Dunántúli Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-06 / 4. szám

1355 JANUAR 6 NAPLÓ 3 Az ifjúság nevelése az egész társadalom agyé Dolgozó Ifjúság Szövetsége Járási Bizottsága... A kapun belépve szinte önkéntelenül körülnéz az ember: nem lát­ja-e valahol azt az új motor- kerékpárt, amelyet a siklósi járási DISZ-bizottság kapott jutalmul a DISZ Központi Ve­zetőségétől a fémgyűjtésben a DISZ-bizottság egy-egy tag­ja mellett fognak dolgozni, el­lenőrzik, segítik az alapszer­vezeteket. A megyei DISZ-bi- zottságnak is változtatnia kel lene munkamódszerén. Keve­set járnak ki a DlSZ-szerve- zetekhez, pedig a fiatalok vár­ják a DISZ-vezetőket. Sajnos, elért kiváló eredményeiért (most még nem megfelelő ezen Vajon hogyan dolgoznak most, mik a terveik? De erre majd Ambrus Lajos elvtárs, a járási DISZ-titkár ad választ. ;— Ambrus elvtáns a járási pártbizottságra ment — mond ja Papp hajós ágit. prop. tit­kár. Amíg visszajön, beszél­gethetünk ... És Ambrus elv társ helyett nyomban válaszol w: — A kormányprogram után az ifjúság közötti munkában is egyre több eredmény szü­letik. Ennek az a magyaráza­ta., hogy a fiatalok jobban megtalálják helyüket a falusi munkában. A Beremendi Ce­mentgyárból is sokan vissza­tértek a mezőgazdaságba dol­gozni. Ez a jelenség — érez­teti hatását a DISZ munkájá­ban is. Jóképességű, üzemi munkában tapasztalt fiatalok kai erősödtek meg a falusi DISZ-szervezetek. — Természetes, a járási DISZ-bizottságnak is javíta­nia kell a munkáját. Erre vo­natkozóan van-e valamilyen elképzelés ük? — Sokat gondolkodtunk ezen s nagyjából meg is talál­tuk a helyes utat. Nem az íróasztal mellől kell vezetni nz ifjúságot, hanem kinn a falvakban, a földeken, szemé­lyes érintkezés útján. Tapasz­taltuk, hogy ha sűrűn láto­gatjuk a DISZ-szervezeteket, beszélgetünk a fiatalokkal, meamagyarázznk nekik, mit hogyan csináljanak, eredmé­nyesebb munkát végzünk. — Járásunkban két gépál­lomás van, Harkányban és Vajszlón. Mindkét helyen csak papíron működik a DISZ-szer vezet. Elsőként a két gépállo­más DISZ-szervezetében aka­runk segíteni. Személyesen be szélünk több fiatallal, meg­győzzük őket a 'DISZ-munka fontosságáról, felvilágosítjuk, hogyan dolgozzanak. Közben megérkezik Ambrus elvtárs, járási DISZ-titkár is. Ö is bekapcsolódik a beszél­getésbe: _— ütvenhét alapszerveze­tünk ^ van, s hogy mindegyik­kel jó] tudjunk foglalkozni, ehhez nagyobb erőre van szűk ség. A járás legjobb DISZ-tag- laiból társadalmi aktívaháló­zatot szervezünk. Az aktívák a téren a megyei DlSZ-bizott ság munkája. Két év óta sen­ki sem volt kinn a járás va­lamelyik községében DISZ-ok- tatást ellenőrizni. — Pedig fontos lenne — szól közbe Papp elvtárs — az oktatási munkát mi most egyik legfontosabb feladatként kezeljük. Van már eredmé­nyünk is. Tavaly 6, most IS tanulókör működik és mint­egy 250 fiatal tanul. Perics Péter pedagógus vezetésével különösen jól dolgozik a vajszlói DISZ-Petőfi iskola. Itt nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek is szívesen részt vesznek az elaődásokon és vi­tákon. Igen hasznos lenne, ha minden pedagógus úgy foglal­kozna a fiatalokkal, mint Perics elvtárs vajszlói, Sebők Károly hiricsi és Almást Ist­ván kémesi tanító. Segítik a DISZ-t, tanítják, nevelik az egész falu ifjúságát. — Sajnos, még nem így van — veszi át a szót Amb­rus elvtárs. Siklóson például több fiatal, 22—23 éves peda­gógus van — Turza Imre, Kárpáti, Mihalik elvtárs, Mi­halilkné és Kiss Gizella. — Egyiikük sem segít a Dísz­nek. A DISZ-oktatás kereté­ben előadásokat tarthatná­nak, színdarabokat, kultúrmű­sort taníthatnának. Az ifjúsági munkában nagy szükség len­ne a pedagógus elvtársiak se­gítségére. A pártszervezeteknek és a helyi tanácsoknak is többet kellene törődniök az ifjúság­gal. Legtöbb községben párán csolgatással helyettesítik a pártvezetést. Másutt „pártve­zetés“ gyanánt megelégszenek azzal, hogy a DISZ-titkárt fölveszik tagjelöltnek, s ha párttag, beválasztják a veze­tőségbe. Nem ezt jelenti a pártvezetés. Neveim és nem utasítani kell a fiatalokat. A járási pártbizottság instrukto­rai is sokat segíthetnének a DISZ-nek. Ritka eset azon­ban, hogy valamelyik instruk­tor elvtárs a pártszervezet mellett a DISZ-szervezettel is foglalkozik, amikor kimegy egv községbe. Csak pár példát mondtam el és ez is igazolja, hogy a fiatalság neveléséhez mi, DISZ-vezetők kevesen va­gyunk. Arra van szükség, hogy a pártszervezetek, taná­csok, pedagógusok az egész társadalom szívügyének te­kintse az ifjúság nevelését. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ifjúságunk betölthesse történelmi külde­tését. A „senki földje“ # TI a valaki hat évvel ezelőtt néhány év múlva — különbö vonattal Dombóvár felé ző kerti növényeket termel utazott, emlékezhet rá, hogy a Kapos csatorna déli részén, — ahol a vasúti töltés egy 136 holdas területet szel át, -— kellemetlen füstszag csapta meg az orrát. Hosszú hónapo­kon keresztül égett itt a föld. A fekete kotus, tőzeges laza talajnak nem kellett más, mint nek, mert a Kapos csatorna bőséges vizet ad az öntözés­hez. 1949 őszén neki te kezdtek talajjavításnak. A nádas he­lyén lánctalpas traktorok for­gatták az ingoványt. így men ez évről-évre, tavasszal-őssze szántották ezt a 136 holdas te rületet, de nem termeltek raj egy égő cigarettavég és máris meggyulladt. Nem termett itt ta semmit, egyéb ekkor a nádnál, a sás- Megérte a fáradságot. Elő ta­nál. Esős esztendőben pedig a szőr 1954-ben — kísérletként — 31 holdon fejeskáposztát, karfiolt és kelkáposztát ültet­tek. S micsoda eredmények születtek. A „hasznavehetet­len” földön hétkilós káposzta­Nem lesz jó! A nagypeterdi kocsma ugyan olyan, mint a többi falusi ivó, olajos padlójú, gyengén vilá­gított és nagyok az asztalok. A vendégek, lehetnek vagy 12-en, fogyasztják a fröccsöt, féldecit és tréfálkoznak. Az egyik kerek asztalnál lá­dát nyit ki a fogyasztó és mu­tatja a patkányfogó menyéte­ket, a „Patkányirtó Vállala­tot.” Ezen kezdődik a tréfál­kozás. — Van már igazgatója en­nek a vállalatnak? — kérdez az egyik vattakabátos és nyom ban kinevezi magát a „válla­lat” igazgatójának. — Én leszek a pénztáros — ajánlkozik máris az újabb al­kalmazott. — Én meg a könyvelő — sajátítja ki e fontos beosztást egy harmadik. — Én majd valami lmok, — szól csöndesebben a követ­kező munkavállaló. — Erre a két meny étre? Nincs annyi patkány, hogy a keresetből eltartson bennete­ket ez a két Ids jószág — vé­lekedik egy közelálló, hallva az osztozkodást. Különösen találékony a tré­fálkozó elme és a „főkönyve­lő” máris biztosítja a feltétele­ket. — Majd viszünk minden ren delőhöz néhányat, hogy töb­bet foghassanak. Harsog a nevetés, s mikor elcsendesedik, a tréfálkozást eddig csendesen figyelő, fél­decit szopogató, pipás ' öreg megszólal a pult mellől: — Hohó! Ez igy nem 'lesz jó! Néznek az öregre, hogy ugyan mi kivetni valót talál az újdonsült vállalatban. — Ennyi hivatalnok nem le­het egy ilyen kis erővel dol­gozó helyen, mert akkor raci... na, racionálni, vagy mi a csu­dát kell. Még harsogóbb a nevetés és mindenki nyugtázza az öreg megjegyzését. — Hiába, ért hozzá ő is. A kultúra hatalmas fegyver az embertelenséggel szemben Irta: Antal György, a Zeneművészeti Szakiskola igazgatófa Szállj le s Európánk mezején jelenj meg már vala­*9^ hára!” — így hangzik Virág Benedek több, mint 50 esztendővel ezelőtt írt „Békesség óhajtás” című versének tét sora, amely Kodály Zoltán egyik legújabb kórusművében celt szárnyra, hogy a ma élő legnagyobb magyar zeneszerző classzikus hangjának ereje vigye, röpítse a százados óhajtást írja bele a zene elektromosságával telített költői sorokat né- oünk szívébe. Jóllehet hosszú idő óta az idei újév volt az első, amelynek ordulóján sehol sem szóltak a fegyverek, mégis volt az újév eörüli napok levegőjében valami feszültség, amely Európára rányitotta féltő, emberi tekintetünket. A tét, amely a párizsi döntések kockáján forgott — ezt mindenkinek éreznie kellett, — nem egy kormány léte, vagy nemléte, hanem ennél több volt. A béke, vagy háború kérdése ez, amely magától értető­dően, — minden ember húsába vág. Ezért idézik fel ezek a londolatok az említett vers sorait is. Hiszen számunkra, — t kultúra területén dolgozók s méginkább a Kodály koncep­ciója nyomán zeneművelők és zenetanárok számára a nemzeti is európai kultúra kérdése éppenúgy összefonódva jelentke­zik, mnit a magyar és az európai béke problémája. Kodály és Bartók a legmélyebben magyar és legigazabban európai zene hagyományaira építették az új magyar zenét. Az 5 munkájuk eredménye szerte a világon: az európai érvényű magyar zene rangja. Büszkék vagyunk, hogy egyre fejlődő ze­nekultúránk része az emberiség s benne Európa közös kultit- ■ális kincsének. Amikor tehát Európa békéjét féltjük, közös kulturális kin­csünkért is aggódunk, de féltjük a nagyszerű lehetőségeket is, melyeket csak a béke biztosíthat az alkotás és rendszeres megismerés számára. Az alkotás és a napjainkban egyre fej­lődő kulturális kapcsolatok nagyszerű segítői a népek közötti megértés és barátság, a béke ügyének szolgálatában — a há­ború ellen. Jólesik újra és újra elmondani, hogy a Német Demokrati- ' us Köztársaságban Bartók és Kodály nagyszerű alkotásai mellett egyre többen és több helyen fordulnak az új magyar ’ene felé. A „Csínom Palkó” tavalyi bemutatója után az idén a „Bánk bán” és a „Pomádé király új ruhája” című operák bemutatójára készülnek. Berlinnek még tizenkét évre van szüksége, hogy minden romot eltüntessen. Drezda nagyrésze Is még romokban van. De már mindenütt nagyigényű kultu­rális életet él a nép. A drezdai romok felett már elhangzott Kodály „Psalmus Hungaricus”-a és „Te Deum”-a és milyen ió tudni, hogy az új falakat építő, új embereknek a mi ze- lénk is segít Európa romjain szebbet, jobbat alkotni! TJ gyáriakkor azonban megdöbbentő arra gondolni, hogy *■' a még fel sem épült német, francia, lengyel és más európai városok újra romokban heverjenek s Bach, Händel, Mozart, Beethoven és Kodály zenéje helyett ágyuk rekedt bömbölésének fortéja, vagy a tömeghalál félelmes pianója le- lyen úrrá Európánk mezőin. Ezt, mint ember és mint muzsi­kus sem akarom. De felismerve a veszélyt, tudom, hogy a magam területén mit kell tenni. A kultúra s benne a zene hatalmas fegyver az igaz emberség, a humanizmus fegyvere íz újra élesztgetett embertelenséggel szemben. Ezért úgy ér­zem, hogy munkánk és terveink nemcsak a békességóhajtás, de a békéért való szakadatlan harc munkája és tervei is. vadlibák és a vadkacsák nyája volt ez a rész. A Nemerő-pusztai Állami Gazdaság vezetői nem nyugod­tak bele a helyzetbe s 1949- ben elhatározták, hogy a döb- fejek, kétkilós lcarfiolok, és kel röközi vasútállomástól egy fél­órái járásra lévő területet mű­velés alá veszik. Úgy tervez­ték, hogy az úgynevezett „sen­ki földjén” — amelyet számí­tásba vettek, a tagosítás során Báráíaínnk moimihan december 2-án „A bizottság megállapította, hogy.. (;'Al'intarto'‘l*un^an hírt adtunk arról, hogy Bolyban a , által átalakított és tatarozott traktoros lakások lak­atatlanok és az átvételi bizottság felületesen járt el a laká­sok átvételénél... . Bírálatunk nyomában a GAZDÉP teljesen rendbehozatta ke( i fásokat. Kijavították a tetőszerkezetet, a kéménye, üve és újat építettek helyükbe, az ablakokat be­villfnvttllc'ial,1rSek.et rakatt_ak az ajtókra és beszerelték a öntés veszélye íenyegctte ate vont-i t ~ Peso lókat. Az átvevő bizottság tag.iait felelősségre káfa -"auzer Károlyt, az építkezés vezetőjét hanyag műn­él (ion azonnaí hatállyal felfüggesztették állásából és ‘oocsatották a vállalattól. Balkai Lászlót, a bizottság n cson>abTmonl°L-tfy Ve!Cí?f1tÍlZtséfrérŐl ,evá,tottók és a,a' vasszal már mind a 136 holdat “ munkakörbe osztottak be. Knzsán Albertet, a me­WttensaégéénéPÍtéSÍ elöadóJat l>ed'S fegyelmi elé állították fele- hasznositllí^­káposzták termettek. Egy-egy holdról 100 mázsa káposztát, karfiolt szedtek le, kelkáposz­tából pedig 80 mázsát. A pécsi MEZÖKER alig győzte elszál­lítani a tömérdek árut a piac­ra. A 31 holdas kísérleti terü­let az első esztendőben 610.000 forintot jövedelmezett a gaz­daságnak. Most a ködös téli időben csa­tornázási munkák folynak ezen a területen. Fenekelik a meg­lévőket és egy visszaeresztő zsilipet építenek, mert eddig, ha sok volt a csapadék, az el­rületet. Most a zsilip segítsé­gével a felesleges vizet vissza másik engedhetik a Kapósba. Ta­KURILLA VINCE Uj, jobb árukat gyárt köunyuiparunk Az idén még több árucikkre, zsírra, húsra, konzervre, dohányra, lábbelire és másféle árukra van szükség, mint ta­valy, hogy zavartalanul kielégíthessük a megnőtt igényeket. A baranyai üzemek, vállalatok is felkészültek a közszükségleti cikkek nagyobbmérvü gyártására. Hús-pari Vállalat Az új esztendőben a Pécsi Húsipari Vállalatnál megkezd­ték azoknak az áruféleségek­nek a gyártását, melyekkel idáig még csak kísérleteztek. A kísérletek beváltak s hama­rosan megjelenik a kirakatok­ban többek között az ízletes disznófej-pástétom. A pásté­tom kilóját 38 forintért lehet megkapni. Általában a húsipari válla­latoknál, így Pécsett is gondot okozott, hogy mit tegyenek a marhaszájjal. Most megoldást találtak. A marha száiból saj­tot készítenek. Ebből heten­ként 200—300 kilogramm hagy ia majd el az üzemet. Az W.-öT'Rzái-'Sait” rímen merin­155 mássá méset szállított tavaly a niecsekaljai méhész s: 37 méhész 300 méhcsalád iával alakult meg 1951 mecsekaljai földművesszövet­kezet keretében az egyénileg dolgozó parasztok méhész szak csoportja. A szövetkezés gon­dolata az eltelt három év alatt termékeny talajra talált: a cso­port taglétszáma és a méhcsa- -adok száma évről évre szapo­rodott. Jelenleg 178 tagot szám -amak, a méhcsaládok pedig rneghatszorozódtak. A csooort- tagok évről-évre íelentőscbb mennyiségű mézre kötnek szái- ,“**1 szerzödést az Országos í o fszef‘ Szövetkezeti Válla- iqfu j: 1051-ben még csak 25, ■|9?4 evben már 104 mázsa rnézre kötötték meg a szállítási ®rzodést, amivel szemben mázsát szállítottak le, s mé8 120 méhcsaládot k at az államnak. nvísi^[nun'k komoly anyagi elő SiTr,részesíti a cs°p°rt ta Ifyen kedvezmény az lítási szerződés megkötésekor öt forint előleget kaptak a le­szerződött méz kilója után. Ugyancsak nagy segítséget je­lent a földművesszövetkezet részéről, hogy a szerződést kö­tő csoporttagok részére cukor­előleget biztosítanak. Az előleg cukor árának felét kell csak a cukor átvételekor kifizetni, a másik felét a szállítási szerző­dés teljesítése után a méz árá­ból is kifizethetik. A szállítási szerződés megkötése után mű- lepet kapnak a csoporttagok a Méhészeti Vállalattól. A fenti e.onyök mellett a méz értéke­sítésénél is kedvezőbb a cso- PprJ-fsgok helyzete a csoporton kívüli méhészekkel szemben, mert kilónként 54 fillér felárat kapnak, amiből csak 1954 év­ben 5.516 forint többletbevétel­re tettek szert. A méhész szakcsoport min­den hónap utolsó vasárnapján rendszeres taggyűlést tart, ahol megbeszélik a m^hégwir prob­lémáit. Ezeken az értekezlete­ken a gyakorlottabb, tapasztal­tabb méhészek viszik a szót — tanítják a kezdő, fiatal méhé­szeket. Ez azonban korántsem elég: szakmai képzettségük növe­lése és a méhbetegségek elle­ni sikeres védekezés elősegíté­se érdekében méhész szaktan- folyamot indítanak. A tanfo­lyam 1955. február utolsó va­sárnapjától kezdődően 6 va­sárnapon át tart maid, 9 órá­tól 13 óráig a Mátyás Királv u. 17. sz alatt. Erre a di talan tanfolyamra a megye vala­mennyi méhészét meghívják A jól feilődő méhész szak­csoport több gonddal küzködik és ezek közül is e’ső az Orszá­gos Méhészet: Vállalatnak sok esetben megnyilvánuló fe’előt- lensége. Nem látja el időben a méhészeket megfelelő mennyi­ségű anyaráccsal, bőrlemezzel, bádoglemezzel, kaptárral, fa­Agyággá kÁs iL&SSÁtiti&í&UEt szükséges dróttST és egyéb fontos anyagokkal. Olyan do­log ez, amelyen egy k’s jó­akarattal könnyen segíthetné­nek. Segíthetnének, mint ahogy a tanácsi szervek részéről meg hallgatásra vár az a kívánsá­guk, hogy a városi, községi és mezei utak szegélyezésére ne kanadai nyárfákat, és egyéb hasznot nem haitó fákat ültes­senek, hanem mézelő facseme­téket. hársat. pirosvirágu gesz­tenyét, akácot, és ne engedé­lyezzék a mézelő fák kivágá­sát. megcsonkítását. A méhészek munkája így tél víz Idején csak látszólag szü­netel Az átteleltetés minden­napos tennivaló: mellet* a me- csekalja: szakcsoport a tavasz­ra készül, hogy ez az egyszerű szövetkezeti forma jövőre még nagyobb hasznot hezzen tagjai nak- és az országnak. lent új áruféleség kilója 14 fo­rintba kerül. Hamarosan vásá rolhatnak a fogyasztók egy ed­dig kevésbé ismert hentesárut, a sertéskara,j-roládot. Az Ízle­tes felvágott kilója 42 forintba kerül. A sertéskara.j-rolád „Be tétes császártekercs“ címen ke­rül forgalomba. Uiból elkezdik az úgyneve­zett baranyai füstöltsajtnak a gyártását. Ezt már jól ismerik az elmúlt télről is a baranyai fogyasztók. Az ízletes sajt ára 29 forint. Amellett, hogv új árufélesé­geket gyárt a Pécsi Húsipari Vállalat, műszaki téren is fei- lődni fog. Átalakítják, moder­nizálják a zsírolvasztót. Eddig a megolvasztott zsírt kézzel merték ki az üstből, ezután egy szivattyú seeítségével vi­szik a derítőbe. Ezáltal meg­szűnik a zsírcsepegés és keve­sebb munkaerőre lesz szükség Még az év eleién munkába ál­lítják az ezerkilogrammos zsír olvasztó duplikatort. A dupli- kátor négy óra alatt olvaszt majd meg ezer kilogramm zsírt és hájat. Munkába áll három darab új kétfalu vízhűtéses de­rítőtartály Is. Pécsi Dohánygyár j Perlaki elvtárstól, a vállalat főmérnökétől tudtuk meg, hogy az idén, — bár nem lesz­nek forradalmi változások —* jelentős lépéseket tesznek a minőség terén. A dohányzók legnagyobb panasza az, hogy a cigarettában bennemarad a dohány kocsánya. Megkezdi a munkáját egy külföldiül vásárolt kocsányozó gép. A gép nem a feldolgozó« előtt távolítja el a dohány ko- csányát, hanem közvetlenül a válogatásnál. Az új géppel a most legyártott dohánynak mintegy 10—15 százalékát tud­ják kocsánytalanítani. Újfajta, illetőleg még a Pé­csi Dohánygyár részére újfajta dohányféleségeket is készíte­nek majd. 25 grammos csoma­golásban készíti az üzem a .Tiszai”, „Szabolcsi” és „Debre­ceni“ csomagolt dohányokat. A csomagolt dohányok készí­tése szükségessé teszi azt is, hogy bővüljön az üzem. Erre is megvan a lehetőség. Tavaly csak egyhónapos rak­tárkészletből gyártottak az üzemben szivarkát. Az idén az a törekvés is megvalósul, hogy féléves raktárkészletből dolgozzék a gyár. Ez jobb ke­verési lehetőséget, következés­képpen jobb minőséget ered­ményez. Szigetvári Konzervgyár Az eddig gyártott vegyes gyümölcsíz szállítmányok, a lecsó, paradicsom és savanyú­ságok mellett az idén megkez­dik a befőttek, dzsemek, cse­megeuborka és gyümölcsbor készítését is. Gyümölcsborbó' 1955-ben mintegy 40 vagonnal készítenek az üzemben. A konzervgyár igen nagv fejlődés előtt áll. A következő években áz állam mintegy 15 millió forintos beruházással bővíti a gyárat. Ebből a nagy bombázásból már az új tendő elején többezer forintot felhasználnak. Újfajta ikerko­saras hidraulikus-prés segít majd a gyümölcslé-gyártásban. Az új gép nemcsak mechani- zálja a munkát, de takaréko­san is dolgozik. Megkezdi mun káját egy centrifugál-prés is, ami nagy segítséget jelent a minőség javításában. A prése­lés után megmaradt anyagot külön utópréselés alá veszik., de ennek a termékét már nem keverik hozzá az alapaoyap* hoz* __ \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents