Dunántúli Napló, 1955. június (12. évfolyam, 128-147. szám)

1955-06-17 / 141. szám

1965 JÜNTÜS 17

NAPLÓ

3

A DISZ II. kongresszusa folytatja

munkáját

(Folytatás a 2. oldalról)

meit, a fiatalok nevelésének egyéb fontos eszközeit. A falvak fiataljai is szeretnek munka után tanulni, jó könyvet olvasni, 'előadásokat hallgatni, táncolni, sportolni.

Éppen ezért politikai és szervező munkánk középpontjába a falüsi alapszervezetek erősítését, fejlesztését kell állítanunk., Biztosítani kell, hogy a falusi, szervezetek képesek legyenek kielégíteni a parasztfiatalok sokoldalú érdeklődését.

A kultúra és sportmunka nemcsak érdekes, színes, hasznos, szórakozást, tartalmas élményt visz az alapszervezetek életébe, hanem segít sorainkba hozni a DISZ-től még távolálló fiatalokat. Az ifjúsági szövetség nevelőmunkájának ezeket a hasznos módszereit sajnos nem nagyon használtuk az elmúlt esztendők során.

Falusi DISZ-szervezeteink váljanak motorjává a parasztifjúság művelődésének, sportjának, s fejlesszék ki saját szervezeti kereteik között is a kultúr- és sportmunkát.

Ideje érvényt szerezni annak a rendeletnek, amely szerint a kultúrotthon igazgatóhelyettese mindenütt a DISZ megbízottja legyen.

Falusi sportmunkánk tovább fejlesztése édekében biztosítani kell a DISZ alapszervezetek ak tív szerepét az egységes falusi sportkörökben.

0'v>an falvakban, ahol a sportkör még nem működik, a DISZ-szervezetek alakítsanak sportcsapatokat. Gondoskodnunk kell az ilyen sportcsapatok számára megfelelő vezetők képzéséről is.

Kultúr- és sportmunkánk, az ifjúság szórakoztatási lehetőségeinek megteremtése természetesen csak akkor lehet eredményes, ha az ifjúság szocialista nevelését szolgálja. Nincs köszönet az olyan kultúr- és sportmunkában, amelyik öncélúvá válik, kizárólagos helyet foglal el a szervezet életében, amelyik eltereli a fiatalok figyelmét életük fő kérdéseiről, a munkáról, társadalmi kötelezettségeikről.

Számos szervezetünk munkájában komoly hiba, hogy nem veszik eléggé figyelembe az ifjúság különböző rétegeinek, különböző korosztályainak sajátos igényeit.

Ez a fő oka többek között annak, hogy a falusi lányok és a húsz éven felüli fiatalok nagy tömegei még nincsenek a DISZ. ben.

Miért van olyan kevés iány falusi Dísz-szervezeteinkben? Sokhelyütt távoltartja a lányokat a piSZ-től, a legények udvariatlan, durva magatartása. Emiatt, de különösen a klerikális reakció befolyása miatt — nem egy helyen a szülők is ellenzik, hogy lányuk a DISZ-be járjon. Szervezeteink jelentős részének «em sikerült még megfelelő kapcsolatot teremteni a szülőkkel, e felnőttekkel, s különösen a pedagógusokkal. Bnélkül pedig nehezen lehet megjavítani a szervezeti munkát. Tasson hosszú ideig gyenge volt a DlSZ-élet. A helyzet akikor változott meg, amikor az újonnan megválasztott vezetőség tagjai sorrajárták á szülőket és megkérték őket,

hogy engedjék el a DISZ-be gyermekeiket. Az alapszervezet munkájába bekapcsolódott az egész tantestület, élén az igazgatóval. Azóta a szervezeti

élet fellendült.

Helyeseljük, hogy szervezeteink különböző rendezvényeikre a szülőket is meghívják.

Helyes a nagyberki DlSZ-ve- zetők 'módszere is, akik rendszeresen megbeszélik a DISZ- tagok szüleivel a fiatalok nevelésének kérdéseit.

örvendetes, hogy falust műn kánkiban egyre több falusi nevélő vesz részt. Több alapszervezetben fiatal tanítót választottak titkárnak, száz és száz pedagógus dolgozik a Petőfi- iskolák vezetői között, valamint a kultúr- és spartmunka

irányításéiban.

A pedagógusok aktív közreműködése fontos tényezője további munkánk eredményességének is.

Vonjunk ezért be a jövőben is szervezeteink vezetésébe, munkájának segítéséibe mennél több olyan falusi nevelőt, aki teljes szívvel kész ifjúsági szövetségünk tevékenységének támogatására.

Tömegbefolyásunk nem kielégítő növekedésének egyik oka az is, hogy keveset törődtünk és még ma is keveset törődünk a DISZ természetes utánpótlásával, a falusi úttörőkkel. Nem készítettük elő megfelelően az úttörők felvételét a DISZ-be, nem törődtünk az úttörők korosztályából (közvetlenül a DISZ-be kerülő 15—16 éves fiatalokkal.

Falusi DISZ alapszervezeteink érezzék saját ügyüknek az úttörőkkel való foglalkozást, segítsék, támogassák az úttörőcsapatok munkáját.

DISZ-szervezeteink feladata, hogy a csapatvezetők munkájának segítésére DISZ-tag raj- vezetőket küldjenek az úttörő csapatokba, s végezzenek közöttük olyan nevelőmunkát, hogy az iskola elvégzése után az úttörők többsége tagja legyen ifjúsági szövetségiünknek.

Falusi DISZ-szervezeteink

növekedését sok helyen akadályozták az alapszervezet működéséhez szükséges tárgyi feltételek, elsősorban helyiségek hiánya is. Több száz falusi szervezetünknek még ma sincs otthona.

Alapszervezeteink vezetői, de különösen a felsőbb DISZ- bizottságok, most már pártunk Központi Vezetőségének az ifjúsági munkáról hozott határozatára támaszkodva — lépjenek fel határozottan a DISZ helyiségek, illetve otthonok ügyében. Innen a kongresszusról is kérjük a helyi tanácsok elnökeit, termelőszövetkezeti elnököket, gépállomások és állami gazdaságok igazgatóit, hogy biztosítsanak szervezeteink részére

olyan helyiséget, ahol a fiatalok megtalálják a szervezeti élet, a művelődés, a szórakozás lehetőségeit.

Falusi DISZ-szervezeteink munkájában károsan érezteti hatását, hogy egy-egy községen belül működő különböző tömegszervezetek, társadalmi szervek, intézmények, — mint a sportkör, a MÖHSz, a kultúrotthon, a tűzoltó-egyesület szétforgácsolják az ifjúság erejét és nem a DISZ-t segítve,

Kedves Elvtársak! Érmek a megtisztelő, de ugyanakkor nem könnyű és nagy felelősséggel járó feladatinak falusi alapszervezeteink csak akkor tudnak megfelelni, ha politikailag szilárd, tapasztalt vezetők állnak alapszervezeteink élén.

Jól működő szervezeteink tapasztalata alapján mennél több húsz éven felüli, katonaviselt párttag, vagy tagjelölt fiatalt (kell alapszervezeteink élére állítani s a szervezetek vezetésébe jobban be kell vonni a fiatéi falusi értelmiséget.

. Gosztonyi elvtárs a vezetés kérdéseit tárgyalva, megállapította, hogy jó szervezeti élet csak ott alakulhat ki, ahol az egész vezetőség dolgozik, ahol a DISZ-tagok is konkrét megbízásokat kapnak.

Elvtársak! Falusi DlSZ-szer- vezeteimik munkája megjavításának fontos feltétele, hogy több segítséget kapjanak szövetségünk Központi Vezetőségétől, s az alsóbb DISZ bizottságoktól, — mondotta a továbbiakban az előadó, majd így folytatta:

A falusi alapszervezeteink megerősítése érdekében alapvetően meg kell változtatni vezetési stílusunkat — s a vezető szervek, bizottságok, leghanem a DISZ-szel rivalizálva igyekszenek megoldani feladataikat.

Pártunk Központi Vezetőségének határozata az ifjúsági munkáról, most minden feltételt megteremtett ahhoz, hogy végetvessünk a falusi ifjúság szervezeti szétszakítotteágának s hogy minden faluban a párt- szervezetek vezetésével valóban a DISZ legyen a fiatalság egész életének tényleges összefogója és irányítója.

elsőrendű feladatának a ma még sajnos gyakran előforduló ülésezések, papírgyártás helyett :— a fiatalok között végzett eleven, szervező munkát kell állítani.

Kongresszusunk ezért kötelezze arra az újonnan megválasztott Központi Vezetőséget, hogy hajtson végre további erőátcsoportosításokat a közvetlen falusi területen dolgozó DlSZ-appará- tus, elsősorban a járási DISZ bizottságok munkájának erősítésére.

Járási bizottságainknak első feladatul azit kell állítani, hogy szakítsanak a bürokratikus munkastílussal, ismerjék meg jobban az ifjúság problémáit. A DISZ-vezetők éljenek az ifjúság között, dolgozzanak, tanuljanak, szórakozzanak együtt a fiatalokkal. A bizottságok munkatársai képezzék magukat szakmailag is. Sajátítsák el az alapvető növény- termesztési és állattenyésztési ismereteket. — Munkájukban fordítsanak különös figyelmet a szocialista szektor DISZ-szervezeteinek megerősítésére, különösen azokon a helyeken, ahol ma még nem működnek pártszervezetek. Falusi aiapszervezeteink munkájának politikai és szer

vezeti megszilárdításának legfőbb és legfontosabb feltétele a pártvezetés biztosítása, következetes érvényre juttatása.

Bizottságainknak gondoskodni kell arról, hogy minden falusi DISZ-szervezet pontosan végrehajtsa a párt határozatait s becsülettel teljesítse a párt- szervezetektől topott megbízatásokat. Igényeljék mádén esetben a pártszervezetek támogatását, beszéljék meg a DISZ munka minden kérdését rendszeresen n pártszervezetek vezetőivel s azok titkáraival alapszervezetí vezetőink. Éljenek jobban pántunk szervezeti szabályzatéban lefektetett jogaikkal, kezdeményezzenek bátran, neveljék és javasolják legjobb tagjaikat a párt tagjelöltjeivé és tagjaivá.

összegezve elvtársaik: ifjúsági szövetségünk falusi szervezetei előtt a következő feladatok állnak:

1. Szívós, türelmes nevelőmunkával el kell érnünk, hogy a dolgozó parasztifjúság egyre nagyobb tömeged lépjenek a szövetkezeti gazdálkodás útjára, hogy már ebben az esztendőben meggyorsuljon a dolgozó panasztfiatalok belépése a s zövet keze tökbe.

2. A dolgozó parasatfiaitalok százezreit kell bevonnunk a me zögazdasági . termelési feladatok végrehajtáséba. Folytassuk tovább a nagyobb ifjúsági termelési mozgalmakat, — vigyük sikerre a százezer kh. kukorica négyzetes vetése és ápolása felett vállalt kötelezett ségünket. A következő hónapokban minden erőnkkel segítsük a gyors termósbetakarí- tást.

3. Politikai és szervezőmunkánk középpontjába állítsuk - falusi DISZ alapszervezeíek — elsősorban a tsz-ek. gépállomások, állami gazdaságok DlSZ-szervezeteinek megerősítését. A Qolgozó paraszti!júsag legszélesebb tömegei között

Falusi aiapszervezeteink munkájának politikai és szervezeti megszilárdításának legfőbb feltétele a pártvezetés biztosítása

A múlt vasárnapi szám- ban megjelent „1936-ban örtént" című cikkre levél érkezett a szerkesztőségbe, amelyben az illető kezdetben ídvariaskodva, később pedig itszéli hangon kifogást emel. Izóra sem lenne érdemes, de ítóbb azt hiszi, hogy neki van gaza és „még szólni sem merlek róla.”

Nem tudjuk, kit tiszteljünk i levelet író úrban. Egy bizo- íyos, egyenességgel, bátorsággal nem lehet vádolni.

Tisztelt X. Y, Ür! Azt írja i levelében, hogy az 5—-6 pengőért egy mázsa káposztát ka- iott az illető, most pedig, hevesebben a múlt év őszén 4— i forint volt egy kiló és egy názsa káposztáért ön szerint sgy hónapot kell dolgozni.

N$ haragudjék, de ön elég rosszul tájékozott. Ami a káposztát illeti igaz, hogy 2—3 forint (és nem 4—5) volt kilója, de nagyon kevés olyan munkás volt és van, aki 400—500 forintot keres egy hónapban. Talán nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy egyet-kettőt talál ilyet a megyében, de ezek 'sem azért keresnek ilyen keveset, mert összetörik magukat a munkában, mert nem találhatnának munkát, ahol többet keresnének. A munkások átlagkeresete

I 000—1 100 forint. Lám, már inog a számítása.

endben van, maradjunk

II abban, hogy még így is Irága a káposzta. De gondolja, hogy 1945-től napjainkig íz volt a legolcsóbb és egysen legdrágább káposzta? Volt nár ennél drágább is és lesz slcsóbb is. Ki tagadta, hogy /annak élelmi és más cikkek, ímelyefc ára még magas. So- •oljunk néhányat? Például: íipő, fehérnemű, szövet. De ippen arra törekszünk, hogy olcsóbb legyen és nem eredmény nélkül. Ha szabad egy .érdest: tessek mondani, a nult rendszer, — amelynek a nevében ön szól — mit tett azért, hogy az árak alacsonyabbak legyenek, hányszor izállították le az árakat? Tud- luk, nehéz rá válaszolni. Pe- iig tehettek volna egyet s nást, ha annyira szívükön viselték a dolgozók sorsát.

Tisztelt X Y Ür!

Mit tett as On rendszere a dolgosok érdekében ? I

Például rendezhették volna a lakbéreket is. Azt írja levelében, hogy egy munkás nő és munkás heti bére 8— 12—15 pengő volt. Mellékesen jegyezzük meg. hogy a napszám 80—120—150 fillér volt, ma pedig 40—50 forint. Hozzátesszük: volt, aki 20— 24 pengőt keresett. Egyszoba konyhás lakásának bére pedig 15—24 pengő volt egy hónapra. Tehát egy heti kereset kellett a lakbérre, sőt az ön adatai szerint még több. Most egyszoba-konyhás lakás bére 28—40 forint, tehát nem egészen egynapi fizetés.

\ zután lehetett volna ol- ** esőbb a kenyér is. Ebből ugyanis több kell, mint a káposztából. 26 fillér volt egy kiló barna kenyér. Az ön adatai szerint az egy napra jutó két pengőből, vagy vegyünk 2.60 pengőt, 10 kiló kenyérre jutott. Most egynapi keresetből — a 40 forint átlagot véve — 13 kiló kenyérre jut. Olcsóbban adhatták volna a péksüteményt is. Négy fillér volt a zsemlye vagy kifli. A kőt pengős napibérből 50 darabot vehetett az illető. Ma 100-at vehet egynapi bérén a munkás.

Egy kiló cukor ára 1.15 pengő volt. Körülbelül két kiló cukrot keresett egy nap a munkás, ha 2.30 pengőt kapott. Ma, egy napi keresetén négy kiló cukrot vehet. Egy „levente“ cigaretta ára két fillér volt, — a napi bérből 100 darabra jutott. Ma 12 fillér egy Kossuth cigaretta — 330 darabot vehet egy napi bérén a munkás. Vagy a régi két pengős napi fizetésből 20 adag 10 filléres fagylaltra tellett volna. Most 40 egy forintos adagra jut.

Azután sorolhatnánk — na mit is vegyünk! — mondjuk a rádiót, Amit az ön álltai dicsér

getett rendszer néprádiónak eladott — 40 pengőbe került. Tehát 20 napi kereset. Ma a jobb, erősebb néprádió 380.— forint, — még tíz napi fizetés sem. Egy olyan rádió, ami most 760 forintba kerül, 100— 120 pengő volt, tehát 50—60 napi bér, most pedig 19 napi fizetés. Hasonlítsuk össze a közlekedési díjakat? Vegyük a készruhákat? A Schwarcz Zsigmondnál vagy a Leőwy testvéreknél olyan férfiruha, amely az Állami Áruházban kapható, 90—110 pengő volt. Ma — arról nem beszélve, hogy jobban meg is varrják, 750—900 forint, de kaphat bárki 500 forintért is. Tehát lehetett 50 napot dolgozni érte, most pedig 20 és félnapi keresetből megvehető. Gondoljuk ön is látja, hogy ma már ,,kissé” elegánsabbak az emberek, mint a múltban. Soroljunk még? Soroljuk a gyermekholmikat? A postai díjszabást, az áramdíjszabást, a különböző ruházati cikkek sorát, a filmszínházak árát? Érdemes volna, de sajnos, szűk a hely.

IV em hivatkozunk nagy, ’ országos adatokra. Csak kettőt említünk még: megnézhetné egyszer a vásáron, a használt holmik piacán, hogy hány munkás vásárol ott ma már ruhát és visszagondolhatna area, hogy azelőtt hányán vásároltak. Még a Bizományi Áruházban lévő, tez ön társaságából valók levetett ruháira is csak ritkán akad vevő, pedig akad közte jó anyagból készült is. Emlékezhetne az úri házaknál kiakasztott kar- ionlapocskára, amelyre az volt írva, hogy „Kéregetők- nek nem adok... Az erre szánt összeget a város pénztárába fizetem” ... Fizették vagy nem fizették — nem fontos. De hány koldus járta a házakat akkor? Ma elvétve akad egy-kettő, de ezek is olya nők, akik nem akarnak dolgozni, vagy nem akarnak szociális otthonban lakni. Még a cigányak is leszoktak a házalásról, mert munkával többre mennek

Tehát így állunk. Még- egyszer mondjuk: senki

nem mondja, hogy minden rendben van, hogy jobban, szebben már nem élhet a dolgozó émber. Tudjuk, hogy lehet ennél jobban is élni. Mi a dolgozókkal teszünk is érte — méghozzá nem is keveset. — annyit, amennyit az ön által magasztalt rendszer urai száz év alatt sem tettek.

Ha szabad, — lenne néhány kérdésünk. Mit tettek önök azért, hogy Magyarország ne legyen a hárommillió koldus országa? Mivel igyekeztek enyhíteni a nép nyomorát, megállítani a halálba való menekülést, a vonat alá fekvést, a Dunába ugrást?

Mit tettek azért, hogy gazdag legyen az ország?

Mit! Mit! Inségkonyhákat. rr - “erősítették a dunai mentő szolgálatot és önök „nagy hazafiak” valósággal árverésen az először-re eladták az országot és Montecarlo-ba hordták a pénzt. Ilyesmivel nem hozakodik elő ön sem, de káposztapolitikája az van.

A levél további részében azt írja: az imádkozást a szegény asszonynak csak ajánlották, de ezt nem volt köteles betartani. Tudtak önök mást is ajánlani? Még azt sem, hogy dolgozzék az elesett. Önök mindent imával akartak elintézni. Ha nélkülözött az illető — imádkozzon. Ha továbbra is nélkülözött, akkor nem imádkozott elég áj- tatosan. Ha szerencséjére akadt valami munka, és a kevés fizetés enyhítette nyomorát, azt állították, hogy az egek urai meghallgatták imáját.

Csak azt nem értjük, hogy a hárommillió mezítlábas koldusnak, meg a sok munvógzett rendsEeres nevelő ás szervező munkával növeljük szövetségünk falusi taglétszámát és érjük el, hogy még ebben az évben több tízezer falusi fiatal lépjen be a DISZ-be.

Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársiak!

Ifjúsági szövetségünk egész élete elszakíthataJblanu-l kapcsolódik a Magyar Dolgozók Pártjához. Pártunk hozta létre, nevelte és edzette még a DISZ-t és pártunk szólít most új csatáikra, még nagyszerűbb feladatok megoldására

Pártunk Központi Vezetősége legutóbbi határozatának vég rehajtása a szocializmus újabb győzelmét, újabb nagy előretörését eredményezi. Küzdeni a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért, a mezőgazdasági termelés felemeléséért, ez a mi ifjúsági szövetségünk harci programja falun.

E nagyszerű feladat végrehajtásához minden feltétel adva van számunkra. Mellettünk áll, vezet és segít bennünket harcokban edzett nagy pártunk. Rendelkezésünkre állnak a hős lenini Komszomol kimeríthetetlenül gazdag tapasztalatai — amelyek már eddig is felmér heteden segítséget nyújtottak számunkra.

Mire van még szükség?

A mi munkánkra — az ifjúsági szövetség minden vezetőjének és minden tagjának áldozatkész, bátor harcára, helytállásra. Fogadjuk meg elvtársak, olyanná formáljuk a falvak ifjúságát, hogy a forradalmi harc, a falu új, egyre szebb életét építő munka tüzében a mezőgazdaság szocialista átszervezésében példát mutasson, helytálljon. Fogadjuk meg, hogy ifjúsági szövetségünk még szorosabban tömörül pártunk és annak Központi Vezetősége köré. s megsokszorozza erejét a hazánk felvirágoztatásáért folytatott harcban.

kanélkülinek miért nem

hallgatták meg odafönt az imáját, és miért jutott csak éppen betevő falat és ugyanakkor olyanoknak mint ön. gazdag lakás, villa, nyaralás és miegymás. Biztos önök

hangosabban tudtak imádkozni és a nagyotthalló egek ura az éhségtől legyengült emberek sóhaját nem hallotta.

Azt írja, hogy most szemináriumban tanítják a dolgozókat. Megértjük, hogy az ön számára ez nem valami lelkesítő. Nem is kellemes dolog önre és az önhöz hasonlókra nézve, hogy felvilágosodik a munkás és megismeri minden oldalról az önök szennyesét. Nem kelleanes érzés tudni, hogy: „azelőtt is gyűlöltek a munkások, most meg szemináriumra járnak, ahol ugyancsak nem arra tanítják őket, hogy szeresd a volt gyárost, földbirtokost, bankárt és társait.” Ugye milyen ez a Vila®?

Vf égül azután arról bátorkodott írni, hogy az ön véleménye az újságolvasók 90 százalékának a véleménye. Hát itt is van némi hiba.

Ugyanis kizárólag az ön kedvéért megpróbáltuk vala hogy összeállítani a 90 százalékot. Ez bizony nem sikerült. Akárhogyan próbálgattuk. de abba belekerült többezer Dunántúli Naplót olvasó bányász, üzemi munkás. dolgozó paraszt, értelmiségi. sőt még funkcionárius is. Köztük nagyon Sók olyan, akit személyesen ismerünk. Márpedig ezeknek — akárhogy is fáj önnek — nem egyezik a véleményük az önével.

Ha nem hiszi, menjen el egyszer Pécsszabolcsra. Vasasra, vagy Komlóra, a Pécsi Bőrgyárba, vagy a sátorhelyi állami gazdaságba. Álljon a munkások elé és mondja el véleményét. Dicsérje csak a múltat, meg az akkori defene- szép életet! Hosszú beszédre ne készüljön! Egy-két part- untig elég, tovább úgysem tud beszélni. Élekor majd elhinné nem túlságosan bölcs feje. hogy káposztapolitikája hamis, hogy ami elmúlt, nem jön vissza, hiába is várja.

így áll a „bál", tisztelt névtelen levélíró.'

(—k—)