Dunántúli Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-27 / 49. szám

DUNÁNTÚLI VILÁG PROLETÁRJA! ECYEfÜLJETEK] MAI SZAMBÁN: Megkezdődött a IV. magyar békekongresszus (1—2. o) — A komlói bányászok hősi harca a februári terv teljesítéséért (2. o.) — Adenauer éjszakai ülésen akarja megszavaztatni a mi­litarista párizsi szerződések ratifikálását (3. o.) — Nemzetközi szemle (3. o.) — Élüzemek a felszabadulási versenyben (4. o.) — A jövő a termelőszövetkezeteké (ö. o.) BA BANYA MEGYEI BI TOTT/A'G A'NAK LAPJA Xn. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM ARA 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1955 FEBR. 21 Színvonalasabb népművelési munkát! (Sz. M.) Pártunk és kor­mányunk egyre több figyelmet tordít a népművelésre. Ezt bi- ^nyítja a kultúrmunkások Okozott megbecsülése is. A togutóbbi időben számos me- B*i kultúnmunkásunkat érte magas kitüntetés. A népmű- valés növekvő fontosságának tole a járási népművelési cso­kitok létrehozása és nem tolsósorban az Igen jelentős anyagi támogatás. Növekszik 5 dolgozó nép életszínvonala ezzel együtt a kulturális fények. Tisztázottabb nézetek 5®' foghatunk feladataink el­őzéséhez, két fronton harcol­ni elsősorban az egyre erő­dben jelentkező kispolgári, tobboldali nézetek, másrészről a k>k kárt okozó szektáns me- tovség ellen. , A fő tüzet a jobboldali el­állás ellen kell Irányítani, vhely ma sokféleképpen jelent Őfk a népművelés területén. p®gtaláljuk ezt az ellenséges ,r®nyzatot a kószáló maszek- ?dgádok műsoraiban, a kleri- ?Y’s befolyás növekedésében; .válkozhatunk a kulákok fon- ?°rlataival a gazdakörökben i* mindenekelőtt megimutatko- r® ez a jelenség abban, hogy rpesek a kulturális tevékeny­ét függetleníteni igyeksze- 2®* a párt és a kormány, a jP'gozó nép előtt álló gazdasá- és politikai feladatoktól. . “la a mozitól az ezüstkai á- j-05 gazdatanfolyamokig rain- Ő eszközzel és minden erő- jj a művelt, sokoldalú, hazá­ig szerető falusi ember kiala- h'ásán kell munkálkodnunk. * a feladat minden tömeg- ^rvezet munkájában feüen- /‘ést hozhat és hoz is. Min- ő kulturális imézménv ösz- ,;®hanaoltan a falusi maradi­ul leküzdése érdedben kell. harcoljon. Ebben az ■Rüttesben a munka orosz- ‘irésze a népművelési báló- «toa vár. Ennek munkáiét ""sorban azon mérlük, ho- segítik a töme^szervera- kulturális tevékenységét. J** baltósziiak” megerősödése uDárt és a tömegek kapcsoln­ak megerősödéséhez vezet, j. bénművelés fgv is segíti a határozatainak végrehaj­tat. ^’hdenekelőtt meg kell qjjbtetni az isme-etteriesztés ahvagoltságát. Hosszabb táv -dolgozó, alapos ismereteket a dolgozók érdekeltségére előadásokra és tanfolva- j/kra van s/fjkség. Kevesebb, í, jobban előkészített, színes Ő'ekes, szemléltető esz­ekkel gazdagon élő. magas vjbVonalű ismeretterjesztést mJ" tőlünk a fa’u néne. Oivan c.adékat kell kiküldenünk a 'W’^ba, irénesek a tu­(|jjénvtalan idealizmus, az nacionalizmus, a meffk«- tfii dett szokások s babonák leküzdésé ne. pk'k a falu “ben felmerülő kérdésekre magávalragadó előadókészség­gel, nagy nevelőerővel, tudo­mányos alapossággal, egysze­rűen és közérthetően képesek válaszolni. Olyan művészeti tömegmoz­galomra van szükség, amely a művészet minden ágára kiter­jed, amely megújítja népi szin játszásunkat, fellendíti a tán­cot, az éneklést, a bábozást, épitve a felgyújtott népművé­szeti anyagokra, hagyományok ra. Folytatni kell tudományos színvonalon a néprajzi gyűjtő munkát. Fel kell használni a kedvelt és bevált társas alkal­makat, a fonót, a „játszókat” és a többi hagyományos kö­zösségi szórakozási formát, ar­ra kell törekedni, hogy az önkéntesség és az öntevékeny ség alapján nemcsak a külön­féle kultúrversenyek lázában égve dolgozzanak csoportjaink. Necsak a színpadi szereplés jelentsen hajtóerőt, hanem el­mélyült -készülődés alapozza meg a csoport-tagság politikai és szakmai műveltségét. Olyan közösségi életet alakítsanak ki csoportjaink, amely példa az egész falu számára. Segítsék elő, hogy a falu forrjon össze végleg dalaival, táncaival, népművészete egészével. A községpolitikai tervek igen sok helyen vették terv­be kultúrotthon létesítését; ez évben igen csekély az állami hozzájárulás mértéke, ezért, túlnyomórészben a dolgozók áldozatkészségére, társadalmi munkájára kell támaszkodni. A meglévőt kell erősíteni, csi­nosítani. a tat-talmi munkára, a szakkörök életteli foglalko­zásaira kiéli nagyobb gondot fordítani! Főleg a mezőgazda­sági szakkörökre vár nasv sze* rep. Legyenek a termelési bi­zottságok. a mezőgazdasági ál- landóbizottságok kísérleti tele­pei az úi agroferhnikai mód szerek népszerűsítői. Gazda­kört, olvasókört ott kall első­sorban létrehozni, ahol élő hagyománya van, vagv ahol nincs kultúrotthon, vagy ne­tán a meglévő kultúrotthon nem kénes kielégíteni már a megnövekedett igényeket. Mindez nem könnyű feladat és szükséges hozzá a népmű­velési hálózat nolitikai és szak mai színvonalának szüntelen eme’éío> az állandó mén vés továbbVénzés. Az eredménvoc munkához azonban minden ténvezö rendelkezésre áll. A falusi kuHúrmunka na- ranesnnki posztjain kinróbált nevelők állnak, hivatásukat mélységesen szerető és mély­séges felelősséggel végző szak­emberek. Segít minket a Szov­jetunió ezer tapasztalata, pár­tunk, népünk bizalma. Előt­tünk a sok nehéz, de szépsé­ges feladat, a barátsági hónán, az ország felszabadulásának méltó megünneplése. A cél vi­lágos: a falusi kultúrélet fel­lendítésén kell elsősorban munkálkodnunk. ^ szénbányászati trösztök ?e*en»ik ^■februárból mén két nap van hátra. A városversenyben tj- Pécsi és komlói szénbánvászati tröszt dolnozói most mJn- i>C. elkövetnek, hogy megelőzzék egymást.. Szombat reggel a leiío,‘>!í vezettek. A pécsi tröszt öt o.hváia közül csak egy nem navi, egy pedig havi előirányzatát. kl^e0yénk bányaüzemeiben február 25-én s eredményeket érték el: k. \ü^s-akna az alábbi száza­akna napi havi Komló napi havi 96.4 101.8 1-es üzem 106 7 105 4 109.1 105.7 Il-es üzem 106 1 99 1 101 5 101 4 1 Il-as üzem 96 1 101 3 101.6 99 9 Szászvár 98 3 99 5 101.1 1045 Béta-akna 102.1 101.7 102.1 102.6 Tröszt 100.8 97l Megkezdődött a IV. magyar békekongresszus $záz és száz ünnepi ruhába öltözött asszony és férfi, — fiatalabb és idősebb, — üzemi munkás, egyetemi tanár, dolgozó paraszt, pap, háziasszony és katona, diák és kisiparos, az ország minden részéből jött dolgozók igyekeztek szombaton délután az ünnepi díszt öltött Sportcsarnokba. Bent a teremben az elnöki as2rtal előtt sorakoznak az alá­írások, a magyar nép békeakaratának bizonyítékai. Száz és százezer aláírást hoztak a küldöttek. Elszánt tiltakozást az atomháború ellen, leveleket, üzeneteket, békealbumokban, bé­ketarisznyákban ezer és ezer munkahőstett írott bizonyítékait, amelyek mind-mind arról beszélnek, hogy az üzemek munká­sai, a mezők dolgozói, a laboratóriumok tudósai mindennapi tetteikkel is kifejezik, hogy békét akarnak, a békéért -dolgoz­nak és a béke nagy ügyéért készek minden áldozatra. Az egyszerű emberek hétköznapi tetteire, következetes, céltudatos munkájára épül fel az a szilárd gát, amely útját állja a há­ború megszállottjai romboló erőinek. A Himnusz elhangzása után Szöczei Sándor Kossuth-díjas kovács lépett az elnöki emelvényre és javaslatot tett a IV. magyar békekongresszus elnökségére. Az elnökség tagjává választották Andics Erzsébet Kossuth- díjas akadémikust, a Béke Világtanács tagját, az Országos Béketanács elnökét, Benjámin László Kossuth-díjas költőt, Bereczky Albert református püspököt, az Országos Béketanács elnökségének tagját, dr. Beresztóczy Miklós vikárius, eszter­gomi érseki helynököt, az Országos Béketanács elnökségének tagját, Bölöni György írót, az Irodalmi Alap igazgatóját, Ma­gyar Pen Club elnökét, Bugár Jánosnét, az Országos Béketa­nács titkárát, dr. Czapik Gyula egri érseket, Czeyda-POmmer­sheim Ferenc sebészfőorvost, a Magyar Népköztársaság kiváló orvosát, Csetreki Pál derecskéi egyéni gazdát, Csikesz Józsefnét, a budapesti pártbizottság titkárát, Csók István Kossuth-díjas festőművészt, a Magyar Nép­köztársaság kiváló művészét, Dobi Istvánt, az Elnöki Tanács elnökét, Dörnfeld László szabómestert, Fábián Mártonná Tolna megyei egyéni gazdát, Gillemot László Kossuth-díjas egyetemi tanárt, a budapesti műszaki egyetem rektorát, Gosz- tonyi Jánost, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezető­ségének titkárát, Gázon Gyula Kossuth-díjas színművészt, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művészét, Hajdú Gyula egye lu Anna-afcnai bányászok 86, a nagymányokiak 103.9, a 109.9 százalékra teljesítették tervüket, temi tanárt, a budapesti békebizottság alelnökiét, dr. Heven Lajost, a Magyar Izraeliták Országos Irodájának elnökét, Ho~ vodzák István szolnoki állami gazdasági igazgatót, Jánossy Lajos Kossuth-díjas akadémikust, Jenei Lajos Kossuth-díjas olvasztárt, Kárpáti Sándorné kispesti háziasszonyt. Kelen Bé- lát, a Magyar Szovjet Társaság főtitkárát, dr. Kiss Ferenc Kossuth-díjas professzort, a Magyarországi Szabadegyházak Szövetségének elnökét, Kisfaludy-Strobl Zsigmond Kossuth-díjas szobrászművészt, a Magyar Népköztársaság kiváló művészéti Kodály Zoltán Kossuth-díjas zeneszerzőt, alcadémikust, Kovács Pál kardvívó olimpiai bajnokot, Lőcsei János Kossuth-díjas főmozdonyvezetőt, Lukács György Kossuth-díjas akadémikust, a Béke Világtanács tagját, Mekis József Kossuth-díjast, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnökét, Mészáros Ági Kossuth-díjas színművésznőt, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét, Mészáros József Kossuth-díjas tatabányai bányászt, Mihályfi Ernő újságíró, népművelési miniszterhelyettest, Ná- nási László újságírót, a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságán nak tagját, Németh Gyula akadémikust, Ormai Arpádnét, a Hazai Fésüsfonó és Szövőgyár Kossuth-díjas szövőnőjét, Péter János református püspököt, a Béke Világtanács tagját, Rónai Sándort, az országgyűlés elnökét, Rusznyák István Kossuth■> díjas orvosprofesszort, a Magyar Tudományos Akadémia elnö-> két, Sőtér István Kossuth-díjas írót, az irodalomtudományok doktorát, Schulek Elemér Kossuth-díjas akadémikust, Szabó István, altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettest, az Orszá­gos Béketanács elnökségének tagját, Szabó Pál Kossuth-díjas írót, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökét, Sza­bolcsi Bence Kossuth-díjas zenetudóst, akadémikust, Szilágyi Albert gyulavári egyéni gazdát, Vass Istvánnét, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének elnökét, Veres Péter Kossuth* díjas írót, a Magyar írók Szövetségének elnökét, az Országos Béketanács Elnökségének tagját, Vető Lajos evangélikus püspököt, az Országos Béketanács tagját, Wolf Johanna főmér nöknőt, az Országos Béketanács tagját. Miután a megválasztott elnökség tagjai elfoglalták helyü­ket az elnöki emelvényen, Kisfaludy-Strobl Zsigmond Kossuth díjas kiváló művész nyitotta meg a kongresszus tanácskozását. • Kisfaludy-Strobl Zsigmond elnök üdvözölte a kongresszust, majd javaslatot tett a békekongresszus napirendjére, amelyet a kongresszus egyhangúlag elfogadott. Andics Erzsébet elvtársnő beszéde Tisztelt Békéje on gresszus! Kedves Elvtársak! Alig több mint két esztendő választ el bennünket a magyar békeharcosck legutóbbi orszá­gos seregszemléjétől, a III. magvar békekongresszustól. Az azóta e’telt idő bővelkedett nagyjelentőségű események­ben. Ezt az időt mindenekelőtt a béke és a háború erőinek rendkívül erős összecsapása éles küzdelme jellemezte. Az elmúlt időben egymást érték a háborús provokációk, a há­borús uszítóik veszedelmes csel szövései. De ez az események! nek csak az egyik oldala. A másik oldala azonban azt mu­tatja, hogy a szervezett béke­mozgalom mélyre eresztette már gyökereit, a népek mind erőteljesebben felsorakoznak a béke ügye mellett. Ez az elmúlt esztendők mérlegét a béke erőinek a javára billen­tette. * A népek mnd erőtel esebben felsorakoznak a béke ügye mellett A békemozgalom előretöré­sének és sikereinek jegyéber folyt le 1953 nyarán a szá­munkra, magyar békeharcosok számára különösen emlékeze­tes, a Báke Világtanács buda­pesti ülése. Ez az ülés elindította azt a nagy világmozgalmat, mely az egyes országok között fel­merülő ellentéteik békés tár­gyalások úl.án va’ó rendezé­sét tűzte ki céljául. A tárgya­lások eszméjének első nagy győzelme az 1953 júniusában Panmindzsonban • aláírt koreai fegyverszüneti megállapodás volt. A tárgyalások elvének térhódításáról tanúskodott a berlini négyhatalmi értekezlet 1954 januárjában, majd a gen­fi konferencia. amelv vé'Set vetett a nyolc évig tartó indo­kínai háborúnak. Mindennek eredményekép­pen a Bake Világtanácsnak 1954 végén Stockholmban le­folyt ülése jogos megelégedés­sel állapíthatta meg: „A világ hangulatát megváltoztattuk... munkánkat elsőízfben nem kí­séri baljós ágyudörgés és bom­barobbanások zaja. Ez a béke minden hívének érdeme." Mindezt, a béke hívei nehéz küzdelmek árán, az agresz- szív erők sorozatos támadá­sainak visszaverésével érték el. A népek nagy béke világ­mozgalma már túlnőtt azon a fokon, amikor zsarolással ijesztgetésekkel fékezni, vagv gyengíteni lehetett. A népek­nek volt ai'kalmuk meggyőződ­ni közös fellépéseik nagy át­ütő erejéről, A növekvő ve­szély _ csak fokozza a népek 'berségét, felelősségtudatát és elszántságát, egyre inkább ‘alpraállítia és egységbe ko­vácsolja őket. Szemléltetően mutatja ezt az a visszahatás, amit a Nyugat-Németország i't rafelfegyverzésére irányuló törekvések keltettek a népek ben. Ha van nép, amelynek min­den oka megvan arra, hogy tíz körömmel is megakadá­lyozza a nőmet rablók hata­lomra jutását, úgy ez a mi népünk! „Nem nyugszunk be’e a német militarizmus feltámasztásába!" ÍN egy taps) — Ez volt az alap hangja a múlt év december 9- én, itt a Sportcsarnokban több ezer ember részvéteiévé? le folyt tiltakozó nagygyűlésnek és annaik a felhívásnak, amelv lyel ez a nagygyűlés fordult az egész magyar néphez. Ez: visszhangozta az egész ország A Béke Világtanács leguiób- bi stockholmi ülése végsőkig menő elszánt harcot hirdetett a nyugatnémet újrafelfegyver- zés bűnös terveinek megaka­dályozására. A világméretű aláírási mozga’om minden eddiginél eredményesebb lesz A szovjet delegáció már a stockholmi tanácskozásokon felhívta a világ figyelmét a nyugatnémet újrafelfegyverzés problémáiénak egy új, külö­nösen veszélyes oldalára, neve­zetesen arra, hogy az ameri­kai és angol imperialisták a nyugatnémet hadsereget atom ’egwerekkel akarják ellátni. Az. események igazat adta« a stockholmi tanácskozáson el hangzott figyelmeztetésnek. Az Északatlanti Szövetség kato­nai tanácsa ravaszul álcázott formában olyan döntést hozott amelv egyenlő értelmű az atomfegyvereik törvénvesítésé- vel és az atomháború kirob­bantását célozza. A ncpek ellenállásának új lendületet adott a felisme­rés, hogy a Wehrmacht újjá élesztőse nem Jelent keveseb bet, mint atomháború elő­készítését Európában és az egész világon. Az egész emberiség ellen irá nyu’ó merényletre a nemzet­közi békemozgalom a-Béke Vi- lágtanács Irodája kibővített ülésének sürgős összehívásával felelt. Az Iroda ez év január­jában tartott ülésének napi­rend] én címnek megfelelően két kérdés szerepelt: az Észak- atlanti Szövetség Tanácsának atomháborúra való előkészüle­tei és Nyugat-Németország fel fegyverzése. Az iroda ülésén elhangzott felszólalások híven visszatük­rözték azt a nyugtalanságot, amely az egész világra kiter­jed, és azt, hogy egy európai atomháború mindenekelőtt a nyueateurópai országokra ütne vissza. Az egész világon harcolnak az asszonyok a tömegpusztító fegyverek eltiltásáért. A Nem­zetközi Demokratikus Nőszö­vetség még ez évben összehív­ja az anyák világkongresszu­sát. Szerte a világon a tenmonuk leáris fegyverek használata el­len harcol az ifjúság is: életét, lövőjét véd fim ez i. A Béke Világtanács Irodá­iénak kibővített ülése százmil­liók meggyőződésének adott kifejezést, amikor nagyjelen­tőségű nyilatkozatában leszö­gezte: „Németország újrafel- fegyverzése és az atomháború törvónyesftése szorosan össze­függ egymással Mindkettő ugyanannak a politikának a gyümölcse, annak a politiká­nak, amelynek alapja a világ szétszakítása két tömbre”. A Béke-Világ tanács Irodá­jának kibővített ülése százmil­liók óhajának, törekvésének adott kifejezést, amikor elhatá­rozta, hogy a fenyegető ve­szély elhárítására új, minden eddiginél nagyotíbarányú alá­írásgyűjtési mozgalmat indít. És ezzel világszerte megkez­dődött az új, nagy aláírásgyűj­tési mozgalom, amely sok te­kintetben hasonló az tOjO-ben ugyancsak Stockholmból elin­dított mozgalomhoz, öt év alatt sokat tanultak a népek, gya­rapodtak tapasztalatokban, nö­vekedtek erőben és öntudat­ban. Éppen ezért minden kilátásunk megvan arra, hogy e nagyszerű, a legfőbb emberi érdekekért folyó világméretű aláírási mozgalom minden eddiginél hatékonyabb és eredménye­sebb lesz: cáfolhatatlan bi­zonyítéka lesz az emberiség, a haladás, az élet erejének. A haladó imperialista rend­szer végvon aglásában — mi­közben görcsösen ragaszkodik a fennmaradáshoz — kész a legnagyobb háborús katasztró­fába taszítani az emberiséget Ez a kivénhedt, embertelen, rabló rendszer a népmiltiók vérétől várja megif jodását. Embertelen és kába remény ez, amit a történelem már elő­re kudarcra ítél. Korunk nem az imperialista rablók és nép- elnyomók érvényesülésének és diadalának, hanem a népaka­rat érvényesülésének és diada­lának kora. (Taps.) Az impe­rialista rablók nem fogják maguk alá gyűrni a népeket! A népek állják a harcot! Áll­ják, mert fennmaradásukról, fejlődésükről, magáról az élet­ről van szó! Nem fogják meg­adni magukat, mert előttük a felszabadult népek biztató pél­dája. mert segíti őket a kom­munizmust építő Szovjetunió kitartó, minden áldozatra kész, hősies és bölcs békepolitikája. (Nagy taps.) (Folytatás a 2, oldaton)

Next

/
Thumbnails
Contents