Dunántúli Napló, 1955. május (12. évfolyam, 102-124. szám)
1955-05-08 / 107. szám
nes matus s N A' P t: <■> 5 A BÉKEHARCOS £mlékc kötelez K őtalmét a legutóbbi Tiszti Klubban tartott béke nagygyűlésen láttam és hallottam először. A barna kis asszony keresetlen, egyszerű, lágyancsengő szavaira mindenki felfigyelt. — Én a Pécsi Porcelángyár munkás- nője vagyok, — kezdte felszólalását — beszédeket mondán; nem szoktam. Mindig fizikai munkát végeztem. De mivel békéről van szó, ón is szót kérek, hogy kifejezhessem békeakaratomat. fis a múlt fájó emlékeit idézte. A legfájdalmasabb eseményekre’ csak egy-egy mondj tot ejtett. Eny- nyit: ,.A második világháborúban én is elvesztettem a férjemet, hárem gyermekem édesapját”. Pedig mennyi mindent takar ez a pár szó, — mennyi könnyet, fájdalmat, a fel-fel- csi'llanó és egyre halványodó reménysugarak között. 10 év nem kis idő. A lélek egfájóbb sebei is beheggednek egy évtized alatt, ha nem is tűnnek el nyomtalanul. Az asz- szonynak először a remény — hogy férje visszajön — adott erőt az élet küzdelmére, aztán a munkába fojtotta néma fájdalmát. Pár évig alkaimi munkával Kereste gyermekeinek a kenyeret, konyhán, gyermeküdülőben dől gozott, kisegítő volt a színháziban. 1948-ban a Po reel ángy-árba ment és most már öt éve lesz, hogy szigetelő osztályozó. A rau lka mellett a közösség megismerése. annak ereiébe és igazságába vetett hit adta v.ssza Kóláménak az erős bizalmat. hogy a bűnös múlt okozta rengeteg szenvedés ellenére érdemes élni és főleg a mi szocializmust építő korunkban szép az élet. De nem állt meg ennek felismerésénél, hanem tett és tesz is azért, hogy minél jobb és szebb legyen eleiünk. Nemcsak a munkahelyén, ahol csoportja 147 százalékkal köszöntötte május 1-ét. Dicsérő oklevelet is kapott már jó munkájáért. Mint utcabizalmi is képviseli a Budavár utca lakóinak ügyes- bajos dolgait. — Az igazamat kiharcolom a végtelenségig, de sohasem a magam, hanem a dolgozótársaim érdekében, — mondja, mint ha ez lenne a világ legtermészetesebb dől ga. ö képviselte a Porcelángyár dolgozóit a Hazak zs Népfront országos kongresszusán is. Pénteken isimét nagy útra készülődött, miután még korábban a gyárban egymaga 85 békea'.á- írést gyűjtött össze. Az Anyák Konferenciáján is be alkar számolni mint küldött a Porcelángyár dolgozóinak harcos békevágyáról. Büszkén áll majd a dobogóra, hogy hallassa azoknak az anyáknak, özvegyeknek messzeharaezó szavát, akiknek képviseletében szól. Elmondja majd, ahogy a városi békenagygyűlésen: — Úgy érzem, bátran kijelenthetem minden pécsi édesanya és özvegy nevében, hogy reánk mindig számíthatnak a békéért és szép életünk megvédéséért vívott küzdelemben. II szénbányászati Iröszíök 'e'enük: 3obb eredményeket vér bányászainktól az ország A pénteki termelőműszék sem hozott jobb eredményeiket megyénk bányaüzemeiben az elmúlt napcik eredményeinél. Mivel csak három bányaüzem teljesítette ICO százalék fölött a tervét. Az üzemek párosver senyének 6-i eredményei: PÉCS komló András-akna 94.7 III-as sikna 93. i Széctoeny i-a kna U'CtS II-es üzem 67.1 István-dknu 06.3 Járnia 95Béke-akna 93,8 I-e-s üzem 116.Fetőfi'-kma ICOSzászvár 80.Tröszt 97.1 Tröszt 92.2 Az A ring-aknai bányászok 838. a nagymányokuJk 84..'), a múmiák 91.8 százaléfcrn teljesítették napi tervüket. A Minisztertanács és a SZÓI’ vándorzászlajáért Mi, a felszabadulási versenyben élüzem címet nyert Kossuth-bánya dolgozói a mai termelési értekezleten egyhangúlag elhatároztuk, hogy az I. negyedévben elért eredményeinket tovább fokozva, harcot indítónk a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajának elnyeréséért. Ennek érdekében váll aljuk: 1. A II. negyedévi tervünket 194 százalékra teljesítjük és ezzel (HMM tonna jóminőségű feketeszenet adunk (erven felül. 2. Teljesítinényelőlrányzatunkat If* százalékra teljesítjük. 3. önköltségünket globálisan 1,5 százalékkal csökkentjük. 4. A 100 ezer műszakra eső baleseti mutató- számot az előző tervidőszakhoz képest öt százalékkal csökkentjük. DH. ORMOS KAROLT igazgató 'kezdett nyiladozni előttem a nagy világ, amikor kitűnő bizonyítvánnyal a kezemben, először léptem át a mai Mezőgazdasági Szerárugyár küszöbét. Az iskolában tanultakon kívül annyit tudtam a világból, hogy dolgozni kell és hogy vannak jó és rossz emberek. Gyerekfejjel, gyerekész- szel ebbe a két kategóriába so roltam be minden embert, akit a gyárban megismertem. A „rosszak“ közé tartozott a két főnök, a két Sebők, akik elbocsátással fenyegették a munkásokat és mélységes nyugalommal utasították el a munkások félfilléres béremelési kérelmeit, A „jók“ közé kik tar tóztak? Bár kevesen dolgoztunk akkor a gyárban, de hosz szán sorolhatnám a derék, becsületes munkásnők és munkások nevét... Török György- né, Kiss Józsefné, Gulyás Jánosáé, Rendeczki János. Mnta- kovics János ... Gépmunkások és lúnchegnsztők, sajtolók és lakatosok. S ma- a „jók", ü. b- elnökök, mint Kissné, a hadiözvegy, személyzeti vezetők, mint Törökné, igazgatók, mint Matakovics János". De közülük kimaradt egy „jó“, talán a legjobb, akire szívesen, nagyon szívesen emlékezem, s akinek úgy őrzöm már gyermekkorom óta az emlékét, mintha az apám lett volna. Pedig „csak" mártír volt, a fasizmus áldozata .. ■, Ha behúnyom a szemem, úgy tűnik, mintha tegnap láttam volna utoljára. Kerekarcú, nyílt kék szemű, lelógó ba- juszú, középmagas, kövérkés férfi volt. Átléphette ni ár az ötvenet, de mi 44—45 évesnek néztük. Mindig vidáman dolgozott. A szellőzetlen, széngázzal telt levegőjű melegsajtoló- műhelyben zokszó nélkül végezte a munkát. Ha senki más sál nem is, de vele mindig tréfálkozhattunk. Emlékszem, egy április elsején elhatároztuk: becsapjuk az „öreget“. Egy hasonlókorú munkatársnőmmel komolykodva léptünk a Akkor Először a kaparőval a ’zá'- f.ítr berendezésre rakja *■: elő7" ruű.zak lövővájárja t'+aJ ic- repej-ztett szértkeszleteí. Ezáltal szilárd talpazatot nyer. ahonnét a fedőt me-> tudja rá- mEdni. A réseiéi mindkét ré.'- zel történik, amikor a jobb kéz a fogantyún ven és a bal Kéz. ,i kalapácsot középen tű nwztja alá. így halad felülről lefelé réselve n meddőig, íunb azután kitör és a t'<me- tíékvágatbo dob. A meddő el- távo ítása után Franik felülről lefelé lefejti a szénpadot. — Ilyen módon kis/.ene'i a széniek.*. teljes hosszéban 0.8—1.20 méter mélységig. A szenet egyelőre s pádtól nem lapátolják el, a vájár arra rááll, hogy a legközelebbi ciklusban onnan ráselje le a fedüszenet. A kapar ószalng ál lása glatt is rései és na már eiég szén fekszik, ‘lőre tűz ege féldeszkát, hogy a fedőt biztosítsa. Miután a szállító ismét megindult, a fekvő szenet elszállítják. Hogy a továbbiakban a szállítóberendezés állások a munkában ne akadályozzák, Franik a szenet a szállítóberendezés mellé húzza, de nem rá. Ezután lefejti a pad maradék szenét, megtisztítja a talpat, hogy munkaszakaszénak első fejtését a jobb oldalon előkészítse. így megy rendszeresen Jobbról balra tovább. A lapátolásnál is különös ’ módszert alkalmaz. Balkezével a lapát fogantyúját tartja,- jobbkézzel a nyelet markolja majdnem a lapát lapjánál. A lapátot mélyen a készletbe szúrja, úgy hogy vagy a lábfejével nyomja meg. vagy pedig a combjával segít. A szenet azután a kaparószalagra dobja. Ez tulajdonképpen Franz Frarúk munkamódszerének a ' itka. • A FranSk-briigád példáját az egész üzemben el kellett terjeszteni. Németország Szocialista Egységpártja, a szakszervezet és a Német- Szovjet Baráti Társaság tevékenyen segítették. 1852-ben még csak 16 brigád dolgozott a Franik-brigád példájára, 1953-ban már 28, 54-ben 48, ebben az évben pedig 104 brigád csatlakozott a Kurl Marx Művekben a F r o nik - brigád kezdeményezéséhez. A Franik brigádroozgálom fejlődése a Kari Marx Művek évj terv-teljesítésében is megmutatkozik. 1952-ben teljesítette az első félévi tervet. — 1953-ban egy maroknyi imperialista ügynöknek és szabó- tőrnek sikerült a Kari Marx Művek bányászainak, technikusainak, és mérnökeinek erőfeszítéseit megsemmisítenie. De a bányászok éberek voltak, leleplez téli a banditákat és ántal- ¥fll>tlianná tették őket. Már 1954-bein a Kari Marx Művek éjérte 94 éves fennállása, óta legnagyobb teljesítményét: 107.7 százalékra teljesítette az évi tervet. 1965. első negyedében 100.4 százalékot értek el annak ellenére, hogy a terv 18 százalékkal megnőtt és geológiai Tíahézségek is adódtak. A Német Demokratikus Köztársaságban már sokan dolgoznak a Franik-brigád módszerével és így többet, jobbat és olcsóbban termelnek, erősítik a munkások és parasztok hatalmát és ténylegesen elősegítik, hogy elérjük a párizsi szerződések ellem harcban Neme lozszág egységét és biztosítsuk a békét. • f)e mi lett a Franák-bri* gáddalV Már nem minden kolléga dolgozik a brigádban aaok közül, akik 1932- ben megteremtették a Német Demokratikus Köztársaságban a kollektív sztahanovista mun ka példáját. Franz Frank-e. akit a Német Demokratikus Köztársaság legnagyobb kitüntetéíié- vel, a Hazafias Érdemrend arany fokozatával, a Nemzetien j első osztályával tiszteltek meg, akit érdemes bányász és érdemes sztahanovista címmel tüntettek ki és a Német-Szovjet Baráti Társaság aranyjelvényével jutalmaztak, ma a Kari Marx Művekben minit mur:kamódszerátadó tevékenykedik. Segíti munkamódszerét az egész bányában elter- ,jászáéra és útmutatásaival, tanácsaival minden brigád mun- Jcó.jáit megjavítani Mimt Népit,ország Szocialista Egység- Pálijának, Kurl Marx Stadt-i kei ületi vezetőségének tagja, a kerületi tanács képviselője és mint a Német-Szovjet Barát: Társaság Központi Vezetőségének tagja, a társadalmi élet középpontjában áll. Kurt Bonder ugyancsak a Frawik-brigádból, ma a népi rendőrség tagja, Heinz Schnabel, a Franik-brigád egykori vájára most a Szocialista Egységpart zwickaui kerületi instruktora. Gottfried Kleinert, mint szállítási felvigyázó dolgozik a Kar! Marx Művekben. Manfred Dunkel, a Franik-brigád legfiatalabb tagja ma egy ifjúsági brigád vezetője. 1 ranz Franik a Német Demokratikus Köztársaságban fogalommá vált. — A Szovjetunióban és Bulgáriában tett tanú lm ári yú t j a in tökéletesítette tudását, amelyet most a munkásosztály javára és a béke fenntartása érdekében hasznosít. Neve az új, békeszerető, demokratikus ét egységes Németországért folyó harcban szimbólum lett. De példája csak akkor éri c teljes jelentőségét, ha a Rajna mellett, a Ruhr- és Saar-vidó- kem is ismét a németek döntenek, ha ott is, mint a Szovjetunióban, Magyarországon és a Német Demkoratikus Köztársaságban a dolgozóké lesz- .iek a szénbányák és az ösz- szd; „fekete gyémántot” a nép javára termelők. MANFRED DIETRICH műhelybe, köszöntünk neki, körülnéztünk, kis ideig beszélgettünk vele, majd rémült arc kifejezéssel kiáltottunk fel: ,Jaj szegény Porth bácsi! Mit csinált a fülével? Hiszen csupa vér a nyaka!“ Ügy tett, mintha rá is átragadt volna a rémület, a füle után kapkodott, zsebkendőért futott, majd a tükör előtt forgolódott, a mi nagy mulatságunkra. Azt nem vehettük észre, hogy ezt megelőzően társára kacsintott mintegy mondván: hát most az egyszer legalább örömöt szerzek ezeknek a fruskáknak. Határtalan bizalommal voltunk iránta, ö volt a tudója, határtalan nagy szerelmeinknek, bánatainknak. így ismertük mi, így ismertem én. De nem ez volt az igazi Porth János. Nekünk csak a szívét mutatta, az öklét nem ismertük. Egyszer elmondtam neki, hogy apám eltüzelte o fasiszta hadsereg sasbehívóját. „Hát azt nagyon jól tette az édesapád kislány, — mondta derűsen és elém tartott egy röpcédulát. — Látod ezt? Mondd meg neki, hogy nemsokára minden másként lesz." Hűségesen továbbítottam az üzenetet, de titokban nagyon féltem, hogy elhurcolják apámat a sasbehívó miatt, Porth bácsinál pedig megtalálják a röpcédulát. Ebben az időben még javában dúlt a háború. Nap-nap után jelentek meg a város felett a nehézbombázók. Sokszor órákhosszat üldögéltünk a nyirkos óvóhelyen, Porth bácsi pedig gáznwszkkál a fején az ajtóban őrködött. Az volt a kötelessége, hogy baj esetén elsősegélyben részesítse a rászorulókat. Olyan nyugodt volt mindig, hogy jólesett ránézni. Ha délelőtt nem volt légiriadó, úgy tizenkettő tájban minden nap megérkezett a felesége, alacsony, ked- vesarcú néniké. Kosáréban párolgóit a leves, a főzelék, Porthék egyszerű, mindennapi ebédie. Azon a nevezetes napon, amely Mtörölhetetle- nül belevésődött emlékezetembe, megint légiriadó volt. Mint ősszel a fázós verebek, úgy gubbasztottunk a pincében helyeinken. Porth bácsi néha lejött hozzánk, tréfálkozott velünk, aztán elfoglalta újból őrhelyét. Éppen tizenkettőt mutatott az óra, amikor kosárral a karján, belépett a gyárkapun a fürge Porth néni. Talán a szíve hozta ide pontosan ezen a napon és légiriadó alatt?! Megérezte talán, hogy veszélyben forog a férje. Alig ért oda az asszony, két iidegen szólította az urát. Két kis jelentéktelen emberke. egyik kezük a zsebükben tartott pisztoly agyát fogja, másikat réteseik Porth Jé* no3 ólajfoltos-ingfedte vállára. „Velünk jön, papa!“ Lökte meg durván az egyik és jelentőségteljesen társára nézett „Ez még zabáim akarj“ — röhögött kajánul a másik. „Vigye innen mamám a lábosait, ha nem akarja, hogy felrúgjam!“ „Átöltözhetek?“ — kérdezte Porth János tompán. „Még mit nem?“ — vihogott a. csendőr. „Most nem szemináriumba megy öregem! S ha jól látom már nem tartozik a randevúképesek sorába sem!“ Erre nem válaszolt semmit, még egyszer ránknézett, * mi némán búcsúztattuk őt. Amikor kifordult a gyárkapun, nyomában a két csendőrrel, s «ró feleségével, akit mindhiába zavartak vissza a köpök, — tudtuk, éreztük, hogy nem tar lálkozunk többé. Nyolc-kilenc hónappal később levél érkezett özvegy Porth Jánosné címére. Egy kecskeméti régi harcos tudatta vele, hogy férjét, miután Pécsről elhurcolták, Komáromba vitték, majd Dachauba szállították. Az ifjabb Porth János most emlékezik. Valamikor apja ts vasutas volt, akárcsak ő. Ka- zánkováesliént dolgozott a fűtőháznál az 1910-es években. Az első világháborúban vörös katona lett, s amiatt emigrált Jugoszláviába. Mire hazajött, a vasútnál már bélistáztíli. Hosz szú ideig alkalmi munkából élt, itt-ott dolgozott, de családjának előteremtette a mindennapi kenyérre valót. Baloldali magatartása miatt azonban elobb-utóbb mindenünnen távoznia kellett. 1942-ben Riesen volt internálótáborban, öt hónap tifán hazaangadtéki de figyelemmel kísértik minden lépését, egészen addig> amíg elérkezett « végzetes nap..i ? ' azóta ia sokat- emlékeztünk. Emlékezeté a család és emlékeztek a gyár munkásai. A fasizmus leverésének tízéves évfordulóján a mártír Porth Já nos nevét veszi fel Porth János volt műhelyében a gyár egyik legjobb brigádja. Az igazi, harcos, derék Porth Jánosra emlékszem én is, az akkori kislány. Emléke arra kötelez, hogy minden erőmmel harcoljak a fasizmus újjáéledése ellen, ahogy 6 tette, s ahogy a régi gyárban teszik ezt ma — volt munkatársai Nem akarjuk, hogy elhurcolják szeretteinket, békében alkarjuk felnevelni gyermekeinket, abban az új világban, amelyet a Porth Jánosok, « „jók“ teremtettek nekünk, amelyet mi, az új nemzedék tovább építünle, Ballagás •. • Befejezéshez közeledik az iskolaév. Szombaton délben a Janus Pannonius Gimnázium érettségire készülődő diákjai ballagtak. A Tiszti Klub udvarát benépesítették a diákok, a szülők, az ismerősök — az iskolától búcsúztatták a közeljövőben érettségizőket. A kép, a hangulat évek hosz szú során megszokott, mégis mindannyiszor felemelő, megható. A fiatalabbak meghaió- dottsága, a szülők elérzékenyü lése és bizakodása, az ismerősök meghatódott büszkesége, a virág, a boldogság, a büszkeség. — mind, mind betöltötték a Tiszti Klub árnyat udvarát. Üdvözlések és tínr.'-pi beszédek töltik meg a tágas udvart Hajnal Ernő. t gimnázium igazgatója szól: „Vj generáció nőtt fel, új, boldog jövő áK előttük, összehasonllthatatlAnul más, mint amilyen a fiatalok múltbeli sorsa volt.” Érettségiző lány és fiú. szól osztálytársaihoz: jó munkát és helytállást kíván társainak __ S fe lhangzik a dal: „Ürest a fészek, elrepül belőle ... Újak, fiatalok in dulnáhr hogy résztvegyenek abban me építőmunkában, amit eddig szüleik végeztek. Kezdetét vette a selyem tenyésztési évad Baranyában is, hogy iparunknak 'gén fontos nyersanyagot, « tenyésztőknek pedig rövkl idő alatt megszerezhető, de lényeges hasznot biztosítson. Kormányzatunk ebben az évben jelentősen felemelte a gubók beváltási árét: az I. és II. osztályúét egységesen 32.50 forintban szabva meg egy-egy doboz után 800—900 forintot tehet keresni. A peték keltetése már elkezdődött s mire az epeA'isk. tevőiéi kifej lőomtak megkead- hetifc a tenyésztést is. Mivel selyemhernyó esek 3aortátok mennyieéghen áll rendetkezea- rat, időben jelentsék be újé- nyeiitet a tenyésztők vidékena. ■kikeketond', esetleg földmű- vesszövetkezet éknél, Pécsett a Selyemberaieltető Vállalat kd- rendc’tségiéinéfi, Jóasaf Attila utc-j 20, vagy Szeller Gézáné- riáil Doktor Sándor utca 19 házszám alatt. Csonder Géza
