Dunántúli Napló, 1955. május (12. évfolyam, 102-124. szám)

1955-05-15 / 113. szám

1955 MÄJÜS 15 NÄPC(5 d Már most vessük meg az alapját az évvégi jó zárszámadásnak! Pécsváradtól le Szederkényig, a kövesút mindkét oldalán eleven a határ. A domboldalban kalászos rozsot vág takar­mánynak egy kaszás, emiU asszonyok igyekeznek a termelő­szövetkezeti répaföldre a déli ebédszünet után. Gyomirtó vegy­szert permetező Zetorok, legelőre terelt gulyák váltogatják egymást a tavaszi munkákban országosan első pécsváradi járás utjain, földjein. Nem is csoda ez, hiszen itt a növényápolással egyidejűleg harcolnak az évvégi részesedés emeléséért is. több gyengébb termelőszövetkezetünkben csali szeptember vége felé néznek szét, hogy jó lenne mit osztani, — itt az év elejétől kezdve a közös gazdaság minden ténykedése az ország jobb ellátására és ezzel együtt a munkaegységek értekének emelé­sére irányul. Végig a Pécsvárad—szederkényi kövesút menten — nekiveselkedtek a termelőszövetkezetek — megmutatni a közös út lehetőségeit, megteremt snl egy gazdag zárszámadás alapjait. Erzsébet, Szellő, Kékcsd, Kátoly sorban következnek egymásután és válogatás nélkül bemutatják az egész járás termelőszövetkezeteinek törekvését, akaratát. Fegyelmezett munka : nagyobb jövedelem Amikor a pécsi MESZÖV- ben viselt beosztásomat fel­váltottam a szellői Egyetértés elnöki tisztségével, — alapo­san szemügyre vettem falu­mat. Miért nem boldogulunk mi jobban, hiszen már egybe­szántjuk szinte az egész ha­tárt és a szorgalmas szellői nép hat-hét család kivételével mind termelőszövetkezeti tag? A raktár körüti I nr'nde,t\ _______________1 lenség ma r megadta a kérdésre a vá­laszt. Jött a Jancsi, hogy ké­rek négy vödör darát a tehe­neknek. Kiadták neki tetézve. Jött a Pista három zsák kor­páért — vihette anélkül, hogy valaki is feljegyezte vagy szá- montartotta volna. Kinek volt kedve dolgozni, amikor elkótyavetyélték a nehéz munkával szerzett érté­keket? Azonnyomban elcsaptuk a magtárost és a régi elnöknek adtuk át a kulcsokat. Kiszá­mítottuk, mennyit kaphatnak az állatok egy héten, azt egy­szerre elvihetik, — de utána már nincs több kiutalás. El­értük csakhamar, hogy bár tavaly igen gyenge kukorica- termést törtünk le, mégis még négy vagon ' morzsolt kukori­cánk van, holott régebben akár mennyire megteltek a górék, tavaszra csak a csutaszár ma­radt etetni a kukoricából és a beadási disznókat sem hizlal­hattuk föl. Egy év alatt min­den adósságunkat kifizettük és idén a tavalyi tizenkilenc forinttal szemben, legalább 32 forintnyi érték jut egy-egy munkaegységre. A raktáros elcsapása csak kezdet volt a közös vagyon védelmében hozott intézkedé­seink sorában. Mert — vitat­ta meg az igazgatóság — nem rövidíti-e meg mind a hetven hét tagot az az egy hanyag, minden munkaegység mögött akinek gazos marad a parcel- tényleges munka! Nem aka­lája és felét sem .termi meg a kukoricája, répája? Nyilván­valóan, kárt csinál hanyagsá­gával mindnyájunknak. Ezért azután a közgyűlés kimondta: minden termelőszövetkezeti tag a hét hat napjából köte­les ötöt a termelőszövetkezet­ben ledolgozni. Vártuk; ugyan mi lesz a hatása? Jött mindenki szorgalmasan szénát gyűjteni, kapálni, csak az egy Sütő Mihály kötődött hetvenhetünkkel. El-elódalgott a tsz portája mellett, sehogy- sem füllött foga a munkához. Nő, nem sokáig: a közgyűlés elhatározása értelmében annyi munkaegységet vontunk le tő­le, ahány napot mulasztott hetenként a kötelező ötből. Előbb egyet, megint egyet — összesen négyet. Ez hatott is valamennyire, mert rájött — könnyebb a munkaegységet el veszteni, mint megszerezni. Igaz, ami igaz — mi nagyon megnézzük tavaly óta, mire adunk ki akár csak egytized munkaegységet is. Ha megdol­gozta, megkapja, de álljon runk úgy járni, mint az egyik szomszédos termelőszö­vetkezet, ahol csak kétszáz hold volt a búzavetés, mégis 350 holdnyi aratást számoltak el. Mindent mérünk! Kukori­ca Lajos brigádvezető ölezővel jár a traktorosok nyomában és legutóbb is arról folyt a vita, hogy a szőlőaljai kukori­catábla 82.229 négyszögöl-e, vagy harminceggyel több, 82.260?! Talán nevetségesnek tűnik, de ez a pontos beosztás az alapja mindennek, ez emeli a munkaegység becsületét, a munkaegység értékét és az egész termelőszövetkezet meg­becsülését a kívülállók szemé­ben. Legutóbb is öt fiatal munkaerőt vettünk közénk tag nak: Dohó Gyula, Baranyai Mária, Reith Magdolna, Szász Ferencné és Illés Anna a töb­biekkel együtt igyekeznek eredményes munkát végezni. Mert lesz értéke I a __________________I munka­egységünknek! Máris kiosztot­tunk hat és fél forint előleget, május végén két forint körül részelhetünk újra. Annyi disznónk hízik, hogy a takar­mánygabona beadást is mind ezzel ütjük el, ami kukori­cánk, árpánk terem, azzal csak hizlalunk, hizlalunk — mert abból jön a pénz. Tag­jainknak visszatért a munka- kedve, a hetvennyolc tagból hetvenkettő-hetvenhárom min­den nap dolgozik, családostul. Megnézhetik földjeinket! Hat­van hold négyzetes kukori­cánk szépen sorol, a tizenöt hold napraforgót pedig egyszer már meg is kapáltuk. Rövide­sen pedig építünk: hozzákez­dünk egy ötveníérőhelyes mar­ha-istálló és egy huszas kutri- ca falainak felhúzásához. E l mondta: Szabó Lajos a szellői Egyetértés tsz elnöke. Miről beszélnek a kátolyi lerinelőszövetkezet tervei? így szemre nincs kü­lönbség a két köteg papír kö­zött: sárga borítólapjulzat egy­formán rojtosra nyűtték a kaszanyélhez, ekeszarvához kérgesült kezek, mutatván, hogy Kátolyban sűrűn forgat­felüti az egyiket, felüti a má­sikat, egymás mellé teszi őket, mondván, hogy: kezdhetjük. Ujja végigfut a sorokon: 1954- ben csak tíz sertést adtunk el a szabadpiacon. Idén? Hatva- nat szerződtünk le az állam­mal, hatszor többet. Tizenné­gyet a napokban már el is szál lított tőlünk a vállalat... December 21 tagjai — többsé- — Marhahizlalás? Nó itt ál­gében délszlávok — mind- lapodjunk meg. Nézze csak. , egyik külön-külön mestere a Mit lát az 1954-es rubriká- kukoricatermelésnek, — azért ban? sarabolják kézzel, műveltetllc Nézhetem azt, nincsenek ott géppel, kapálják háromszor csak a vonalak. Márpedig ezek vagy négyszer, hogy a har- a vonalak azt mutatják, hogy i!,' .. holdakon történő mine—harmincöt (volt itt mar nincs itt sem hizobaalhtás. gazdálkodás ^néV^dözhetetleii hatvan is!) mázsás átlagter- sem értékesítés. , bibliáját"- az egész évi tér— mes ne osztódjék szét az utol— Hat emebben? —— tolja nielési tervet. só csőig zárszámadáskor, ha- elém a másik köteget. nem mégegyszer kamatozzon ■ ■. Hízábaállítva tíz darab Kaszapovics András elvtárs ^ sá*vv hizWókanász bß_ fiaM bika _ ot{ kérödznM:á állítanivaló süldőiben... Két ott dagadoznak, a termelőszö- éve ez nem volt így és bár vetkezet ovodai istállójában. még tavaly is sokan suttogtak Ha Gross Péter kezei alól ld- afelől, hogy többet is oszt- kerül ez a kilenc jószág (már hattak volna a négy kiló cső- csak kilenc, mert egyet már vés kukoricánál, most már el- leszállítottak), 28.000 forint csöndesült minden. mert a kerül be a termelőszövetkezet havonkénti öt forint, sőt az egyszámlájára a pécsváradi áprilisi tíz forint előleg nem bankba. a hazavitt, hanem a közösben Mi minden van még a terv- A kukoricatermelés országos hagyott kukoricából szárma- ben? hírű fészkében, Kátolyban cső- zott. Beleszorult ide a számok dálatos körforgásba lendült a __ Tény és való : ta- közé a híres kátolyi szövatke­ta karmány termelés és az állat mly huszonötezer forintot kap zeti tehenészet, ahol gyökeres tenyésztés úgy, hogy az ország fáén 177 ezret várunk változtatások mentek vegoe io — ,-e. \... ....... még a télen és ezen a tava­is — tsz is egyaránt hasznát egyedül sertésből, latja. Kint a Dugácska barnu- Hanem menjünk tovább és 1°, földjén a felszínre ütötte vegyük szemügyre, miből gya- mar landzsas fejet a nyolcvan rapszik még a munkaegységre hold négyzetes kukorica és a eső részesedés?! szón. Két-három literes tehe­nek helyett most már csak hét-nyolc-kilenc-tíz literes jó­szágok állnak az istállóban és kerülnek kihajtásra jövő hét­től kezdve a legelőre. Az 1954- es évben 121.000 forint ára te­jet értékesítettek, idén meg­toldják háromszáz hektó sza­bad tejjel és ilyenformán kis* hijja 100.000 forint üti érte — egyedül tejpénzből — a mar­kukat. Itt van a sorok leözött leírva■ és a malom mellett ott csipog, káricál, kotyog álló­ságban a törzskönyvezett, ez­res baromfiállomány, amely a keltetnivaló és élelmezésre Ke­rülő tojások ezreit adja ha­vonta — összesen 30.000 fo­rm* értékben az év folyamán. Osszeborulnak a fedő­lapok, visszakerülnek a szekrény polcára a nagy-nagy előrehaladást tanúsító kátoh/i tervek. Azt mutatják ezek a papírról életrekelő számadá­sok, ha több hízottsertést, te­jet, tojást, vágómarhát ad a kátolyi tsz hazánknak a tava­lyinál, akkor több, sokszorta A saját erővel, olcsón felépített baromfitelep idén 30.000 forint több jut az esztendő végén a jövedelmet hoz a kátolyi tsz tagjainak. Építöbrtgádjuk ebben becsülettel megdolgozott mtm- az évben is új létesítményükkel növeli a közös vagyont. kaegységekre. Egyéni felelősség gondosabb művelés Zúgott, morajlott „ terem. Parázslottak a szavak és gyor­san pattogtak; — Igenis követeljük! Osz- szák szét a területet a legap­róbb darabig! — Követeljük, mert akkor nem fordulhat elő lógás! Le­gyen felelős mindenki saját területéért! cÁ kíkeidi áUattentjéiztök tapasztalatai Nem alíármilyen szedett-ve- re pedig negyven lesz. a selejtezés eredményeképpen, kezet tagságának? A múlt esz­aett teheiMllomanya van mar A jól megalapozott tehénál- — 10—11 ezer forint volt a tendőben közel 110—120 ezer o"6 ff* t m T?- lomány biztos alapja a pénz- tiszta bevételük tejpénzből, ad- forint bevételük volt tejből. Ez , „oue ’ zetnek. A két istálló- forrásnak; és ebből nemcsak ólig idén eléri a tizenhárom- az összeg a részesedést közel miör’ietr * •>os^aaok ßV0~ csurran-csöppen a forint, ha- ezret is. öl forinttal növelte. Idén tej­zamuk ami Tnlf nem val°sággal ömlik Míg ta- Milyen hasznot hozott és hoz bői a tiszta bevétel eléri a 170 az sem követendő lV9, valV havonta — akkor is már a tehenészet a termelőszövet- ezer forintot es így a ta­Ilyen volt-e két-három esz­tendővel ezelőtt is? Ezt egyál­talán nem mondhatjuk el ró­la, mert például az 1951-52- es évben mindössze két-két, és fél liter volt az istállóátlag. Tartották a tagok által beho­zott jószágokat, tömték belé­jük a drága takarmányt és még sem mentek velük sem­mire. Tavaly azután Pesti Jó­zsef 'termelőszövetkezeti elnök megbeszélte az intézőbizottság­gal, hogy tenni kellene vala­mit, mert igy nem érdemes jószágot tartani. Az elhatározást hamarosan tett követte. Még a tavalyi év eleje óta egypár jószághoz ér­tő ember sorra járta a pécs­váradi, mecseknádasdi és a hosszúhetényi vásárokat; elad­ta az elöregedett és kevesebb tejhozamú egyedeket és jól tejelő fejőstehenekkel tértek vissza. A szelektálás eredmé­nye, hogy már csak mindössze 13 van meg azokból, amiket annakidején a tagok hoztak valyi 29 forintos osztalékot még négy forinttal tetézhetik meg. Jól gazdálkodnak a kékcsdi Alkotmány termelőszövetkezet tagjai. Nemcsak a tehénállo­mány, hanem a sertésfalka megjavításán is fáradoznak. Ev végére ötven darab elsőrendű kocájuk lesz, melyek után ki­váló malacokat várhatnak és akkor jövőre már nem 36, ha­nem jóval több Bacon-süldőre köthetnek szerződést és az idei 68 ezer forintnál jóval több lesz a bevételük. Nem szabad azonban megfeledkeznünk ar­ról sem, hogy idén tizenhárom húsbikára kötöttek szerződést, melyekből 65 ezer forint be­vételre számítanak. Ezek után joggal feltehet­jük azt a kérdést, hogy érde­mes-e belterjes jószágtartással foglalkozni? Érdemes! A ké- kesdi Alkotmány termelőszö­vetkezet intézkedése élő bizo- nyítéka ennek. Hosszú évek fáradságos munkája után rá­jöttek arra, hogy jó tenyész­ne, de még ebből is kettőt ha- Hazafelé tart a gulya. A kátolyi, szellői és kékcsdi termelő- anyagra van szükség a terme marosan kiselejteznek. Elérték szövetkezetek ebben az esztendőben jelentős lépést tettek löszövetkezetben, mert csak azt, hogy jelenleg 32 kiválóan szarvas marhaállományuk számszerű növelésére és minőségi így származik busás haszon a tejelő egyedük van: év vege- javítására. jószágtartásból Mi is történt voltaképpen ? .1 önéhány héttel ezelőtt köz­gyűlést tartott az erzsébeti Béke termelőszövetkezet. Ott viharáottsk fel így a kedélyek — kivált az asszonyok között. De miért? Gyenis elvtérs, a termelő- szövetkezet elnöke most utó­lag elmondotta, hogy voltak esztendőle, amikor egybe ka- varva-zavarva, bandában dol­goztak a csoporttagak és be­igazolódott náluk is annak a közmondásnak az igazsága, hogy .,közös lónak túrós a há­ta“. Az történt ugyanis, hogy az egyik elment dolgozni, a másik nem. Vagy, aki ma volt, az nem ment másnap, mond­ván: még ez sem volt, még az sem jött, menjenek azok is. A kapálásokat csak úgy- ahogy végezték el, s ' néhány napra rá úgy kinőtt a beteme­tett gaz, mintha nem is érin­tette volna emberi kéz. Ami­kor azután idén is előfordult, hogy sokan nem mentek el a silókukorica alá trágyát tere­getni, a tagság maga követel­te, hogy Kungl Margittól, Gye­nis Erzsébettől és Tomaszo- vics Viktométól vonjanak le két munkaegységet, amit a ve­zetőség végre is hajtott. Az előző évek példáiból okultak azok, akik rendes munkát végeztek minden esztendőben és idén aztán ezek egységesen kiálltak amellett, hogy minden mun­kát ki kell osztani a tagság között, mert csak így érvénye­sül az egyéni felelősség mind a növényápolásért, rriind a ter­mésért. A termelőszövetkezet veze­tősége hallgatott is a közgyű­lés szavára és időben szétosz­tott minden talpalatnyi föl­det. A talaj elmurikálása után kimérték mindenkinek a ma­ga részét, melyet már elvetni is maga volt köteles. A 21 asszony között kiosztottak minden kapást, a termelőszövetkezet öregebb tagjai között pedig a szőlőt mérték szét művelésre. A fér­fiak dolga a kaszálás; a széna, forgatása, petrencéíkbe hordá­sa pedig az egész családé. —< Az erzsébeti Béke termelő­szövetkezetben ma már mim- denki felelős a rábízott terü­letéért, a vetéstől, egészen a betakarításig. Aki azonban még ennek ellenére is elhanya, golná a földjét, nem művelné meg rendesen, arra vonatko­zik á közgyűlés által elfogat dott javaslat, mely szerint el* sőízben két, másodízben öt, harmadízben nyolc munkaegy­séget vonnának le a kereseté* bői és ha ez sem használna, akkor kizárással büntetik. De egy másik igen fontos javaslat Is született a hanyagokkal és a lógósokkal szemben: attól a csoporttagtól, aki nem végez rendes munkát a közösben, é* a háztáji rovására ©hanyagol­ja azt, a csoport tagsága kö­vetelje meg, hogy a háztájin termett mennyiséget szállítsa be a közös vagyonba és neki az maradjon meg, amennyit közös területen termelt. Azon az estén, amikor a vi­haros közgyűlés végétért, tán nem is tudták a résztvevők, hogy a határozatokkal!, az egyé­ni felelősség érvényrejuttatá- sáival tsz felvirágzásának alap jait teremtették meg. Ma már tudják és a parcellák kieöve- kelve várják a kapásokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents