Dunántúli Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-23 / 19. szám

6

NAPLÓ

1955 .TANOAK 2S

A DALOLÓ BAEAUYÁBAPI

jW a már mindnyájunk közös kincse a népdal. Felszabadult, boldog szívvel éneklik fiatalok, öregek, falusiak, városiak. Országunk nép zenéje oszthatatlan egység, mégis az egyes tájak zenéje bizonyos jellegzetességet hordoz magán. így Baranya népzenéje is egy színfolt hazánk zenéjének virágcsokrában.

Mi a népzene? — Nehéz volna erre a rövid kérdésre tömör mondatban minden szempontból kielégítő választ adni. Népzene kutató nagyjaink, Bartók és Kodály klasszikus meghatározásaiból mégis pontos fogalmat alkothatunk a nép zenéről.

Bartók: „A népzene mindazoknak a dallamoknak az ősz szessége, amelyek valamilyen emberi közösségnél kisebb vagy nagyobb területen bizonyos ideig használatban voltak,' mint a zenei ösztön spontán kifejezői.“ nem egyéni művészet a népzene, lényegéhez tartozik az, hogy megnyilatkozásának módja kollektív legyen.”

tempo cu/sto

riy_ ^----1i------j,. ---- ....... . i i [ ,

r>■—

*—

B—■

—P- P----p m, 1 p~ J “1

—1-----f-----f—-P—P—-M

Tt

/-----1----1 1 ,

•• v—” -----2. Ez A K/J -LÁNY ÜGY C - U-V! - LA - GÁT,

m

1, icí-NYIl-LOTT A TO-lt - PA*/ A BAPAZDA SZE-LEN

2. j/A AZ ANY JA NINCS ITT- NON SÜ TI A PO- CA- CSAT.

j j j ir nN

.• *• r n *

ECY - KÉT SZÁL, HA - NŐM-SZÁL, 2. ES - TE- TÖL - HAJ- A/A-UG,

rfi------1—j-y —p&i ■ r~ ------j

....-1--------■-----r4-----—<£-ír----------------------------------—«

LJm

9

..— • *

röizenny.alcejzei liaiiqJemez

/ Csal-fa vol- tál do -zsah, meccsai-tal . 2. VÁR- JA A 8A- BÁ- JAT NAJ-NA- UG.

Kodály: lényegében élet

funkció. A nép zenei szükségletének ösztönös kielégítése“.

A népdalban mindenki számára közérthető formában a nép közös ízlése nyilvánul meg, benne kifejeződik a nép lelke és jelleme a rrtaga valóságában.

A népzene a néphagyomány, a népi kultúra őrzője. A népdalokból megismerhetjük és megszerethetjük hazánk tájait. szépségeit, népünk életmódját, szokásait, gondolkodását, egész lelki világát.

Ismerkedjünk meg tehát népünk zenéjével, közelebbről a baranyai népdallal! A dalok kezdőhangja fölé és ahol még szükségesnek látszott, odaírtuk a szolmizációs nevet, hogy akiik szolmizálva szeretnek és tudnak énekelni, könnyen meg is tanulhassák.

Ez a dal a szemünk elé varázsolja a virággal szegélyezett baranyai földeket, ahol mindnyájunk kenyere terem, s amelyhez oly rajongó szeretettel ragaszkodik a baranyai nép. De bennezeng az ifjúság szíve is, kedves incselkedése egymással.

A népi dallam olyan, akárcsak egy élőlény: percről perc re, pillanatról-pillanatra változik. Szájról-szájra száll, bejárja az ország különböző vidékeit, a nép ajkának termékeny talaja formálja a ritmusát, dallamát, szövegét, s meg születnek a változatok, a variáns dalok.

Hol születik a népdal? —; Ott a játszadozó gyerekek, vagy talán az éppen velük játszadozó nevelőjük ajikán, a fonóban, kukoricafosztóban, szüreten, lakodalomban, csilla gos nyári estéken, vidám katonáink ajkán, a gulya, a nyáj mellett, a munkapad mellett, s ki tudja még hol, sok más alkalommal. Népünk fiai, leányai, ifjak, öregek, viszik az új dalt tovább a szomszéd faluba, szerte az országba, s így válik a népdal közös kinccsé.

Ma már szervezett alkalmak, a kultúrversenyek, tapasztalatcserék, a népi kultúr- anyag mind rendszeresebbé váló gyűjtése biztosítja népzenénk számára a pezsdijlő, friss életet, a fejlődést. Zeneszerzőink a népzene hangján írják meg új műveiket.

Kodály írja a népdallal kapcsolatban: „Akik e dalokat nem ismerik, nem akarják ismerni, önként kizárják magukat a nemzet nagy közösségéből, tartozzanak bármilyen szorosan valamely részletközösségbe!"

<H. J.)

A „Parasztbecsület“

örökszép dallama fogad: amint belépünk a Hanglemezboltba. Kazal Károlyné elárusítónő „próbálgatás”-képpen tette fel a lemezt az egyik vásárló számára. A polcokon példás rend ben sorakoznak a hanglemezek, az asztalon katalógus, melyben számszerint tüntették fel a készletet.

— Az úgynevezett élő katalógussal dolgozunk — mondja Lukovich László elvtárs boltvezető. — A katalógusban feltüntetett szám alapján azonnal megtaláljuk a lemezt a polcok rekeszeiben. —

Gyors és pontos kiszolgálásról magunk is meggyőződhetünk. Sűrön jönnek a vásárlók, iskolásgyerekek és felnőttek egyaránt. A pontos kiszolgálás kétségtelen, szintén hozzájárult ahhoz, hogy a boltot egyéves fennállása óta tízezer dolgozó kereste fel.

— Mennyi volt a bolt készlete az elmúlt évben?

— Huszonháromezer lemezünk volt, ebből tizennyolcezret adtunk el.

Tekintélyes szám, mely vég érvényesen eloszlatta azt az aggodalmat, hogy Pécsett egy ilyen bolt nem „válik" be.

Lemezellátás terén volt valami nehézség az elmúlt év folyamán?

— Kérem gyakran előfordult, hogy a dolgozók igényét nem tudtuk Icellőképpen kielégíteni, különösen a népszerű operoríriák terén. Az idén azonban, mivél fellendült a mikrolemezgyártás, sokkal nagyobb készletünk lesz már az első negyedévben is Supra- phon mikrolemezekbőL A köz kedvelt His Master's Voice lemezekből már most is kapható Richárd Strauss: Halál és megdicsőülés, Chopin: Gyászinduló, Kodály: Galántai táncok, — hogy csak egy néhányat említsek.

— Mennyibe lcerül egy mik- rolemez?

— Harmincöt forintba. Drágább, mint a közönséges hanglemez, de ugyanakkor három lemeznek megfelelő mennyiségű dallamot lehet lejátszód róla.

Beszélgetésünket újabb vevl érkezése szakítja félbe. Kottái kér.

— Kottatárunkban — ma gyarázza kiszolgálás Izozbe: Lukovich elvtárs — az isliola tanulmányokhoz szükségé kottáktól kezdve az operákH minden megtalálható.

A bolt múlt évi forgsl ma alapján nyugodtan állít* hatjuk, „bevált" a Hangiemel bolt. Zenekedvelő dolgozók & művészek sokszor órákig Ifi pozzák a kottákat és hallgat' ják a különböző lemezeket P. E.

A képen: Kazal Károlyné, a Hanglemezbolt eldrusiiténAje .kH szolgálja a vásárlókat.

Baranya hagyományait feldolgozó munkaközösség alakult

Farsangi bálok a Doktor Sándor

Knt túron honban

A XT IT keretében dr. Varga Károly főiskolai adjunktus vezetésével megalakult az a munkaközösség, amely Baranya megye összes községeinek történelmi, irodalmi és művészeti hagyományait dolgozza fel. A munkaközösség ezzel kettős célt kíván elérni: egyrészt azt ,hogy a baranyai községekben elhelyezendő táblákon megörökítsék a múlt nagy eseményeit, másrészt pedig az egyes községekben lezajlott eseményekkel kapcsolatban falu-ünnepélyeket lehessen szervezni.

Régi farsangi báli hagyományok elevened' nék meg február 5-éin és 12-én a Dóké* Sándor Kultúrotth ónban. Február 5-én jelenes bált rendeznek, amelyen Karnevál vezeti maid a tarka felvonulást. A

jelmezeket díjazzák. A február 12-1

___

Ha

zafias Népfront Városi Bizottsága, a várofl tanács népművelési osztálya és a Doktor Sád dór Kultúrotthon rendezi Szabó Pál Zoltán a Hazafias Népfront Városi Bizottságának ét nöklete alatt.

én jeime®"

51 herceá lógsz«** -1 báilit 8

\

A 60 oldalas könyv a TTIT szerkesztésében és a Baranya Megyei Tanács Népművelési Osztályának kiadásában jelent meg, mint az „Ismerd meg Baranyát” jel- szavú sorozat 1. száma. A sorozat hivatása az, hogy a szű- kebb haza, ‘a szülőföld természeti értékeinek, nemzeti történelmünkben és haladó kultúránk fejlesztésében betöltött szerepének megismertetésén keresztül erősítse megyénk népében a helyes lokálpatriotizmust, mert hiszen ez az egész haza földje és népe iránti szeletet kifejlődésének a kiindulópontja s egyben megingathatatlan alapja. Vörös Márton könyvét tehát abból a szempontból kell mérlegre tennünk, hogy egyrészt maga meg felel-e az egész célkitűzésének, másrészt, hogy — mint első szám —, hogyan vezeti be a sorozatot. Mi az, ami követésre méltó értéke s mi az, ■amit a következő számoknál-: el kell kerülniük. Végül is nem utolsósorban, az ismertetőnek gondolnia kell arra, hogy ez a mű és az egész sorozat tükör is, amelyben a hasonló törekvésű többi megye szű- kebb hazánk értelmiségének alkotó erejét és értékét szemléli.

Ha ezt a művet összevetjük a hasonló tárgyú régebbi művekkel, örömmel állapíthatjuk meg, hogy Vörös Márton — eredeti okleveles anyagra támaszkodva — sok téves értesülést és állítást igazít helyre, különösen Eszék magyar kézre kerülését, Roth tábornok fegyverszállítmányának oroszlói elfogatását, Ozoránál elfo- goitt seregének pécsi megeske- tését és hazaengedését, a dolgozó nép ellenállásának sokszí nűségét és értékét illetően, stb., sttí. Külön ki kell emelnünk előadásának hazafias pátoszát és arra irányuló törekvését, hogy a dolgozó tömegek harcát igazi jelentőségében mutassa be, illetve értékelje. Műfaját tekintve valahol középen áll a tudomány s a népszerűsítő előadás között, amennyiben az I. részben inkább tudományos modorban, a II. részben inkább népszerűsítő módon, jellemző epizódokon keresztül igyekszik a lényeget megvilágítani. Az L, részben (3—38. old.) az 1848

Pécs-Baranya részvétele az 1848—49-es szabadságharcban

Vörös Marion könyvéről-49.-es polgári forradalom és szabadságharc helyi eseményeit írja le Pécs 1849. január 31-én történt elfoglalásáig, illetve az ezt egy hét múlva követő Eszék elvesztéséig. A II. rész „A pécsi csata és ami utána következett” címen a megszálló katonaság kegyetlen elnyomó tevékenységét és a pécsi és a baranyai nép ellenállását mutatja be a június 10—14 közti néhánynapos felszabadulásiig, illetve az ezt befejező pécsi csatáig, majd a szabadságharc bukását követő katonai diktatúra, a Bach rendszer és a provizórium éveiből hoz jellemző epizódokat, amelyekkel meggyőzően bizonyítja, hogy szűkebb hazánk népe nem nyu godott bele a szabadság elvesztésébe: a kiegyezést követő országgyűlési választások alkalmával „a pécsiek csakazérf- is országgyűlési képviselőjüknek választották Kossuthot.” Az egész könyvnek kétségkívül felemelő, lelkesítő összhatása van, de még ez sem tudja feledtetni szemléleti és módszerbeli gyengéit és azokat a ténybeli tévedéseket, fogalmazási hibákat, amelyeket mással, mint kapkodó munkával, magyarázni sem lehet.

A szerzőnek legerősebb difi* dala a hadtörténet. Kár, hogy nem a honvédsereg és a guerilla-csapatok, valamint a népi felkelések tevékenységére szorította mondanivalóit. E téren kellett volna alaposabb, több eredeti forrásanyagra támaszkodó munkát végeznie, ahelyett, hogy társadalomtörténeti és politikai területek felé Is el-elkalandozott. Mondanivalóinak szűkebb térré szó ■ílásával műve egysége is sokat nyert volna és mellőzhette volna pl. a társadalomtörténeti bevezetést. Ebben u. i. a pécsi és a baranyai társadalom osztályviszonyait és az osztályok törekvéseit, valamint izeknek a 48—49-es eseme- ’lyekben várható állásfoglalását és mozgását kellett volna megírnia. Ehelyett a szabad

királyi városi jogállásért folytatott XVIII. századi harcot, az 1809-ben Pécsre hozott beteg francia hadifoglyok felvilágosító hatását, a fő- és középiskolák meglétét, a zenei és színházi élet megnyilvánulásait és néhány kiváló értelmiségi polgár szellemi erjesztő szerepét, főként pedig Batthyány Kázmér reformpolitikái tevékenységét — azaz csupa másodlagos tényezőt — tesz meg 48/49 előkészítőjének, anélkül, hogy mindezeknek a létviszo- nyofcban rejlő alapját csak meg Is kísérelné felvázolni. Ez pedig így tisztára szellemtörténeti szemlélet, egyszerű „ha- tás”-kutatás ós kimutatás. — Ilyen „alapvetéssel” nyílván nem tudja az ellentmondásos jelenségeket a későbbiekben sem feltárni, sem értelmezni.

Ugyanígy, de közvetlen hatásában sokkal veszélyesebben tárgyalja a. nemzetiségi kérdést (8—9. old.) is. A karlócai egyházközség Baranyát is magában foglaló önálló szerb tartomány alakítását követelő kör leveléből kiindulva nem ezt a tényleg indokolatlan némzetÍ7 ségi igényt bírálja, hanem általában mond véleményt a nemzetiségek korabeli törekvéseiről. Itt (9. o.) Hoic: Sollen wir Magyaren werden? c. röp- iratát egyszerűen „aknamunkának” minősíti, majd egy merész módszertani lendülettel Sztálinra, egy olyan sztálini idézetre hivatkozik, amely az Osztrák-Magyai- Monarchia nemzetiségi politikájára vonatkozik. Ezt pedig egyrészt nem kívánatos hang, másrészt tökéletesen adialektiküs módszer, a talmudizmus iskolapéldája.

TV épszerűsjtő helytörténeti munkák esetében a szerzőknek nagyon vigyázniuk kell arra, hogy a nem szakember olvasó el tudja helyezni a helyi eseményeket az általános események keretébe. Vörös Márton erre annyira nem fordít gondot, hogy még önmagát is megtéveszti: olyan állítások megkockáztatására ragadja, amelyek a tényleges eseményekkel nincsenek összhangban és olyan érzületbe sodorja, amit nem a tiszteletreméltó lokálpatriotizmus, hanem a legalábbis gyermeteg lokálsovinizmus névvel lehet illetni. Hogy szeretett megyéjét kiemelje, mindjárt az 1. oldalon kijelenti, hogy „Baranya szerepe a szabadságharcban oly jelentős volt, miszerint (!) egyes hónapokban, Kossuth I,ajos megítélése szerint, az ország déli részének sorsa az itteni eseményekhez kapcsolódott” (— ez á megfogalmazás ugyan a végén eléggé el- jelentékteleníti önmagát —), majd kérdés formájában ugyanitt állítja, hogy „Baranya volt az ellenállás legerősebb sarkköve.” Eltekintve attól, hogy Kossuth nem Baranyára, hanem Eszékre vonatkoztatja értékelését, a Vörös Márton által is helyesen regisztrált tények sem támaszt j ált alá ezeket a megállapításokat. Az első horvát csapatok — Roth tábornok hadserege — szeptember 21-én törtek be Baranyába és 24-én, tehát oly gyorsan, amilyen gyorsan egy ellenállással nem találkozó többezres tömeg csak megteheti, már Pécsett voltak, majd 25- én már tovább is vonultak, ellenállásra annyira nem találva, hogy Roth tábornok még a legelemibb óvatossági intézkedések megtételét sem látja szükségesnek. Januárban

ugyanez történt. Buries 8—10 ezer főnyi, jól felszerelt hadseregének közeledtére Baranyát egyszerűen kiürítették s erőit Eszékre összevonni rendelték. Ezen mit sem változtat az a körülmény, hogy Batthyány Kázmér Nemegyei- vel védetni akarta Baranyát, Nemegyei u. i. Veszprémből hozott csapataival egyszerűen elódalgott az ellenség elől. Különösen erős sarkpont teliét nem volt Baranya Sem, éppen úgy, mint ahogyan — itt most nem részletezhető okol: miatt, — a többi dunántúli megye sem. Ilyen eltúlzással találkozunk pl. Eszékkel kapcsolatosan is. A 25—27. oldalakon ismételten „Eszék elfoglalásáról” szól, holott — saját meggyőző leírása és idézett okmányai szerint is Eszéket Jo- vics várparancsnok átállása juttatta kezünkbe.

A gyermeteg lokálsoviniz- fi* maisnak és a baranyai

maisnak és a ____| Íj

sz

ereplők iránti eléggé kriti kátlan elragadtatásnak ilyen s ehhez hasonló megnyilvánulások mellett azzal is taraijaiét adja, hogy, ahol csak teheti, Baranya és a baranyaiak dicsőségét a szomszédos vagy távolabbi megyék erőszakolt, egyoldalú kisebbítésével is emelni törekszik. így a 3. oldalon s később ismételten szemrehányást tesz Somogy megyének, amiért nem szállott szembe az ellenséggel — láttuk, nem szállott szembe Baranya sem, — majd Veszprém szégyenének nevezi Nemegyeit, mintha bizony Veszprém felelőssé tehető lenne ezért a gyáva fickóért. Gyávák, megalkuvók, és árulók az úri rendiben — sajnos, — mindenütt, Baranyában is, voltak, — gondoljunk csak Eszék feladására, ha már Eszéket mindenáron Baranyához számítjuk. A nép viszont mindenütt, Somogybán is, Veszprémben is, kész volt az ellenállásra s ha megfelelő vezetői voltak, mint pl. Somogybán a Noszlopy-fivérek, vagy Veszprémben Mednyánszky, bámulatra méltó tetteket hajtott végre. Ezt a népi ellenállási vonalat kellett volna szerzőnknek helyi vonatkozásban is alaposabban, részletesebben feldolgoznia. Ezzel tett volna legnagyobb szolgálatot s ezzel emelte volna igazán és érdem szerint a baranyai nép nemzeti önérzetétzeti önérzetét.

Ha okmányilag nem Igazolja, ténybeli tévedésnek kell minősítenünk azt az ismételt (5. és 7. old.) állítását, hogy a reformkorban Baranyában szabadelvű párt működött, s azt is, hogy „a magyar forrós

da i

radalmi kormány a Bonyhádra költözött.’* (43. Valószínűleg korrigálás» ft letességből ered, hogy a 4. dalon Schottendorí .helyett bottendorfot olvasunk. Ily« azonban igen sok van könyvben.

A legbosszantóbb hűl azonban a fogalmazás rületén- mutatkoznak. Ol! szerző esetében, aki tudót som szerint a szépirodalom! rén is tevékenykedik, ezek hibák menthetetlenek. G néhány példát erre! „Életm ja révén birtoka párasa felé korszerűtlenül err.bet ges siklósi földesúr, Batthyány Kázmér felé növ vő közszeretet irányult, de kevesek kivétele.” (6. o.) törvénycikkbe foglalt szervezések a szabac népi elejévé, nemzeti léssé váltak.” (8. o.) „Szel előkészítő szintén a Bara: ból később Pestre került váló emberek erjesztő sz pe”. (5. o.) „... a csekély mű politikai nemzetne’

István .,. napokig se után... feküdt” (43. o.), stb., .stb. Külön sajátja, 1 a határozott névelőt a szí értelmével mit som töri hol alkalmazza, hol nem inkább nem, mint igen), ugl abban a mondatban is a változatosabban.

Anyanyelvűnk mindnyáj közös kincse. Tiltakozó kell, éppen annak a hazai hágnak a nevében, amit mű is szolgálni igyek anyanyelvűnk törvényei szabályainak semmiböv’C ellen.

C ommázva a mondo »■- a TTIT és a néprnű; sí osztály e sorozat elindí val jó szolgálatot tesz a zafiais nevelés ügyének. Márton könyve komoly többnyire olyan hibákkal helten jelent meg, árnál) könnyen el lehetett volní rülni. Kár, hogy ezek a bent maradtak ebben egyébként nagy ügyszeret hazafias lelkesedéssel

sok, újat tartalmazó és eS ben felemelő hatású köny

VAS KAROLY főisk, tanár.