Dunántúli Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-16 / 13. szám
2 NAPLÓ 1953. .TANtTAR 1«. Több jó szakmunkást bányáinkba ! Hozzászólás Börzsei Mihály elvtárs cikkéhez 'Bűneset elvtárs cikkével — mély a Dunántúli Napló január 14-1 számában megjelent t— alapjábanvéve egyetértek 4c szeretném egy pár szemé- íyes véleménnyel azt kibővíteni. Az első talán az, hogy igen óvatos becslésnek tartom az összlétszám 10 százalékának mint olyannak megállapítását, amely minden tekintetben kifogástalan munkaerőt képez. Nem hiszem, hogy ilyen körülmények között elértük volna a felszabadulás utáni, de különösen tavalyi kimagasló eredményeinket. Az igaz, hogy jó szakmunkásaink száma évrőT-évre csökken. és váj árléts zárnunk kb. 10 százaléka az, amelyet univer- sólisan mindennemű speciális munkára használhatunk, de ez nem jelenti azt, hogy szakosított jó fejtési-, fenntartási és elővájási vájáraink száma nem haladja meg jóval a 10 száza.jÓKOt. Kétségtelen, hogy a régebbi szakmunkásutámpótlás egyszerűbb és magátóladódó volt, mert a bányász-családok gyér mekeinek legtöbbje az akkori szűkös anyagi viszonyok mellett nem tanulhatott tovább és a család mindennapi szükségleteinek előteremtése céljából kénytelen volt a bányánál a napszinten 14 éves korában elhelyezkedni. Ezután lekerült a bányába és 16—17 éves takarítóként, majd csillésként dolgozott. Mint ilyea töviről hegyire megismerke dett a bánya viszonyaival, az emberekkel, és, hogy így mon jam valósággal 'belenőtt ej akna nagy családjába. Hasonló helyzet fenntartó sa elképzelhetetlen a s? ciaiista társadalomban, ahol tervszerű gazdálkodás folyik és a dolgozó egészség védelme elsőrendű feladatot képez, és minden bányászgyer mellnek lehetősége van a továbbtanulásra, fejlődésre. Azt hiszem minden idősebb bányász, — aki ilyen korban kezdte — egyetért azzal, hogy 14 éves fiúknak egészségileg nem tesz jót, ha lemennek a bányába. A külszínen való korlátlan alkalmazásukat viszont korlátozza kötött létszámkeretünk és béralapunk. Mindezeken felül figyelembe kell venni, hogy termelésünk több, mint kétszerese a kapitalista termelésnek. Az ehhez _ szükséges szakmunkásutánpótlást a régi módszer már nem is fedezné, operativ beavatkozás nélküL A szakmunkásképzést nagy ban 14 ______elősegítené, ha a év es fiúk felvételére ter- venfelüli létszámkeretet és béralapot biztosítanának a bányáknak, mert a bányászszülők is, gyermekeik is — akik nem tanulnak tovább — szeretnék, ha a bányáknál tudnának elhelyez kedni. Ez szakmunkás utánpótlásunk egyik jó forrása len ne. Szeretném még a vájártanuló oktatással és az üzemi 200 órás tanfolyamokkal kapcsolatos véleményemet sifeu- teni. Börzsei elvtárs végeredmény ben mindkét oktatási formánál arra a következtetésre ;ut, hogy a képzettségét megszerzett vájárt nem lehet ónálló . vájármunkára beosztani, hanem hosszabb ideig tapasztal, vájár mellett kell dolgoznia, hogy megszerezhesse a kelló gyakorlatot. Ha ennél a megállapításnál megállunk, nem tűnik ki a két oktatási forma eredménye közötti különbség. Ezért részletesebben vizsgáljuk meg a kétféle vájár adottságai közötti eltérést. A végzett vájártanuló tűlaj- öinképpen szakképzett vájár. Legalábbis elméletileg. De ugyanakkor legfeljebb 18 éves. Olyan veszélyes és nem sablonos foglalkozás gyakorlásához, mint a vájár foglalkozása, 18 éves kor bizony igen kevésnek bizonyult. Az a higgadt mérlegelés, amely a vá- jánmunkánál, sokszor még a legegyszerűbbeknél is, minden órában szükséges, nem az ifjúkor sajátsága. A bányaviszonyokba való beleélésre csak a névleges kétwettség megszerzése után kerülhet sor, legyen bár az oktatás a legkiválóbb is a vájártanuló iskolában, legyenek bár az oktatók a legjobbak. Ezeket a kérdéseket — éppen a tanulók fiatal kora miatt — nem oldhatják meg. A tanfolyamon végzett vájár, amikor a bányába kerül, már legalább 18 éves. Mielőtt vájártanfolyamra jelentkezhet, legalább egy éven át kellett föld alatt dolgoznia. Ezen idő alatt sok munkahelyen megfordul és kellő áttekintést kap arról, mi is a bányamunka. Nyilvánvaló, hogy csak akkor fog vájártanfólyamra je lentkezni, ha ezen év alatt arra az elhatározásra jutott, hogy a szocializmus építéséért az egyik legtöbb odaadást kívánó munkafronton, a bányában akar harcolni. A vájártan folyam időtartama kereken egy fél év. Tehát a tanfolyamon képzett vájár legalább 20 éves, amikor megkapja a vá- jáibizonyítványt, legalább másfél-két évig folyamatosan végzett bányamunkát és elméleti képzést akkor kapta, amikor már jelentékeny bányaismerettel és gyakorlattal Is rendelkezett. Ezért jobb a tanfolyamon képzett vájár. Mivel azonban az egyes bányavidékek .viszonyai között jelentős különbségek vannak és hazánkban a legnehezebb és legtöbb rátermettséget megkívánó bányaviszonyok éppen a Mecsek bányáinak sajátos ságai, még ez a jobb oktatási forma sem ad teljes értékű vájárt, hanem sok mindent kell átvenniük az új vájároknak, a régi vájárok bőséges tapasztalataiból A tanulás soha sem sok. A 200 órás oktatáson megszerezhető tudás sem sok. Nem is ez okozza a nehézséget. Ha úgy lehetne megoldani a kérdést, hogy minden tanfolyamos az akna közelében lakik, munka után hazamegy családjához, kissé megpihen és később visszajön a délutáni oktatásra, nem is lenne baj. Sajnos, dolgozóinknak fele sem lakik a lakótelepeken, hanem autóbuszon, vagy gyalog, nagyobb távolságból jár munkahelyére. Ezeknek súlyos terhet jelent a 200 óra Lényegében egyetértünk fsrv Börzsei igazgató Ctv tulőbiH és a tanfolyami vájárképzés mellett kardoskodunk. Nézetem szerint azonban a Munkaerőtartalékok Hivatala vájártanuló iskoláiban is lehetne jobb vájárképzést biztosítani, az oktatási forma átszervezésével, ha az új szervezés a fenti — főként az ifjú kor okozta — hiányokat Ki tudná küszöbölni. Érdemes volna foglalkozni ezen kérdéssel, mert a jövőben mind több vájárt igényel a fejlődő ipar növekvő szénszükséglete és mind jobb vájárokat kíván a termelékenyebb, gazdaságosabb munka, mert csak így lehet önköltséget csökkenteni, életszínvonalat emelni. Az ifjú technikusok és mérnökök két csoportra oszlanak. Az egyik, amely úgy viselkedik, mintha teljesen .degen szakmába került volna, nem találja helyét és nem is mutat rá nagy törekvést, akaratot, Rendszerint csak itt tapasztalják, hogy egy műszaki vezetőnek milyen nagy a felelőssége, és hogy a nehézségek legyőzése az életben nem olyan egyszerű, mint elméletben. Ettől megijednek, elvesztik önbizalmukat, nehezen fejlődnek. Hiába segítjük őket mi, idősebb, tapasztaltabb vezetők. Akik hosszabb Ideig nálunk maradnák, azokat azért általában sikerül jó műszaki vezetőkké kinevelnünk. A másik csoportba pedig tartoznak azok, akiknek túl nagy az önbizalmuk. A kei lő tapasztalat és gyakorlati tudás megszerzése céljából kezdetben kapott beosztást nem tartják képesítésükhöz megfelelőnek. Ha azonban az ilyen munkatársakat mindjárt magasabb vezetői beosztásba helyezzük, akkor lépten-nyomon' azt hangoztatják, hogy nem kapnak a felettes szervektől megfelelő segítséget. Persze a segítséget úgy képzelik, hogy munkájukat helyettük más vé. gézzé eL Ezekből a káderekből rendszerint nem tudunk jó műszakiakat nevelni, a nefhézsé geket nem képesek legyőzni, és így előbb-utóbb máshol helyezkednek eL Van még a két csoport között egy harmadik is, amelyből ha nem is sok, de van, illetve volt néhány trösztünknél, mert az utóbbi két év alatt 18 szakembert helyeztek át más trösztökhöz, szervekhez, akik képzettségüknél, rátermettségüknél fogva mindazon adottságokkal rendelkeznek, amelyekre egy jó műszaki vezetőnek a mi szó ciaiista társadalmunkban szüksége van. Vereczked Lajos a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatója. Levelezőink irink MNDSZ-asszonyok értekezlete Siklóson Járásunk székhelyén értekezletet tartottunk. Az értekezleten huszonnyolc járásbeli asszony tanácskozott a béke megvédésérőL Cserjánszki Pálné, siklósi MNDSZ elnökünk kilenc kis- gyűlés szervezését és megtartását vállalta. Spollár Viktor- né kémesi MNDSZ-asszony pe dig már arról számolt be, hogy tartottak kisgyűléseket, és Nyugat-Németország felfegyverzése elleni tiltakozásukat elküldték az Országos Béketanácsnak. Asszonyaink a tiltakozás mellett szorgalmasan dolgoznak munkahelyeiken, tettekkel is védelmezik a békét. Vasa József né MNDSZ járási elnök, Siklós. Hat literre emelkedett fejési átlagunk A dinnyeberki Táncsics tsz rosszul gazdálkodott az elmúlt esztendőben. Bőségesen állt rendelkezésünkre takarmány, 11 tehéntől mégis mindössze csak 11—12 liter tejet fejtünk naponta. Mi, dinnyeberkiek is hallottunk már az egyedi takarmányozásról, de gyakorlatban nem alkalmaztuk, még az 1954-es év elején sem. Később aztán megismerkedtünk vele közelebbről — egyedi takarmá nyozásra fogtuk teheneinket. Csakhamar 20—21 literre emel kedett a fejési átlag. December 21-én összeállítottunk egy takarmányszabványt. Nem égé szén 3 hét múlva már hat liter fejési átlaggal büszkélkedhettünk. Ezt az eredményt azóta is egyre fokozzuk. Kovács József brigádvezető A MDP Baranya Megyei Bizottságának aktívaértekezlete A* MDP Bantnya Megyei Bizottsága 15-én 9 órakor párt- funkcionáriusok és gazdasági vezetők részére aktívaértekezletet tartott. Az értekezletet Gödör Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára nyitotta meg, majd Sziklai József elvtárs, a megyei pártbizottság harmad titkára tartott beszámolót az elmúlt évi eredményekről és az 1955. év feladatairól. A beszámolót élénk vita követte. Asszonyok a tervért A termelésben példát mutató asszonyok találkozójáról Az MNDSZ Baranya Megyei elnöksége épületében negyvenkét, a termelésben példamutató asszony hallgatja Lucza Jánosné, az MNDSZ pécsi városi elnökének szavait: — Azt kérjük asszonyainktól — hangsúlyozza Luczáné elvtársnő — hogy továbbra is járjanak élen a munkában, segítsék az MNDSZ szervezetek által kezdeményezett „Nők a tervért”-mozgalmat, hogy jó eredményeket érjünk él a fel- szabadulási versenyben. Baráti beszélgetés követi Luczáné elvtársnő beszédét és teázgatás közben számos hasznos ötlet, javaslat, panasz és kérés kerül a papírlapokra. Dug a Istvánné büszkén beszél arról, hogy 50 éves korában nyerte el a sztahanovista kitüntetést. Lelkesen újságolja: az újhegyi szénosztályozó dolgozó nőinek döntő többsége tagja az MNDSZ-nek. Arra neveljük az asszonyokat, hogy messzemenőkig törődjenek az új dolgozókkal. A jól dolgozó asszonyokat könyvjutalomban részesít jük. Ez is hoz zájárult ahhoz az eredményhez, hogy egy sem teljesíti tervét 100 százalék alatt. Kipirult arcú asszony azt panaszolja: „ ... Nem tudok gépemtől megválni. A Dohánygyárban könnyebb beosztást akarnak számomra, de én a vágógépem mellett lettem sztahanovista és a szakma kiváló dolgozója. Ha négy évig kibírtam, ezután is a gépem mellett akarok maradni, mert azt szoktam meg, gondját is viselem.” Luczáné elvtársnő ígéri, segíteni fog Vida Józsefnének. Hogyan lehetne jobban takarékoskodni? Tóth Margit válaszol a kérdésre: — Nálunk a porcelángyárban rossz gyakorlat volt, hogy nem dolgoztuk ki a munkaidőt s ezért lazult a fegyelem is. Háromnegyed kilenckor fogyasztottuk el a tízórait. De négy órakor már hazaindultunk. Most is megesszük a tízórait azzal a különbséggel, hogy a sok tizenötpercet négy óra után pótoljuk. Negyed ötig dolgozunk. Takarékosság az is, hogy a széthulló anyagot ösz- szeszedjük, ami feldolgozás után ismét visszakerül a mun- kapodokra. Bevezettük, hogy délután két óráig tüzelünk a kályhákban, hisz így is meleg van. Ezzel a tűzveszélynek is elejét vesszük. Villanyfelelőseink vannak: így takarékoskodunk az árammal is. Sok jó javaslat hangzik él, melyeket hasznosítani lehet. Az élenjáró asszonyok arról is beszélnek, hogy — néhány kivétellel — a szakszervezetek nem hívják meg őket értekezletükre és az MNDSZ vezetőit. Ezen sürgősen változtatni kell. Míg e sorok Íródnak, berreg a telefon. A Kesztyűgyárból Odor Sán-> dorné beszél. „Közlöm, hogy a ma reggeli röpgyűlésen az egyes műszak gépi és kézi varroda dolgozói közül 16-an tettek mennyiségi és minőségi vállalást. Elindítottuk a „Nők a tervért”-mozgalmatl” A beszélgetés tehát eredményes volt. Kívánjuk, hogy valamennyi asszony, aki a tanácskozáson résztvett — hasonló szép eredményekről számolhasson be. A helyiípar ez évi tervei A kormányprogram megje- I kerül felfektetésre a helyiipari lenese óta a lakosság elllótásá. I vállalatok „kívánságkönyve” is, ban jelentős eredményeket ért mely azt a célt szolgálja, hogy el a megye helyiipara. Az 1955 évi tervfeladatok szerint továbbra is legfőbb feladat a lakosság szükségleteinek jobb kielégítése, a szolgáltatások há 'ózatónak kiterjesztése, azok határidejének lerövidítése, va_ lammt olyan cikkek gyártásának növelése, amelyekből a Kereskedelemben hiány mutat, kozi'k. — így került sor a Pécsi Cipész Szövetkezet rendelt-cipő részlegének bővítésére is, amely 1964-ben a jelentős fejlesztés ellenére sem tudta zavartalanul kielégíteni! igényeket. A «Következet első negyeo- éves terve szerint a jelenleg mfg érvény bín lévő közel kéthónapos vállalási időt az új ci_ pők készítésénél a negyedév végére 15 nappal kell csökkenteni Még az első negyedévi tervek szerint meg kell nyitni a szövetkezetek áruházát Pécsett, amely bőségesen árusít maradékból készült gyermek, holmikat, ruhaneműeket és egyéb közszükségleti cikkeket, természetesen olcsóbb áron, mint a jelenlegi kereskedelmi árak. Bútorkészítés A Pécsi Helyiipari Vállalatok Boltjában sok pécsi lakos vásárolt jóminőségű, olcsó bútort az elmúlt esztendőben. Ezeknek a gyártása még fokozottabb mértékben folytatódik, az első negyedév végére teljes bú torgarniturákat is lehet vásárolni majd. A dolgozók kívánságára forgalomba kerülnek g gy érmék-rekamiéki, gyermek és külön egyedi bú torok. A tér vek szerint ebben a bo Iában a vevők bejegyezzék észrevéte- 'eiket és kívánságaikat, melyből kitűnik milyen új cikkek gyártását kívánják, milyen kifogás merül fel a minőséggel ízemben. A szolgá’tatós hálózatának fejlesztése ugyancsak az új esztendő tervfelada- tához tartozik. Sor kerül a megye különböző területein Patyolat fiókhálózatok létesítésére. Mohácson két darab ötven 'kilogrammos mosógép be. állításával a meglévő felvevő fióktelepet önálló mosóegységgé fejlesztjük. Még ezév első negyedében Szigetváron, a má_ sodik negyedévben Siklóson és Sásdon létesítünk felvevőtelepet. A mosoda központi, vagyis pécsi telepén megépítjük a benzinezőt és ezzel lehetővé tesszük, hogy a vegyileg szeny nyezett ruhák tisztításának határideje az eddigi három hétről 10 napra csökkenjék. Terveink vannak arra vonatkozóan is, hogy a Patyolat mosoda üzflet- és fel/vevőheiyi- ségében fehéroeműjavítót állítunk be, melyek a kitisztított fehérneműt kívánság szerint mindjárt meg is javítják. A Pécsi Finommechanikai Válla- at is bővíti hálózatát Pécs területén, így a most beindított szerviz-szolgálaton kivül a szigeti részen és a bányász lakta területeiken létesít fiókhálózatait. Mohácson s Szigetvárott vállalat létesül Dunaszekcsőn, a fémipari vállalatok új rész egeket nyitnak, amelyek gyermekkocsi-, kerékpár- és roller, kölcsönzéssel is foglalkoznak. A gyermekkocsik kölcsönzése , iránt nácit nagy az érdeklődés és Szigetváron aiz első negyedévben jutányos áron kocsikat tudunk kölcsönbe aami. Az említett mohácsi és szigetvári vállalatokat mérlegjavító ás reszelővágó részlegekkel bő vítjük. Az eddig hiányként je- 'emtkező tisztítópor gyártását is megkezdjük helyi anyagiból az első negyedévben. A Népfront-bizottság (kezdeményezésére önállló helyiipari vallalat létesül Dunaszekcsőn amely építőipari karbantartótokkal, valamint a szigeten és a környéken lévő vízinövények termelésével is foglalkozik. Megnyitjuk a hosszú évek óta lezárt kőbányákat is mind takácsi, mind minisztériumi vo- na.om és az itt kitermelt mész és építőkövet a lakosság részére biztosítjuk a házépítkezé- -ekhez. Terveink vannak arra. hogy a községek határaiban lévő homokbányákat újból megnyitjuk és azokat községi kezelésbe adjuk, Háziipar Eddig a megyében többszáz kihasználatlan szövőgép állt. Most ezeket megindítjuk és szőnyeget gyártunk. Ezeket a munkákat a szövőszékek tulajdonosai odahaza lakásukon is végezhetik. Máris megkezdtük Pécsett az exportképes szőnyegek gyártását, amelyekhez az anyagot a Háziipari Szövetke. zet biztosítja. Ezen a területen is tekintélyes lehetőségek állnak rendelkezésre. Megkezdjük a népi motívumú játék tépi bútor készítését, valamint 1 helyi műanyagokból készült közszükségleti cikkek gyártást. Lényegesen növeljük a nép. művészeti cikkek és termékek gyártását. A kereskedelem fejlesztése érdekében tervbevettük, hogy negyedévenként a kereskedelem és a helyiipar, a népfront- képviselők bevonásával táj- értekezletet tartunk, ahol meg beszélésre kerülnek mindazok a feladatok, amelyeket akár a kereskedelem*, akár a helyiipar területén meg kell oldanunk. A magánkisipar hálózatát is kiterjesztjük azok ben a községekben, ahol a la kosság igényeit az állami, he. !yi és szövetkezeti ipar .hón tudja maradéktalanul kielégí tend, továbbra is növeljük i magánkisápairosok engedélyé ncK kiadását. Már a múlt esz temedben is jelentős mérték ben hozzájárultak „ lakossá; szükségleteinek kielégítéséhez Ezt szolgálják a mostani lépé sek is, az is, hogy fokozottan ban kielégítik a kisiparos©] anyagigényeit. A helyiipar tevékenységi l«j re az új kormányprogrammá; megfelelően döntő mértékbe a lakosság naponként feimerü lő igényeit elégíti ka, ezért helyiípar fejlesztése, a helyi par munkájának eredménye sebbé tétele egyúttal a lakos ságról történő fokozottabb gon dós Kodás és a kormánypro gram maradéktalan megváló sítósát is jelenti. Pál János a megyei t*r terv osztályának . i előadója,