Dunántúli Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-19 / 66. szám
DUNÁNTÚLI NAPLÓ V/IÁŰ PROLETÁRJAI EGYEfÜUZTEKJ Éljen a magyar dolgozó nép, a hata om birtokosa ! XII. ÉVFOLYAM, 67. SZÁM ARA: 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1955 MÁRCIUS 20 Büszkén emlékezünk Harminchat évvel ezelőtt a magyar munkásosztály első Ízben bizonyította be, hogy megérett a hatalom birtoklására és az ország vezetésére. 1919 március 21-en győzött a proletárdiktatúra, kezdetét vette az a rövid, ne dicsőséges néhány hónap, amely alatt a kommunisták vezette munkásosztály megmutatta a magyar népnek, milyen a kizsák- mányolók nélküli élet, mil>en a nép igazi szabadsága. 133 nap elég volt a magyar munkásosztálynak ahhoz, hogy a polgárháború és az országot körülvevő ellenséges haderőkkel szemben folytatott honvédő háború kettős tüzé- ben is évszázados problémákat oldjon meg. Ellenségek gyűrűjében, teljesen elszigetelve, az antant hatalmaknak kiszolgáltatva állt nemzetünk az első világháború után. A kommunisták találták meg az egyetlen helyes, a külpolitikai elszigeteltségből kivezető utat: a szovjetbarát külpolitikát. A Magyar Tanácsköztársaság megtalálta egyetlen igaz barát ját. Az első magyar proletárdiktatúra az alig több, mint négy hónapnyi idő alatt megoldotta nemcsak az 1848 óta megoldatlanul maradt követeléseket, a feudalizmus felszámolását és az ország társadalmának polgári átalakulását, hanem messze túlhaladva ezeket, a dolgozók igazi felszabadulásáért, a kizsákmányolás megszün tetőséért nagyszerű intézkedéseket hozott. A gyárak államosítása, a népiólét emelése érdekében a munkások lakás- problémáinak forradalmi úton történt megoldása, az üdülők, Parkok játszóterek átadása a dolgozóknak, a munkabérek azonnali emelése, a kulturális intézmények nyilvánossá tétele, a földbirtokok kisajátítása, mind közvetlenül a dolgozók érdekeit szolgálták és a dolgozó nép ujjongó örömét váltották ki. Huszonöt év sem volt elég a félfasiszta Horthy uralomnak, hogy rágalommal, gyalázko- d ássál, soviniszta uszítással,, féktelen történelemhamisítás- sal elfeledtesse a magyar néppel a Magyar Tanácsköztársaság nagyszerű emlékét. A dolgozók sohasem feleitették el többé, hogy volt már történelmünkben néhány ragyogó, hősi harcokkal és győzelmekkel teli hónap, hogy volt már — ha rövid ideig is — szabad és független az ország, elindult;, — ha csak egy-két kurta lépést tehetett is — a nép a jólét, a kizsákmányolástól mentes élet felé. Semmi sem feledtethette ezt el a magyar néppel. A megkezdett út folytatást követelt. A francia, angol, amerikai imperializmus összefogott ereje, az országot elözönlő zsoldoshadseregek számban és fegyverzetben egyaránt jelentkező óriási többsége vérbe- foj tóttá a függetlenségéért, szabadságáért és boldog jövőjéért küzdő magyar nép harcát. De ugyanez az erő ahhoz már kevés volt, hogy hasonló sorsa juttassa Szovjet-Orosz- országot, a Magyar Tanácsköztársaság nagy és egyetlen szövetségesét. A Szovjetunió meg védte létét, hihetetlenül gyors fejlődésnek indult, s a magyar munkások a fasiszta sajtóban, rádióban, megtévesztő propagandában mesterségesen fejlesztett vastag ködfüggo- nyön is keresztülhatoló igaz hírek alapján összehasonlításokat tehettek: hol tartanánk mi is, ha sikerült volna ... Amikor huszonöt év múltán a Szovjet Hadsereg elhozta a szabadságot, a magyar nép ezrei és ezrei álltak azonnal talpra és a Tanácsköztársaság idején megkezdett útra emlékezve álltait szilárdan a Magyar Kommunisták Pártja mellé. Ma már egy teljes évtized eredményein tudjuk lemérni, hogy jó úton indultunk el a felszabadulás után. Mindazok a tervek, amelyek a Tanács- köztársaság idején a nép érdekében születtek, de a rövid idő alatt meg nem valósulhattak, nálunk testet öltöttek. A dolgozó nép vette kezébe az egész ipart és kereskedelmet, a dolgozó parasztság, amely tíz évvel ezelőtt győzelmesen vette birtokba a földesúri földeket, megkezdte már az új, magasabbrendű, szocialista mezőgazdaság 'kialakítását, a dolgozóké lett minden üdülő, az egész kultúra, minden intézményével és létesítményével, — de felsorolás helyett egyszerűbb és igazabb tömören kijelenteni: a dolgozó népé az egész ország, mindaz, ami benne található és ami ezután jön létre. A Tanácsköztársaság dicső emléke arra tanít bennünket, hogy a munkásosztály vezette dolgozó nép ereje legyőzhetetlen, hogy annak az igazságnak, amelyért a kommunisták harcolnak győznie kell. Minisztertanácsi határozat a cukorrépamag forgalmának sza bályoz ás áról A cukorrépamag forgalmának szabályozásáról most megjelent minisztertanácsi határozat értelmében a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó termelők cukorrépamagot csak a cukorgyárakkal kötött termelési szerződés, állami gazdaságok pedig szállítási szerződés alapján termelhetnek. A cukorrépa mag gazdálkodó szerve az élelmiszeripari minisztérium cukoripari igazgatósága. A cukoripari igazgatóság a vetőmagot a cukorgyárak útján közvetlenül a vetés előtt bocsátja a cukorrépa termelők rendelkezésére. A cukorgyárak a szerződésben megállapított terület nagyságának megfelelően katasztrális holdanként 14 kilogramm nemesített a szabványoknak megfelelő ve tőmagot kötelesek a cukorrépa termelők rendelkezésére bocsátani, s ezt a vetőmagot a szerződéses cukorrépa termelők teljes mennyiségben kötelesek elvetni. A cukorgyárak a rendelkezésükre álló vetőgépek kapacitásának megfelelően — állami gazdaságok kivételével — kijelölhetik azokat a területeket, amelyeken a cukorrépamagot maguk vetik el az érvényes gépállomási díjtételek felszámításával. Ilyen esetben a vetőmagot nem adják át a termelőknek, hanem azt maguk vetik el. Ahol a cukorgyárak a répamag elvetését nem tudják elvégezni, a répamag felhasználását ellenőrzik. Attól a termelőtől, aki nem veti el a szerződött területre kiadott teljes répamag mennyiséget, az elszámolás alkalmával az átadott répamag értékének háromszorosát lehet bírságként levonni. Az esetleges, pótvetéshez szükséges vetőmagmennyiséget a cukorgyár szintén rendel kezésre bocsátja a termelőknek; A felszabadulási műszak hősei Fucznr László, István-aknai sztahanovista vájár (jobbról) a Rufli-módszer segítségével a felszabadulási műszakok során még 150 százaléknál alacsonyabb eredményt nem ért el. Pénteken 196 százalékra teljesítette a tervét. * A felszabadulási műszak alatt Somogyvári Jenő (balról) elővájási csapata a komlói IH-as üzemben naponta több mint egy méterrel szárnyalja túl előirányzatát. Ebben a hónapban már 34.1 méter hosz- szú gurítót hajtottak ki — ez 134 százalékos átlagteljesítményt jelent. Az btván-aknai bántátok a felszabadulási műszak ötödik napján is tovább fokozták ered ményüket. A körletek versenyében Köntös Gyula körlete került az élre, a najp terv 164.6 százalékos teljesítésével. Ezen a napon 102 tonnával adtak többet az előírtnál. Kiváló eredmények születtek a fejtési csapatok versenyében is. Varga János (13) csapata 146.6 százalékos eredményével 32 csillét, Szlavek Antalnak, a szocialista munka hősének csapata 120.9 százalékos eredményével 26 csille szenet adott tervén felül. Egyénileg Túri László vájár érte el a legszebb teljesítményt, 184 százalékot. Benkő Imre 163, Kővári József 155, Mehlmann János 143 százalékot ért el. A szénbenyászati trösztök jelentik: A pécsi bányászok a felszabadulási műszak ötödik napján is túlteljesítették előirányzatukat, folyamatosan, egyenletesen termelnek. Valamennyi akna eredménye felül van a 100 százalékon. így biztosítják már jónéhány napja elsőségüket mindkét versenytársukkal szemben. PÉCS napi havi KOMLÓ napi havi András-akna 104.108.7 Hl-as üzem »5.4 07.1 Széchenyi-akna •101.4 110.3 ll es üzem 93.1 »«.6 István-akna 101.6 104.Béta-akna 95.100.6 Petőfi-akna 102.8 102.8 Szászvár 68.7 78 8 Béke-akna 101.9 102.6 I-e<i üzem 104.7 Tröszt 102.4 105.4 Tröszt 94.6 96.3 A komlói tröszt párosversenyben nem lévő üzemei közül 18-án is a nagymányokiak érték el a legszebb eredményt. Napi előirányzatukat 110.6 százalékra, havi esedékes tervüket pedig 108.7 százalékra teljesítették. Nem kell szégyenkezniük Máza üzem dolgozódnak sem, mert a 105.6 százalékos napi teljesítményük mellett 106 4 százaléknál tartanak havi esedékes tervük teljesítésével. Anna-akna dolgozói azonban továbbra sem emelkedtek 100 százalék fölé. Napi előirányzatukat 89.9, havi esedékes tervüket pedig 87.4 százalékra teljesítették. Hz figrárla Keményítőgyár dolgozói nagy lendülettel törnek előre a felszabadulási versenyben — írja levelében Márton József sztahanovista —. Az a célunk, hogy üzemünk ezévben elnyerje az élüzen címet. - Ezt a törekvésünket a felszabadulási versenyeredményeink bizonyítják legjobban. Tervünket februárban 109.9 százalékra teljesítettük. A versenyben jelenleg a szállító brigád halad az éien 179 százalékos eredménnyel. A kiásó brigád már 166 százaléknál tart. Dextrines részlegünk is felzárkózik a legjobbak közé. A szitás és a centrifugális brigádok tagjai szintén 140 százalék feletti teljesítményükkel járulnak a felszabadulási verseny sikeréhez. A vasút ások is helytállnak A pécsbányarendezői vasutasok és a pécsi fűtőház mozdonyszemélyzete is nagy lelkesedéssel harcol a felszabadulási műszak sikeréért. A pécsi bányászok nagyszerű versenylendülete — már több mint 12.000 tonna szenet termeltek terven felül — a vasutasokat is még jobb munkára serkenti. A felszabadulási műszak első nap ján hét túlsúlyos vonatot indítottak. Németh Imre forgalmi szolgálattevő, Terbe László teljesítmény értékelő és Rendes Péter kocsifelíró megfogadták, hogy felszabadulásunk 10. évfordulójának tiszteletére vonatot visznek Dombóvárig, onnan pedig üres szerelvényt hoznak vissza. Csatlakozott a kezdemé nyezéshez Szigeti Rudolf mozdonyvezető is feldíszített mozdonyával. A vonatot a kocsirendező ifibrigád Potyondi Lajos állomásfőnök helyettes és Bánfalvi Domokos vonalbiztos segítségével állította össze. A pécsi menetirányító zöld utat biz tosított az 1100 tonnás vonnának, melyen a többletsúly 310 tonna volt. Szigeti elvtárs — a mozdony vezetője Dombóvárig 78 perccel, Pusztaszabolcsig 88 perccel korábban érkezett az előírt menetidőnél. Várnai László tudósító. Megvalósul a% ígéret A Mohácsi Szerárugyár dolgozói tavalyi utolsó negyedévi jó munkáinkkal elnyertéit az élüzem címet. Most valamennyien azért f versenyeznek, hogy ebben a negyedévben is $ megtartsák e megtisztelő címet. Hogy síke- árül-e vagy nem, azt az eredmények már ? sejtetni engedik. t Havonta öt új kocsi elkészítését írja elő i tervük. Január végén egy rendkívüli meg- í rendelés érkezett a gyárhoz. 160 darab kocsi r' elkészítését kérték március 31-re. Pettendi Károly műszaki vezető megbeszélésre hívta össze a brigádvezetőket. — Vállaljuk-e a rendkívüli megrendelést? — kérdezte. A brigiádvezetők egymásra néz- i tele. * — Meg kell ezt gondolni alaposan — válaszolták. — Nagy dolog havonta 30 kocsit gyártani terven felül, s ha véletlenül mégse sikerül, akkor jön a kötbér, meg miegymás! Egy élüzemtől pedig elvárják, a megrendelők, hogy adott szavát megtartsa. — Mindenesetre tőlünk függ — biztatta őket Pettendi műszaki vezető, — megígérem, hogy minden műszaki feltételt biztosítunk a vállalás teljesítéséhez. Egyszóval segítünk, ha elvállaljuk ezt a munkát. — Megbeszéljük a dolgozókkal — felelték a brigádvezetők, — holnap választ adunk — >s azzal elszéledtek az értekezletről. i Még aznap minden brigádvezető ismertette csoport ja tagjaival a tervet. A brigádtagok ,*számoltak: ha a tervet teljesítjük, egy segédmunkás 850—900 forintot, egy szakmunkás 1200—1300 forintot keres. Amennyivel túl- i szárnyaljuk előirányzatunkat, annyival emel- fkediik a kereset. — Azután számbavették: mit tehetnének a nagyobb feladat sikeres f megoldására. — Ha egy kicsit jobban összedolgozunk a bognárokkal — fontolgatták a kovácsok, — aktkor kevesebb időt vesztünk, s ha az üres időket lecsőkikentjük, sokkal többet termelhetünk. Szervezettebb munkával folyamatosabbá lehet termi a kovácsok és a bognárok munkáját egyaránt. Majd cserélünk. A nehezebb munkákat felváltva végezzük — határoztak egybehangzóan. így tanácskoztak a bognárok is és másnap vállalták a megrendelést. Együttes erővel láttak munkához. A bognárok megkezdték a kerekek gyártását, hogy a kovácsok folyamatosan megkezdhessék a vasalást, A másik csoport a tengelyágy-részek készítéséhez fogott hozzá, hotgy a kovácsok is megkezdhessék „ ten ge 1 y be ha j tások a t és kötéseket. Szóval minden műveletre vigyáztak, hogy segítsék egymás munkáját. Mióta megkezdték a rend kívüli megrendelést gyártani, a bognárok 180, a kovácsok 140—150 százalékot teljesítenek átlagosan a felszabadulási versenyben . Valóban, jól számítottak, mert a segédmunkások keresete 1200 forintra, a szakmunkásoké 1500—1600 forintra emelkedett az élénk verseny során. Ma már valamennyien látják, hogy érdemes volt vállalkozniok a nagyobb feladatra. Nem egészen két hét áll niég rendelkezésükre, hogy vállalásukat teljesítsék, de «nehezén már túlvannak. Eddigi munikájukka! biztosították, hogy határidőre leszállíthatják a mezőgazdaság részére annyira szükséges kocsilkat. Keresetük nőtt és közelebb jutottak az élüzem cím elnyeréséihez Is. Márciusi első dokádtervét a Szerárugyár 147.3 százalékra teljesítette, s a felszabadulási versenyben eddig még minden dekád eredménye hasonló*" szép volt. Ezután sem akarják alább a * •
