Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)
1954-12-19 / 301. szám
1954 DECEMBER IS N A P C ö Egerágl tannlságok A% élet új, jobb módszereket követel a kommunistáktól Ex ex Irén egy község, Egerág kommunistáinak munkájáról, alapjában véve becsületes emberek hibáiról, tévelygéseiről szól. Olvassák el és gondolkozzanak: mit kell tanulni ebből a történetből. Nemcsak nekik, mindannyiunknak. Talán ott kell kezdeni. hogy mily sok tanulságot, tapasztalatot ad egy választás. Ami ebben az ügyben most a legfontosabb: hogyan dolgoztunk — erre adott választ. Németh Györgyné, a pártszervezet titkára ugyanis még a választás estéjén megtudta, hogy nem lett tanácstag. Betegen feküdt, Kotlámé hozta neki a hírt. Ez a jóindulatú, mindig tettrekész és nagyon agilis asszony megdöbbent: — Most ml lesz? — kérdezte. Nagyon komoly dolgot takart a kérdés. Recski Istvánt már a jelölőgyűlésen elutasították, Kottáménak is becsületesen a szemébe mondták az emberek: „Nem tudja jól képviselni ügyünket." És most ő sem, Jakabfiné sem kapott elég szavazatot. Bublich Viktomét, Fehérvári Bélát, Varga Bélát és Lukács Jánost megválasztották ugyan, de a pártvezetöség két tagját nem. De miért, mi történt ebben a községben, amiért most hátatfordítottak nekik az emberek? Lapozzunk csak a jelölőgyűlések jegyzőkönyveiben: idézzük csele azokat a forró atmoszféráju esték emlékeit. Emberek jellemrajza, tette tormálódik a szavalt nyomán. „Recski elvtárs csak akkor adott korpát a szövetkezeti tagoknak, ha előbb kifizették a részjegyet...“ „Hol vannak a földművesszövetkezet tulajdonában lévő vetegépek. boronák ..“ „Ha ruhát akartunk vásárolni a boltban, ránk sózta az eladatlan szépirodalmi könyveket is...“ „Amikor még Kottámé volt a tanácselnök, lábujjhegyen mertünk csak járni a tanácsházán.. * „Türelmetlenül odáig hajszolta a beadást, hogy még a hasasgöbéket is leadatta, tönkretette az állattenyésztési..Hagyjuk a példákat, ez is elég, hogy bizonyítsa: túltengett az adminisztratív intézkedés, sok volt a túlkapás, a veszekedés. — A multbani hibák miatt vagyunk mi most félre állítva — mondja Kollár elvtársnő. Aki teljességgel ebben látja az igazságot — téved. Van egy kínai népi mondás: „Ha vannak hibáid, javítsd ki őket, ha nincsenek — cselekedj jobban." Nos. az egerűgi elv- társaknak voltak hibáik, de június után sem javították ki; voltak hibáik — kiskirályoskodás, parancsolgatás — de nem tudtak elszakadni tőlük: voltak hibáik, de most sem tudják megmagyarázni' áz embereknek, mit kell tenniök, nem tudnak hasznos tanácsokat adni nekik, szót érteni velük. Mondjuk ki nyíltan: az élet állította félre őket, amelyben dolgoznak, amelyről ma mindannyian tudnak.' olvasták, hallották és ezt immár tizennyolc hónapja nem igen akarják tudomásul venni. Pedig az élet_ változást követel. Mi hát a teendő? Menjünk csak sorjálaa. Egerágon ebben az esztendőben egyetlen kommunista sem tanul, mint ahogyan a múlt évben sem. „Nem is tudtam hogy októberben ülést tartott a Köz-’ ponti Vezetőség“ — mondja Ncmeth- né, a párttitkár. Keveset tud a kongresszus tanításairól is. Hasonlóképpen él, cselekszik a többi, tizennégy kommunista. Aktívaértekezletet kellett volna tartamiok, ahol megbeszélik a kommunistákkal és pár- tonkívüliekkel az októberi határozatokat — Egerágon ez elmaradt. A körzeti aktívára sem ment el tőlük senki. A taggyűlésen úgyszólván szó sem esik politikai kérdésekről. Csoda, ha nem tudják, miképper dolgoznak, mi most a párt politiká ja? Ott él a községben, közöttii) Varga elvtárs, a tanácselnök, aki előbbi helyén propagandista volt. Most Is szívesen vállalná. „Nem kért engem még senki" — mondja. Az első tennivaló: tanulni! Vajon mit tesz a pártszervezet? „Kisgyüléseket tartottunk"— mondja Németh és Kollár elvtársnő. És miről beszéltek azokon az embereknek? — „Megmondtuk mindenkinek, hogy a beadás kötelesség, a törvény mindenkinek törvény. Aki nem tesz eleget ennek — lássa következményét.” Milyen ismerős ez, évekkel ezelőtt is így csináltál?: beadni, beadni, mert ha nem... Nem elég szór galmazni a beadást, türelmetlenül, frázisokkal serkenteni az embereket: . miért van erre szükség — ezt kell megmagyarázni, ebből ért mindenki A jelszavak semmit sem érnek, de annál többet az őszinte érvelő szó. Nem olyan bonyolult dolog megmagyarázni, hogy kettőn áll a vásár. Az egerági parasztok is azt szeretnék, ha olcsóbban vehetnék az iparcikkeket. Rajtuk is múlik: pontosan teljesíteni az adófizetést, több élelmet adni a városnak. A párt és a kormány az akarja, hogy erősödjön, fejlődjön a mezőgazdaság, ehhez több, jobb iparcikk kell. Ha Egerágon nem fizetnek adót, miből adjon? Egyénileg is mindannyian érdekeltek a pontos adófizetésben — minden fillére visszakerül hozzájuk olyan formában — eke, borona, műtrágya, ruha — ami munkájukat segíti, kedvre deríti ókét. Nincs tartalom, de hiányzik a forma is. A párttagok közül talán Né- methné járt legtöbbet a dolgozó parasztokhoz. Még a nyáron valaki azi mondta neki: „A párttitkár ne agitáljon, mert lejáratja magát”. Meg fogadta a tanácsot vagy sem, nen tudni, de az tény, hogy a komim nistálc nem agitálnak,. nem besz* getnek a dolgozó parasztokkal. Még úgy sem, ahogy Fehérvári Béla egyelőre csak gondolja. A faluban sok rémhír, koholmány terjeng. Fehérvári elvtárs kommunista tanácstag s az a terve, hogy kivizsgálja, igaz-e és ennek szellemében magyarázza meg az igazságot. Bizonyára szívesen hallgatják és megbecsülik érte! Üresen járó motor — ez jellemzi az egerági kommunisták munkáját. Varga elvtárs ilyeneket mond: „Nem hallgatnak ránk, nem követnek bennünket..." A népszerűség, a vezetői tekintély, elismerés nem az égből pottyan, ezért tenni kell a falu népének érdekében, mutatni a célt, amiért érdemes követni őket. A kormányprogram óta sok községben kialakították az úgynevezett „helyi politikát", amely a párt általános politikájából adódik, ott abban a községben legjobban előreviszi a fejlődést. Egerágon is meg lehet csinálni, cselekvésre ösztönözni az embereket. Van hozzá erejük és akarják, mert érzik, hogy másként kellene dolgozni, tapogatnak, keresik is az utat. Vegyünk csak egyetlen példát, amiről ők is beszélnek. Évek óta vajúdik a községi közkút építése. Mennyi bosszúságot és elkeseredést okoz a huza-vona! Ahol csak két "tnber beszélget, ez kerül szóba. Hasznos lenne, ha pártszervezet tervébe venné a közkút építésének szorgalmazását. Tiszta, egészséges vizük lenne, segítené az állattartást. S ha már itt tartunk: nagyon megbecsülnék őket, ha tervükben szerepelne a leromlott állatállomány feljavítása, amelybe bevonnák a falu legjobb, legrátermettebb gazdáit. Jobban, szebben akarnak élni az emberek, többet kívánnak adni a városnak; a pártszervezet mutassa az utat, mozgassa, sorakoztassa fel az embereket, akkor szíves-örömest követik őket. Érdemes megemlíteni Erős János pártonkívüli paraszt esetét — tanulságul a pártszervezetnek. Nemrég mondogatták, hogy be akar lépni a pártba. Amikor elmentek hozzá, egy kissé meghökkent: „Majd megbeszélem az asszonnyal is” — mondta. Később Némethmé újból találkozott vele. „Minek neked párt, megvagy te anélkül is, úgysem segítenekV — ezt válaszolta felesége és Erős csak ezt tudathatta Némethnével... Pedig a hibák egyik gyökere, hogy nincs egyetlen dolgozó paraszt sem a pártszervezet tagjai között. A szövetkezeti alkalmazottak, tanító, háziasszonyok — érthető, — mégsem ismerhetik az ő problémáikat, munkájukat, nem adhatnak nekik tanácsokat. A párt erősítése csak egyféle módon képzelhető el: úgy dolgozni, hogy az emberek a maguk terveit lássák megvalósulni a pártszervezet segítségével, kezdeményezésével. Vezetni a falu népiét, türelmes, meggyőző szóval. „Alost mi lesz?” — kérdezte a választás után Né- methné. A kérdés mögött kimondhatatlanul ott bujkált, a különben jószándékú aggodalom: most, hogyan irányítsuk a tanácsot? Az elmúlt években gyakran megtörtént, hogy bejelentették: ez a pártszervezet javaslata. Mindenki szó nélkül elfogadta, hisz sokan voltak piárttagok. Ez nagyon kényelmes dolog volt, ment minden, mint a karikacsapás, „simán” érvényesült a párt kívánsága. A jószándék, a segítenlakaráe nem hiányzik, az eddigi módjánál azonban sokkal jobbat kell alkalmazni, s ezt meg kell tanulniok. A kommunista pártvezetés a meggyőződésen alapul, a bizalmon, pártonkívüliek véleményének meghallgatásán. Németh elvtársnő javasolta a tanácsnak, hogy számoltassák el a notórius kötelességmulasztókat. Az ilyen intézkedésre szükség van, a faluban mégis az a hír járta, hogy Né- methné miatt van ez, ő akarta így és szidták mindenütt. Nem ez volt a baj, a javaslat helyes volt, csakhogy a kommunistáknak az Is a feladatuk: értessék meg a maguk igazát azokkal, akik más véleményen vannak, győzzék meg őket, minden fö- lényeskedés, türelmetlenség nélkül. Gyámkodás helyett vezessék a tanácsot, mégpedig a kommunisták útján. S ha vita támad — álljanak elé be, hallgassák meg őket, lehet, hogy nekik lesz igazuk. A kommunista egyenrangú minden becsületes dolgozóval, nem szégyenli elfogadni a jó tanácsot. Ezt négy kommunista is megteheti — mögötte az egész pártszervezet erejével. önkéntelenül is adódik a kérdés: mind a tizennégy kommunista elkövette ezeket a hibákat? Nem, csak a pártvezetőség, és néhány hozzájuk közelálló, mert a többiek még taggyűlésre sem járnak. A legutóbbi azonban nagyon tanulságos volt. Egy kizárási javaslat miatt gyűltek ösz- sze. Mindössze két elvtárs — Fehérvári Béla és Füstösné — volt a kizárás mellett, öfc ketten azok, akik már korábban is helytelenítették a pártszervezet munkáját — sajnos csak gondolatban, és azzal, hogy nem vettek részt semmiféle munkában. Ez a megalkuvó magatartás nem kommunistákhoz méltó, csak arra jó, hogy kendőzzék a hibákat, elvtársaik mulasztásait, amikért ők is felelősek. Ezért történik az, hogy nem értik meg egymást, mindegyik á másikra panaszkodik, a másikat okolja. És a felsőbb szervek? A piécsi Járási pártbizottság nem segítette meg felelően az egerági pártszervezetet, különben nem történhettek volna A Dunántúli Napló köszöni a baráti segítséget A Dunántúli Napló szerkesztősége és kiadóhivatala ezúton, a nyfl- ránosság előtt is köszönetét mond mindazoknak a dolgozóknak és művészeknek, vállalatoknak, intézményeknek és szerveknek, akik és amelyek a Dunántúli Napló megjelenése tizedik évfordulójára rendezett ünnepségeket segítettek emlékezetessé tenni Nem tűrjük Nyugaf-Ncmetopszág újra fel tégy vérzését! 73/1 Építőipari Vállalat M$, a T9J1 Építőipari Vállalat dolgozói leghatározottabban tiitako. zunk Nyugat-Németország felfegyver zése ellen. Nem akarjuk, hogy falvak, városok tíz- és tízezrei füstölgő romokká váljanak, hogy újra haláltáborok ba kerüljenek a szabadságukért har coló népek legjobbjai Tiltakozunk ax USA essrdpol fae-* avatkozása ellen. Az amerikaiak ne szervezzenek háborús tűzfészket Európában! Tiltakozásunk jeléül megfogadjuk, hogy negyedik negyedéves tervünket túlteljesítjük. É. M. 7S/1 sz. Építőipari Vállalat dolgozói. Rőpgyűlés a Húsipari Vállalatnál A Pécsi Húsipari Vállalat dolgozód röpgyűlésen vitatták meg a nyu_ gatnémet felfegyverzés kérdéseit és az azzal járó veszélyt. A röpgyűlésen elhatározták, tiltakozó táviratot küldenek az Országos Béketanács- hoe. A távirat szövege a következő: „Mi, a Pécsi Húsipari Vállalat dolgozói erélyesen tiltakozunk Nyugat. Németország újrafelfegyverzése ellen. Fogadjuk, hogy a béke megvédése érdekében fokozzuk erőfeszítéseinket és mindent megteszünk, hogy megvédjüfc hazánkat és szabadságom kát. Pécsi Húsipari Vállal** doigooói.1* * A NÁDOR SZÁLLODA VÁLLALAT dolgozói Is röpgyűlésen tiltakoztak Nyugat-Németország fasiszta erőinek újrafelfegyverzése ellen. Tiltakozásukat táviratban közölték az Országos Béketanácesal is. ,Ha minden ember összefog — a béke fennmarad“ Községünk dolgozói tudják, hogy mit jelent Nyugat-Németország újrafelfegyverzése. Azt a német hadsereget, amely már egyszer lángba- borította a világot, és amely oly sók szenvedést és pusztulást okozott millióknak és nekünk, kiskassai dolgozóknak is, most ismét fel akarják fegyverezni az angol és amerikai im perialisták. Nekünk az a feladatunk, hogy meiVIég főbb segítséget adunk a falu dolgozóinak Röpgyűlésen beszéltük meg a moszkvai értekezleten kiadott elek la _ rácdót. Egyemberként támogatjuk a moszkvai értekezlet célkitűzéseit és tiltakozásunkat fejezzük ki Nyugat- Németország felfegyverzése ellen. Tiltakozásunkat még több és jobb munkával fejezzük ki. ügy dolgozunk, úgy javítjuk ki gépeinket, hogy még több segítséget tudjunk adni termelőszövetkezeteinlknek és egyénileg dolgozó parasztságunknak. Boly! gépállomás dolgozói. zőgazdaságunk több terményt is élelmet adjon, hogy tovább emeljük életszínvonalunkat. MunkArdcat azon ban csak békében tudjuk végezni, ezért vagyunk ellene minden háborús tervnek és készülődésnek. Ha országunk és a világ valamennyi békeszerető emberisége öss- szefog, a béke továbbra Is fennmarad. KISKASSA KÖZSÉG DOLGOZÓI Békét akarunk Ml, a Pécsi Epflletnyagfn v uwl Vállalat „élüzem“ dolgozói tiltakozásunkat fejezzük ki a nyugatnémet militarism oh feltámasztása ellen és őszinte szívvel támogatjuk a moszkvai értekezlet deklarációját. Mi békét akarunk és ezért —1 mint minden magyar dolgozó, — munkánkkal kívánunk hozzájárulni a nemzeti egység, a belső rend és erő további megszilárdításához, * béke megvédéséhez. (103 aláírás) Orvosok és betegek az SZTK-nál P'n ritka vendég vagyok az orJ j vosoknál, de az utóbbi hóna- üyen dolgok. Az Instruktor upan többszt^ volt dolgom a Mesokszor Járt náluk. Világos, hogy «gyei Rendelőintézetben. Első ízben a nem tudhatta: milyen hibákat követ- «fog^szat0n jártam. Az asszisztensnő tek el a múltban. De azt láthatta 3udvarias betessékelése után egy na- volna, — ha figyelmesen, gondosan *gyon kedves, őszülő hajú orvos vizs- tanulmányozta volna a pártonkívü-meg. Nem voltam könnyű eset, liek véleményét, — hogy nem biz-«mert a beteg fogamnak kampót gyö- nak eléggé a pártszervezetben. Sen- 5 kere voU_ 10 percen belül kétszer inki nem mondta nekik, — ha beszél- +jekcióztak s végül teljesen fájdalom- lek is velük, — hogyan dolgozzanak, «mentesen szabadultam meg a beteg mit tegyenek, csak általános, min- -fogtól. Amíg várakoznom kellett, fi- denütt érvényes utasításokat kap -ügyeltem a többi beteget. Az egyik taik. Szemük láttára maradt el az ^sorokban komolyabb műtét folyt, igen fontos aktívaértekezlet is. : Nagyon sötét a kép. De az egerági' pártszervezet néhány vezetőjének; őszinte önbírálata, a kommunisták őszinte akarata biztosíték arra, hogy; hónapok múltán eredményesebben; dolgozhassanak. Az e havi taggyű-; lésen már erről vitatkoznak. Amit: | mert többen vették körül a beteget Is csak nyugtató, halk duruzsolásokat ihallottam. A mellettem lévő székben egy nőinek tömték a fogát, de mielőtt még hozzáértek volna, sziszegett. — Miért sziszeg kedvesem —mondta végtelen türelemmel az orvos, — le..; Gondoskodjanak az apaállatok takarmányozásáról! Dunaszekcső-szJget dől gozó parasztjai megelé geltéfe a tanács, személy szerint Tóth István elnökhelyettes tétlenkedését. Apaállataik nak takarmányra cs alomszalmára van szűk ségük... Hányadán is áll az apaállatok dolga Duna szekcső-szigeten? A dolgozó parasztok fejleszteni akarják állatállományukat, de nines rá mód, tönkremennek az apaállatok. Márpedig apaállatok nélkül nem szaporodik a szarvasmarha állomány még Dunaszck- csö-szigeten sem'- Nem egyszer jelentette a termelési bizottság a tanácsnak. a járásnak, hogy elfogyott a takarmány. az alomszal- ma, nincs fedeztetés, nmes szaporulat. Mind hiába, még a fülük bot ját sem mozgatták, azaz szép szavakkal meg nyugtatták a gazdákat, de azt aztán nem vizs- gá’ta ki senki sem, hogy hová is került*'/ róluk írtunk — ha összességében 3 hiszen még hozzá sem értem, külön- nem is, — de egyenként, kisebb-na- í ben is érzéstelenítettem. gyobb mértékben másutt is megtalál. Lám — gondoltam magamban — ható. Jó lenne, ha másutt is meg-Amilyen nehéz lehet ilyen beteggel az felelő következtetéseket vonnának iorvos munkája és ha nem tudja ennyire fegyelmezni magát, vagy ha nem tud ennyire nyájas lenni, máris rossz hírét költik. Pár hét múlva a szemem alatt vér- «aláfutás jelentkezett anélkül, hogy ■«megsérültem volna. Nyugtalanított a dolog, tehát bementem a szemészetre. Egy nagyon kedves orvosnő vizs BOCZ JÓZSEF ™ea' de meg is nyugtatott. Csak A szigeti ^ érpattanás volt, amit talán egy az a kérésük, gy .gj-ősebb tüsszentés idézett elő. Baromiad a járási, mind« a(ásf rendelt, s meghagyta, hogy ha pedig a helyi tanács <a véralá/titás nem szívódna fel, okhallgassa meg «vétlenül jöjjek vissza panaszukat és ha elő« Dg ha már jtt van bácsikám. meg akarják segíteni az ál-^vizsgáljuk a másik szemét is, nincs-e lattenyésztés fe.ileszt6-^a2,on valami reparilnivaló? mon- séről szóló határozat 3dotta és megvizsgálta a másik sze- végrehajtását, akkor 2lnernef {<*. mielőbb gondoskodjanak a Dunaszckcső-sai- geti apaállatok takarmányáról, alomszalmájáról! LAJDY ANTAL körzeti agronómus. Ez is rendben volt és kölcsönös 3 jószerencsét“ kívánással váltunk el. «Nekem nagyon jól esett ez a figyelem! « Az elmúlt hetekben kerületi tyrvo- jsom kivizsgálás végett beküldött a «központi rendelő ideggyógyász főorvosához. Saját magam tapasztaltain, hogy az orvosnak a nagyon alapos vizsgálat közben semmi sem fontos, csak a helyes diagnózis, vagyis az igazság keresése, a betegség felderítésére. A kétszeri vizsgálat és röntgen szünetében többször kellett végig mennem a másodikemeleti folyosón. Az egyik ajtó előtt nagyon sok volt a beteg, mégis példás volt a rend. Ügyszólván percenkint szólították be a betegeket, vidékieket, helybelieket külön csoportosítva, akik sorszámmal rendelkeztek. Egész más volt a helyzet a felülvizsgáló főorvos ajtaja előtt. írt nagyon sok volt a vára.kozó, akik panaszaikkal és türelmetlenségükkel túllicitálták egymást. Kár, hogy itt nem osztanak sorszámot, ezzel elejét vehetnék a fegyelmezetlen béte- gek torzsalkodásának. • T?gy nő azzal ment be az orvos- hoz, hogy szeretné „kiíratni“ magát, mert kevés a táppénz. Nem sikerült neki, mert nem engedte os orvosi lelkiismeret. Másoknál éppen ellenkező volt a helyzet. Az egyik no odaszólt a távozó ismerősének: „Várjon meg, rögtön jövök“ — azzal befurakodott. Pár perc múlva fc’ dúltan lépett ki és dühösen sziszegte: — Hát nem kiirt munkára ez a ■■■ Pedig még mennyi dolgom lett volna otthon (!?) Bizony többeket is ért ilyen csalódás, még olyanok is, akik bebugyolált fejjel és kézzel mentek be a főorvoshoz, ezek többnyire lß‘ bontott kötéssel jöttek ki az ajtón- Sajnálom, hogy nem tudhattam meQ ezeknek a betegeknek a neveit, “f tudom, ha olvassák ezeket a sorokét, magukra ismernek, s ha rosszul cselekedtek, nem tesznek többet így- Most az évi számadások idején, mikor minden ember igyekszik rendezni a tartozásait, mondjunk mi köszönetét és elismerést orvosainknak és munkatársaiknak, kívánjunk mindannyiuknak betegek és felOVf^ gyultak nevében igaz szívvel wö' szerencsét!“ CSONGOR ÁRPÁD, tudósító, Béke-akna.
