet alaposan kihasznál­va végzi az aratást és gyocnta- lanítja közben a kapásnövé­nyek tábláit is. Szerdán a vá­sártéri dűlő árpáját aratták déliig — míg csak az eső ki nem parancsolta őket a dűlő­ből. Azonmód haaavitték a ka­szákat és kapát fogva egyré- szüik a burgonya másodszori töltögetésére, másrészük pedig a kertészetbe indult. A kapko­dás nélküli, szervezett munka­meglátszik kukoricájukon, ré­pájukon és burgonyái öld jüköm: még csak hozzá hasonlót sem látni a környékem. Kaposszekcsőn a tsz kezdte meg az aratás? A Táncsics tsz 14 hold őszi­árpáját 15 kaszás egy nar alatt vágta le. Az ősziárpa :ö.djét aratás után azonnal felszánt­ják és másodveteméiykén* csa lámádét és takai-inaiy ká­posztái. vwii.tk bele. A kenyérgabona aratásáig el­végzik a 35 hold kukorica har­madszori kapálását. A termelőszövetkezet föld­jein igen szép a gabona, öszi- árpából például 16—18 mázsás átlagot várnak holdanként. Számították már a búza hol­danként! átlagát Is, s megálla­pították, előreláthatóan egy munkaegységre 6 kiló búzát oszthatnak maid. Váradújpusztai fiatalok Egyszer kisüt a nap, utána újra eső zuhog. így megy ez hétfő óta. A váradújpusztai Törekvő termelőszövetkezet­ben is várták — várták, hogy majd csak végeszakad, szer­dán azonban megsoltalták, — korán reggel megkezdték az árpa aratását. A kévekötő aratógépet hú- zató traktor éppen most ka­nyarodik ki a tábla végén, nyergében Z. Vörös József DlSZ-taggal, mögötte az ara­tógépen Bizderi János, a se­gédvezetője ugyancsak DISZ tag. Ügyesen bekanyarodnak a tábla végén és máris nyar­galnának tovább. Amott a lekaszált részen, már a kévék összehordását is megkezdték. Győr Júlia, Bizderi Józsefné és Fejes Etel diszisták két-két árpa­kévét derékon ragadva — rakják keresztekbe. Mire elköszönünk, már a harmadikat kerüli az arató­gép megállás nélkül. Szem­látomást kisebbedilk a tábla, szaporodnak a kévék, egy­mást érve állnak katonasor- ban a keresztek a diszfctéfc kezenyomén. K. V. Befejezték az őszi árpa aratását Várad községben Csulak István 15 holdas egyénileg dol­gozó paraszt és Mátyás József, a tanácstitkár édesapja hétfőn délután befejezte az ősziárpa aratását. Bürüsön Deák János 15 holdas egyénileg gazdálkodó, kedden délre az utolsó szálig learatta az árpáját. Kétújfaluban hétfőn délelőtt három egyé­ni gazda jelentette a községi tanácsnál, — A. Bognár József, Pecsora János és Boós József, — hogy learatták az árpájukat. Eke va%y tárcsa ? A kérdés a magyarbólyi Tartós Béke termelőszövetlce- zetben vetődött fel teljes sú­lyával. Mert, — szinte hihetet­len — a Tartós Békében még sosem tárcsázták a tarlót, ha­nem mindig ekével mentek ne­ki. E hét szerdáján aztán meg­tört a jég. De milyen nehezen! Hegedűs Vince elvtárs, a já­rási tanács mezőgazdasági osz­tályának vezetője munkaruhá­dban ment ki a tsz-be, hogy a > J gyakorlatban megmutassa és Hétién űáattak, s-ze-idán mái. a tai.iéuiúés.scl\ lehet jól tárcsázni. A tsz-elnök > 1 ' i ugyanis azzal érvelt, hogy: is itéQ&dek Bcnedeczki AneUásélc ^ tárcsák. Ami az utóbbit illeti, A szénbányászati trösztök jelentik: Az első félév utolsó előtti napján kiváló eredményeket rtek el megyénk bányászai, s ma a második félév első F^rU^J0letleu lendülettel, ugyanolyan lelkesedéssel kell egmditaniok a harcot az eves terv teljesítéséért, mint ahogy xrcbaindultak jűnuá/r elsejéii. Az üzemek közötti párosverseny 29-i eredményei: ECS András-akna 1 Széchenyi-akna István-akna Béke-akna Petőfi-akna napi havi 103.8 100.4 94.7 102.3 103.4 102.7 105.5 101.5 102.2 103 KOMLÖ Hl-as üzem II-es üzem Béta-akna I-es üzem Szászvár Tröszt 101,9 102.1 Tröszt Vigasztalanul esik az eső. Az emberek fedél alá bújtak, gya- 1 log, kocsin, vagy ke- rékpáron hazamen- (tek: mondván, hogy (ma már úgy sem le­het dolgozni, aratni, 1 kapálni. A Az elnéptelenedett halárban csak egy embert látni, amint az ázott lovakat no­szogatja, mintha csak J azt mondaná nekik: még csak egy-két forduló, mindjárt me­gyünk haza. A lovak bólogatnak a noszo­gatásra és egyenle­tesen húzzák maguk . után a boronát. ? — Hányat fordulsz még? — dugja elő a 109,4 102,8 i fejét rejtekhelyéről, napi 112.4 102.7 104.4 118.5 89 havi 100.5 93 105.3 115.1 90.8 az eperfa alól, ahova az eső elől menekült Benedeczkd András- né. — Még egyet és kész! — felel a kér- d nzett, kovácshidad rokon. — Rövidtenyész- idejü kukoricát vetet tünk bele — hordoz­za végig tekintetét a nyolcszáz négyszög­öl földön Benedeczki- né. A föld jobb olda­lán még ott sorakoz­nak az árpakeresz­tek. — Az árpát még nem hordtuk be — kapja el tekintetemet — mert arra még nem volt idő. Most arattuk le hétfőn. — Hétfőn“’ De hi­szen m a még csak szerda van!? — Mit csodálkozik ezen? Bevetettük vol na mi már tegnap is, csakhogy nem adhat­ta oda bátyám a lo­VOJt. Az eső szaporáz, a lovak megfordulnák, és mintha csak tud­nák, gyorsabban jön­nek az utolsó fél for­dulón. Benedeczkiné meg csak beszél, azt meséli, hogy nekik kis darab földjük van, mert az ura csa- tomaőr, de erről a kis földről is lehet sok termést betaka­rítani. — Tavaly, meg az azelőtti években is így csináltuk. Meg is volt az eredménye. Annyi kukoricánk termett tavaly a má­sodvetésből, mint sok másnak az elsőből. Irigyeltek is bennün­ket, azt mondták: ­„Jó nektek, sok ku­koricátok ténmett és a másodvetés után nem keli beadni sem!” Persze mi meg is dolgoztunk ezért! Ha letakarítottuk az A árpát, akármennyi £ dolgunk is volt, elő­ször a tarlóhántást végeztük el, mert csak akkor jó a má­sodvetés, ha nedves földbe kerül. — Hát akkor most jó termést várhat­nak, mert esőben ve­tik a kukoricát, — búcsúzok Bemedeczki Dótól. — Jót bizony, olyan jót... — keresi az } összehasonlító szót. Nem találja, hát én kimondom helyette: <1 hogy legalább két disznót meghizlalhas- j ’ sanak belőlel f | igaza volt. De Hegedűs elv­társ éppen azért ment ki, hogy ne fussanak egymásra azok a rakoncátlan tárcsák. Nem is futottak. Súlyokat helyeztek rájuk — földdel megtöltött ócska zsákokat — úgy eloszt­va, hogy egyenletesen nyomód­janak a földbe, — és az egy­soros tárcsa előírásszerűén ha­sogatta és borogatta az árpa tarlót. — IQV igen, ezt elfogadom — mondta a látottak alapján Szo- kolovics Mile elvtárs, a tsz- elnök, és még hozzátette: — No, hát mi sem vagyunk ellenségei az újnak... szóval ez már munka, így jó. Ezután bizonyára annak je­lentőségét is jobban látja a tsz-elnök — és Fehér elv társ, ja növénytermelési brigádveze- * tó is, -hogy a tó^árkányi kai gyorsabb a ^yait csak ekével, kevetke í®t akik gyó- csóbb is, 507°

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents