Dunántúli Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-23 / 19. szám
2 NAPLÓ 1955 JANUAR 23 Ismerjék meg bányászig*sík az új bérezési rendszeri! Az új bérezés jelentőségéről bőszé nek Istvén-aknai kommunisták az KOPOGTATNAK... Gaál elvtárs pártbizalmi lép be az aitón. Pavlicsek Géza, István- aknán a keleti mező pártszervezetének titkára hellyel kínálja az érkezőt: — Nagyon fontos most Gaál elvtárs, hogy az új bérrendszer kérdésével állandóan foglalkozzanak. A szakmai rész ismertetése, megmagyarázása mellett ne feledkezzenek meg a politikai jelentőségéről sem. Az úi bérrendszer egyszerű minden bányász által köny- nyen ellenőrizhető bérezési forma. Ebben van egyik legfontosabb politikai jelentősége. Minden bányász annyi fizetést kap, amennyiért megdolgozott, amennyit termelt. Tehát érdemes jól dolgozni, többet termelni Gaál elvtárs Igyekszik megjegyezni a párttitkár minden szavát, hiszen hasznos tanácsok ezek. Külön is feljegyzi, hogy a jövő hét elején a párt és szakszervezeti aktívák részletes út.mutaíást kapnak. Az üzem főmérnöke gyakorlati példákkal mutatja be hogyan kell az új bérrendszer alapján kiszámítani a tervteljesítést, a keresetet és Drémiumot. Gaál elvtárs — értékes tapasztalatokkal tarsolyában — elmegy, de utána ki tudná megmondani kányán jönnek még pártbizalmiak, népnevelők, szakszervezeti aktívák. Az abbahagyott beszélgetés folytatódik más emberekkel, de ugyanarról: a bérrendszerről. Kladivó János vájár pártbizalmi mosolygó arccal beszél, hiszen maga is érzi, hogy jelentős dologról számol be. Náluk is sok szó esett arról, hogy ezelőtt csak néhányan érték el a 100 százalékos normateljesítést. A tervet ugyan teljesítették, de minőség miatt levontak belőle. Sokan fordul- 'atk hozzá mcigva,rázza meg miért annyit vontak le, miért annyit keresett. „Lám, az a másik többet kapott, pedig ugyanott dolgozik, ahol én — mondták — de biztosan jóismerőse valamelyik műszaki vezetőnek, azért kapott töbPóttékok é-í kiegészítő fizetések darabbérezésiiél Csapatvezetői pótlék A kollektív ePszámoflásbain dolgozók közül a három harmad együttes munka jónak irányítására az üzemvezető ífőmérnök) csapatvezetőt bízhat meg. A csapat- vezető miinaihárom hermád munkájáért felelős és maga is részt vesz a terme'őm unkában. A megbízott csiaoatvezető részére — ha a csapat legalább 90 százalékra tettesítette normáiét — az tizem béralapjának terhére 10 százalékos csapatvezetői pótlékot ke1] fizetni a túlórapótlék nélküli keresetre. A megbízott csapatvezetőt igezol- vámmvail kell elíáni. Ha a csapatvezető műinkAiát nem megfelelően látja el. a főmérnök a csapatvezetői igpzei'véiny mos vonásával a csapatvezetői megbízatást megszüntetheti. Az tizem béralapja terhére folyósított csapatvezetői pótlék nem érinti a csapatvezető — csapat terhére kifizethető — 105 vagy 110 százalékos bérét. ÉJSZAKAI POTI.EK Az éjszaka végzett munkáért éjszakai pótlékot kell kifizetni. A pótlék mértéke; Hat munkanapot meg nem haladó folyamatos éjjeli munkánál 10 százalék. Hat munkanapot meghaladó folyamatos éjjeli munkánál 20 százalék. Az éjioli pótlékok elszámol ásóinak alapja az alapkereset arányos része. MUNKASZÜNETI NAPON VÉGZETT MUNKA DIJAZASA Munkaszüneti napon végzett munkáért pótlék címén a teljesített munkáért járó bér 100 százalékát keli fizetni. TULORAPGT» ÉK ÉS MUNKAKÖZI SZÜNETRE JÁRÓ UIJAZÄS A bányász daralbbéres, valamint az időbérben foglalkoztatott ömlesztők túlórapótlékának és munkaközi szünetre járó duónak elszámolási alapja — a személyi besorolások megtörténtéig: Fö'daliaitti üzemelőnél Külfejtési üzemeknél vájár ti .20 31.G8 90%-OS csillés 37.08 28.56 80%-os csillés 32.90 27.4-1 TÚLÓRA ÉS MUNKAKÖZI SZÜNET DÍJAZÁSA Kisz/Ve.á'ó munkásszakmáikban a dolgozók túlórapófékánnk és munkaközi szünetre járó díjazásának alapja a személyi ka. tegória alapbére. MUNKASZÜNETI NAPOKON VÉGZETT MUNKA ES ÉJSZAKAI PÓTLÉK Kiszolgáló munkásszaJkmákban dolgozó munkaszüneti napon, valamint éjjeíd műszakban végzett munkáiénak díjazásánál'a dolgozók besorolása szerinti alapbérét kell alapul venni. Az elszámolás és a pótlék mértéke teljesen azonos a bányász darabbéresekre vonatkozó tételek meghatározásával. bet”. Párt bizalmi, de nem tu dott meggyőző választ adni, rr^rt nem értett a percnormák hoz. Itt van Kovács Ferenc példája. Most tanul, nemsokára' vájár tesz. Kilencvenöt százalékra teljesítette tervét, műszakonként 51 forintot kapott Apja a nyugati mezőben dolgozik, 107 százalékos teljesítménnyel 71 forintot keresett , Ekkora különbség mégsem ’■ehet — mcmdita, — magyarázza mag nekem Klaoivó elv társ. hoigy lehet ez." Nem tudott válaszolni. Most az új bérezési rendszer bevezetésével más a helyzet: Számokkal tudom bemutatni, hogy znnviit term" Iáéi, ezért kaptál ennyi pénzt”. „SOKAT várunk az új bérrendszer bevezetésétől”. „Jobban fog menni a munka”. IVPndoú'W hal veréssel s öröm, mel fogadta, érdemes jól dolgozni, többet termelni”. Pár óra alatt sokszor elhangzottak ezek a mondatok. Azt hihetné az ember, hogy nem is párt- szervezetben. hanem a normairodán van, hiszen mindenki a normáról, a teljesítményről beszél. így van ez jól. Az Ist- ván-aknai keleti mező párt- szervezetében a kommunisták érzik ,mi a kötelességük: megmagyarázni az új bérezési rendszer jelentőségét, előbbre vinni a felszabadulási verseny úikereiit. Jobb és ifibb munkára ösztönöz Nem tartozom a gyengén termelő vájárok közé Kondom — Tavaly 167 százalékos átlageredményem volt. A magam részéről nagyon időszerűnek tartom az új bányászbérezésről szóló rende'etet. Amellett hogy áttekinthetőbb lesz bérezésünk. még sok előnye van Most a normalapon — ahogy én tanú1 mányoztam a rendele. tét, — nvnden fel van tüntetve. Rajta vannak a mnkafel- téte'ek, az előirányzat, a telje, «ítmény után járó fizetés és a prémium is. így saját magunkat is és a bérelszámolást 's ellenőr'?,ni tudjuk. Ugyanakkor j*z új bérezési rendszer ktküszöböM az olyan eseteket 's, mint amilyen az én csapatommal is megtörtént. Karma- Ionként számolták el a tette ítményt. Az egyik harmad által kitermelt, de el nem szál- útott szenet ha a másik bar uad e1 szállította is, nem fizették meg neki azt a munkát, vhből az következett, hogy 'nkább az öregfejtésben hagv- ák a más csapatok által kitér- melt szenet. Az új bérezés — nagyon hc'vesen. — köbméterben. tonnában és csillében írja elő a teljesítményt. így majd minden csapat igyekezni fog elszállítani a készletét. Elmondta: VÉR FERENC a komlói I-es üzem fejtési vájára. Jobb jó szakmunkást hányáinkba! Hozzászólás a vitához ]VT ár 21 éve vagyok bá- nyász, ez.idö alatt mindig Béke-aknán dolgoztam. A 21 évből 12 év kellett ahhoz, hogy vájár lehessek. Mint takarító kezdtem. -Nem mondom azt, hogy ez a követendő az új vájárok nevelésében, de mégis sok tanulságot leszűrhetünk ebből. Azt állítom, hogy egy év alatt jó, szakmáját értő vájárt nem lehet nevelni. Ez olyan foglalkozás, hogy az em bér egész nyugdíjas koráig tanul. Nem egyhangú mesterség, ebben egyetértek Börzsei igazgató elvtárssal. Amíg tegnap jó volt így. holnap talán másként kell csinálni. Ezek a megállapítások természetszerűleg azt diktálják, hogy az új szakmunkásokról egy percre sem vehetjük le a szemünket. Akik már letették a vájár- vizsgát, többnyire elhatározzák, hogy végleg bányászok maradnak. Ezekhen a dolgozókban nagy a törekvés, az ambíció, s ezzel nekünk, csapatvezetőknek — de mindenkinek, aki tanítással foglalkozik — számolni kell. Nem szabad fukaron bánni a türelemmel, különösen a fiataloknál. Ezt azért is mondhatom, mert most egy DISZ brigádot vezetek Nap. mint nap látom, hogyan viselkednek a fiatalok odalent Könnyen „fellángolnak“ s meg feledkeznek a biztonságról, az ácsolásról. Ilyesmit nem szabad elnézni, hanem azonnal szóvá kell tenni, mert nem lehet ió szakmunkás aZ, aki nem törődik a biztonsággal, nem nézi a holnapot, csak a pillanatnyi előnyt. Azzal én is egyetértek, hogy bányász-szülők gyermekeiből lesznek a legjobb szakemberek. Ezek 90 százaléka végig kitart a bánya mellett. De ugyanakkor lehet jó bányászt nevelni, kitartással, türelemmel, megértéssel a toborzott bányászokból is. Itt a tanítónak több dolga akad. Törődni kell az új munkás egyéni gondjaival, illetve azok elhá- ításával. A DISZ-re ís_ sok feladat várna ezen a téren csak sajnos, a tevékenysége még ide nem terjedt ki, legalább is nálunk, Béke-aknán A DISZ-nek is foglalkozni kellene a fiatal szakmunkásokkal. A 200 órás vájárképző tanfolyammal kapcsolatban nekem is az a véleményem, hogy sok az elméleti oktatás. Egyet értek azzal, hogy elegendő 80 óra is. A többi időt hasznosabban lehetne eltölteni a bányában, a gyakorlati tanuláson. Ezt azért is állítom, mert egy féléven keresztül egy héten többször is ottmaradni az aknán tanulni, igen fáradtságos. Tavaly sokan ezért váltak meg a tanfolyamtól. . Még csak azt akarom megjegyezni, hogy alaposabban meg kell válogatni azt is, hogy ki legjrnn a tanfolyam hallgatója. A Béke-aknán több. esetben előfordult, hogy olyanok is jártak tanfolyamra, akik mindig csak lovat vezették. Az ilyen vájárokból bizony soká lesz jó szakmunkás. Elmondta: Fischer János (6) csapatvezető. Megvalósuló kormányprogram Január 20-áig 14.395 sertést vágtak Pécsett Pécs Város Tanácsa Begyűjtési Hivatala röviden csak ennyit mond: az idei gazdasági évben január 20-ig 14.395 sertést vágtak le Pécsett a tavalyi gazdasági év végéig levágott 8.Y01-el szemben. Mivel magyarázható mindez? A város bővülésével? — Nem, ezzel egyálta'án nem, mert az eddigi kimutatás alap ián a Pécshez csatolt Málom községben összesen 135 vágás történt. Az igazság az, hogy a kormányprogram falun is megsokszorozta a termelési kedvet. Ennek következtében az egyéni gazdaságokban éppen- úgy, mint a termelőszövetkeze tekben és állami gazdaságokban nagyobb gondot fordítottak a földek táperejének pótlására. Az eredmény nem maradt el. A jobb termés, a parasztságnak adott kedvezmények sokasága lehetőséget nyújtott az állatállomány, elsősorban a sertésállomány növelésére. Ez tükröződött a piacon is. A sertésfelhajtás egy év alatt megkétszereződött és a helyesen ellensúlyozott túlkapások és a kínálat növekedése eredményeként a városi dolgozók már 20—22 forintos árban juthattak az idén első- osztályú zsírsertéshez. Már a tavaszra készülődnek ... Megélénkült a tavasz közeledtével Sümegi János sásdi kovácsmester műhelye is. A sok eke, borona cketaliga és kocsi javí. tása után most Szabó András felsőegerszegi gazda lovát vasalja. LÁTTAM MACÁT, MIÁCSKA! M ültkor este egy szórakozóhelyen láttam, testreszabott ruhában, rézszegekkel kivert derékszíjjal. Ádázul pörgött, keringett és rugkapálózott Peti karján, akit nem tudom milyen a'apon, spanyolosán csak Pedro-nak nevetett. No nem arról van szó, ezúttal neki a táncukat akarom kifogásolni, keu le* Miáeska, ahogy viszont Peti nevezi n i gát. Ha jól esik, kívánom, hogy ugrán-l dozzék még vagy huszonöt esztendeig jóegészségben — ámbár ahogy ez a Peti Pedro riszálta magát abban a csőnadrágban, az már igazán túlzás, még sokszoknyás falusi kislányokhoz sem illik. De — mondom— járják, csak járják, ha úgy esik jól, hiszen ki nem csinált fiatal korában bolondságot? Azt akarom elmondani, hogy láttam én magát régebben is, ha nem tévedek, kerek tíz és fél esztendővel ezelőtt. Hűvös és sötét volt a pince, csak egv pet- ró'eunvámna világított, maga Miáeska pedig ott állt meztelenül egy lavórban és fürdött. A pince, mint mondom, hűvös volt és a víz sem lehetett langyosnál melegebb, mert maga, Miáeska szörnyen didergett és éktelenül sivalko- dott. Már ahogyan egy iskolaköteles korhoz közeledő lánvgvermek tud slval- kodni. amikor erőszakosan fürdetik, mert ha pontosabb akarok lenni, nem önszántából ment a lavórba, hanem a mamája állította bele. Nem kegyetlenségből, hanem éppen azért, mert az anyai szeretet bírta rá. — Tudja kedves Szabóné — így indokolta a szomszédasszonynak — nincs elég meleg, féltem is szegénykémet, hogy megfázik, de kénytelen vagyok mesfüröszta-ni, mert nézze csak, már tetüket találtam rajta. \ így mondta: „tetüket“, mert így ta- , "én nem olyan goromba a szó. mintha etveket” mondott volna. És még öi ant is mondott hozzá, hogy inkább eóy\kis megfázás, mint a tífusz. Akko- ribari így lehetett választani: vagy tífusz 'Tasv jobbik esetben e.gy kis tüőő- gyullartás. A maga mamála. kedves Miácski-V szerencsére az enyhébbet választott?. annakidején, azért ugrándozhat most olyan önfeledten a parketten. FVvébkértt eszembe se jutott volna f ninre tí°l°g, hiszen tíz. és fél esz- ÍLroiővel ezelőtt történtek nagyobb dol- is m;nt '?ffv ötéves kislénv sivolko- dása mégis e’ kellett mondanom. Oka actp u -elértem magukat egy - Jegn,Lződésné.’- Meg kellett áliniok, utkeres-. valaki iskola diákjai vonultak^Nem mondom, hogy valami fegyelmezett menetelés volt, a sorok görbültek, ahogyan kerülgették a tócsákat, de közben énekeltek. „Egy a_ jelszonk, a béke, harcba boldog jovoért megyünk .. Maga Miáeska akkor lebiggyesztette nagyrafestett pici száját es odaszólt „Pedro“-nak: „Figyeled? Beke a jelszavuk és harcba akarnak menni. Hat nem butaság?” Pedro udvariasan vihogott a buta szóviccen, bár nem hiszem, hogy megértette, miről van szó. Rögtön szólnom kellett volna. De a jó ég tudja... szinte hallottam, ahogy hegyes kis nyelvén ki formálódik a szó, Pedrohor. intézve: „Te! Kérdezd meg pzt a vén trot'yot. mit akar tőlem?” Pedro erre szolgálatkészen oldalbalök és valami divatos bambasággal a képembe vigyorog... Tudja, Miáeska, annyira trotty azért nem vagyok, hogy egy ilyen • kikent ifjoncot ne tudnék falhozmázolni. De époenazért nem szóltam akkor, hanem szólok most. Elmondom: láttam mavát, Miáeska! Láttam sivalkodva fürödni, sötét pincében. Elmondom, mert úgy vélem, hogy maga Miáeska, azzal a tizenhat évével kissé feledékeny. MESZ Hétfőn megjelenik a Dunántúl“ tizedik száma A Dunántúl, a Magyar írók Szövetsége Pécsi Csoportjának Íred?fmi folyóirata egvre inkább .nemcsak a 31 pécsi és könéjülk csoport ősit’ó dunántúli írók szócsöve, hanem az országos irodalmi élet tényezője. A negyedik évfdlyaim első száma, amely a megjélemés óta a tizedik szám és ezred:(k oldal. most van a nyomdáiban. Ebben a helyi írókon., a Dunántúl eddig ismert munkatársain kívül olyanok is megszólalnak, alolk évek óta nem léo. \ tek műveikkel a nyilvános,sáv 1 j elé, mint Kodriéjnyl János *va,gv clyamrlk akik új erői a fennek, mint Kömény Dezső a tehetséges sztél.invárosi mérnök. Erőssége a másítani szám rwk. hogy kritikai rovata, tanulmány- és vitennvnga a' korábbinál jóval bővebb. A háromezres példány szám ban megjelenő foívó’rat ezóy- l'ben már nem negyedévenként é hanem kéthavomként jut el a.-’ 4 oúvaeáho^.. Jóllehet az 1954-es gazdasági év kukoricatermése nem érte el az 1953-as átlagot, de a kukoricával bevetett jóval nagyobb — 96 800 holdas — terület 18.50 mázsás átlaga, a beadási kötelezettségek egy részének elengedése nagyobb szabadkukorica felhozatalt tett lehetővé. A kukoricafelhozatal is 1954-ben csaknem megkétszereződött. Ára alacsonyabb volt, mint 1958-ban. az olcsóbb kukorica pedig lehetővé tette azt is. hogy a dolgozók, ahol erre hely van, maguk is hizlalhassanak. Mit jelent mindez, és a csak nem megkétszereződött vágás Pécs város zsírellátásában? A Pécsi Hús- és Tejkiskeres kedelmi Vállalat kimutatása szerint máris csökkent a zsír- kereslet és a következő hetekben még csökkenés várható. A megnövekedett felhozatal, a kínálat a Pécsi Hús- és Tejkiskereskedelmi Vállalat árualapját is bővíti, mégpedig a következőképpen. A termelőszövetkezetek az utóbbi időben gazdaságosabbnak tartják, ba nem élősúlyban, hanem levágva értékesítik sertéseiket. Ez a termelő- szövetkezetnek nagyobb jövedelmet biztosít, de egvben növeli a hús- és teikiskpreskedel ni vállalat árualapiát is. mert a vállalat a helyi árualapból — a megszabott kereten kívül — ha nem is k'elégitően, de ser •éshúst tud biztosítani a város dolgozóinak. A Pécsi Hús- és Teíkiskereskedelmi Vállalat többek között, már Bolyban és Kémesen vásárolt íev sertést, mintegy 28 mázsa súlyban. A kormányprogram tehát ezen a téren is helyesnek bizonyult, ebből következik a majdnem megkétszereződött vágás, a nagy sertésfelhajtás, a területek termőereiének növelése, a munkásosztály és a dolgozó parasztság életszínvonalának emelkedése. Ez, az út — helyes és ha továbbra is ezen haladunk, ha miifden erőnkkel harcolunk a kormány program megvalósításáért, jövőre még szebb eredmények kísérik munkánkat Hiba volt... A Pécsi Rádió január 21-1 „Színház és Mozi” című műsora Polgár István hozzászólását közölte Székely Júliának a regénydramatizálásról szóló cikkéhez. — Polgár elvtárs cikke a Dunántúl című folyóirat 10. számában jelenik meg, a rádióban közvetített idézet pedig — az én hibámból — úgy hangzott el, mintha a mikrofon előtt maga a szerző szólalt volna meg Polgár Istvánnak első személy ben való jelentkezését és hi« vatali beosztására való hivatkozását az eredeti vitaírás nem 'artalmazta: saját megfogalma zásom és megfontolatlansáaom ■rediménye. Ez a h>ba, félreértésre adhat alkalmat. Mint a -ovat vezetője, szükségesnek tartottam tehát a fentieket lyilvánossávra hozni Cfettrí Pongrác
