Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-25 / 306. szám

WS* DECEMBER 24 NÄPCÖ 3 Mint fiatalember és mint DISZ-ve&ető • • • Hozzászóld“ a nevelési vitához C okiéi« érzés, különféle gondo- lat foglalkoztatott a Dunántúli Napló hasábjain, lezajló vita olvasá­sakor. Úgy gondolom, hogy ez a vita ’már rég elkezdődött, ha nem is a sajtóban, de minden olyan ember szívében, és gondolatában, aki nyi­tott szemmel figyelte az ifjúság mun kaját, egész tevékenységét az élet különböző területein. Mint fiatalember és mint DISZ- vezető, néhány megjegyzést teszek én is a vitához. Nem tudok egyet­érteni azokkal, akik játékos és ba­rangoló, eserkészkedő fiatalokká, s ennek megfelelő szervezetté akarják tenni a DISZ-t. Fiatal szívünk és eszünk igaz, hogy azt is kívánja, de kizárólag és első­sorban nem azt, hanem legtöbbször arról ábrándozunk, hol van, melyik az a terület, ahol nagyot, szépet és jót tehetünk pártunkért, egész né­pünkért. Néhány évvel ezelőtt még arról is ábrándoztam, hogy hogyan írnám lel én is a DISZ ajtajára azt, hogy a fronton vagyunk. Vagy hogyan har­colnék, ha fronton lennék, vagy hogyan viselném a megpróbáltatáso­kat. Persze ma már tudom, hogy van tár és lehetőség, a békés építő mun­kában is — és elsősorban ott, — né­pünk, pártunk szolgálatára. Minden­kinek tudomásul kell vennie, hogy bennünk, fiatalokban ilyen és ha­sonló gondolatok élnek, ha nem is fogalmazta meg minden ifjú tisztán és világosan, vagy ha időnként tet­teivel nem is igazolja ezt. 1946—47 óta az ifjúsági szervezet­nek voltam egyszerű tagja, alapszer­vi vezetőségi tag. Alapszervi, járási, városi, egyetemi titkár, dolgoztam megyei bizottságon, tehát falun, vá­roson, paraszt, munkás és tanuló fia­talok életével ismerkedtem. Vitathatatlan tény, hogy mindegyik rétegnél mély gyökeret eresztett pár­tunk és ez a munkájában, magatar­tásában is megmutatkozik. Nem tar­tom szükségét annak, hogy bár ifjú­ságunk magatartásában mutatkoz­nak komoly, aggasztó jelenségek, hogy féilreverjük ezért a harango­kat. Igaz, hogy néhány évvel ezelőtt virulhatott a felnőttek szíve és a miénk is, hogy milyen gyorsan nö­vekszünk, erősödünk, milyen vidá­man és hasznosan élünk. Ez ma las­sú, néhol megszűnt ez a növekedés. Itt nálunk, Pécsett, sincs minden rendben. Itt is és nuísutt is sok ko­ravén DISZ-vezetőt látok, akik rá­adásul hivatalnokokká alakultak, kik szívesen üldögélnek a meleg irodá­ban, nyáron a hús szobában. Nincsenek alapszerveinkben kellő számban megfelelő vezetők, akik a politikai munkában az ifjúság ügyei­nek intézésében, szórakozásának, ta­nulásának megszervezésében együtt élnek a fiatalokkal, s tapasztalt, meg fontolt vezetésük alatt a fiatalok ez­rei, számos DISZ-vezető nevelődne. lő is dolog, de mégis fontosnak "■ tartom, hogy az ifjúság rendez vényein, fontos megmozdulásain, a párt, az állami és társadalmi élet vezetői gyakrabban megjelenjenek. Megjelenésükkel, felszólalásaikkal, baráti beszélgetéseikkel nagy segít­séget adhatnak a DISZ-nek, az ifjú­ságnak. Csak két példát említek. A pécsi fiatalok részére ajándékműsort szer­veztünk a legnevesebb pécsi művé­szek fellépésével. A párt, az állami élet képviselőit is meghívtuk, de a fenntartott helyek üresek voltak. — Másik példa. Nemrégiben rendeztek az egyetemisták táncmulatságot s a párt, az állami vezetők, az egyetemi oktatók nem nézték meg, hogyan szó rakozik az ifjúság. Pedig rövid idő alatt sok érdekeset láthattak volna. Szinte divattá vált az utóbbi idő­ben, hogy sok szerv (MNDSZ, MSZT, békebizottság, szakszervezet, tanács, MSZHSZ) a DISZ-t coepüiik, mun­kájában legtöbbször csak a hibákat hangsúlyozzák'. Ez nyomasztólag hat ránk, DlSZ-bezetőkre. Nemcsak el­kedvetlenedünk, de el is keseredünk ezért, mert magunk is látjuk, hogy sok jó elképzelésünk sok fáradság ellenére sem sikerül, s ráadásul a segítség helyett azt hajtogatják, amit mi is látunk és tudunk. Komoly hibának tartom, hogy a párt alsóbb szerveinek vezetői (fő­ként az alapszervek) mm érvénye­sítik megfelelően a peri Központi Vezetőségének határozatait, útmuta­tásait a DISZ pártirányításában. Pécsett körülbelül 20 ezer fiatal él, ebből körülbelül 8 ezer DISZ- tag. A DISZ Központi Vezetőség és az Intéző Bizottság éveken keresztül elnézte, hogy e nagyszámú ifjúság irányítása érdekében nem volt ko­moly vezetőtestület. Sőt egy-két füg­getlenített vezető, azok is gyakran váltakozva irányították a pécsi if­júság életét Végül az a véleményem, hogy a sportoló és kultúrtevékenységet folytató fiataloktól való elkülönülés­nek.egyik olca az is, hogy a DISZ-t sokhelyütt éretlennek tartották e munka irányításába való bevonás­ra, másrészt minden anyagi lehető­ségtől megfosztottál^, mely e két te­rületen váló eredményes munkálko­dáshoz elengedhetetlenül szükséges. Csak egy példát mondok. Az em­lített rendezvényünkkel komoly er­kölcsi sikert értünk el. Fiatalok és idősek kifejezésre juttatták elismeré süket és azt, hogy több ilyen alkal­mat teremtsünk az ifjúság nevelé­sére, szórakozására. Igen. A hatal­mas terem zsúfolásig megtelt és mégis ráfizettünk 1500 forintot, — nem számítva, hogy még ezideig 560 forintot a műsorirodának, a művé­szek kiközvetítése díjaként és a Szerzői jogvédő hivatalnak körülbe­lül 800 forintot nem fizettünk be. — Tehát 2860 forint a teljes és meg­másíthatatlan veszteség. D emélem, hogy e vita nagyban 11 hozzásegíti pártunk édesgyer­mekét, a DISZ-t, ahhoz, hogy meg­szabadulva alapvető fogyatékosságai­tól erőteljes fejlődésnek indulhas­son. PUSZTAI JÓZSEF DISZ városi bizottságának titkár el Frj lesszük a termelőszövetkezetek állatállományát! A termelőszövetkezetek ezekben a napokban készítik el jövő évi terme­lési tervüket. A gondosan elkészített terv egy gazdasági éven át a szövet­kezet termelési törvénye, amelytől eltérni csak a termelés javára, a gazdaság fejlesztése érdekében sza­bad. A termelési tervet elkészítése után a szövetkezet vezetősége jóvá­hagyás végett a taggyűlés elé ter­jeszti. Az így jóváhagyott tervben minden meghatározott munkát a szövetkezeti tagnak, vezetőségnek tel jes tudásával, munkabírásával úgy kell támogatnia hogy az végrehajtható legyen. Mivel a tervet a tagság hagy­ja jóvá, annak esetleges időközben való megváltoztatását is a közgyűlés­nek Ítéli megtárgyalnia és jóváhagy­nia. Az agronőmusok feladata Tavaly már csak a terv’ elkészítése után kapták meg kihelyezésüket az agronőmusok. Ezért a szakszerűtle­nül megalkotott termelési tervek sok esetben gátolták, hogy az agronó- nrusok szakmai tudása kibontakoz- hassék. A szakemberek feladata most első sorban az, hogy szövetkezetekben meghatározzák milyen legyen a gaz­daság profilja, milyen legyen a gaz­daság üzeme, miből várják a leg­több bevételt, milyen üzemágak meg valósításához vannak meg az előfel­tételek. Baranya megye régi időktől fogva állattenyésztő megye. A szövetkeze­tekben megvannak azok a hozzáértő tagok, akik az agronőmusok szakmai támogatásával komoly állattenyész­tést, jól jövedelmező üzemágat tud­nak kialakítani. Talajunk egyaránt jé a gabona és pillangós növények termelésére, ami egyik feltétele a jó és fejlett állattenyésztésnek. Most, amikor a szövetkezetek ta. karmánygabona beadási kötelezett­ségüket búzából és rozsból teljesit- hetik, ugyanakkor a beadásra ke­rülő minden métermázsa búza és rozs után 10 kiló korpát kapnak vise zu a szövetkezetek, a jövőben nagyobb abrak takarmány-készlettel fognak rendelkezni, könnyebb lesz az állatállománynak takarmánnyal való ellátása. A területnek megfelelő állatállományt! Elsősorban sertéstenyésztés továb­bi fejlesztése elsőrendű feladat a termelőszövetkezeteinknél, annál is inkább, mivel a sertés szaporaságá- nél fogva az állományt egy év alatt két-háromszorosára emelhetjük. Termelőszövetkezeteink vezetősége még nem sajátította el eléggé a nagyüzem belső szervezési törvé­nyeit, emiatt megegyeznek és meg­elégednek az állatállomány jelenlegi sűrűségével. Agronómusainknak gya­korlati tapasztalatuk alapján példák­kal kell rávezetniök a tagságot arra, hogy a szárítóterülethez szükséges állatállomány beállítását kezdjék meg. Sok szövetkezetnél, ahol négy­ötszáz hold szántóterület van közös művelésben, a tizenöt—húsz anya­kocát a szövetkezet tagsága soknak tartja. Egy tizenöt holdas egyéni gaz daságban rendszerint két anyakoca van, ilyen arányban kell az anya­koca létszámot tartani a szántóterü­let emelkedésénél is, vagyis ha tizen­öt holdnál két anyakoca van, akkor százötven holdnál húsz anyakoca, tehát egy ötszázas szántóterülettel dolgozó termelőszövetkezetnek mint­egy hatvan darab anyakocát kell tar­tania, hogy olyan életmódot biztosít­son minden tagjának, vagy még en­nél jobbat, mint a tizenöt holdon gazdálkodó egyéni paraszt. Ugyan­ilyen arányban és ugyanilyen pél­dákkal kell a szarvasmarha tenyész­tés fokozásának kérdését is a csoport tagságával megismertetni és annak tervszerű végrehajtására a szövet­kezetét felkészíteni. Megfelelő takarmánybázis Állatállományunk tartását, takar­mányozását megdrágítja a takarmá­nyok egyoldalú — kis termést hozó — előállítása. Árpából holdanként tizenkét-tizenhárom, kukoricából — májusi morzsoltra átszámítva — ti­zenhat-tizenhét mázsát termelünk. Ennek a takarmánynak mintegy 40 százalékát olcsóbb, vizenyős, de il­lattenyésztésünkre jó étrendű hatást elérő burgonyával helyettesíthet­jük, amiből holdanként nyolcvan —száz mázsát is meg tudunk ter­melni. Be kell vezetni a takarmánytök nagyobb területen való termelését, melyből holdanként négy-ötszáz mú­zsát tudunk elérni. Nyers etetésével süldőknél, anyakocáknál — ledarál­va szarvasmarhánál — igen jó ét­rendé hatást érünk el. A frissen e'- fogyaszíásra kerülő mennyiségen fe­lüli termést pedig silózásra is igen jól fel tudjuk használni. Értéke jó, mert a takarmánytök légszáraz mag­jában mintegy húsz-harminc száza­lék olaj van. A takarmánytök ter­melése eleső, ha fő növényként ter­meljük is, de nagyon jó kukorica és napraforgó közti termelésre is. Zöld futószalag Sokkal nagyobb gondot kell fordí- tanick az agronómusoknak a -tervké­szítés során a zöldtakarmány miné1 hosszabb időn át történő etetésére. A zöld futószalag alapja az, hogy az év háromszázhatvanöt napja kö­zül lega’ább kétszázötven-háromszáz napon ál — januárban, februárban és március hónapok kivételével, ami­kor állataink friss, zöld helyett siló- takarmányt kapnak — minden nap zöld, lédús takarmányhoz jussanak. Okszerű gazdálkodással koratavasz szál, már április első felében is meg­kezdhetjük az ősszel vetett takar­mány keverékek, májusban a lucerna, júliusban a csalamádé, majd ismét lucerna etetését. November, decem­ber hónapokban a tejtermelés csök­ken, ele ezt mérsékelhetjük a takar­mánykáposzta zölden való etetésé­vel. Ezért a korán aratott árpa után hideg ágyban előnevelt palántákat ülhetünk. Amikor mínusz öt—nyolc fok alá süllyed a hőmérséklet, a ta­karmánykáposzta egy napi mennyi­ségét a takarmányos kamrában tart­juk, hogy a fagytól felengedjen. így november, december és január hó- r.apckban lédús zöldtakarmányunk van elsősorban a szarvasmarhák­nak. STERBA FRIGYES j. t főagronómusa A harkányi gépállomás pártszervezetének munkája a téli gépjavitásban Már csak néhány traktor dübörög a harkányi gépállomás körzetéhez tartozó szántóföldeken. A többi ott áll a gépállomás udvarán. A földeken elcsendesedett a zaj, pihennek a gé­pek — de nem úgy az emberek. A tél nem a pihenés ideje a gépállo­máson, hanem a gépjavításé, egy esztendő küzdelme után a jövőre való felkészülésé. Tudja ezt a gép­állomás pártszervezete s ezért szor­galmazza a gépék határidő előtt való gondos kijavítását. A munka már akkor kezdődött, amikor pártvezetőségi ülésen, üzemi értekezleten, taggyűlésen és más megbeszéléseken elkészí­tették a tervet. A pártszervezet­nek mindenhez volt egy-két szava. Az' természetes, hogy a javítóbrigá­dokba a legképzettebb szerelők, trak torosok kerülnek. A pártvezetőség azt javasolta, hogy melléjük tegye­nek fiatalokat Is, akik majd tanul­nak tőlük. Hasznosnak vélték, hisz sokan alig fél éve dolgoznak a gép­állomáson, kevés a szakember is. „Nekünk állandó traktorosgárda kell — mondták — s ha a fiatalokat meg tanítjuk, nem fognak vándorolni”. S ami ennél fontosabb: ha nem növelik szakmai képzettségüket, a tavasszal, nyáron drága „tandíjat” -keli fizet" niök. A pártvezetőség tanácsára ugyanakkor úgy állították össze a javítóbrigádokat, hogy mindegyik­ben legyein kommunista, aki példa- mutatásával, felvilágosító szóval ne­veli a többieket. Az erőgépjavító brigádokat rend­ben meg is szervezték. Kiderült azonban, hogy a tmmkagéoesek kö­zött kevés a szakember. Ekkor fel­állt egy idős elvtárs, Kovács bácsi. Mindenki legnagyobb meglepetésére — hisz eddig csak erőgépet javított — önként vállalkozott a munkagéoe- sek közé. Nagyszerű példája a példa mutatásnak, a segíteniakarásnak! A pitrtvezetőség hetenként össze­hívja a brigádok vezetőit, leg­jobb dolgozóit. Mi e rövid, egy órás megbeszélés célja? Tapasztalatcsere, a bevált módszerek elterjesztése. S mily hasz­nos dolgok kerülnek napvilágra! So­mogyi József elvtárs egy alkalom­mal azt mondta: „Az erőgépek első tengelyének javításánál sokat kell esztergályozni, hegeszteni. Helyes lenne, ha erre külön, szakmunkások" ból álló brigádot állítanánk össze, a főmérnök elvtárs pedig kidolgozná tervüket”. Mások a hűtőtisztítás ná­luk használt eljárásáról szóltak és így tovább. Sokat tanul ebből min­denki, új módon, jobban szervezheti meg munkáját és a pártszervezet se­gítsége révén gyorsul a gépi'avítás. Segítsége révén? A dolog nemi is olyan egyszerű! Kétségkívül haszno­sak azok, amikről eddig szóltunk. A legfontosabb mégis az emberek ne­velése, a gépjavítás jelentőségének megértése. Steier József elvtárs ki­váló szakember, kommunista. Azt mondja: „Munkaközben ném igen tudunk politizálni.’' A többiek meg­erősítik véleményét. Hanem mikor? Az ebédidőben együtt vannak, s a kommunisták csak ilyenkor vitatkozz nak, beszélgetnek a gépjavításról. Ez azonban kevés. Lehet és kell munka közben Is politikai murikat végezni; Megállni a satupad mellett, vagy rá­támaszkodni a gépre? — Nem erről van szó. A három tagú brigád egész nap együtt van, egy gépen dolgozik. Minden percben megszólal valame­lyik, legtöbbször egymás mellett te­vékenykednek. Néha valóban a sa­tupad mellett állnak: egyik a dugaty tyűt tisztítja, a másik a hűtőt, vagy egyebet. Ilyenkor lehet csak igazán politikáról beszélni? Nem elvontan, hanem arról, amit csinálnak: a gép­javításról. Téma akad bőven. Tavasszal meg­növekedett feladatok elé állnak. S ha több normálholdat kell teljesíteni, akkor jobb gép is kell. Ki ne tudná mily méreg, ha szántás közben üt be a baj? Áz idén mégegyszer any- nyi erőgépet, munkagépet kell .kija- vítaniok. Kedv. lendület, egyéíorrott- ság ennek a kulcsa. Ha • határidőre elkészülnek a javítással, akkor bizto­sítják a jövő évi tervek teljesítését, ha nem, egész évben isszák a levét. Körzeti szerelőnek, traktorosnak, mérnöknek, műhelymunkásnak egy­formán érdeke; mindegyiknek keve­sebb lesz a munkálja, ha jól kijavít­ják a gépeket. Érdemes beszélni arról is: gondo­sabb munka, több pénz. Az elmúlt évben sokan kaptak minőségi pré­miumot, nem egy dolgozó 1000 forin­ton felül is. Nem egyszerre, egy ré­szét a gépjavítás után közvetlenül, a többit a tavaszi kampány után jut" tatták el kezükhöz. Ugyanis ekkor már értékelhették, mennyire „állják a sarat” a gépek. Csak egy esetben történt levonás, mert az Illető ha­nyagul dolgozott. Mindennek, tehát a gyors, jó­minőségű gépjavításnak hajtó­ereje a verseny, A gépállomás vezetősége azonban nsm gondoskodott a feltételről: az egyes brigádok tervének elkészíté­séről. Emiatt nincs felajánlás, ver­seny. Eddig még nem értékelték a műhelyek közötti verseny eredmé­nyeit sem. A pártszervezet köteles­sége, a szakszervezet segítségével életre kelteni a vetélkedés szellemét, amely az elmúlt esztendőben sok si­kert hozott. Bocz József Nagyobb gondot a gépek karbantartására! A lényeggel kezdem: A kaparó, és gumisza­lagok okozzák a leg­több üzemzavart a li­es üzemnél. A kaparó­szalagoknál ez elsősor. ban abból adódik, hogy a kaparó vonszolólán­ca vagy vizes szenet szállít, vagy vízben jár. Ezáltal a vonszolóláoc berozsdásodik, az ősz. szekötő csapoknál nem hajlik rendesen és na huzamosabban — két- három hónapig — így működik, a kaparólán­cot teljes egészében ki kell cserélni. Ezt a nagy munkát. — saj­nos, — nem minden esetben tudjuk idejé­ben elvégezni. A legfontosabb itt is, — mint mindenhol, — a baj megelőzése. A két-három hónapig ká ros körülmények kö­zött működő lánc ké­sőbb minden műszak­ban elszakad. Egy-egy ilyen javítás azután fél, sőt egy órát vesz igénybe. Hatása a tér. melésre nem is olyan kicsi: 20—25 csille szán kiesését jelenti. Mind­ez elkerülhető lenne ha a kaparó környékét tisztán tartanák, ha az ’szapo’ás vizét nem a kaparó száll ítóvágatá- ban, hanem egy küiün vízgurítóban ereszte­nék el. A gumiszalagoknál is hasonló a helyzet, m Mert, ha a gumiszali- gok, mint például az 5/A vágatban, — szá­raz helyen működnek, két-három hónapig ts elmennek hiba nélkül. Itt a vágat tisztaságá­val sincs baj. Ezért és egyéb rendért Gerber körletvezető és Scliil- linger mechanikus elv- társak dicséretet érdé. melnek. A bányában foki)«ot­tan érvényes az a sza­bály, hogy a rend fenn tartásával sok hibá­nak lehet elejét venni. Sajnos, a Vll-cs szin­ten a gumiszalag vég. állomás csapágyai zsír helyett vízben járnak, pedig két-három kapa­vágással, a csorga tisz­tántartásával ezt m lg lehetne szüntetni. A gumiszalag görgői kö­zül alig néhány forog, mert a vizes szénpor a görgőkre rárakódik, amitől azok természet­szerűleg elakadnak. Tetézi a hibákat, hogy a gyárakból kapott gé­pi berendezések se min dig kifogástalanok. — Például az 500 milli­méteres gumiszalagok golyóscsapágy-házai úgy készülnek, hogy a golyóscsapágyak zsír­zása szinte lehetetlen. Csak akkor és úgy le­het őket zsírozni, ha a gumiszalagok fejrészét teljesen szétszedjük. — Viszont egy ilyen gu* miszalag szétszedése és karbantartása nem ke­vesebb, mint 10 órát vesz igénybe. Levegőhiány egyes csapatoknál még min­dig előfordul, főleg a rossz keresztmetszetű, szűk csövek miatt. Ál, landó és folyamatos kicserélésükkel csök­kentjük, illetve szün­tetjük meg a levegő- hiányt csapatainknál. Egyik legfájóbb pont az ürescsille-hiány, — amely úgyszólván min­dennapos és többórás kieséseket okoz szinte minden csapatnák Leg főképpen a VII-esszin ten. Fő oka az, hogy csak egy akna vezet» VlI-es szintre. ahol aránylag nagy a telje­sítmény és emiatt sok­szor nem győzi a szál. lítás. Lényeges javulást eredményezhetne a la­katosműhely munkája, ha a bányából kikerült összes hibás gépeket folyamatosan ki tud­nánk javítani. Sajnos, a kevés létszám miatt éppen, hogy biztosíta­ni tudjuk az üzemme­netét. Pedig a lakatos­műhely dolgozói min­den tőlük telhetőt meg tesznek a széntermelés segítésére. HORZSA PÁL gépésztechnikus, Kossuth-akna,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents