Dunántúli Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-06 / 55. szám

in a r I n Levél a Szovjetunióból Szabó Rezső, a Gépipari Technikum mait évben végzett !hallgatója levelet irt Harkovből, ahol bányamérnök-hallgató, heveiében beszámol volt igazgatójának, Palkó Sándornak félévi vizsgák eredményéről. Kedves Igazgató Url Legutóbbi levelem óta ke­mény munkával, de vidáman múltak I a napok, hetek hóna­pok. Tudom, iskolámat érdek­li, milyen eredményeket ér tem el a félévi vizsgák során és mennyire sikerült növelni azt a jó hírnevet, melyet elő­deim harcoltak ki a pécsi tech nikuirnnak. Decemberben kezdődtek meg az úgynevezett „zacsatok". — Ugyanis csak azok a hallga­tók mehetneir vizsgázni, akik ezeken az ellenőrző vizsgákon sikeresen átmentek. Amikor ezeken átestem, csak ekkori éreztem, magam igazi egyete­mistának, hiszem ez, jelentette azt, hogy résztvehetek a fél­évi vizsgákon. December 25— január 25-ig tartott a vizsga- időszak. A Harkovban tartóz­kodó elsőévesek közül nekem volt a legtöbb vizsgám — hat tárgyból. — Január 2-án vizs­gáztam először marxizmusból. Az itt tanuló harmadéves ma­gyarok és különösképpen a párttagok segítettek felkészül­ni. A nehezebb részeket elő- fezör magyárul vettük át, majd Oroszul. A jó együttműködés eredménye nem maradt el: ötösre vizsgáztam. A második vizsga január 6­án volt geológiából. Ettől fél tem a legjobban. Itt egy má­sodéves magyar fiú nyújtott segítséget. Napi 12 órás ke­mény munkával ebből a tárgy ból is sikerült úgy felkészülni, hogy ismét ötösre vizsgáztam, A következő vizsga január li­án volt kémiából. Az első na­pokban 10 órát tanultam, de amikor láttam, hogy a nagy anyagot nem tudom elvégezni, 13 órára emeltem a foglalko­zási órák számát. Ismét ötöst kaptam. Végre lélegzethez ju­tottam. Az ábrázoló vizsgi könnyen átjutottam, mert bár bányász-szakra mentem, a gép technikusságot is tanultam. — Eredményeim ismét ötös volt. Legnehezebb volt a matema­tika vizsga. Jól felkészültem erre is és mind a négy pél­dát jól oldottam meg, csak nem elég gyorsan. 17 percig tartott a művelet holott 15 oerc volt a határidő. Eszembe iutott mennyit lázadoztunk, amikor Földes tanár elvtárs nem adott egy órát az extem- porálé megírására. Nem tet­szett nekem sem a • rövid ha­táridő, de most már belátom, igaza volt. A matematikát nem caak tudni kell, hanem gyor­san kell tudni. As utolsó vfesgs vcftt a SsS­ka, január 23-án. Amikor erre a vizsgára készültem, már fá­radt voltam. Ez a vizsgám is, mint matematikából négyesre sikerült. így fejeztem be tat első fél­évet Jeles rendű vagyok, két négyesem van. A magyar fiúk velem együtt őrültek, remélem volt iskolámnak is örömet sze­reztem eredményemmel. Ter­mészetesen azért nem elég­szem meg ennyivel, év végé­re a két négyest is ki szeret­ném javítani, örömmel olvas­tam, hogy a pécsi bányászok túlteljesítették az 1954. évi termelési tervüket Ez, a hír méginkább arra buzdít, hogy jobban és többet tanuljak. Most egy gyönyörű üdülő­ben pihenek. Munka után édes a pihenés! —tartja «közmon­dás. Tudja ezt a szovjet hata- lojn is és nem fukar azokhoz akik jól végzik munkájukat Bizonyítja ezt, hogy rajtam kí­vül még 119 kiváló egyetemis­ta pihen itt az üdülőben. Az itteni vidám, boldog életről majd legközelebbi levelemben számolok be. Mi újság a tech­nikumban? Milyenek a félévi eredmények? Valamennyi volt tanáromnak és az igazgató úrnak sikeres nevelői munkát kívánók, hogy minél több jó technikust neveljenek szeretett hazámnak. Erőt, egészséget kívánok. Szabó Itcvső A bőrgyári éjjel-nappali bölcsődében A tompított fényű folyosón báróin asszony beszélget: Ilia tVfária napközi- és bölcsőde- vezető és a két dada, Palotás Teréz és a fiatal, mindig mo­solygó Erdős Jolán. Ráérnek Van idejük most már erre is, hiszen elmúlott kilenc óra és a hálótermekből egyenletes mély gyermekszuszogás hallat szik. Óvatosan járnak, halkan be­szélgetnek. Vigyáznak, hogy fel ne ébredjenek az ember- palánták. Ilia Mária az egyik ajtóhoz megy, nesztelenül ki­nyitja és elmosolyodik. Szőke, barna, göndörfürtü gyermekei; serege alussza itt ki, az egész napi játék, tanulás, hancúro­zás „fáradalmait”. A szobá­ban csend van, csak a gyer­mekek szuszogását hallani. A fal mellett polcok, rajtuk já­tékok sorakoznak. De itt van­nak a kis ruhák, a pöttömnyi cipők is. Éjjel 22 vendég van. Nap­pal sokkal több. A szülői; ké­hogy létrehozták bölcsődét. A Pécsi Bőrgyár, a Cement- áruipari Vállalat és a Vágó­híd dolgozóinak gyermekei vannak itt éjjel-nappal, persze isak akkor, ha mindkét szülő dolgozik. Ebben az esetben a szülők csak hét végén viszik haza gyermeküket. Addig itt gondoskodnak róluk, nevelik, tanitj ál; őket. Itt alszanak és itt is esznek. Jobbat még ta­lán otthon sem kaphatnának. A mai nap például így kezdő­dött: reggeli, kávé, zsemlye és vaj, majd ilyen ebéddel foly­tatódott: burgonya leves, da­rázsfészek, citrom-krém* — Uzsonna: alma, zsemlye. Va­csora : palacsinta, tej* Ilyen étrend mellett nem csoda, hogy a koraszülött 1 kiló 30 dekás Sárics Anna — akinél; életbenmaradásához kevés remény fűződött — ma, 10 hónapos korában a bölcső­de „Herkulesének” számít a maga 7 kilójával. De akárme­az éjjeli is nézzük, mind felfelé ívelő. — A legkisebb eltérésre is felfigyelünk — mondja Palo­tás Teréz — és azonnal szak­vizsgálatra küldjük. így gondoskodnak a bőrgyá­ri bölcsődében a gyermekek­ről, akikre azt szokták mon­dani, hogy a gyermekek virá­gok, akikből a jövő gyümölcse érlelődik. Harvan József résének tettek eleget azzal, lyik súlygyarapodási grafikont Jrt fctayv ünnepe SCAretas TAS 14-tg twdezfe meg a szovjet könyv ünnepét Most első ikben kerül magyar nyelven az olvasó kezébe Szej fullna „Törvénysértők" című elbeszélése, Kozfflov »Krimi éjszaka” című műve, Zlobin .Sasok szárnyán" című regé­nye. Az UJ Magyar Könyvki­adó kiadásában máris megje­lent Tolsztoj „Gyermekkor, serdülőkor, ifjúságé, Jan „Dásingisz kán” című műve én rövidesen megjelenik Gorkij „Foma Gyorgyejev" című re­génye Is, A többi könyvkiadó is mél­tóképpen készült a »zovjet könyv ünnepére. A Szikra ki­adásában megjelent Erenburg: Az emberek élni akarnak", Nemes Dezső Magyarország felszabadításáról írott köny­ve, valamint Dobozy Imre — „Moszkvai utazás" című úti­rajza. Könyv Jelenik meg a Szovjet Hadsereg magyaror­szági felszabadító hadművele­teiről is. Az Ifjúsági Könyvkiadó ki­adásában megjelent Gorkij „Az Ifjúságról és a gyermek- irodalomról“, Krupszkája „Út­törőknek iskolásokról", Nyilto- forov „Életre halálra” című műve és hamarosan elhagyja a sajtót Mansak „Erdei ven­dég" című írása is. A Művelt Nép könyvkiadó kiadta Szmiis nov riportgyűjtemónyét „Bo­lyongás a nagyvilágban” cím­mel, a Tankönyvkiadó pedig Makarenko művei IV. köteté­vel járult hozzá a szovjet könyv ünnepének sikeréhez. A szovjet könyv ünnepe al­kalmából az Állami Könyv- terjesztő Vállalat Baranya me gyében harminc üzemben könyvkiállítást és könyvvásárt rendez. UátMtlM MMIMáMDIMlMMI VICOLAS GUILLÉJf: 429 ezer forintot helyeztek eddig takarékba a baranyai iskolások A Baranya megyei kisdiákok a nyári szünidő alatti kiránt dalosokra, táborozásokra, takarékban helyezik el pénzüket. A vajszlói úttörők az „Eltüsszentett birodalom” c. háromfelvoná­sos mesejátékkal járják a környéket és gyűjtik a bevételit tt várva-várt pesti útra. A pécsváradi körzeti iskolában 683 kis­pajtás 16.670 forint értékben vásárolt eddig takarékbélyeget A VI. leányosztály — melynek háromezer forint eddig a meg­takarított pénze — a Bükk hegység természeti szépségeinek megtekintésére készül. Baranya megyében eddig összesen 429.000 forint értékben vásároltak takarékbélyeget az iskolák tanulói. IGAZ SÁNDOR MILYEN KATONA LEQYEK? íNicolás GuiHén, a nemrégiben Nesmetk&aá Békedíjjal kitüntetett kubai költő egyik béke- harcos versét közöljük.) Oly katona ne legyek. Akit ölni csecsemőkre S négerekre küldenek, Rongyosokra, akik mindig Éhesek —< — Uy katona legyek. Ágaskodó lován feszít. Nyög alatta a nyereg, Szeme villog, a szájából Dühös-mérges nyál csepeg Szuronyától elterülnek Asszonyok meg öregek «*~ lly katona ne legyek. Hideg reggel vagonfroe, Útnak indul a sereg. Fut a mozdony m vonattal, A vágányok véresek, Sztrájkolóbat megy letörni. Kik kenyérért küzdenek — Oy katona ne legyek. Jaj, kendövei bekötötte» Nem láthatnak a szemek: Kinek keze-lába béklyón, Magát hogyan védje ntegT Ezredes ér cselédei Alinak fél, hogy lőjenek —- Ily kataig ne legyek. t; Ha ón egyszer puskát kapnék. Tudnám én, hogy nrft tegyel; Megmondanám valamennyi Testvéremnek, mit kell tenni, Merre, kire lőjenek, Ezért nem ad puskát nékem, Mert tudnám, hogy mit tegye! Ezért nem ád puskát nékem Nékem, ■ néked. Jó testvérem Az, aki tőlünk remeg, Olyan katona legyek, Ki fittyet hány minden érra Ki nem a kaszárnya durva Zsarnoka, Kinek eukorülietvéaycn Vem suhog, nem sújt keményen Bőrt hasító ostora, f ények ilyen katona Legyek szegény emberek (gsz és hfi katonája: □yen katona legyek. I 1 rmiTTwmTTMmuimuuul mi Felszabadulásunk ünnepére az élet a vajszlói kultúrotthonhan készülődnek kulhircsoportjaink EGYESÜLT ERŐVEL • —■ Ma este akkor fotograféluník, ugye! —‘ Igen. Hat órakor legyél a kultúrott- honban! — Jó. Ugyanakkor megbeszélhetjük a zenekar műsorát is. — Viszontlátásra estei Kiss Emil iskolaigazgató és Felföldi József kultúrotlhonigazgató beszélgetése leözben top pántunk a vajszlói iskolába, őszintén szólva kissé értetlenül álltunk: Zenekar? Fényképe­zés? Mi ez? — Menjünk a kultúrotthonba, mindent megmagyarázok — mondja Felföldi elvtárs. Barátságos, tiszta a kultúrotthon. Az igaz gatói irodában kellemes meleg fogad bennünk két. A falak mellett könyvekkel telt szek­rények. Négyszáz olvasónk van — mondja kéretle­nül Felföldi elvtárs. Majd az egyik szek­rény előtt megáll, mosolyog. — Nagy kincset rejt a szekrény mélye — szólal meg ismét, miközben kizárja a szek­rényajtót. Kisfilmes fényképezőgépet, másoló papírokat, előhívótálakat szed elő. — Csak február 26-án vettem át a kultúr­otthon vezetését, de már dolgozik a fotószak­kör tizennyolc tagja. Nagy feladat vár rá­juk. Nemcsak a kultúrgárdáról, előadásaik­ról készítenek majd felvételeket, hanem az Ormánsági Napokra készülődő dolgozó pa­rasztokról is... Nem hallotta, hogy Or­mánsági Napokat rendezünk? Pedig így lesz... Augusztus 20-án... Két fiatal lány lép be. Lám, milyen for­galmas a kultúrotthon! Az előbb cukrász járt itt, akivel a kultúrotthon-igazgató a büffé kérdését beszélte meg, most pedig ez a két lány. ■ — Próbálunk ma este, igazgató elvtárs? — kérdi Sovány Magdi, aki tagja a színjátszó és tánccsoportnak, ezenfelül ormánsági dalo­kat énekel. — Természetesen. A színjátszó- és tánc- csoport is próbál — feleli Felföldi elvtárs. — Aztán nehogy úgy járjunk, mint tavaly — Jelesei Naszvadi Sári, aki csak úgy ég a vágytól, hogy már táncolhasson a színpadon, — hogy készülünk, készülünk és a vegén sehol semmi! Mert így volt ez nálunk! — Jól tudják, hogy a körzeti, majd a já­rási szemlére ^készülünk és ha minden jól megy, Pécsre is eljuthatunk április 4-én — nyugtatja meg az érdeklődő lányokat Fel­földi elvtárs. ' — Milyen színdarabot tanulnak? —■ ér­deklődünk a két lánytól. — Gárdonyitól „A bor”-t.-,-. En Eszter szerepét játszom — válaszol Magdi. Pereg a nyelve a két lánynak. Megtud- julc, hogy most szervezik a zenekart. Igen sok a jelentkező. Es ami a legszebb, minden­ki saját hangszerén játszik addig, amíg a kultúrotthonnak nincs zeneszerszáma. Van gitár, citera, furulya, hegedű — milyen szép is lesz, ha régi ormánsági dalokat muzsikál­nak! Kiss elvtárs szorgalmasan gyűjti őket. Felföldi elvtárs sorolja terveit: termé­szettudományi szakkör, kirándulás Abaliget- re, — ahol a cseppkőbarlangban maga ma­gyarázza el a víz türelmes munkáját, — gép­írásszakkör, — írógépet kapnak az iskolától, szövetkezettől, tanácstól, erdőgazdaságtól, — Itézimunlui-szakkör — és már hozza is a vég vásznat, melyet nemsokára az ormánsági hímzések gazdag mintái díszítenek. Nem is olyan rég, még ürességtől kongott a vajszlói kultúrotthon. Most. Visszhangzik a vidám tervezgetés zajától, a sürgés-forgástól. Es ha a tervezgetések valóraválnak — és mi­ért is ne válnának valóra, hiszen tettrekész emberek kultiíréhségéből fakadnak, — akkor Vajszló ismét az Ormánság kulturális köz­pontja lesz. „Sárgarépa, petrezselyem, hukorfeaszár. Jaj de kényes, Jaj de büszke az eased! lány” — száll messzire az ének a Vasutas KultúrátthanbóL Mulatság van? Nem, a kul­túrotthon tánccsoportja tartja próbáját Perdülnek a táncosok, csattog a csizmaszár, suhognak a szálló szoknyák. Szekeres György táncoiktató maga is ott van a táncolok között. HÓI ezt, hol azt a lányt kapja derékon, hogy bemutassa, hogyan is kell járni a táncot. — Rábai Miklósnak, az Állami Népi Együttes műsorán már nagy sikerrel szerepelt „Első szerelem” című koreográfiáját tanulja a cso­port. A kultúrotthon együttese még 1948-ban alakult, lelkes vasutasöataldtoból. Sok-sok munka, és fáradság kovácsolta össze őket A II. országos kultúrverseny idején a pécsi közönség már megismerhette nevüket Ki­váló minősítést értek el „Kozáiroislenyi ver­bunkos” című táncukkal. 1951-ben a Dózsa gyalogostiszti iskolán is megalakult a tánccsoport, szintén Szekeres György vezetésével. Tagjai között voltak olyanok, mi' t Dezső Imre, aki előzőleg a Vasutas Kultúrotthon csoportjában szerepelt és a táficot itt sem hagyta abba. Tavaly, a III. országos honvédversenyen már komoly reményekkel indultak, A siker felülmúlt minden várakozást — valamennyi honvéd­együttes közül ők végeztek az első helyen! Az együttes munkáját azonban komolyan gátolta az, hogy nem volt elég lány. Szekeres György gondolt egy nagyot — és körülbelül egy hónapja összeolvasztotta a két együttest. Most tizenkét íisztiiskolás és nyolc „civil” fiú táncol a csoportban, a lányod; közül hat iött a tiszti iskola és tizennégy a vasutasok együtteséből. ... Osszefopódzva perdülnek a lányok. Majd a szólótáncosakra kerül sor. Könnyedén, si­mán megy a tánc. De mégsem! SaekeWÓ György megállítja őket, valamit magyaré*) majd elismételted ezt a részt. Jó már? NePü még^ mindig nem. Újra és újra próbálják * szólót. Varga Erika, az egyik szólófánccs homlokát törűlgeti. Nehéz? Nem nehéz arv nak, akj szívvel csinálja. Erika már négy«' dik éve táncol a csoportban, és ha elvégé a gimnáziumot és sikerül bejutnia az egye" t«mre, ott sem fogja abbahagyni a táncot. Hetenként tótszer tartanak próbát, egT” egy alkalommal három óra hosszat Kamo-’ iyan kell készülni, hiszen április közepén megindul a IV. országos honvédverseny. A csoport pedig nem akar rosszabb eredményt elérni, mint tavaly, vagyis — ismét elsők «■tornai; lenni! Április 4-én már fel akarnak lépni a pécsi közönség előtt is. Vannak itt mindenhonnan. A tisztítók®!^ sok és vasutasak mellett van az együtt**^ ben gimnazista és bérelszámoló, autószerelő és óvónő. Az együttes tagja Orsovszky let- yto> a megye; tanács táncszakelőadója Másik csoportban oktató, ide szórakozásból jár táncolni. Sallai Zsuzsa már menyasszony* Vőlegénye minden próbát megnéz De v#** olyan is, adói itt találta meg szíve párját. Ml az együttes sikereinek titka? Széliére« elvtárs tóit szóval válaszol: A jó, kollektíva. Az a szellem, amely igazán közösségé forrasztja össze ezt a cső" portot i.. Végéhez közeledik a próba. Elérkeztünk a befejező részhez. A fiúk-lányob ősszeíogódz-4 kodnak és felhangzik az ének: „összefolyik a vén Szamos a Tiszával, összeillik a szőke a barnával...” És valamennyien, szőkék és barnák egy a4' ránt, vidáman repülnek a pezsgő tánc forga" tógában,

Next

/
Thumbnails
Contents