Dunántúli Napló, 1955. április (12. évfolyam, 80-101. szám)
1955-04-14 / 87. szám
2 NAPLÓ 1955 ÁPRILIS 14 Edgar Faure nyilatkozata az U. S. News and World Report című amerikai hetilapnak A párt 1925-hen is megtalálta as utat a tömegekhez Párizs (MTI): Edgar Faure francia miniszterelnök terjedelmes nyilatkozatot adott a U. S. News And World Keport című amerikai politikai hetilapnak. A riyilatkozat a nemzetközi politika és Franciaország belső helyzetének több kérdését érinti. Az amerikai laptudósitó min denekelőtt azt kérdezte meg a francia miniszterelnöktől, mi a vélemérwe egy négyhatalmi tanácskozás lehetőségéről. Faure válaszából kitűnt, hogy a francia kormánykörök igen kényelmetlen helyzetben vannak. Ismeretes, hogy a francia nemzetgyűlésben és a Köztársasági Tanácsban a párizsi'egyezmények elfogadtatásakor igen jelentősen nyomott a latba az előző francia kormánynak és a jelenleginek az az, ígérete, hogy a ratifikálás után szor- í almazni fogja a tárgyalásokat. A kormánynak ezt az ígéretét számontai tja a közvélemény is. fffigar Faure ennek tudatában hangoztatta, hogy „az Oroszon .z ággá 1 megtartandó értekezletnek a lehető leghamarabb létre kell jönnie”. Hozzátette, hogy a francia kor mány „örülne, ha július folyamán összeülhetne a négyhatalmi értekezlet és ezt nem is tartja lehetetlennek”. — Faure úgy vélekedik, hogy „lehetséges az igazi megegyezés Oroszországgal”. A miniszterelnök „biztató jelként” fogja fel N. A. Bulganyin, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének nyilatkozatát a négyhatalmi tárgyalások lehetőségéről. Másrészről Faure szerint a tárgyalásokhoz „kedvező feltételt” jelentett a nyugatnémet felfegyverzést szentesítő párizsi egyezmények jóváhagyása, mert ezáltal létrejött az „erőhelyzet” és amint mondotta „ha az erő hiányzik, hiábavaló dolog a tárgyalást keresni.”. A francia- miniszterelnök — amint szavaiból kitűnik — magáévá tette Dulles sajátságos tárgyalási naptárát is, amelynek értelmében a négyhatalmi értekezletet meg kell előznie az Egyesült Államok, NagyBritannia és Franciaország külön tanácskozásának, amelyen a három nyugati hatalom „ösz- szehangolja elképzeléseit”. A kérdések másik csoportja Németország helyzetére vonatkozott. Faure ennél a problémánál teljesen a párizsi egyezmények szellemében beszélt, azt vallotta, hogy „Nyugat- Európa védelmének magában kell foglalnia a német katonai erőfeszítést is”, majd közvetlenül ezután lehetségesnek találta, hogy felvesse: a négyhatalmi tárgyalásokon foglalkozni kell a német egység kérdésével is. A francia miniszter- elnök figyelmen kívül hagyta, hogy a Szovjetunió kormánya többízben is nyomatékoson leszögezte: a párizsi egyezmények ratifikálása után nincs értelme tárgyalni a német egység kérdéséről. Faure a továbbiakban felelevenítette azokat a nehézségeket, amelyekkel a párizsi egyezmények franciaországi jóváhagyatása találkozott. A miniszterelnöknek erre vonatkozó szavaiból kitűnik: a francia kormánynak számolnia kell azzal, hogy még korántsem gyűrte le a nehézségeket , és az utolsó szót is közvélemény mondja ki. Faure ugyanis hangoztatta: „Talán nem is olyan rossz, hogy Franciaország oly hosszú ideig halogatta a döntést a német újra felfegyverzés megengedéséről. A franciák számára ez nehéz elhatározás volt, tekinte*- tel arra, hogy hetven év leforgása alatt háromszor következett be német invázió. Jó, ha a világ megtudja, Franciaország ebbe az intézkedésbe csak a lehető legkelletlenebbül és csak azért egyezett bele, hogy az atlanti szövetség egysége fennmaradjon”. Faure hangoztatta az amerikai laptudósítónak, hogy a francia kormány ezért bizonyos ellen'- ’gáltatást var partnereitől nevezetesen azt, hogy nem váltják be Churchill fenyegetőzését, azt, hogy „üresen hagyják” az atlanti szövetségben Franciaország „bársony székét” hanem, ahogy a francia miniszterelnök kifejezte Liszininnnistn vezetők pénzügyi csalásai Phenjan (TASZSZ): A Ko- I reai Távirati Iroda délkoreai értesülésekre hivatkozva jellemzi a liszinmanista vezetők korrupcióit. A Tonghang Thonszin délkoreai hírügynökség jelentéséből kitűnik, hogy Li Szin Man Li Don Rim közlekedésügyi miniszterrel együtt nagyobb pénzösszeget szedett be. A pénz (fejenként 15.000 hvant) a délkoreai vasutasok fizették be, hogy téli egyenruhát kapjanak. A tél befejeződött, s a ruhákat nem osztották ki. Később Li Szin Man megpróbált kiselejtezett amerikai katonaruhákat rásózni a vasutasokra. A csalás miatt felháborodott vasúti alkalmazottak pert indítottak a közlekedés- ügyi miniszter ellen és befizetett pénzük haladéktalan visz- szaadását követelik Li Szin Mantól. magát „a Nyugat két másik világhatalma ismét klubbtag- ként fogja kezelni” Franciaországot A miniszterelnök ezután áttért a következő kérdésre, a Kínai Népköztársaság elismerésének problémájára. Azt mondotta, hogy a francia kormány a Kínai Népköztársaság elismerése mellett van, egymaga azonban nem teszi meg ezt a lépést, hanem csak abban az esetben, ha a nyugati hatalmak egységesen lépnek fel ebben a kérdésben. Vagyis Faure, aki Franciaország nagyhatalmi rangjának elismerését követeli partnereitől, kijelenti, hogy csak olyasmit tesz, amit az Egyesült Államok is megtesz. Az MSzMP megszületésének harmincadik évfordulójára A kapitalizmus ideiglenes és részleges stabilizációja 1924-ben Magyarországon is bekövetkezett. Mint minden kapitalista országban, a honthy Magyarországon is a stabilizáció terheit a dolgozókra és elsősorban a munkásosztályra hárították. Annak ellenére, hogy az ipari termelés emelkedett, — bár nem érte el a háború előtti szántét —• a munkásosztály helyzete napról- niapra rosszabbodott, a munkanélküliség állandósult és fokozódott. Ebben az időben is a munkásosztály ügyeinek igazi képviselője az illegálisain műA moszkvai osztrák nagykövet ebédet adott az osztrák kormány- küldöttség tiszteletére Moszkva (TASZSZ): N. Bi- schoff, Ausztria rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Szovjetunióban április 12-én ebédet adott a Moszkvában tartózkodó osztrák kormány- küldöttség tiszteletére. Az ebéden résztvett a kormányküldöttség minden tagja. Szovjet részről az ebéden ott volt N. A. Bulganyin, L. M. Kaganovics, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, j zetője. nlszterei, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, továbbá P. N. Kumikin és V. Sz. Szem- jonov, a Szovjetunió miniszterhelyettesei, I. í. Iljicsov, a. Szovjetunió ausztriai főbiztosa, a Szovjetunió ausztriai rendkí- vüli és meghatalmazott nagykövete, úgyszintén J. D. Kiszel- jov, a szovjet külügyminisztérium protokollosztályának vevalaipint I. G. Kabanov, N. A. Mihajlov, a Szovjetunió mi ü Az ebéckvszivélyes légkörben folyt le. Magyar kulturális küldöttség a Szovjetunióban A Magyar Népköztársaság kulturális küldöttsége meglátogatta az Állami Tretyakov-képtárat. A képen: A magyar vendégek a képtár egyik termében, középen Kisfaludy Stróbl Zsigmond. (Foto V. Kunov) ködő Kommunistáik Magyarországi Pártja volt. Pártunk programot adott a munkás- osztály kezébe a Horthy- fasizühuis elleni harchoz, a kommunisták küzdöttek a szakszervezetekben mutatkozó szociáldemokrata reformizmus ellen. A párt ezekben a nehéz időkben közelebb akart kerülni a munkásosztályhoz, a dolgozókhoz. A tömegek közötti kommunista fölvilágosító munka kiterebélyesítése az illegalitás torlátainak átlépését követelte, össze kellett kapcsolni az illegális és legális lehetőségeket. E lenini útmutatások alapján fejlődhetett csak a kommunisták munkája a szakszervezetekben és a szociáldemokrata • pártban. Olyan szervezetre volt szükség, amely a szociáldemokraták osatályáruló politikájával szembeszögezi a kommunisták követeléseit. Pártunk megtalálta ennek módját is: 1925. április 14-én a szociáldemokrata pártból kizárt baloldali ellenzék megalakította a KJV1P legális szervezetét, a Magyar országi Szocialista Munkáspártot — MSzMP-t. Ez a párt Hámán Kató, Gőgös Ignác, Poll Sándor és a többi kommunista vezetésével a Horthy-rendszer féktelen terrorjával dacolva négy éven át hirdette, 'nép* szerűsítette a munkások és parasztok között a Kommunisták Magyarországi Pártjának célkitűzéseit. Legfőbb feladatának tekintette, hogy a népmozgalom élén haladó munkásságot szervezze és vezesse, a' kommunisták célkitűzéseinek megvalósításéért. Követelte a munkásság helyzetének - megjavítását, a nagybirtoknak a nincstelen parasztok közötti térítésmentes fölasztását. Az MSzMP tevékenysége jelentősen elősegítette a munkásparaszt szövetség fejlődését. Erre utal az is, hogy rövid idő alatt nemcsak a fővárosban, hanem vidéken, s így Pécsett, Pécs-körmyókén és Sziget- várott is megalakultak az MSzP szervezetei. 1925-ben már egyre érezhetőbbé vált, hogy a kapitalista hatalmak az új háború előkészítésén mesterkednek. Az MSZMP bátran hirdette a kommunisták véleményét, figyelmeztette a magyar dolgozókat az új háború veszélyére, mozgósította őket a béke védelmére. S amikor 1926 nyarán a fasiszta Horthy-kormány a munkásosztálytól, a kommunistáktól való félelmében statáriális bíróság elé állította Rákosi Mátyás elvtársat, Gőgös Ignácot, Öry Károlyt, Hámán Katót, a KMP és az MSzMP számos vezetőjét, az MSzMP síkra szállt vezetői, elvtársai védelmére. Amíg a szociáldemokraták legföljebb sajnálkoztak, az MSZMP tagjai bátran kiálltak, s hirdették az igazságot: „Ebbe bele fog törni a bicskája mind a kormánynak, mind a szociáldemokratáknak.“ Nem csalódtak, mert Rákosi Mátyás, Gőgös Ignác, Hámán Kató és társai a bíróságon óriási erkölcsi és politikai győzelmet arattak. Ez a győzelem erőt a<jott a kommunistáknak, az MSzMP tagjainak is. Az 1926-os választási „hadjárat“ előtt a belügyminiszter- „erős kézzel“' akarta betiltani az ország 83 helységében az MSzMP-t — Pécsett és Szigetvárott is —, de nem sikerült. Hirdették a Kommunista Párt programját: Köztársaság létrehozása, az egyházi és világi nagybirtok kisajátítása. A Szovjetunió diplomáciai elismerése, a nyolc órás munkanap törvénybeiktatása. A szociáldemokrata árulás és a Be thlen-kormány mesterkedése meggátolta, hogy az MSzMP a választáson ‘.üdüljön, ennek ellenére a választási Írarcban nagy segítséget nyújtott a KMP-nak a reakció leleplezésében. 1927-ben a világ imperialista hatalmai új szovjeteUen.es hadjáratot indítottak, s ebben a magyar fasiszták sem akartak alulmaradni. Fokozódott a terror, a kommunisták üldözése, a munkásosztály elnyomása. 1928-ban a szociáldemokrata párt segítségével, árulásával — betiltották az MSzMP-t is. Négy eves munkássága alatt a Magyarországi Szocialista Munkáspárt nagy segítséget nyújtott a KMP-nak, 'hirdette a kommunisták eszméjét, megmutatta, hogy bár Horthyék ideiglenesen megdöntötték a proletárhatalmat, a Kommunisták Pártja él, s dolgozik az új proletárhaitalomért. S mindaz, amit harminc évvel eielőtt a kommunisták — az MSzMP is — hirdettek, a fölszabadulás után« rövid idő alatt testet öltött. S ma új országban, szabadon élő népet vezet győzelerrsről-győzelemre pártunk, a kommunisták pártja. József Attila a proletárlíra megteremtője József Attilára emlékezett az elmúlt napokban az egész ország. Tragikus sorsa, korai halála ellenére úgy érezzük, ma is itt él közöttünk, mert versei helytállásra, pártosságra, az emberben való végtelen bizalomra tanítanak. Pécsett, a Műsoriroda rendezett irodalmi emlékestet József Attila 50. születésnapján. Ünnepi beszédet dr. Kolta Ferenc főiskolai tanár mondott. Békés Rita, Gumik Ilona, Buss Gyula, Somló Ferenc, a Pécsi Nemzeti Színház művészei mély átéléssel, művészi megjelenítő erővel adták elő az egyes költeményeket. Az irodalmi est színvonala művésziesség tekintetében minden eddig megrendezett irodalmi est színvonalát felülmúlta. Az alábbiakban részletet közlünk dr. Kolta Ferenc beszédéből. 1923-ban országszerte nagy ünnepségeken emlékeztek meg Petőfi születésének 100. évfordulójáról. A hivatalos irodalom szemlélet a forradalmár költő emlékét meghamisítva, mint a szelíd tájait, a család és a szerelem költőjét ünnepeltette. Egy fiatal, alig 18 esztendős diák azonban tiltakozik Petőfi meghamisítása ellen. „Ö, ünnepelvén, mélyre temetnek el! Petőfi Sándor, de azért nyugodj: Az Eszme ég az elnyomottak Büszke szivében örök dalodra. Es égni fog, mert nagy hitem ójja meg: Világszabadság! — így köszönök, Vezér, S örömtelen tizennyolc évem Szent lobogója elődbe hajlik". Így ír Petőfiről József Attila. Petőfi Örökének folytatója akar tehát lenni, s amit a 18 éves költő megfogad, azt egész költészetével valóra is váltja. 1929-ben, 24 esztendős korában Ady költészetét védi -meg a hamisítások ellen. A „Toll" című folyóirat Ady-vitája során ugyanis a polgári reakció eleinte burkoltan, de aztán egyre nyíltabban fest egészen hamis képet a forradalmár Adyról. József Attila, az egyetemről kiebrudalt, állástalan éhenkórász az egyetlen, aki a nagy előd meghamisítása ellen lázad. „Ady emlékezete” című versében már egészen fiatal korában érzékelteti helyét a magyar irodalomban, vállalja — -már akkor — a forradalmi hagyományok örökét. De csakhamar . felismeri, hogy neki tovább kell lépnie Petőfinél is, Adynál is, mert „újfajta nép, másfajta raj” szószólójának született, újfajta kultúra építőjének. 1932-ben írja e sorokat: „A jövő kultúráját az az osztály fogja megalkotni, amely a jövőt megteremti. Ez az osztály a proletariátus. A népművészet a múlté, a polgári művészet a jelené, és a proletárművészet a jövő.“ Ilyen elvi tudatossággal teremti meg az új művészetet, a proletárlírát, és félreérthetetlenül körülhatárol), a költői útját. József Attila költészete bo_ nyolultan összetett, magasren- dü jelenség, a .kor lírai lehetőségeinek teljesen kiérlelt összegezése. Benne tudományos meggyőződéssé vált_ a marxizmus, s egyúttal művészi problémává is. Sokat hangoztatjuk, hogy ő a magyar proletáréra megteremtője, de mit is jelent ez valójában? Hiszen Ady Endrének és másoknak vannak már előtte is proletártárgyu alkotásai? Igen, de ezek az írók kívülről szemlélik a proletárság sorsát, József Attila a proletárság szemé vei nézi a világot és verseibe tudatosan építi bele a marxi ideológiát s ugyanakkor ez az ideológia mégsem hat „beépítettnek“’, hanem a költő legfőbb mondanivalójának, élményei legteljesebb kifejezőjének. Ez a magyarázata annak is, hogy páratlan politikai verseiben a filozófiai mélység egybe fonódik a legvilágosabb Doliti- kai aktualitással. Filozófia és politikum a marxizmusban egyesülnek s ez az egyesülés természetszerűen egy marxista költőnél jelentkezik először az irodalomban. Hogy mindez mit jelent, mutatja „Munkások" című verse. Ebben valósággal tudományos elemzését ad) a a munkásmozgalom kora beli állapotának. Forgolódnak a tőkés birodalmak. Csattog világot szaggató foguk. Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak, s mint fészket ütik le a Ids falut. Egy nyál a tenger! Termelő zabái ás, — kis. bűvé országokra rálehel a látott tőke sárga szája. Párás bürfösség-felhő lep bennünket el. Ki ne ismerne rá ezekben a sorokiban a monopólkapitaliz- mus piacéhságéről, a kapitalisták egymás közti ellentéteiről, a gyarmatosítók és a kizsákmányolt népek közti ellentmon dásról szóló marxi tételek művészi ábrázolására. A vers további részében a megelevenített gépek alkatrészeiben, a halmozott igékben, kemény határozottságu tőmondatokban süvít a nyugtalanság, a tiltakozás, a cselekvő kedv, a lázadás, amikor így ír: Gép rúgdal. líinc zúg, jajeng ládák léce. Lendkerék szíja esetten és nyalint Hol a fémkcblíi dinamókat szopják A sivalkodó transzformátorok. A munkásság életének ez a külső köniyczetrajza már mű vészien érzékelteti, amit utána életükről, mindennapi sorsukról mond. Szinte a marxi szavak betűszerimti idézetét kapjuk: „A munkabér a munkaerő ára”, — s utána a képszerűvé tevő ige: „cincog zsebünkben.” A költemény utolsó versszaka felszárnyalva, pátosszal hirdeti az elnyomott munkásosztály szükségszerű győzelmét: A történelem futószalagára ígyen készül a világ, hol a munkásság majd a sötét gyárra szegzi az Ember öntött csillagát. Igv még nem írtaik a munkásságról: ilyen filozófiai mélységgel és ilyen művészi köl- tőiséggel. Ha mindez csak filozófia, vagy csak agitáció, csak program-költészet lenne, a maga idejében talán megtette volna szolgálatát, de ma már legfeljebb kortörténeti érdekesség lenne. József Attila verseiben azonban mindez a legmagasabbrendű művészet fokán testesül meg. Nála valóban a tartalom szabja meg a formát. Mondanivalója a proletariátus osztályharcával kapcsolatos, s ennek megfelelően az osztályharcnak a frazeológiáját is költészete szerves részévé teszi. Nemcsak olyan szavaikat alkalmaz verseiben, mint „tömeg”, „forradalom”, hanem ilyeneket is: „tőke”, „magántulajdon”, „osztályharc”, „spicli”, „elvtárs”, — Olyan kifejezéseket alkalmaz tehát, amelyek eddig nem lehettek _ be járatosak a költészet „szentélyébe”. Es ez nála nagyon természetesein történik, hiszen olyan lírát alko* tett, amelynek természetes elemei voltak az ilyen kifejezések. Tudatosan alkalmazza ezeket a szavakat. Maga írta: a burzsoá olvasónak talán az ilyen vers „nem iiangzik költemény gyanánt, mert nem tud proletárul, nem tud szocialistául, ami-n-t a francia idegentől is távol áll a magyar vers művésziessége, ha néni tud magyarul.” (Költészet és nemzet). A maga korában sívár sorsot szenvedett el elvül őségéért, újszerűségéért. Számkivető Itsége még Csokonaiénál is nagyobb volt. De hiszen nálunk a múltban mindig kijárt a mártír- koszorú azoknak, akik a zseni bélyegét viselték homlokukon, hogyne nyújtották volna ^ ezt odia annak a költőnek, aki az egész elnyomott magyar nép szószólójaként jelentkezett merészein újtípusú verseivel. Szájunkra a jövő hágóit. Kiáltunk emberebb világot, Szeretetet, szabadságot — Ezt hirdette egyik versében, ezért kellett fiatalon, S2 éves koráiban elpusztulnia. De József Attila költészetével vég- hezvitte a legnagyobbat, amire emlber egyáltalán képe^ lehet: legyőzte a halált
