Dunántúli Napló, 1955. május (12. évfolyam, 102-124. szám)

1955-05-26 / 122. szám

DUNÁNTÚLI , NAPLÓ A MAI SZAMBÁI* JegyeékviUtá« a uágyhn talmi korBútayüSi írtu kéziét ü«£'„;a (2. ©.) — FümcaUtaf — Bft- tatiíxió « rétal NchmM íisiahástoaa fX. «4 — Néhány tonalság a póasá népae*wi£ aáwtni»r(l (3. o.) — Zamhár Jóe»ef tralrlwT" vetető: Hiúulwrttok m crar ewemeäieldee ■KMEffttmntt <3. o.) — Segitoék pedagá«twatak a tentelöesöveékeftefek fejlesztését! |4, ej m ÉVFOLYAM, 123. SZÁM ARA: 50 FILLÉR PÉNTEK, MÁJUS *7 Állam! ggazdaságaimfr az olcsó 5>fo termelésért A jövedelmezőségért folyta­tott szívós munka forró nap­jai következtek el május vé­gével megyénk eddig évek óta szinte kivétel nélkül ráfizetés­sel záró állami gazdaságaiban. A példásan végzett őszi ta­lajmunkák és tavaszi vetések után itt az az időszak, amikor ténylegesen kamatoztathatják eddigi erőfeszítéseiket s a leg­nagyobb lépést tehetik előre a nagyüzemhez méltó termés- eredmények eléréséhez. A gon dós növényápolás egyformán érdeke a gazdaságok minden munkásának, hiszen az ala­csony termésátlagokból bekö­vetkezett ráfizetések pótlására fordított pénzek a munkás­lakásokra, kultúrházak építé­sére és berendezésére szánt milliókat apasztották. Külön érdeke a növényápolás ered­ményessége az állattenyésztők nek, hisz a tejhozamhoz, a hizlalási eredményekhez kö­tött bérezésük akként emelke­dik, vagy süllyed, hogy meny­nyire képes ellátni önönmagát abraktakarrnányojkkal a gaz­daság. A gazdaság, az állam érdekeivel együtt saját boldo­gulását mozdítja elő az álla­mi gazdaság valamennyi dol­gozója, ha eddig otthon fog­lalatoskodó családtagjait is munkábaállítja, vagy eredeti beosztásának ellátása mellett részt kér a növényápolás ten­nivalóiból is. , Huszonnégy állami gazdasá­gunk szántóterületének jelen­tős részét kitevő kapások ápo­lása terén nemcsak a bevé­tel-kiadás alakulása sürgeti a gyökeres fordulatot, hanem az a példamutató szerep is, ame­lyet a nagyüzemi gazdálkodás iskoláiként a mezőgazdaság átszervezésében egyre jobban be kell tölteniük. Az elmúlt esztendőkben pusztán gabona­félékből sikerült meghalad- niok a termelőszövetkezeti és egyéni termésátlagokat, kapá­sokból azonban szégyenszemre jóval kevesebbet takarítottak be egy-egy holdról. Bár az alacsony termésátlagokat elő­idéző ki nem elégítő növény­ápolás gépesítésére ebben az évben a négyzetesen vetett te­rületek növelésével jelentős lépést tettek előre — ki kell hangsúlyozni azt, hogy ebből csak úgy lesz nagyobb termés, ha a rendelkezésükre álló gépi kapacitást a legteljesebb mér­tékig kihasználják. A terme­lőszövetkezetek az állami gaz­daságoktól, akarnak gépesített növénytermesztést megtanulni. Ezért és az állam vagyonával való felelőtlen pocsékolásért elítéljük azokat a sok helyen indokolatlan törekvéseket, melynek során nem a gépesí­tés _ kiaknázásával, a rendel­kezésre álló munkaerő helyes foglalkoztatottságával, hanem részes műveltetéssel kívánják kapásaik, főleg a kukorica je­lentős részét megműveltetnd: Igaz ugyan, hogy ez köny- nyebb és az adminisztrációja is kevesebb, — de törés idején a termés egyharmada vagy egynegyede elvész azon célok számára, amelyekre népünk el­látása érdekében az állam tar­talékolni kívánta. A részes műveltetés indokolatlan alkal­mazása nem a jövedelmezősé­geit emeli, hanem a ráfizetést fokozza; A gazdaságos termelés má­sik és csak Időrendben má­sodik legfontosabb területe: a pillangósvirágú takarmánynö­vények valamint rétek termé­sének betakarítása. Az állami gazdaságok hatalmas jószág­állományának létkérdése, hogy e nagy tömeget adó fe­hérjetakarmányokat — me­lyeknek vetésterülete az ösz- szes szántóhoz képest úgy is rendkívül kevés — időben s így jó minőségben betakarít­suk. Ha lucerna és a lóhere betakarításánál a Beremendi Vörös Csillag Állami Gazda­ságban csak 1 százalékkal rom lik a széna minősége, a kése­delmesség és a rossz szárítás miatt, egy millió forint értékű tej termeléséhez szükséges fehérje pocsékolódik el. Az ál­lami gazdasági szakemberek ezt kiválóan ismerik, éppen ezért különös felelősséggel tar­toznak a takarmánybetakarí- tás gépesítésének megszerve­zéséért. Az állami gazdasági gépesítési brigádok valameny- nyi Univerzál traktora el van látva fűkaszával, sok a rend­sodrójuk is és ezért minden feltételük adva van a takar- mánybetakarítás sikeres el­végzéséhez. A takarmánykér­dés megoldásához tartozik az is, hogy az összes őszi keve­rék helyébe sllózásra alkalmas édescirkot és silókukoricát vessenek, amelyek zölden le- silózva kiváló minőségű takar­mányt adnak elsősorban a te­henészetek részére. Mind a növényápolást, mind a takarmányfélék betakarítá­sát emberek, az állami gazda­ságok dolgozói végzik el, aki­ken állnak, vagy buknak az összes jövedelmezőségi és be­vételi tervek. Bár a közelmúlt­hoz képest sokat javultak el­helyezési, élelmezési és kultu­rális viszonyaik, bár, mint Beremenden, kialakulóban van egy esztendőről-esztendőre visszatérő törzsgárda — sok gazdaság, közöttük az élüzem bólyi sem valósította meg sa­ját hibájából mindazokat a kevés költséget igénylő, de rendkívül jelentős létesítmé­nyeket, amelyeket a dolgozók­kal kötött kollektív szerződés­ben magára nézve kötelezően elvállalt. A munkások elvár­ják a gazdaságtól és a ME- DOSz-tól, hogy szüntelenül munkálkodjanak életkörülmé­nyeik megjavításán — de nem csali ezt: elvárják, hogy a gaz­daság kapcsolja be őket a költségek leszorításáért foly­tatott munkába, határozza meg teendőiket, hogy ők sa­ját maguk munkaterületén mi­nél eredményesebben hozzá­járulhassanak a jövedelem emeléséhez. Csak helyeselni tudnók, ha a 15 Baranya me­gyei gépállomás felajánlásá­hoz hasonlóan az állami gaz­dasági pártszervezetek, a ME- DOSz és az igazgatók segítsé­gével huszonnégy gazdaságunk ban is a növénytermesztők, az időszaki és állandó munkások, a traktorosok és állattenyész­tők ezrei vennék kezükbe a termelékenység fokozásának és a költségek leszorításának ügyét. Huszonnégy állami gazdasá­gunk dolgozóit a nagy felada­tok előtt lelkesítse a Közpon­ti Vezetőség márciusi határo­zata és az időszerű munkák példás elvégzésével vessék meg jövedelmezőségük előfel­tételeit, váljanak a dolgozó parasztság szemében is a nagyüzemi gazdálkodás isko­láivá. Á Szovjetunió kormányküldöttsége megérkezett Belgrádba A TASZSZ jelentése szerint ft Szovjetunió kormányküldött «étre N. S*. Hruscsov vezetésé­vel csütörtöki»« középeurópai idő szerint 17 órakor (magyar idő szerint 18 órakor) megér­kezett Belgrádba. Több, olcsóbb onkoitségegokkentés egyik legfőbb eszköze a biztonságos munka“ Hajek József bátiyamester t tokát. így a duzzadás is lecsök­ken. A VII. szántén a munká­latok befejeződésével ugyan­csak hét vájár szabadul fel a közvetlen termelőmunka szá­mára. — Az intézkedéseknek az lesz a végeredménye, hogy egyrészt pótolhatjuk a hiányzó munkaerőt a fejtések számá­ra, azonkívül tizenhárom em­ber nem „közvetett" termelést végez, s így 50 csille szenet nyerünk, vagyis ennyivel ol­csóbbodott az AncLrás-aknai szén. Az önkÖltségcsökűceBtée egyik legfőbb eszköze a biz­tonságos munka. Havonta rend szeres oktatást tartunk- a biz­szenet adunk „Tervszerűen, előrelátóan dolgozunk“ Gulyás István korletvezetC C supán egy hónapja, hogy átvettem m Széchcnyi-afkmji TV. körlet irányítását. Nagyon jó csapatokat talál­tam 1it. Páncél Ferenc, Schneider János, Vészeli József neve már ismert, — régi, jó, tapasztalt bányászok. Magatartásuk­kal főleg a fegyelem megszilárdításában segítenek. Pontosan kidolgozzák a 8 órás munkaidőt, ismeretlen előttük az igazo­latlan mulasztás. Vannak fiatalabb dolgozók is, őket as élen­járók példájával nevelem. Páncél Ferenc csapatvezető mód­szerét több dolgozónak elmeséltem már. Nem azzal « gon­dolattal dolgozilc, hogy „mindent a máért", hanem gondol a holnapra is. Mikor befejezi a munkát, alaposan megvizsgálja a fejtést, megnézi, milyen méretű fára és mennyire van szük­ség. Ezt közli velem, a fenntartókkal is, így másnap mindig aScadály nélkül dolgozhatnak Koinoly harcot folytatunk a minőség javításéért I«. A leg­utóbbi hét ellenőrzés is azt mutatja, hogy nem hiábavaló a fáradozásunk, nem találtak kifogást a „kutulások? alkalmával. Schneider János fejtésében például sok a beágyazás. Úgy vá­lasztjuk külön a palát a széntől, hogy az egész fejtéshosszban aláácsolunk és külön fejtjük le a szenet, s külön a palát. A palából pillért is tudunk építeni, ami famegtakarítást srcd­int műszaki vezető s úgy is, mint párttag, állan­dó kötelességemnek tartom, hogy nálunk, Andnás-aknán egyre olcsóbban termelhessük a szenet. Ezt a célt több mű­szaki intézkedésünk is előse­gíti Több ilyen példát lehet­ne felhozni. A nagy nyomás fenyegette a VII. szint szállí­tóvágatától délre a főkereszt- vágatot. Itt állandóan.bővítés­sel foglalkozott 3—1 csapat. — Most kicseréljük a faácsolaío- kat az úgynevezett mollácso- lattal. Ezáltal felszabadul 6 bővítő vájár s szénfalra tele­pítjük őket. A VII. szántén is nagy a nyomás, erős a talpduzzadás, a csillééinek állandóan elgör­bülnek. Azokon a helyeken, ahol nagy a nyomás, ott „TH gyűrűkkel” biztosítjuk a vága­tonságos munkáról, de ha kell, szigorúbb eszközökhöz is nyú­lunk. Már egyre ritkábban fordul elő, hogy elvágják fej­téseinkben vagy más munkahe­lyeken a nagyobbméretű fát, hogy rosszul biztosítanak. A- munkahelyeikre megfelelő mé­retűt és mennyiséget szállí­tunk. Azokkal, akik mégis elaprózzák a fát, megfizettet­jük a kánt így történt Tusch- ler József, és. -Negekt - Jenő vá­járokkal is. Köves munkán dolgoznak. A 2.4 méteres: fát elvágták 2 méteresre, s ráadá­sul leszűkítették a szelvényt is. A munkát nem vettük át az elvágott 8 darab támlát pe­dig megfizettettük. András-akna még mindig tudta teljesíteni önköltségcsök­kentést tervét, ez azonban nem jelenti, hogy ne is kutassunk új lehetőségek iránt. f/* mi körletünkben gondosan töltik meg o csilléket11 Köntös Gyula körielvezető A z István-aknai körletek versenyében az első helyre kerültünk: havi tervün­ket 108.3 százalékra teljesítet­tük. Eredményünket a munkák jó megszervezésével és a mun­kafegyelem megszilárdításával értük el. Ma már nem for­dul elő olyan eset, mint ápri­lisban, amikor 18 bányászt vontunk felelősségre azért, mert fél órával előbb hagy­ták abba a munkát. Az anyaggal való takarékos­ság terén is nagy lépést tet­tünk előre. Egyre kevesebb azoknak a száma, akiket fi­gyelmeztetni kell. Legutóbb Kerekes József vájárral be­szélgettem el, aki éppen egy kétméteres fát akart másfél méterre vágni. Tudtára ad­tam, hogy minden egyes fa elvágásánál 15 forint értékű kárt okoz, ami tíz bányafánál már 150 forintos kárt jelent. Kerekes József ígéretet tett, hogy ezután a megfelelő mé­retű fát szerzi be és nem ká­rosítja meg az üzemet. Az ilyen jelenség bizony gondolkodóba ejti a műszaki vezetőt. Az jutott eszembe, hogy a táróban még nem vá­logatták szét a bányafát. Nyom ban elrendeltem a méretsze­rinti osztályozást s ezzel elejét vettem annak, hogy valaki is a hosszabb fákat vágja rövi- debbre. Jelenleg probléma István- dknán, hogy nem töltik meg vártuk meg a figyelmeztetést. Az eredmény meg is mutatko­zik, mert a mi körletünkben nem tapasztalható, hogy ki­használatlanul hagyják a'csil­léket. menyes. Jelenleg nem tudjuk teljesíteni tervünket, mert m vagy nyomát követfxztében tönkrement egy fejtésünk. A hónap vé­gére azonban már megszüntetjük az elmaradást Ma a Veszeti csapat új munkahelyen kezdi meg a szeneiért, Termelését a korábbi 60 csilléről 200 csillére emeli. MI ÚJSÁG BARANYÁBAN? Olcsó bányász zsebórák érkeztek Pécsre A Német Demokratikus Köz­társaságból nagymennyiségű olcsó bányász zsebórák érkez­tek Pécsre. A bányász zseb­órákat a Kossuth Lajos utca 19, és a Bem utca 8 szám alatt lévő Óra- és Ékszerkereskedel- mi Bolt hozza forgalomba há­rom havi jótállás mellett. A krómozott, szép kivitelű bá­nyász zsebórák ára 299 és 280 forint. Szabadtéri színpadot létesítenek Harkányban A harkányi községi tanács tervbevette, hogy az üdülő közönség szórakoztatásának cél jából a fürdő-parkiban szabad­téri színpadot létesít. A terv szerint a szabadtéri színpad 2—3 ezer ember befogadóké­pességű lesz. Megépítésére a községi tanács összesen 24 ezer forintot irányzott elő. Az építésihez szüksége® anyago­kat már tnaprwMIA: és a közeli hónapokban xnegfceadSt a szabadtéri színpad építését. Huszonöt kabint építenek a mecscknádasdi strandon MecseknAdftsd fcömégbea megkezdték Ä strand parkosí­tását. A strand területéi beke­rítették. füvesítették, díszcser’ jékkel ültették be. Ugyanakkor megkezdték r.n utak kapcso­lását is. A községi tanács terv­bevette, hogy’ a strandon hu­szonöt kabint építtet. Érre a célra 32 cser forintot fordíta­nak majd. Hangosfitradót kapóit Pécsvárad Pécsvérad lakosságának ré­gi kívánsága teljesült. A köz­ségi tanács 40 ezer focin to* költséggel hangoshíradót szer­zett be hangerősítővei ég 11 hangszóróval együtt. A han- goshíradót a községben ax el­múlt napokban szerelték fel. 3unit a i (jép. ... A Pécsi Dohány­gyárban is csökken­tették az adminisztrá ciós alkalmazottaik létszámát. Azért láto­gattuk meg a Dohány gyárat, hegy _ meg­nézzük, mii történt ezekkel a dolgozók­kal, hogyan fogadták a lé t számé sokkén t és hírét, megértett éík-e miért volt szükség erre az intézkedésire. Siker Jánosné, a kiadó irodáiban dol­gozott, mint gépíró. Meglepődve fogadta Perlaki elvtársnak, a főmérnöknek szavait, amikor közölte vele, hogy munkaköre az adminisztráció egy­szerűsítése következ­tében feleslegessé vált. — Nincsenek meg­elégedve a munkám­mal? — Erről szó sincs Siker elivtársnő, csak azt szeretnénk, ha visszamenne az üzem be — mondjuk a do- hánybentáshoz. — Itt gondosan a csilléket. Mi nem4az irodaiban elég két gépíró is, ők is el tudják látni ezt a munkát, — nyugtatta meg a főmérnök. Sikemé dolgozott már a bontásnál, ott kezdte 1951-ben a munkát. Később, ami kor már gépíró volt, akikor is sokszor gon­dolt vissza erre az időre. Nem volt sok megfontolásra szük­ség. Ha el,fogadja az új munkakört, köze­lebb kerül a félté­hez, aki a dohányvá­góiban dolgozik. Ez­után együtt jönnek munkába 1 s együtt hagyják el a gyár kapuját. Sikemé a gyárban maradt. Alipár Jenőnét, az előkészítő osztály mi­nőségi ellenőrét már nem érte váratlanul a bejelentés. Ö maga is látta, hogy öt mi­nőségi ellenőrre nincs szükség. Többször hallotta is, amikor a do'gozók megjegyez­ték: „Több már a MEO-s, mint a dol­gozó*. Szívesein ment visz- saa a csomagológép mellé s szívesein fo- gadtáík ás. Hasonlóan cselekedett a másik bét minőségi ellenőr is, csak egyedül Po- szek Alajos TMK elő adó nem volt hajlan­dó a gyárban marad­ni. Alpár Jenőmé ma már Ismét ott áll a csomagológép mellett. Otthonosan mozog, senki sem venné ész­re mozdulatain a há­rom év .kiesést”. Most egy hiányzó dolgozót helyettesít, különben átvevő s így némileg a minő­ségi ellenőr munká­ját is gyakorolja. Mo­solyogva mondja: — Ezt a munkát is szeretem s szívesen csinálom. A célunk az, hogy megszervez­zük a minőség kol­lektív ellenőrzését, hogy mindenki ellen őrizze és segítse a sa­ját és munkatársad munkáját, Siker Jánosné ne­vét is ott látni a versenytáblán. Nem véletlen ez: 117 szá­zalékot teljesít! Mint gépírómé 820 forintot keresett, új munka­körében mami® meg­kereste a 800 forin­tot s ha így halad a munkában, hamaro­san az 1000—1100 fo­rintot is eléri. — Szeretem ezt * munkái és szeretem a gyárat is, — mondja, — az egész család összeforrt már vele. A kisgyermekem ás itt van a napiközáiben, nagyon jól viselik gondját, nyugodtan dolgozhatom. Míg beszél, a keze sem áll meg, a do­hányt forgatja, lazít­ja. Sikemé, Alpárné napok alatt a legjob­bak közé küzdött ék fel magukat, vidá­man, jókedvűen do' goznak. Az üzem is- jól járt s ők is meg­találták «ámításu­kat.

Next

/
Thumbnails
Contents