Dunántúli Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-27 / 49. szám
JÍ£ípij.(itíik 'Díwpií méltó utódai Értékes hagyományunk — a népviselet Mi szép, fái szép, ml szép A ml föladatunk! Legyünk büszkék reá, Hógy színészek vagyunk. Petőfi Sándor így, ilyen elragadtatással, ilyen büszkén beszél a színész Hivatásáról". Valóban, jmily szép föladat a színművészét! Mindazt a szépet, jót, amit az írók, ’költők képzelete a valóságból kristályosított műalkotássá. ők tolmácsolják az emberek ezreinek és tízezreinek, hogy még emberibb emberré neveljék ökot. : Fenséges, hitvalló hivatás a színészet és mi, akik csak gyönyörködünk, okulunk, nevelődünk helyi művészeink munkájában, mj is örömmel és pem kis büszkeséggel állapíthatjuk meg: a Pécsi Nemzeti Színház művészei elindulták azon az úton, melyet Petőfi életével jelölt meg és Színész- da\ábail is megénekelt. Alig félesztendeje, hogy a Pécsi Nemzeti Színház felfrissített együttese és új művészeti vezetősége bemutatkozott városunknak és megyénknek. Mégis, ez a viszonylag rendkívül rövid idő is elegendő volt ahhoz, hogy megállapítsuk: a színház belső szelleme rohamosan javult és ennek nyomán nőtt a művészi munka hőfóká, siker sikert követett és művészt és közönséget soha talán még olyan egység-» be nem olvasztott a nagyszerűbbnél nagyszerűbb előadások tapstól, lelkesedéstől izzó levegője, mint ezalatt a fél esztendő alatt Mégis akadnak olyan jelenségek színházunk életében, melyeket érdemes most, e sikketek említése mellett idejekorán szóvátenni. Érdemes ezekről .szóláni azért, hogy a kezdeti hibák akadályait el- hengergetve még szélesebbre nyissuk az igazi művészet, a pártos művészet útját. Az egyik ilyen jelenség a vidéki, falusi közönség lebecsülése, Miben mutatkozik meg ez a lebecsülés? Abban, hogy a Pécsi Nemzeti Színház együttesén belül tulajdonképpen . két együttes munkálkodik. Az egyik főként az élvonalbeli színészek gárdája, a másik a fiatalabb, talán még kevésbé kiforrott művészek csoportja. Az első csoport Pécsett szerepel, nem jár .,tájra”, azaz vidékre. A másik viszont csak ritkán, főként kél bemutató között jelenhetik meg a pécsi színpadon, egyébként faluról-falura jár és kicsiny kultúrotthonokban. rosz- szul fűthető és világítható kul- túrijázakban szerepel. A színház művészeti vezetői: Majercsik Rezső elvtárs. igazgató és Lendvay Ferenc rendező azzal okolják meg a társulat kétfelé osztását, hogy az élvonalbeli színészeket kímélni kell az utazás fáradalmaitól, á, meghűléstől, a nehéz vidék! túráktól. Ez az indokolás azonban nem állja- meg a helyét. Elsősorban azért nem, mert a falu népe joggal kívánja látni a Kossuth-dijas Szabó Samut, a csengőhangú Kovács Annit, a .tehetséges Péter Gizit, Boross Jánost, Bánáti Ferencet, Bússá Évát és a többieket. Másodszor azért nem helytállóé? az érvelés, mert ha az élvonalbeli színészekre vigyázni kell. akkor ugyanezt a kirnélztet megérdemelnék a fiatalabb, kezdő színészek is. Végül és legfőképpen azért nem igaz a színház vezetőinek érvelése, mert semmiféle veszélyt sem rejt magában a tájszínház, a vidéki szereplé? Ezt maguk az élvonalbeli színészek bizonyítják. Bizonyítják azzál, hogy amíg a színház vezetői féltő gonddal óvják őket a vidéki utóktól, addig ők maguk vidáman járják a megyét, hideggel, fáradtsággal nem törődnek és mint k,maszek-brigádok” vagy mint a műsoriroda brigádjai szerepelnek, méghozzá nem is kevésszer. — de nem 12 forint napidíjért, hanem ennek sokszorosáért. Hosszúhetényre, Mohácsra, Bolyba, Mágocsra, Szászvárra, sőt még Kaposvárra is eljutnak ezek a brigádok és busás Összegekért szívesen szerepelnek, a színházban pedig joggal aúgalódmak a fájszínház. tagjai: Ment Ián, akiket a vezetőség óv a vidéki szerepléstől, azok nyaikra-fóre járnak mégiscsak vidékre és nemegyszer lebecsülik a tizerukétformtos színészeket. Nyilvánvaló, hogy ez a hangulat egészségtelen, elvtársiadén légkört teremt a színházban és akadályozza a művészi munkát is. A „maszek-brigádok” működése felébresztette a minden áron való pénzszerzési törekvéseket. — Ezek a brigádok külön szervezőkkel dolgoznak és hovatovább, Bossányi Ferenc szervezőtitkár többet törődik a brigádok műsorainak, előadásainak megszervezésével, mint a színházi . Munkával. Ezek a brigádok kijátsz- szák a Magyar Népköztársaság törvényeit. Előírás az, hogy színészcsoportok csak a műsoriroda kiközvetítésével szerepelhetnek. De mi történik? Az, ami február 16-án történt Hosszúhetényben, hogy a sok közül csak egyetlen példát említsünk. A brigád irat egy kikérőlevelet a tanáccsal, a műsoriroda egy előadásra e -kikérőlevél alapján ki is közvetíti a kultúrotthohnak a színészeket. Igen ám, de a brigád egy előadás helyett kettőt rendez. A teljes bevételt, pedig a brigád magához veszi és felosztja tagjai között, ahelyett, hogy a kultúrotthoné lenne a bevétel és a művészeket á kultúrotthon díjazná — természetesen a kollektív szerződés előírásai szerint. A kultúrott- honnak legfeljebb a bevétel 5—10 százaléka jut (Hosszuhe- tényben még ennyi sem jutott) és nem egy alkalommal a kultúrotthonigazgatónak odacsúsztatnak még külön 5 százalékot. Ez pedig nem' más, mint adócsalás, a törvények kijátszása, megvesztegetés — minden, csak nem szocialista színjátszás! A Csárdásfcjrálynőt ilyen „alapon” játszotta Baross János, Szabó Samu, Péter Gizi, Takács Margit, Kovács Anni és a többiek Kaposvárott, Mágocson, Hosszúhetényben és még sok más helyen, mindenütt felosztva maguk között a tiszta bevételt és legtöbb helyen at engedélyezett egy előadás helyett többször szerepeltek. A következmény: ezek a művészek . nem szívesen mennek 12 forintért tájra, nem szívesen mennek hivatalok tiszteletdíjért szerepelni a műsorirodának. és a kultúrotthon- igazgatók egvrésze (akik a .maszek-brigádoktól” 5 százalékot kapnak), nem szívesen támogatja a tájszínház és a műsoriroda hivatalos rendezvényeit. Egy másik. legalább ilyen súlyos következmény: ezek a művészek nem szívesen vagy egyáltalában nem vállalnak társadalmi munkát semmiféle n?gy országos, megyei. vagy városi megmozdulás kor. Az MNDSZ tízéves fennállásának megünneplésekor például. lasszóval. kellett színészt keresni, . aki fellépett volna eeen az ünnepélyen — mert nem fizettek érte. Pedig az a megbecsülés, mellyel a nép állama körülveszi a színészeket, az az anyagi, és erkölcsi megbecsülés, melyben lépte-n-nyomon részük van, erkölcsi kötelességükké tenné, hogy necsak anyagi juttatásért, de szívük szavára is részt vegyenek népünk nagy ünnepein. Eltűnőben van a művészi szerénység. Az MNDSZ egyik funkcionáldusát például egészen egyszerűen nem engedték Majercsik elvtárshoz. Elképzelhető ez? Akár igen, akár nem, így történt. Pedig az MNDSZ városban és falun sóik hívet, sok nézőt hozott már a színháznak. És így nemcsak szerénytelenség, nemcsak felháborító eset, hanem hálátlanság is, hogy az eset megtörténhetett. De amit színpadon A népnek hirdetünk, Ne hazudtolja meg A cselekedetünk. Ha meg nem tesszük azt, Ami föladatunk: Akkor gyalázat ránk, Színészek nem vagyunk! Petőfi szavainak igaza még ma is igazság és igazság lesz mindaddig, míg színészet lesz, míg ember él a földön. Márpedig a művészek, a mi pécsi művészesmk nem pénzhajhászást, nem hivalkodást, nem nagyravógyást, nem a törvények megszegését, nem az áldozatvállalás megvetését, nem a hálátlanságot hirdetik a színpadon. Egyesek viszont cselekedeteikben ezt teszik. A mi színészeink büszkén vallják magukat a fáradságot, esőt, hideget, zivatart és szegénységet hősiesen vállaló, viselő Déryné és szímészfársai utódjainak. Egyesek viszont cselekedeteikben nem ezt teszik. A mi szírsésaeimfc kivétel nélkül a nép színészeinek mondják magukat, Egyesek viszont — mint a felsorolt példákból láthatjuk, — cselekedeteikben nem állják szavukat. Vajon csak ők, a „maszekbrigádok” tagjai a hibásak? Nem! Nemcsak ők a hibásak, és nem elsősorban ők hibásak. Hibás a színház vezetősége, mely látta ezeknek a hibáknak a feltörését, de semmit sem tett ellenük. Vajon miféle gazda az, akd nem törődik az erősödő vetés sorai közt burjánzó gyommal? Vajon milyen gazda az, ak} hagyja nőni, tenyészni a gyomot, bízva abban, hogy elpusztul úgyis maga-magától? Nem! A gyom nem pusztul el, a gyom szívós, erős, gyakorta elnyomja a kultúrnövényt, amely mellett terem. És mi azért tesszük szóvá ezeket a káros jelenségeket, hogy a színház vezetősége, a népművelési minisztérium végre észrevegye, tevékenyen észrevegye art, amit eddig csak szemlélt, de ellene semmit sem tett. A felsorolt hibák kezdeti hibák még. Igazán veszélyesekké csak akkor válnának, ha végleg gyökeret verne a színházvezetésben az az elhatározás, hogy fenntartják az eddigi tájegyüttest és belső együttest. A hibáik csak akkor nyomnák el a dúsan viruló eredményeket, ha a pártszervezet továbbra is tétlenül, öl- beejtett kézzel nézné a pénz- hajhászó, nemegyszer törvény- sértő néhány ember — elsősorban szervező —- tevékeny- sósét. Igen, a színhózvezetésnek sorompóba kell állnia, csakúgy, mint a pártszervezetnek! Elsősorban beszélgetni kell a művészekkel. Beszélgetni kell velük nagyszerű művészi feladataikról, beszélgetni kell velük arról a kultúréhségről, ami városban és faluban a színművének felé hajtja az egyszerű emberek ezreinek és tízezreinek, százezreinek a szívét, beszélgetni kell velük a múltról és a jelenről, az or- szágépítő feladatokból rájuk háramló részről, beszélgetni arról, hogv mit vár ma a színészektől, " Petőfi és Déryné utódaitól és zászlóhordozóitól a párt, az ország, a nép. Ez a munka egyik fele. A másik pedig az, hogy a törvénytelenségek elkövetőivel szemben szűnjék meg az elnéző magatartás. Majercsik elvtárs ne mentegesse a megtévedt vagy tudva törvényt- sértő tagoltat, szervezőket! Van fegyelmi szabályzat, van ügyészség, van megfelelő fórum, ahol felelősségre lehet vonni az adócsalókat, a rende- ietek kijátszóit, a vesztegetőket éppen úgy, mint a megveszteget tetőket. A törvényesség nem védi, de sújtja a törvénytelenségek elkövetőit! Van-e ereje színházunk vezetőségének, pártszervezetének és tagságának ahhoz, hogy meg feleljen ezeknek a feladatoknak is? Bátran és bízón mondhatjuk: van ereje! Ahol olyan tisztult, magasztos formában jelentkezik az igaz művészet, mint a ml színházunkban, ott sokkal hatalmasabb feladatokra is rendelkezésre áll elegendő erő. Ha a színház művészei, vezetői, technikai sze- mélyziefe, párttagok és párton- kívüliek összefognak — a párt szervezet és az igazgatóság vezetésével leküzdhetik a hibákat, hogy azoknak nyoma sem marad. És a színház még az eddiginél is biztosabban folytathatja útját a Petőfi által jelölt úton. «ABAMI LÁSZLÓ Beszélgetés dr. Kodolányi Jánossal — séget alkotott, mint később és ennek következtében , . egységes állásfoglalása is volt a világ jelenségeivel kapcsolatban. A nép mindig magához formálta viseletét, annak nemzeti, jegyeit mindig érvényre juttatta. Tehát, a népviselet nemcsak külső- ség, hanem a nép egy rétegének kifejezési formája. kön' például álig van hely ebben az időben, ahol ne lenne valami díszítése. A fokozódó kizsákmányolás azonban megállította a teljes kibontakozást. Megindult a polgárosodás. A kulákosodó paraszt elhagyta viseletét, mert i0Ve~ kezett a városi polgársághoz igazodni. A szegényparasztság pedig gazdasági okok miatt volt kénytelen levetni viseletét. ' ■■ A régi hosszuhetéxiyi népviselet egyik ., ., A jobbágyság legszebb része a fekete selyemkendő, dejen tilos volt a VIamelyet tenyérnyi széles csipke díszít, \e*. díszítése. A ka- Fejrevalójukat apró viaszrózsákból, fiit- a te?íl' terekből, csipkékből állították össze. ,, kifejlődése színesítette a népviseletet papjainkban egyre többen ti és többen foglalkoznak a népművészet és ezen belül a népviselet kérdéseivel. Mi is hát valójában a népviselet? Dr. Kodolányi János múzeum- igazgató így foglalta össze a népviselet lényegét és tartalmát: — A népviselet az a ruhaforma, amelyet a nép saját Ízlése szerint, évszázadok alatt kialakított. Ez a megállapítás legfőképpen a parasztság viseletére vonatkozik, ugyanis a parasztság sajátos társadalmi és gazdasági körülményei folytán csaknem a múlt század végéig maga termelte és állította elő ruházatának anya gát is. Azok a népviseletek, amelyeket ma ismerünk, nem olyan régiek, mint azt általában gondolják. A ma feltalálható formák a múlt század közepe táján alakultak ki. Ezeknek alapjai, elődei az ősi népviseletek, voltak, melyek felderítése nehéz munkát jelent. Ugyanis tárgyi anyag nem maradt, a kutatásokat csak leírások alapján végezhetjük. Ezek a leírások szőkébb elhatárolást nem adnak, csak annyit tudhatunk meg belőlük, hogy ilyen egy-egy népviselet, és érvényre juttatta a díszítés művészetét. A matyó szűrö— Ma a népviselet a hagyd' mányokhoz való ragaszkodást jelenti. A felszabadulás edit lehetőségek a viselet fejlődésében is új helyzetet teremtettek. Mai társadalmunkban te hát új szerepet kap a népet1 seiet. A társadalom átalakulóé sával a viselet is alakul. az átalakulás náluW helyes irányban W lad. Bizonyítja hogy a valódi h-jj értékek és a nemzed jegyek megtartása* Hvül, új, mai éTM kék kerülnek népvise léteinkbe. Azért P®” dig, hogy a népv^r let ünnepi ruha le> gyen mepi ruiup • , — széleslúot* moz galmat kell ín& A valódi értékek megtartása mellett lehetett ma is kapható anyagokból varrják ru- mélyebb hajukat a hosszúhetényiek. Fekete bárrészleteket nem ismerhetünk Sony helyett rózsás kasmirszeJknyát vimeg. sclnek. A drága solyemkendőt fel váltótA kapitalizmus kialakulása ta a pruszlik. Fejrevalójuk is rózsás előtt egy-egy község, vagy vi- kasmirkendő. Megmaradt a hímzett dék sokkal inkább zárt közös- könnyű, feliér ing és a bötkös harisnya! tani. Ezekután dr. Koa^ lányi János elmond ta, hogy jelenleg jJJ ormánsági népvis^f történetével kozik. Az Ilyen gyű müvek leginkább az ünnepi visel®* dolgozzák fel. ^re\ ismertetik az egV* korosztályok tét. valamint a sadalmi különbsége* megnyilvánulását ruházatban. Az a ® ja, hogy felkutatja még fellelhető, a m'- század közepe anyagot és történe mi alapon szemlél0* a mai követeimért!1* nek megf eleiden, &oV gozza fel az Orráéi ság népviseletét. ‘ Régi pécsi szállodák ... A Nádor szálloda A régi Pécs életében érdekes színfoltokat jelentettek a szállodák, beszálló vendéglők, kávéházak, ahol a más városból érkezők utazási fáradalmaikat kipihenhették. Az utasok sokszáz kilométeres körzet bői kocsin érkeztek a városKílencven évvel ezelőtt Pécsett hat szálloda biztosított éjszakai nyugalmat az utazóknak: a Nádor, az Aranyhajó a Mátyás Királyi a Hétfejedelem, a Magyar Király és a Korona üett , a Széchenyi téren W 58 szobás Nádor-szálló, őrt® Pilch Andor tervei, steHP épült, az 1845 körül épült ■, gi Nádor-szálló és kávé®1®' helyén. Az 1860-as években * tefi Kossuth Lajos utca és Ibarfü rt Dolores utca sarkán épült ‘ Magyar Király szálloda, egyemeletes volt, és kávéhát zal kötötték egybe. . A mai Bein utca, Baj®3, részén — ahol most a jneSv tanács oktatási és népművel® osztálya van— állt egykor Vadember-szálló, az és’trt nyugati részen pedig a Mátijl Király-szálló. Ez utóbbi eí régi beszálló vendéglő hel>rí az, 1830-as években épült 1919-ben bontották le. Igen W togatott volt jó konyha! miatt. Az Aranyhajó-szálloda a 31,1 Kossuth Lajos utcában (v0 Király utca) 30. szám at» volt. Húsz szobából állott ! központi fűtéssel működött. > a szálloda az értelmiség ta-» kozó helyeként szerepelt. . ba. Az első vasútvonalat, a Mohács-pécsit csak 1857-ben épí tették. A Pécs—barcsi vasút 1867—68-ban, a Pécs—budapesti 1882-bein, a Pécs—dolnji —miholjáci 1897-ben, a Pécs—, bátaszéki 1912-ben és a Pécs— Harkányfürdő—drávaszabolcsi vasútvonal pedig csak' 1914- ben nyílt meg. Amikor a vasúti közlekedés megindult, az érkező utasokat az állomáson a szállodák omnibuszai várták. Az omnibuszok oldalán németnyelvű feliratok voltaik: Goldenes Schiff, König Mathias, König von Ungarn stb. Az omnibusz nyitott, széles kocsi volt, amelye^ két ló ‘húzott, a bakon pedig a kocsis mellett a szállodai szolga ült. Az omnibuszban mindössze nyolc—tíz személy fért el és a vasútállomás előtt a szállodai szolgák egymással versengtek, ki tud több utast biztosítani «zállnrtája részéra, A Korona szálló A V;ulászkürt szálló A szállodák közül egyik legrégibb a szigeti külvárosban a mai Doktor Sándor utcában lévő Korona-szálló, amelynek légi tetőzetét nemrég javították meg. Ez a szálloda és vendéglő a XVIII. század nyolcvanas éveiből való és egy régi beszálló kocsma helyén épült Hajdanában itt volt a Tolna— Pécs—Szigetvár közt közlekedő gyorskocsi állomása. A szállodák közül kieulelke- j épült a Pannonia-szálló, ah Pilch Andor tervei alaP készült. A mai Kossuth tí a Citrom utcával szembet1 Vadászkürtszálló, a Rét, 1 sarkán a Vasúti szálló, a téren a Baranya-szálló. A régi pécsi szállodák idők folyamán megszün Közülük ma már csak a dór és a Pannónia szál) működik
