Dunántúli Napló, 1955. április (12. évfolyam, 80-101. szám)

1955-04-17 / 90. szám

NAPLÓ

1955 Aprít is it

£

PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS *

Sztálin

Á termelés és a pértelienőrzés

A komlói ll-es üzem pártszervezetének tapasztalataiból

més «4vtár« azzal kezdte be- bét múltán haMottáfc, hi*gy

számolóját, hogy 5 csak né- bizony a fiataJok nincs, ntJc hány dolgot szeretne megem- megelégedve a gondnokkákelíteni, amire a több és jobb szén érdekében most szükség van a komlói Il-es üzemnél. Ilyenek: a levegőellátás át meneti nehézségeinek megöl tíása, az iszapolás, egy új gurr, iszalag beszerelése ... Aztán Dobos eflvtárs, a pártszervezet titkára megadta a szót a vezetőség tagjainak, tessék, mondják el véleményüket.

Valamennyien éltek ezzel a lehetőséggel. Csakúgy röpködtek a kérdések, megállapítások s kívülállónak úgy tűnt, mintha vaktában beszéltek volna a pártvezetőség tagjai. Pedig valamennyi nagyon is szorosan hozzátartozott a II-es üzem problémáihoz, a munka megjavításához. Beke elvtárs azután érdeklődött, miért nem repesztenek a keményszenű munkahelyeken? Többek szerint nagyobb gondot kellene fordítani a vájár-nevelésre, a faellátásra, a négyszáznyolc- van perc kihasználására ..

S most következik az izgalmas kérdés: csak ennyit, az üzem felelős vezetőjének beszámoltatását és néhány hozzászólást, kérdést jelent a termelés pártellenőrzése? S ha a választ kutatjuk, eljutunk egészen addig, hogy a pártvezetőség tagjai miért tudnak megfelelő határozatot hozni.

— Az Igazi vezető a dolgozók között tölti ideje nagy részét

i— mondja Dobos elvtárs, — meghallgatja s elintézi ügyes- bajos dolgaikat. A pártellen- őrzéshez kevés lenne a mi tapasztalatunk, ehhez a párttagság, a dolgozók véleménye is szükséges. Erre tanítjuk a vezetőség tagjait.

Milyen eredménnyel? Dör- nyei elvtárs, a pár tvezetőség egyik tagja mondja: olyan dolgokat ismernek meg, amelyekről halvány sejtelmük se volt. A legényszállásra új gondnok került. Ó maga és más elvtársik is rendszeresen látogatták az otthon lakóit. Ké:

veset tartózkodik közo'űk, nem hallgatja meg őket. Eg\ másik eset: Szilas Adolf frontmester, egy alkalommal észrevette, hogy egy fiatal mániásnak semmiképp nem sikerül az ácsolás. „Ha legközelebb főtét ácsol, szóljon, szívesen segítek.” Az esetből meg ff lelő tanulságot vont le: jobban kell tanítani a fiatal dolgozókat.

A pártvezetőség tagjai — politikai munkások

Nem múlhat el DlSZ-taggyű- lés, hogy közülük valaki ott ne legyen, még a szakszervezeti bizalmi- és a termelési értekezletről sem maradnak el. Az már bevett szokás, hogy a raporton mindnyájan megjelennek. Sőt, fel is szólalnak, a pártszervezet véleményét tolmácsolják. Ugyanakkor gyűjtik a tapasztalatokat és ismerkednek a bánya helyzetével, a gazdasági vezetés munkájával, az eredményekkel, hibákkal. Követendő mód- ;zer: a termelés pártellenőrzése ugyanis a vezetőségi tagok ismereteire alapozódik, a te<- melés, a különböző mutatószámok alakulásában való tájékozottságukra. Különben szó nélkül el kell fogadniok az üzemvezető adatait, nem tudják felülbírálni.

Említettük, hogy a pártvezetőség tagjai az életben szerzett tapasztalatok alapján ellenőrzik a termelést. S itt jutunk el ahhoz a ponthoz: csak ) beszámoltatás és a dolgozókéi szerzett tapasztalatok jelentik a pártel’enőrzést? A termelés pártellenőrzése a szó szoros értelmében vett pártpolitikai munkát jelenti: a gazdasági vezetők intézkedéseit, terveit megfelelő politikai mun kával kell támogatni.

Elmondunk egy példát. A műszaki vezetés elhatározta, hogy a levegőellátás nehézségét jó munkaszervezéssel csökkentik. A terv: a műszak elején általában kevesebb levegő

kell, ekkor kell tehát keményen megfogni a munka végét, s a csúcsidőben végezzék el a segédácsolást és egyéb nem sürgős munkát. Ezt meg beszélték a pártvezetőséggel is.

A pártvezetőség a gyorsan s egy kissé hevenyészve összeál lított politikai munkaterv alap ján segítette a műszaki vezetést.

Menjünk egy lépéssel tovább ... A kommunisták meg- növekedett aktivitása nemcsak a termelés számaiban jelentke zik. Nem lehet itt elsorolni, milyen sokféle kéréssel, panasszal fordulnak személyesen hozzájuk a dolgozók. Ezzel nemcsak az üzem munkáját segítik elő, hanem az ügyek orvoslása után az egész üzemrész láthatja:

a pártszervezet gyorsan, Iiuza-vona nélkül intézi a kérelmeket

s. ez a hibák további bírálatára serkenti őket.

íme, a pártvezetőség Innen ismeri oly alaposan a termelés helyzetét s így ellenőrzi a gazdasági vezetők munkáját: a dolgozók véleménye, bírálata, az elvtársi beszámoltatás és segítség, a kommunisták mozgósítása alapján.

Tíz háló garnitúra terven felül

Még kőművesektől tarkállő állványzatok borítják a pécsi | Asztalos KSz épületének falait, de a munka a földszinten es az emeleti műhelyekben már régóta megindult. . . $

Hogy a gépházban pezseg az élet, azt kívülről is hallani. - .4 hattagú Kossuth-brigád Boda József vezetésével a korábbi kilenc főből átló csapat munkáját végzi. Már ez a tény is ( mutatja, hogy jól tudják — mint ahogy a vezető mondja is, — jj a gépház a szíve az üzemnek

Eredményeik önmagukért beszélnek. Márciusban 229 szá- ( xalékot teljesítettek. A felszabadulási versenyben 12 hálószoba bútor gépi előkészítését vállalták terven felül és állták is ,

szavukat. . V,

A nagy eredményeket hozó versenylendület e hónapban jq sem szűnt meg. Négy háló és 16 konyhagarnitúrán dolgoznak most a gépházban: Tóth György szab, Prekesztics Antal, a gyalugépen a már leszabott hálóbútor darabjait egyengeti, j Schanker Sándor a sivító szalagfűrészen a konyhaszekrények: fenyőfa alkatrészeit vágja, Gnand. István szalagcsiszoló és Reisinger József, most éppen a bőr- és cipőkellék részlegnek falágyékokat fűrészel. — Azért említettük mindnyájukat, mert, —- ahogy a brigádvezetőjük mondta — dicséretes munkát vé- ( geznek valamennyien.

Az április 4-re tett vállalás teljesítése után május 1 tisz- teletére vállalták: a II. negyedévben 10 hálógarnitura gépi-] műhely munkáját készítik el terven felül a lakosság jobb bútorellátása érdekében.

A XIV.

Autójavító Vállalatnál

igen sok hasznos újítás született már ezévben. Békefi Mihály motorszerelő és Sass Gyula kárpitos újításaikkal állandóan fokozták a termelést. Amióta a sztahanovista mozgalom terjedni kezdett az üzemben, mindig teljesítik a sztahanovista szintet. Sass Gyula kárpitos saját maga szerkesztette géppel teszi újra feldol- gozhatóvá a már használt kárpitvattát. Mindketten gondos, jó munkájukért kapták április 4-én a „Szakma kiváló dolgozója” jelvényt, oklevelet, s a velejáró félhavi fizetést.

L I

(Beszéd a kremli katonai tanfolyam hallgatóinak ünnepi estién,

1924 Január 28-án)

n.

Sopánkodás nélkül

Másodízben 1906-ban, pártunk stockholmi kongresszusán találkoztam Béniiméi. Ismeretes, hogy ezen a kongresszuson a bolsevikok kisebbségben maradtak, y ereséget szenvedtek. Akkor láttam először Lenint a legyőzött szerepében. Egy cseppet sem hason lított azokhoz a vezérekhez, akik sopánkodnak cs elcsüggednek a vereség után. Ellenkezőleg, a vereség Lenint valóságos energiagóccá sűrítette, amely követőit új harcokra, a jövendő győzelemre lelkesítőt, te. Lenin vereségéről beszélek. De miféle vereség volt ez? Csak rá kellett nézni Lenin ellenfeleire, a stockholmi kongresszus győzteseire, — Plechánovra, Axelrodra, Mártó vra és a többiekre: nagyon kevéssé hasonlítottak igazi győztesekre, mert Lenin, a mensevizmus könyörtelen kritikájával, nem hagyott rajtok, ahogy mondani szokás,

ép bőrt. Emlékszem, mikor mi, bolsevik küldöttek csoport haverődve néztünk Leninre és tanácsát kértük. Néhány küldött beszédén fáradtság, csüg- gedés érzett. Emlékszem rá, hogy Lenin, válaszolva az ilyen beszédekre, maróan, a fogain keresztül szűrve a szót, mondta: „Ne sopánkodjatok elvtársak, minden bizonnyal győzünk, mert nekünk van igazunk.” Gyűlöljétek a sopánkodó intellektiieleket, higyje- tek saját erőtökben, erről beszélt velünk akkor Lenin. Ereztük, hogy a bolsevikok veresége ideiglenes, hogy a bolsevikoknak a közeljövőben győzniök kell.

„Ne sopánkod j, amikor vereség ér“ — ez Lenin működésének az a bizonyos sajátossága, amely segítette abban, hogy mindvégig odaadó és saját erejében hívő hadsereget tömörítsen maga köré.

Kérkedés nélkül

A következő, 1907-es londoni kongresszuson a bolsevikok győztek. Akkor láttam először Lenint a győztes szerepében. Más vezéreket a győzelem rendesen megszédít, elbi- zakodottá és kérkedővé tesz. Ilyenkor az a leggyakoribb, hogy elkezdenek győzelmet ünnepelni, babérokon pihenni. De Lenin egy cseppet sem hasonlított az ilyen vezérekre. Ellenkezőleg, éppen a győze- 'em után vált különösen éberré és óvatossá. Emlékszem, hogy milyen állhatatosan magyarázta akkor a küldötteknek: „Először — ne ragadtas- sr’-. el magunkat a győzelemtől és ne kérkedjünk; másodszor — szilárdítsuk meg a győzelmet: harmadszor — verjük le véleg az ellenséget, mert az

ellenség csak meg van verve, de korántsincs még végleg leven % ’* Maró gúnnyá! nevette ki azokat a küldötteket, akik könnyelműen erősködtek, hogy „mától fogva a mensevi- keknek befellegzett“. Nem volt nehéz bebizonyítania, hogy a mensevikeknek még van gyökerük a munkásmozgalomban, hogy hozzáértéssel kell velük küzdeni, mindenképpen el kell kerülni, hogy túlbecsüljük erőinket, és különösen azt, hogy lebecsüljük az ellenség erejét.

„Ne kérkedj a győzelemmel” — ez az a sajátosság Lenin jellemében, mely segítette abban, hogy az ellenség erejét józanul mérlegelje és a pártot biztosítsa az esetleges meglepetések ellen.

Elvi szilárdság

A párt vezéreinek okvetlen meg kel! becsülniük pártjuk többségének véleményét. A többség — az az erő, mellyel

a vezérnek okvetlen számolnia kell. Lenin ezt éppoly jól tudta, mint minden más párt- vezető. De Lenin sohasem vált |

a többség rabjává, különösen akkor nem, mikor a többségnek nem volt elvi alapja. Voltak olyan pillanatok pártank történetében, mikor a többség véleménye vagy a párt pillanatnyi érdekéi a proletariátus gyökeres érdekeivel összeütközésbe kerültek. Ilyen esetekben Lenin habozás nélkül, eltökélten az élvhűség oldalára állt a párt többségével szem ben. Mi több — nem félt ilyen esetekben a szó szoros értelmében egymaga fellépni mindenki ellen, abból indulva ki, hogy — mint gyakran beszélt erről — „az elvi politika az egyetlen helyes politika“.

Különösen jellemző ebben a vonatkozásban az alábbi két tény;

Az első tény. Az 1909—1911es évek, — az az Időszak, amikor az ellenforradalom által szétvert nárt teljesen felbomlóban volt. Ez a pártban való hitetlenség időszaka volt, az az időszak, mikor a pártot nemcsak az értelmiségiek, hanem részben a munkások is tömegesen hagyták el, az illegalitás tagadásának időszaka, a ’ikvidátorság és a széthullás időszaka. Nemcsak a mensevi- kek, de a bolsevikok is egész sor frakciót és áramlatot alkottak akkor, melyek nagyobb részt el voltak szakadva a munkásmozgalomtól. Ismeretes hogy éppen ebben az Időszakban keletkezett a földalatti munka teljes felszámolásának és a munkások legális, liberális sztolipini pártba való szervezésének eszméje. Lenin volt akkor az egyetlen, a.ki ellenállt az általános járványnak, és magasra tartotta a pártgondolat zászlaját — bámulatos türelemmel és páratlan szívóssággal tömörítette a párt szétszórt és szétvert erőit, küzdött a munkásmozgalmon belüli összes és minden néven nevezendő pártellenes áramlatokkal, hallatlan bátorsággal, példátlan kitartással védte meg a pártszerűséget.

Ismeretes, hogy ebben % pártszerűségért folyó vitában Lenin azután győzött is.

(Folytatjuk)

„Ha megígérem, akkor ágy lesz“}

A pécsi 26-os AKÖV fö- darabjavítú részlegének dolgozói, Góbii Vilmos szerelő és Várhelyi István lakatos, munkájukkal már nem egyszer bebizonyították, — számíthat rájuk vállalatuk.

Bár nem százalékra mérik a teljesítményüket, — azért csak meglátszik, hogy ki hogyan dolgozik. Csütörtök délelőtt Várhelyi István egy bányajárati kocsi sebességváltóját újította fel, délután meg fékbetéteket készít, hogy ezzel is biztosítsa a szerelő- részleg folyamatos munkáját. Az anyagtakarékosságot nem csak szóban ismeri. A héten három rossz rugóból csinált egy jót az egyik Ikarus karosszériája alá.

Társát, Göbli Vilmost, az esztergaműhelybcn találjuk, amint éppen egy adagoló clemelt tisztogatja gázolajban. A vállalásokra terelődik a

szó. Nem az április 4-iekre,^ hisz azokat már rég teljesítették, hanem a május I - méltó megünneplésére tett § felajánlásokra.

— Abban egyeztünk meg jj társammal és Nagy műveze- \ tő munkatárssal — mondja \ a fiatal szerelő, — hogy má-j jus 1-re felújítunk egy motort, 10 sebességváltót, és! két supportot. Ezenkívül l augusztus elsejére még egy^ motort újítunk fel.

— írja mindjárt az enyé- (3 met is elvtárs — mondja a.( közelben dolgozó Oláh Lási-o ló esztergályos. — Én plusz-1 munkaként meggencrálozom j ezt a levegőkompresszort) május elsejéig.

— Nem lesz sok? — kérdi ( tőle Göbli Vilmos.

A válasz;

— Ha megígérem, ágy lew,,i

akkori

ES7ÉLGFTNI, meglhámyni-vetni a dolgom rejlőjét, eszmecseréi folytatni, — nv.nd.g hasznot hozott a házhoz. Tanúi ilyerikor az ember, okosabb lesz. — így búcsúztunk mindkét alkalommal a ma-napba hajító éjszakán Magyarbólybnn és Somogyviszlón.

Tizenöt-huszan ültünk körbe a székeken. Elszívtunk sok cigarettát, viták kerekedtek, derültséget keltő közbeszólások hangzottak, szenvedélyesen véd- tük álláspc-ntutikat — s végül... végül mert mindegyikünk az igazságos kérdés és az igazságos válasz mellett állt

— megértettük egymást. Választ kaptunk és választ adtunk.

Kár aprólékosan részletezni, hogy mi, hol hangzott el, Magyarbólyban-e vagy Somogyviszlón. Nem érdemes azt sein felsorolni, hogy ki mondta. Akik beszéltek a falu, becsületes dolgozói, az igazság érdekében szóltak ami pedig sérelem, majd kiviláglik, honnan ered.

Fekete kalapját homlokára tolta és sorolta, hogy a legeltetési társulatnak, no meg- a tanácsnak jobban kellene a kanász munkájára figyelnie. Mutatja kezével, hogy mekkora a süldő, amely kijár a kondával. Egészséges, szép kis jószág. Hanem egyik nap várják és nem jön. Nagysokára megtalálják a házakon túl, zihálva, elgyöngülve, egy lépésnyire, az éltet és halál mesgyéjétől. „A kutya kitépett farából ekkora darabot

— mutatja csuklóig tenyerét. — Le kell részeltetni a bestia fogát — adja meg mindjárt a megoldás kulcsát is.

— Azért.... azért... — horkan fel

fojtva egy őszülő bácsi a kör középé bői. — Nem biztos, hogy a kutya volt, én láttam, amikor egy göbe egy ha — pásra leroppan tóttá egy süldő farkát. A kutyára meg vigyázni kell, mert hn nem tud fogni, hát a kan utóbb megöli a kanászt..

Helyeselnek, de azért megegyeznek, hogy ugyan a kanász igen jó, de azért szólni kell neki, hogy jobban vigyázzon.

Ez ugyancsak egyszerű ügy, de szó fakasztó hatása van, — nagyobb mint László király mondabéli fokosának.

— Hát nekem lenne egy mondanivalóm, mert ez többünket érint: a biztositó. — így kezdte az előbbi kutyaügy tárgyilagosa. — Merthogy ezzel ugyancsak nem lehet egyetérteni.

Másnap mintha csak rádupláztak volna Somogyviszlón.

— Hogy az a biztosító mit csinált nálunk?! Hát az sok.

Rövid félóra alatt kikerekedett a lényeg: Somogyviszlón ötvenhárom, Ma- gyarbólyban ötvennégyben ügy. Az elején kikötötték, hogy a biztosítás jó do- log, a hibák viszont nem.

A régebbi — jogos sérelem. Jég verte a határt. A biztosítási emberek megérkeztek, hogy megállapítsák kit_ milyen kártérítés illet. Útban a község felé, kikanyarintottak egy nyalábra valót az útmenti búzából és mondták: „Harminc öt százalékos kár." „Körülbelül!” tette rá a gazda. Hanem a többi! Az már viszlói tanácsiházán történt, ahol az asztal mellett ülve a kiküldöttek sorba mondták a jégkárt: kinek így, kinek úgy.

— Hát ez lehet?! — tör fel az ajtó mellől a hang. — Asztal mellől?

— Ez nem igazság! Ez nem eljárás! Miért fizetik őket? — Ilyen mondatok röpködtek mindkét helyen.

M

AGYARBÓLYBAN azért, mert a biztosító emberei a jégkárkor felvették a gabonára a százalékot és azt mondták, hogy a kapások miatt majd kijönnek augusztus végén, akkor látszik igazán. Jöttek is. csak nem ugyanazok. Nézték, fundálták a „helyzetet“ — aztán ilyeneket mondtak: — „A krumpli a földiben van, azt nem veri ki a jég”. „A kukorica? — Kiheveri. ez nem jégkár, ez üszők.” „Répa? — Az is a földiben van...!”

— Na tessék! Jégkár volt — ezt egyhangúlag állítják. — de kártérítés nem. Akik visszatérésüket ígérték a magyar- bóiyíaknak, ígéretük idei ében — mint ezt a bólyiak kikutatták — Tolnában jártak.

Egy pillanatra a csend telepszik a teremre. Ott lebeg a levegőben a felszólítás: erre adíák meg a választ!

— Mikor derült ki ez ilyen vi’ágosan? Utólag? Amikor már beszélgettek róla? — Ez hiba.

— Bizony, ez a hiba — vág a következő magyarázat elé egyszerre három száj is.

— Ugye? Egyideig minden gazda a maga sérelmén bosszankodott, ahelyett, hogy azonnal szóltak volna a tanácsnak. Követelni kellett volna, hogy ugyanazok jöjjenek ki, akik a kalászosokat ért kárt felbecsülték. Ezt el lehetett volna intézni.

— Tudták, hogy nem látták a kárt szenvedett gazdák mindegyikének búzáját? Tudták! Hát miért hagyták?

— No, az anyja keserves mindenít, nem kívánom a jégkárt, de ha mégis lesz, itt az irodába senki nem állapít meg ilyesmit. Ki a földre — ott tárgyalunk!

Ez volt a somogyviszlóiak hangja. A magyarbólyia'ké:

— Ugyanazokat kellett volna követelni. Úgy bizony. Bennünket ezután be nem csap egy f'a biztosító sem.

Ezzel vége 's lerne az ügynek] a tanulságot is ide lehet írni: Állami Biztosító kiküldöttei, vigyázat! Némi tévedés van a dologban: nem a dolgozó parasztok vannak a biztosítóért, hanem a biztosító a dolgozó parasztokért és. az igazságnak a biztosítónál is igazságnak kell lennie. — csakhogy közbevág Kutváncsámm Jovan délszláv mintagazda:

— Ez meg csak hagyján, de ami velem történt, nem hagyom! . > , >

— Az bizony már igazán sok, — vágja rá a bodor füst mellől egy, már most napbarnított arcú bácsi.

ly! I A LÉNYEG? Kutyáncsánin JoL Yan ^'‘ndig becsülettel teljesítette adófizetési és beadási kötelezettségét. Gazdálkodása mintaszerű, a biztosítási dl at is rendesen befizette. Erre a tanácstitkár a szék támlájára könyökölve bólogat. Valami rossz kivetés miatt, — később derült ki néhány héttel. ezelőtt, — hogy ykétszázegynéháhy forinttal hátralékban/ van.

— Megfizetem én 4- mondta a biztosító embernek. De azYiem tágított. Egyre csak hajtogatta: „Azonnal fizetni kell!”

Magyarázta Jovan bácsi, fizet*