Dunántúli Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-25 / 71. szám

ms MÁRCIUS 25 NAPLÓ 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS * i ■mull iw 11 MII ...................... - II iiiiiiiw Tim r'inm Mi nden eredményünk, szabad életünk és jövőnk a Szovjetunió felszabadító harcénak, a szovjet nép segítségének köszönhető Kommunista aktíva-értekezlet as egyetemen Több mint száz kommunista részvételével tartotta meg az egyetemi pártbizottság az egye temi és főiskolai pártszerve­zetek aktíva-értekezletét. A pártaktíván megjelent és föl­szólalt Nagy László elvtárs, a Központi Vezetőség tudomá- nyos és kulturális osztályának munkatársa és Gódor Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára. Az egyetemi pártbizottság beszámolóját Szentistványi Gyuláné elvtárs- nő, a pártbizottság titkára nwn dotta. A lelkes hangulat, a párták- tíván résztvevő elvtársak hoz­zászólásai arról tanúskodnak, hogy az egyetemi és főiskolai tanárok, dolgozók és hallga­tók magukévá téve a Központi Vezetőség márciusi határoza­tát, teljes odaadással résztrresz nek megvalósításában. A pártbizottság beszámoló­ja — igen helyesen — külön is hangsúlyozta, hogy most, a Központi Vezetőség határoza­tának végrehajtása során mi­ért kell különös gondot fordí­tani az ifjúság nevelésébe. „Egyetemi hallgatóink egy része — mondja a beszámoló — nem értékelte eléggé azt a hatalmas vívmányt,, hogy ma az egyetemeken és főis­kolákon a munkások, parasz­tok, a dolgozó emberok gyer­mekei tanulnak.” Még a munkás származású hallgatók között is akadnak, akik elfelejtették, hogy a mun­kásosztály gyermekei és hálá­val tartoznak annak az osz­tálynak, amelynek áldozatos munkája, harca lehetővé tette nekik a tanulást. 9 mert az egyetemi hallgatók egy része nem értékeli a jelent, a tíz év alatt elért eredményieket, gyak­ran jelentkezik a k/jvetelődzés. Nem veszik észre,, hogy kö­rülöttük mi történ t. A pécsi orvostudományi karon 3938­ban mindössze 230 hallgató tanult, s ezek 1,1 százaléka volt csak munkás vagy paraszt származású. Ma pedig 804 hall­gatója van az orvostudományi egyetemnek, ezeknek több mint fele munkás és paraszt szülők gyermeke. 1938-ban az egyete­men 3600 pengő ösztöndíjat osztottak ki, ma évente 4 mil­lió 476 ezer forintot kapnak a Pécsi Orvostudományi Egye­tem hallgatói. Ezt a nagy vál­tozást figyelmen kívül hagyni, erről megfeledkezni — nagy hiba lenne. S mindezek csalt részletek azokból a hatalmas vívmányokból, amelyeket 1945 után pártunk vezetésével dol­gozó népünk elért. A pártbizottság beszámolója és a hozzászólásában Ernst Jenő elvtárs Kossuth-díjas egyetemi tanár és Szántó Ká­roly elvtárs, a Pedagógiai Fő­iskola igazgatója is arról szólt, hogy a párt- és DISZ-szervezet politikai fölvilágosító mun­kájában, az egyetemi taná­roknak pedig az oktató-ne­velő munkában az eddiginél többet kell foglalkozniok ha­zánk eredményeivel. „Azért is szükség van erre — hangsúlyozta a pártbizottság beszámolója — mert a jelenle­gi egyetemi ifjúság kevés ta­pasztalattal rendelkezik, homá­lyos képe van a múltról, a2 osztályharcról. Sokkal mélyre­hatóbban kell megmutatni if­júságunknak a régi rendszer­ben élő értelmiség megalázott helyzete és a jelen közötti nagy különbséget.” Több homályos nézet látott napvilágot az igaz hazafisággal kapcsolatban is. A fiatalok közül egyesek nem értették, miért ismérve az igaz hazafi- ságnak a Szovjetunió szerete- te. S a DISZ-szervezetek fölvi­lágosító munkája, de az okta­tók sem adtak választ. Nem magyarázták meg, hogy min­den eddigi eredményünk, sza­bad életünk és jövőnk a Szov­jetunió fölszabadító harcának, a szovjet nép segítségének kö­szönhető. Nagy László elvtárs, a Központi Vezetőség tudomá­nyos és kulturális osztályának munkatársa arról szólott, hogy amikor haladó hagyományaink ról, nemzeti történelmünk ha­ladó személyiségeiről — Zrí­nyiről, Rákócziról, Kossuthról, Petőfiről — beszélünk ifjúsá­gunknak, azt kell megmutatni, hogy ezek azért voltak igaz hazafiak, mert a népért, a nép­pel cselekedtek, a legtöbbet nyújtották a népnek, s készek voltak életüket is föláldozni a nép sorsának jobbrafordításá- érL S mindaz, amiért nemzetünk nagyjai ezer éven át küzdöt­tek, 1945 ntán testet öltött, s ez elsősorban pártunk áldo­zatos munkájának köszön­hető. Tény! Jenő elvtárs, az egyete­mi DISZ-bizottság titkára töb­bek között arról beszélt, hogy az egyetemi ifjúság egy részé­nél tapasztalható nemzeti kul­túránk lebecsülése. Az egyete­mi énekkar egyes tagjai pél­dául úgy nyilatkoztak, ők ma­gyar népdalfeldolgozásokat nem énekelnek, csak klassziku­sokat és operakórusokat. Mi ez, ha nem a magyar népi kultúra lebecsülése, ami végső soron a dolgozó néptől való eltávolodáshoz, a dolgozók al­kotó munkájának lebecsülésé­hez vezet? Mindez néhány példa csak abból a gazdag anyagból, amellyel az egyetemi pártaktí­va kommunistái foglalkoztak. Számos kérdés tisztázásá­val, a feladatok helyes kije­lölésével a pártaktíva nagy mértékben elősegítette a továb bi sikeres munkát. Már elvetették az árpát és a zabot * máriakéméndi Rákóczi term elősző vet ke- " zet tagsága a legutóbbi közgyűlésen ha­tározta el, bogy a tavaszi szántási-vetési munkákkal a községben ők végeznek először. Türelmetlenül várták az első tavaszi napot, hogy adott szavukat valóraválthassák. Március 21-én a tavasz hivatalos kezdetén valamennyi tsz-tag már kint serénykedett a szántóföldeken, mire besötétedett, végeztek az árpa- és a zabvetéssel. Ezen a napon kezd­ték el a szőlő metszését is. Most pedig a Lan- kás-dűlőben borsót, a Templom-dűlőben pe­dig zabosbükkönyt vetnek. A négy fegatos vetőgéppel péntek estig újabb 20 holdon vég­zik el a tavaszi vetést. A közgyűlésen vállalták még, hogy április 4-re teljesitik az egész évi beadási kötelezett­ségüket. Március 22-re fogadalmuknak rész­ben máris eleget tettek: az egész évi sovány- baromfi- és tojásbeadási kötelezettségüket teljesítették. Az egész évi vágómarhabeadá­suknak 126, kövérbaromfibeadásuknak 68, tejbeadásuknak pedig 75 százalékra tettek eleget. Április 4-ig teljesitik az egész évi hízottsertésbeadásnkat is. NAGYBODZSÄB ERNŐNK ▼. b.-einök. „375 hold tavaszi bűzál vetettünk“ A szigetvári járás eléggé mély fekvésű s ezért a tavaszi talajmumkák néhány napjjoai később kezdődhették meg, mint más járásokban. A vetések műtrágyázását még a tél folyamán a magunk erejéből készített sa­ját gyártmányú véntillátoros. műtrágyaszóró- val végezzük. Március 27-től kezdve M2 normálhold szán­tást, tárcsázást teljesítettünk. Körzetünk terü­letén 3715 kataszteri hold tavaszi búzát vetet­tünk ebből 52 hold,at a termelőszövetkezetek­ben. A szigetvári és a rózsafái termelőszövet­kezetekben például 12—12 holdat. Arra törek­szünk. hogy még ezen a héten a termelő­szövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztok tavaszi búzájának nagyrészét elvessük. A brigádszervezeteket kiépítettük, traktoro­saink ismerik feladataikat. Minden remér nyünk megvan arra, hogy megelőzzük ver­senytársunkat, a Somogy megyei ladi gép­állomást és hazánk felszabadulásának 10. év­fordulója tiszteletére a hozzánk tartozó va­lamennyi termelőszövetkezetiben elvessük a tavaszi kalászosokat. Méhes Lajos Igeizgató, szigetvári gépállomás. Megkétszereződik a baromfiállomány A kisasszonyfái MNDSZ- szervezet újjáválasztotta veze­tőségét Agóas Emőné, az MNDSZ-szervezét elnöke fel­hívta a tagság figyelmét, hogy csökkent a baromfiállomány s ezen sürgősen változtatni kell. Ez az értekezlet is azt bizo­nyította, ahol a vezetők pél­dát mutatnak, ott a tagság sem marad el. Egymásután szólaltaik fel Németh György- né, özv. Szabó Istvánná és a többiek, akik elmondották: az idén több kotlót ültetnek a ta­valyinál, a téli ültetésü csir­kékből aratásra kövér barom­fit nevelnek. Megyénkben mindenhol meg kezdődött a tavaszi munka. Szántanak, vetnek a földeken. A biesérdi határban is serény munka folyik, de Benkovics Ferencnének még mindig ott „díszeleg” a földjén a tavalyi Büszkék vagyunk asszo­nyainkra, mert nemcsak a be­adási kötelezettségük teljesí­tésére gondoltak a baromfi­állomány illesztésekor, ha. nem a városi dolgozókra is. Ugyanis a libák, kacsák, de a pulykák számát szintén növel­ni fogják. Közös elhatározásuk hogy a múlt étűhez viszonyít­va augusztus 20-ra 40 száza­lékkal növelik a baromfiállo­mányt Az, év végére a múlt évi baromfiállományt kötszeré sére szaporítják. ifJ. Mátis Ferenc kukoricaszár. Jó ü.iae, ha a városi tanács illetékes osztá­lyán felfigyelnének erre az évelő kukoricára, és felelősség re vonnák a tulajdonosát. FUCHS TIVADAR v. b. elnök, Eicsérd. Kimagasló eredmények az állattenyésztésben Gazdaságunk dolgozói ápri­lis 4-re. hazánk felszabadulá­sának 10. évfordulójára tett vállalásaikat már jóval túltel­jesítették. Kimagasló eredmé­nyeket értek el az állattenyész lésben dolgozók, mert az első negyedévi tejtermelési tervü­ket március 15-ig 209.000 li­ter helyett 216.393 literre tel­jesítették, a 10.823 kilogram­mos marhahús-szállítási ter­vünket pedig 19.129 kilogramm ra teljesítettük. A felszabadu­lási versenyben a legkiválóbb fejőgulyásaink, akik túlteljesí­tették vállalásaikat: Méhész József, Pavelka Ferenc, Pál- földi Péter és Koczka István. TAKÁCS SÁNDOR a Sátorhelyi Béke Őre Állami Gazdaság igazgatója. Évelő kukorica?! KI LESZ A GYŐZTES ? Párosverseny áprilisi 4>e tiszteletére BÉKE-AKNA I - E S ÜZEM Bizony ‘éRg bánya már 1 t’Jéfce-akna, de az is bizonyos, hogy dolgozóinak mostani fiatalos munkalendü­lete a múlt év legszebb Bake­réinek időszakára emlékeztet. Möszaifcválíás előtt vagyunk éppen, mozgalmas hát a kü­lönben csendes, csak a lánc- pályán vonuló csilléik katto­gását vissr/hangzó domboldal. Az irodfában Börzseá György üzemvezető főmérnök és abá- nyamestef.’ a jövő havi telepí­tési tervtat készítik. Leteszik kis időre a logarlécet és a már ciusi eredményekre terelődik a szó. jgL második dekád zárá­sakor 3i tervteljesítés 102.8 szá zalék veit s ez a jó csillétől“ tés és a tisztántermslés révén 103.9 iszáza'ékra alakult, tehát l.t százalékkal emelkedett. Ez az emelkedés azonban 1.5 szá­zalék is lehetett volna, ha Bek- ker Mihály csapata a nap- szirtti fejtésből szombaton éj­jel nem 50 csille anyagot, — amelyet a tetején szénnel ál­cáztak — szállít szén gyanánt. Szerencsére a mosóban ész­revették s így üzemzavart nem qkozott. De nemcsak Beokerék kép­viselik Béke-akna színeit, ha­nem — s elsősorban — -azok, akik becsületes jó munkájuk­kal hozzájárultak, hogy a márciusi első dekádtól a má­sodik dekád végéig három kilogrammal emelkedett a csil- tesúly. Mert sok kiemelkedő, szép eredmény születik mostaná­ban Béke-aknán. Igen jól dol­goznak a futballisták — így nevezik Appelshoffer Antal csapatát, s könnyen érthető, hogy miért. 128 százalék a ha­vi eredményük, pedig február hon niég a 100 százalékot sem érték el egészen. A csapattag­jai február előtt önálló fej­tési munkát még nem végez­tek. Van azonban bennük lel­kesedés, szív és akarat. Közü­lük is a legjobbak Imrő Sán­dor, Grün Lajos vájárok és Gajcsi József csillés. Hozzá­juk hasonlóan emelkedik a tér melés KónyP István csapatá­nak fiataljainál. Érdekes összehasonlítást le------------hét tenni Török István és Antal Pál brigád­ja között Egy munkahelyen dolgoznak és mégis az egy fő­re eső teljesítményt tekintve Törökék átlagban majdnem egy csillével termelnek többet naponta. Szombaton is 114 csillét szállítottak, Antalék pe­dig csak 71-et. Az annyira el­térő számok mögött az áll, hogy a Török-brigád egy összetartó, egymást segítő kol­lektíva, akiknél a brigád érde­ke az első, ami egyben tag­jainak haszn„ is. Ezzel magva rázható 109.4 százalékos havi eredményük is. Az Antal-csa- patban nincsen így,, főleg a csillések munkája körül van sok baj. A DISZ-brigádról, amelynek Fischer János a vezetője, nem sok jót lehet mondani. 4 2 csille a normájuk, de ebben a hónapban még csak háromszor teljesítették ezt. 80 százalék körül állnak. Tény, hogy ke- fnény a fejtésük, de ha amin denre való panaszirodái he­lyett jobban munkához látná­nak, — mert ez lenne DISZ- brigádhoz méltó — akkor leg­alább is a tervüket teljesít­hetnék. Hiba az is, — amint Fischer elvtárs mondotta, — hogy nem igen beszél egymás­sal az egymást váltó két csa­pat vezetője, pedig hát csak szóból ért igazán az ember. És a versenynyilvánosság... Béta-akna szakszervezetének ez gyenge pontja, bár a Köz­ponti Vezetőség határozata óta — a szakszervezet tevékeny­ségének alapos felülvizsgálása után — fokozatosan javul. — Mert úgy van, ahogy Kusz Dezső vájár a rendkívüli szak- szervezeti taggyűlésen kedden elmondta: — Szívesen versenyzőnk mi, de szervezze is a versenyt a szakszervezet, kutassa milyen munkalendület van bennünk, s miután vállalásokat tettünk, — amelyeknek teljesítéséhez a műszaki feltételeit biztosítá­sa is szükséges, —- értékkelje, hozza nyilvánosságra az ered­ményeket a szakszeivezet. Ez is a dolgozókkal való törődés, foglalkozás egyik formája, és igen lényeges dolog is. De nemcsak a csapatok és egyéni dolgozók vállalásait kell figyelemmel kísérni, ha­nem a nagy párosversenytárs, a komlói I-es üzem munkáját is. Győző Jenő párttitkár elv­társ meg is ígérte, hogy min­dennap megszerzik az I-es üzem eredményét és kiírják a saját teljesítményük mellé, hadd lássák a bányászok, hol tartanak. Most nagyjából egymás-----——------------- mellett ha ladnak. A tervet mindkét üzem teljesíti. Szerdán 13.2 százalékkal jobb eredményt ért el az I-es üzem, a havi teirvállás pedig: I-es üzem 10(5.5, Béke-akna 104 százalék. Ezévi munkájuk alapján és a jelenlegi számok tükrében is egyforma eséllyel küzdenek a két bányaüzem dolgozói az el­sőségért. Elsőnek lenni éppen ezért nagy dicsőség. Most pediS ellátogatunk----------------- a komlói ve­té lytárshoz, az I-es üzemhez. Hogyan zajlanak itt a felsza­badulási verseny harcos nap­jai? Reggel hat óra múlt né­hány perccel, s a „hangos” üdvözli a felszállókat, a mű­szakról érkező bányászokat. Többen egy kis kivilágított kirakat felé tartanak. Csak nem az Állami Áruház nyitott itt fiókot? Nem. Itt az I-es üzem ■ leendő legjobb ered­ményt elérő dolgozóinak és műszaki vezetőinek jutalomtár­gyait látni. Damaszt törülkö­zők, órák, villanyvasalók, köny vek, szivarok, különféle pa­lackozott itókák, stb, s a kis ajándékokon más és más fel­irat áll: „Első fejtési csapat”, „A legjobb egyénivájár”, „Elő- vájás harmadik díj” stb. Azok veszik most körül, akik — ha ki nem is mondták — esélyesnek érzik magukat. — Többen tréfás megjegyzést is tesznek: — Ha az asszony megtudja, hogy itt ilyesmit osztogatnak április 4-én, „kiszekíroz” ott­hon. — Azért pedig meg kell nyomni a „pedált” — különben még szivar sem lesz belőle — veti közbe valaki. De ha már a versenynél tartunk, nyissunk be egy kicsit az üzemi bizott­sághoz, a verseny gazdájához! Pozsgai elvtárs, az ÜB-elnök már nagy buzgalommal serceg- teti a tollat — szabadságon van az adminisztrátor. Némi büszkeséggel újságolja mutat­va az ideiglenes szakszervezeti könyveket, — Ezek az új belépők. Fris­siben ki is állítom nekik a könwef Különben én magam szerveztem 24-et két nap alatt. Első is akarok lenni, mert a többi UB-elnököt is versenyre hívtam. Aztán az imént érkezett ala­csony, keménykötésű bányász jut szóhoz Sinkendes József az 1-es csapatból. — Én most már nem tűröm tovább — kezdi — hogy raj­tunk élősködjenek. Ha kell, az atyaúristenhez is elmegyek az igazságért. Először nem értjük, de a második lélegzet után minden kiderül. Sinkovics Imre elővájásban dolgozik. Az ó szakja délutános. Becsületesen megcsinálnak mindent. Ácsol­nak, biztosítanak, meg ami az előváj ássál együtt jár. De nem így az éjszakás, meg a délelőt­tös műszak, Kocsis Józsefék meg Stand Péterélc. Ok csak kéinyelmeskednete. sápiitoznak, hogy meleg a levegő, szóval lógnak. Tűznek egy-két desz­kát, aztán jól van, mondván, majd keres helyettünk más, mert hát kollektív bérezés van. Az egyik műszakon Sin­kovics elvtárs még egy cédu­lát is írt, odaszögezte az egyik támfához. „Ne aludni járjatok a bányába, hanem dolgozni!” — írta. — Szeretem magukban, hogy ilyen harciasak — veszi át a szót Pozsgai elvtárs — de hát azért nem kell mindjárt úgy nekirontani a falnak. Egyez­zünk meg — javasolja — ab­ban, hogy az üzemi bizottság, én magam személyesen utána nézek a dolognak! Ilyenek a komlói I-es üzem bányászai! Vér Ferenc, Szőke Lajos, Baumann János, Seres János és' még sokáig lehetne sorolni azok nevét, akik olyan harcosan dolgoznak a felsza­badulási versenyben, mint Sin­kovics József, akik nemcsak saját, hanem mások munkájá­val is ‘nrődnek. nem tűrt.'"- a ló­gást, a fegyelmezetlenséget, Szólni kell, ha a versenyt, a termelést említjük azokról is, akiknek ugyancsak múl­hatatlan érdemeik vannak a sikerekben — a műszaki veze­tőkről. Nagy munkát végezr tele a múlt év augusztusa óta. Kezdték azzal, hogy kitessé­keltek a bányából vagy 70 notórius bumlizót. Biztosítot­ták a szükséges légkalapácso- ,(rat, tömlőt, anyagraktárt, hogy ne kelljen mindenért ki szállni. így nőtt meg a mun- kakedv. a teljesítmény, a Ke­reset. Csak puszta számokat tudunk meg Kovács elvtárs­tól, az üzem vezetőjétől, de akiryek van szeme a számok­hoz, az sok érdekességet tud ezekből kihámozni. Az össz- üzemi r.e'jesítmény január óta — mióta elkezdődött a felsza­badulási munkaverseny — másfél mázsával nőtt. Már az egy főre eső összteljesítmény meghaladja a 12 mázsát. Ez három mázsával túlhaladja a tavalyi eredményt. Nem ritka­ság, hogy azt halljuk a han­gos híradóból: 115—120 száza­lékra teljesítette tervét az I- es üzem. Most különösen nagy elhatározás előtt állnak. A pártnak tettek ígéretet, hogy túlteljesítik a tervet. Ez meg­valósul. Szombat reggelre már végeznek az első negyedévvel, s utána még a negyedév vé­géig 4000 tonnát adnak ter­ven felül. — léy zajlanak hát a komlói I-es üzemben-a mun­kás hétköznapok. Béke-akná­nak — habár az is helytáll a széncsatában — igyekeznie kell, vagy ahogy Kovács elv­társ üzeni: „Még jobban kös­sék fel azt a bizonyos ruhada­rabot”, különben az I-es üzem — nevéhez méltóan — első lesz,

Next

/
Thumbnails
Contents