Dunántúli Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-10 / 8. szám

sxmssm a NAPLÓ Pártmunka a csányosxrói Vj Március tsx-ben K gazdálkodás pártéi lenőrzés« Az eknúit év tavaszán tőr­ként A osányoezrói Uj Márci'us terrnelöszövetikezet kommuiwB- tái taggyűlésen beszéltek arról, hogyan gazdálkodhatnának eredményesebben. Igaz, mfoi- den taggyűlésen szó esik a termelőszövetkezet munkájá­ról, mégis ez a taggyűlés más volt, mint a többi. Nemcsak azért, mert a me­zőgazdaságfejlesztési határo­zat vezette a kommunistá­kat, hanem azért is, máért a* egész párttagság részt vett a további tennivalók meg­határozásában. Sók javaslat hangzott el, b ki tudja már, ki mit mondott. — Sgy azonban bizonyos: nös'elni kell az állatállományt! „Több sertést temyésszünik, többet híz. toljunk! Takarmányról mór :n°3t gondoskodjunk!“ — ösz- szefoglalva ezek voltaik a javas latok. A korrmvunIstók a taggyűlés után a termelőszövetkezet min- tagjával beszélgettek. A határozatot a pártokívülielk is magúikévá tették. S inert látta« a célt, nagyobb kedvvel dol­goztak. Az évvégi zárszámadás, kor kitűnt, hogy helyesen ha­tároztak. „A sertéstenyésztés tartott bennünket pénzzel — mondja Varga Sándor tsz-el- rók. — Az elmúlt évben több. mint 300 ezer forintot jövtadel. mezeit." Az idén már negyven oarab hízójuk v^an, a nyál.' ío- ^yamún további nyolcvan clara- ?°t hizlalnak. Szarv asmadnaál- lományudc 90 darabra gyatmpo- d°tS. Takarmány biztosítva van. Röviden az eredméirv, s ö továbib terv. A gazdálkodás egy terfiiíetét Tettük csak, de ez is elég; ah­hoz, hogy megállapítsuk ,a ta­nulságot: ha helyt adnak a pártt agság kezdeményezéseinek, ha. a tér melőszövetkezet egész Aagsá. gával tudatosítják a terve­ket, nem marad el az ered- mény sem. nem valami elvont foga- •lom a termelőszövetkezet gaz. oasági munkájában a pártira- nyitás és párté! ienőrzéi;. Leg­fontosabb része ez, amit az Március kommunis/tái tet- űrt; Megfontolták, mer re lépje- favaso!tak és egyember- vnt megvalósították tervüket, lnert tudták, mi a cél. Most is vannak javaslatok, most is ellenőrzik a' párttagok w. ^fmolószovetkezel: munká- Am, ez a tevéiké mység idő. saelcoa és nem áHanáóan érvé­nyesüli az egész párttagság olyan aktivitása, minit azon a tavasszal tartott taggyűlésen. „Nem győzöm egyedül“ — mondja Sólyom elvtárs, párttiit- káp. Érthető, 900 holdas ter­melőszövetkezetben — sőt ki­sebb területen is, — a párt­vezetés és párteflienőrzés meg­valósításéhoz kevés a párttit­kár ereje. A párttitkár bátran bízza meg a vezetőség többi tagját is feladatokkal, a vezető, ség pedig az egész párttagságot mozgassa, irányítsa „ pártmun­kában. Ehhez azonban szük­ség van arra is, hogy rendsze. résén — két vagy háromheten ként — megtartsák a pártve­zetőségi ülést, havomtj, a párt- csoportértekezleteket, ahol min den párttagnak feladatokat aa- naik és módot, hogy elmondják észrevételeiket, javaslataikat. Ezen a területen még van mit javítani az Uj Március terme­lőszövetkezetben. Igen ritkán — sokszor kéthavonként — tartanak vezetőségi ülést. Nincsenek eléggé összeforrva a pártcsoportok, a párttagok nagyrésze nem végez rend­szeresen pártmunkát. Ha ezek a hiányosságok nin­csenek, élékor a kertészet ügye is másként végződik. Ugyanis arról van szó, hogy év végén megállapították: ta_ valy hiba volt a kertészetben. Kacsot János, kertész nem volt termelőszövetkezeti tag. hanem fix fizetést kapott és így egyé­nileg nem érdekelte, hogy jobb munkát végezzen. Emellett a pártszervezet és a termelőszö­vetkezet vezetősége sem támo­gatta őt munkájában. „Jövőre új kertészt lórii beáJMtanl — vonták le a tanulságot, — »az új kertész termelőszövetkezeti tag legyen.“ A következtetés helyes, de mennyivel jobb lett volna, ha év köziben a kerté­szetben, vagy más területen dolgozó kommunisták — akik látták Is a hibáit, — elmond­ták volna és menet közben or­vosolják a bajokat. Bizonyára jobb eredmény született volna a kertészetiben is. Sólyom etLvtár», a termelő­szövetkezet elnökének beszá­moltatásáról — mint a párt- ellenőrzés fő módszeréről be­szél. Pedig eemmiesetre sem az a fő módszer. A beszámol­tatás csak egyik eszköze — és mondhatni kevésbé fontos esz­köze — az ellenőrzésnek. Nemcsak a* üzemekben, ha­nem a termelőszövetkezetek­ben és a munka más terüle­tein is a pártellenőrzés fő módszere a dolgozók véle­ménye, az alulról jövő bírá­latok és kezdeményezések alapján végzett ellenőrzés. Arra van tehát szükség, hogy az egész párttagság ál­landóan — mindennap és min­den órában — ellenőrizze a termelőszövetkezet munkáját, tegyenek javaslatokat az ered­mények fokozására, széles kör­ben tudatosítsák a termelőszö­vetkezet tagságával a tenniva­lókat. A pártvezetőség pedig a pártallenőrzés említett két módszerét együtt alkalmazza. Arra, hogy a politikai nevelő- munka terén mit tettek a csányoszrói Uj Március ter­melőszövetkezetben, hamaro­san visszatérünk. (önódi) cA^atfdk a (iizlcweuzőt Huszonkét új lakás épül Szilágy-pusztán Huszonkét új lakás épül 1955 -ben a Szilágypusztai Állami Gazdaság területen. Az eddig épült új kétszobás-konyhás- fürdőszobás lakásokkal együtt ezzel a központi major állandó dolgozói mindegyikének kényelmes, tiszta, új lakás lesz az ott­hona. Az idénymunkásokat a tavaly átalakított nyolcvan férő­helyes munkászállás várja, ahova ezév telén új, fehérzománcos ágyak, új bútorok érkeznek. Az ablakokra függönyt, a szo­bákba virágokat helyeznek, hogy otthonossá, lakályossá tegyék az ideiglenesen itt dolgozóknak is a lakást. Tavaszra átépítik a kultúrtermet, az eddigi szűkös üzemi konyhát és étkezőt is. Az új épületben kézmosó helyiség és ruhatár áll majd a dol­gozók rendelkezésére, tágas, világos lesz az étterem, a konyhát pedig előkészítővel, mosogatón ai egészítik ki. A konyhába villamos jégszekrényt építenek be, úgyhogy a hús és ételne- műek tartalékolása mellett jövőre már fagylaltot is készíthet­nek a dolgozóknak. A téli napokon itt-ott felszabaduló munka­erőket a szabadtéri-strand 'készítésénél és a parkírozást elő­készítő földmunkáknál hasznosítják. Ám Ahnadp-p*tnk szigetére Szigetid Oswald építette az első erősséget: egy vártomyot, még a XV. század elején. Később aztán Török Bálint földvárral vette ezt körül — Igazán ne­vezetessé a törökverő Zrínyi Miklós tette Szigetvárt. Nem a hegysziklák, meredek fala véd­te a várbelieket a töröktől, Ira­nern az Almás patak és a vá­rat körülvevő feneketlen mo­csár. A csádés-csatakos mo­csár azóta már fehér nyírfa, lucfenyő, nyár- és fűzfa szab­dalta rét se legelő — területté alakult át — míg jónéhány holdat termőföldnek szakítot­tak ki. Nem termelnek itt sem búzát, sem abraktarkamányt, sem délszaki növényt — nem annak való talaj ez — hanem fűzvesszőt. Rengeteg fűzvesz- szőt. A Szigetvári Fűztermelő és Feldolgozó Vállalat füzese veszi körül Zrínyinek a ma már műemlékké vált öreg vá­rát A tél a gazdák ünnepe, me­lyet ilyenkor leginkább a kályha lobogó lángja mellett töltenek. Ezen a réten azonban most javában aratnak, most folyik javában a vesszőszüret a szigetvári fűztelepen. Nem könnyű dolog a téli fa­gyos napokban metszőollóval füzest „kopasztani“. A hideg megmerevíti az ujjakat, a fűz­vesszőt letermelő 44 dolgozó átlagteljesítménye mégis meg­haladja a 120 százalékot. Or­sós József, Farkas István, Czin déri József és Kiss József bri­gádja megküzd a tél hidegével, helyenként az előírt napi 170 kilóval szemben 190—200 káló fűzvesszőt is levágnak. A vesz- szőket kévékbe kötik és be­fuvarozzák a vár udvarába — itt történik a kazalozás. A régi f egy ve rkamr ókban, raktárak­ban, az úgynevezett kazama­tákban történik az osztályo­zás. Ezt a munkát a 14 tagú Lassú-brigád végzi és nevük ellenére ég kezük alatt a mun­ka, ők a fűztelep legjobb bri­gádja. Milyen ügyesen osztá­lyozzák a vesszőket A 80—100 literes feneketlen hordók mel­lé botot erősítenek deciméte­res beosztással. A vesszőket be­leállítják a hordókba, azután megkezdik az osztályozást: elő­ször a két méteres és ennél hosszabb vesszők kerülnek sor­ra, majd húsz centiméteres különbséggel a többieket is kü- lön-külön válogatják. Az osztályozást a csíráztató* követi, melynek három eljárá­sa ismeretes: a téli-, a szabad­os a melegházi csíráztatás. Az egész országiban egyedül a szi­getvári teleipen folyik meleg­házi csíráztatás, igaz — mind­össze négy kazamatában. Ta­vaszt varázsolnak, a meleghá­zakba: a fűzvesszőket szép sor­jában 15 centiméteres vízbe ál­lítják, aztán Tóth, Kirschner és az örökösen pipázó Sáfrány bácsi egymást váltva három műszakiban fűtik a kazamatá­kat. Három hét múlva megin­dul a nedvkeringés, barkáso- dás. A fűzvesszők kigyökerez- nek, hegyük pedig üdezöld le­veleket hajt. Akarva-nemakar- va a fűzfasípokat faragcsáló gyermekkor jut eszébe az em­bernek. Ilyenkor aztán már könnyen elválik a „héja“ a fás résztől — ez a célja a csá- ráztatásnak is. Van ennek egy másik módja is — megfőzik a vesszőket. Va’jda Dezső, Nagy Ferenc és Szavai József a mes­tere ennek a munkának. Nagy kádakba fektetik a kötegeket, hulladékanyaggal aláfűtenek, két óra múlva már lehet hán­tolni. A két eljárás között az a különbség, hogy a melegház! csíráztatás után fehérek marad nak a vesszők, a főzés esetén pedig megbámulnák. Az elő­zőnek még Ravaszdiék — a róka család tagjai is jobban öiülnek, mert a várfalba és a kazamaták alá rókajáratokat készítenek és így a „kandalló” mellett mit sem törődnek a téli hófúvásokkal. A hántolást villával végzik. — Mutassa be ezt a tudo­mányt Marika! — mondja Szarka Géza elvtár», a MIM munkák vezetőije. Lengyeltóti Márta kezébe^ ragad egy step «álvesaaőt, odai Illesztik a két vaa közé, végighúzza egyszer, kétszer, az­tán mégegysaer és máris meg­fosztotta a fehér vesszőt ru­hájától ... Hántolás után a szabad le­vegőre kerülnek a nyalábok, annan a szárítóba. A 40—45 fokos melegben légszárazra el­készített vesszőket kötegekben elszállítják — a Békési Kis­ipari Vállalatnak, a Budapesti Háziipari Szövetkezeti Köz­pontnak és nem egy szállít­mányt külföldre: az Egyesült Államokba, Angliába, Svájc­ba... A fűzvesszőkért dollárt, font-sterlinget, frankot adnak a külföldiek, hiszen sokmin­dent lehet elkészíteni belőle. Kertiibútort, papírkosarat, de- mizsonokat bekötni és ki tud­ná elmondani, hogy mi min­dent ... Holdanként 40—90 mázsa fűzvessző terem. Egy mázsa vesszőből 15 darab közepes zöldkosarat lehet készíteni* egy-egy kosár ára 80—40 fo­rint. Érdemes tehát fűzterme­léssel foglalkozni, jövedelmező! Felismerte ezt már több álla­mi gazdaság, termelőszövetke­zet is és telepítik is a füzese­ket olyan földekre, amelyeket egyébként parlagon heverte.tné- nek. A Görösgali Állami Gaz­daság 200.000, a Mohai Állam! Csemetekert 40.000, a Szarvasi Alfliami Gazdaság 500 ezer, a zádori Hajnal tsz 108.000, a Pécsi Allatforgalmi Vállalat 10 ezer dugványt rendelt « Szi getvári Fűztermelő és Feldol­gozó Vállalatnál. A tervezett 18 millió dugványból 11 mil­lió; már elkészített a telep. A szigetváriak kísérleti tele­pet is állítottak be. Az ameri- ka>, bíbor-, kender-, arany­fűzből és ezeknek keresztezé­séből olyan fűzvesszőt akarnak előállítani, mely a hazai Vi­szonyoknak leginkább megfe­lel. Sch. K. Havonta ellenőrizzék a tejtermelést! Vékény község állattenyész­tőinek az a kérésük, hogy a törzskönyvi ellenőrzés alatt álló tehenek tejtermelését ne negyedévenként, hanem ha­vonta ellenőrizze az Állatte­nyésztő Állomás. Az eddigiek során kétszer vizsgálták felül a tehén tej­termelését: egyszer mikor még szoptat a tehén, másodszor meg már megint vemhes. Ezek után nem a valóságnak meg­felelően kerül a fejési átlag a tehén törzskönyvi lapjára. AZ EGESZ ORSZÁG-Mondták “gyan’i hogy isme- j, a Dunát, halászni, für- ntiff,, rriak hátéra, láttak már métí. V*Zet azért S. CTŐ,eljesek 32 in- ITíeSértetti.«m, de mindig u- , ^^doltam,1 hogy szép a VMtóíé?’ de aki távol van a n-iPv lyío1, az mem látja olyan itóSTr-n,k’ mint amilyen. Talán biLw,kedtín is ekkora volt a 7™-, a nyugodtság? lr,„r.rg°Pkocsi nagyot döccen és a gondolat. Fona- nái-cu melegében a Pan-ttitkárral, a tsz elnökével és vább dC&UtKu'ral fonjuk tü­s?Ö7pmZ, árvíz? — kérdez rá és Íatkéís'zen’ idssé unott m ini-6 iszol a tanácstitkár, Vanl azt mondja, hogy hol «I tavalyi hó? - Hat e2é«0tt’ mint a többi... Nem «-gtszen új gy b útonÄ hézzük a.szemközti a kérrL1**86 leget, keresgélem los hJ®?; amivel nem hivata- titteárt a "getésre bírhatom a Papír-t^r,^ Vám — Hozza a kát, ho£ "elsorolja a gazdá- -ihnak n ennek a krumpliját, Pedig |r;,uuzáiát, a másiknak ^QjWrtőí°nCáját kár a táji fcikoHPPP!ban 68 tag ház­told n í7tóCáját érte vízkár- ^ -?SOmor elnök.- Mi^ N^ta. kärral? em olyan ám, hogy teljesen tönkre ment K leg­nagyobb Is kilencven százalé­kos volt egy darabka kukorica- földön. A többi negyven, har­minc, tizenöt — ahogy a papír mutatja. Kevesebb lett a be­adásuk. — A csoport meg összefo­gott. Hiába. Hivatalos kérdés, hi­vatalos válasz. — És nem féltok az árvíz idején? A hangulat... Erre az ablaknál ülő párt­titkár is nevetésre fordítja a dolgot. Érzem, hogy provoká­ciót érez a kérdésben a kölke- diok bátorságát, nyugodtságát illetően, de felszakad a beszéd jege. — Ah, — legyint. — Miért féltek volna? Nyugodtak vol­tak. Veszély az volt. Most már nem cseppen, csu­rog a beszéd. Egyszóval nyugodtak voltak a kölkediek, pedig lett volna okuk nyugtalankodni, sőt félni is. A falu alatt átázott a töltés, úgy hullámzott, mint a leve­gőbe emelkedett sárkányfarok, veszélyben volt a falu fél ha­tára és házainak egyrésze. Tud ták, hogy nem árvízmentes a falu, mert 1896-ban is elöntöt­te. A templominál még most is látható a jelzés, hogy meddig ért a víz. Csakhogy akkor... akikor nem védekezett senki, akik megtették volna, azoknak nem volt hozzá mivel. Jött á víz gátat szakított i * t — Rengeteg ember volt itt. — A szobát ismét a tanácstit­kár hangja tölti be. — Debre­cenből, Komlóról, Sátoraljaúj­helyről, Miskolcról, Pécsről és mindenhonnan. És a katonák. Ne.m félt itt senki. Volt nem egy gazda, aki a veszélyben lé­vő területről a levágott gabo­nát sem hordta ki. Ilyen hanyag emberek?! Nem! Látták az erőt és abból a meggondolásból, hogy itt nem lesz gátszakadás — hely­ben hagyták. Amikor behord- ták, morzsolgatták ujjaik kö­zött a kalászokat: „Nicsak, mi­lyen jól megszáradtak.” III. A dunaszekcsői tanácstitkár azt mondja, hogy az árvízzel kapcsolatban különösebbet nem tud mondani. Faggatom. Ta­lán van mégis. — Száztizenöt házat ért víz, de egy sem dőlt össze. A víz talajvíz volt, vágj7 átszivárgóit a töltésen. Négy-öt család kért házjavítási kölcsönt.' Néhány ház fala, mert felszivárgott a víz, még nedves, néhány pe­dig, mert földből verték — kissé megrokkant. A földeken is volt talajvíz. — És? Tovább nincs. r Nekitámaszkodok a cserép­kályhának, gondolataim le­kalandoznak a Duna-partra, ahol nem sokkal az árvíz után láttam a még álló nyulgátakat, az iszap száradó cserepeit. Köz ben morzsoloatom a tanácstit­kár szavainak értelmét, meg­próbálom belehelyezni szavan­ként a nyár derekába és azon töröm a fejem, hogy mi ez; közöny, múlt, ami homályosul, elcsépelt tárna, itt sem foglal­koznak azzal az emberek, hogy segélyt kapjanak, nem is kér­nek? Éppen szólni akarok, de a titkár megelőz. — A védekezésben résztve­vőknek csak az étkeztetése itt Dunaszekosőn hetven-nyolcvan ezer forintba került. Hát a többi?... Ezután visszakanyarodik 1945 decemberére és negyvenhat ja­nuárjára, amikor jégzajlás miatt fenyegette árvízzel a Dufia Szekcsőt. A jeget szov­jet repülők szétbombázták, a víz pedig órák alatt visszafolyt az utcákról. Ennyi emléket tudtam csak összeszedni a két községben. Napokig gondolkodtam rajta és két kérdésre kerestem a választ: Mi adta hát végered- ménybeft azt a nagy bizalmat Keszthelyen és itt? Hogyan, hogy nem mennek kilincselni a károsultak? Újra átgondoltam az egészet és rájöttem: a bizalomra Köl- 1 ed két dátuma (1896 és 1954) is választ ad, a kilincselésre pedig a dunaszekcsői adat az étkezési költségről („Hát a töb­bi?”)— amelynek árán kevés híjján minden megmaradt azok nak, akik enélkül... Nem sza­porítom tovább a szót. KASZON JÓZSEF Talán mégl§ van mego?dá§! Kinevettek egyik faluban is­merőseim. — Ide félcipőbe jönni?! Itt nincs aszfalt, ez nem Pécs! Nem vitatkoztam, mert ami az aszfaltot és Pécset illeti, abban igazuk volt. A félcipő elleni kifogásuk fő tárgyában, a sárban azonban nem. Mondom, akkor nem szól­tam. Nem akartam blamálni a tanács kommunális osztá­lyát, a Pécsi Köztisztasági Vál lalat, a házfelügyelők jórészét és jónéhány rendőr elvtársat. Mi köze mindennek az én félcipőmhöz? Ha csak az enyémhez lenne, egy szót sem szólnék, de néhány ezrünkéről van szó és mellesleg egészsé­günkről is. Különös város ez a Pécs. Itt örök kettősségben él az ember. Ha kisebb eső vagy ol­vadás lián és cipőjére tekint a halandó, azt hiszi, hogy fa­lun van. Ellenkezőjét onnan tudja meg, hogy az ereszekből nyakába csurog (nem csöpög, mert csak falun van így) a víz. Nyáron annyi a változás, hogy a cipő legalább olyan poros mintha... és nemcsak az ereszből nem folyik a víz ... Maradjunk csak a szomorú jelennél. A nyár most nem érdekes, mert nincs. Viszont a pécsi aszfalton, a járdán és úttesten sár az van. A Rákó­czi út sárga kőkockái nem lát­szanak a viaszaitól, a járdák szegélyénél már annyi sár csapódott össze, hogy benne csak bokáig elmerülni — sze­rencsés esetnek számít. Le­het bokán felül is. Nem a járdáról kerül ide, a járdán megtalálható a járda sara. Honnan van hát a sár? Megmondjam? Ne mond­jam? Blamáljam a fentebb említetteket? Blamálom! Nem takarítják rendesen a város utcáit, járdáit és nem messze járunk attól, hogy nyu godtan kimondhassuk: meg­eszi ezt a várost a piszok. Ott tartunk, hogy másutt a szép Időért áhítoznak, Pécsett ki­adós esőért, mert akkor egy-* ideig tisztább a város. És minden azért, mert a ház felügyelők nagyobb része nem takarítja a reggeli órákban a járdát, a Köztisztasági Válla­lat különböző okok miatt nem tudja ellátni feladatát, a rend­őrség pedig nem ellenőrzi megfelelően a járdák takarít fását, felhintését. Nem tudom igaz-e, úgy nte-' sélték. Amikor már jól meg* olvadt a napokban leesett jég és a víz, meg a vizenyős jég* darabok sárrá alakították a járdára szórt hamut, — fta- nyattvágódott egy rendőr elv* társ. Merő sár lett köpenye, sapkája, keze. Felkelt és így dohogott: — Nem értem! Nincs senki, aki szólna ezeknek a házfel­ügyelőknek, hogy rendasen la* hárítsák a járdát? Ezzel dühösen tovább ment Sajnos, Pécsett az elmúlt na pókban csak szemerkélt az eső. Ilcj, ha jönne már olyan jó lotyogós ... S ha nem jön? Kinevetem faluról Pécsre jövő ismerőseimet. — Ide bakancsba jönni? Ez nem Sellye vagy Villány, se nem Pécsudvard. Ez Pécs. Ide csizma kell. Volna egy megoldás, ha ta­vaszig a jóságos eső nem ta­karítaná ki a várost. El kellene rendelni egy ál- talános influenza, tbc és mit tudom még mi elleni kötelező oltást, hogy megelőzzük a jár­ványt. Ez csak olcsóbb, mint a város rendes takarítása és a tetejébe esetleg arra is lehet hivatkozni, hogy mennyivel emeltük a város egészségéé* delmére fordított összeget. (*4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents