Dunántúli Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-09 / 7. szám
2 NAPL ö l?~~ JANUÁR 9 A pártmunka egyik legszebb területe: a propagandamunka A sásdi járási prop. konferencia tapasztalatai Nagyszerű hivatás tanítani párttagokat és pártonkívülie- ket, megismertetni velük pártunk politikáját, a gyakorlati feladatok megoldásához szükséges jó módszereket, nevelni az embereket öntudatos, becsű letos dolgozókká, népünk felemelkedéséért küzdő kemény harcosokká. Propagandistáink jórésze ezt büszkén vállalja hivatásául. Felelősséget érez népünkkel, pártunkkal, hallgatóinkkal szemben; örömmel, lelkesedéssel végzi munkáját Szívesen tanul, jól felkészül a foglalkozásokra. Amilyen a propagandista, olyan a szeminárium, mind a megjelenés, mind a színvonal tekintetében — állapították meg a sásdi járási konferenciára gyülekező propagandisták. Bodonyi elvtárs örömmel újságolja: — Kaposszekcsőn elvétve hiányzik egy-egy hallgató akkor is áthidalhatatlan nehézségek miatt. — Hogyan készül Bodonyi elvtárs a szeminárium levezetésére? Feleslegesnek tartja a beszédet. Jegyzeteit mutatja. Alapos munka, elmélyült, gondos > készülésre vall. S az eredmény? Nemrégiben néhány pártonkívüli engedélyt kért a szeminárium meghallgatására. A III. kongresszus anyaga tehát érdekli a dolgozókat, szívesen vesznek részt a pártoktatásban, ha jól felkészült pro pagandista ad feleletet kérdéseikre. — Kétízben teljes létszámú volt az én szemináriumom is i— jegyzi meg Nagyné elvtársnő, a vásárosdombói-ak propagandistája — máskor csak né- hányan hiányoztak. Közben gyülekeznek a propagandisták. Tárnái elvtárs Mágocsról, még egy konferenciát sem mulasztott. Most is betegágyból kelt fel, készülni nem is tudott Mégis itt van, ^edig mulasztását könnyen .megindokolhatta volna. Azért Jött el, mert tudja, hogy a konferencián való részvétel nélkül aligha végezhetne teljes értékű munkát. Végülis tizenegy lelkes propagandista beszéli meg a konberencián az új szakasz politikája során elért eredményeket, a nehézségeket, hibákat, az előttünk álló tennivalókat. Bodonyi elvtárs jegyzete nem hazudott. Sokoldalúan világítja meg a kérdéseket, meggyőző érveléssel száll szembe a téves nézetekkel. A helyi példák egész sorával mutatja meg az eredményeket, nehézségeket, tennivalókat. Kiegészíti, rendszerezi a hozzászólásokat, s gondosan feljegyzi mindazt, amit a vásárlóerő és árualap összefüggéséről hall. Ez a kérdés előtte sem tisztázott. Érdemes volt a szemináriumon résztvennie, ennyivel is többet adhat hallgatóinak. Hódosi elvtárs röviden ismertet néhány elméleti kérdést, majd azok alapján elemzi a meződi viszonyokat. A propagandista büszkesége csendül ki hangjából: „Tizenhárom meződi kommunista közül egynek sincs adóhátraléka, s a tavalyi 40—50 hátralékossal szemben az idén csak hét van. Nem mondja — de mindnyájan érezzük: az elért eredmények egyik forrása Hódosi elvtárs jó propaganda- munkája. Mint tanácselnök is jól felhasználja a pártoktatásban szerzett gazdag ismereteket. A kérdésekre adott válaszok kimerítők voltak, mégis látni lehetett, hogy a propagandisták felkészülése nem egyforma. Andics elvtárs passzivitása, mások szűkszavúsága mögött a gyenge felkészülés húzódott meg. Bizonyára ők is megfogadták a többség jó munkájának láttán, hogy máskor jobban felkészülnek. Váradi és- Bokor elvtárs az önköltség és termelékenység problémáit fejtegeti. Váradi elvtárs elmondja, amerre jár, mindenütt felhívja a figyelmet a hibákra. Nem szűkölködik példákban. A sásdi propagandista nem csak saját munkaterületének és a sásdi gépállomás egyes területeken megmutatkozó problémáit teszi szóvá, hanem a Kishársá- gyi Állami Gazdaság baromfi telepének letaposott kerítését is és hogy miért kell Komlóról három és fél tonnás kocsit küldeni két zsák lisztért. A propagandisták nemcsak tanítják a júniusi út politikáját, hanem harcolnak is megvalósításáért, s mozgósítanak a szívós, kitartó, megalkuvás nélküli harcra a párt- és kormányhatározatok végrehajtásáért. Kender elvtárs büszkén számol be a pártoktatás eredményéről. Tonkó Sándor és Szabó Zsigmond egyénileg dolgozó parasztok az ő szemináriumán ismerkedtek meg pártunk politikájával. Nemcsak megismerték, hanem meg is szerették a népünk jólétét biztosító politikát. Felvételüket kérték a párt tagjai sorába. Kész elvtárs felkészülése biztosította a propagandista konferencia magas színvonalát. Vitavezetése során nemcsak a leglényegesebb elvi kérdések tisztázódtak, hanem gondja volt arra is, hogy szem lélető anyagot adjon a hallgatóknak a járás életéből. Ezt a hallgatók helyesnek találták, s arra kérték Kész elvtársat, hogy a jövőben még több szemléltető példával segítse a propagandistákat a szemináriumok tartalmának megjavításában. Nem feledkezett meg Kész elvtárs arról sem, hogy meggyőző éfvelésre nevelje a propagandistáit. Amikor például Szücsné elvtársnő az új szakasz politikájának a Járás területén történt félremagyarázásáról beszélt, megkérdezte tőle Kész elvtárs: milyen téves nézetekkel találkozott, s hogy győzte meg a dolgozókat nézeteik tarthatatlanságáról. Kész elvtárs összefoglalói feleletet adtak a vitás kérdésekre, s felhívták a figyelmet az anyag leglényegesebb részeire, módszertani tanácsokkal látta el a propagandistákat. Egyszóval: eredményes, szín vonalas volt a konferencia. Hatékony segítséget adott min den propagandistának a szemináriumok jó levezetéséhez. Kár, hogy sokan nem vettek részt. Somogyi és Zámbó elvtársak a Bikali Állami Gazdaság propagandistái azért nem járnak a járási propagandista konferenciára, mert ők „anélkül is tudnak szemináriumot vezetni a kongresszusi anyagból”. Mi nem nagyon hiszünk az ilyen szerénytelen kijelentéseknek. Lehet, hogy tudnak szemináriumot vezetni, csak az a kérdés: hogyan?! Ha Somogyi és Zámbó elvtárs hallotta volna a propagandista konferencián kialakult vitát az árualap és vásárlóerő kapcsolatáról, meggyőződhetett volna: akad a kongresszusi anyagban bőven olyan kérdés, amelynek megértése, s főleg megértetése korántsem olyan egyszerű. Ilyen tanulságokat adott a sásdi járási propagandista kon ferencián eltöltött néhány óra. L. G. Tiszta adóivvel és gazdalappal kezdtük az új évet Községünk as elmúlt esztendőben igen jó eredményeket ért el. Az új évet tiszta adóívvel és tiszta gazdalappal kezdtük meg. A multévi adózásunkat 142 százalékra teljesítettük, a beadásunkat pedig 100 százalékra. így Villánykö. vesd a járás első községe lett. Az eredmények elérésében igen nagy részük volt az Alkot mány termelőszövetkezet tagjainak. Az adófizetésben, a beadásban példát mutattak az egyénileg dolgozó parasztok előtt. A népfront-bizottság programjának a megvalósításában is szép eredményeket értünk el az ó évben. Az ősszel társadalmi munkában kibővítettük az utcai villanyhálózatot, a járda és a tűzőrhely építéséhez téglát hordtunk. Ebben az esztendőben ugyancsak saját erőnkből akarjuk felépíteni a vasúti várótermet. Szőlőinket, ahol hiányos, kiöregedett, felújítjuk, amelyhez igen nagy segítséget adnak az Alkotmány tsz tagjai. Ok biztosítják a szőlőoltványokat. Nem lesz könnyű a feladatunk, de végre hajtjuk, mert ezzel a mi életünk is szebb lesz. BESE FERENC V. b. elnök. 4 múlt hősi harcaihó1 i Az 1925. évi pécsi bányá z-szlráik A 20-as években ismét megindult a gazdasági válság lavinája a tőkés országokban. Bár Magyarországot főként a 30-as évek elején sújtotta, de a bányászok már a 20-as évek közepén is nagy nyomorban, lehetetlen körülmények között élteit A drágaság lehetetlenné tette a pécsi bányászok számára is, hogy keresetükből családjukat eltarthassák. Már 1924 karácsonya táján észrevehető volt, hogy a bányászok elégedetlensége kirobbanni készül, — egyre egyöntetűbben szólalnak fel a fennálló életkörülmények ellen. Harminc évvel ezelőtt 1925 január 8-án az egész pécsi bányavidéken részleges sztrájkba léptek a bányászok. A sztrájk része volt a nagy országos bányász sztrájknak. Az országos jellegű bányászmozgalmat a Bányamunkások Országos Szövetsége készítette elő azáltal, hogy általános jellegű memorandumban a drágaságj' pótlék felemelését kérte a bányavállalatoktól. Ez a pécsvidéki bányászok körében azt jelentette, hogy 1924 novemberében — „Az országos egyöntetűség kedvéért” — 15 százalékkal csökkentett pótlékot a vállalatnak a régi szinvonailára kellett volna visszaállítani. A bányászok követelését a DGT nem teljesítette. A bányászok azonban nem adták fel a harcot. Sztrájkot szerveztek, amelybe a pécskörnyéíd bányászok 80 százalékát bevonták. Ugyanígy történt ez a többi szénmedencékben is. Csak a pécs- újhegyi üzemele és a Schróll akna munkásai dolgoztak. A pécsvidéki bányászok többsége azonban következetesen kitartott követelése mellett és a sztrájkjuk eredménnyel is járt. A bányászok november 1-ig visszamenőleg megkapták a levont 15 százalékot, így alapbérükhöz az addigi 180 százalék helyett 195 százalékos drágasági pótlékot szereztek. ö ogy milyen nehéz volt a bányász élete ezekben az évek- ben, ennek bizonysága az a röpirat is, mely jellemzi a bányamunkások akikor; hangulatát „ ... A nyomor a bányaiparban óráról-órára fokozódik. Nincs olyan nap, hogy ne jönne levél, melybe az elkeseredés hangja ne szólalna meg. Anyák írnak az elkeseredés szomorú hangján, kémek segítséget, hogy gyermekeikkel el ne pusztuljanak éhen. Nem törődik a bányamunkásokkal senki, ha mindjárt éhenpusztulnak is. A bányabáróknak egy a fő, hogy a profitot megtartsák és ugyanúgy nem várhatunk a mai kormányzati rendszertől sem semmit... Nem akarunk lehetetlenséget, hanem csak az élet fenntartásához szükséges keresetet, valamint azt, amit tőlünk elvontak, a túlórák beszüntetését, hogy munkához és kenyérhez jusson a munkanélküli bányamunkás.” Az 1925 évi január 8—12-i sztrájk a pécsvidéki bányászok évtizedekig tartó harcának egyik állomása volt. Ma már csak mint rossz emlékre, de mint dicső küzdelmekre tekinthetünk vissza ezekre a napokra. A bányászok megváltozott élete, munkája hamar elfeledtette a keserves múltat. A lenézett, nyomorban élő bányászokból az ország legmegbecsültebb dolgozói lettek. Ma már ők vezetik azokat a bányákat, ahol valamikor csak szolgaként robotoltak, munkájukat gépek segítik, megbecsülésük iele a meszes! új bányászváros és lehetne így sorolni még tovább. [V apjainkban a pécsvidéki bányászok a felszabadulási munkaversenyben küzdenek, hogy minél több szenet tudjanak biztosítani a hazának. Lelkesítse őket még szebb eredmények elérésére, a tervük maradéktalan teljesítésére az a tudat, hogy minden csille szén, amellyel többet termelnek, már nem a bányabárók jövedelmét gyarapítja, hanem saját életük szebbé, boldogabbá tételét szolgálja. A sztahanovista cím efnyerés?nek feltételei az építőiparban ÜGY MENTEM KI Keszü- be, hogy egy olyan gazdát ismerek meg Kelemen Sándor személyében, aki csak az apa állat neveléséhez ért és emellett biztosan elhanyagolja gazdasága többi ágait. De nem igy történt: Kelemen Sándor nemcsak mintaállattenyésztő, hanem egyben mintagazda is. Tudják Í3 ezt róla Kesziiben széltében-hosszában. A falusi ember azt tartja, hogy egy gazda munkája a legcsalhatatlanabbul arról ítélhető meg: mennyire tartja rendben a portáját. Kelemen Sándor házának, udvarának és istállójának rendjét nem szól kiaaté mlntayazda Sándor? Mert tervei neki is vannak biztos, és amint kiderül, nem is kicsik. Érdemes be lepillantanunk. Két tehenétől szágvásárláshoz. De nem ebben delemmel jár ez a vesződés? februárban borjút vár. Nem rejlik az ő tudománya, mint- Mertha nem fizetődne ki, bi- adja el egyiket sem, ahogy a sógora említette is: zonyára nem foglalkozna vele ne vásárolni hívják Kelemen Kelemen Sándor sem! Nem Sándort, hanem tanulják meg nehéz kiszámolni, amint elso- tőle, hogyan kell az állatokat rolja az adatokat: a Zsigmond ' ' ....... és a Zoltán nevű bikákért, há rom üszőért és egy lóért összesen egy százas híján négy Felszabadulásunk tizedik évfordulójának ünnepére széleskörű munkaverseny bontakozott ki a bányák, ipari üzemek, építkezések dolgozói között is. A versenyvállalásokban számos dolgozó a sztahá- novista cím elnyerését tűzte ki célul s lelkesen kezdett hozzá a megvalósításhoz. Gyakran vetődik fel azonban a kérdés ezek között a dolgozók között, hogy mit is kell tenniök, ho- ■^^^^gyan is kell dolgozniok, hogy a kitüntető sztahánovista címet elnyerhessék s meg is tarthassák. Az alábbiakban röviden ismertetjük azokat a feltételeket, amelyek teljesítése a sztahánovista cím elnyeréséhez szükséges az építőiparban. A sztahánovista cím elnyerő a vállalat hanem mindkettőt felneveli és íffy szarvasmarhaállománya jövő ilyenkorra eléri a kilencet. Teri seriek feltételeit .. „ ™ ^ Ja 1.0041 4/IÓn 1 An nr> gondozni és etetni. KELEMEN SÁNDOR udvara már hajnali négy órakor ki venegVezer forintot kapott, a van világítva, fenyes az istálló - ablaka is. Kora hajnaltól tiszvezi még azt is, hogy idén négy ( tehénnel a hat és félezer lite- ( rés tejtermelési átlagot is el-^ éri. Ez nem jelent nagy megerőltetést számára, mert olyan, tógát ja, eteti-itatja, almozza a jószágokat — elsőnek kel, utolsónak fekszik a faluban. ■A négy tehénre, két bikára, az hatja meg — nyugodtan lefény üszőre napi nyolc órát fordít behordott évi tejmennyiségért jószágai is vannak, amelyektől ( tizenötezret, ez összevetve csak naponta 30 litert is fej. Egy kérdés azonban minden nem ötvenhatezer forint — egy év alatt az állattenyésztés bői. nél jobban foglalkoztatja. Ezé határozni és az egész brigádot pedig az 1955-ben újra meg- ..................... ké pezhetnénk. Fényképezni? Ezzel nincs kibékülve. Beszélgetés közben említi, hogy a Magyar Mezőgazdaság című — de mindemellett még a gazdaságra is jut ideje. Megcsinálja ezt más állat- tenyésztő is, de a vemhes álFELSZAZEZER FORINT! — rendezésre kerülő Mezőgazda Kelemen Sándor jó gazda lé- sáql Kiállítás. ígéretet tett folyóirat megcsinálta vele azt latokkal való bánásmódot meg a rossz tréfát, hogy a más állatairól készített fényképet az ő neve alatt közölte. Nem is lenne semmi baj az egészből, tanulhatnák tőle. A vemhes jószágokat két hónapig feji és két hónapon keresztül hagyja szárazon állni őket. Ezidő alatt hiszen a szerkesztőség is té- inkább az erőnlét megtartásá- redhet, — mondja ő, de ezek ra és növelésére eteti a tehe- az állatok közel sem járnak az neket, melyek mintegy 240 kiövéhez. Márpedig országszerte ió árpa és kukoricadara keve- Ismeretes, hogy Kelemen Sán- réket fogyasztanak el darabon dór állatállománya nem akár milyen. Híre és jó hire van annak, nemcsak itt Baranyában, hanem a megye határain túl is. Tizennégyéves gyerek volt még, amikor az állatokkal kezdett foglalkozni. Azóta kitanul ta az állattenyésztés minden csinját-binját, olyannyira, hogy Qlcarhány falubeli gazda mafával vitte tanácsadónak jóként. Elles után egy hétre kezd inkább tejre etetni és ekkor korpa, zab, kukorica és árpakeveréket kapnak a friss téré nem sokat gondolkodott, hogy hová is költse. Legtöbbjét az állatállomány továbbfej lesztésére fordította. így készítetett egy tízezer forintos silót, amelyet megtöltöttek má- sodvetésü tengeri, kukoricaszár és répalevél keverékével. Vett egy tehenet is hétezer forintért, két kocának valót ezerkétszázért és kifizette az adóját is. — De talán még másra is jutott, ugye Kelemen elvtárs? Erre már az asszony válaszol röstelkedve, de nem kevés örömmel: — Hát ami igaz, az igaz. A Schandl József Kossuth-díjas professzornak, hogy ott lesz ő is egész állatállományával, mert ha nem is az első, de leg alább a második díjat szeretné elhozni. LÁM, MIRE KEPES egy ti- \ igazgatója és az üzemi bizottság állapítja meg. Ahol a dolgozók brigádban dolgoznak és a brigádtagok egyéni teljesítményét külön-külön nem lehet megállapítani, a sztahánovista cím elnyerésének feltételeit a brigádra vonatkozóan kell meg kell kitüntetni. Sztahánovista címet nyer az a dolgozó, aki egy hónapig a vállalat szakmánkénti átlagteljesítményénél 5—10—20 (elő re meghatározott) százalékkal magasabb normateljesítmenyt ér el. A kőműves, festő és mázoló, a segédmunkás szakmákban 120 százaléknál, fejős tehenek. Arra a kérdé- ió árából egy szobabútort esi semre, hogy milyen és menynyi szénát kapnak az állatai, tömören csak ennyit mondott: a legjobbat és amennyit megesznek. Sokmindenről hallottunk már eddig, de rajon milyen jővenáltattunk a lányomnak. Meg aztán ruhára is költöttünk, az is kell az embernek. Uj esztendő elején járunk. Vajon milyen tervek foglalkoz tathatnak egy ilyen kiváló egyéni gazdát, mint Kelemen zenkét holdon gazdálkodó pa-láes és kubikos szakmákban rasztember, ha ésszerűen dől-.) 125 százaléknál nem lehet alapozik?/ Már negyvenhét óta (i csanyabb a norma teljesítmény. minden évben hét-nyolc darab (i Ha például az átlag felett tel- állatot tart az istállójában, amig jesítendő százalék mértékét bői évente jól pénzel, a trá- {> valamely szakmában 10 száza- gyával visszapótolja a talaj- {i lókban állapították meg és a erőt és így a földjén is nagy- szakmában dolgozók havi át- szerű terméseket ér el. (E<3V) Lagteliesítménye 132 százalék, hold földön teszem száz má- á sztahánovista címet nyerhet ei zsa paradicsomba termett.) ^ az a dolgozó,, aki — a többi Mindennek a magyarázata ab- a "cltétel teljesítése mellett, — ban rejlik, amit Kelemenné (| a szakmában a hó folyamán mondott: „Szeretjük a jószágot ((142 százalékos átlagteljesítés a földet, ragaszkodunk hoz- (i ményt ért el. zá, megadjuk minden munká- (| a sztahánovista cím elnyerő ját." . sének másik feltétele, hogy a KOVÁCS JÓZSEF ^dolgozó jó minőségi munkát végezzen: salejtjét előre meghatározott százalék alá csökkentse. Ezenkívül takarékoskodjon az anyaggal, szerszámmal; alkalmazza az élenjáró munkamódszereket, ne vétsen a munkafegyelem, a munka- erkölcs ellen. A kiváló minőségű munkát végző dolgozók akkor is megkaphatják a sztahánovista címet, ha a havi teljesítményük a vállalat szakmai átlagát éri eL A versenyben résztvevő s a vállalásaik teljesítéséért küzdő dolgozók eredményeit rendszeresen^ naponta értékelni kell, biztosítani kell számukra a folyamatos munkát, a szükséges anyagokat annak érdekében, hogy minél több dolgozó érhesse el a sztahánovista címet. A megállapított feltételeket egy hónapig teljesítő brigádoknak, illetve dolgozóknak a vállalat kollektívája a sztahánovista címet adományozza. A kollektíva termelési értekezleten vitatja meg és fogadja el a kitüntetési javaslatot. Sztahánovista oklevéllel kell jutalmazni azokat a brigádokat, illetve dolgozókat, akik három egymást követő hónapban elnyerték a sztahánovista címet. „Kiváló dolgozó" címet nyeri el és megkapja a „Kiváló dolgozó” jelvényt, valamint az igazgató és üzemi bizottság közös oklevelét az a sztahánovista, aki a sztahánovista oklevél megszerzése után további három hónapig folyamatosan teljesíti a meghatározott feltételeket. A kitüntetések elnyerésének feltételeit a fizikai és műszaki dolgozóknak folyamatosan, megszakítás nélkül kell teljesíteni. Annak a dolgozónak, aki a „kiváló dolgozó” cím elnyerése után 2 hónapig a meghatározott feltételeket saját hibájából nem teljesíti. — ismét a sztahánovista cím elnyeréséért kell versenyeznie.
