Dunántúli Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

fi a p E o »» JTA3ÍOA* t Skonto Tibor A ! / |7 »fcet a sorokat az. Ó-év utoleó napján írom és ezen: a sorok K Új év első napján jelennek meg. Év és év között nincs merev határ­vonal Az élet mint a folyó az or­szághatárokon, átömlik az egyikből a másikba. Ha itt előre ment, ott sem fordul vissza. A Magyar írók Szövetsége Pécsi Csoportjában az 1954-es év — hadd használjam ezt a szót, — a félfor­dulat ideje volt. Fordulatot jelen­tett a művek minősége, mennyisége terén, de a teljes, igazi fordulatot 1955-től várjuk és várhatja tőlünk ez az év. . Mindén változásnak, eredménynek, hibának megvan az eszmei, ha úgy tetszik, lelki alapja. Valóban pozitív eredméhyeket valóban pozitív szem­lélet pélfeül tartósan nem várha­tunk. Most nem kívánok — nem ilyen ‘jellegű ez. a cikk, — az Irócsoport- ban, az egyes tagokban lezajlott eszmei, fejlődésről, változásokról ír­ni. Tételezzék fel, hogy a gyakorlat nemi szalad el légüres térbe, maga mögött hagyván a belső indítékokat. Egészében csak annyit, hogy a Ma­gyar írók Szövetsége pécsi csoport­ja egységesen híve, küzdő munkása az új szakasz politikájának és a kor­mányprogram tükrében egyes vélt „•hibáinkat” is igazoltnak látjuk. Irócsoportunk 1951 áprilisában ala­kult, tehát nagyin fiatal intézmény. Ma harminc tagunk van — előrelát­hatólag sohasem leszünk tömegszer­vezet — a harminc közül huszonegy oilman, aki 1951 áprilisában még nem foglalkozott írással, legfeljebb csalt ápolgatta magába^ írói terveit. A huszonegy új ember már az Irócso- port védelmében kezdte próbálgatni á maga szárnyait. De közvetlenül 1951 előtt még ki­lenc ember sem volt Pécsett, gki irodalmi alkotással foglalkozott, va­lamiféle irodalmi légkörben élt. Leg­feljebb csak négyen-öten tartották számon a másikat, míg ma az Iró- esoport sokszor vitázó, zsörtölődő, de céljaiban, törekvéseiben egységes családként segíti egymást, örül egy­más sikereinek és bánkódik a bal­fogásokon. 1954-ben, a félfordulat évében a péCsj írók művei a megyei újságo­kon, Rádión, kívül megjelentek a Csillagban, Uj Hangban, Irodalmi Újságban, Müveit Népben, Építünk- ben, á Kohó című folyóiratban, a Szabad Ifjúságban, Esti Budapest­ben, a Hét Évszázad Magyar Versei című, antológiában és még számos más'antológiában, például az ország tizenhat fiatal novellistájának gyüj- t^ményköfete egynegyedben pécsi szerzők műveit tartalmazta. Emellett a pécsi írók együttesen és külön-kü- lön többször szerepeltek a budapesti rádiók műsoraiban. ■Elsősorban az, Irócsoport folyóira­ta, á Dunántúl hordozója a pécsi Gazdag irodalmi életet! 1 írók munkáinak. A folyóiratnak most az ezredik oldala került a nyom dáha a tizedik számmal. 1952 nyarán indítottuk útjára a Dunántúlt, mint kilenc megye folyóiratát Az ma is és a pécsiek csak annyi helyet fog­lalnak el benne, amennyit írásaikkal megérdemelnek. A Dunántúl először 1,200. majd 1,600, aztán 2,200, míg az utolsó két szám már 3,000 példányban jelent meg. Az Irodalmi Újság, de más fóru­mok is úgy emlékeznek meg róla, mint már már központi folyóirattá váló, országos színvonalú lapról. — Miskolc tói Szombathelyig vannak munkatársaink, olvasóink. A magyar írók legjobbjai, Szabó Pál, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő és még többen sorra eljuttatják a kéziratai­kat szerkesztőségünkhöz. Kissé különös és talán fájdalmas eredmény is az, hogy az utóbbi szá­mainkból többet adtak el a buda­pesti újságárusok mint valamikor a Dunántúlnál sokkal kitűnőbb Nyu­gatból. Legnagyobb eredményünk, büsz­keségünk, bizakodásunk záloga: a Magyar írók Szövetségének „Du­nántúl Könyvkiadó”-ja az 1954-es év végén született meg. Már Írét köny­vet adott ki. Gáli István „Garabon­ciás diák’ját és Pál József „Dúdol- gató”-ját. Mindkét szerző az ifjú huszonegyhez tartozik, akárcsak az a hat a nyolc pécsi közül, alti az idén önálló kötettel jelentkezik. A Dunántúl Könyvkiadó 1955-ben — a tervek szerint — öt szerzőtől jelentet meg novelláskőtetet, három­tól verskötetet, kettőtől regényt, egy­től mesésikönyvet, ezenkívül egy no­vella-antológiát, egy baranyai, egy délszláv mesegyűjteményt és három úgynevezett kihajtogatós képesköny­vet. A Dunántúl könyvel ugyanolyan kiállításban, árban, példányszámúján jelennek meg, mint a fővárosi ki­adóké, és a szerzők is ugyanolyan tiszteletdíjat kapnak, pedig ez a vállalkozás az Irócsoport önerejéből, minden szubvenció nélkül kezdődött és csak pótlólag követte a tanács segítségnyújtása. A Pécsett írt, szer­kesztett, nyomtatott könyvek épp­úgy eljutnak az ország minden könyvesboltjába, mmt a többiek. Re­méljük, városunk és megyénk jó hírét viszik. A csoport munkájának, a folyó­iratnak, a kiadónak az utánpótlását tartja számon, neveli a Lektorátu­sunk. 414 emberrel foglalkozik rend­szeresen a csoport tíz lektora, tíz. legfejlettebb írója, kritikusa. Buda­pestről, az Alföldről is rengeteg kéz­irat érkezik és a Lektorátus — bár a leghálátlanabb munkát végzi — tucatjával őrizget köszönő és elisme­rő leveleket a kritikákért, amelyek sokszor kemények, de sohasem rész- rehajlóak. * * Az elmúlt évi eredmény céhen tar-J toznak igen látogatott rendezve-1 nyeink a Színházban, az Irócsoport J helyiségében és másutt, valamint aj kitűnően sikerült Felszabadulási Iro- * dakni Pályázat. Bizonyos, hogy akarj egy évvel ezelőtt is még nem érke- i zett volna egyetlen pályázatra sem J ennyi mű Baranyából és ilyen szín- ^ vonalon. a Az elmúlt időszak hibáihoz tartó-1 zik, hogy az intézményes, előadás- i sorozatokra épített oktatómunka é lanyhult. Megoldatlan maradt még f a falvakban tartott irodalmi estek r kérdése. Ugyan minden tagunk vál- # lalkozott erre, de a tanács gyakorlati f segítsége nélkül a szép tervnél Idén f sem lesz több. * Hibák vannak a Dunántúl folyó­irat megyei elterjedettsége körül is Szombathelyen több Dunántúl fogy, J mint Pécsett. Szégyenteljes, hogy J a Szakszervezetek Megyei Tanácsa f és még egy egész sor tömegszervezet j maga sem járatja a folyóiratot El- ( képzelhető, hogy ezekután mennyit} tesz annak érdekében, hogy eat af kultúrmunkásoknak egyszerűen mél- / külözhetetlen lapot, vagy akár a é megyei műsorfüzet-kiadványt terjes? ) szó, népszerűsítse. f ' A Pécsi Nemzett Színházzal ts} csak most kezd rendes mederbe ke- j rülni a kapcsolatunk, bár ezt a köl-r csönös sérelmek zavarják még min-1 dig. Nekünk különösen az fáj, hogy a Vidám Színpad kezdeményezésün­ket, — ha már kisajátították, anyagi érdekeknek alávetve nem ra lósítjáfc .meg Végezetül amJ! szók*:, ami most már a széles közvélemény elé kíván­kozik: meg akarjuk teremteni Pé­csett a Budapest utáni legpezsgőbb, legelevenebb irodalmi élet minden feltételét. • Nem igaz az, hogy Pécsett valaha is lett volna igazi irodalmi élet. Pé­csett nem éltek igazán jelentős írók — Janus Pannoniust, ha nem fogad­juk el szabályt erősítő kivételnek, akkor lássuk, hogy csak a foglal­kozása kötötte ide — Pécs haladó irodalmi hagyományait, élénk irodal­mi közvéleményét most kell megte­remtenünk és pld a Rádió irodalmi fejtörőjének próbája jó eredmény­nyel kecsegtet. Érjük el azt, — először a magyar történelemben, — hogy igazi író-te­hetségeknek ne kelljen a fővárosba menniük. ha élni és íróként élni akar nak. Erről az írószövetség közgyű­lésén is beszéltem és a teremben ott ültek azok, akik húsz, vagy tíz, vagy két éve kerekedtek fel valamelyik vidékről és lettek írók — Pesten. Mindez messzire vivő, sok mun­kával járó terv. Úgy érezzük, hogy a megye vezetői mellettünk állanak, de azt szeretnénk, ha az egész me­gye azt akarná, amit mi: gazdag irodalmi életet! PÁL JÓZSEF* ŰJESZTENDŐ REGGELÉN Könyvtárat avattunk még az este, majd átbeszéltük az éjszakák Januárban vágtatunk most meg, oseneg a csengő a lovunk nyakán. Szaporád a csengő, vágtat a Iá. Elhagytuk évünk, a tavalyit, mögöttünk van, ott lent a völgyben tűnik el az (ttunk hajlatain. Hajnal) frbj szélben fönt a nyergen fenyőfák között már a szekér. Kedvünk némi * mag Is feljött, ■semeaugara a váltamra ér. Társam «sebében kotyog a bwtyko? félig kihúzta, hát éneket. Nekem elég a táj Aj arca, hogy vele daloljak félrészegsa, Nem is dalolok. Jókat kurjantok, ■ vigye szerte a szél hangosom mindenkinek boldog AJ évet, kinek életünkhöz ma köze samt Elsőben azoknak, kik meglőttek. hogy tervünk szoros és mérleg« billen olykor s Aj tervezésünk már fényesebb Aton visa felfel*. I A t A f > r p t A A é é * A A A A A A A Á A A A A A A A A A A A A A A A jgy v ün-A va-A 8 boldogabb dj évet a Parasztnak; a néktek. bd katonák! — magamnak meg. hogy tovább hord**, népem szép örömét és bánatát. A Dunántúl Könyvkiadó új kiadványából Ml József c. kötetéből Idegenforgalmi tájékoztatót adnak ki Pécsett A A í> A A A A A A A pécsi városi tanács népművelési ilándóbi- zottsága tagjai sorában Hálósok, pedagógusok, képzőművészek, zene­művészek, írók, színmű vészek dolgoznak, akik már első összejövetelü kön számot adtak ar­ról: szívügyüknek te­kintik feladatukat. A képzőművészeti és zenei élet továbbfej­lesztése érdekében ez alkalommal több hasz­nos javaslatot tettek. Elhatározták például, hogy grafikus és de­koratőr munlcaközösség létrehívását szorgalmaz zák, így ezek az eddig szétszórtan működő mű vészek együttes erő­vel többet tehetnek m pécsi utcák, üzletek, in- tézmények ízléses dí­szítéséért. A bizottság titkára, a pécsi zene- művészeti szaldskola igazgatója: Antal György kezdeményezé­sére kéréssel fordultak a tanácshoz, hogy avá rosi szimfonikus zene­kar és a száztagú Liszt Ferenc Kórus mű ködöséhez anyagi tá­mogatást adjon, felve­tették ezenkívül a je­lenleg szünetelő zenei gimnázium újra meg­nyitásának szükséges­ségét, Horváth Mihály / zeneszerző javaslatát is továbbították azóta illetékes helyre, a pé­csi Asztalos- és Hang­szerdrugyéi, csak asztalos áruk gyese fásával foglalkozik fon lenleg, kezdje meg új» na az országszerte ko» réséit, híres pécsi orv gona készítését Az átland6bizottsé% amely már tlsó ülésé» a kulturális élet majd minden területének megoldásra váró fcé** déseivel foglalkozott* megbízta elnökét, Marsi tvn Ferenc festőmül vészt, hogy • városbM egyre sűrűbben ellátó» gató idegenek számáé ra művészt kivitelűide gén forgalmi tájékozta» tó kiadását készítse éld. Galsai Pongrác: HIrek ÍT A LANT A SEM TARTOTT VELE. Kis sámlit húzott a tűáhely mellé, szoknyá­ját gondosan lefeszítette a térdén, és egy tuli­pánéi* bögréből tejet hörpölt. Közben minaúnta- ian rómnézett, de csak altkor, amikor a bögre a ■zéróé alját érintette. Az öreg Jósokéin szólalt meg ismét: — Tizennégyben is sokan elmaradtak tőlünk. Ezért pusztultunk, mint a legyek. Kiesi volt a magyar, nagy az ellenség. Négyen is estek egy főire. Én levágtam belőlük harmat, de a negye­dik él talált. Aztán odobagytaik a halottak között. Mégis élek! A seb elmérgedt. a kórházban azt mondta az orVos, holnap akár el is temethet­nek. Mégis élek! Azoknak a sehonnaiaknak meg, akik elszöktek a frontról, talán már a csontjuk Is élporladt. A „sehonnai“ szónál szinte rám vert a telkin _ tete. Családod van? örültem, hogy ezt kérdezte. <T— Egy kisfiam — mondtam. Abban bíztam, vallomásom talán megenyhíti a szívét. De csak evett tovább. Éppoly zárt volt az arca, mint ami­kor a padláson talált. — Nekem Is van fiam — szólt később. — Az is katona. Cserfa János. Nem ismered? Bár ismerném — gondoltam, — s valami Jóhírt mondhatnék róla. De féltem * hazugság­tól. — Nem — tetettem. Az öreg fleterteite a tányért, s a tevés utolsó «eppjett a kanalába folyatta. v-é Akárhány katonától kérdezem — sóhaj­tott, — mind csak rázza a fejét. Fél éve nem jött hír felőle. Ki tudja, talán már nem is él. De megállja a helyét becsülettel, arra esküszöm. Nem hagyta cserben a bejtársait, nem lett front, lógos, bitang ember ... Mind kényelmetlenebbül éreztem magam. — Biztosra Vettem, hogy továbbviszi az ügyet; jár­őrt hív, vagy a nyilasokat szabadítja a nya­kamra. Cte » öreg, egészen váratlanul, ezt kérdezte: , — Éhe« vág}-? Bólintottam. Felállt az asztaltól, és intett. — Na,, merj neki, lányom. Miközben mohón kanalaztam a leves!, az ajtóig meint, meg vissza. Aztán így szólt, most talán még szigorúbban: — Ha megetted, szedd * sátorfádat és «cwgyj! — Hová? — Azt nem bánom, de Itt nem maradhatsz. Ebben a pillanatban akna robbant a közel­ben. Akárcsak óriás fedőt csapnának acéllemez­re, olyan hangja volt. A falén megugrott a pet­róleumlámpa, a függöny kísérteties fénnyel fel­lobbant, az üveg megcsencrült az ablakon, a tűz­hely lángja olvasztó hűségű lett hirtelen. A gaz­da a nyaka közé húzta a fejét A lány felsikol- totit. Én azonban megszoktam már ezt a hangot. A pillanatnyi fölényt kihasználva, könyör­gésre próbáltam fordítani a szót; az oroszok, Hi­szen hallhatja, itt vannak a határban, csak egy napig még hadd maradjak. Az öreg azonban nem engedett. — Mit gondolsz, mi vagyok én? — futotta et a méreg, és a vas villa után nyúlt, indulni ké­szen. — Mi vagyok én? Szökevényreitegető?! Hazsámló? Én nem bujtatok egy emberfiát sem! Nem hagyom magamra gyújtani a házat, sen­kiért! ... — De értse meg. — kérleltem — messze • falu ... Ha észrevesznek, agyonlőnek. — Hát aztán? — rándított a vállán. •— Nem mgy kár .lenne a hazának. Egy fr.ontlógóssal kevesebb. A villát a vállára vetette. — Megyek, lehányok egy kis szénát a jó­szágnak. Mire visszaérek, itt ne találjalak, IN' mert. KM FEJEZTE BE A MONDATOT, csak a kalaoiát húzta jobban a szemére, és már ott sem volt. Én meg szinte fel sem mértem szavai ko­molyságát, annyira elfoglalt az evés. Minden ka­nál levessel sűrűsödött a vérem, hajlékonyab­bak lettek az izmadm: úgy éreztem, az élei kök törik újra vissza belém. A katomaember meg­szokja, hogy csak a pillanatnak éljen, s nékem bizony, már napok óta nem voltak Ilyen gyö­nyörűséges pillanataim. A lány közben a tűz körül tett-vett, de foly­ton engem talált meg a tekintete. Nagyon a kedvembe alkart Járni. Tulipános bögréjét kiöblítette, és friss vizet tett etem, rnámtha a közös edénnyel la areretétéről vaüana- A mik or már „ lábas fenékét kotomgwttam, meg­állt előttem, hogy leszedje az asztalt Lassan húzta el a tányért. Látszott, mondani szeretne valamit. Bátorítóan néztem rá. Erre megszólalt: • —• Egy kis vizet is melegítettem ... Nemsokára színültig teli. gőzölgő dézsát ra­kott a lábam elé. — Mosakodjon meg. A tekintetemből olvasta ki, hogy azon ag­gódom, mit fog szólni az apja? — Majd beszélek,-vele, — mondta és kffito- foemt az ajtóin. Én meg nekiláttam a vetkőzésnek. Először a pállott, felsebzett lábamat akartam megfürösz- tend, attól átmelegszik a testem is. Az egyik bakancsomat már a padlóra debtam s, éppen a bőrömre száradt kapcarongyot tekergettem le. amikor lépések kopogtak az udvaron. Nem a lányé, nem is az öregé. Kemény, ha­tározott léptek. Úristen!... Fegyveres katona árnyéka tetszett át az ajtó függönyén. • Az őrjárat!... Felugrottam. Meztelen talpamra rácsa,pott a föld padló hidege, felszökött a lábamon és jeges kezével megmarkolta a szívemet. Vége. most már mindennek vége! Szegény Varga Jóska area is kísértett egv pillanatig; bekötött szem, lobogó, a kötés alól vézna csomókban kisarjaaó haj. se­besre harapott száj... Ott lőtték agyon a sze­gedi lak tanyaudvaron. Talán még az őrmester rikácsolását is hallottam, a ránkmeredő tűzfaltól visszhangoean: „így jártok ti is, ha.,," fBafcrtntáaa következik! * ~ T9SS-ben Pécsett ma Ayc itcm térem 90.000 forintos költséggel új, horste« rű orvosi rendelő épül — a Siebs» metz kapitány téri rendelőt pedig 60.000 forint .költséggel továbbfejlesz­tik. • Pécsett az elered fnkoliri t*nulők száma a felszabadulás előtt 3.800 tő volt és oktatásuk 112 iantemnbe» 160 nevelővel történt, a tanulók Jet- lenlegl száma 9.200 ifi, a tanterinafc száras 190-re, a nevelők száma pw»f 400-ie emelkedett. A Pécsi Nemzeti Színházban már hosszú hetek óta folynak a próbák Shakespeare „Romen és Júliau cí­mű darabjáról. Júliát kettős szerep- osztásban próbálják: Vass Éva és Gumik Vona. Romeo alakítója pedig Bus Gyula lesz. • A Sátorhelyt Béke Ore Altatni G a* daság 15 hold komlót telepít. A mun­kálatok összesen 283.500 forintba ke­rülnek. A telepítést már megkezd­ték. * A Szakszervezetek Országos Tané» csa 1951 novemberében létesített» 500.000 forint beruházással a „No­vember 7“ Kültúrotthont, amely mellett még tizenegy üzemi kultúi- otthon működik Pécsett. Egymillió forintos költséggel épült a három* éves terv folyamán a gyárvárosi kultúrotthon, a Doktor Sándor Kul­túrotthon fejlesztésére 1953-ban 254.000, 1954-ben pedig 400.000 forin­tot fordított a város. * Gazdakör alakult december 19-én Szentlőrincen. A mezőgazdasági tech­nikum tanárai hetenként egyszer —• szerdán este — szakelőadásokat tar­tamaik a növényiemmé tésrőL ér.1 zn áHottenyéaz>»rfl, -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents