Dunántúli Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-26 / 21. szám
mÁcmoLETÁasaEcnrStn nni DUNÁNTÚLI r NAPLÓ MAI SZAMBÁN; Az országos szénbányászati tanácskozás folytatta munkáját (1—2—3. o.) — Pártmunka a csányoszrói Uj Március tsz-ben (3. o.) — A mozsgól traktoros-iskolában (3. o.) — „Bűn az ész nagyszerű felfedezését a pusztítás szolgálatába állítaná” (A o.) — Gazdag választék — szép árukból (A o.) MDP BARANYA MEGYEI BIZO TT/A'C A'N A K LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 21. SZÁM ARA 50 FILLER SZERDA, 1955 JANUÄR 2(5 Gazdaságosan, olcsóbban, jobban termelni ez a népjólét emelésének döntő forrása! Az országos szénbányászati tanácskozás folytatta munkáját A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa által összehívott országos szénbányászati tanácskozás kedden délelőtt folytatta munkáját. Lőcsei Lajosnak, az Ózdi Szénbányászati Tröszt igazgatójának hozzászólása után Hav- rán István, a bányaműszaki felügyelőség vehetője megállapította, hogy az utóbbi években csökkentek a balesetek. 1955-ben el kell érnünk — mondotta, — hogy tovább javuljanak a szállítóvágatok, s jobb legyen bányáink ál- kpóta. A bányászati kutató intézetnek pedig Se9ítséget kell nyújtania a jobb levegőellátás rnegteremtésében. Börzsei Mihály, Pécsbányatelep üzemveze- töje után Pécsi János, a Munkaerőtartalékok Bivatalának elnöke szólott. Moharos József, a putnoki bányák ktildöt- íf és Lassan József, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt főmérnöke felszólalása után Szűcs József, Petőfi-bánya sztahánovista elővájó- urigád vezetője szólalt fel. Ezután Kárpáti Lóránt perecesi főmérnök és Jámbor Miklós, a mátravidéki tröszt főmérnöke beszélt. A délelőtti szünet után megjelent a tanácskozáson Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, akit a tanácskozás résztvevői nagy tapssal köszöntöttek. Felszólalt Sümegi István, az ajkai szénbánya sztahánovista frontmestere, Szöllősy György, a Dorogi Szénbányászati Tröszt Tokod al’tárójának sztahánovista vájára. Sólymos András, a tatabányai V/a akna főmérnöke, Padi István, a tatabányai VIII-as akna üzemi bizottságának elnöke, Kreffli Iván, a kazári bányaüzem főmérnöke, Tomcsek Sándor várpalotai vájár, E-mon Kálmán, a széntermelési igazgatóság főmérnöke és Bükkhegyi János, a zagyvái bánya üzemvezetője. Kertai Sándor, a várpalotai városi párt- bizottság elsőtitkára felszólalása után lelkes taps kíséretében Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének elsőtitkára emelkedett szólásra. Rákosi Mátyás elvtárs beszéde Kedves Elvtársak! Az országos szénbán.yá- ®*®ti tanácskozás eddigi mene- i6 azt mutatja, hogy szüksé- volit ilyen tanácskozás ösz- 3behívása. Sok helyes kritika és Javaslat hangzott el, s a mi- misztériumnak, a tröszt Igazgatóságoknak, a műszakiaknak és az egyszerű bányászoknak ^unkáját lényegesen eló fogja fagiteni, ha az Itt elhangzott kritikát és javaslatokat gondo- San mérlegelve és feldolgozva * gyakorlatban értékesítjük. A tanácskozás újra megmutat- ** azt is. hogy derék bányá- a^aink, mint áz elmúlt évek- ^en. mosit is hű harcosai nép’ üerr>okiráciánknak, s zömük példamutató helytállással dolgozik. — Ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy sok régi. harcokban megedzett bányász — ha helyesen is látja a széntermelés területén mutatkozó súlyos hibákat, — nem harcol «ellő határozottsággal és eréiy lyel azok megszüntetéséért. Ez vonatkozik nemcsak a vájárok ra, segédvájárokra, de vonat kozik a széntermelés hibákat világosan látó vezetőire is. Nem elegendő a hibákat látni, de feltétlenül szükséges és megkövetelendő, hogy minden ki a maca területén nap mint nap küzdjön a hibák megszün tetőséért. Növekedett a szén önköltsége ~~ Felszólalásomban ezért Elsőnek a szén önköltségiének ? kérdésével kívánok foglalmert az a benyomásom, k,agy ez a fontos kérdés már t-zottner elvtárs beszámolójában lg kissé háttérbe szorult 2s méginkább ez történt vele ? vita folyamán. Az elvtársak í'Jüják, hogy az elmúlt év fo- Varnán széntermelésünk 3.4 ~a^a!ékkal növekedett az J*53-as évihez képest. Ez a jTVekedés százalékban is. ton- jkPan is kifejezve a legkisebb r’Ttit a felszabadulás óta el- 3 * évek folyamán elértünk, ] ez már mutatta, hogy komo- ^.an romlott a helyzet a szénbányászaiban. a kép teljességhez azonban tudni kell azt, AOgy a 3.4 százalék termelés- emelkedést jóval nagyobb munkáslétszámmal értük el. mint tavaly és emiatt az egy före eső termelés 3.6 százaikkal csökkent 1953-hoz viszonyítva. «.Közben tudvalevőleg emel- j k a dolgozók életszínvonalát “4 folyamán a munkások és íjkalmazottak reálbére körüJ15 százalé’-kal növeke- .et|t 1953-hoz képest, amihez °zzá kell venni, hogy 19®® ^ffodtk felében Központi Ve. í^ösógünk júniusi ülésének váltós határozatai folyománya rfPben ugyancsak komolyan ,vjtottunk a dolgozók, köztük Sosorban a bányászok é.et- f-}nVonalAn. így az elmúlt e v.vamán az a helyzet alakult p ’ míg a bányászok reálbére megnőtt, addig az 16 eső termelés 3.6 százalékkal csökkent, s a bányászat tervét nem teljesítette. Ez jelentékeny részben azért történhetett, mert csökkent a bányában a munka termelékenysége és emelkedett az önköltség. Tavaly körülbelül egyssr .IS & Nem kell ismételnem, hogy a ■Zl w, a szén termelési kóitsSei növekednek ez megdrá- «ftja egész ^.ai^^tóSÜ,n,ket ^határozottan, hogy csakis ab- a n^z esetben lehetséges, ha ban __ és hozzá tehetem — iparunk . csökkenti lésének" önköltségét, ha munka termeié- ■»>nősége javul. A döntő forrás, amiből a dolgozó tömegek életszínvonalának emelését biztosítani tudjuk, az az önkö'tség csökkentése, a termelékenység emelése, a minőség javulása. mee kell értenie a bánya, ipar minden dolgozójának, a csilléstől kezdve a minisz térig. És meg kell érteim azt is, hogy nem fejlődhet az élet színvonal, ha nem emelkedik a termelékenység, ha csökkenés helyett növekszik az önköltség, mint ahogy az az el múlt év folyamán a szénbányászatban és nem egy helyen az ipar más területén is előfordult. Ezt a tételt nem lehet eléggé aláhúzni. Szeretném, ha az országos szénbányászati tanácskozás minden résztvevője, ennek a megállapításnak a tudatában azzal az elhatározással menne vissza a munkába, hogy az idén úgy dolgozik, hogy a bányákban növekedjék a fejteljesítés, csökkenjen az önköltség, növekedjék a terme lékenység, növekedjék a szén minősége. Azzal kapcsolatban, hogy tavaly drágábban és hozzátehe- tem, rosszabb szenet termeltünk, egyes bányászati vezetők az anyagellátás hiányosságára panaszkodnak. Ugyanakkor meg lehet állapítani, hogy a bányákban sok helyen pazarolják a nép vagyonát. Erre a példák özönét lehet hozni. Dorogon pártunk megyei végrehajtóbizottsága másfél évre visszamenőleg 1954 szeptemberig az üzemek jelen téseiből összeállított egy kimutatást, amelyből kiderült, hogy ez idő alatt csak Dorogon közel ötmillió forint értékű gép, szerszám maradt az omlasztás, az iszapolás mögött. Komplett csúszdagépek nagyteljesítmény ű villanymotorok, nagyteljesítményű szivattyúk, fúrógépek szerepelnek aibban a kimutatásban amely távolról sem tart igényt teljességre. A dorogi tröszt vezető elvtársai, akik ezen az értekezleten felszólalásaikban eléggé panaszos hangot ütöttek meg, s mint a borsodiak és mások, nem fukarkodtak követelésekkel, elgondolkozhatnak ezeken a számokon Ki számíthatnák például, hogy hány bányászlakást lehetett volna ezért az összegért Doro gon építeni. Tudjuk, hogy má sutt iis hasonló a helyzet A tatai DISZ-ifjak úgynevezett anyagmentó brigádokat alakítottak, amelyek vasárnaponként az aknában összeszedtél« a szerteszét hagyott, gyakran már az iszapba süllyedt termelőeszközöket. Többszázezer forintnyi anyagot mentettek meg ilyen módon. Kérdem én a jelenlévő régi bányászokat és bányáiszvezetőket. mi történt volna Tatabányán tizenöt évvel ezelőtt azzal a bányásszal, aki szerszámát, termelőeszközét hanyagul sz Iszapban hagyta volna’ naüzem ÍMŰ-es csapatánál, hogy a kibányászott szénben az ellenőrzés több, mint 20 százalék meddőt talált. És az is előfordult a múlt év telén hogy Mátramovákon, vagy Eb- szönyben a bányászok nem aikarták átvenni a saját mar guk termelte járandóság! szenet, mert tudták, hogy benne nagyon sok a meddő, az éghetetlen kő. Ugyanakkor, amikor egyes tröszt vezetőik a rossz anyagellátásról panaszkodnak, azt halljuk, hogy a kiutalt anyaggal egész szokatlan pazarlás folyik. Pál László főkönyvelő elvtárs Tatabányáról elmondja, hogy trösztje jobbra-balra kölcsönzött ki gépeket, amelyeknek sorsával azután nem törődik és elrettentő például két kazán esetét említette, melyeket öt évvel ezelőtt adott kölcsön a tröszt és azóta ;em törődött velük. Szilárd munkafegyelmet! Takarékoskodni kell az anyaggal Kevés szó esett elvtársak ezen a tanácskozáson a m>eg- 'azult munkafegyelemről és az anyagpazarlás százféle for_ májáról, arról az anyaeipazar- lásról, amely összességében je- 'entókenyen hozzájárult ahhoz, hogy a rosszabb szenet drágábban termeljük. A beszámoló megemlítette a bányafa felhasználásának emelkedését. Ugyanakkor, amikor nagyon helyesen, a bányafa helyett áttérünk a fémek használatára, mollbiztosítással és TH gyűrűkkel pótoljuk a bányafát és ezzel eme'jük a bányák korszerű biztosítását, a bányafa fogyasztás növekedése tovább folytatódik. Enneik legfőbb oka a bányafa gondatlan kezelése, illetve pazarlása. Mindenki tudja, hogy a dolgozók a bányában elvag- dal.t bányafát tüzelési célokra hordják el és az üzemvezetők ennek megakadályozására hathatós intézkedése két nem tesz nek. Sőt olyasmi is előfordul hogy az üzemvezetők a bányafát „kölcsönbe” adjá>< a kis- 'akásópífkezésekhez, mint például a borsodi tröszt bánfal- ,'i üzemében. Minden trösztigazgató előtt ismeretes, hogy az osztályozott szenet megdézsmálják, s hogy a legtöbb helyen — különösen például a nógrádi tröszt terű 'étén — a dolgozók egyrász: az illetményszenét teljes egészében a helyi TÜZÉP telepnek adja el és tüzelőnek az eLvagdalt bányafát használja vagy egyszerűen az üzem területén „szerez“ magának tüze ’őt. Büklkhegyi elvtárs a zagyvái bányákból felszólalásában főleg a rendőrség segítségét kéri az ilyen jelenségekkel szemben. Persze ez is kell. De nem kevésbé fontos zz olyan közhangulat kialakulása, amelyben megbélyegzik és kiközösítik maguk közül a dolgozók a fegyelmet- leneket, a lógósokat, a tolvajokat. A rendes bányászok felháborodással ítélik el a szocialista fegyelem ellen vétőket Ezen a bámyásztanácskozáson mindjárt az első felszólaló, Handler elvtárs. aki maga tatabányai sztahánovista vájár, felháborodással beszélt az ilyen jelenségekről. Ostorozta azokat a dolgozókat, akik nem vigyáznak a szén minőségére dőljenek — ahogy ő mondotta — „csak az a fontos, hogy Fekete legyen, amit „ csillébe szórnak“ s az ilyen „fekete" gyakran egyszerű éghetetlen kő. Előfordult a tatabányai tröszt VIII-as aknaüzemének 534-es csapatánál, „ XII. akRengeteg a panasz a munkafegyelem megsértésének különböző formáira, elsősorban az igazolatlan mulasztókra, s arra, hogy sok helyein az ilyen mulasztókkal szemben nem lépnek fel és az igazolatlan mulasztást nem büntetik. Például a mátravidéki tröszt gyöngyösi üzemében az igazo. lattanul mulasztók — a rendelkezésekkel ellentétben — megkapták a havi szénjárandóságukat Természetes, hogy ilyen helyen „ munkafegyelem megszilárdítása nem fog sikerülni. A fegyelem lazulása természetesen kihat a bánya biztonságos üzemeltetésére. A fegyelmezetlen munkás nemcsak csapatának bérét csökken ti, hanem testi épségét, sőt életét is veszélyezteti. Általános tapasztalat az, hogy a munkafegyelem területén mutatkozó hiányos ságok igen komoly károkat okoznak. Mi te'jesen egyetértünk Takács elv társ megállapításával, aki rámutatott, a tatabányai tapasztalatok alapján arra. hogy a bányászok a harcos fegyelmet tartó, rendet megkövetelő vezetőt szeretik és nem szeretik azokat a vezetődet, akik megtűrik a lazaságokat. Mi is azt tapasztaljuk, hosv a becsületes, tapasztalt bányászok rendkívül elégedetlenek és mérgelődnek, ha a műszaki vezetők nem követelik meg a fegyelmet. A bányászok a határozott, keménykezű műszaki vezetőket szerelik, akik igazságosan büntetik meg a fegyelmezetlenikedőket. Ahol a vezető megköveteli a rendet, ott jobbak a munka- feltételek, kibontakozhat a munkaverseny, nem gátolják dolgozók munkalendületét apró műszaki hibák. Ennek következtéiben eredményesebb a munka, nő „ teljesítmény és vele együtt nő a dolgozók keresete. a műszakiak prémiuma. — Ezt mutatták a tapasztalatok is, melyeket a pécsi bányatrösztnél szereztünk. Tudvalévőig ez a tröszt túlteljesítette termelési tervét, elővá, jási tervét, csökkentette az önköltséget és tízmillió forint megtakarítást ért el. Központi Vezetőségünk ipari és közieke. aési osztálya, a szénbányászati minisztérium és a bányász szakszervezet, közösen megvizs gélták Péasbámyát, hogy megállapítsák, milyen speciális rendszabályokkal érték el a ió eredményeket. A brigád „legnagyobb meglepetésére“ semmi különös rendszabályt nem talált, illetve megállapították, hogy a jó eredmény titka, hogy a bányában rend és fegyelem van. Aki fegyelemsértést követ el a munkáiban, azt keményein fe. ’élességre vonják. A műszaki vezetés, a párt, a DISZ, a szak szervezet együtt dolgoznak, vigyáznak az anyagra, takarékoskodnak, nem tűrnek lazaságot, lopást. Az eivtársak hallották Vereckei elvtársinak, a pécsi tröszt igazgatójánál« hoz. zászólását, aki elmondotta, hogy figyelme még az olyan látszólag kis tételekre is kiterjed, mint a munkaruha jogtalan viselése, az étkezés jogtalan igénybevétele, stb. A pécsi tröszt jó eredményeihez persze hozzájárul az is, hogy ott éveken keresztül n szovjet mérnök elvtársak dolgozlak. de a további eredményt már a szervezett, fegyelmezett. szolid munka adta, amely meghozta gyümölcsét nemcsak Pécsett, hanem mindenütt, ahol alkalmazzák. Amit meg tudtak csinálni Pécsett — !s hozzátehetem. más trösztök né' az vé§rehajtható mindenütt. A fejteljesítmények növelése, az önköltség csökkentése. a munkateljesítmény emelése, a fegyelem megszilárdítása - ezek most bányászatunk központi kér- úésel és hozzátehetem. nemcsak bányászatunké, hanem egés-z szocialista iparunké és mezőgazdaságunké. GazdaSS t'tT i"bb”’ „SnW j;“1« Az 1955-ös lervév feladatai ioiynajr'aif úwjH' Mórt dolgozásának*0 „?Fes lerv ki- másodík öt^ fkészületei- A nemcsak be első ötóv«? JSf teJeaiűnk az m«5U*ü£. .mf8kek a mezőc»rf' c ? üzemeket, de daság EJT*? és a mezőgaz- fokozott szektorának teljesen fZ *?SZtése sz9cia%tfa ^Ül1 kívánjuk a iparosítást, amihez (Folytatás a 2. oldalon) — Kevés szó esett a tanács, kozáson az 1955-ös tervről. Ebben az évben a szénbányászat termelésének növekedését alacsonyra szabtuk. Nem azért szabtuk alacsonyra a termelés növelését, mert az ország bővében van szénnek, vagy a 'bányák nem tudnának több szenet adni. Ellenkezőleg! Az országnak minden tonna szénre szüksége van és a bányák többet is tudnának adni. Mind járt hozzátehetem, hogy jövő
