Dunántúli Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-24 / 70. szám
1955 MÁRCIUS 24 NAPLÓ 3 10 százalékkal csökkent a selejt a korongos műhelyben A Központi Vezetőség márciusi határozata után a Porcelángyár dolgozói nagyobb gondot fordítanak az önköltségcsökkentésre. Az önköltségcsökkentés két alapvető tényezője üzemünkben is a selejt csökkentése és az anyaggal való takarékosság. A korongosmű hely ben az eddigi magas önköltség — Cséplő Győző üzemvezető véleménye alapján — abból fakadt, hogy az elkészített árukat a dolgozók bemondásai alapján vették át. Az árukat nem rakják sorba és így sok esetben hiányos volt az ellenőrzés. Később derült ki, hogy sok olyan árut is átvettek, ami a valóságban nem volt meg, vagy egy részük selejtes volt. Jelenleg már csak a kész, letisztított árukat veszik át az átvevők. Ez az új intézkedés 10 százalékos selejtcsökkentést eredményezett. A másik intézkedés az anyag takarékosságot segíti élő. Azelőtt korlátlan mennyiségű masszát szállítottak a korongosoknak. Ennek az volt a következménye, hogy a felesleges masszát este visszavitték a malomba újbóli feldolgozásra, vagy éppen a hulladékba került. Ü—’ változtattak az eddigi helytelen módszeren, hogy a művezető csak a szükséges mennyiségű masszát rendeli meg, amit aznap fel is dolgoznak. A sedejtcsökkenfés érdekében az égetésre kerülő tárgyak alá porcelán alátéteket használnak. Ezzel kiküszöböljük azt, hogy a tokbara kás alkalmával az áruk összetörjenek. Az edény-korongosok közül elsőnek Makkal László és Kólánk» István értette meg, hogy a több és jobb termelés életszínvonalunk további emel kedését jelenti. Munkamódszereiket szívesen átadják másoknak is. Érdemes és kell is tőlük tanulni, mert állandóan túlteljesítik tervüket és a se- lejtjük minimális. Csakiiogy nem minden dolgozó fogadja el a féléje nyújtott baráti segítő kezet. Akadnak olyanok, mint például Baksa József, aki mindössze csak 76.6 százalékra teljesítette legutóbb a tervét. Nagy József sem fordít kellő gondot a jó mumicamód- szer elsajátítására, ezért van az, hogy 90—95 százalékos eredményt ér el. Jól tennék ezek a dolgozók, ha Bocz elvtárs művezető tanácsait is megszívlelnék. Dolgozóink egy része megfeledkezik a villannyal való takarékosságról is. Cséplő elvtárs arról panaszkodik, hogy naponta még tízszer is előfordul, hogy ő oltja le olyan helyeken a villanyt, ahol nines szükség a világításra. Az eddig elért eredményeink biztatóak, de nem kielégítőek. Üzemünk minden egyes dolgozójának arra keld törekednie, hogy az eddigieknél sokkal jobban törődjenek az önköltség csökkentésével, harcoljanak az anyaggal való jobb takarékosságért és a selejt csökkentéséért. Villányi Lajos tudósító. A pécsbányai { Az adott SZÓ kötelez»». bányászok mindennap kitesznek magukért a felszabadulási versenyben. Tegnapelőtt a délelőttös műszakon Turcsik György oktató irányítása mellett még a vájártanulók is nagyszerű eredménnyel dicsekednettek. Másfélméter gurítót hajtottak ki a tárófejtésben. Az elövájásban Kazár! István mutatott legjobb példát. Az előirányzott egy méter gurító helyett három métert hajtott Patkó Alajos csak egy méterrel maradt el Kozári Istvántól. A fejtési csapatok versenyében Markwart Ferenc frontbrigádja tört az élre 160 százalékos terviéijesítéssél. A szenélő és a feltáró csapatok munkáját elősegítette Schrott József szállítóbrigádja is, ők biztosították a csapatok zavartalan csiJleellátását Versenyben a komlói vasutasok Március közepétől egyetlen irányvonal sem indult el a komlói állomásról 300 tormánál kevesebb túlsúllyal. Azt is elértük, hogy nem csak a személy és munkásvonatok, hanem a tehervonatok mindegyike menetrendszerinti . időben indult el. Novotny Károly kiváló forgalmi szolgálattevő és Tó- nács Lajos kiváló tolatásvezető március 17-ről, 18-ra virradó éjjeli szolgálatuk átvételekor látták, hogy a nappalos brigád a tolatómozdony javítása miatt nem tudta a kocsikat a kirakodáshoz beállítani, s így azok kirakatlanok maradtak. A kocsiknak viszont reggelre a szénosztályozó alá kellett kerülniük. Két vonat több mint 70 vagonjáról volt szó. A két brigádvezető részletes munkatervet dolgozott ki és a megérkezett tolatómozdonnyal haladéktalanul megkezdték a munkát A forgalmi szolgálattevő személyesen vett részt a munkában, hogy minden egyes kocsi pontosan oda kerüljön, ahol azonnal megkezdhető a kirakás. A beállítás után értesítették a rakodási főnökség már előre tájékoztatott csapatirányítóját.. és így ment ez egész éjjel. A komlói vasutasoknak most az a céljuk, hogy felszabadulásunk 10. évfordulójára tett vállalásuk maradéktalan teljesítésével hamarosan újból elnyerjék az élüzem zászlót. Görbe Zoltán 130 ezer forint megtakarítás A komlói Központi Anyag- beszerző Vállalat három dolgozója — Hegedűs Rezső, Horváth Antal és Wagner Frigyes — egyszerű termelési ésszerű, sítéssel 130.000 forintot takarít meg népgazdaságunknak egy év alatt. A múlt év végéág az anyag- beszerző vállalat tehergépkocsija hetenként kétszer szállított Budapestről dissous gázt és oxigént. A fentemlített elvtársak, akik egyben a vállalat anyagbeszerzői is, tárgyaltaik a budapesti gyárral, valamint annak pécsi lerakatával és sikerült megoldani, hogy a dissous gázt és oxigént ezentúl nem Budapesten, hanem Pécsett veszik át. Leszámítva a vonat- és autófuvar közti különbséget, palackonként 16 forint a megtakarítás. Ezenfelül egy budapesti szállítás fordulónként 30 munkaórát vett igénybe s ugyanakkor egy pécsi fuvar alig három óráig tart. Tehát igen nagymérvű az üzemanyag és munkaóra megtakarítás is. Balaskó Ferenc újítási előadó. A szénbányászati trösztök jelentik: A két szénbányászati tröszt között folyó párosversenyben a felszabadulási műszak alatt egyre szebb, khnagaslóbb eredményeket érnek el bányászaink. A pécsi bányászok minden erejűket megfeszítve, hatalmas lelkesedéssel küzdenek azért, hogy a felszabadulási serleg is Baranyába kerüljön. Napról- napra, százalékról százalékra fokozzák a teljesítményüket s ami a legfőbb, egyenletesen emelkedik a teljesítményük, szervezetten, eredményesen folyik a munka. A komlói bányászok sem akarnak szégyenben maradni s napról-napra ott is jobb eredmények születnek. Napi tervét csupán Anna-akna és III-as üzem nem teljesítette, de elmaradása van még a szászvári és a Il-es üzemi bányászoknak is. A felszabadulásunk ünnepéig hátralévő napokban azonban van még lehetőség az elmaradás megszüntetésére, a vállalások teljesítésére A párosversenytársak 22-i eredménye: PÉCS András-afcna Széchenyi-akna István-pkna Béke-akna Petőfi-akna napi havi KOMLO 102.4 103.7 103 104.1 104.3 109.7 110.8 103.1 103.9 103.9 III-as üzem Il-es üzem Béta-akna I-es üzem Szászvár napi 83.9 104.6 X06.1 105.1 100.6 havi 97.1 92.6 101.4 105.8 79.5 Tröszt 103.6 106.1 Tröszt 100.3 97.4 Anna-akna ezen a napon 93.7 — havi 88.6 — Nagymányofc 108.1 — havi 111.4 — Máza 113.6 -» havi 106.9 — százalékot ért el. i a Nem a szavak embere va- f gyök ... Ezt mondta Sziavek Antal, a szocialista munka hőse, amikor átvetitek a pécsi bányászok a SZOT és Minisztertanács véndorzászlajáit. ígéretet tett arra, hogy a felszabadulási versenyben jó eredményekkel tovább öregbítik a pécsi bányászok hírnevét, hogy a felszabadulási serleg is Pécsre kerüljön. A napokban mégis rossz hírek érkeztek István-aknáról: Szlave- kók adósodnak, nem teljesítik a i tervet, egyesek bajuszuk alatt Jmondogatták: a nagyoknak is ^letűnik edőbb-uíóbb a csillaga. f Mi is hát az igazság? Keressük fel ott a csapatot, ahol valóban nem a szavaké, hanem a tettekké az elsőbbség — a szénfailnál. Mogyorósi elvtárssal, a köríetvezetővel szálkmk le. Mielőtt odaérnénk a csapathoz, már újságolja: — Szlavekék újból egyenesbe jöttek, de náluk talán többet tudunk meg. Az első szintről ereszkedünk le a munkahelyre, tőlünk balra a légkalapács ropog a szerfalon, arrébb biztosítanak. A .sima lemezcsúszdán ömlik, sza fiad a szén áradata, valahová lefelé. Reflektor világít szemünkbe. Hamarosan a csúzda mellett ide-oda mozgó alak rajzolódik ki, kezében hosszú- nyelű fakaparóval sietteti a szenet a hirtelen törésű csúz- dában. Sziavek Antal. Hamar J megered a nyelve, aminit meg- \ említjük a zászlóátadási iin- \ népségét. Kicsit restellkedve (mondja: ( — Hát igaz, igaz, valóban (Volt egy kis zökkenő. A tor- ivet 70—80 százalékra teljesí- 1 tettük, s 'ez a fizetésemből is elvitt ezer forintot. No de ímegvodt neki az oka. Két har- J mádba telepítették a fejtést. Olyanok kerültek ide, akiknek 1 gyakran nem tetszett „sichtre“ a jönni. A bérezéssel is voltak ,1 ltisabb bajok. — Talán tegye le azt a ka- parót — veti közbe a körletvezető. — Nem kell, tudok én így is beszélni — s nőm enged a 48-ból mindaddig, míg a körletvezető nem szólítja. Addig 4 azonban sole mindent megtu- fdunk. Igaz, csak úgy félmondatokban: visszaállt az egyharmados termelés, együtt van a régi csapát, megvalósították a kollektív bérezést —1 ez itt igazságosabb. — Hogyan szervezték még újból a munkát? — erre kérünk választ. — A legnehezebb helyre a meredek dőlésű részre két legjobb vájáromat osztottam be: Kovács Mihályt a pántbi- zalmit, meg Győrffi Andrási Van egy új vájárom is. O hajtja most a felső kijáratot. Felfelé mutat, ahonnan tompán hallik egy fejtőkalapács hangja. Ez felelősségteljes munka, de ő itt tud legjobban fejlődni, így tud hamarosan helytállni a többi vájár mellett, S még egy fontos dologról beszél: — Együtt halad nálunk a biztosítás a 6zeneléssei, s ebből nem engedünk soha egy száknányit sem. Az ácsoíós valóban végig mestermunka. Az össze illesztések mindenütt pontosak, s a támfák, melyek a felső részt — a fedüt — tartják, merőlegesek a szénhaladás irányára Már búcsúznánk, mikor újból megszólal Sziavek elvtárs. — Azt is ír fa meg• nem akarunk visszafelé haladni. s még április 4-ig, de ha minden jól megy, már elseje - re teljesítjük a 120 százalékot, különben a százban már most is benne vagyunk. A viszonylag topos fejtés egyszerre hirtelen dől meg, mintegy 80 fokban. Ennek azonban hamar vége, a második szintre jutunk le. A szállítóvágaton üres szerelvény húz el. A körletvezető a zajt túlkiabálva kérdezi a fókezöt: — hányadik „cúg“ már ez? Negyedik! — hangzik a válasz. Tehát már a műszak első részén, — mert még délelőtt 10 óra sincs — több mint 4í) csille szenet töltött a Sziavek fejtés. Ez már több, mint a napi fejadag fele, pedig a finis még ezután következik. Válasz ez a párt határozatára: tonnákba, csillékbe foglalt tett. (Gnlyás) A Mohácsi Szerárugyár asztalos részlege teljesíti a fel szabadulási évforduló tiszteletére tett vállalását. Auth József asztalos művezető azt ígérte, hogy mindennemű fenyőhulladékot felhasználnánk, még olyanokat is, amilyeneket azelőtt csak eltüzeltek. Ezt a művezető ígérte, de valameny- nyiök nevében. Ezért mindnyájan dolgoztak a szó valóraváltásáért. A felszabadulási műszak kezdetére már szép eredményekkel büszkélkedhetnek. A fényezett ágyaik oldaldeszkáinak készítésénél eddig már mintegy 2.5 köbméter fenyőanyagot takarították meg a felszabadulási verseny során. Emellett az asztalos részleg 128 százalékra teljesítette márciusi első dekádtervét is. „Teljesítettük, amit vállaltunk“ A Bári Állami Gazdaságiiéi tető részlege nemrégen tett felajánlást hazánk felszabadulásának ünnepére. Örömmel közölhetjük, hogy fogadalmu- kat határidő előtt jóval túlteljesítették. A baromfitelep törzsgondozói az első negyedévben ötven- kétezres tojástenmelésre tettek vállalást. A keltetőüzam dolgozói az előirányzott 67 százalékos keltetést hat százalékkal túlteljesítették. A fiatal csibék felnevelésénél a megengedett 18 százalékos elhullással szemben ők nyolcra kötelezték magúkat. Az eddi gi elhullási eredmény jóval alacsonyabb, csupán fél száza‘JÁTlr/vc TATAR BÉL.4, WáRADÖJPUSZTA TÍZ ÉVE Párttitkár, borbély és történész egysze- mélyben az én Patai Sándor bátyám, aki sokáig éljen ilyen viruló erőben és makk egészségben! Egyszer lévén minden esztendőben Sándor napja, elébb megápolja a szomszéd ábrázatát, majd maga is kiberetválkozik a névnapi ebédhez. Eddig a borbélyság. Amíg azután az asszony a tepsiben megforgatja, lo- csolgaija a saját zsírjában bamuló-piruló kakast — a ládafiára telepedett Molnár Károlyival elősorolják: hogyan is születik egy falu. Innentől kezdve történészek. Nem kell visz- szaemlékezniük a nagyszülők, dédapák meséire, hisz Váradujpuszta fiatal, éppen párt- titkára nevenapján tízesztendős. Ami történelme van, azt ők nem írták le, de csinálták két kezükkel. —- Hát látta-e tíz új utcasort az elv társ? Hogyne láttam volna. Ott sorjázik a tizenkilenc, vadonatúj cseréptetős épület, csak 1 úgy zuhog be tárt ablakaikon a napfény. Nem úgy, mint ebbe a szűk, földes, vaksi szobába. En nem is értem... — Ha látta, akkor jó. Mert az csak most van. Itt hallja, nem volt semmi, csak a nagy uradalmi góré, a göbölyistálló, meg három cselédszállás. IJitja ezt a szobát? Hatan laktunk benne. Az ajtón túl a konyha: négy család főzött ott, egy tűzhelyen, ügy építtette az Andrássy, hogy szoba még járt egy minden családnak, de konyha csak egy negyed. *- Hatan? Itt? — Mi hatodmagunkkal. A Kerék Györgyék tizen, a Kosztyáék kilencen... Egy ágyon hárman háltak. Es a gyerekek, lábtul... Hanem, ez régen volt, még negyvenöt előtt. Te, Károly, — legelőbb a traktort mondjuk el az elvtársnak... —A gróf elszól vitt, az intéző szintúgy, mi meg cselédek á Csokonya gyerekekkel, meg a szigetvári mérnökkel neki a földnek. A javának. Ahogy osztozunk a dűlőkön, hát ki jön ám: a számtartó. Odaállít elénk a fő- gepésszel: — Kiosztották a földet? Nehogy tora legyen a nagy sietségnek! k Álltunk, mit válaszolhattunk, hisz az ember akkoriban még nem igen feleselt a számtartóval, hiszen az a tiszttartó jobbkeze ... Ha el is szökött, de még nagyon belénk szorult a tisztelet. — A földdel maguk dolgoztak, vihetik. De tt traktor a főgépész úr szerszámja. Az neki jav, meg nekem. Holnap erre van az útja, majd elviszi. Csak okikor zúdult fel a jó nép, amikor már kimentek a pusztából. Tán úgy gondolja a számtartó úr, hogy ásózzuk a földet? A Csokonya Sanyi azt mondta — ne búsuljunk egyet sem, majd ő intézkedik. Úgy is lett: begyújtotta a Hoffhert és ícj vele a sikotai tanyára. Jön másnap reggel a főgépész. Melegíti az izzófejet. Forgatja a lendkereket — nem in- dvl. Felnyitja a motorházat, hát mindjárt ráeszmélt: hiányzik innen valami! Káromkodott, kutatott az alkatrészek után az egész tanyában, csak a szénakazalban nem, pedig oda dugta a Sanyi. Ahogy elment, gyér ink! összeszereltük, azután neki! Szántani a magunkét ... Negyednap ott érte a pajta előtt a traktort a számtartó. Kiabál: Rendőrséget hozat! Szabotázs! — De minket is elöntött a méreg. —■. Szőlőkarókat tartottunk akkor a pajta alatt, meg ott függtek rúdon a kaszák is. Körülzavartuk a számtartó urat a pusztán! Futott az országútnaJc, mi meg utána. így maradt a miénk a K—44-es. Nekünk szántott azótától. Mi meg dolgoztunk, hej, mit dolgoztunk! A Károly feleségével együtt a géppel járt. Csépelni. Ott aludt éjszaka a bürüsi kazlaknál. Egy inget nem. vettek, pedig az nem sok, csakhogy egy pár saját igájuk lehessen. Harminc mázsa búzából csak két egyéves tinóra — borjuk azok még, nem igavonók! — csak arra tellett., Egy év ment el rá. A következő évben kicserélték idősebbekre a tinót — megint nem ruházkodfak. Utána való nyáron eladták mind a kettői, Jr hogy egy lovat foghassanak az eke éjé. — Ha miénk is volt a föld, annjjrtf gürcöltünk, mint a cselédek. A K—44-es traktor meg, aminek annyira örültünk negyvenötben, nem volt jó. Fordulónál kigázolta a szomszéd vetését, ha nála szántott, az enyémben tett kárt. Akkor gondoltuk ki, hogy egy kisebbet kell venni, ami megfelel nekünk, új gazdáknak, a kis földeken. Csokonyát, meg Zámbót küldtük el traktort keresni. Vasárnapi napra érkeztek haza, úgy emlékezem, mintha ma lenne. Ebéd után odamentünk a pajtához gyűlésezni. Csak hallgatjuk a Csokonyát. Hogy az mit mondott! — Nem hoztunk kisebb traktort, jó lesz ez is. Mert tudjátok meg, lentjártunli Kecskeméten egy kisebb Cormickért és a nagygyűlésen meghallgattuk Rákosi Mátyást... — Negyvenkilenc januárjában megalakult a csoportunk. A Törekvő. Innentől nőtt meg a puszta — faluvá. Molnár Károly kalauzol az új faluban, amíg Pataiék ebédelnek. A három cselédszállásból már csak egy van, ahol a párttitká- rék luknak. A többit? Elbontották, ízire szedték és köveiből építették meg azt a ragyogó utcasort. ■— Jól ment a termelőszövetkezetben! Szé- pen boldogultunk! Hanem egyszer szólnak a járástól, hogy kellenének-e házak? Újak. Ad rá majd húsz éves hitelt az állam. Keresztházak, kétablakosalc, cseréptetősek!... Higy- je el, még most is megmelegszik a vérem, ha visszaemlékezek. Cselédembernek saját háza? Még most az ősszel beköltözhetek? Hajnalig tartó mulatságot csaptunk. Amikor kivirradt, azt mondtam: emberek, kezdjünk hozzá, hogy legyen téglánk. így ahogy voltunk, neki a létrát a cselédháznak, én másztam fel a tetejére, keresztbevetettem lábam a nyergén, azután le a cserepekkel. Kéz- ről-kézre, lent glédába rakták. Az épületfát! Dolgozott mindenki, akár a megszállottak. a Ballagunk az új és régi épületek között: mintha rusnya féregből most vedlene ki a színes, gyönyörű lepke. Ma itt, a Tördkvő termelőszövetkezetben minden családnak vadó natúj háza van. Az ott Pataiéké — a belső vakolás hiányzik csak, azután májusban beköltöznek ők is. Az Andrássy legutolsó ma jorjába bevezették a telefont... boltot nyitott a kétújfalui földművesszövetkezet. Amikor meg a járáson megtudtak, hogy a Törekvő gyerekei Hobolba kutyagolnak szakadó esőben és dermesztő télben: tanítót küld telc Váradújpusztára. Uj tanítót egy új falu új iskolájába: saját erejükből építették meg azt is a tsz tagjai... — ötvennégyben újabb tíz ház épült. — Idén elkészül a kultúrház. — Uj házak fundamentumát ássálk ki. — Tizennégy család kérte eddig felvételét hozzájuk. — Sanyi bátyám, az iskolában úgy tanítják, hogy új település ott keletkezik, ahol folyók torkolnak egymásba, utak kereszteződnek, kincseket rejt a föld méhe. Maguknál se folyók, se utak, se szén, se olaj. A földek is a régiek. Az emberek? Ok se változtak sokat. Hát mi az az új faluképző erő, amely ezt a községet, Váradujpusztát tíz esztendő alatt létrehozta? Az ünnepi ebéd múltán az összeverődött szomszédsággal közösen találgatjuk — ugyan mi is lehet? Pirosfejkendős lány vágja Iá először a magáét: — Hát a felszabadulás. Anélkül itt nem lenne semmi. Patai Sándor elvtárs, a mokány kis emberke mindnyájunkkal együtt rábiccent a kislány nagy igazságára. — Az. A felszabadulás, és ami vele jött: a szövetkezés. Ha nem zavarják el innen az urakat negyvenötben a felszabadító csapatok, akkor még mindig cseléd lennék. De ha Csokonya meg Zámbó nem hallgat annakidején Rákosi elvtársra ott Kecskeméten, hát tán holtomig földes szobában kuporognák. így együtt: szabad ország és szövetkező paraszt- *ág =» ez új faint, áj életet teremtő «4
