Dunántúli Napló, 1955. április (12. évfolyam, 80-101. szám)

1955-04-16 / 89. szám

1955 ÁPRILIS id NAPES 8 Hozzuk rendbe párthelyiségeinket ! Körúton a sásdi járásban Megyénk legtöbb községében a községi pártvezetőség vá­lasztására készülődnek a kommunisták. A vezetőségválasztás előtt azonban többek között — még egy sokak szemében talán jelentéktelennek látszó, tie végeredményben igen fontos mun­kát Is cl kell végezni: rendbe kell hozrfí a párthelyiségeket. Cwö«Ire> A párthelyiség elhagyott kis ház, ablakai itt-ott papírral befödve, s rajta fakó tábla: „Magyár Dolgozók Pártja göd- , rei szervezete”. A poros abla- 4 kon éppen hogy csak belátni. Törött pad hever a papírhulla­dékkal teleszórt padlón, s füs­tös falon dekoráció maradvá­nyok csüngnek. — Igen, ez volt bárom évvel ezelőtt a párthelyiség — mondja Bódog elvtárs, pártve­zetőségi tag. — Három évvel ezelőtt? S most ilyen? — Persze, mi nem használ­juk azóta, — folytatja Bódog elvtárs. — A tanácsházán szók tűk tartani a gyűléseket, itt meg nyáron a tűzőrség szobája volt, azért ilyen .;; Rendbe lehetne hozni, s meg is érné, takaros lcís épület len­ne, otthont kapna a két párt- szervezet — a falusi és a tsz — több mint harminc tagja és A tanácsházától fölfelé veze­tő utca jobboldalán piros tég­lával kirakott ház — ez volt két évvel ezelőtt a baranya- szentgyörgyi pártszervezet he­lyisége. a DISZ is. — Anyagunk is van hozzá — szólal meg Balogh Mihály tanácselnök — úgy gondoltuk május 1-re rendbe tesszük. Mesteremberünk is lenne, hi­szen Schiller elvtárs, páríve- zetőségi tag — kőműves, a népfront bizottság titkára, Forcha elvtárs meg asztalos. Épület van, anyag van, mes­terember is van csak éppen párthelyiség nincs. Mi hiány­zik még? A pártvezetőség, a DISZ-szervezet, a tanács aka­rata, kezdeményezése. Nem nagy munka az egész: kime­szelni, berendezni, földíszíteni, sőt még virágos kertet és röp­labda pályát Is készíthetnének előtte. Amíg elnézik a fakó táblát, az „árván hagyott” épületet addig nem lesz párthelyiség. S hogy ez meddig tárt, kizárólag a gödrei pártvezetőségtől, a kommunistáktól függ. Csak volt.;; Ugyanis Nagy János tanácselnök a faluba költözött, lakás kellett, hát neki adták. Eddig rendjén is lenne, de az már nem, hogy a tanács „kisajátította” a párt­helyiséget és azóta sein gon­doskodott másikról. Szükség lenne helyiségre! Ha a falu több mint harminc kommunistája — a falusi és a tsz-pártszervezet — közös gyű­lést akar tartani, bemennek a tanácshoz és megkérik a ta­nácselnököt: legyen olyan ked­ves és engedje be őket a ta­nácsterembe. Nemcsak gyűlé­sekre kellene a párthelyiség, jó lenne, ha a párttagok estém­ként elbeszélgethetnének vala­hol. Kultúrotthon sincs a falu­ban s így a harminc DISZ-tag sem talál máshol szórakozást, mint a kocsmában. — Már gondoskodtunk má­sik helyiségről — mondja a ta­nácselnök elvtárs. — A föld­művesszövetkezetnél hátul az udvarban van egy szoba, az jó lenne.;. Nem, Nagy elvtárs, az nem lesz jó. Azért sem, mert azt legföljebb nyári konyhának vagy kamrának lehetne hasz­nálni, másrészt, mert kocsma, üzlet és pórthelyiség sehol sincs egy helyen. — A felső iskolánál is lehet­ne — vélekedik Nagy elvtárs — csak a járási tanács .:: Két évvel ezelőtt sem vár­ták a járási tanácsot, most sem várni, hanem cselekedni kell. S ha a tanács nem akar, miért nem követel a falusi pártszervezet, a tsz pártszer­vezete és a DISZ? Senki nem mondhatná, hogy jogtalan a követelése.. Harminc párttag, harminc DISZ-tag, az MNDSZ, a Népfront Baranyaszentgyör- gyön is megérdemelne egy he­lyiséget. A tanács elvette, gon­doskodjék másikról, megfelelő­ről! A pécsi Főpostán megrendezték a kerületi fónl- kus és siemens távíróversenyt. A fónikus távíróverseny győz­tese a haladók közül Bónis Lajos az I. számú postahiva­tal dolgozója. A kezdők közül Tihanyi Mária kaposvári pos­tás nyerte az első díjat. A Siemens távíróverseny győz­tese a haladók közül Sárosi Orbánné pécsi, a kezdők kö­zül Károlyi István a zalaeger­szegi postahivatal dolgozója. Gödreszcnimáríon A falu végén szürkére me­szelt házba mellékajtón — amelyről hiányzik a tokdeszka és a küszöb — egy szobába vezet Harmath elvtárs, párttit­kár. — Ez lenne a párthelyisé­günk — mondja, mintha vár­ná, hogy azt feleljük rá: ez az­tán igen! Mi tagadás, szépen kifestett szoba, be is van ren­dezve, de azért mégsincs min­den rendjén. Három kép lóg a talon, s aki többet akar látni nézzen az asztalfiókba, mert ott porosodik jónéhány! A padlót ki kellene javítani, a menyezetet bemeszelni, a képeket felrakni, s máris szebb, otthonosabb lenne. Ta­lán erő nincs hozzá? — Égjük vezetőségi tag, En- gyel Tibor elvtárs kőműves — mondja Harmath elvtárs — s ha a Sertéstenyésztő Vállalatot megkérnénk, ők is segítené­nek. S ha még a diszisták is hozzálátnának!.. t Persze, kívül is lenne mit tenni. A faluban minden ház előtt téglából kirakott járda van, csak éppen itt, a párthe­lyiség előtt nincs. Tíz-tizenöt méter hosszú járdáról van szó, tégla is van a tanyai romoknál csak el kellene hozni és lerak­ni. Kinek kellene megcsinálni? A párttagok és DISZ-tagok száma több mint ötven. Ennyi embernek alig kétórás munka. Ua ranyaszen(gy5rgy Som&gqi utijeqij.zetek A Latönka Sándort idézi itt: minden. Földet foglaló sum- másaival őt reszket­ték a dombtetők fe­kete fenyveseibe fesz kelt mállott falu kas­télyok, őt idézi a zászló Somogy megye faragott kapujában.... A szám széle bizony véres Lássa is meg minden béres, öreg bojtár, számadó: Igaz ember meghal inkább, Sohasem lesz áruló. Egy életem — egy halálom A kaposi megyeházon Lesz még vörös lobogó! Imhol lebbenti, csat- tinstja az április sze­le a zászló vörösét a kaposi megyeházon. S a zászló fölött, az épület homlokzatára tán száz esztendeje felvételt betűk: ,,A’ Közjóért” most már igazat szólanak. ,A’ Közjóért...” Latinka fiai ülnek Stefanies Lengyeltótiban ta­nultam meg — mi az a somogyi virtus, és Pál és Vidovite bőr- huzatu foteljeiben, a gyilkoskedvű somogyi kisurak helyén szer- számlakatos a pénz­ügyi osztályvezető, — parasztember a párt- bizottság munkatársa, cukorgyári munkás- lány a megyei elnök­helyettes, szabósegéd a begyűjtési hivatal helyettes vezetője. — Laiinka Sándor fiai fogadják a baranyai parasztküldötteket — a verseny dolgában. Hejj, ha megérhetted volna ezt, Latinka Sándor elvtárs! Meg­élni — megérni? Hi­szen ott lüktet So- mogy-orszóg szívé­ben, dalában, mesé­jében, történelmébe n s „a nádasi erdőszé­len", ahol „tizenkét sír sorban szépen” vörösöket temettek, emléktáblát állított a megye nagy fiának, a százharminc somogyi termelőszövetkezet szervezőjének, aki 1919-ben „véreshaj­nalban, hűvös szél­ben” meghalt — A’ Közjóért hogy mit tesz ez a nagy szó: közönsé­günk becsülete. A fa­lu hárameaeröhszáz lakója féli a jégve-, rést féli az aszályt, de a kettőnél is job­ban a legnagyobbat, hogy talán öreglak valahogy eléjük ke­rül. Mindent — csak ezt ne! Gondolom, ha ka­lappal kellene kimer­niük érte a közeli Balaton vizét — azt is megtennék. De mi­velhogy öreglak nem a Balaton vízével, ha­nem a kihizlalt man­galicák tucatjaival tűnik ki beadásban hónapról-hónapra, — Makarész János bácsi is úgy jött el a disz­nó-óltól, hogy azt mondja: — Holnap úgyis be gyűjtési nap. Hallod- e, elviszem az ár- tányt Mondhatták neki, hogy hiszen messzi még a szeptember. —• Az egyik fülén be, a másikon meg ki. Hisz attól melegszik a szív, hogy ni, a Ma­karész Jani bácsi! Fél esztendővel előbb! Ez a derék! Hanem a mázsánál, az átvételnél, mintha az égből pottyant vol­na le. — Hajtsa haza Ma­karész bácsi — alkal­matlan. — Az enyém-e?! — Nincs meg a százhuszonhat, így nem vehetjük át: Majd két hét múlva. Szinte füstölögve, nagy indulatában, szót sem ejt Hazate­reli, óljába zavarja a röfögő ártányt s nagy csendben, nagy méreg ben már megy is vé­gig a nagysoron, le a Kossuth Lajos út irá­nyába. És nicsak, — disz­nóval jön vissza! — Hajtja nagy hegyesen a mázsához, fordít­ják rá — még felül is üti a százhuszonha­tot... — Honnan? Hon­nan a csodából? Nevetnek. A be­gyűjtési megbízott is. Lenhoífer József, a községi párbtitkár, az öreg Suri Ferenc, aki már másodszor tsz- tag (nem lépett 6 #e ki, se vissza. 19-ből, Latinka idejéből kelt az első tsz tagsága) — A Kovács Ist­vántól. Odaadta neki a magáét míg Maka- részé felhízfk. — Csak úgy? Első szóra? — Hát persze. Mi­ért ne adta volna? Tudta — visszakapja tőle, nó meg — eny- nyit mindenki megte­het községe becsüle­téért Azon nevetnek — hogy ml van ezen csodálkoznivaló?! (Folytatjuk) Felavatták a bolgár hősök emlékművét Mohácson Az emlékművet a városi tanács a Hősök parkjában állíttatta fel, annak a 17 bolgár katonának emlékére, akik 1944 őszén, a Mo­hács váró., felszabadításáért folytatott harcok során hősi halált haltak. Nevüket az emlék­művön elhelyezett márványtáblán örökítet­ték meg. Április 10-én, mintegy ezer főnyi közönség előtt ünnepélyes keretek között avat­ták fel a bolgár hősök emlékművét. Az emlékmű leleplezési ünnepségén megje­lent Borisz Manolov elvtárs, a Bolgár Nép- köztársaság rendkívüli és meghatalmazott kö­vete is. Az emlékműre a pártszervezetek, a tanácsok, a tömegszervezetek, üzemi dolgozók koszorúkat helyeztek el. Á baranyai kisipari szövetkezetek a második negyedévben a lakosság szükségle­tére jóval több árucikket gyártanak, mini amennyit tervük előír. így a Pécsi Bádogos KTSZ 50 tejeskannát, 500 tepsit és különböző méretű horganyzott fazekat készít A Mohá­csi Építő KTSZ 45 darab háton hordozható tejesteannát, 140 horganyzott mosóteknőt és 150 horganyzott vedret, a Dunaszefccaői Ve­gyes Kisipari Termelőszövetkezet 100 mosó- fazekat, 50 tűzhelyet és 500 vizesvödröt ké­szít terven feliül. A Vajszlói Vegyes Kisipari Termelőszövetkezet tíz tűzhelyet és 500 vi- zesvödröt, a Bólyi Vegyes Kisipari Termelő- szövetkezet 400 darab facsapot gyárt, terven feliül a második negyedévben május 1 tiszte­letére. Mozgalmas napok a gépállomásokon ^ omopy megyei szaJctársaikat maguk mögött hagyva a tavaszi terv teljesí­tésén munkállcodnak traktorosaink. Küzdel­mes és nehéz dolog most jó traktorosnak len­ni, Ha csak zsebére nézve belegázolna a sá­ros földekbe — jóvátehetetlen kárt okozna tér meloszövetkezetnek, egyéni gazdának, eszten- dókre játszana el előttük a gépi munka be- A csületét. Száraz időkre várni? Hisz itt már a kukoricavetés ideje is lassan és az idő — eny­hén szólva nehezen javul. Nincs mit tenni — munkára készen állni és az esők szünetében elvégezni a legalkalmasabb munkákat, fél­holdanként, holdanként — táblánként ha­ladva előrébb. Mozgalmas napokat élnek a gépállomások — melyeik igénybe vesznek minden szervező- készséget, tudást, akaratot. Négyzetbevető kukoricavetőgép JJarmincegv traktor vágott neki a borús reggelnek és harmincegy caplatott ki, sie­tett ki tizenegy óra tájt a la­tyakos dűlőkből. Esik. Megint. I^ik, rnipt annyi hete már vigasztalanul, nem apadnak a felhők a bólyi gépállomás fo­gott, de nem apad a tavaszi talajmunkák terve sem. — Én már megmond tuounk kapáim eleget meglesz a terv, ha nen lőttek. Mang Bela elvtáns, kitün­tetett főmérnök a jegesen csap kodó csőben felbakolt gépek­nél mutatja, — mit tesz azért, hogy csakugyan kar álhassa- *. nak? Hiszen ez egy közönsé­get; barmi,ncsoros vetőgép! — Az. Méghozzá mosonma­gyaróvári. És ez a közönséges harminc-soros gabonavetőgép négyzetbe fogja vetni a kuko­ricát egy hét múlva. .Felnyitja a magszekrén; magyaráz, mutat és egy pe ™ulya már azt kérdeztük eg n\af- , nem jöttek eddig: Mások. Viszont nw éppen a rendkívül egyszer 'efnzi az életrevaló d< L ‘)a,j 'é kell ide írni szósz .rogy Sásdon is, Villán -M-. is tanakodjanak felőle. “ía. Szóval négyzett e.ogépünk csak egy van. E ze. talán elvethetünk száz h< dat es kész. vége a vetési ic ne«.'Mi többet szeretnénk gt P®* vetni, már csak a tavai terv miatt is. Ezért: ledobáljuk a felesleges csoroszlyákat, csak hatot hagyunk rajta. Ez veti a hat sort, a többi nyílást elzár­juk. Namármos-t: a hat cso- roszlya aljára egy-egy lapocs­kát szerelünk, amit rugó szo­rít rá a kiömlő nyílásra. El­zárja teljesen, és csak abban a pillanatban nyitja ki, ami­kor a kioldó szerkezethez elér­kezik a vezérlő drót egy-egy csomója. A kioldószerkezet és a drót ugyanaz, amit a rendes négyzetbeveto gépekre kap­tunk. Ennyi az egész. — Két gépünk lesz, egy he­lyett. És ha ez beüt, akkor fe­leslegesek lesznek a négyzet­bevetők, mert a közönséges ga bonavetőgép is megteszi ezt a szolgálatot. — Ha beválik, lehetséges. Az irodában a csuromvizes agronómusok szidják az időt, és emlegetik a szép időket, amikor mehettek állami gaz­daságba szántani, a nagy táb­lákon játszva teljesíthették a tervet. Most meg még az erdé­szet is kiesett, hiszen csónak­kal szállítják a rönköket, ahelyett, hogy traktorra] hu­zatnak. Kutya idő, átkozott eső. Mang elvtárs csak mosolyog a bajsza alatt. így van — nincs más hátra, csak a ter­melőszövetkezetek. Ott kell jól dolgozni. És nem szitkozódás- sal, hanem találékonysággal egyengetni a gépi munka, a tervteljesítés útját. Gépekkel, vegyszerrel a nyomok és kártevők ellen Jf 953-ban voltak a közönsé- Oes háti permetezőgépek, melyekkel minden gazda úgy boldogult, ahogy tudott, öt­vennégyben már jött egy kö­zönséges jeep-autó is, amely a hátuljára szerelt ventillátor se­gítségével szórta szét fertőzött vetéseinken az Agritoxoi. Há­romszázezernyi hold baranyai szántó és egyetlen szál kivén- hedt jeep! Ma már 33 vado­natúj, nagyteljesítményű gép áll bevetésre készen a sze­derkényi növényvédelmi gépál­lomáson — megyénk növény- egészségügyi központjában, ahonnan, hogy a háti permete­zőgépekben se legyen hiány, — éppen minap osztottak ki kölcsönre. Baranya mindéit sarkába vagy kétszázat ezek­ből az egyszerű gépekből. Bevetésre készen? Talán ja­nuárban így volt igaz, most. április derekán azonban már a futrinka kártétel elleni vé­tkezésen, kint a megye ga­bonaföldjein szórják a védő­anyagot, a napi 50—80 holdat fertőtlenítő szovjet OKSZ gé­pek. Egyik telefon a másikat éri: a villányi járási tanácstól Sramó István kér segítséget a lippói Bine őre tsz 40 holdas ősziárpa táblájára, a másik percben pedig Kacsótáról je­lentkezik a Jobb Sors termelő- szövetkezet, hogy — Csócsárlókárt észleltünk. Jöjjenek időben! Időben, az egy huszonnégy órát jelent. Kiirányítják a szűk séges Agritoxot, egyik közel­ben dolgozó gép pedig telefon­utasításra Lippónak, vagy Ka- esótának veszi az irányt. Két­ezer hold — hatalmas terület. Kétezer hold — ennyi 9 sze­derkényi növényvédelmi gép­állomás tavaszi, futrinka-elle­nes teljesítménye. — Meg kétezer termőfaegy- ség, a téli permetezések során. Szamosmenti Tibor szak- agronómus munkatársaival új, nagy, eddig sosem látott ak­cióra, a vegyszeres gyomirtás­ra készül elő — ezerholdakon: — Végigpermetezzük a búzá­kat, árpáikat és három nap múlva valamennyi kétszikű gyomnövény elpusztul. Vago­nokat jelent ez kenyérnekvaló- ban, ugyanannyit takarmány­félékben. Kékesd, Erzsébet, Püspöklak, Zengővárkony ... tizenhat termelőszövetkezet szerződött velünk eddig s mi­helyst alkalmas lesz rá idő, a pajzstetű, a csórsárló után ne­kimegyünk a gyomoknak. Gépekkel! Vegyszerrel! Külön terveznek az esőre, külön a száraz időre VT annak, akik kifognak az j ’ az időn. Úgy lopkodják | össze az esőktől a perceket, órákká, műszakokká, teljesí­tett normálholdakká — de ki­fognak az időn. Zélity József brigádja ilyen emberekből ált Basta István az egyik traktorosa, ifjú Vass József annak a váltótársa. A palkonyai Mao Ce-tung búzá­tól Iáján kapta el őket rotációs kapájukkal az eső. Gyors, mégis áztató áprilisi eső. Ha folytatják — kitúrják mind a búzát. Ha megállnak — el­vesz jóformán az egész nap. Amilyen gyorsan jött, ügyei is ment a íellhő a harsány i hegy felé. Csak a vizet hagy­ta ott, a tócsákat, meg a sarat. És két dühödt, de leleményes traktorost, aki pár órás szik- kadás után újra vígan ho­zatta rotációs kapáját — nem nem a búzaföldön, — hanem az öreg lucernáson, melynek évek óta eke nem háborgatta földje, gyorsan száradt, s ke­mény, mint a beton. Varga István és Mayer Ala­jos a brigád másik két tagja. Talán ugyanaz az eső ugratta szét őket, amelyik Bastáékat. csakhogy ők nem rotációs ka­pával dolgoztak, hanem tárcsá­val, amely összegyúrja a ta­lajt, kárt tesz, kárt, márpedig akkor se termés, se osztalék a termelőszövetkezettől. Otthagyták a tárcsát és be Villányra. — Pótkocsiért jöttünk igaz­gató elvtárs, feszengenék előt­te — úgy gondoltuk, — a dű­lő elbírja, hát trágyát azt hordhatunk. Ha meg felszik­kad, újra ráakasztunk a tár­csára. Az irodában akkor számfej­tették a béreket, amikor el­mentek. Meglátszik a boríték- jukpn, hogy ezek az emberek külön terveznek esőre, külön a száraz időre, és talpra esnek mindenkor. A bérelszámolók ennek a brigádnak, Bastáéknaik számolták el erre a deltádra is a legtöbb forintot, A pécsi szennyvíztelepről három és fél kilométer hosszú csatorna építését kezdték meg, A csatornát a Gázmüvekhez vezetik, ahol a fekáliából ha­vonta 1500 köbméter, 7.000 ka- lóriájú gázt készítenek majd. A csatorna építése 280 ezer fo­rintba kerül és előrelátható­lag június végén fejeződik be. A kaukázusi zergevirág a mecseki erdőben két év után most nyfliiik újra. A mecseki erdőgazdaság dolgozói elhatá­rozták, hogy fényképfelvétele­ket készítenek a hegység nö­vényvilágáról és felvételeiket még ez év folyamán előadások alkalmával ismertetik. A huszonhárom holdas baranyahídvégi kulák, Csordás Jenő, a tanács több­szöri felszólítása ellenére sem tett eleget cukorrépavetési kö­telezettségének. A kivetett 2600 négyszögölnyi terület he­lyett mindössze 600 négyszög­ölet vetett be, a többi terü­leten pedig a cukorrépa veté sét megtagadta. Ezért a sikló­si járási ügyészség Csordás Jenő kulák ellen vádiratot nyújtott be a járásbírósághoz, amely az eljárást megindítja. A Pécsi Épületanyag- iutarozó Vállalat dolgozói közül Várnagy Ernő és Hargitai Miklós gépkocsi- vezető a május 1 tiszteletére rendezett munkaversenybeu nagyszerű eredményeket ér­tek el. Várnagy Ernő 4-lú ton­na építőanyagot szállított el 697 kilométer távolságra a ver­seny első dekádij álban. Hargi­tai Miklós 406 tonna anyagot 729 kilométerre szállított egyi azon idő alatt,

Next

/
Thumbnails
Contents