Dunántúli Napló, 1955. május (12. évfolyam, 102-124. szám)
1955-05-08 / 107. szám
2 NAPLÓ 1955 MÁJUS 8 A Központi Statisztika! Hivatal jelentése (Folytatás az 1. oldalról.) tás további fokozását biztosítják az ötéves tervidőszakban megkezdett új Borsodi Erőmű és a Tiszalöki Vízierőmü építése, amelyeket részlegesein már 1905-ben üzembehelyez- nek. Az erőművek teljesítőképes- sógének fokozása nem biztosította teljes mértékben a gyors ütemben növekvő energiaszükséglet kielégítéséi, ezért a meglévő erőművek nagyfokú kihasználása vált szükségessé. A villamoseie-r- giaelosztás sem volt elég tervszerű, ezért egyes időszakokban energáakorlártpzások.’a volt szükség. A villamose.ier- giaellátásban fellépő zavarokat sikeresen küszöbölte ki az ipari energiagazdálkodás. 1954. februárjában bevezetett új rendszere: a „menetrend szerinti gazdálkodás“. A vaskohászat termelése 1954-ben 118 százalékkal haladta meg az 1949. évi színvonalat. Az ötéves terv utolsó évében acélnyers vasból 419.000 tonnával, 105 százalékkal, martinacólból 508 ezer tonnával, 65 százalékkal, elektroacélból 124.000 tonnával, 157 százalékkal, hengeracélból 348.000 tonnával, 74 százalékkal termeltek többet, mint 1949-ben. Jelentősen bővült a vaskohászat teljesítőképessége: üzem behelyezték Csepelen az új csőgyárat, a Lenin Kohászati Művek 700 köbméteres „Béke“ kohóját, a Sztálin Vasmű nagykohóját és két Mar- ti n-kemencé jébővítették a lőrinci hengerművet. Az ötéves tervidőszakban épült fel a Lenin kohászati művek 1955. első negyedében üzenibehe. vezeti középhengersora. , Az ötéves tervidőszak alatt létesített új beruházások és a meglévő termelőberendezések átépítése nagymértékben emel te a vaskohászat műszaki szín vonalát, növelte a kohók fajlagos teljesítményét, fokozta a kohászat gazdaságosságát. A hengerművek —• elsősorban a finom lemezsorok — leljesítőképességének növekedése nem tartott lépést a fokozódó szükségletekkel s a tér melés sem volt eléggé programszerű. Jelentősen fejlődött a színes L'ém kohászat legfontosabb alapanyagát termelő buuxitbáu} ászát. Az 1954. évi bauxittermelés 700.000 tonnával. 125 százalékkal haladta meg az 1949. évi termelést. 1952-ben állították üzembe a hajimbai bauxitbánya devecse rí üzemét. Az ötéves tervidőszak alatt valamennyi bauxitbányában új telepeket nyitottak meg. Az új telepek termelése az 1954. évi bauxitterme- ’esnek több, mint felét szolgáltatta. Gyors ütemben nőtt a buuxilfeldolgozás: a - timföidtermelés 1949-ről 1934-re 101.000 tonnával, 330 százalékkal, az alumíniumter- rnelés 18.400 tonnával, 127%- kal emelkedett. Az alumínium félgyártmányok termelése közel megnégyszereződött. A vegyipar termelése 1954-ben 1949. évhez képest csaknem háromszorosára emel kedett. 1954-ben a szerves vegyipar 181.7 százalékkal, a gumiipar 188.3 százalékkal, u gyógyszeripar 451.8 százalékkal termelt többet, mint 1949- ben. 1954-ben 84 százalékkal több műtrágyát — ezen belül 90 százalékkal több foszforműtrágyát — 122 százalékkal több kénsavat, 42 százalékkal több marónátrorit, négyszer annyi ahilinfestéket, tízszer annyi DDT növényvédő hatóanyagot termelt a vegyipar, mint 1949- ben. A gyógyszeripar lényegesen fokozta,', gz alapanyagok gyártását és számos — korábban importált''— gyógyszert termelt olyan mennyiségben, hogy a hazái szükséglet teljes fedezése mellett exportra is jutott. Az ötéves tervidőszak alatt új korszerű vegylgyárak létesültek, köztük a ttszamenti vegyiművek,, a hajdúsági gyógyszergyár, a Veszprém megyei festékgyár, az ipari gázgyár, a zalai aszfaltgyár. Az elsősorban hazai nyersanyagokat felhasználó szénfeldolgozó vegyipar és a műanyaggyártás néni fejlődött kellő mértékben. Nem volt kielégítő a műtrágyatermelés fejlesztése sem, de az ötéves tervidőszakban épített kazincbarcikai új műtrágyagyár és a péti nitrogénművek új műtrágya-üzeme — ame lyeket 1955-ben helyeznek üzembe — biztosítják a műtrágyatermelés nagyfokú növelését. Az ötéves terv időszakában a gépipar az ipar vezető ága lett. Míg 1949-bén a gyáripar termelésének csak 19 százalékát adta, addig 1954-ben ez az arány közel 28 százalékra emelkedett. 1954-ben a gépipar termelése 267 százalékkal volt több, mint 1949-ben. A gépipar fontosabb termékei közül 1954-ben 103 százalékkal több csúcsesztergapadot, 138 százalékkal több fúrógépet, 97 százalékkal több marógépet, 323 százalékkal több tehergépkocsit, 553 százalékkal több autóbuszt, 48 százalékkal több motorkerékpárt, 50 százalékkal több 15 lóerő egységre számított traktort és 37 százalékkal több cséplőgépet gyártottak, mint 1949-ben, Az ötéves tervidőszakban a gépipar számos új gyártmány előállítását kezdte meg. így többek között: új bányagépek (F. 4. fejtő-rakodógép, Sz. 153. rakodógép, forgókalapácsos ré- selőgép, villamos kézi szénfúrógép, végtelen köteles szállítógép, stb.); új típusú szerszám gépek (Univerzális esztergapad, sugárfúrógép, egyetemes körköszörű, stb.); villamosipari cikkek (nagyfeszültségű és nagyteljesítményű kondenzár- torok, korszerű hangrögzítő berendezések, stb); új mezőgazdasági gépek (arató-cséplőgépek, lánctalpas Diesel-traktor, függesztett kultivátor, fejőgép, stb.); új építőipari gépek (Dumper, hordozható betonkeverőgép, stb); közlekedési eszközök (új típusú elektromos mozdony, trolibusz, háromtengelyes terepjáró gépkocsi, farmotoros autóbusz, háromrészes „Hargita” motorvonat, stb.) gyártása indult meg. A gépiparban öt év alatt számos új vállalat kezdte meg működését, köztük a kiskunfélegyházi bányászati berendezések gyára, a gyöngyösi váltó- és kitérőgyár, a gyujtógyertya- gyár, a sztálinvárosi gépgyár, a jászberényi apritógépgyár, a békéscsabai forgácsoló szerszámok gyára, a préslégszerszám- gyár, a mechanikai mérőműszerek gyára, a Ganz árammérőgyár és az elektronikus mérő műszerek gyára. Ezenkívül jelentős bővítéseket és korszerűsítéseket hajtottak végre: többek között lényegesen Dovítet- ték a Ganz vagon és gépgyárat, a Gheorghiu Dej hajógyárat; a Vörös Csillag traktorgyár, új dumperszereldével, öntőcsarnokkal, az Emag két kombájn- szerelőcsarnokkal, az RM művek új kerékpárcsarnokkal bővült. A Csepel autógyárat átépítették és korszerűsítették. A tervidőszak végén közvetlen befejezés előtt állt a soroksári vasöntöde. A gépipar gyorsütemű fejlesztése lehetővé tette az egész ipar s ezen belül elsősorban a nehézipar mind több új és korszerűbb géppel való ellátását, 'az építőipar és a mezőgazdaság növekvő mértékű gépesítését, a közlekedés fejlesztését, az exportszállítások növelését, valamint a honvédelem megerősítését. Az elért eredmények ellenére nem fejlődtek kielégítő mértékben a gépiparnak azon ágai, amelyek a könnyű- és élelmiszeripart és főként a mezőgazdaságot voltak hivatva ellátni gépekkel, munkaeszközökkel. Az építőanyagipar lermelése 1954-ben 1949 évhez képest több mint két- és félszeresére növekedett. A cementtermelés mintegy kétszeresére emelkedett, az égetett tégla termelése közel megháromszorozódott, Felépült a mályi téglagyár, továbbá a hejőcsabai cement- és mészmű, az uzsai kőbánya, három új épületelemgyár. Megindult a bővített dorogi mészmű próbaüzemeltetése. Az építőanyagipar mitfczaki színvonala is növekedett. 1954- ben a nyerstéglamennyiség több mint felét villamosított berendezéssel állították elő, a téglaszárításnak pedig mintegy 20 százalékát korszerű műszárítóban végezték. Az 1954-ben termelt téglamennyiségnek már több mint 70 százalékát a lényegesen magasabb termelékenységű gyorségetéssel állították elő. Az ötéves terv időszakában szocialista nagyiparrá alakult az az építőipar Az' egész építőipar termelése 1954-ben 169 százalékkal, ezen belül az állami építőiparé 237 százalékkal volt több, mint 1949-ben. Az állami építőiparban — lényegében az elmúlt öt év alatt indult meg a korszerű nagyüzemi termelési eljárások bevezetése. 1954. év végén az állami építőiparnak csak a fontosabb gépekből több, mint 120.000 lóerőt képviselő géppark állott rendelkezésére. Elsősorban a legnehezebb fizikai erőkifejtést igénylő munkálatokat gépesítették. Közel 300 földmunkagép alkalmazásával 1954-ban a földmunkáknak már 48 százalékát, több mint 1.500 betonkeverőgéppel a betonkeverés 74 százalékát, 600. habarcske verővel a munkák 55 százalékát végezték el gépi erővel. Az anyagszállítás gépesítését közel 1.000 daru, 3.000 szállítószalag, több mint 200 keskenynyomtá- vú mozdony, motoros és villamos targoncák segítették elő. Az építőipar gyorsabb, eredményesebb munkáját szolgálták az előregyártott építési e’u-nek, 1954-ben az építkezés ivlyén előregyártott elemeken kívül 244.000 köbméter üzemileg előregyártott szerkezetet használtak fel az építkezésekén. Az építőipar a fokozódó gépesítés és a nagyüzemi módszerek széleskörű alkalmazása mellett nem csökkentette az építkezések költségeit, gyakran nem tartotta be a tervben és a szerződésekben előírt átadási határidőket. Nem mindig volt kifogástalan az építkezések minősége sem. Az építőipar lemaradt a lakásépítkezések korszerűsítésével, a lakások építési költsége magas, az építkezések és főként a befejező munkálatok elhúzódnak. A könnyűipar lermelése 1954-ben kétszerese volt az 1949. évinek. 1954-ben 59 millió négyzetméter pamutszövettel. 3.5 millió négyzetméter selyemszövettel, 10 millió négyzetméter len-, kenderszövettel, 7.7 millió pár pamutharisnyával, 6 millió pár bőrcipővel tér meltek többet, mint 1949-ben. A ruházati ipar termelése több mint négy- és félszeresére emelkedett. Az utóbbi években jelentősen bővült a könnyűipari cikkek választéka és javult a termékek minősége. Megindult a nylonból készült női harisnya, a Perion felhasználásával gyár tott férfi és gyermekharisnyák termelése, stb. Az ötéves tervidőszak során kezdték meg • működésüket a szegedi textilművek és a kaposvári textilművek. Jelentősen bővült öt év alatt a kőbányai és a lőrinci fonógyár teljesítőképessége is. AZ országban a fonóorsók száma öt év alatt több mint 100.000-rel növekedett. A len- és kenderipari termelés növelésére üzembehelyezték a sarkadi kendergyárat és a mikóspusztai lenüzemet. Több új ruhagyár — köztük Békéscsabán, Zalaegerszegen és Dudapesten — megteremtette a nagyüzemi ruházati ipar alapját. Az ötéves tervidőszakban kezdte meg működését az ország első szalmace-Uulózegyára Szolnokon. Az élelmiszeripar mintegy 170 százalékkal termelt többet 1934-ben, mint 1949-ben. A fejlődés — efső- Sorban a mezőgazdasági termelés iinígadozása következtében — nem volt egyenletes. 1954-iben az élelmiszeripar 101.000 tonnáival több cukrot 3000 tonnával több kolbászfélét, 7.400 tonnával több gyü- mölcskcnzervet, négyszerannyi cukorkát, csokoládét és több minit négyszer annyi sört termelt mint 1949-ben. Az élelmiszer ipar fejlesztésére létesítették a debreceni, győri, kecskeméti, szegedi hűtőipari üzemeket. Zalaegerszegen, Debrecenben, Szolnokon, új, korszerű tejfeldolgozó üzemek létesültek, öt év alatt a tejfeldolgozó üzemek teljesítő- képessége több mint 37 százalékkal nőtt 1950 óta 10 kenyérgyár, illetve nagyobb sütőüzem létesült, ' többek között Srtálímvá- rostoan, Komlón, Veszprémben, Özdom. A könnyűipar és az élelmiszeripar termelésének növekedésében jelentős szerepet játszottak a helyiipari vállalatok és a kisipari terme! őszövetkezet ék. Az ipar fejlődése az ötéves tervidőszakban — , az elért ;gen jelentős eredmények mellett — nem volt minden tekintetben zavartalan. A munka termelékenysége a gyáriparban az ötéves terv első éveiben igen gyors ütemben nőtt, a növekedés üteme később lassult, sőt 1954-ben a termelékenység közel egy százalékkal alacsonyabb volt, mint az előző, évben. A tervidőszak folyamán az ipar számos területén nem volt megfelelő az anyaggal és az energiával való takarékosság, ezért az anyagfelhasználás az indokolt mértéken felüti nőtt. A termelékenység nem kielégítő emelkedése, valamint a* anyagtakarékosság hiánya következtében az önköltség sóm az ipariban, sem az építőiparban nem csökkent az előírt mértékben." sőt a tervidőszak utolsó érvében emelkedett. Az iparosítás érdekében végrehajtott beruházásoknál nem mindig , és nem kellőképpen érvényesültek a gazdaságosság szempontjai. A beruházások agy része a tervezettnél többe került, nem készült el az előírt határidőre. A nagy és új beruházások mellett az ipar több területéin nem fordítottak kellő gondot a maglévő gépeit, és felszerelés felújításéra, rend szeres karbantartására. Az ötéves tervidőszakban — elsősorban a régebbi üzemekben — nem fejlődött kellőképpen az ipar műszaki szám- vonala. A gépesítés, az automatizálás és a legkorszerűbb gyártási eljárások alkalmazása raak mértéke nem volt kielégítő, III. Mezőgazdaság A mezőgazdaság termelőerőinek fejlesztésére jelentős összegeket fordítottak: öt év alatt 9.2 milliárd forint, az összes beruházások 13.8 százaléka jutott mezőgazdasági beruházásokra. A tervidőszak alatt 13.200 traktort, 2.200 arató-cséplőgépet, kombájnt, 2.900 cséplőgépet, 12.000 traktorekét, 4.900 traktorosvetőgépet, 3.600 kévekötő-aratógépet és több tízezer más kisebb mezőgazdasági gépet kapott a mezőgazdaság. öt év alatt több mint 150.000 kát. holdat tettek ör.tözfhetővé, mintegy 36O.OOO holdat erdősítettek és fásítottak. A mezőgazdasági termelés növekedése — a jelentős beruházás ellenére — nem elégítette ki a népgazdaságnak a mezőgazdasággal szemben támasz tott növekvő igényeit A termelőerők fejlesztése megteremtette a mezőgazdaság szocialista átalakításának anya gi alapját. 1954->ben az ország szántóterületének egyharmada tartozott a szocialista szektorhoz. Az állami gazdaságok és a termei'őszövetkezetdk a tervidőszak alatt jelentősen fejlődtek. A mezőgazdaság fejlesztésére fordított erőfeszítések azonban még nem tükröződnek megfelelően a mezőgazda- sági termelés növekedésében. Az új szocialista nagyüzemek egy része kezdeti nehézségekkel küzdött, a túlsúlyban lévő kisárutermelő gazdaságok nem alkalmazhatják megfelelően a gépesítés és fejlett agrotechnika eredményeit, s a mezőgazdasági termelés még túlságosan nagy mértékben függött az időjárástól. A mezőgazdaság növényi és állati termékekből együttesen 1954-ben 12 százalékkal . nagyobb mennyiséget termeit, mint 1949-ben, megközelítőleg annyit, mint a jó időjárás következtebein rekord termésű 1938. évben. A mező- gazdaság árutermelése 1954- ben 16 százalékkai volt nagyobb, mint 1949-ben. Az ötéves tervidőszakban — 1931—40. évek állagához képest — megváltozott a növény termelés szerkezete: megnövekedett a munkaigényes, nagyobbrészt ipari kultúrák aránya: csökkent a külterjes ebb növénytermelési ágazatok — elsősorban a gabemaneműek vetésterülete. Az ötéves terv időszakában a kenyérgabona átlagtermelése mintegy 7 százalékkal volt magasabb az 1931—40-es évek átlagánál, az átlagtermés növekedése azonban nem pótolta a vetésterület csökkenését (1938-ban a vetésterület 40.9 százalékán termeltek kenyérgabonát, az elmúlt öt év átlagában ez az arány 35 százalék körül mozgott.) Az egy főre iutó kenyérgabona-fogyasztás '954-ben magasabb volt. mint 1938-ban. A legfontosabb takarmánynövények közül a kukorica és >z árpa termésmennyisége öt év átlagában némileg megha- i ladta az 1931—40-es évek átlagát. A zabtermelés csökkent. Az állatállomány takarmány- ellátása az ötéves terv éveiben nem volt kielégítő. A burgonya termésátlaga öt áv átlagában kát. holdanként 4.4 mázsával, 11,1 százalékkal volt magasabb, mint az 1931— 40-es évek átlaga. A cukorrépából az öt év átlagában több, mir.it kétezer annyit termeltek, minit 1931— 40-es évek átlagában. A textilipari növények vetés területe a tervidőszakban 30 százalékkal emelkedett. Az olajos növények vetésterülete csökkent. Zöldséget 1954-ben több mint 50 százalékkal nagyobb területen termeltek, mint 1949-ben. A rizs vetésterülete és termésmennyisége 1954-ben 1049- hez viszonyítva mintegy háromszorosára emelkedett. Az ötéves terv időszakában 40 ezer kát. hold üzemi gyümölcsöst és 9.300 kát. hold, ebből 1954-ben 2.900 kát. hold szőlőt telepítettek. Az új telepítés azonban nem pótolta a kiöregedett és kipusztult szőlőtőkéket Az ötéves terv időszakában nz öntözött terület jelentősen rnegmövekedett: 1954-ben több, mint háromszor annyi területet öntöztek, mint 1949-ben, ezen belül az öntözéses kertészet mintegy 9.5-szeresére növekedett. Az öntözött terület további nagymérvű növelését teszi lehetővé az ötéves tervidőszakban épített tiszalöki duzzasztómű és a keleti főcsatorna. A növénytermelés fejlesztését szolgálta a műtrágyafelhasz n ál ás növelése és a fokozódó gépesítés. 1954-ben a műtrágyafelhasználás mintegy 160 százalékkal volt nagyobb, mint 1949-ben. A szocialista nagyüzemek egy kát. holdra jute műtrágyafelüiasználása az ötéves terv végén kilencszer annyi volt, mint az egyéni gazdaságoké. Növekedett öt év alatt az isíállótrágyázott terület is. 1954 év végén 312 gépállomás működött. Az egy gépállomásra jutó erőgépek száma 1950. óta 68.4 százalékkal nőtt. A gépállomások által végzett ösz- sz.es gépi munka mennyisége az ötéves tervidőszak alatt több mint megkétszereződött és az egy traktorra jutó munkateljesítmény 16.3 százalékkal emelkedett. A növényápolásr, a kapásnövények és szá asta- kármányok betakarítását csak kis mértékben végezték gépekkel. Az állami gazdaságokban 1954-ben már az őszi mélyszántás 98.7 százalékát, a tar- lőhéntás 98.9 százalékát, az aratás 68.3 százalékát, a sor- közi kapálás 2t.l százalékát, a kaszálás 28 százalékát végezték géppel. A háborús károk következtében csökkent állatállomány ma- 1950. elejéin elérte a háború előtti színvonalai, de a tervidőszakban nem növekedett kielégítő mértékben.. Az 1960. és 195j5. tavaszár. végrehajtott éitotszámlálás ada fai szerint a sertésállomány öt. év alatt 5.5 millióról 5.8 millió darabra nőtt. A szarvasmarha- állomány öt év alatt 4.2 szá' Zalákkal csökkent. A szarvas- : uarhaálilornány0.1 belül csökkent a tehenei aránya. A tej* hozam nem volt kielégítő. A lóállomány az ötéves tér/ idő- szákéiban csan kevéssé változott, juhállomány a tervidőszak alatt 78 százalékkal év- ről-évre egyenletesen nőtt. * Az ötéves terv éveiben lényegesen előrehaladt a mező- gazdaság szocialista átalakítása. 1954. végén 494 állami gazdaság és 4.381 termelőszövetkezet működött. az állatni gazdaságok szántóterülete öt év alatt több. mint háromszorosára nőtt. Báláz állami gazdaságok termelési eredményei a legfőbb területen meghaladták az országos átlagot, még nem hasz ■ nálták ki eléggé a nagyüzemi gazidáilkodás lehetőségeit. Az állami gazdaságok szerepe a lakosság és az ipar ellátásában állandóan rövefcszuk. Az á.laimd gazdaságok árutermelése öt év alatt négy és félszeresre emelkedett. 1954-ben már begyűjtött mennyiség jelentős hányadát: a kenyérgabona 19 százalékát, a rizs 49, a tej 22.5 százalékét és a gyapjú 27.7 százalékát adták az állami gazdaságok. Az állami gazdaságok állatállománya öt év alatt ötszörösére nőtt. 1964-ben a begyűjtött vágómarha 23.3 százalékát, a vágósertés 53.6 százalékát adták az állami gazdasagok és az állami hizlaldák. Az állami gazdaságokban az egy tehénre eső tejhozam 2.744 literre emelkedett. Az állami gazdaságok állattenyésztésének gyorsabb fejlesztését az utóbbi években fékezte a takarmány termelés alacsony színvonala. Az elmúlt öt esztendő alatt mély gyökeret vert a termelőszövetkezeti mozgalom Az 1963. és 1954. évi átmeneti visszaesés ellenére az elmúlt év végén csaknem kilencszer anyi család hatszor annyi földterületen gazdálkodott közösen, mint a tervidőszak elején. A termelőszövetkezetek jelentékeny része megszilárdult. Lényegesen javult a munkafegyelem, javult az elvégzett munkák minősége is. Ezek eredményeként 1954-ben a tér me iőszöve Ukezetek csaknem 40 százaléka már az országos átlagnál magasabb terméseredményeket ért el. Az 1954. év1 kedvezőtlen időjárás ellenére több, mint 400 termelőszövetkezetiben a búza termésátlaga katasztrálís holdanként meghaladta a 9 mázsát. (Folytatás a 3. oldalon)
