Dunántúli Napló, 1955. április (12. évfolyam, 80-101. szám)

1955-04-23 / 95. szám

1955 ÁPRILIS 23 NAPLÓ 3 PÁRT ÉS PÁRT ÉPÍTÉS Olcsóbban és többet! Jó politikai munkát, erős termelőszövetkezetet ! Taggyűlésen Górcsőnkben „Jó lesz a beszámoló, Dra- govec elvtárs?“ — kérdezik többen a taggyűlés előtt a görcsönyi falusi pártalapsaer- vezet titkárától. Mosolyogva, magabiztosan válaszol: ,Meg­lát juit". Dragcwec elvtárs már tudja miről beszél, kezében szorongat 8—10 írógéppel bele­írt papírlapot: a vezetőség be számolóját. A taggyűlés előtt- napúikban vezetőségi ülésen közösen készítették. Alaposan megvitatták a Politikai Bizott­ság februári határozatát a fa­lusi pártpolitikai munka hely­zetéről és feladatairól. S pár perc múlva mimdenk: meggyőződhet róla, hogy a beszámoló valóban a ve­zetőség beszámolója és nem a „szokásos“ titkári beszá­moló. Nem más ez, mint Oörcsöny múltja és jelene, a példák sokasága eleveníti fel az elért győzelmeket. — Községünk mindig a já­rás élenjáró községei közé tartozott — mondja a veze­tőség beszámolójában Drago- vec elvtárs. — Az első ne­gyedévi begyűjtési versenyben is csak hajszál híján nem el­sők, hanem másodikak let­tünk. Negyedévi beadási köte- iezettségünlret sertésből 116. vágómarhából 140, tejből 103 tojásból 200, baromfiból ICO százalékra, a^ób-tfizetési tervet Pattig 150 százalékra teljesítet­tük. Most az egész falu május elsejére készül, olyan ünnep lesz Görcsönyben május else­je, amit öreg és fiatal meg- emlegat: fölavartjük az új kul- túrházat... A pártszervezet, a tanács, a DÍSZ, a többi tömegszervezet s az egész falu eredményedről hallva azt gondolhatnánk, .hogy nincs itt semmi hiba. — Kellemesen csalódunk, mert a vezetőség —• bár örül az ered­ményeknek, — számos olyan hibára hívja föl a kommunis­ták figyelőiét, amelyeket ki­küszöbölve tovább növelhetik a sikereket. Azért kellemes csalódás ez, mert a beszámoló azt tükrözi, hogy a Pártvezetőség nem „ül a babérokon'1, hanem körülte­kintő munkával keresi a jobb eredményekhez vezető utat. — Az elmúlt években — ’’monaja Dragovec elvtárs, — elhanyagoltuk a pártonkívüüek nevelését. Népnevelő mun­kánk — a pártvezetőség irá­nyítása hiányában, — nem elég eredményes. A termelőszövet­kezet pártszervezete csali a saját portájával törődött, a fa­lu tsz-en kívüli lakóival poli­tikailag nem foglalkoztak. Mi, kommunisták is sok esetben elengedtük a fülünk mellett a kulálkok rágalmait, eltűrtük, hogy Halmos! például vissza­követelje államosítolt házát, hogy a termelőszövetkezet el­len' ágáljanak. A falu kommunistái egymás­tól elszakadva éltek. „Hosszú idő óta — mondja Lakatos elvtárs — a falu szinte külön­álló két részre oszlik. A fő­úttól jobbra a termelőszövet­kezeti tagok laknak, itt a tsz- pártszervezet dolgozik, „ bal­oldalon pedig az egyéniek, s itt a falusi alapszervezet tevé­kenykedik. A kettő között vi­szont eddig semmi együttmű­ködés nem volt.“ S a taggyű­lés mintegy határozatkérft ki­marhat a, hogy a községi párt­vezetőség megválasztásával mindezt megszüntetik Gör­csönyben. A közsógr valameny nyi kommunistáját bevonják a falu irányításába, a politikai felvilágosító munkába. A fa­lusi alapszervezetnél is min­den párttagnak pártmegbiza- tást adnak, s a vezetőség rend szeresen számon kéri teljesí­tését . — Nem elég, ha csak a párt­tagok tevékenykednek a Köz­ponti Vezetőség határozatáért — hangzik a vezetőség beszá­molója. — A falu minden la­kóját magunk mellé állítva párttag és pártonklvüli együtt dolgozzék a határozat megváló irtásáért. Egyértelműen szóltak arró1 a görcsönyi kommunisták, hogy a jövő legfontosabb tennivalója: elősegíteni a fa­lu szocialista fejlődését, a termelőszövetkezet erősíté­sét. 1953-ban kiléptem ugyan a termelőszövetkezetből — mond ja Csike elvtárs, — de azzai búcsúztam el a csoporttól, hogy bizonyos idő után viszont látnak." A vezetőség beszá­molója és a hozzászóló elvtár- sak javaslatai mind azt segí­tik elő, hogy nocsak Csike elvtárs, hanem rövidesen mi­nél több egyéni gazda az új útra térjen: tsz-tag legyen. — Helyesen állapították meg: a termelőszövetkezet pártszerve­zete és a falusi alapszervezet tagjainak közösen kell azon munkálkodni, hogy minél előbb megszűn jön a tsz-en be­lül a veszekedés, a személyes­kedés, ami gátolja a tsz szám­szerű gyarapodását. Több gon­dot kell fordítani arra is, hogy az egyéniek is tudjanak a tsz eredményeiről. Ehhez a mun­kához is igen hasznos lesz a községi pártvezetőség irány- mutatása. A tömegszervezeteik pártárá- nyítása, a pártoktatás, „ kol­lektív vezetés javítása és még sok tennivalóról tárgyalt a gör csönyi alapszervezet húsz kom mun,istája. A taggyűlés ered­ményessége tükrözi B beszá­moló erényeit. Jó volt, mert a kollektív munka gyümölcseként ke­rült a taggyűlés elé. Dicséret illeti Borús elvtársat.. a járási pártbizottság PTQ- vezetőjét, aid a taggyűlés előtti napokban személyesen segítet­te a pártvezetőséget a taggyű­lés előkészítésében, a beszá­moló összeállításában. A jó várttaggyűlés tehát a járási pártbizottság, a görcsönyi fa­lusi pártszervezet vezetősége és tagsága kollektív munkájá­nak eredménye. Á szénbányászati trösztök jelentik: Május 1 ünnepének közeledtével megyénk bányászai is egyre lelkesebben végzik munkájukat, hogy vállalásaikat ma­radéktalanul teljesíthessék. Az elmúlt napon a két tröszt ver­senyében a pécsiéit értek el jobb eredményt, de a havi terv teljesítésében továbbra is a komlóiak vezetnek. Az üzemek közötti verseny legfrissebb eredményei: PÉCS napi havi KOMLÓ napi havi András-akna 95.7 99.7 IlI-as üzem 96.1 99.­Széchenyi-akna 108.5 102.1 II-es üzem 07.7 102 9 István akna 104.2 103.­Béta-akna 107.­100.3 Béke-akna 105.8 97.7 I-es üzem 107.4 105.7 Petőfi-akna 106.1 105.1 Szászvár 102 4 94 3 Tröszt 104.5 101.9 Tröszt 101.­102.7 Az Anna-aknai bányászok 86.8, a nagymányokiak 100.6, a mázaiak 106.8 százalékra teljesítették napi tervüket. Az első ötéves tervben sokat fejlődött az energiaipar is. öt év alatt 11.500 kilomé­ter hosszú 120 kilowattos ve­zetéket építettek az országban. Sikeresen megvalósítottuk, az erőművek és az energiafogyasz tó üzemek kooperációját is, amivel sikerült megszüntetni az 1953 telén mutatkozó ne­hézségeket. Most már nem za­varja a termelést áramhiány, mint egy évvel ezelőtt. Ac eredmények ellenére is alead még tennivaló az energiater­melés terén. Ezekről vitatkoz­tunk az energiaipari tanácsko­záson Budapesten. A tanácskozás megállapítot­ta, hogy még mindig drágán állítjuk elő a szükséges ener­giát. Ezért úgy határoztunk-, hogy országos viszonylatban átlagosan két fillérrel kell — és lehet is — csökkenteni egy kilowattóra termelési költsé­gét. Hogyan akarjuk mi a pécs újhegyi erőműben hasznosíta­ni a tanácskozáson szerzett ta pasztalatokat? Mindenekelőtt gazdaságosab­ban kell termelni, mert mi még az országos átlagnál is jóval drágábban termelünk. A mi üzentünkben például 8.600 kalóriából állítunk elő egy kilowatt áramot. El kell ér­nünk — és eZ fogjuk érni, — hogy 6000 kalóriával termel­jünk egy kilowattot. Ez pedig öt-hat fillér önköltségcsökken­tést jelent, Ennek érdekében az eddig is szépen javuló TMK munkát kell elsősorban to­vábbjavítanunk. Megszüntet­hetjük a sok gőzfolyást, mert nagymennyiségű energiát pa­zarolunk el feleslegesen. Biz­tosítanunk kell a tüzelőanyag tökéletes elégetését is. Ezt a salakmennyiség csökkentésével és a füstgáz szakszerű felhasz­nálásával tudjuk elérni. A gazdaságos terme­lés fontos feltételeit csakis a párt- és szakszervezet politi­kai nevelőmunkájával teremt­hetjük meg. Mert ahhoz, hogy a fűtő pontosan, és lelkiisme­retesen figyelje a hőfejlődést, elsősorban tisztázni kell előtte ennek fontosságát és azt. hogy ez saját érdeke, ösztönöznünk kell a dolgozókat a gazdaságo­sabb termelésre-. Ennek■ érde­kében jutalmazzuk a legjobb eredményt elért fűtőket. Nagyon fontos, hogy meg­előzzük a hibákat, ezt pedig úgy érjük el, ha naponta ér­tékeljük az önköltség alakulá­sát, mert eddig csak havonta értékeltük a kalóriafelhaszná­lást, s mire észrevettük a hi­bát, már nem tudtunk javí­tani. Ugyanakkor, amikor ju- talmazzük a legjobb ered­ményt elérőket, meg kell kö­vetelnünk a fegyelmet is, s a QiLlttÉMiÍÁztcT s^enttkezh ^pppwáiaden ly péesváradot annakidején, még a természeti erők is úgy formálták ni£g dimbes-dombos, lankás, vízmosta partjaival, síkságaival és erdőborította ■területeivel, hogy alkalmas legyen ál­lattartásra, kimondottan pedig juhte­nyésztésre. Volt is itt juhállomány, amint hallottam1 a javakorabeli és az öregebb gazdáktól: legalább 1400—1500 darab, de hát sohasem kedvezett hozzá a szerencse. Egyszer a rüh vitte el őket, máskor pedig a hozzá nemértő juhász hanyagsága miatt pusztultak el. Oda­haza sem sokat törődtek velük, mond­ván: „egy-két birka nem sokat ér, nem sok hasznot hajt a házhoz.” Tartották, éppen, csak hogy legyen, hogy legyen miből kötni a lányoknak és a kisgyer­mekeknek zoknit és pullovert. De ez a külterjes tartási mód előbb-utóbb oda­vezetett, hogy az állomány leromlott, elkorcsult és ma már a 92 gazda kezén alig lézeng 250—300 darab, nem számít­va a szövetkezetét. Egyedül nem boldogultak. Egy hónap pal ezelőtt azután Kiss István tanács- elnökhelyettes kezdeményezésére nyolc­tíz pécsváradi gazda: Brüchner József, Ila Mihály, Ács József, Dálnoki Árpád, Vajda József, Kiss István, Pákozdi Dé­nes és Dékány István úgy határozott, közösen próbálkoznak a juhtenyésztés­sel. De hogyan? Ez volt a nagy kér­dés, melynek fontolgatásán hamar túl­jutottak. Úgy határoztak, hogy össze­adják a juhaikat. Ez hozzávetőlegesen 70' cígája. Közös pásztort is fogadtak Cseh Ferenc személyében, aki Szilágy- pusztáról jött át és ért a mesterségé­hez, mert sok év tapasztalata van már a háta mögött. Mivel azonbai) a juhok sem élhetnek kimondottan szalmán és kórón egész télen keresztül, a társuló gazdák úgy határoztak, hogy fejenként a juhokon kívül bevisznek a társulásba három-' négy hold földet is — abraktakarmány termelésre. De nemcsak erre! Ezen a területen akarják közösen megtermel­ni a földterületükre kiszabott kenyérga­bona mennyiséget is — közösen, a bir­katartástól függetlenül. Es itt álljunk meg egy pillanatra! Ez egy teljesen új vonása a kezdetleges szövetkezésnek, mert bent van a gaz­dák földterületének is egy bizonyos része. A bevitt föld megművelését nem maguk végzik, hanem gépállomással szántatják, boronáltatják és vettetik. Hogyan történik most már a beadás? Elgondolásuk az, hogy ezen a területen annyi búzát termelnek, amely nemcsak a kenyér, de a takarmánygabonabe­adást is fedezi. Az állati termékekből rájuk eső kötelezettséget pedig úgy szándékoznak megoldani, hogy mivel ők csak kimondottan juhot tartanak, ürühússal helyettesítik a baromfit, to­jást és a vágómarhát — a sertést nem, mivel azt más termékkel helyettesíteni nem lehet. Elgondolásukat már közöl­ték a megyei tanáccsal, s a begyűjtési hivatallal, ahol kérelmüket továbbítot­ták a Begyűjtési Minisztériumba. A fentiekből láthatjuk, hogy a ter- *■ melós bizonyos mértékig közös: egyrészt közösen tartják a juhokat, a pásztort, fizetik az állatorvost, közösen termelik meg a szükséges takarmányt, ezen kívül a búzaföld megművelését is közösen végeztetik. Közösen összeadott pénzből vásárolják meg a törzsállo­mányt is állami hitelből, amit bizonyos időn belül visszafizetnek. Itt azonban az a hiba, hogy a megyei tanács min­denáron a merinóiakat akarja rájuk eről­tetni. Bár a jövő a nemesített fajtáké, jelenleg még a pécsváradiak nem áll­nak ott, hogy a sokkal igényesebb me- rinóit tartsák. Az elosztás rendjét úgy tervezik, hogy \ a tartott juh után minden gazda szaha- i dón rendelkezik a gyapjúval és a tejjel, 1 amit a helybeli sajtüzem szíves-örömest i átvesz. Szabadon rendelkezik a feine- á veit báránnyal, amit 20 kilós súlyban i átadnak az államnak nyolc forintos i áron. A gazdák számoltak és rájöttek i arra, hogy érdemes juhtenyésztéssel ily- 4 módon foglalkozni, mert egyetlen anya- juh évente legkevesebb 400 forint hasznot hajt a gyapja, a teje és a bárá- ■ nya révén. Márpedig ők legalább húszat szándékoznak tartani, ami után a leg­kevesebb tiszta haszon évente 7000 fo- rint, leszámítva belőle a költségeket. 4 Induláskor közös alapot adnak össze, 4 a közösbe vitt juhok arányában, ebből j kifizetik a juhászt, az állatorvost, a 4 gépállomást. Mivel ezenkívül más mun- 4 ka is akad: takarmánybehordás, gyapjú 4 elszállítás, a tej fuvarozása a sajtüzem- 4 be, nyírás, hodálykészítés, stb. — eze- 4 két munkaegységekben számolják el. 4 A pécsváradi gazdáknak minden le- f ■- * hetőségük megvan arra, hogy a szövetkezést valpraváltsák: rendelkezá- f sükre áll 380 hold községi legelő és az f erdőgazdaságtól kapnak 308 hold olyan f bokros-fás területet, amely kitűnően al- \ kalmas a juhok legeltetésére. A távla- f tok nagyok. Ezen a közel hétszáz hol- dón legkevesebb kétezer juhot lehetne \ tartani. Ha munkájuk sikerrel jár. — \ példájuk követésre talál a többi pécs- í váradi gazda körében is. Ez a juhállo- 4 mány nemcsak a gazdáknak, de az ál- f lamnak is sok hasznot hajtana. Valóra f kell váltani! £ Kovács József 4 fegyelmezetlenkedőket felelős­ségre kell vonnunk. Eddig ez sem volt nálunk. A tanácskozás után látjuk, hogy milyen sokat ártottunk az ellenőrzés elmulasztásával. Megvolt ugyan eddig is az energiafejlesztési programunk, csaik éppen nem ellenőriztük annak pontos betartását. Ez­után ez is egyik legfontosabb feladatunk lesz. Feltétlenül meg kell szervez­nünk a fiatal műszakiak to­vábbképzését is. Lassan kiöre­gednek a régi szakemberek és nem gondoskodtunk megfelelő utánpótlásról. Most megszer­vezzük a műszakiak patroná- lásszerű oktatását, egészen a munkapadokig. Erre vonatko­zólag részletes tervet kell ké­szítenünk május elsejére. Az üzembiztonság az utóbbi időben jelentősen javult. Míg 1953-ban 126 üzemzavarunk volt, 1954-ben ezt 83-ra csök­kentettük. Ez még mindig igen sok. Üzemünkben már megkezdődték a rekonstruk­ciós munkálatok. A korszerű erőműben korszerűbb lehet majd a munka is. A korszerű­sítés után évente 10 millió fo­rinttal olcsóbban termelünk a mostaninál és mintegy S0—33 százalékkal több energiát állí­tunk elő. Ennek előfeltételét azon ban már most meg kell te­remteni. Kétségtelenül értünk el eredményeket e téren is. Ez év első negyedében 160 ezer forinttal csökkent a glo­bális önköltségünk, s mintegy 300 ezer forint értékű anya­got adtunk át más vállalatnálc. Ezzel az eredménnyel azonban még nem merítettünk ki min den lehetőséget. Az energia- ipari tanácskozás után tisz­tábban látjuk a feladatokat Minden erőnkből harcolni fo­gunk azért, hogy a K. V. már­cius 2—i-i határozatát üze­münkben is megvalósítsuk.— Főcélunk: olcsóbban és többet termelni. Ennek elérése érde­kében kell komoly erőfeszíté­seket kifejtenünk párt- és szak szervezeti vezetőknek s nem utolsó sorban a gazdasági és műszaki vezetőknek, de vala­mennyi fizikai dolgozónak is, Elmondta: KÁRPÁTI FERENC a pécsújhegyi üzemi pártbizottság titkára. Tolna megye fémgyűjtési versenyre hívja a baranyai fiatalokat Több úttörőcsapat és DISZ- szervezet kérésére a Tolnámé gyei DISZ-bizottság fémgyüj- tési versenyre hívja Baranya megye fijúságát. A Gheorghiu Dej Hajógyár dolgozóinak ver­senyfelhívásához csatlakozva vállaljuk, hogy április 15-től június 30-ig Tolna megyében az úttörők és DISZ-fiataJok mozgósításával 1.020 tonna va­sat és 206 mázsa színesfémet gyűjtünk — írja felhíváséban a Tolna megyei DlSZ-bizotr.- ság. 4 felelőtlenség netovábbja A járások közötti verseny fennállása óta mindig a szi­getvári az utolsó. De le­gyünk pontosabbak: volt már olyan eset is — bizonyára visszaemlékeznek az olvasók — amikor az utolsó előtti helyen terpeszkedett el. Ez még csak hagyján, van ennél nagyobb szégyen is a vilá­gon! Az utolsó járás — negy­venedik, ahogy’azt a taná­cson mondani szokták — utolsó községe Somogyviszló! Szerencsért-jikad ember a talpán, aki ezt is elbírja: Négyes János, a község leg­első embere, a helyi tanács elnöke. Igaz, majd belesza­kad a hallgatásba, de hall­gat! Olyan bölcsen, olyan csendben, szépen, értelmesen hogy még a pisszenés is ágyú golyósüvítésnek hangzanak. Április 19-re, kedden reg­gelre összehívták a járás va­lamennyi v. b. elnökét. Hogy miről esett szó azon az érte­kezleten, azt csak a jegyző­könyv igazolná részleteiben, de annyi bizonyos, hogy Né­gyeséknek alaposan a fejükre olvastak, de az „illetékesek” régi szokásukhoz híven, na­gyokat nyelve és pislogva, hallgattak! Negyed tizenkettőkor a já­rási tanácson úgy bocsátot­ták el az értekezlet résztve­vőit, hogy ebéd után, ki-ki a maga községében lásson hozzá a begyűjtés megszerve zéséhez, a hátralék felszámo­lásához. Négyesiék is hozzá­láttak, — hogy nem a saját községükben, hanem nyom­ban Szigetváron, az már csak egyéni gusztus. Egymásután hörpintették a poharat: — A kulákok elszámolta­tásáért! — Fenékig!... — Az állampolgári fegye­lem nagyobb dicsőségére! Majd csak eljiet a híre a nagy készülődésnek Somogy- viszlóba, elvégre egy kis időt is kell hagyni zsiroséknak, hogy a szomszéd községbe rendezzék el a fölösleaet, hogy tanító uram előkészítse a fényképezőgépet — az el­számoltatták lefényképezésére — mondván: szükségem lesz még a transzfer-képekfe Máskor is így csinálta — büntetlenül. Hogyan, hogyan te, szárny­ra rebbent a mulatozók híre, eljutott Pekarek Géza elv­társ, a járási tanács elnöké­nek füléig is. Szigetváron már nem találták a törvény szigorának, az állami fegye­lemnek somogyviszlói meg­testesítőit — ki tudja merre sodorta őket „hivatalos elfog laltságuk”? Pekarek elvtárs. Kővári János elvtárssal, a járási begyűjtési hivatal ve­zetőjével gépkocsiba ült. Ki­látogattak Somogyviszlóra. A tanácsirodában csak Szom- mer Ferenc v. b. titkárt ta­lálták. — Az elnök, a begyűjtési megbízott? t — Járási értekezleten —i így a titkár. — Az egészen más . j Hazafelé menet már mesz­sziről feltűntek a Somogy- apáti italbolt előtt álló töb- bé-kevésbé ismerős kerékpá­rok. A gépkocsi . megállt az ajtó előtt... Sió Lajos begyűjtési megbízott „vészt szimatolva" elindult az ud­var felöli kijárat felé, ki a szabadba. De mégse! Hamar­jában kinyitotta a pinceajtót és bukdácsoltál lerohant a lépcsőkön, lélegzetvisszafojt­va keresett egy búvóhelyei, végül aztán a nagyhordó mö­gé bújt. Belereszketett az ina, a lelke, mindene. Jaj, csak még ez egyszer... Odafönt a söntésben mi minden történt?! A járási tanács elnöke oda kérette a somogyapáti tanácselnököt és a titkárt is, hadd lássál:, hadd hallják a törvény szi­gorával lesújtó haragos sza­vait „Ez a felelőtlenség neto­vábbja, amit maguk csinál­nak! Nem tűrjük el... napi- díj nem jár erre a napra, fél napot levonunk a fizetésük­ből és az üdülési szabadság­ból is ... Ilyen többet ne forduljon elől” Nekünk is ez a vélemé­nyünk, de ennek bizonyíté­kául állítsák mindkettőjüket haladéktalanul fegyelmi elé! (Sch.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents