Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-19 / 301. szám

NXPCÖ 19Ä4 rHÜCBMWSR t» PÉCS ZENEI KÖZPONTJA A magyar zen«! kcűtöre kiala­kulásában mindenkor Jelentős e$repe volt Pécs városának. A fel- azabadúláa óta . eltelt tíz eszitendő so­rán azonban Jelentősége és szerepe túlnőtt a szokványos kereteken. — Nagynevű muzsikusok, Antal György és Hoi-váth Mihály zeneigazgatók, Graef Tilda hegedűművész, Sass Dezső zongoraművész, — hogy ások közül csak ezeket a neveket említ­sük, — a Liszt Ferenc Zene- és ftneítekar és általában magasfokú ze­nei megmozdulások fémjelzik a vá­ros ■ szellemi életét. Számos zenekari hangverseny, a berlini vendégművé­szek fúvós-zenekari estje, operaelő­adások, koncertek, zenetörténeti elő­adások és az eseményszámba menő Psalmus HUngaricus budapesti elő­adása segítették kifejlődni a közel­múltban a dolgozó néptömegekben rejlő kulturális teremtő tehetséget, errielru dolgozóink általános művelt­ségét és tágítani tíz- és tízezrek kul­turális látókörét. A szocialista, a népi kultúra meg­teremtéséért folytatott küzdelemben Zenei vonatkozásban élenjár és ve- zetőozerepet tölt be — Antal György igazgató szakszerű és eredmények­ben gazdag irányítása mellett — a Zeneművészeti Szakiskola. A növen­dékek megtanulják itt tanáraiktól, hogy minden hangjuknak népért kell szólani és hogy a jövőbe veze­tő utat az találja meg legbiztosab­ban, afcj a múlt ösvényeit, haladó ha»? hagyományainkat ismeri, sze­reti és magbecsüli. Az oktatásban a hangsúly tehát a népzenén van, ami a gyakorlatban nem jelent mást, mint: küzdeni az olyasféle irányza­tok ellen, amelyek a nemzeti öntu­datot rombolják, amelyek szétzül­lesztek nagy', hagyományainkat és amelyek végső fokon a kozmopolitiz mu«,~a nemzetietlen, a< jellegtelen kultúra jelszavaival ágálva, függet­lenségünket, szabadságunkat, — te­hát létünket — tagadták és tagad­ják!' Az iskolái oktatás jelenlegi rend­szeréről Antal György igazgató tá­jékoztat bennünket: A. múlttal ellentétben. —mond­ja, — amikor tíz kinevezett és nyolc óraadó tanár működött az iskolában és egy-egy növendékre átlag 45 perc jutott, ma már húsz kinevezett ta­nár és tizenöt óraadó tanár szakok­tatása révén egy-egy növendékre eső átlagidő: 2 óra 6 perc. Termé­szetesen, nem kell bővebben fejte­getnem, hogy ez gyakorlati szem­pontból milyen óriási jelentőségű. Nagyjelentőségű változás az is, hogy a növendékek most több sza­kon is tanulnak és zenehallgatás, összhangzattan, zeneszerzés, parti­túraolvasás mellett gondot fordítunk a leninizmus-marxizmus tanításával az ideológiai képzésre is. — Hogyan biztosítják a növendé­kek más tárgyakban való képzését, illetve általános iskolai vagy gim­náziumi előhaladásá.t? — Az Itt tanuló növendékeknek rendes korrepetálás mellett biztosí­tottuk a magántanulás lehetőségét, számukra miniszteri engedély teszi lehetővé a magánvizsgát mind az ál­talános iskolában, mind a gimná­ziumban. — Milyen képesítést nyernek az itt végző növendékek? — A Zeneművészeti Szakiskolán kétféle oktatás folyik: középfokú zenei szakoktatás és alsófokú tanár­képzés. Az itt végzett tanárok álta­lános iskolákban és tanítóképzőinté­zetekben működnek, — országszer­te. Ez tulajdonképpen zeneoktatási reform, mert bizonyos értelemben átvettük a Zeneművészeti Főiskola szerepét — alsófokon. Ezt a mi is­kolánkat természetesen még követi a Zeneművészeti Főiskola Budapes­ten, olyan értelemben, hogy aki to­vább akarja magát képezni, innen oda iratkozhatik be. —, Főként milyen szak iránt mu­tatkozik érdeklődés? — Míg a múltban túlzott volt az érdeklődés a zongora iránt, amely­ből a kollektív művészet nem sokat produkált, — ma már megnőtt az érdeklődés a vonós- és fúvóshang­szerek tanulása iránt. — Tanítottak-e régen is fúvós hangszert? — A fúvós tanszakot. .— amely­nek operaházi tanára; vannak, — csak a legutdtfei érékben hívták életre. — Csajc fiatal növendékei varrnak az iskolának? — A növendékek zömét természe­tesen a fiatalok képezik, de a hon­véd- és a színházi zenekar tagjai­nak tekintélyéé része is itt folytat­ja tovább tanulmányait. így érthe­tő az a jó kapcsolat, amely e szer­vek és az iskola között fennáll és ezért tudunk harmonikusan együtt­működni a város egyéb zenei kö­reivel is, amelyekben a fiatalok egy­aránt elfoglalják az őket megillető helyet. — Történt-e jelentős fordulat az iskola életében egyéb vonatkozásban? — Gyakorlati szempontból óriási jelentősége van a hangszerállomány növekedésének — mert 1944-ben például csupán 54 hangszere volt az iskolának, ma már 105 darabbal ren delkezünk. — Ez természetesen azt jelenti, hogy míg a múltban csupán elenyé­szően csekély számú növendéknek tudtunk rendelkezésére bocsátani olyan hangszert, amely magas árá­nál fogva nehezen szerezhető be, addig ma mér a növendékek egy- harmad része számára biztosított a szakszerű továbbképzés lehetősége. Ebben az esztendőben is egyre-más- ra szereztünk be öt-hatezer forintos hangszereket, nem beszélve arról, hogy az országba érkezett öt-hat da­rab Blüthner-zongorából is kaptunk egyet — fejezi be nyilatkozatát An­tal György igazgató. A Zeneművészeti Szakiskola te­** hát a kultúrforradalom egyik igen jelentős bástyája városunkban. Az oktatás reformja, az az igyeke­zet, hogy nemcsak az itt tanuló nö­vendékek, hanem dolgozó néptöme­geink is harcosan szembefordulja­nak a zeneieden zene, a dallamta­lan dallam és a talajtalan kozmo- politizmus minden támadásával, Ko­dály jóslatot váltják valóra: „;:;S eljön az idő, mikor a művelt réteg a néptől átvett hagyományt új, mű­vészi formába öntve újra átadhatja a nemzeti közösségnek, a nemzetté vált népnek.” — bj. dr. — A kfoéndutáU te&z Sikmdfr p'es tői fekvésű völgyekben meghúzódó kis faluk, erdőkoszorúzta- hegyek, a szebönél-szebb kir ándulóhelyeket rejtő mecseki tájak eddig osa-k Ikevesek által ismert szépségeit akarja közkinccsé tenni a pé* esi járási népfront-bizottság. A kirándulóhelyek rendbehozására készített tervek megvalódtás* során különös gonddal fáradozik azon, hogy a stkondai gyógyfürdőt' ml* nél nagyobb tömegek számára hozzáférhetővé tegye. E célból a népfront-bizottság kezdeményezésére a közelmúltban <Ä leözület hozott rendbe a fürdő körny ékén elterülő nyaralókból egyet* egyet és rendezte be dolgozói számára. A járási tanács üdülőjébe pév* teken érkeztek <meg az új bútorok. A lakályos, kényelmes helyiségek fűthetők. A járás legjobb dolgozóinak pihenésére, üdülésére szánt ti** tézményekben a járási népfront-bizottság javaslatára az üdülő Icát he* lyiségét télen is megnyitják a látogatók előtt, hogy néhány órára, egy napra a fürdőt, az északi Mecsek téli tájait felkereső kirándulók meleg szobában felfrissüléshez, pihenéshez jussanak. A járási tanács vezetői a népfro nt tagjainak kívánságára iantiáf első napjaiban anlcétra hívják mega sikondai üdülőtulajdonosolgit, * szanatórium vezetőit, a Vendéglátó Vállalat illetékes szerveit, hogy ve* lük a fürdő és környéke helyreállítását, az elhanyagolt utak, parkok* épületek rendbehozását, az idelátogatók élelmezését megbeszéljék Kategorizálják a kulturotthonokcrt A megyei tanács nép­művelési osztálya de­cember 10-től január 10-ig felülvizsgálja a megye 127 kultúrofct- honának működését, mit végeztek az egyes kultúrotthonok művé­szeti csoportjai és szak körei 1954-ben. Meg­nézik, alkalmasak-e va lamennyi társadalmi réteg befogadására, ho­gyan használták fel eb­ben az évben az álla­mi támogatás összegét, majd leltárvizsgálat alapján ellenőrzik, ho­gyan gazdálkodott a kultúrotthon vezetősé­ge a kultúrotthon va­gyonával és a hanya­gul gazdálkodókat fe­lelősségre vonják. A szakkörök és mű­vészet; csoportok szem léjének eredményéről a járás küldötte jegy­zőkönyvet készít, mely­nek alapján kategori­zálják a kultúrotthó- nokat Azok a kultúr­otthonok, melyek mun kájuk színvonala alap­ján megfelelnek a kö­vetelményeknek — körzeti szántét nyer­hetnek, úgyhogy tánc, ének, zene, azaz mű­vészeti csoportjaik tu­dását és szakköreik munkáját kiállítás for­májában bemutatják három olyan község­ben, melyek közül ket­tőben nincs kultúrott­hon. A meglátogatott köz­ségek ajánlólevele alap ján azután járási szem lére kerülnek. Itt me­gyei szintet nyerhet-' nek. A megyei szintet nyert kultúrotthonok április 4-én a megye és a járás székhelyein mutatják be tudásu­kat. A minta kul túrottho­nokban nyáron kultúr heteket rendez a nép­művelési osztály. — Ugyanezeknek a kul- túrotthonoknak művé­szeti csoportjai szere­pelnek majd a Bara­nyai Kultúrhetek al­kalmával is. A jövőben az ilyen kategorizálás alapján részesülhetnek a kul­túrotthonok állami tá­mogatásban.- Ezael ** hetővé válik, bog? azok a kultúrotthonok» melyek eddig igen ke* vés állami támogatás kaptak, de jól - dolgoz* tak, a jövőben többet kapjanak, azok ■ szont, melyek bősége­sen részesültek állam) támogatásban, de jó* formán semmit sen* tudnak felmutatni, el* esnek a nagyfokú tá* mogatástóL . Nem vizsgálják fel® a szakszervezetek, ál* lami gazdaságok, gép* állomások kullúrottlio* nait, de minden segít* séget megadnak stM mukra, amikor lehető* vé teszik, hogy ezek a kultúrcsoportok . bemutathassák tudást** kát e szemlék alkak mávaL Ugyanolyan hlé rálatban részesülnek mint a többi ku! túrót? hon, kategorizálás azonban nem esnek- A legjobb ilyen kultún* csoportokat emlékláp* pal jutalmazzák, (7) KOYAl-OVSZKI SÁNDOR olyan mibe r, -akinek arcát nem jegyzik meg az emberek. 0 az, aki mindig beCe- mosódik az átlagba, elmerül a tömeg bsn. Ha elmegy valahová és bemu­tatják 'valakinek,- akkor a levegőbe ekupFjnp.lt. .revével, együtt ő - maga; is elszáll a jelentéktelenségbe. Arca, glákja, hajának színe és ruhája egy formán szürke: mintha belepni a ré­gen takarított szc-bék finom pora. Úgy beszél mint ahogyan a műit század végén volt szokás és ha rá­néz' -az ember., akkor a rózsaszínű szalaggal átkötött, magsárgult leve­lek -jutnak az eszébe. ■ Színházi ■ muzsikus.. portosabban hegedűs, és ez annyiban helytálló, hogy a szomszéd-megyei színtársu­lat évente egy hónapig tartó vendéa- j'étéka alkalmával az operett-előadá­sokon ő is ott ül a padló alá sór iyesztelt. zenészek között, ö is fi­gyeli félszeanmel a karmester fehér pákáját, félszemme! a fekete kotta­fejeket. a szünetekben a felette vi- ágíló fényeket és kikukkant a helyi nagyságok páholya felé. azért oda. mert a földszinti zsőilyéíket eltakar­ja- elő'e a padló, a karzatot pedig a sötétség. De őt sehonnan senki sem látja és nem is keresi senki.-. Még akkor, amikor a moziban né­ma-f úrnőket játszottak, a hélrészes Gerarlnát, a Ben-Hurt, a Niebelun- gpkat és a többit, még több szerepe vplt a •-nyilvánosság előtt. Akkor vi­téz Karvaly Sándor úr, a zongorista mellett őt is foglalkoztatta egész éven át, a nyári szünet kivételével. De ‘ most csak ez maradt. Illetőleg még valami: a műsoros estek, melyek nagy része azonban nem járt jövede­lemmel. > Es megmaradtak a tanítványok, aljt-ik a helybeli jcbbmóduek széore- .rpényü ivadékai közül rékrutálődtak. Havi fix összeg a heti óraszám és az alku szerint, olykort vendéglátás, gyakrabban uzsonna, ritkábban ebéd vagy vacsora, de a legtöbb esetben valami maradék. papírszalvettábs csomagolva :.. Hát igen ez van, és ez Így együttvéve azért gjegendö arra, ami néki kell, házén neki olyan kevés kél.!. Ruházatát ritkán frissíti, a. kéménvgallérdivatu időkben kavi­csuk gallért hordott, melyet hideg vízben sajátkezüleg tisztogatott, mos tanában viszor.t egészen, sötétszínű ingeket visel, mert azokon kevésbé látszik a • zakó elszírosodott gallér­jának nyoma. Meg az a kis enni­való, a Lakbér, Szórakozási? Ugyan Egri Lajos HÁZ A Xizeppt évvel-ezelőtt költözött eb­be a lakásba. albérlőnek Frainok Gyula borbélymester családjához. Nem is volt semmi baj. csak az utóbbi időkben szaporodtak egyre a kellemetlenségek, mert Franck Gyu­la zsidó volt és sokszor zargatták különféle hatósági személyek. Egy fé’.esztendeje pedig már nem is al­bérlő, hanem főbérlő-vé rukkolt elő, mert a borbély mestert, a feleségét, három lányát és eltűnt fia után ma­radt unokáját elvitték. Igen, elvit­ték és a lányok egyike Manci volt... Most, amikor ujjal között zörög a zsírhat lan papír, amint kicso­magolja a tegnap vásárolt tíz deka szalonna maradékát, Manóira gondol, de aztán elsuhan a lány arca és még régebbnél tart. Egy esténél, amikor együtt ült az öreg Famckücal azok szobájában. Mert az öreg Franck szerétéit vele beszélgetni, hiszen ti­zenöt év nagyon hosszú idő, és már igazában nem is albérlő volt, -hanem családtag, annak ellenére, hogy ma- gázták egymást, ö Franck úrnak szólította Franck urat és az Kora- lovszki úrnak őt. De az az este más volt, mint a többi. 1939 SZEPTEMBER ELSEJE VOLT, aranyszínű nyárvégi nap és a dom­bok alján, végig az utcákon érett szőlő szaga lebegett. Késő délután, úgv hat őrá tájt lelhetett. ö éppen a konyhában volt. ahol Franck néni tojásrántottát sütött és beszélgettek. Csak egy pillanatra — mondta Franck néninek — csak ki­hozok egy cigarettát — amikor belé­pett Franck úr és ők egV kicsit ösz- szeütiköztek. Franck úr izgatott volt. kezében össáecsavírt íVság, arcbőre idegesen vibrált. „Jöjjön Kov-alovszki úr. jöjjön, kedves Kovalovszki úr!” — és megfogta a zakkója szélét; Meid ez volt a szokása, hogy ha izgatott volt. mindent megismételt és megfog­ta a másik zakkóját. — Hát ez borzasztó — mondta Franck úr és rámutatott az újság első.lapjára, cs ott is a vastag nagy­betűkre, amelyek hírül adták az or­szágnak. hogy aznapra -virradó haj­nalon a német csapatok átléptek a lengyel határt. — Rettenetes . . . •— húzta alá a szót, és ott ült a dívány sarkán, váll* mogroskadt; mintha az ÍIMBÓ ül ELBESZÉLÉS arca is megnyúlt volna és még arra sem vigyázott, hogy poroe cipője ne érjen a vikszelt padlóra. — Es velünk md lesz? Mondja, kedves Kovalovszki úr, velünk mi lesz? Nem hallott valamit? — firtat­ta izgatottan a borbélymester. — Hogy hogy mi lesz? — kérdezte ő vissza, mert először nem értette, hogy a másik mire gondol — Hát velünk! — mondta Franck úr és szemében nagy-nagy tehetet­lenség volt. Úgy nézett rá, mint aki segítségért könyörög. —, Hát itt még nincs semmi -— mondta ő, de nem nagyon tudta, hogy mit mond és azt sem, hogy ezt mire mondja, mert hiszen Franck úr kérdését még mindig nem értette egészen pontosan. — Most még nincs semmi, de le­het! Itt Is lelhet háború, ide is be- ’öhetnek a németek és akkor.. .Jaj, kedves Kovalovszki úr, maga ezt nem érti. és ezt olyan nehéz meg­magyarázni. A háborút mindig a nagy magyarók, meg a nagy zsidók kezdik el és a végén a port a kis magyarokon és a kis zsidókon verik el. Magán, meg rajtam. Az ilyene­ken. De most rajtunk elsősorban, mert most ez a divat... Hát persze, a zsidókon, és ezt tud­ta ő is. Hallotta, hogy mik történtek Németországban és ide nem is olyan négyem messze van Becs, ahonnan csak nemrégiben jöttek csapa-tszámra a mértékűitek... Mi mindent beszél­tek! Es itt is vannak már valamifé'e törvények ... De mit válaszoljon? Semmit — az a legjobb. De Franck úr folytatta: ..Látja, én érzem, hogy most megindult valami és ez nem fog megállni. Ebbe mi belepusztulunk. Es ma egésznap ez járt a fejemben, alig mertem a ven­dégeikhez nyúlni. féltem, hogy mind. rek megvágom az arcát. Es az emlé­keimhez szaladtam, mert ha csős­tül jön a baj, mit telhet egyebet az ember? Megkérdeztem magam-lói, hogv mond, te öreg Franck bácsi, boldog voltál-e te valaha? — és alig- ahg tudtam rá választ, adni. Dolgoz­tain, éltem. Van feleségem, még meg vau három Utnvoin és itt az unokám. Hát ez a boldogság? Es lehel-e az ember boldog, ha körülötte olyan Q A B A $í sok a boldogtalan? Ha odalök egy pár fillért, hogy megváltsa a nyu­galmát, — ha behunyja a szemét, hogy ne lásson? OLYAN FURCSA VOLT Franck úr, amikor ezeket mondta. Mintha nagyon elmúltán feküdt volna az ágyon és éreané, hogy csak percei vannak hátra: úgy beszélt mint, aki­nek már egyéb vágya sincs, mint el­mondani azt, ami a szívét nyomja. Mintha végrendelkezett volna az öreg borbély, de nem a vagyonáról, ami amúgy sem volt számottevő, ha­nem ennél sókikal-sokkal fontosabb­ról, az emberségéről. Es folyt belőle a ^ó, tele keserűséggel, és a szavak ott reszkettek a szobában..; — De talán ez magát nem is ér­dekli, — kérdezte kicsit elakadva és csak akkor folytatta, amikor ő azt mondta: — Dehogynem, csak mond­jon el mindent, Franck úr .. Aztán befejezte: — Lá-ífa, én úgy gondolom, hogy ha már Látja az em­ber, hogy úgysem kerülheti ki azt, ami rá van szabva, jóblb, ha nem kapálódzilk. Jobb, ha előre lehajtja a fejét és szépen megbékélve várja, hogy fejfbefcólintsák ... — Nem megy az úgy. Franck úr! Ez nem Németország! Hát _hoznak ilyen törvényt, meg olyan törvényt de azért azt nálunk mégsem lehet megcsinálni... — mondt a 6, bár nem volt erről meggyőződve. De mondta, mert valami vigasztalót sze­retett volna mondani. Franck úr azonban megkapaszko­dott a biztatásban: — Ugye nem? Ugye, maga is azt hiszi? — csillogott fel a szeme és ő, aki az imént még tele volt halálsejtelmekkel és maga- megadással, most egyszeriben bízott, remélt és arról beszélt, hogy látja, tényleg azért azt nálunk mégsem csinálják, és ha van is korlátozás, azért senki sem fog éhenhalni és az nem is volt jó, hogy már minden zsidó urat akart nevelni a fiából, és ha majd kevesebbet beszélnek róla, meg mindenki belenyugszik abba, amén úgysem lehet Változtatni, ak­kor ... — Igyon egy bögre jó föies kávét ' — mondta a végén és már szólt is ki a konyhába, hogy Róza, hoznál csak egy bögre ’kávét, sok föllel a Kuva­lowszki úrnak. ®s zanüöar hant rdd Róza, akikor úgy, hogy az fe tjől gyezze meg, azt mondta, hogy am® ilyen emberek élnek a varosba»» mint maga, kedves Kovalovszki addig neliünk nem keE t&M, ÍGY BÍZOTT a* öreg Franc?; # egészen addig bízott, amíg egy **: pon ő is ott baktatott a többi közö" a macsikaköves utcán, azon a hajnA tejszíné derengésben. — és most K®* valovszfloi úr megráikócKk. Mert 6 J* hibás talán, hibás, mert nyugtai»)* altikor, amikor nyug tatami tani kellet* volna, mert elaltatott egy olyan órá* ban, amikor az alvókat is fel kell®*’ volna rázni. Kezében megakad a f** lat szalonna — és leteszi, összeg®»* gyöli a papírt, tűzbe dobja a inai»* dék kenyérhéjat és amikor felesni* kedük, érzi hogy megroppan a dere* Ica. — öreg vágyik — gondolja. T* Elmúlik minden .., — igen, elmúl®** A fekete kottafejek mögül a z«ne, * jelek mögül a muzsika a friss ízmcfc? kai együtt a friss, lüktető élet..« Arra néz, a másik szoba felé & hallja a hangot, ami akkor éjszak* átszivárgóit hozzá: — Igazán, kedv®' sebb is lehetnél hozzá.., — ds az öreg borbély mondta Mancid*5* és az á hozzá: 5 vöd t. Reszketve gyeit, hogy vajon a lány mit' f°* válaszolni, de semmit sem hallott • ■* és Manci nem iett kedvesebb. HiáfeJ szerette Mancit, a nyurga, íiútest» Mancit, akinek hoüófekele volt * haja, bársonyos ködök fátyoloztál* * szemét, kis kerek álla volt és ogf barna lencse sötétlett arca bal old3' 'án. Mert Manci Bakó urat szeréit** Bakó urat az első emeleten, és ezáF" ő nem is szólt sohasem, csak be1-® fájt. Talán már Manci nem szeret se^>l kit — talán már nem is él •—. tala15 már elment ő is nagyon rneősz* messze, _ gondolja és köziben leve* a cipőjét, szinte gépiesen kisámfáz^1 hálóinget húz, alul kibontja a hosszú alsónadrág pertlijét és bebújik a dunyha alá. Talán, ha sokkal előbb jöttek vo'tf* — néz bele a kihűlt levegőbe —* sokkal ek?ób álltak volna meg Itt ^ udvaron, akikor ... akkor még aztán már csak az öreg Doxa dr3 figyeli. Ketyeg, ketyeg, ketyeg egyre halkabban ... és aztán már aí ra sem figyel ... már semmit ***** hall... (Folytatása következdk) • *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents