Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-09 / 292. szám

DUNÁNTÚLI VTIÁC fmntaÁBJAI ECYtTJUnXK! NAPLÓ AZ MOP B ARANYAM ECYEI BI ZOTT S A'CA'N A K LAPJA A MAI SZAMBÁN: A magyar nép agyemberként éli a moszkvai határozatok mellett (1—2. o.) — Nem tűrjük Nyugat-Németország újrafell egyverzését! (3. o.) — Megalakult Baranya me­gye és Pécs város tanácsa (3. o.) — „Adjanak jobb sze­net, hogy mi is teljesíthessük tervünket*’ (3. o.) — Olt ássunk be minden szárnyast a baromfivész ellen! (3. o.) — Nikelszky Géza képkiállítása (4. o.) — Kezd­jük adósság nélkül az új évet (4. o.) — Körvadászat (4. o.) — Magyarország—Skócia idt (4. o.) XI. ÉVFOLYAM, 292. SZÁM ARA 50 FILLER CSÜTÖRTÖK, 1954 DECEMBER 9 tfjj eredményekért December 12-ig népnevelő érte­kezletet tartanak megyénk pártszer­vezetei, amelyen értékelik a válasz­tás során végzett munkát, megbe­szélik a soronkövetkező feladatokat. Mentős esemény ez pártszervezete­ink életében. Elismeréssel, büszkeséggel beszél­hetünk az aktivisták, a népnevelők utóbbi három hónapban végzett mun kájáról. Fáradságot nem kímélve, szabad Idejüket a közös ügy érde­kében szívesen áldozva jártak ház­ból-házra és magyarázták a párt, a kormány politikáját. Legkülönbözőbb foglalkozású párttagok és pártonkí- vűlieK ezrei vitték el minden em­berhez a felvilágosító szót. A válasz tási eredmény, a megnövekedett po­litikai aktivitás, a fokozott munka­kedv, — amely a tervek teljesítésé­ben, túlteljesítésében, a soronlévő feladatok elvégzésében látszik, — ismét bebizonyította, hogy a rendsze­res politikai munka, az egyszerű, okos szó, a vélemények kicserélése, a panaszok meghallgatása, orvoslá­sa, a javaslatok gyors továbbítása és elintézése meghozza szép eredmé­nyét. Köszönet és dicséret illet minden népnevelőt, akitívistát, aki a válasz­tási munkában résztvett. Nagy ré­szük van a Hazafias Népfront, egész népünk választási győzelmében, ab­ban az előrehaladásban, amit me­gyénk az utóbbi három hónapban el­ért. Magunk mögött hagytuk a válasz­tást, új tanácsaink munkához láttak, lezáruit egy nagyjelentőségű sza­kasz, de .máris új feladatok vannak a népnevelők, a párt és tömegszer- úczeti aktivisták előtt. Eddig „szokás” volt, hogy egy- e8y nagyobb munka után hosszabb- rövidebb pihenő következett a párt és tömegszervezetek életében, — ki­fújták magukat. Ennek ellenkezőjét nem mindenütt lehet tapasztalni, de számos esemény mutatja, hogy el- . eldobják ezt a „bevett szokást”. Ez *s a választás során végzett politi­kai munka eredménye, annak meg­értése, hogy a közös problémák meg­beszélése, 02 elhangzó javaslatok va- lóraváltása közös erővel — gyorsítja “z előrehaladást. Pártszervezeteink, tömegszerveze- teink jelentős része időben észrevet­te, hogy milyen nagy az érdeklődés, aggodalom Nyugat-Németország újrafelfegyverzésével kapcsolatban kialakult politikai helyzet iránt. Ész­revették, hogy a napi sajtó és a rá- úió hírein, kommentárjain túl, erről beszélgetni akarnak a dolgozók és szinte minden ember problémája. Ki­sebb és nagyobb gyűléseken, össze­jöveteleken beszélgetnek erről a na­gyon fontos politikai kérdésről az emberek, nyilvánosan is kimondják véleményükeit, amit a tiltakozó táv­iatok százai is kifejeznek: Tilta­kozunk Nyugat-Németország újra- telf egy vérzésé ellen! Feladat, hogy lettekké váljon ez a tiltakozás. Erő- sbánunk kell békénk, nyugalmunk Megvédése érdekében és ehhez szűk s«0 van minden ember jó munká­jára. Másutt — különösen falun, — igen fokán sürgetik: kezdjünk hozzá a bepfront-programok végrehajtásához, alakítsuk meg a gazda- és olvasó­köröket, — csináljuk meg a vízel­vezető árkot, — javítsuk meg a te­jelő kútját és így tovább. Ezt a tö- ekvést is segítsék pártszervezeteink, teert ez is az új szakasz politikájú­ik valóravállását, a szebb, jobb, Gazdagabb életet szolgálja. Megnőtt a választás során a poli­tikai érdeklődés, a tettvágy és ez nem esőteken most a választás ,után ha megfelelően tápláljuk, buz- “üjuk. Nem nélkülözhetjük most a riasztás után sem a felvilágosító ®zöt, a kommunista és pártonkívüli bgitátorok munkáját, egy elvtársunk jtefc sem szabad félreállnia a győze- ewi tudatával. Kétségtelen, hogy most nem telje- fob azonos a munka a választás idő- Jtekával. Az üzemekből a területre ment elvtársaknak ismét munkaterü- teiikön kell a felvilágosító szót el- tettatni minden dolgozóhoz. Az évi terv befejezése — amely az ötéves terv befejezését jelenti, •— a júniusi és októberi párthatározatokban meg szabott feladatok végrehajtása, e té­ren az előrehaladás gyorsítása most a fő teendő. Ehhez is ad tapasztalatokat a vá­lasztási munka. A népnevelők na­gyobb része gondosan felkészült, mi­előtt elindult a családlátogatásokra. Újságokat és más írásos kiadványo­kat tanulmányozott, megbeszélése­ken vett részt és ezután beszélge­tett csak a választókkal. Feljegyzett minden panaszt, kérést, javaslatot, tanácsot kért annak legjobb elinté­zési módjáról, és gyorsan intézkedett a különböző szervek segítségével. Ilyen munkára van szükség az üzemekben is. Többtermelésről, ön­költségcsökkentésről, takarékosság­ról, minőségjavításról jelszavakban „agitálni” célszerűtlen. Akkor lehet e téren eredményeket elérni, ha a népnevelő a vezetők, a dolgozók ja­vaslatai alapján azt is megmondja, hogyan, milyen módon lehetséges e feladatok elvégzése, — ha tanácsot ad, javaslatokat kér a dolgozóktól és ezt továbbítja az üzem vezetőihez, küzd azok megvalósításáért. Ha na­gyobb a probléma, egész csoporto­kat, üzemrészt érint — kérni kell az egész kollektíva véleményét, hogy mi a teendő. Falvainkon megszerették a dolgo­zók a kisgyűléseket. A tájékoztatás­nak, véleménykérésnek, egy-egy kér­dés megvitatásának ezt a módját allcalmazzák továbbra is pártszerve­zeteink, tömegszervezeteink, önál­lóan szervezzék meg ezeket a kis- gy üléseket, ne várjanak „felsőbb szempontokra”, meglátják: a dolgo­zók véleménye, javaslata mekkora segítséget ad egy-egy feladat elvég­zéséhez. Az őszi mélyszántás, az ál­lattenyésztés, a begyűjtés, a téli munkák, egy-egy munkaszakaszra való felkészülés, vagy bármilyen több embert érintő községi problé­ma méltán igényli az ilyen módon való megbeszélést is. A választási előkészületek idején sok elvtársunk mondta: „Nehezebb falun az agitáciÓ6 munka, nehezebb szót érttetni az emberekkel, mint például egy üzemben.” Ebben sok igazság van, hisz egy falu sokkal szerteágazóbb, mint egy üzem, de nem jelenti azt, hogy falun nem le­het eredményes agitációt folytatni. Ennek legfőbb követelménye —- vá­roson és falun egyaránt, — a min­den körülmények között «szinte, egy­szerű, nyugodt és ugyanakkor har­cos, az ellenség nézeteit, cselekede­teit leleplező érvelés. A harcos, őszin te szó tetszik minden becsületes em­bernek, — ezt újra bebizonyították a választási előkészületek. A politi­kai munkának harcolnia kell a he­lyenként előforduló klikkszellem el­len is, e kérdésben js a többség he­lyes véleményére kell támaszkodni. December 12-én ismét munkához látnak a népnevelők. Felkeresik a dolgozókat, beszélgetnek velük a kül- és belpolitikai helyzetről, az üzem a község életéről, a család öröméről, bánatáról, kéréséről, az eredmények­ről, hibákról, a soronkövetkező fel­adatokról, felkeresik azokat a dolgo zókat, akik nem fizetnek elő egy napi-, vagy hetilapra sem. Igyekez­nek majd meggyőzni őket a sajtó- olvasás jelentőségéről, a rendszeres tájékozódásnak erről a nagyon fon­tos módjáról. A cél kettős: minél több új előfizetőt szervezni a napi- és hetilapokra, a délszláv és német­nyelvű újságokra, — ismét beszél­getni a dolgozókkal üzemekben és falun. Kikérni a dolgozók vélemé­nyét, javaslatát, tájékoztatni őket a legfontosabb kérdésekről, segítséget, jó munkát kérni tőlük saját ügyük és az ország érdekében — az új sza­kasz célkitűzéseinek valóraváltása érdekében. A választási munka tapasztalatai­val gazdagodva végezhetik ezt a munkát népnevelőink, aktivistáink. E munka jó elvégzése ismét lépést jelent előre, új eredményeket hoz, növeli a dolgozók öntudatát, tájéko­zottságát, önállóságát, amely végső sorom valamennyiünk és a haza ügyét viszi előbbre. A magyar nép eg a moszkvai határozatok mellett Hegedűs András elvtárs rádióelőadása Hegedűs András elvtárs, a mi­nisztertanács első elnökhelyet­tese kedden este a Kossuth- rádióban beszédet mondott a moszkvai értekezlet jelentősé­géről. Az alábbiakban közöl­jük Hegedűs elvtárs rádióbe­szédét. Az európai béke és (biztonság kér­désével foglalkozó moszkvai értekez­let egyike a második világháború utáni legfontosabb világpolitikai ese­ményeknek. Az értekezlet összehívására a Szovjetunió kormánya azzal a céllá! tett javaslatot, hogy az európai or­szágok — beleértve a nagy és kis országokat egyaránt — Kína és az Egyesült Államok részvételével meg tárgyalják az európai béke és biz­tonság kérdését. Az európai országok összehívására a jelenlegi külpolitikai helyzetben feltétlenül szükség volt, mert a nyugati hatalmak Londonban és ké­sőbb Párizsban olyan egyezményeket kötöttek, amelyek a német imperia­lizmus feltámasztására irányulnak és erősen fenyegetik az európai or­szágok békéjét, biztonságát. A moszkvai értekezleten a Szov­jetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság, a Román Nép- köztársaság, a Bolgár Népköztársa­ság, az Albán Népköztársaság kor­mányainak delegációi és a népi de­mokratikus Kína kormányának meg­figyelője vettek részt. A nyugati nagyhatalmak elzár­kóztak az értekezleten való részvé­teltől, és ennek érdekében nyomást gyakoroltak számos más európai or­szágra is, majd az értekezlet idején is tovább folytatták az európai bé­két veszélyeztető párizsi egyezmé­nyek ratifikálásának előkészítését. A nyugati országok vezetőkörei arra hivatkoztak, hogy csak a pá­rizsi egyezmények ratifikálása után hajlandók leülni tárgyalni, azaz akkor, amikor már befejezett ténynek kell tekinteni Nyugat-Német ország felfegyverzését. Ez az állás­pont, amit ők „erőpolitikának” nevez nek, megnehezíti a békés kibonta­kozást, új helyzetet teremt Európá­ban és fokozza a háborús veszélyt. A nyugati nagyhatalmak elutasító magatartása ellenére az értekezlet megtartása — azokkal az országok­kal, amelyek a Szovjetunió meghí­vását elfogadták, és az értekezleten megjelentek — az európai béke és biztonság megteremtése ' érdekében igen helyes, hasznos és gyümölcsöző volt. Mi tette szükségessé a moszkvai értekezlet összehívását? Nézzük, hogyan alakult ki az a világpolitikai helyzet, amely szüksé­gessé és halaszthatatlanná tette a moszkvai értekezlet összehívását? A Szovjetunió és a népi demo­kráciák következetes békepolitikája az elmúlt két évben eredményeket árt el. Jelentékenyen csökkent a nem­zetközi feszültség, sikerült fegy­verszünetet kötni — hároméves háború irtán — Koreában és — nyolcéves háború után Vietnám­ban. Olyan eredmények voltak ezek, amelyek a világ összes béke- szerető népeit megörvendeztet­ték. A világpolitikai helyzet enyhülése mellett azonban több tény is figyel­meztetett arra, hogy a nyugati ha­talmak uralkodó köreinek jelentős része főleg az Egvesü't Államok im- oeriallstál nem akarnak lemondani ? Szovjetunió és a szocializmust építő országok elleni háborús kalandok tér veiről. A nyugati hatalmak, megszegve a nemzetközi megállapodásokat, fokoz­ták a Nyugat-Németország felfegy­verzésére irányuló törekvéseiket, és leplezetlenül be akarják vonni Nyu- gat-Nómetországot az agresszív há­borús tömbökbe. Eszeveszett fegyverkezés Nyugal-IVétiietorsiyágban Az Amerikai Egyesült Államok ré­széről Nyugat-Németországban több milliárd dollárt kitevő értékben hal­moztak fel amerikai fegyvereket. A francia sajtó nemrégen arról szá- molt be, hogy Nyugat-Németország nehézipari üzemei, tekintet nélkül a nemzetközi szerződésekre, megkezd- az ultramodern fegyverek gyár­tását. Az I. G. Farben ismét gázra és baktériumra soeciaiizálja magát, a „Volkswagen”-üzemek már telje­sen felkészültek 120 tonnás harc­kocsi gyártására. Az amerikai és nyugatnémet kormánykörök már megtalálták azokat az embereket is, akiknek segítségével ezeket a fegyvereket használatba akarják venni. Nyugat-Németország felfegyverzé­se jogosan nyugtalanította és nyug­talanítja az európai népeket. Ez a megállapítás nemcsak a Szovjetunió­ra és a népi demokráciákra vonatko­zik, hanem az összes nyugat-európai országokra is. A nyugati hatalmak vezetokörei nem tanultak a történelem keserű tanulságaiból A nyugati hatalmak vezetőkére! mégis — mit sem törődve népük tör­ténelmének keserű tanulságaival — most újra Nyugat-Németország fel­fegyverzése mellett szállnak síkra és még csak az érveik sem nagyon vál­toztak. Akárcsak ma, a második vi­lágháború előtt is azt mondották, hogy Németország felfegyverzése szükséges a szocializmus országa, a Szovjetunió ellen. De ugyanazok az ágyutk és tankok, amelyeket a nyu­gati hatalmak segítségével gyártot­tak a haditermelésre átállt német gyárak, gázolták le Dániát, Belgiu­mot. Hollandiát, Norvégiát és végű’ magát Franciaországot is. A nyugati nagyhatalmak segítségével gyártott repülőgépek támadtak az angol vá­rosok és köztük London lakossága ellen is. Ha a nyugati nagyhatalmak meg­ismétlik azt a hibát, amelyet Né­metország felfegyverzésével — a Szovjetunió figyelmeztetése ellenére — elkövettek a második világháború előtt, mi a b’ztosíték erra, hogv — a hiba következménye —• országaik megtámadása a felélesztett Wehr­macht részéről nem ismétlődik-e meg újra? Egyes Imperialista politikusok azt felelik e kérdésre népeiknek, hogv megfelelő garanciát kaptak a nyu­gatnémet kormánytól. De hihetnek-e az ilyen ígéretekben a népek? Hitler sem fukarkodott a „ga­ranciákkal", 1934-ben meg nem támadási egyezményt kötött Len­gyelországgal, öt év mulva pedig megtámadta. 1936-ban szerződés­ben biztosította Ausztria ön­állóságát, két év múlva mégis megszállta. Mit ér Adenauer ígérete, ha meg­kötik és megvalósítják a párizsi egyezményeket, vagy ha felfegyver- zik Nyugat-Németországot. A német militarizmus a párizsi egyezmények alapján olyan katonai erőt képvisel, amelyik könnyűszerrel felrúghat mind® előzőleg megkötött egyez­ményt. Nyugat-Németország felfegyverzé­se, éppen történelmi tapasztalatból merítve, erős ellenállásra talál a nyugateurópai népek között is. Erre mutat az a vita is, amely az európai hadsereg kérdésében a francia par­lamentben lezajlott, s amelynek eredménye az lett, hogy a franciák nem ratifikálták azt a kormányuk által megkötött egyezményt, amely lehetővé tette volna a német mili- tarizmus újjászületését A párizsi egyezmények lehetővé teszik a német militarizmus erőinek teljes kifejlesztését A nyugati imperialisták nem nyu­godtak bele a vereségbe; az európai hadsereg felállításának elvetésébe, így születtek meg a londoni és a párizsi megállapodások, amelyek he­lyettesítik az európai hadsereg elve­tett tervét. Formailag ugyan egy-két pontban különböznek ezek az egyez­mények attól, amit a francia nép nagy többsége elutasított, de lényegi­leg ezek ugyanúgy, mint az előző terv: Nyugat-Németország felfegyver zését, a nyugatnémet támadó impe­rializmus felélesztését szolgálják. Ezzel éppúgy, mint az előző terv el­fogadásával, megnövekednék a há­borús veszély Európában. A párizsi egyezmények lehető­séget nyitnak a nyugatnémet militaristáknak hadiiparuk kor­látlan fejlesztésére és a német hadsereg teljes felfegyverzésére. Érthető, hogy a nyugatnémet mili- ‘tarizmus felélesztésére irányuló ter­vet a Szovjetunió és a népi demo­kráciák — amelyeknek célja népeik jólétének emelése, életszínvonaluk állandó javítása — nem nézhetik tétlenül, mert ez a békés építőmuii- kájukat, biztonságukat fenyegeti. Mindent elkövetünk Nvutjat-üVémeiorszájí; felfegyverzésének mega k adá > y ozása érdekében A moszkvai értekezleten részvevő országok kormányainak képviselői, érezve történelmi felelősségüket né­peik biztonságáért, kijelentették, hogy kormányaik és népeik mindent elkövetnek Nyugat-Németország felfegyverzésének megakadályo­zása érdekében. A Szovjetunió még a berlini ér­tekezleten javaslatot tett a német békeszerződés megkötésének meg­gyorsítására, Németország egyesíté­sére, ideiglenes össznémet kormány megalakítására és a szabad összné- metországi választások megtartására. Ezeknek a javaslatoknak az volt a céljuk, hogy meggyorsítsák Német­ország nemzeti egységének és a de­mokratikus, békeszerető Németor­szágnak megteremtését. Ilyen Németország, amely nem tar­toznék hatalmi csoportokhoz, hanem mint független, békeszerető és de­mokratikus ország létezne, döntő ha­tással lenne egész Európa, sőt az ágész világ békéjére. A felfegyverzett Nyugat-Német­ország viszont háborús tűzfészek lenne Európában és magában hordaná a veszélyét nemcsak az új európai háborúnak, hanem a világháborúnak is. Nyugat-Németország felfegyverzé­séről való lemondás, az európai kol­lektív biztonsági rendszer megterem­tése lehetővé tenné az egységes, bé- keszerető Németország létrehozását, amely tartós békét biztosítana nem­csak Európa, hanem az egész világ népei számára is. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents