Dunántúli Napló, 1955. április (12. évfolyam, 80-101. szám)
1955-04-10 / 84. szám
NAPLŐ f 955 ÁPRILIS XO ÍE TESTVÉRTÜZEK Felszabadulásunk 10. évfordulóján, április 4-én díszelőadás keretében mutatta be a Pécsi Nemzeti Színház Örsi Ferenc, fiatal pécsi író „Test- vértüzék“ című első drámáját. A színház helyesen járt el, amikor ezt a darabot műsorára tűzte. Nem azért, mintha hibátlan drámai alkotást kép- tünk volna, hanem azért, mert kezdő drámaírót indított útnak és ezáltal a magyar drámairodalom útját is egyengette. Örsi Ferenc darabja megérdemelté a bemutatót, mert ha érezni is benne fogyatékosságokat, kétségtelen, hogy tehetséges író alkotása. Maga az a fény, hogy a Pécsi Nemzeti Színház ősbemutatót tartott, nagyjelentőségű, nemzeti drámairodalmunkat gazdagító jelenség. Ezzel a darabbal, amely a színház kezdeményezéséből, a színház kollektívájának segítségével került színpadra, né a színház, nő az író és a darabban szereplő minden egyes művész saját tehetségébe vetett önbizalma is. Nem volt előttük példa, nagy színészek, akiknek elgondolásához akarva-akaratlanul kötve lettek volna. Mindent maguknak kellett megteremteniök. fis ez a „magukrahagyatott- ság“ növelte önérzetüket, $ ezen keresztül mind az író, mind a darabbal) szereplő min den egyes művész fejlődési lehetőségét szinte maximálisan biztosítja. A bemutatónak éppen az a nagy értéke, hogy olyan darabot adtak elő, amelynek születéséből bőven kivette részét mindenki, amely nek bölcsőjét a színház egész kollektívája ringatta. Ahhoz,- hogy egy helyes man «innivalót tartalmazó, de még kezdő szerző által megírt darab színpadra kerüljön, nagyon sok szeretet és türelem kell. Űnsi Ferenc ezt mind megkapta a színháztól. A Pécsi Nemzeti Színház példát mu látott türelemben, szeretetben és példát mutatott arra, hogyan lehet egy szépen megírt, de sok tekintetben még a „kezdő“ bélyegét magán viselő darabból kiváló rendezői és színészi munkával igen jó előadást produkálni. Örsi Ferenc színdarabjának főerénye, hogy a mondanivaló, a hazaszeretetre, a néphez való hűségre nevelés irodalmi nyelven történik. Maga a darab azonban, mivel egy szétágazó és monumentális kort ölel fel, szerkesztés és jel- lemforináiás tekintetében meg haladja az író erejét. Nem is csoda, mert egy ilyen hatalmas anyagnak rövidke három felvonásba történő összesűrítése igen kemény feladat elé állított- volna még egy gyakorlott drámaírót is. Felvet egy mély koncepciójú problémát, de nem tárja íel elég mélyen, elég sokoldalúan. Valahogy az az ember érzése, hogy legtöbb esetben a valóság érintőjén mozog. A konfliktus nem a különbségekből fejlődik ki, .hanem az egyes típusok közötti különbségek válnak ellentmondásossá, — ez az ellentmondás erősödik a dialógusokban a dráma cselekményének ellentétévé, konkrét összeütközéssé. A különböző felfogású hősök igyekeznek egymást meggyőzni, vitatkoznak, szép és meghaló párbeszédeket ‘olytatnak, beszélve egymás ellen és egymásért, — de az igazi ellentétig, az egymással való ’ konkrét szembe- heíyezkedésig nem .jutnak el. A konfliktus elmélyülhetett volna, ha .például Dugákliin, a szkipetár csapat vezetőjének életéből többet látunk, mint hallunk és az üteg Lek is erőteljesebben, drámaiabban kap helyet. Igaz, a drámában valóban a dialógus bontakoztatja ki a cselekményt, csakhogy DUgak'iin, vagy az. öreg Lek és Szkander bég párbeszédében nem pusztán annak kellene leperegnie, hogy ki kit győz meg, hanem hogy ki kit győz le! írói hiba az is, hogy teljesen egysíkúnak ábrázolja Zafírét, Szkander bég kedvesét, aki megérzésünk szerint sokkal több kellett legyen a fiatal hős számóra, mint sátrában heverő nő. Nemcsak szerelmes — okos asszonynak is be ke''etl volna mutatnia, mert i%y szavai mögött nincs tartalom, nem lüktet az élet eleven íze, zamata. Sakkal drá maibban kellett volna e kéit szerelmes kapcsolatát bemutatni, más szituációkba is be- leviimi azt a nőt, aki iránt életre halálra szóló szerelmet mutat csaknem az egész darab folyamán, aki atyja hercegi palotáját cserélte fel egy bég sátorával és nyilván nem azért, hogy játszó -macskaként“ szórakoztasson egy férfit, hanem azért, mert intellektusuk révén is összetartozó- naik érezték egymást. Nem hihető, hogy a bég és Zafira közötti viszony pusztán amiatt borul föl és úgy robban ki, hogy lelepleződik: nem hajlandó „fejedelemasszony“ lenni egy kicsi országban. Ez kicsit papírízű megoldás. Nem egészen hihető, hogy a bég érzelmei igazak, mert olyan mély kapcsolatot, amilyet a dráma egész folyamán elénk tái> nem lehet egyik pillanatról a másikra felszámolni. Hiányzik a bég jelieméből valami olyan mozzanat is, olyanféle szituáció, amelyik azt igazolná, hogy nem csupán megrázó és megindító dialógusok hatására mond le a nagyvezérségről, áll népe oldalára, hanem több pozitívum amellett is, hogy hogy a szultán csupán eszközként akarja felhasználni céljai elérésére vitézségét, erejét és a harcosokra gyakorolt személyes varázsát. Az előadás kitűnő volt, mert mindent felszínre hozott, amit az író csak sejt teteit is. Ez a siker elsősorban a színészek nagy tehetségének és a rendezés minden legapróbb részletre kiterjedő, figyelmes és szeretetreméltó munkájának köszönhető. Sokat lehetne és kellene beszélni arról a heroikus munkáról, amelyet a rendezés és a színészek végeztek, hogy egy ilyen súlyos problémát felvető, rendkívül bonyolult történelmi szövevényekkel telített darab során a térhelyzetet, a komplikált kapcsolatokat és a félig megrajzolt jellemeket eleven figurákká formálják, örsi Ferenc figuraalkotási készségében igen sok dicséretes és jó vonás van, csak az a hibája, hogy a jellemrajzokat elnagyolja, nem elég élet- teljesek, nem elég készremun- káltak. A rendező érdeme mutatkozik meg abban is például. hogy emberivé, lelkimélységűvé tette az egész drámát és igyekezett kibányászni, felszínre hozni azokat a momen tumakat is, amelyeket az író a figurákban nem dolgozott ki, csak benne hagyott. Külön elismeréssel kell szólam a tömegjelenetek meg- komponálásárál, amelyek igen szépek és igen kifejezőelc, érzelemre és értelemrehatóak voltak. Ezekből a tömegjeleneteikből éppen az tűnt ki és az volt bennük a szép, hogy nem hatottak puszta tömegjelenetként, — hanem azt az érzést keltették a nézőben, hogy egy kollektív emberi megmozdulás részese. Az egységes stílusú és miniig határozott szempontú rendezés céljait szolgálja a ragyogóan megtervezett és megépített forgószínpadi díszlet Ez az előadás példásan mutatta, miként lehet forgószínpad segítségével egy viszonylag korlátozott játéktéren ■ is széles horizontok, nagy rnesz- szeségek és távlatok illúzióját kelteni. Ami pedig a színészek művészi munkáját Weit-, — azaz egész darabban kiváló. A legnagyobb elismerés hangján kell szóin; Buss Gyula Szkander bégjéről. Életszerű^ szimbolikus, és hiteles, — már amennyire a történelmi zsúfoltság ellenére és a kevés szituációban jelleme és alakja hitelessé tud válni. Játéka az egyfolytában szinte lankadatlan szenvedélyt kívánó jelenetekben sem válik egyhangú kiabálássá, mondatait nündig értelem világítja át. Fő erénye, hogy igen öntudatosan színezi szerepét. Igen nehéz és bonyolult feladat elé állította Zafira figurája Békés Ritát. Nehéz feladat ele azért, mert ez jóformán az egyetlen figura, amelyik teljesen elhibázott. A szövegből és a szituációkból ugyanis káderül, hogy az író ezt a figurát tökéletesen félrefogta és hamisan, egyoldalúan építette fel. A bizánci kultúra e túlfínomult képviselőjé-, ben csak a szerelem megtestesítőjét, a nőt látta és próbálta érzékeltetni, elsikkasztva az okos asszonyt, az embert. Békés Rita vérbeli művészvoltának köszönhető, hogy ez a figura mégsem laposodott el, mégis többet sejttetetf, mint amibe ezt a szerepet be- ketrecelte az írója. Játékában színesen és érdekesen vegyült egy „szerelmes” és féltékeny asszony kényeztető finomsága az „okcs asszony” veszélyt sejtő érzelmeivel. Tándor Ixtjos Dugakhin, a szkipetár csapat vezetőjének figurájában hiteles és emberi. Hogy alakítása megindító és művészá, azt a közönségre gyakorolt hatása is igazolja. Tánczos Tibor Nicolájában kitűnően érvényesül a gyáva besúgó, az aljas áruló minden hitványsága. Jó művészi munka, igen jól sikerült alakítás. Emlékezetes, szép figurát formált Lek, az öreg szkipetár törzsfő szerepében Bakos László. Amennyi lehetőséget kapott, azt kihasználta és igyekezett színessé, elevenné, ízessé formálni. Nem az ő hibája, hogy teljes értékű alakítássá mégsem válhatott, mert ahhoz szükséges lett volna a figura jobb, szélesebb és gazdagabb kidolgozása. A jellemvonások, amelyekkel a szerző felruházta az öreg Leket, helyesek és jók. De mivel ő képviseli a nép szellemét, egységét, elszántságát, szükség lett volna ennek a figurának alaposabb, elmélyültebb kidolgozására. Kimagasló alakítás Voyzava, szkipetár harcos alakjában Gumik Ilonáé. Mindjárt az elején, az öreg Lekkel való találkozása kitűnő, élettel je- sen és hitelesen tudja ábrázolni azt a fiatal harcost, aiki hazája szabadságáért minden áldozatra kész. Kitűnő művészi munka, egyszerű eszközökkel dolgozó, igen szép alakítás. Atmoszférateremtő, komoly színész; munkát nyújtott kis szerepében Korándy Dénes. Szalnui Ixijós játssza Kaszán pasa, Rumétia begler- bégjét. Játékában sok a friss lendület, megszólalása nem okoz csalódást, hangjai nem hamisak, csak egy kicsit az egész figura halványabb a kelleténél. Kaid pasa, a nagyvezér alakját Sámiássy Miklós jeleníti meg. Alakítása azonban — sajnos, a szöveg fogyatékossága miatt is, — elnagyolt, nana fedi teljesen a poziciót féltő nagyvezér, a ravasz fondorlatok, az ördögi képmu tatás jelképének igazi arcát. A titoknak szerepét Bálint György játssza. Ez az alakítása jelentős állomás' művészi pályáján. Eszközei sohasem külsőségesek, — mély átélésből fakadnak. Típust visz a színpadra, egyéni színekkel és mozdulatokkal gazdagítva. — Néhány pillanata, — például amikor a szultán parancsát közvetíti azzal kapcsolatban, hogy a két elfogott „lázadót" le kell fejeztetni, arról tanúskodik, hogy kifejezési eszközei állandóan gazdagodnak. Típust formáit Hasszán, a szolga figurájából Szakáll Denes is. Sikerültén és külsösó- ges megoldásoktól menteken állította elénk a jellenueleai embernek azt a típusát, aki megfélemlítésre képes elárulni azt is, akinek szolgálatában áll, akinek bizalmát élvezi. • Mindent egybevetve: a „Testvértüzek” előadása megérdemelt sikert aratott és az író mondanivalójának lényege, az egyes jelenetek igazsága és szépsége sokáig visszhangzik majd az ember lelkében. Az előadás és az esténként megújuló siker azt igazolja, hogy örsi Ferenc, c darab írója, kezdeti lépésekkel bár, — de elindult a drámairodalom nehéz utján és elindulása reménytkeltő ígéret arra, hogy további fejlődésének útján még jobbat, sőt kitűnő drámát is fog alkotni. DB, BÉKX JULIA JÓZSEF ATTILA: A VÁROSI TANÁCS népművelési osztálya kéri azokat % dolgozókat, akik április 4-én fényképeket készítettek a felszabadulás 10. évfordulójára rendezett nagygyű lésről, hogy képeikből egy-egy másolatot — térítés ellenében — juttassanak el a népművelési osztályra. A képekre azért van szükség, hogy fényképalbumot állítsanak össze » gyűlésről. Ugyanakkor a népművelési osztály kéri mindazokat, akiknek birtokukban az elmúlt .10 év alatt különböző rendezvényeket ábrázoló kép van és arra nincs szükségük — juttassák el a népművelési osztályra, „ANYANYELVŰNK“ A Művelt Nép kiadásában megjelent Temesi Mihály— Rónai Béla—Vargha Károlyra Pécsi Pedagógiai Főiskola tanárainak „Anyanyelvűnk” című könyve, A nyelvkönyv fejlődésében mutatja meg a mai magyar nyelvet, megikúlön böztei.i az általánosan használt elemeket a keletkező újak tol és az elhalófélben lévőktől. Szerencsésen összeegyezteti 3 tudományosság és a gyakorlatiasság követelményeit. A nagyszerű munka részletes ismertetésére visszatérünk. KITÜNTETÉSEK .4 népművelési miniszter fel- szabadulásunk 10. évfordulója alkalmából eredményes munkájáért Szathmáry Elememé és Egyed Kálmánná, a Pécsi Moziüzemi Vállalat dolgozóinak, Dallos István, a Pécs- szabolcsi Moziüzem vezetőjének és Dunai Károly, a Duna- szekcsői Moziüzem vezetőjének a „Szocialista Kultúráért” kitüntetést adományozta. Pék Sándor hímesházi üzemvezető gépészt és Gelencsér Mária, a pécsi Petőfi mozi pénztárosát miniszteri dicséretben részesítette. * A népművelési miniszter a művészeti és pedagógiai mun- Ica. terén kifejtett kiváló munkájukért Graef Tildy, Sass Dezső és Sassy Iringó zeneművészeti szcüdskolai tanároknak a „Szocialista Kultúráért” kitüntetést adományozta. — Ugyanezen alkalomból Wei- ninger Margit a „Kiváló dolgozó” kitüntetést nyerte el. A BIRJÄNI TÁNCCSOPORT április 4-én a mecsekszabolcsj Puskin Kultúrotthonban vendégszerepeit. A kultúrotthon nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség fergeteges tapssal jutalmazta u birjániakat. A DUMÁNÁL A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig Hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszín, hallgat a mély. Mintha szívemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mini az izmok, ha dolgozik sor, ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedt el minden hullám és minden mozdulás. S mint édesanyám, ringatott, mesélt s mosta a város minden szennyesét. És elkezdett a* eső cs eperés zni, de mintha mindegy volna, el is állt És mégis, mint ak! barlangból nézi a hosszú esőt — néztem a határt: egykedvű, örök eső módra hullt, színtelenül, mi tarka volt, a múlt. A Duna csak folyt. És mint a terméken.; másra gondoló anyának ölén a kisgyermek, úgy játsziul óztak szépen és nevetgéltek a habok felém. Az idők árján úgy remegtek ők, mint sírköves, dülöngő temetők. Én úgy vagyok, hogy már százezer éve nézem, amit meglátok hirtelen. Egy pillanat s kész az idő egésze, mit százezer ős szemlélget velem. Látom, mit % nem láttak, mert kapáltai, öltek, öleltek, tették, ami kell. S ők látják azt, az anyagba leszálltait, mit én nem látok, ha vallani kell, Tudunk egymásról, mint öröm és bánat. Enyém a muH és övék a jelen. Verset írunk — ők fogják ceruzámat s én érzem őket és emlékezem. Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az. Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz. Mikor mozdulok, ők ölelik egymást;, Elszomorodom néha emiatt — ez az elmúlás. Ebből vagyok. „Meglásd, ha majd nem leszünk!...“ — megszólítanak. Megszólítanak, mert ők én vagyok már: gyenge létemre így vagyok erős. ki emlékszem, hogy több vagyok a Soltnál, mert az őssejtig vagyok minden ős — az Ös vagyok, mely sokasodni foszlik: apám- s anyámmá válók boldogon, s apám, anyám maga is ketté oszlik s én lelkes Eggyé így szaporodom! A világ vagyok — minden, ami volt, van a sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók győznek velem holtan s a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa — török, tatár, tót, román kavarog c szívben, mely e múltnak már adósa szelíd jövővel — mai magyarok! ... Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be keil vallani. A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a ini munkánk: és nem is kevés. * fi * fi fi fi fi fi fi fi fi fi 0 0 fi 0 f 0 I 0. 0 0 * I 0 # * fi 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 fi 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0. 0 /Hilfcnni jegyzetek I ossan leszáll az est, finom leplével beborítja a gyárat s a múló percek magukkal viszik a haldokló fény utolsó sugarait is, hogy nyomukban a villany- égők melegsárga fénye törje meg a kora este áttetsző sötétjét, jelezve, hogy él a gyár; szorgos munkáskezek dobogtatják <i szivét. A cifra díszítésű kéményekből nyugatnak száll a füst s a könnyű tavaszi szél meg-meg- rázza a Kultúrotthon zöldre festett zsalu- gátereit. A könyvtárteremben ünnepélyes csend van, az emberek halk ra fogják a beszédet, mintha valami rendkívüli történne, pedig nincs itt semmi rendkívüli, ezelőtt tizenöt évvel rendkívüli lett volna, ma már nem: a volt Zsol nay-Matyasovszky palotában, az Építők Porcelángyári Kultúr otthonának könyvtár termeiben. —nimikus szobrászok idlUgUák kí égpriiasról és mftfr* kástársaikról készi) telt arcképszobraikat. A Kultúrotthonban működnek a különböző szakkörök* kifitúrcsoportok és itt dolgoznak a szobrász szakkör tagjai is, a Maty asovszky-f éle műteremben. Napi fáradtságos munkájuk után szinte mindennap eljönnek, hogy felüdüljenek a nemes alkotó munkában. — Vezetőjük, tanító- mesterük Palkovics Lajos szobrászművész, aki díjazás nélkül látja el a szakkör vezetését. Félórával ezelőtt távozott innen a Szovjetunió. a baráti és nyugati államok egy hazánkban tartózkodó csoportja. — oroszok, lengyelek, albánok, belgáit, franciák — akik alaposan megnéztek minden egyes alkotást, aprólékosan kikérdezték a jelenlevő Idilliüó- líat és tanítójukat. Palkovics mestert, szorgalmasan jegyeztek és elragadtatva távoztak. Alig távoztak a külföldi vendégek. — megérkezett a Doktor Sándor Kultúrotthon képzőművészeti szakköre Gebauer Ernő festőművész vezetésével. Közben a gyár dolgozói szinte egymásnak adják a kl- aiWázL teremmé ét-, rendezett könyvtár- termek kilincsét. — A kiállítás rendezése elképzelésében is új; önálló szobrászati kiállítás. Igaz, mindnyájan szívesen vennénk, ha a szobrászok mellett ott sorakoznának alkotásaikkal a festők, grafikusok is. Ennek egyelőre akadálya van s mivel ez az akadály anyagi természetű, ha a gyár ■vezetősége jóindulatúan kezeli és több megértést tanúsít a szakkörök iránt, mint amennyit eddig a szobrász szakkör iránt tanúsított, akkor könnyen megoldható. Jelentkező van, a rajz, grafika, festés iránt nagy az érdeklődés. A kiállító szakköri tagok? — Bágyi Hen rik, Bágyi István. Csordás Mihály, a gyár hatvan éves kapusa, Kcresnyei József és Nowotarszky István. A modellek? — Balázs Erika festőmunkás. Forral Teréz szerelő munkás. Kovács Ica munkásnő és a szakköri tagok. Jó lenne még elidőzni egy kicsit, de Up m munkáim, Még egyszer . körülnézek, aztán búcsúzom s szívből gratulálok a kicsi, de nagy jövőjű szobrász csoportnak, s mesterüknekí Palkovics lMjos szobrász művésznek. Ahogy áthaladok az előcsarnokon, az egyik ajtó mögül vidám zeneszó szűrődik át, a másik mögött keményen kop- pannak a billiárd- golyók, a kijárati ajtóban vidám fiatalok kai találkozom, akik most érkeznek. 4 népi tánccsoport tagjai, vagy a kiállítást nézik meg? ■— Nem tudom. Az egyik arc ismerősnek tűnik, — mintha néhány perce láttam volna. Balázs Erika, vagy Foral Teréz? — A „modellek" közül egyik. A sötét megvastagodott s az áprilisi szél vidáman suhogtatja a park öreg fáit. Hűvös van, ősz- rzahúzom a luibátom. s míg gyors léptekkel haladok a. Vnrosilop úton, önkéntelenül is Révai elvtárs szávai jutnak az eszembei Dunapentelét és a szocialista kultúrát épiteiíi, ugyanannak az éremnek két oU üala, _____ m
