Dunántúli Napló, 1955. április (12. évfolyam, 80-101. szám)

1955-04-13 / 86. szám

NAPLÓ 195:'- A?-R.il. IS 13 k” ......■ ™.«—.--------------------------------- . Se gítsük az új termelőszövetkezeteket! Egy intézmény, amelyről kevesen tudnál í«—mmmmmmmtmmm r i ii 1 X 3 ^ XX _ ^ -ll, 1-_X _ IWil. „ I. • ..xX W ^ * A • ««II « » • » * KT . ? * . * . érkezett a napok- Levél I ban a szerkesztő­---------- ség'be: „. .. Szénáspusztán március ■ utolsó napjaiban alakult meg a Rákóczi termelőszövetkezet, amiről a Dunántúli Napló is hírt adott. Sajnos, mindjárt kezdetben plyaai súlyos nehéz­ségünk támadt, amely csopor­tunkat létalapjában fenyege­ti... Mi megértettük, hogy a ■közös gazdálkodás a jövő útja, Me kérjük: segítsenek bennün­ket az akadályok leküzdésé­ben! Mi bízunk abban, hogy nem hiába fordulunk a megyei párt laphoz kérésünkkel. Segítsé­güket előre hálásan köszönjük. A szénáspusztai Rákóczi tsz nevében elvtársi üdvözlettel: Bqlló Vince tsz-elnök.” Nem régen alakult ez a ter­melőszövetkezet és most fel­bomlóban van? Vajon miért? Kint Szénáspusztán egy rö­vid vizsgálat kiderítette, hogy a tsz bajainak oka: az alap­szabály súlyos megsértése. Nem az önkéntességgel van baj: a belépett tizenegy csa­lád mind egyformán akarta a termelőszövetkezet megalakí­tását, valamennyien a jobb megélhetésért, boldogulásáért ^épatt be. Megalakult a ter- • rrielőszövetkezet, de — nem is­merve az alapszabály pontjait —- úgy döntöttek, hogy min­denki annyival lép be, annyit visz be a közösbe, amennyit éppen jónak lát. A sásdi járási párt-végrehajtó bizottságról és a járási tanács­ról Szűcs, Molnár és J^ehér elvtársak kimentek ugyan se­gíteni a megalakuláskor, csak éppen az alapszabály ismerte­téséről feledkeztek meg, oly­annyira, hogy még a közgyű­lés által hozott határozatot is jóváhagyták. „Én beálltam minden jószá­gommal és minden gazdasági felszerelésemmel, a másik meg nem?! Rá nem vonatkozik az előírás?” kérdezte nem egy i tsz-tag. Egyszóval megindult a ' belső bomlás a termelőszövet­kezetben. Pár nap múlva már ilyeténképpen vélekedtek töb­ben a tsz felszerelésének leltá­rozásánál. — Hát én két kocsioldalt adok. — Én meg két kereket. _ Akkor én adom a másik ke ttőt, meg a kocsirudat. Hasonlóképpen történt a jó­szágösszeírásnál is. Az egyik Arra egy lovat adott, a másik ket­tőt, a harmadik meg már csak egy tehenet vagy éppen egy üszőt vagy fiatal csikót. Az öt-hat nap múlva kiérke­zett járási leltározó bizottság az elkövetett hiba rendezése helyett az egyik baklövést a másikkal tetézte. A járás ré­széről kiküldött elvtársak lát­ván a helyzetet, öt taghoz: Kiss Istvánhoz, Horváth Mi­hályhoz, Rezes Ferenchez, Ágoston Mihályhoz és Láko- vics Imréhez többször el sem mentek, hanem egyszerűen ki­jelentették: márpedig, ha ezek így gondolkodnak, nem lehet­nek a termelőszövetkezet tag­jai! Hát hogyan? Egy héttel ezelőtt még jó termelőszövet­kezeti tagok voltak és most már nem lehetnek azok? Csak így egyszerűen kijelentve? már nem vállal­koztak ezek az elvtársak, hogy leüljenek a parasztokkal be­szélgetni. Nem próbálkoztak azzal sem, hogy megértessék velük az alapszabályt, hogy neveljék, tanítsák őket. Pedig- hát, ahogy a bentmaradt hat család bevitte mindenét a ház­tájin kívül, úgy ók is bevitték volna, csak esv-két szóval segí teni kellett volna őket. Az alapszabály megsértése tehát belső viszályt hozott, a viszály támogatása pedig arra vezetett, hogy öt család tizen­egy taggal kilépett a termelő- szövetkezetből. Most már való­ban ideje lenne cselekedni is. Bolló elvtárs ereje nem ele­gendő ehhez. Szükség van a >(írási párt-végrehajtóbizottság és a tanács együttes, megfeszí­tett munkájára. Legelőször is meg kell értetni az öt család­dal, hogy egy termelőszövetke­zetet nem lehet csak úgy ösz- szeajándékozni. Szükség van ott mindenre, amire az egyéni gazdaságban, hogy már a meg­indulásnál erősek legyenek. Meg kell érteniük: nem aján­dékképpen kell a jószágállo­mány és a gazdasági felszere­lés a termelőszövetkezetnek, hanem megvan annak a ren­des ára, melyet felbecsülés után egyenlő részletekben visz- szafizetnek. A tsz belső megoszlását elő­segítette az épület ügye. Ma­radt egy nagy épület a gróf után, amelyet a Dombóvári Sei téstenyésztő és Hizlaló Vál­lalat vett a birtokába. Augusz­tus óta azonban nem hasz­nálták és március utó­ján, amikor már többször szó esett arról,' hogy megalakulna a termelőszövetkezet, de nincs még egy istállójuk sem: ígére­tet 'kaptak a vállalat gödre- szentmártoni kirendeltségének vezetőjétől, Kézdi Gyulától, hogy megalakulásuk után azonnal rendelkezésükre bo­csátja az épületet. A tizenegy család számítgatásaiba-n ez fontos szerepet játszott. Még a megalakulás előtt és után is azt tervezték, hogy állami hi­tel segítségével szarvasmarha- tenyészetet és sertéstenyésztést rendeznek be benne. Számítot- (ak arra is, hogy az állattar­tásból már egy-két éven belül visszafizetik a hitelt Mi történt a megalakulás után? A közgyűlést követő na­pon a vállalat hozzákezdett a sertésól javításához és rá öt­hat napra pedig a már mint­egy háromnegyed éve haszná­latlan ólat telerakták serté­sekkel. Nesze neked termelő- szövetkezet-. ; s Van tehát egy új termelő- szövetkezet — telve egy sor nehézséggel, kérdéssel. Ezek a kérdések azonban nem meg- oldhatatlanok. Csupán az alap szabályt kell mindenkivel be­tartatni és abból nem kell en­gedni egy jottányit sem. Aki belépett a termelőszövetkezet­be, az a törvényes háztájin kívül minden jószágot köteles bevinni a leözös vagyonim. Az épület pedig a szövetke­zeté kell, hogy legyen, mert zttől függ megindulásuk, mert rrre ígéretet kaptak a meg­alakulásnál. A járási párt-vég- ehajtóbizottság és a járási ta­nács feladata, hogy ezt a szé- náspusatai Rákóczi termelőszö vetkezet minél előbb megkap- ia. Látogatás az Nehezen lehetett volna megtalálni az Autóközlekedési Tudó mányos Kutató Inté­zet pécsi állomását, ha történetesen a ve­zetőjét, Zay Lászlót nem ismerjük fel a Bajcsy Zsilinszky és Ipar utca sarkán, amint a motor fölé hajolva a porlasztó beállításával volt el­foglalva. Ezt az in­tézményt még jófor­mán csak azok isme­rik, akiket felügyeleti hatóságuk utasít arra, hogy gépkocsijukat felülvizsgálás végett itt mutassák be. — Számuk a mai nappal elérte a szá­zat, — mondja Zay László elvtárs. — Es hogy nem hiába jöt­tek, arról a fogyasz­tás-mérési lap tanús­kodik. A pécsi, a többi tíz vidéki állomással együtt ez év január­jában alakult. A bu­dapesti főintézet már régebben működik, mégpedig igen jó eredménnyel. Ezt ez is bizonyítja, hogy munkája következté­ben 1954-ben csak üzemanyagban 8 mil­lió litert takarítottak meg. Ezzel az üzem­anyaggal egy várme­gye összes járművei Autóközlekedési Tudiníuvoi Kutató Intézet pécsi állomásán Az elmondottak aiu tát­jáik, hogy egyengetni kell fiatal terme­lőszövetkezeteink útját, hogy több gondot és figyelmet kell munkájukra fordítani, mert nap, mint nap adódnak nehéz­ségeik, melyekkel meg kell birkózniok és egyedül nem ké­pesek erre. Ezért kell feltétle­nül a járási párt-végrehajtó- bizottságoknak és a, járási ta­nácsoknak nagyobb figyelem­mel kísérniük az újonnan ala­kult termelőszövetkezetek mun káját, azok minden lépését, hogy kellő időben elháríthas sák a bajokat, melyekből ko­moly veszélyek támadhatnak. Kovács József egy évig járhatnának. De nézzük csak, mit csináltak eddig is Pé­csett! Február köze­pén kezdődött meg a munka, egy ideig csak egyedül dolgozott Zay elvtárs. Később csat­lakozott hozzá Nagy Jenő is, és így jelen­leg két főt számol az intézmény. Ha azon­ban megjön „a Die­sel adagoló-vizsgáló készülék’1, akkor még hat-hét fő kapcsoló­dik az intézményhez. Addig is a napi be­A Kaposvári Cukor­gyár Jeep gk.-ja a Hirdi Kenderfonó 1100-as Fiat-ja • BM Főosztály egyik Pobjedá-ja a Taxi JB—233 Opel- Olympiája Es még sorolhat­nánk tovább a jobb nál-jobb eredménye­ket. Megkérdeztünk egy pár gépkocsivezetőt akinek a kocsiján si­kerrel és eredmén­nyel végezték a mun­kálatokat, hogy csök­kentett üzemanyag fogyasztása nem be­folyásolja-e a gépko­csi teljesítményét. — Egyhangúlag úgy nyi­ütemezett négy gép­kocsi helyett a két elvtárs öt gépKOcs.» vállalt és nem ritka nap, amikor hat gép­kocsit is felülvizsgál­nak. Es hogy milyen eredménnyel? Beszél­jenek a számok! Ve­gyünk csak egy pár példát! Az egyetem Ford tehergépkocsija a vizsgálat előtt 100 kilométerre 36.23 li­tert fogyasztott, a vizsgálat és beállítás után 28.48-at. vizsgálat vizsgálat előtt után 24.74 17.49 24.49 11.97 20. SS 12.90 17.61 12.92 latkoztak, hogy sok­kal jobban és köny- nyebben megy azóta a kocsijuk. Az egyik Pobjeda gépkocsi ad­dig míg sokat fo­gyasztott, csak máso­dikkal tudott felmen­ni Reménypusztánál, a rendes beállítás óta direktel könnyedén veszi a hegyet. Ezek a szép ered­mények máris bizo­nyítják, hogy az intéz mény előtt nagy jövő áll, csak kellő felvi­lágosítás és ismerte­tés kell és az. hogy r.ecsak azok jöjjenek, elüket felettes ható ságuk utasít, hanem — ha a vállalatok gép kocsijai a megenge­dett normán túl fo gyasztanak, — for­duljanak teljes biza­lommal az intézmény hez. Itt szakértő em­berek kezébe kerül a gépjármű és a túl­fogyasztás miatt nem kell majd leállítani. Amíg így elbeszél­getünk Zay elvtárs­sal, egymásután jön­nek a gépkocsik. Itt van a Sörgyár egyik kocsija, — ez már a jó munka eredménye, amit egy másik sör­gyári kocsin végeztek — a szénbányászati tröszt, a szikvizüzem. a Füszért és a Taxi Egyesülés egy-egy kocsija. Nem tartjuk fel tovább Zay elv­társat, de még mi­előtt kimegy, hogy munkáját folytassa, megjegyzi: „Mire új­ból eljönnek, addigra — remélem — nem az utcán lesz a műhe­lyem”. —PEF— A. májusi lai versenyben Sokszáz férfi és női ruhát gyártanak terven felül ,A textil ruhása ti kisipari szövetkezetek méltóképpen készülnek a tizenegyedik szabad május 1 megünneplésére. A Mohácsi Szabó Kisipari Szövetkezet 1500 férfi ruha, 400 kuli­kabát és 400 női alj terven felüli gyártását vállalta. A Pécsi Szabó Kisipari Szövetkezet 200 férfi kabát, 100 öltöny és 300 nadrág, a Pécsszabolcsi Ruházati KTSZ 400 matrózruha és GOO férfi hálóinget készít majd terven fe­lül. A Pécsi Fehérnemű KTSZ 300 pongyola, 300 női karton ruha és 1500 ágynemű elkészí­tésére vállalkozott. A vajszüói vegyes, vala­mint a foerecnendi vegyes kisipari szövetkezet 500—500 nadrágot gyárt terven felül a má­sodik negyedévben. Újításokkal, ésszerüsilésekkel segitik a traktorosokat A bólyá gépállomás műszaki gárdájának több újítását már nemcsak Bólybam, de me- gyeszerte nagy eredménnyel hasznosítják. •— Most vállalták, hogy május 1-ig „ nyári gép javítási terv befejezése mellett újabb ötletek­kel, ésszerűsítésekkel segitik traktorosaink munkáját. Ennek során most készültek el a négyzetbe vető kukoricave’.őgépek átalakítá­sával! Ezeket — a szovjet gépek mintájára — drótvezérlésűvé alakították. így biztosítják a szabályos tő- és sortávolságra vetést, s ez­zel a gépi művelést is. Az újmódszerű vető- géppel a korábban szükséges harmincöt-negy­ven kilóval szemben mindössze 12 kiló Icuko- ricavetőmag szükséges egy-egy holdra. \ felszabadulási versenyben az idén is nagy vetélkedés bontakozott ki a kom­lói bányaüzeme^ frontibrigádjai között és az első helyet ismét a Béta-aknai Vörös-brigád hódította el: 3581 csille szenet adtak terven felüL Ez az elsőség már szinte természetesnek tűnik, hisz a brigád az elmúlt évben párat­lan sikeréket ért el: kétszer lett első. egyszer második a klaíromtofc országos versenyében. Mostani negyedévi 142.6 százalékos átlagtel­jesítményükkel pedig megelőzték nagy ellen­felüket, a Német Demokratikus Köztársaság­ban lévő zwickaui Franz Frandk frontbrigád- ját is. Az utóbbi időben egyre többen kérdezik: ki az a Vörös János, hogyan vezeti a brigádját, hogy ilyen sok szenet termelnek, öreg bá­nyász-e, aki ismeri a szakma minden forté­lyét. s erre megtanította a többieket is, vagy fiatal, nagyerejű, lelkes vájár, aki példájával ragadja magával társait? Válaszolunk a kér­désre. A kora-tavaszi napsütés még vonzóbbá te­szi az amúgyis festőién szép tájat. A kegyek-völgyek között Béta-aknához kanyar­gó szerpentin két oldalán a magasba nyúló fúlt már bontogatják lombjaikat — tavaszt ígér a természet. Alattuk sűrűn egymás mö­gött suhannak már nyitott ablakokkal a bá­nyász-buszok, — közeledik a műszakváltás. Az aknán a táblák, feliratok még a felsza­badulási verseny eredményeit hirdetik, azt, hogy a bétaiak lettek az elsők „A felszabadu­lási műszak legjobb üzeme” címért folytatott versenyben. Ott van a Vörös-brigád eredmé­nye is: az ünnepi műszakon 175 százalékra teljesítették tervüket, 581 csillével túlteljesí­tették vállalásukat Az eredmények, jelszavak azonban már május 1-re mozgósítanak. • nj énány perccel kettő után megkezdődik a délelőttös harmad kiszállítása. — A nagycsarnokban egymásután tűnnek fel a szénportól fekete férfiak. Sietnek, mert há­romnegyed háromkor termelési értekezlet lesz. így feketében sikerült elcsípnem Vörös Jánost. Láttam már fényképen, egyszer futó­ig találkoztam is vele, de most alaposan megnéztem, Középtermetű, zömük ember. Fe­VÖRÖS JÁROS « legfőbb komlói frontbri gád vezetője kete haját bőrsisak takarja, telt, az egészség­től majd kicsattanó, szénportól fekete arcá­ból hófehéren csillannak elő ép fogai. Har­minc évesnek nézem, s amint később kiderült, nem sókat tévedtem: harmincegy. Amikor kezetfogtunik, csak egyik ujját nyuj tóttá, nehogy én is szenes legyek. Erős, olyan igazi bányászkeze van, melyben nem remeg meg a réselőgép, tapad a fejszenyél. A nyolc órai nehéz munka meg sem látszik rajta, fris­sen, vidáman indul a fürdő felé. A termelési értekezleten Mátrai Árpád elvtárs üzemvezető beszél a felszabadu­lási műszak eredményeiről, a második ne­gyedév feladatairól, az élüzem cimről. Előtte az asztalon oklevelek, emléklapok, kitünteté­sek, jutalmak — a jó munka elismerésének bizonyítékai. Vörös Jánoson már tiszta ruha van. Zöld esőkabátban lép az üzemvezető elé, kemény kézfogással veszi át jó munkájának jutalmát, a „Szákma kiváló dolgozója” jel­vényt, az oklevelet és a közel 1900 forintos pénzjutalmat. Meghatott szavakkal mond ígé­retet, hogy továbbra is jól dolgoznak. Május 1 tiszteletére ismét 300 csille szenet'szállíta­nak terven felni, takarékosan bánnak az anyaggal, javítják a minőséget... 1 939-ben ‘ cmerkedett meg először a bá- -*■ nyával. Édesapja is bányász — ő is Bé­tán dolgozik. Először csalt mint palaválogatót alkalmazták. Egy év múlva csillés lett. Ha­mar megszerette szakmáját, de egy váratlan baleset elriasztotta. Felgyógyulása után mun­kát változtatott. Géplakatos lett. Mázán majd Szászváron dolgozott. A szíve azonban vis­szahúzta a bányába. Nég” éve már, hogy is­mét odaállt a szénfa] mellé: eev év alatt vá­jár lett, ré félévre brigádvezető. Egy évvel ezelőtt több szászvári bányász- szál együtt Béta-aknára jöttek, mert itt na­gyobb szükség volt jó szakmunkásokra. Gyor­san megismerkedett új munkatársaival, de ma is szívesebben dolgozik a szászváriakká.1, Érthető ez a ragaszkodás, hisz minden nap együtt járnak Szászvárról Béta-aknára az autóbusszal, meg aztán ismeretségük sem mai keletű. Főként szászváriakból alakította meg múlt év! júniusában a DISZ-brigádot is. így került a brigádba a két öreg: Várhegyi János és Wáger János, a másik két harmad veze­tői és Fábián Márton, aki már Szászváron is csillése volt. Mindjárt az elején nagy fába vágták fej­széjüket. Beneveztek a frontbrigádok országos versenyébe. De míg az első helyre kerültek — sok minden történt, mert nem elég a bri­gádot megalakítani — egységbe kell kovácsol­ni, jól kell szervezni a munkát és nemcsak erővel, hanem ésszel is kell dolgozni. • |7 ábián Marci mondta el Vörös elvtárs­*• ról, hogy nagyon szereti tanítani a fia­talokat. Van a munkájában valami vonzó, ami akaratlanul is követésre buzdít: mindig többet teljesít, mint társai. Ez olyan becsü­letbeli kérdés nála, elvégre ő a brigádvezető. Nagyon kényes a munkamegosztásra is. Előre „kiporciózza”, hogy kinek mit kell csinálnia, váltáskor pedig a másik harmadnak is meg­magyarázza teendőit. Nagyon szeret dolgozni, szerelmese a mun­kának. Egy-egy műszak alatt mégis sokszor leteszi a íej-tőkalapácsot, megnézi, mit csinál­nak a többiek. Nem haragszanak meg érte, ha kiveszi a kezükből a szerszámot, hogy meg­mutassa — így kel] ezt csinálni. Egy Béta-aknai bányásztól hallottam nem is olyan régen, hogy a Vörösnek nem számít, mennyit keres, csak magas legyen a százalék. Persze, ez. nem egészen ígv van, de az, hogy mindig magasabb eredményeket akar elérni, hogy soha sincs teljesen megelégedve a tel- jeseményekkel, jellemző rá is, társaira is. A nehézségek — az utóbbi időben jócskám jutott nekik is, — nem tudják megtörni. Nem volt ürescsille, —- veszekedett, vitatkozott, de ki­harcolta a brigádnak és a munka nem állt meg. Lassan kovácsolóttot; a brigád, de egyre szi­lárdabbá. Megízlelték a jó munka jutalmát; a dicsőséget és mindig többre vágytak. Vörös János mellén is szaporodtak a kitüntetések, a kiváló bányász jelvény, munka-érdemrend aranykoszorús DISZ-jelvény, most legutóbb pedig „A szakma kiváló dolgozója” jelvény került a sztahánovista kitüntetések mellé. A hónap elején új munkahelyet kapott a brigád. Még normájuk sem volt, amikor már 300 csillével többet ígértek s meg is adjál-. Mi az, ami erre képessé teszi őket, van-e va­lami titok, amit a többiek nem ismernek? Ez; szerettem volna megtudni. így foglalnám rö­viden össze: egy szív, egy akarat. Mert en­nek a brigádnak közös a szíve, közös az aka­rata. A jó munkaszervezés, a fegyelem, a lel­kesedés, a munkaidő minden percének lei- használása. a biztonsággal való törődés — mind ebből fakad. Ez az éltető erő, ez ad szárnyakat, amivel repülni lehet. Vannak, akik ezt még nem értik meg. Megpróbálták a Vörös-brigádnak is kedvét szegni, gyaiázni. ócsárolni az eredményeiket. Egyre nyíltabban hangoztatták: a Vörös-brigád nem becsületes úton éri el eredményeit, csalás van a dolog­ban. A hír elterjedt, a brigádtagok fülébe is eljutott. Vörös János hirtelenében nem is tud­ta, mit csináljon. Az indulat majd szétyetette, amikor bement az üzemvezetői irodába, hogy vizsgálatot kérjen sajátmaga és brigádja ellen, s azután adják a munkakönyvét, mert ő megy, nem dolgozik tovább ebben az üzem­ben. Az ügy azóta tisztázódott, de a Vörös-bri­gád isimét gazdagabb lett egy tapasztalattal Nemcsak jól kell dolgozni, hanem módszerei­ket is közkinccsé kell tenni, hogy mások is megismerjék. Á priUs 4-én Vörös János is ott volt Bu- da pesten és csodálattal nézte a díszszem­lét, a budapesti dolgozók színpompás felvonu­lását. Amikor az úttörők jöttek, azok, akik együtt születtek szabadságunkkal, a saját gyei­re ekeire gondolt. E kéjr, örökké megmarad emlékezetében, s ezekért a gyermekekért akar dolgozni-, hogy még szebb, még boldogabb le­gyen az életük. Április 4-e elmúlt, de a ver­senynek nincs vége, és nem is lesz. Az új szakaszokban új versenytársaikkal vetélkedve, úi győzelmek fgjé vezeti brigádját Vörös elv­MESTfiBFALVI GYUUk.

Next

/
Thumbnails
Contents