Dunántúli Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-18 / 14. szám

1955 JANUAR 18 NAPLÓ As Anna-aknai Ságvári ifjúsági brigád tagjai tudják9 mit miért tessnek Az Amna-aímai Fábián csa­pat — Ságvári ifjúsági brigád — decemberben 124.7 százalék­ra teljesítette tervét. S most? Most sem állnak rosszul. — *Saa, sem az Anna-aknai párt­szervezet, sem a szakszervezeti bizottság nem kérdezte meg a brigád tagjait: hogyan akarnak tovább dolgozni, mit akarnak tenni a felszabadulási verseny­ben. A lelkes kollektíva azon­ban nem „ült a babérokon“. Nem, mert Fábián Albert nem- ^k a brigád vezetője, hanem népnevelő is. Még a hónap elején e’hatá- rozta a csapat: a felszaba­dulási versenyben 130 száza­lékra teljesítik tervüket, — vagyis műszakonként tíz csil­lével többet adnak a terve­zettnél, A vállalás annyit ér. ameny_ nyit teljesítenek belőle, — ntondják a Ságvári ifjúsági brigád tagjai. De nemcsak ntondiják, hanem annak szelle­mében dolgoznak is. Január e]ső tíz napjában is teljesítet­ek ígéretüket: 30 folyómétert haladtak előre. Az eredmények titkai? Nincs semmi titck: a brigédveze- W és népnevelő naponta ne- 'eli, tanítja beosztottjait nem- szakmailag, hanem poJiiti- kailag is. A napokban a fran­ca eseményekről és Nyugat- Németország fé’fegyverzéséről ''itatkoztak Arról., hogyan t-e_ hétnek ők legtöbbet annak meg akadályozáséért. Fábián elivtárs ^ is nyugodott bele, amíg nem tisztázta a vitát. ..Nagyon fontos, hogy a bá­nyász szeresse a bányát" — mondja Fábián elvtárs. Ha *Ky ember valamilyen mun­kái megszeret, szívesebben, s ei edményesebben végzi. ® fontos jellem kifejlődését ®fVf.l segíti elő a brigád nép- évelője, hogy mostanában sokat beszél a bányászat, ban elért eredményekről. So- _at mesél például arról, hogy ®hány évvel ezelőtt Dorogon ő is csá.káininyail fejtette a JVIa már gépek segítik 8 bányászok munkáját. De az ePülő új Komló is mindenna- ^ téma a beszélgetésben. A megszerettetése az új , “gyászokkal szintén fontos ^olog, azzal együtt megszere­tik Val, a bányász-mesterséget is amikor András Lajos azzal ' r\®®^ndéikllcal jött el az Alföld. 11 Komlóra: „Pénzt keresek, ruháit, később lovat veszek, s itthagyom a 'bányát.“ Ez mér a múlté. Anorás Lajos nem tudna többé megválni a bá­nyától, sőt már az unokaöcs- esét is „elcsalta" ide, igazi bá­nyász lett. Persze, emellett egy másik tényező is növeli a munkakedvet: ez pedig a jól összeszokott kollektíva. Fábián elvbárs ilyenné ková­csolta csapatát. „Bumlizás, ná­lunk? ..." — mondja csodál­kozással s gondolatában még az is átfut: még mit nem gon­dolnák a mi brigádunkról? Eb ben a kollektíváiban valóban nem lelhet olyan bányász, aki a munkafegyelem lazításéval rontaná a brigád jó hírnevét, eredményeit. Pár nappal ezelőtt új csillés érkezett a csapathoz -*• Szabó József. Fábián élvtárs neki is mint ilyen esetben mindig — elmondta a „házirendet". Úgy dolgozzon, hegy ne legyen rá panasz a brigádban. Rövid idő telt el azóta, de Szabó elvtárs máris bebizonyította, hogy akar és tud is jól dolgozni. A köl- toktiva őt sem — a többi fia­tal bányászt sem — hagyta magára. Nevelik, tanítják a fiatalo­kat. Nem ritka eset, amikor a vájár átadja a szerszámot A Sopiana Gépgyár DISZ­fiataljai is résztvesznek a felszabadulási verseny­a fiatal csillésnek és tanítja, hogyan bánjon vele. András Imre és Szabó Géza 6 hónapja csillések, de már meg­tanulták a vájármunika fogá­séit. „Belőlük vájárt nevelünk — mondja Fábián elivtáms, — i méghozzá nem is akármilyen ’ vájárt.“ Ezek után a többi brigiádve- zetö, népnevelő jogosan kér­dezhetné: hogyan van min­denre ideje Fábián eivtársnak. Van, mert a SágváriJbrigáa tagjai nemeseik a munkahelyen találkoznak csepatvezetőjükkeJ hanem munkaszünieti népeiken elmennek egymás lakására.— Tgj- Fábián elviére minden tár_ sál aik jól ismeri családi körül­ményeit is. Vasárnaponként egyik vagy másik családi otthonban szó- rakozgatás közben gyakran esiK szó a munkáról, mun­kaversenyről, terveznek, for­málják jövőjüket a brigád tagjai. Hosszú lenne 'bemutatná min den oldalról, hogyan biztosítják a felszabadulási verseny során is jó eredményeiket a komlói Ságvári ifjúsági brigád tagjai. Csak egyről szóltunk: az em­berek tudják, mát miért tesz­nek. S ez nem kis mértékben Fábián elviére felvilágosító munkájának, a népnevelőnek köszönhető. Plunks után Az esti órákban a komlói Májys 1 Kultúrotthonban nem­csak a kultúrgárda kultúrterme, a rádió szobái, de a könyv­tár is megélénkül. Igen sok azoknak a száma, akik munka után a könyvet választják szórakozásul Komlón. A fiatal Fehér Pált, az J-es üzem vájárját, — aki éppen a könyvet tartja a kezében, — már régi ismerősként üdvözli Szomor Gabriella, könyvtáros. ben A Sopiana Gépgyár DISZ- flataljai elhatározták, hogy egységesen csatlakoznak fel- szabadulásunk 10. évforduló­jára kezdeményezett munka, versenyhez. Elhatározták, hogy a versenyszakasz ideje alatt az eszterga és a lakatosüzem fia­taljainak átlagos tervteljesít­ménye 120 százalék lesz. Az öntöde és DISZ brigád havi 125 százalékot vállalt. A vállalat önköltségcsökken- lési tervéhez 1 százalékos se- lejtcsökkentéssel járulnak hoz­zá, A eszterga és lakatosüzem­ben, az öntődében 10 százalé­kos selejtcsökkentést érnek el az elmúlt negyedévhez viszo­nyítva. Anyagtakarékossági és minőségellenőrző brigádot ala. lütanak a fiatal szakmunká­sok és fiatal műszakiak bevo­násával. A fiatalok lelkes kezdemé­nyezését támogatják az üzem műszaki vezetői is, megígérték, hogy a versenyt tanácsaikkal és a műszaki feltételek bizto. sításában segítik. Az üzemben több fiatal ha­tározta el, hogy párosverseny­re lép a megye más üzemeiben dolgozó ifjúmunkásokkal. Si­mon József esztergályos, az üzem DISZ--titkára járt elől jó példával. Versenyrehívta a pécsújhegyi bányaüzemből Haág József sztahanovista esz. tergályost, ifjúmunkást, az ot­tani DISZ-titkárt. Elhatározta hogy a versenyszakasz ideje alatt tervét átlagosan 120 szá­Teffekre kr§7, »szorgalmas tanulóifjúságol! 'T'egnap, hétfőn reggel újra A megnyíltak az iskolák kapui. Fiatalok tízezrei figye­lik ismét pedagógusaink .okos, tanító szavait, lelkes magya­rázatait, fiatalok tízezrei vár­ják, hogy újabb tudást nyújt­son nekik, újabb ismeretekkel gazdagítsa őket az iskola. Újabb ismeretekkel, amelyek­Szerencse, hogy az ilyen je­lenségek csak szórványosan fordulnak elő ifjúságunk kö­rében, mindenesetre intő pél­da arra, hogy a legerélyeseb­ben és a leghatározottabban fellépjenek ellene pedagógu­saink és maguk a szülők is. Nem elég egyszerűen tudomá­sul venni, hogy a gyerekek nek birtokában egyre többet megcsinálták a dolgozatot, min­és tisztábban látnak majd az életből, a nagyvilág esemé­nyeiből, jobban felfogják és jobban megértik a népi de­mokratikus országok békehar­cának jelentőségét és nagy összefüggéseit, — jobban meg­ismerik nemzeti múltúnk di­csőséges hagyományait. Nagy várakozással és nagy reménységgel tekintünk if­júságunk felé és figyelemmel kísérjük mindennapi munká­jukat. Ahhoz, hogy jövő fel­adatainkat egyre sikeresebben és eredményesebben tudjuk megoldani, művelt, kötelesség- teljesítő, a népért élő. a nép igaz ügyét ismerő, azért har­colni és küzdeni kész fiatalság­ra van szükség! Ahhoz, hogy pártunk és kormányunk nagy den esetben gondosan utána kell nézni annak is, hogy az hogyan jött létre, milyen se­gítséget és támogatást kapott a tanuló a feladat végrehajtá­sához. É1 s még valami, amire fo- kozottabb mértékben kell ügyelniük pedagógusoknak és szülőknek egyaránt. A fia­talok, a tanulóifjúság boldo­gan szeretne élni, de nem tud­ja, hogyan. Vannak, akik a könnyelműségben látják és keresik a „boldogságot”, a nyakló-nélküli szórakozás-haj- hászásban. Könnyelműség mu­tatkozik az ilyeneknél az isko­lai feladatok végrehajtásában, a tanulásban, nemtörődömség a szülőkkel, a testvérekkel szem­ben. A szülők és pedagógusok célkitűzéseit végre tudja haj- közös hivatása, hogy segítsék tani, elengedhetetlenül szüksé­ges, hogy az általános, közép- és különböző szakiskoláinkban tanuló fiatalok jól dolgozza­nak, örömmel és lelkesedéssel végezzék munkájukat. Szüksé­ges, hogy ne kényszerköteles­ségnek érezzék az iskolai fel­adatok elvégzését, hanem hasz­náljanak fel minden alkalmat és minden lehetőséget a mi­nél alaposabb elmélyülésre, a tananyag helyes továbbképzést elősegítő feldolgozására. Szük­séges, hogy ne csak megtanul­ják és bemagolják a feladott leckéket, hanem arra töreked­jenek, hogy azt meg is értsék, mert csakis így válhatnak ké­pessé a későbbiek folyamán az élet nagy feladatainak végre­hajtására. Igen biztató jelenség az ifjú­ságnak az a lelkesedése és zalékra teljesíti, a selejtet C.5 őszinte, komoly vágya, amely abban mutatkozott, hogy már százalékra csökkenti. Radics Tiber lakatos ifjúmunkás, a komlói Bányagépjavító Válla­lattól Hermann György laka­tos ifjúmunkást hívta ki, vál­lalta, hogy a mezőgazdasági gépek szerelésében tervét át­lagosan 140 százalékra teljesíti és selejtmentesen dolgozik. — Hasonló versenyt kezdeménye­zett Holmer László esztergá­lyos, Garai Lajos esztergályos. Benács János marós és Kókai Ernő lakatos ifjúmunkás is. iVem, ez nem bányász! A belgyógyászaton már meg Az asszonybetegek kitérnek ezdődött a rendelés. A bete~ az útjából. gou . , ,, . . — Gyere lé a banyaba, ezer kön többsége halkan beszélget, méter méíyf.e> úgy mjní én _ 1 nWet, vagy éppen újságot zörgeti az ajtót és kiabál. — ‘fás. Ezzel teszik tűrhetőbbé Megdöglenél, mint a patkány! ,a várakozást. Már-már úgy- Hogy nekem nincs szilikózi­láts*k, hoqy nem hiába írták S0Tn; Nyomorult i • pusztulok! — ordítja, ahogy a kt Q Megyei Wnd, kel; hedj, H*tjük Rendelőintézet száján kifér, an ajtajára nagy betűk- Egynéhányan összesúgnak. »Elvtárs, ne türelmetlen- a te vizsgálatodat sem — Ez bányász? ... Az ügy mindjobban kezd ér­dekelni. Mégiscsak a bányá­el!“, amikor ebbe a szok becsületéről van szó. Dr. JfüQodt légkörbe ajtódübör- Vends János ü. b. elnökkel utánanézünk a dolognak. Valóban „bányász". Hám 0és vegyül. f.J?indenki odanéz. Viharka- °atos, va-kka Szegedről anTsolTmberlil ITa™ íöulriJln-akXa ezelőtt né- • M emher áU az a‘ió~ hány hónappal. Huszonkét éves. Már ötödik nanja járja szakítani ösrhajú or- az orvosokat. Minden lelete SLnvit «nőt. Tekintetével n^ativ. Ve! ES .csontos, nagy öklével, ’-veri, mintha csak be­^karná S2 Vénin vi^ aitót erilJ,meTt a borotválkozatlan lin. ert* átnézi a leleteket, bó- f„,L és a vetkőző fülkére mu- — — Nincs neki semmi baja mondja dr. Vende János tat a vetkőző fülkére mu- — csak éppen lógni akar. Sok 9át £ Zaitcsináló kihúzza ma- bányásszal találkoztam már, re így ^eUerie álló kérdésé- de mondhatom ilyennel még tar>„ nem engednek be, ki­fosom gy0r a belüket — és vi­li „AJ!' Szólítják, és bemegy, p^koző fülkébe. Tyi Pf‘rc múlva szélesre tá- csak iáiké ajtaja. Először Viajd ^ttkozódás hallatszik, soha. Hősöknek ismerem a bá­nyászokat és nem ilyen, ilyen — nem talál erre szavakat. Hám József „bányász" még mindig ott áll az ajtónál és szitkozódik. A betegek lenézik Htó\ ^jelenik a csendhábo- és gúnyosén mosolyognak. Jo- Hz elöb}) eáészében. ö az, aki gosan. Az ilyen ember, mint —■ Azt . , Hám József, nem érdemli meg közi v*9Vok, - kiabál, mi- hom azokkal a hősökkel me- ? vau e°V spárgával megköti neteljen együtt, akikre büsz- ^rógerln^árágja szárát. — kén tekint egész társadal- Is 1Qr<iul az ajtó felé munk, mégcsak azt sem ér­ét ttírA belérúgtam —Vöhög demli meg< hogv azt a nevet b°rszaábó1 ,csak ágy árad a viselje, — bányász!... Tántorog és üvölt. SZ, J, MegválssitsHák a IV. Magyar Bé'íekoagresszus Pécs Városi EltészI B zaltságál A Városi Békebizottság és a Hazafias Népfront Pécs városi bizottsága Molnár Péternek, a városi tanács oktatási osztá­lya vezetőjének elnöklete alatt kibővített ülést tartott, ame­lyen megválasztották a IV. Magyar Békekongresszus Pécs Városi Előkészítő Bizottságát. Az előkészítő bizottságba az üzemek, tömegszervezetek, ke­rületek dolgozói közül 30 egyént választottak be. várták, kívánták az iskolát lszórtan találkozunk azonban elgondolkoztató jelenségekkel is. Az egyik is­kola tanulói például szünidei feladatként a „Kuruckor és Rákóczi szabadságmozgalmát” kapták. Akadtak gyerekek, akik ezt a feladatot a rendel­kezésükre álló bőséges idő alatt nem csinálták meg, ha­nem elkényelmeskedték, ellus- tálkodtók az időt, — szíveseb­ben ténferegtek az utcán és a mozik környékén. Az idő azon­ban haladt s egyszercsak azt vették észre, hogy újra meg­kezdődik az iskolai munka és a feladatot el kell végezni Amikor már így égett” a munka, legyőzni gyermekeinkben, fia­talságunkban a rossz tulajdon­ságokat, és megtanulják, ho­gyan kell és hogyan lehet bol­dogan, harmonikusan, ember­hez méltóan, szépen élni! Meg kell mutatni és meg kell sze­rettetni tanuló ifjúságunkkal az igazi célokat, a nemes esz­méket. Az igaz eszme, 3 szo­cializmus eszméjének szerete- tére kell nevelni tanuló ifjúsá­gunkat, arra az eszmére, ame­lyik az iskolai feladatok elvég­zésénél, a házi, az otthoni dol­gozatok megírásánál is örökre száműzi a becsapást, amely megmutatja a boldog, szabad, a munkában és magatartásban becsületes emberi élet útját. Vannak és ltaszmek most ne­hézsége,^ isikoláinkbam, mert a szünidő sek gyereket ei szók fu­tott a helyes gyakorlatitól, a feladatok elvégzéséinek időbeli rendjétől. Az első időkiben kü_ , lönösen, — újból nehezebben megy majd kicsit a munka és talán olyanok is lesznek, — ha kevesen is, szerencsére — akiit felelőtlenül kezdenek a munkához, mint azt a szünidő­ben megírandó fel adaték más­sal való elvégeztetése is bizo­nyítja. A szülők és a pedagó- gusek közös összefogására. kö_ zös munkájára van szükség, hogy átsegítsék a fiatalokat ezeken a „kezdeti" nehézsége­ken. Újból meg ítéli tanítani a fiatalokat tanulni, felébreszte­ni bennük a tuaiás, az ismeret­szerzések iránti komoly vágya, kozást. Szívvel-letekkel kell munkához látnia minden pe- ,,körmükre dagógusnak, a szülőknek pedig megkérték odahaza kell segíteniük a pe­felnőtt ismerőseiket, szüleiket ciagógusok munkáját, hogy a dolgozat megírására. ereményeiket érhessünk eL Mondanunk sem kell, hogy ITöszöntjük pedagógusa in­tanulóifjúságunk egyrészének kát és köszöntjük a szón ez a magatartása igen vészé- idő után újra munkába álló, delmes és káros, mert azt feladataik elvégzésére induló eredményezi, hogy az ilyen ta- tanulóifjúságot! Sck sikert, —• nulók önmagukat lustaságra és cedményekben gazdag hétköz. helytelen, teljesen elhibázott napokat kívánunk a munká- életszemléletre nevelik. hezi Íz elsők között Tjéti q^éftjaoítás, DCéíájfalau ügy mondták a kétújfalusi vasút­állomáson, hogy a kis útról le kell for­dulni balra, ott elől a sarkon, ahol a kövesút Szigetvárnak kanyarodik, jobb­ra van a gépállomás főépülete. Majd megmondják aztán, hogy merre van a javítóműhely... Azért jöttünk, hogy alaposan meg­ismerjük a kétújfalusiak munkamód­szerét, mert — becsületükre legyen mondva, — utolsók közül az elsők közé verekedték fel magukat, bizonyára akad itt mit nézni. Egy brigád két erőgépet javít — de azt még hozzá kell tenni, hogy egy- időben, mert ha alkatrészhiány miatt, vagy egyéb oknál fogva megreked egyik traktoron a munka, akkor átállnak a másikra. Szétszedésnél meg azonnal fel jegyzik a hibákat, a hiányzó alkatrésze­ket. Ez azért indokolt, mert nem kell külön-külön eljárni a raktárba, hanem egyszerre vételeznek. Időt és fáradtsá­got takarítanak meg, több jut a tény­leges munkára ... Ennyit az irodában — és a javítóműhelyben?! ... Fülig maszatos, olajosruhás emberek­kel találkozik tekintetünk. Dolgoznak, de hogy dolgoznak!... Elsőnek a Bog­nár brigáddal találkozunk, nézzük meg az ő munkájukat! Valamennyi között talán a leg olajfolto- sabb a brigád vezetője, Bognár Imre. Körzeti mechanikus az eredeti foglalko­zása, —• de most télen másként járja a nóta ... Éppen Ronta György traator- ján javítja a kormányberendezést. A kopott csapokat és a még jobban leko­pott tolórúdfejet már kicserélte, most következik a visszahelyezés. Szép óva­tosan odailleszti a külső tolórudat a csapokra,. .. így ni és máris megvan az összeköttetés a kormányberendezés és az első kerekek között. A hozzávaló vezércsapszöget házilag készítették ... Molnár Imre — a brigád legújabb tagja. Nemrég került ide a letenyei gépállomásról, 'Balázs István gépén ja­vítja a körmányművet. A perselyezéssel bajlódik, a hegesztést már el is végezte, csupán a visszaszerelése van még hátra. Hirt János kiváló szakértelemmel for málja meg a Balázs István gépére a ventilátor védőrácsát. Sűrűbbre rakja 3 pálcikákat, — biztos, ami biztos ... In­kább legyen rajta több, mintsem hogy valakinek baja essék, mert ő már egy­szer megjárta. Az üzemanyagszivattyú szívó-nyomó szelepeit Döme József csiszolja simára, azaz már be is fejezte, most az üzem­anyag vezetéket állítja össze ... akár el is indulhat már. Balázs György is ezt várja, hogy előrébb cammogjon, mert az alsó kapaszkodókhoz már nem fér hozzá, bármennyire ügyeskedik a kulcs­csal. No majd a végén,,., de a többi bizony úgy áll rajta, mintha odaforrasz tották volna... Balázs István nem a Bognár brigád­ba tartozik, mégis itt sürög-forog a G 35-ös körül, az övé a gép. Nem mind­egy, hogyan javítják ki Mindenütt ott terem, ahol valamit leszednek, vissza­szerelnek, meghúznak, kifúrnak... Az első részen a tengelymerevítőt űjraper- selyezték, ő maga végzi el a hegesztés utáni reszelést. Csendben figyeltük a jól összeszokott Bognár-brigád alapos munkáját. Min­den szenszám a maga helyén — minden ember a maga munkáján szorgoskodik! Nem kapkodnak, de nem is időznek fe­leslegesen. Versenytársuk a Vadasz- brigád. Fej-fej mellett, egyforma adott­ságokkal, egymást túlszárnyaló lelkese­déssel küzdenek az elsőségért. Ki lesz az első? Ez szorgalmazza a karokat, ez emeli egyre meredekebb ívvel a telje­sítményt mutató grafikon. Brigádok, szerelők, kovácsok, bognárok — vala­mennyien azt latolgatják, valamennyit az foglalkoztatja, ki lesz az első?! Ha továbbra is ilyen munkakedvvel dolgoz­nak a javítóbrigádok, mint ahogvan megkezdték, egyszerű a válasz, a két* újfalusi gépállomás!

Next

/
Thumbnails
Contents